Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)
1980-12-02 / 282. szám
Tisztázzuk a fogalmakat É rvekkel ezelőtt, amikor módosították a KRESZ-t, átfogó propagandával igyekeztek közkinccsé tenni az új tudnivalókat. Érthető volt ez a törekvés, hiszen a zavartalan forgalom érdekében fontos, hogy mindenki — autós és gyalogos — egyaránt tisztában legyen a szabályokkal. Nem emlékeztettük volna erre az olvasót, ha az utóbbi időben nem vetődnének fel egyre gyakrabban az ilyenfajta kérdések: „Mi is az a kompetitív árrendszer, összefügg-e a gyakori fogyasztói árváltozásokkal? Mi a lényege az új gazdasági szabályozóknak?” Volt, aki a reáljövedelem összetevőiről faggatott, emlékeztetve a nemrég közzétett ötéves terv számaira. Intő jel: a (köz)gazdasági érdeklődés, a fogalmak tisztázásának szándéka, illetve a tisztánlátás iránti egyre természetesebb igény. Mégpedig arra figyelmeztet, hogy többet, de még inkább jobban kell magyaráznunk a gazdasági élet során felmerülő kérdéseket, fogalmakat. A munkapadok mellett dolgozók, csakúgy, mint a műszaki értelmiségiek, tisztában vannak e mindennapos „közgazdálkodás” fontosságával. Bizonyítja ezt a rádióban több hónapja hallható sorozat, amelynek Hangulatjelentés a címe. Itt főleg munkások fejtik ki véleményüket üzemük, illetve szőkébb környezetük szervezettségéről, főnökeik hozzáértéséről, termékeik minőségéről. A több helyszínről összehangzó műsor azt sugallja, hogy a dolgozók többet tudnának tenni maguk is, ha jobban eligazodnának a gyár (nyereség) érdekeltségében vagy a szerződéses kapcsolatokban, tehát mindazokban a problémákban, amelyek kötődnek a szűkebb vagy a tágabb gazdasági környezethez. A maguk erejéből azonban sok esetben képtelenek megválaszolni sok olyan kérdésre, amelyekről már az előbb szót ejtettünk. Hiszen a tiszta elmélet gyakran ellentmond a rögös gyakorlatnak, és egyébként sem könnyű életközelbe hozni a közgazdaság-tudomány — mindennapjait közvetlenül befolyásoló — szempontjait. Az, hogy kell, ma már aligha vitás, legfeljebb a módszerek felett érdemes disputáim. Félreértés ne essék, nem az 50-es évek szemináriumainak feltámasztására gondolunk, hanem például arra, hogy a termeléssel együtt élő üzemi lapok ne csak úgynevezett eredménypropagandát folytassanak, hanem világítsák meg a legégetőbb gazdasági összefüggéseket. Akkor is, ha olykor nehéz kérdésekkel kell szembenézni. Az eredmények feletti jogos büszkeségnek ugyanis kevés a hitele, ha nem szembesítik a kapun belüli gondokkal és — a minden munkás számára tapasztalható — hibákkal. A színvonalas gazdasági agitáció viszont sikerre számíthat, ha nem száraz kislexikon lesz belőle, hanem közérthető, példákkal alátámasztott magyarázat. Hasonló, mint amilyet a televízió sugárzott annak idején Magyarázom a mechanizmust címmel. Igaz, hogy egy-egy gyárnak nem áll rendelkezésére olyan szakértői stáb, mint a televíziónak az említett műsor elkészítéséhez. De közgazdasági kérdésekben járatos vezetők mindenütt fellelhetők. Őket bizonyára meg lehetne bízni ilyen ismeretterjesztő tevékenységgel, amely végső soron nemcsak egyszerű társadalmi feladat, hanem gyorsan megtérülő „beruházás” is. El kell ugyanis oszlatnunk egy félreértést: a vállalat eredményes gazdálkodása nem a helyi vezetés magánügye. (Legföljebb őket vonják felelősségre, ha veszteséges a gazdálkodás.) Az egész kollektíva érdeke a nagyobb nyereség, illetve a magasabb bérszínvonal. S itt térhetünk vissza a már említett kompetitív árrendszerre. A belföldi ár ugyanis — legalábbis ott, ahol a kivitel aránya meghaladja az 5 százalékot — a nem rubelexporthoz kapcsolódik. Tehát akkor emelhető, ha az exportár nő. A másik feltétel, hogy a belföldi jövedelmezőség nem lehet több, mint az exportban mért. A lényeg az, hogy a vállalatok saját bőrükön, belföldi értékesítésükben is pontosan érezzék, miként sikerül termékeiket eladni a tőkés piacon. Ott ugyanis nincs monopolhelyzet és hiánygazdálkodás, és nem az eladó diktál, hanem a vevő válogat. Az elért árak tehát reális lehetőségeinket tükrözik, nem pedig a különféle támogatások, pénzügyi hidak hatását. Ilúziókba persze nem ringathatjuk magunkat. A (köz)gazdasági gondolkodásban sem lehet látványos eredményeket elérni egyik napról a másikra. Szívós munkára, pontosabban fogalmazva, felvilágosításra van szükség. S hogy a gondolat nem újkeletű, azt bizonyítja a következő idézet, amely Széchenyi István Hitel című művében található. ..A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma . . . Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat, s a többi teszik a közerőt, hanem az ész, melly azokat józanon használni tudja.” Emőd Pál ! 1980. DECEMBER 2. KEDD 108. ÉVFOLYAM 282. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT . VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Ma ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi gazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről Bizottságának ülését december 2-re összehívták. készült előterjesztés megvitatását javasolja a Köz-A Politikai Bizottság az időszerű nemzetközi központi Bizottságnak. (MTI) résekről szóló tájékoztató, valamint az 1981. évi nép- Kemény küzdelem a hóval f)p*‚r€iiít? bi&ipttsrífj nlíthuli n tiödt›‚h#‚,vf. szuntéhisi #‚.v vihwlcksi hídtitok #rótu i/iittstirtt A Minisztertanács a rendkívüli időjárás okozta közlekedési, szállítási és ellátási feladatok irányítására és összehangolására operatív bizottságot hozott létre a közlekedés- és postaügyi miniszter vezetésével. Az operatív bizottság a helyzet normalizálása érdekében utasította a vasúti, közúti és tanácsi szerveket, hogy minden eszközzel nyújtsanak segítséget a közlekedési, szállítási és hírközlési feladatok ellátásához, amelyek most a legsürgősebb tennivalók közé tartoznak. A rendkívüli nehézségek elhárításához széles körű társadalmi összefogásra van szükség. A bizottság ezért felszólította a helyi tanácsokat, üzemeket, termelőszövetkezeteket, hogy — megszervezve a lakosság közreműködését, ideértve a közerők kirendelését is — haladéktalanul kezdjék meg, illetve folytassák a munkálatokat. A hadsereg alakulatai is részt vesznek az akadályok elhárításában. A több mint 40 órán át tartó országos havazás szinte teljesen megbénította a Dunántúl legnagyobb részén a közlekedést, s másutt is rendkívüli akadályok nehezítették az útbaindulók dolgát. Vasárnap este az M1-es fő közlekedési utat is le kellett zárni Bicske és Biatorbágy között és éjjel hozzáláttak a hóba rekedt gépkocsik kimentéséhez. Megbénult a közlekedés Vas, Zala megyében és a Bakony útjain is. A viharos szél megnehezítette a hóeltakarítási munkálatokat. Hétfőn reggel szinte az egész országban tovább hullott a hó. Nyugat-, Közép- és Észak-Dunántúlon, Tolnában, az ország északi vidékein, az Alföldön pedig Bács és Szolnok megyében 80—90 kilométer óránkénti sebességű szél fújt, magas torlaszokat emelt az utakon. A közúti igazgatóságok valamennyi erőgépe dolgozott még a hétfőn késő esti órákban is, s a jelek arra engednek következtetni, hogy ez a munka tovább tart. (Folytatás a 12. oldalon.) Magyar segélyszállítmányok az olasz földrengés károsultjainak Vasárnap reggel Nápoly repülőterére megérkezett a MALÉV különgépe, amely a magyar szakszervezetek segélyküldeményét szállította a földrengés sújtotta olasz lakosságnak. A sátrakat, takarókat, élelmiszereket a szolidaritási bélyegakcióból befolyt összegből vásárolták. Az olasz szakszervezeti szövetségek (CGIL, CISL, UIL) képviselői külön megköszönték a SZOT képviselőjének, hogy azt kaphatták, amire a legnagyobb szükségük volt. Hétfőn érkezett Rómába a magyar kormány és a Vöröskereszt kamionküldeménye. A sátrakkal és takarókkal megrakott tehergépkocsit az olasz hatóságok egyenesen Avellinóba irányították. A segélyküldeményt dr. Szita János, római magyar nagykövet adta át. Képeinken a szakszervezetek segélyküldeményének budapesti berakodása, és nápolyi megérkezése látható. (A mentési munkálatokról szóló összefoglaló lapunk 12. oldalán.) (Danis Barna és Szilvássy Rudolf felvételei) JL4 ,or Vállalkozás a szocializmusban ... 3 Alkalmazkodás szövetkezeti módra 4 Új házban — új élet...................... 5 Közérdekű magánügyek............... Gépkocsinyereménybetétkönyvsorsolás......................................10 Szaljut Tudományos kísérletek Befejezték a Szaljut űrállomás berendezéseinek teljes üzembe helyezését és megkezdték a tudományos kísérleteket a Szojuz T—3 űrhajóval érkezett új expedíció tagjai: Kizim, Makarov és Sztrekalov. A három űrhajós a vasárnapot munkával töltötte, a többi között működésbe helyezték a „Szplav” minikemencét, amelyen új anyagok előállításával foglalkoznak. A Szojuz T—3 űrhajóval érkezett személyzet számára ugyancsak feladat az alapos orvosi ellenőrzés és a testgyakorlás is. Már működésbe helyezték a „futópályát”, a végtelen szalagot és az űrkerékpárt is, amelyen felváltva végezték az előírt gyakorlatokat. Az új személyzet, amely nem marad hosszabb ideig a Szálutón, más program szerint végzi a fizikai erőnlét fenntartásának gyakorlatait, mint az állandó személyzetek tagjai. A földi irányító központ vezetői igen elégedettek az új expedíció eddig végzett munkájával. Puja Frigyes Jugoszláviába utazik . Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Joszip Vrhovecnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi külügyi titkárának meghívására december 2-án hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába utazik. Brezsnyev indiai látogatása előtt Az Indiai KP főtitkárának nyilatkozata Leonyid Brezsnyev küszöbön álló indiai látogatásával kapcsolatban Radzsesvara Rao, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának főtitkára interjút adott szovjet újságíróknak. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy nehéz lenne túlértékelni a látogatás jelentőségét, majd kifejtette: Az SZKP KB főtitkárának látogatására bonyolult nemzetközi körülmények között kerül sor. Az amerikai imperializmus az enyhülés aláásására, fegyveres konfliktusok tűzfészkeinek kialakítására törekszik a világ különböző térségeiben. Kínának az Egyesült Államok militarista köreivel való szövetsége fokozza ezt a veszélyt, az egész világ, ezen belül az ázsiai földrész békéje szempontjából. Az amerikai imperializmus hatalmas haditengerészeti és légi erőket összpontosított az Indiaióceán térségében fekvő Diego Garcia katonai támaszponton és az Arabtengeren, fenyegetve ezzel a térség államainak függetlenségét. Egyedül a Szovjetunió ereje akadályozza meg az Egyesült Államokat és Kínát abban, hogy megvalósítsák veszélyes terveiket."