Népszava, 1980. november (108. évfolyam, 257–281. sz.)
1980-11-01 / 257. szám
1980. november 1. Háromarcú változás a szombathelyi Styl Ruházati Vállalatnál Műszakváltásakor az aszszony a szokott időben érkezett. Leült a varrógépe elé, gépiesein balra nyúlt, hogy leakassza a soros pantallót, de mert ujjai csak a levegőt markolászták, felháborodottan felkiáltott: — Lerabolták a szalagot! Mármint az előző műszak dolgozói. Valahogy így festett augusztusban a melegváltás bevezetése a szombathelyi Styl Ruházati Vállalatnál. Ráadásul a nevezeteshónap más egyebet is tartogatott a dolgozók számára. Augusztusban bizonyos munkaterületeken új szervezés szerint kezdődött meg a munka, s ugyanitt áttértek az egyenes darabbérre is. A „három arccal” beköszöntő változás változatos érzéseket is kavart. Bizakodást, kétkedést, izgalmat, feszültséget, reményt. Hogy mindenki eltartó legyen Horváth László főkönyvelő, Kovács József főmérnök és Hargitai Imre, a szervezési osztály vezetője közösen magyarázzák a változás lényegét és célját: — Termékeink nyolcvan százalékát tőkés országokba exportáljuk, s noha célunk a termelés, a termelékenység növelése, elsősorban termékeink magas minőségét szeretnénk megőrizni. Menynyiségi és minőségi törekvéseink összehangolását jól segíti az a „házi” szervezés, amely a szabászatot követően bizonyos műveletek elvégzését egyetlen munkahelyre, az élőgyártásra koncentrálja. Itt összpontosul a gyártásidő 20—22 százaléka. Az egységes rendszer, a gépek kapacitásának jobb kihasználása termelékenységnövekedésthoz, s kedvez a már emlegetett minőségnek is. Új technológiai folyamattal készülnek a pantallók is. A néhány más gyárunkban már ismert Eton-rendszer a dolgozók munkahelyéhez viszi a megmunkálandó darabot, s a felesleges mozdulatok kiküszöbölésével segíti a termelékenyebb termelést. Jól illeszkedik e folyamathoz — és az előgyártás műveleteihez is — az egyenes darabbér. — Azt szeretnénk, hogy a bérek a teljesítményt, a minőségi munkát fejezzék ki — mondja a főkönyvelő. — A korábbi csoportbérezés idején minden szalagnak volt néhány „eltartottja”. Most, az egyéni ösztönzés következtében remélhetően mindenki előbbutóbb „eltartó” lesz... Az új szervezés lehetővé teszi mind a darabszám, mind a minőség pontos mérését, ellenőrzését. A melegváltás bevezetésével pedig jelentős veszteségidőket szeretnének megmenteni. Műszak végével már nem pakolhatják félbehagyott, vagy feldolgozásbra váró „saját” munkadarabjaikat a dolgozók, a munka folyamatossá vált. Kérdések és emberek — Mi is tele voltunk kérdésekkel — mondja dr. Olasz Mártonna vszbtitkár. — Bírja-e mindenki a gyorsabb munkatempót, megértik-e, hogy most az lesz a döntő: reggeltől estig folyamatosan mi készül a szalagon, s nem az, hogy mennyit dolgozott az A műszak, vagy mennyit a B? Hogy segíteni kell egymást, s nem kitolni a másikkal. Megértetni, hogy a selejtet ne a másikon kénék számon, hiszen a munkadarabon feltüntetett törzsszámok árulkodnak. Sokszor ott voltam én is már háromnegyed hatkor, s néztem az aggódó arcokat. Ott volt az igazgató is, együtt drukkoltunk, hogy minden simán menjen. Perszea dolgozókat nem meglepetésként érte az átállás. Év eleje óta tudják, mire készül a gyár, sőt, még tapasztalatcsere-látogatáson is jártak Zalaegerszegen, a ruhagyárban. Szovák Márta, a 191-es zakószalagról került az előgyártásiba. Ott is zsebezett, itt is. Bizakodó. — Kétezer-ötszáz—háromezer forintot kerestem, s érzem, itt sem járhatok rosszabbul. Bírom majd. Pósfai Mariann már aggodalmas. — Attól félek, kevesebbet fogok keresni. — Korábbanbeadó volt, itt zsebhelyeket jelöl a fiatal lány. — Huszonhárom fillért kapok egy darabért. Ez nagyon kevés... Komótosan húzgálja a vonalakat. Két hónap alatt még nem szerezhetett rutint. De hamarosan megtanulja majd az intenzitás és a bér egyszerű összefüggésének titkát. — A dolgozókfélteik egykicsit — mondja Borbás Istvánné művezető. — De mindig mondom nekik, az átszervezés nem érintheti kedvezőtlenül a dolgozókat. Majd belejövünk. A Új fogalom Nem túl bizodalmas tekintetet vet a jobbjánál felfüggesztett „árcédulára” Mészáros Ferencné, a pantaillószalag munkásnője. Egy zsebreteszelés 20 fillér. — Hogy jön ki ebből egy fizetés? — gondolkodik hangosan az asszony, de a keze sebesen jár. Nem kétséges előtte, munkával és megint csak munkával lehet szaporítani a 20 filléreket. — Én azt hiszem, a kedélyek már lecsillapodtak — véli Séllei Lászlóné művezető. — Senki sem emlegeti már a szalagok „lerablását”, a hibás darabot is tetten le-het érini. Megesik ,még, hogy leszórják a ruhát, mondván, hogy az úgyis a másik műszaké, de ízlelgetik már az új fogalmat: közös munka. Aztán az a fillér... Picinek tűnik ott a táblázaton valóban, az asszonyok nehezen képzelik el, hogyan lesz a sok kis fillérből pár ezer forint. Nem könnyű időszak ez, nagyon meg kell becsülnünk a dolgozókat, s türelemmelkell lennünk irántuk. Vigyázunk, hogy el ne vegyük a kedvüket. Itt van a Marika — mutat a mellette álló szakszervezeti bizalmira, Varga Györgynére. — Előfordul, hogy ő javítja ki ahibás darabot, s nem adjuk vissza a dolgozónak. Egyelőre... Az augusztus kísérleti hónapinak számított a Stylnél. Elmúlt a szeptember is, így azok sem kaptak kevesebb bért a korábbinál, akiknek túl gyors volt az iram, s szokatlan az átállás. Még nem született meg a várt napi 900 darab öltöny sem a korábbi 750 helyett. Az effajta „gyümölcs” érési ideje legalább fél esztendő. Türelmet, fegyelmet, igyekezetet, segítőkészséget igénylő fél év. De utána már a „betakarítás” ideje jön. S jó, hogy ezt most már mind többen tudják a szombathelyi ruhagyárban. Horváth Ildikó Két forgalmi sávos, feljárókkal és híddal együtt ezernyolcszáz méter hosszú vasúti felüljárót építenek a Hídépítő Vállalat pécsi építésvezetőségének munkásai Pécsett, a régi város és az új Lvov kertváros között (MTI Fotó : Cser István felvétele) NÉPSZAVA A Közszolgálatban Gondolkozni tilos vagy legalábbis nem érdemes. Keserű tapasztalatok vésték régebben ezt a felismerést a köztisztviselők fejébe. Ám sajnos amai államigazgatási apparátusban sem ismeretlen néhol az a nézet, amely szerint annak a tisztviselőnek van igaza, aki megtartja magának a véleményét, a felsőbb szintű döntések, utasítások kizntálatlan végrehajtására törekszik. — A köz alkalmazottait korábban hozzászoktatták ahhoz, hogy mindig pontosan megmondják nekik: mikor, mit és hogyan kell tenni — vélekedik Bodor — Az államigazgatás, az ügyintézés egyszerűsítése, korszerűsítése, a bürokrácia csökkentése már hoszszú évek óta tartó folyamat, ez azonban elképzelhetetlen csak központi ösztönzésre, vagy csak helyi kezdeményezésre — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss István, a Nógrád megyei tanács szakszervezetibizottságának titkára. Az említett két tényező kellő összhangja viszont csakis a munkahelyi demokrácia talaján alakulhat ki. Ezért fogadtuk közalkalmazottak, mi itt a megyében nagy örömmel azokat a központi kormányzati és szakszervezeti határozatokat, amelyek végre egyértelműen megfogalmazták, hogy a tartalmas demokráciára nemcsak az üzemekben van ténylegesen nagy szükség, hanem a különféle intézményekben, hivatalokban is. A demokráciának nálunk is alapja az olyan vezetési stílus, amely nagyobb önállóságra neveli a köztisztviselőket, igényli a munka ésszerűsítésével, korszerűsítésével összefüggő javaslataikat. Az embereknek érezniök kell, hogy figyelnek a szavukra. A szakszervezetnek különösen nagy szerepet kell Lászlóné, a Közalkalmazottak Szakszervezete Nógrád megyei bizottságának titkára. — Megszokták, hogy gépiesen, gondolkodás nélkül teljesítsék a rájuk testált feladatokat. — Bár az elmúlt években e tekintetben is kedvezőbbre fordult a helyzet, igazán alapvető szemléletváltozást, érzésem szerint, még nem sikerült elérni. Természetes, persze, hogy ez nem mehet egyik napról a másikra. Most mégis optimisták vagyunk. Soha nem voltak még ugyanis olyan kedvező feltételek a frontáttörésre, mint éppen napjainkban, vállalnia abban, hogy felkarolja az alulról jövő kezdeményezéseket, figyelemmel kísérje az észrevételek további sorsát, megvalósulását. Az esetek többségében szinte lehetetlen megítélni, hogy egy megvalósult javaslat eredetileg fentről, vagy lentről indult-e — mondja az szb-titkár. — Itt van például a költségvetési és fejfejlesztési alapok, az adónyilvántartás számítógépes feldolgozása, aminek a bevezetésével a korábbi adminisztráció 85—90 százaléka feleslegessé válik. Erre a kísérletre — ami a pénzügyi , információs rendszer országos koncepciójába illeszkedik — központilag jelölték ki a Nógrád megyei tanácsot. A siker azonban elképzelhetetlen lett volna dolgozóink számos apró, hasznos ötlete, javaslata nélkül. Vagy: a balassagyarmatiak saját kezdeményezésre vezették be a peremlyukkártyás nyilvántartást, hoztak létre kibővített ügyfélszolgálati irodát. S éppen ennek az aktivitásuknak köszönhetik, hogy a Tanácsi Hivatal most október 1-től bevonta őket egy országos kísérletbe. (Ennek lényegéről „Tanácsok — osztályvezetők nélkül” című írásunkban korábban már lapunkban részletesen beszámoltunk. — D. A.) Aztán említhetném még példaként a nagybátonyiakat is, akik felismerték: sem az ügyfeleknek, sem az ügyintézőknek nem jó, hogy a különféle beadványok megfogalmazását félóráidig kell magyarázni, a rosszul kitöltött papírokat Többen is szóvá tették, miért áll egy-egy délelőtt négy-öt megyeitanácsi személygépkocsi a balassagyarmati városi tanács előtt. Rossz nyelvek szerint egyes megyei vezetők és ügyintézők gyakrabban találkoztak itt, mint saját tanács házukban. Az rendjén van,hogy egyszerre a megyei tanács több emberének is akadhat dolga a városban, de hát egy autóban többen is elférnek. Azóta a gazdasági hivatal koordinálja ezeket az utakat, ami lehet, hogy némi kellemetlenséggel, alkalmazkodással, de valóságos megtakarítással is jár. Sokat várunk az idén indult munkakollektívamozgalomtól is, ami kissé leegyszerűsítve a dolgot, a szocialista brigádmozgalom hivatali megfelelője — mondja dr. Szita András, a szervezési és jogi osztály helyettes vezetője. — A megyei tanácsnál január 1. óta 15 ilyen munkakellek állandóan vissza kell adni hiánypótlásra, javítgatásra. Nem panaszkodtak, hanem fogták magukat és szerkesztettek a községekben leggyakrabban előforduló ügyekre egy 150-féle nyomtatványból álló beadvány-mintatárat. Ma már a megye legtöbb községi tanácsa ezt használja... Lehet ésszerűbben lrva alakult. Vállalásaik között az ügyiratok átfutási idejének csökkentése éppúgy szerepel, mint például az alsóbbszintű tanácsok szakmai támogatása". — Vállalás lehetne például a pályázatokon való még aktívabb részvétel is — szól közibe az szb-titkár. — A tanácsnál már gyakorlat, hogy dolgozóink részére pályázatokat írunk ki. A témákat természetesen, mindig az aktuális feladatokhoz igazítjuk, így ezek mostanság rendre az eljárás egyszerűsítése, gyorsítása, a bürokrácia csökkentése körül forognak. Az érdeklődés egyre nagyobb, a már elkészült pályamunkákban rejlő szellemi tőke jó részét azonban a vezetés egyelőre még gyakran veszni hagyja. Pedig az egész pályázati rendszernek a legfőbb értéke éppen ezeknek az ötleteknek széles körű gyakorlati hasznosításalenne. Kevesebb adminisztráció Újítás a közigazgatásban Találtam a pályamunkák között a közszolgálatiban egészen kivételes témájút, egy újítási szabályzatot, amit Óvári Péter, a tanács fiatal csoportvezetője dolgozott ki. — Az én pályamunkám lényege az, hogy nemcsak a gyárakban, a tervezőasztaloknál, hanem a közigazgatásban is születhetnek — és születnek is — újítások — –mondta. — Szabályozni kell tehát a közigazgatási újítás fogalmát, ennek elbírálását, anyagi és erkölcsi elismerésének rendjét. A szabályzat-tervezet már az elnök asztalán van, úgy tűnik, hogy ezt hamarosan el is fogadja a tanács vezetése. Reméljük, így lesz. S ez újabb érv arra, hogy ma már a köztisztviselőknek nemcsak szabad, de kötelező és érdemes is gondolkodni. Deák András 1980-as népszámlálás Számfénykép az országról, rólunk Soha még nem készült olyan széles körű felmérés népszámlálás során, mint most. A többi között először készítettek részletes statisztikai fényképet a nyaralókról és az üdülőkről is, a lakosság, az épületek összeírásával együtt. A rendelkezésre álló több száz millió adat számítógépes feldolgozásához a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai azonnal hozzáláttak. S az első kötet az 1980- as évi népszámlálásról már a napokban megjelent. Igaz, csak 2 százalékos minta alapján dolgoztak, de az előző évek hasonló módszerekkel végzett vizsgálatai azt bizonyítják, hogy így is pontosak az adatok, eredmények. Magyarország lakóinak száma 1980. január 1-én 10 millió 710 ezer volt. Az 1930-as népszámlálás idején 8 millió 685 ezer 109 lakost írtak össze, a második világháború után kevesebb az országban élők száma, 1960-ban 9 millió 961 044 volt. A mostani egészen pontos adat 10 millió 709 ezer 536, vagyis 3,8 százalékkal vagyunk többen, mint egy évtizeddel korábban. A népesség számának növekedése lassúbb ütemű,mint sok más európai országban. A népsűrűség néggyel növekedett, négyzetkilométerenként most az országban 115-en élnek. Az élveszületések aránya elsősorban a különböző kormányzati intézkedések hatására — gyes, családi pótlék bevezetése — 1974 —75-ben növekedett, de ez 1976-tól folyamatosan csökkent. Mitért? Az alapvető magyarázat: a házasodási korba lépő, szülőképes nők száma kevesebb volt, mint az évtized elején. Tavaly valamelyest javult a helyzet, s 1000 lakosra 16 élveszületés jutott. Emelkedik a halálozások arányszáma, s ez az átlagos életkor növekedésével magyarázható. Egyébként a jobb életkörülmények, a javuló egészségügyi ellátás következtében tovább élünk. Az 1970—1979 közötti időszakban a meghaltak átlagos életkora 2 évvel magasabb volt, 66 év, mint az előző évtizedben. Most a születéskor a férfiak várható átlagos élettartama 67, a nőké pedig 73 év. Egyébként a férfiak és a nők aránya szinte változatlan maradt, hiszen az elmúlt évtizedben a férfiak száma 185 ezerrel, a nőké 203 ezerrel növekedett. Az összeírás időpontjában Magyarországon 5 millió 189 ezer férfi és 5 millió 551 ezer nő élt. 1930-banmég 1000 nőre 1044 férfi jutott, 1949- ben 1081, azóta ez az arány valamelyest javult, s most 1064. Egyébként elsősorban Budapesten vannak többségben a nők, itt 1000 férfira 1129 nő jut, a községekben csak 1040. Az ipar, területi,gazdasági célkitűzéseink valóra válását bizonyítja az ország lakosságának területi megoszlása is. A felszabadulás után csaknem másfél évtizedig elsősorban az volt a jellemző, hogy tíz- és tízezrével Budapestre költöztek. A mezőgazdaságban gyors fejlődés tapasztalható, az új ipari központok döntő többsége vidéken alakult ki. Budapestnek 1980. január 1-én 2 millió 60 ezer lakosa volt, a Vidéki városoknak pedig 3 millió 640 ezer. Ez nemcsak azt jelzi, hogy a vidéki városokban 17 százalékkal növekedett a lakosság egy évtized alatt, Budapesten csak 3-mal, hanem azt is megfordult az arány, többen élnek a városokban, mint a községekben. Egy évtized alatt 95-re emelkedett a városok száma, az 1970. évi 75-ről. A fővároson kívül most már 24 olyan városunk van, ahol 40 ezren vagy annál többen élnek. Az ország második legnagyobb városa Miskolc, ahol több mint 200 ezren laknak, Nyíregyháza és Székesfehérvár népességének száma ebben az időszakban haladta meg a 100 ezret. A legdinamikusabban Veszprém fejlődött: 43 százalékkal van több lakosa, mint 1970- ben. A községekből, Vas, Békés, Zala megyében költöztek el a legtöbben az elmúlt évtized során. Pest és Fejér megye lakóinak száma jelentősen növekedett, nagyobb csökkenést csak Békésben tapasztaltak. A főváros vonzásának hatására Pest megye az egyetlen olyan terület az országban, ahol a községek lakóinak száma jelentősen, mintegy 8,3 százalékkal növekedett. A mostani jelentésből az is megállapítható, hogy a még mindigjelentős gondok ellenére kedvezően változott az ország lakáshelyzete. Az összeírás időpontjában 3 millió 544 ezer volt a lakások száma, 422 ezerrel több, mint 1970- ben. Bár ebben az időszakban több lakást szanáltak, mint korábban, mégis a szám szerinti és minőségi változás kedvezőbb, mint korábban bármikor volt. 1970-ben 100 lakásra 331 lakos jutott, most csak 302. A vidéki városokban jelentősebb eredményeket értek el, mint Budapesten, hiszen míg a népességszám csak 17 százalékkal növekedett, a lakásoké 27 százalékkal. S ami elsősorban a minőségi változást jelzi: a szobák száma. Jelenleg már több mint 7 millió szoba van a lakásokban. Az előző összeíráskor még 100 lakás átlagosan 164 szobával rendelkezett, most ez a szám 201 -re emelkedett. Csökkent az egyszobás bérlemények aránya, ugyanakkor növekedett a kettő-és háromszobásoké. Az újonnan épült otthonok 94 százaléka két-, vagy több szobás. Általában jellemző, hogy ma már az új lakások döntő többsége távvagy korszerű fűtéses, s teljes közművesítéssel rendelkezik. A vidéki városok közül Veszprémiben érték el a legjelentősebb eseményt, 71 százalékkal növekedett a lakások száma, tíz év alatt. Az 1980-as évi népszámlálás előzetes adatait tartalmazó kötet nemcsak országos összesítéseket tartalmaz, hanem megyei és községi bontást is ad. A szakemberek imár dolgoznak a következő kötetek előkészítésén. A statisztikusok ezekkel a kiadványokkal messzemenő segítséget adnak a döntések előkészítéséhez, az országos és a helyi tervezéshez. Moldován Tamás