Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)

1980-12-02 / 282. szám

­ Tisztázzuk a fogalmakat É­ r­vekkel ezelőtt, amikor módosították a KRESZ-t, átfogó propagandával igyekeztek közkinccsé tenni az új tudnivalókat. Érthető volt ez a törekvés, hiszen a zavartalan forgalom érdekében fontos, hogy mindenki — autós és gya­logos — egyaránt tisztában legyen a szabályokkal. Nem emlékeztettük volna erre az olvasót, ha az utóbbi időben nem vetődnének fel egyre gyak­rabban az ilyenfajta kérdések: „Mi is az a kom­petitív árrendszer, összefügg-e a gyakori fogyasz­tói árváltozásokkal? Mi a lényege az új gazdasági szabályozóknak?” Volt, aki a reáljövedelem össze­tevőiről faggatott, emlékeztetve a nemrég közzé­tett ötéves terv számaira. Intő jel: a (köz)gazda­­sági érdeklődés, a fogalmak tisztázásának szándé­ka, illetve a tisztánlátás iránti egyre természete­sebb igény. Mégpedig arra figyelmeztet, hogy többet, de még inkább jobban kell magyaráznunk a gazdasági élet során felmerülő kérdéseket, fo­galmakat. A munkapadok mellett dolgozók, csakúgy, mint a műszaki értelmiségiek, tisztában vannak e mindennapos „közgazdálkodás” fontosságával. Bi­zonyítja ezt a rádióban több hónapja hallható so­rozat, amelynek Hangulatjelentés a címe. Itt főleg munkások fejtik ki véleményüket üzemük, illetve szőkébb környezetük szervezettségéről, főnökeik hozzáértéséről, termékeik minőségéről. A több helyszínről összehangzó műsor azt sugallja,­ hogy a dolgozók többet tudnának tenni maguk is, ha jobban eligazodnának a gyár (nyereség) érdekelt­ségében vagy a szerződéses kapcsolatokban, tehát mindazokban a problémákban,­ amelyek kötődnek a szűkebb vagy a tágabb gazdasági környezethez. A maguk erejéből azonban sok esetben képtele­nek megválaszolni sok olyan kérdésre, amelyek­ről már az előbb szót ejtettünk. Hiszen a tiszta elmélet gyakran ellentmond a rögös gyakorlatnak, és egyébként sem könnyű életközelbe hozni a közgazdaság-tudomány — mindennapjait közvet­lenül befolyásoló — szempontjait. Az, hogy kell, ma már aligha vitás, legfeljebb a módszerek felett érdemes disputáim. F­élreértés ne essék, nem az 50-es évek szemi­náriumainak feltámasztására gondolunk, ha­nem például arra, hogy a termeléssel együtt élő üzemi lapok ne csak úgynevezett eredmény­propagandát folytassanak, hanem világítsák meg a legégetőbb gazdasági összefüggéseket. Akkor is, ha olykor nehéz kérdésekkel kell szembenézni. Az eredmények feletti jogos büszkeségnek ugyanis kevés a hitele, ha nem szembesítik a kapun belüli gondokkal és — a minden munkás számára ta­pasztalható — hibákkal. A színvonalas gazdasági agitáció viszont sikerre számíthat, ha nem száraz kislexikon lesz belőle, hanem közérthető, példák­kal alátámasztott magyarázat. Hasonló, mint ami­lyet a televízió sugárzott annak idején Magyará­zom a mechanizmust címmel. Igaz, hogy egy-egy gyárnak nem áll rendelkezésére olyan szakértői stáb, mint a televíziónak az említett műsor elké­szítéséhez. De közgazdasági kérdésekben járatos vezetők mindenütt­ fellelhetők. Őket bizonyára meg lehetne bízni ilyen ismeretterjesztő tevé­kenységgel, amely végső soron nemcsak egyszerű társadalmi feladat, hanem gyorsan megtérülő „beruházás” is. El kell ugyanis oszlatnunk egy félreértést: a vállalat eredményes gazdálkodása nem a helyi ve­zetés magánügye. (Legföljebb őket vonják felelős­ségre, ha veszteséges a gazdálkodás.) Az egész kol­lektíva érdeke a nagyobb nyereség, illetve a ma­gasabb bérszínvonal. S itt térhetünk vissza a már említett kompetitív árrendszerre. A belföldi ár ugyanis — legalábbis ott, ahol a kivitel aránya meghaladja az 5 százalékot — a nem rubelexport­hoz kapcsolódik. Tehát akkor emelhető, ha az ex­portár nő. A másik feltétel, hogy a belföldi jöve­delmezőség nem lehet több, mint az exportban mért. A lényeg az, hogy a vállalatok saját bőrü­kön, belföldi értékesítésükben is pontosan érez­zék, miként sikerül termékeiket eladni a tőkés piacon. Ott ugyanis nincs monopolhelyzet és hi­ánygazdálkodás, és nem az eladó diktál, hanem a vevő válogat. Az elért árak tehát reális lehetősé­geinket tükrözik, nem pedig a különféle támoga­tások, pénzügyi hidak hatását. Ilúziókba persze nem ringathatjuk magunkat. A (köz)gazdasági gondolkodásban sem lehet látványos eredményeket elérni egyik napról a másikra. Szívós munkára, pontosabban fogalmaz­va, felvilágosításra van szükség. S hogy a gondolat nem újkeletű, azt bizonyít­ja a következő idézet, amely Széchenyi István Hi­tel című művében található. ..A tudományos em­berfő mennyisége a nemzet igazi hatalma . . . Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat, s a többi teszik a közerőt, hanem az ész, melly azo­kat józanon használni tudja.” Em­őd Pál ! 1980. DECEMBER 2. KEDD 108. ÉVFOLYAM 282. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT­­ .­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Ma ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi gazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről Bizottságának ülését december 2-re összehívták. készült előterjesztés megvitatását javasolja a Köz-A Politikai Bizottság az időszerű nemzetközi köz­­ponti Bizottságnak. (MTI) résekről szóló tájékoztató, valamint az 1981. évi nép- Kemény küzdelem a hóval f)p*‚r€iiít? bi&ipttsrífj nlíthuli n tiödt›‚h#‚,vf. szun­téhisi #‚.v vihwlcksi hídtitok #rótu i/iitt­s­tirtt A Minisztertanács a rendkívüli időjárás okozta közlekedési, szállítási és ellátási feladatok irányítá­sára és összehangolására operatív bizottságot hozott létre a közlekedés- és postaügyi miniszter vezeté­sével. Az operatív bizottság a helyzet normalizálása érdekében utasította a vasúti, közúti és tanácsi szerve­ket, hogy minden eszközzel nyújtsanak segítséget a közlekedési, szállítási és hírközlési feladatok ellátásá­hoz, amelyek m­­ost a legsürgősebb tennivalók közé tartoznak. A rendkívüli nehézségek elhárításához­ széles körű társadalmi összefogásra van szükség. A bizottság ezért felszólította a helyi tanácsokat, üzemeket, termelő­­szövetkezeteket, hogy — megszervezve a lakosság köz­reműködését, ideértve a közerők kirendelését is — haladéktalanul kezdjék meg, illetve folytassák a mun­kálatokat. A hadsereg alakulatai is részt vesznek az akadá­lyok elhárításában. A több mint 40 órán át tartó országos havazás szinte teljesen megbéní­totta a Dunántúl legna­gyobb részén a közleke­dést, s másutt is rendkí­vüli akadályok nehezítet­ték az útbaindulók dolgát. Vasárnap este az M1-es fő közlekedési utat is le kel­lett zárni Bicske és Bia­­torbágy között és éjjel hozzáláttak a hóba rekedt gépkocsik kimentéséhez. Megbénult a közlekedés Vas, Zala megyében és a Bakony útjain is. A viha­ros szél megnehezítette a hóeltakarítási munkálato­kat. Hétfőn reggel szinte az egész országban tovább hullott a hó. Nyugat-, Kö­zép- és Észak-Dunántú­­lon, Tolnában, az ország északi vidékein, az Alföl­dön pedig Bács és Szol­nok megyében 80—90 ki­lométer óránkénti sebes­ségű szél fújt, magas tor­laszokat emelt az utakon. A közúti igazgatóságok valamennyi erőgépe dol­gozott m­ég a hétfőn késő esti órákban is, s a jelek arra engednek következ­tetni, hogy ez a munka tovább tart. (Folytatás a 12. oldalon.) Magya­r segélyszállítmányok az olasz földrengés károsult­jainak Vasárnap reggel Nápoly repülőterére megérkezett a MALÉV különgépe, amely a magyar szakszer­vezetek segélyküldemé­nyét szállította a földren­gés sújtotta olasz lakos­ságnak. A sátrakat, taka­rókat, élelmiszereket a szolidaritási bélyegakció­ból befolyt összegből vásá­rolták. Az olasz szakszer­vezeti szövetségek (CGIL, CISL, UIL) képviselői kü­lön megköszönték a SZOT képviselőjének, hogy azt kaphatták, amire a leg­nagyobb szükségük volt. Hétfőn érkezett Rómába a magyar kormány és a Vöröskereszt kamionkül­deménye. A sátrakkal és takarókkal megrakott te­hergépkocsit az olasz ha­tóságok egyenesen Avelli­­nóba irányították. A se­gélyküldeményt dr. Szita János, római magyar nagykövet adta át. Ké­peinken a szakszervezetek segélyküldeményének bu­dapesti berakodása, és ná­polyi megérkezése látható. (A mentési munkálatok­ról szóló összefoglaló la­punk 12. oldalán.) (Danis Barna és Szilvássy Rudolf felvételei) JL4 ,or Vállalkozás a szocializmusban ... 3 Alkalmazkodás szövetkezeti módra 4 Új házban — új élet...................... 5 Közérdekű magánügyek............... Gépkocsinyereménybetétkönyv­sorsolás......................................10 Szaljut Tudományos kísérletek Befejezték a Szaljut­ űr­­állomás berendezéseinek teljes üzembe helyezését és megkezdték a tudomá­nyos kísérleteket a Szo­juz T—3 űrhajóval ér­kezett új expedíció tagjai: Kizim, Makarov és Sztre­­kalov. A három űrhajós a vasárnapot munkával töltötte, a többi között működésbe helyezték a „Szplav” minikemencét, amelyen új anyagok elő­állításával foglalkoznak. A Szojuz T—3 űrhajó­val érkezett személyzet számára ugyancsak fel­adat az alapos orvosi el­lenőrzés és a testgyakor­lás is. Már működésbe he­lyezték a „futópályát”, a végtelen szalagot és az űrkerékpárt is, amelyen felváltva végezték az elő­írt gyakorlatokat. Az új személyzet, amely nem marad hosszabb ideig a Szál­­utón, más program szerint végzi a fizikai erőnlét fenntartásának gyakorlatait, mint az ál­landó személyzetek tagjai. A földi irányító központ vezetői igen elégedettek az új expedíció eddig vég­zett munkájával. Puja Frigyes Jugoszláviába utazik . Puja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügy­minisztere Joszip Vrhovecnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi külügyi titkárának meghívására december 2-án hivatalos baráti látoga­tásra Jugoszláviába utazik. Brezsnyev indiai látogatása előtt Az Indiai KP főtitkárának nyilatkozata Leonyid Brezsnyev kü­szöbön álló indiai látoga­tásával kapcsolatban Radzsesvara Rao, az In­diai Kommunista Párt Or­szágos Tanácsának főtit­kára interjút adott szovjet újságíróknak. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy nehéz lenne túlértékelni a láto­gatás jelentőségét, majd k­if­ej­tette: Az SZKP KB főtitkárá­nak látogatására bonyo­lult nemzetközi körülmé­nyek között kerül sor. Az amerikai imperializmus az enyhülés aláásására, fegyveres konfliktusok tűzfészkeinek kialakításá­ra törekszik a világ kü­lönböző térségeiben. Kí­nának az Egyesült Álla­mok militarista köreivel v­aló szövetsége fokozza ezt a veszélyt, az egész világ, ezen belül az ázsiai földrész békéje szempont­jából. Az amerikai imperializ­mus hatalmas haditenge­részeti és légi erőket össz­pontosított az Indiai­óceán térségében fekvő Diego Garcia katonai tá­maszponton és az Arab­tengeren, fenyegetve ezzel a térség államainak füg­getlenségét. Egyedül a Szovjetunió ereje akadá­lyozza meg az Egyesült Államokat és Kínát ab­ban, hogy megvalósítsák veszélyes terveiket."

Next