Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)

1980-12-02 / 282. szám

­ Magyar vezetők üdvözlő távirata Laosz nemzeti ünnepén A Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság kiki­áltásának 5. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Lo­soncot Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Lázár György, a Magyar Nép­­köztársaság Miniszterta­nácsának elnöke és Apró Antal, a Magyar Népköz­társaság országgyűlésé­nek elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte Kaysone Phomvihane elv­társnak, a Laoszi Forra­dalmi Néppárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság miniszterelnökének és Szu­­fanuvong elvtársnak, a Laoszi Népi Demokrati­kus Köztársaság elnöké­nek, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökének. Kedves Elvtársak! A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiál­tása ötödik évfordulója alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács és az országgyűlés, valamint a dolgozó magyar nép nevében testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormányá­nak, a Legfelsőbb Népi Gyűlésnek és a laoszi népnek. Pártunk és a szocializmust építő magyar nép nagy figyelemmel kíséri és őszintén üdvözli azokat a tör­ténelmi vívmányokat és sikereket, melyeket a laoszi nép marxista-leninista élcsapatának, a Laoszi Forra­dalmi Néppártnak a vezetésével az elmúlt fél évtized alatt elért a népi hatalom megvédelmezésében és meg­szilárdításában, a társadalom szocialista átalakítá­sában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és sokoldalú együtt­működése tovább erősödött a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján a két nép, a szocializmus, a haladás és a béke egyetemes ügye javára. Nagyra értékeljük és támogatjuk azokat az erő­feszítéseket, melyeket a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság tesz az indokínai térség békéjéért és biztonságáért, az ott élő népek imperialistaellenes összefogásáért, szoros együttműködésük elmélyí­téséért. Miként a múltban, a jelenben is az egész magyar dolgozó nép szolidáris a laoszi néppel abban a harc­ban, melyet országa függetlenségéért, területi integ­ritásáért és szuverenitásáért, belső vívmányai meg­őrzéséért folytat. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek és a testvéri laoszi népnek a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság felvirágoztatása, békéje és biztonsága érdekében kifejtett nemes tevé­kenytsegükhioz? * ***'■ * ** A Hazafias Népfront­­ista Ifjúsági Szövetség és Országos Tanácsa, az Or- *» Magyar Nők Országos „­ „ , Tanacsa az évforduló or­szágos Beketanács, a Szak- darmából ugyancsak táv­szervezetek Országos Tá­­iratban köszöntötte laoszi nácsa, a Magyar Kommu­ testvérszervezetet. öt éve kezdődött új élet Laosz ősi földjén: 1975. december 2-án szüntették meg a királyságot és kiál­tották ki a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot. A 236 000 négyzetkilométer területű, 3,3 millió lakosú indokínai ország a francia gyarmati iga alól 1945-ben szabadult fel, de nem következtek békés évtizedek. Az amerikaiak szemelték ki maguknak támaszpontul, és sok szenvedést zúdított a gazdasági­lag amúgy is elmaradott Laoszra a polgárháború. Washington bőven küldte dollárjait, majd pedig bombáit. Súlyos örökséget vett át az új rendszer, amely­nek vezetője a Népi Forradalmi Párt, örökölte az írástudatlanságot, utak, vasutak hiányát és nem volt szakemberük sem. A feudális viszonyokból azonban sajátos módon a kapitalizmus elkerülésével kívántak tovább fejlődni, a szocializmus építéséhez fogni. Ennek alapfeltétele volt, hogy elsősorban a mező­­gazdaságot állítsák helyre. Egyszerre tűzték ki célul a termelés növelését és a szerkezet átalakítását. 1978- ban indult meg lendületesen a szövetkezetesítés a mezőgazdaságban, és fejlesztették az öntözőhálózatot is. Az ipari kisüzemekben megindult a termelő munka, de már azzal a céllal, hogy nagyüzemeket létesítsenek. Ennek érdekében megkezdődött a hegyi folyók hasz­nosítása, villamos energia előállítása céljából. Hozzá­fogtak utak és vasutak építéséhez is. Az idén fejeződik be a hároméves népgazdasági terv végrehajtása, 1981-ben már az ötéves terven dolgoznak. Ennek négy fontos célja van: a közbiz­tonság és a honvédelem szolgálata, a gazdaság újjá­szervezése, a mezőgazdaság további átszervezése és fellendítése, az ipar — ezen belül az ólom, a cink, a gipsz termelésének — korszerűsítése. Az elmúlt öt esztendőben Laosz sikereket ért el külpolitikai téren is. Szorosra fűzte testvéri kapcsola­tait Vietnammal és Kambodzsával. Vientiane, Laosz fővárosa volt a színhelye annak a nemzetközi érte­kezletnek, amelyen Indokína országai fontos javasla­tokat tettek a délkelet-ázsiai térségben uralkodó fe­szültség rendezésére. Laosz antiimperialist­a politikát folytat és szembehelyezkedik a kínai terjeszkedéssel. Kína mindent elkövetett, hogy éket verjen Thaiföld, és Laosz közé, holott e két ország között hagyományos a baráti kapcsolat. De a feszültség csak átmeneti volt, a határt alkotó Mekong folyó ismét a békés kereske­delem útvonalává válhat. A nagy földrajzi távolság ellenére megélénkültek az érintkezések hazánk és Laosz között. Nagyra érté­keljük az új köztársaság szerepét a világnak ebben a mozgalmas térségében, az évforduló alkalmából további sikereket kívánunk a laoszi népnek és veze­tőinek a szocializmus maguk választotta útján. NÉPSZAVA Az SZKP KB határosatn Az új szói jel­öléves­­érv és a hosszú távú terv irányelveiről A TASZSZ szovjet hír­­ügynökség hétfőn ismer­tette a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának határoza­tát, amelynek címe: „Az SZKP KB tervezete az SZKP XXVI. kongresszu­sára a Szovjetuniónak az 1981—85-ös évekre, vala­mint az 1990-ig terjedő időszakra szóló gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányelveiről.” A határozat szerint az SZKP KB jóváhagyta a tervezetet és úgy rendel­kezett, hogy azt 1980. de­cember 2-án nyilvános­ságra kell hozni és orszá­gos vitára kell bocsátani. „A dolgozó kollektívák­ban, az oktatási intézmé­nyekben, a fegyveres ala­kulatoknál, a párt-, a szakszervezeti és a Kom­­szomol-szervezetekben, a kerületi, a városi és kör­zeti pártbizottságok plé­numain, aktívaüléseken, a területi pártkonferenciá­kon és a szövetségi köz­társaságok pártkongresz­­szusain, valamint a sajtó­ban, a rádióban és a tele­vízióban, a párt-, a Kom­­szomol- és a gazdasági ok­tatás keretei között, vé­gül a lakókörzetekben is meg kell vitatni az SZKP Központi Bizottságának irányelvtervezetét” — mondja a határozat, ame­lyet Leonyid Brezsnyev, a KB főtitkára írt alá. Tanácskozik a LEMP KB VII. plénuma Varsóban hétfőn délután megkezdődött a­­ Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VII. plenáris ülése. A ta­nácskozáson Stanisla­w Kania, a KB első titkára elnökölt. A napirend első pontja a Politikai Bizottság refe­rátuma, amelynek célja: „A párt feladatai a tár­sadalmi élet megújulásá­nak szocialista jellegéért vívott harcban”. A refe­rátumot Stanislaw Kania terjesztette elő. A PAP­ hírügynökség je­lentése szerint a referá­tum után Józef Pinkows­­ki, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke szólalt fel. Pin­­kowski az ország gazda­sági helyzetéről és az az­zal kapcsolatos tenniva­lókról szóló tájékoztatót ismertette. Szombaton egyébként a „Szolidaritás” szakszerve­zet varsói „Mazowsze” szervezetének vezetősége nyilatkozatban hívta fel tagjait: lépjenek fel ha­tározottan minden olyan kísérlet ellen, am­ely ve­szélyeztetni akarja a szak­­szervezet, illetve a terme­lőüzemek normális műkö­dését. A nyilatkozat hangoz­­tatja a provokációk elle­ni fellépés szükségességét, és kiemeli, hogy a „Szo­lidaritás”-nak és az or­szágnak egyaránt nyuga­lomra, szervezett munká­ra van­­ szüksége a nép­gazdaság helyreállítása érdekében. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy a szakszervezet tagjainak meg kell akadályozniuk minden, a gdanski megál­lapodásnak ellentmondó tevékenységet. (MTI, PAP, AFP) Munkanélküliek tüntetése Liverpoolban A 30-as évek válsága óta a munkanélküliség és a kormánypolitika elleni legnagyobb tüntetés zaj­lott le szombaton Angliá­ban. Az ország válság sújtotta területeiről 150 ezren gyűltek össze Li­verpoolban, és vonultak háromórás, , menetben szakszervezeti zászlók alatt a nagy kikötőváros mólójához. A tüntetők menetét (képünk) Michael Foot, a brit Munkáspárt vezére vezette. A tömeggyűlésen be­szédet mondott a Mun­káspárt egész vezérkara, és messzehangzó szónok­latokkal hívták országos mozgalomba a szervezett dolgozókat a tory-kor­­mány ellen. A munkanél­küliség elleni nagy tün­tetést támogatta a brit EP is. A liverpooli tünteté­sek ellenére változatlan marad a brit kormány gazdaságpolitikája — fej­tette ki Margaret Tha­tcher brit miniszterelnök rádióinterjújában. Tha­tcher kénytelen volt be­ismerni, hogy a kétmillió 163 ezer embert érintő munkanélküliség rendkí­vül súlyos probléma, és kijelentette:­­ a kormány továbbra is csökkenti a szociális juttatásokra és az ipar államosított szek­torára fordított összege­ket, és mérsékli a dolgo­zók bérének növekedését, amely már most is mesz­­sze elmarad az infláció ütemétől. (MTI, AP­­ ­ [TELEFOTO — MTI Külföldi Képszolgálat) Ülés a­latt a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottsága Czinege Lajos Bukarestbe utazott Czinege Lajos hadse­regtábornok, honvédelmi miniszter vasárnap eluta­zott Bukarestbe, a Varsói Szerződés­­tagállamai honvédelmi miniszteri bi­zottságának soron követ­kező ülésére. Hétfőn Bukarestbe ér­kezett Dmitri­j Usztyinov marsall, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagállamai hon­védelmi minisztereinek soron következő tanácsko­zásán. (MTI)­ ­ JL­ ac Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke hét­főn fogadta a Bulgáriában tartózkodó nicaraguai párt- és kormányküldött­ség vezetőit.­­ Begin izraeli kor­mányfő hadügy­miniszte­ri minőségében hétfőn rendelettel betiltotta az izraeli arabok december 12-re. Názáretba összehí­vott első országos kong­resszusát.­­ Luxemburgban hét­főn megkezdődött az Eu­rópai Gazdasági Közösség csúcsértekezlete. Kuznyecov Damaszkusz­ban A Szovjetunió és a Szí­riai Arab Köztársaság között létrejött barátsági és együttműködési szerző­dés ratifikációs okmányai­nak kicserélésére hétfőn Damaszkuszba érkezett Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­ső elnökhelyettese. A re­pülőtéren fogadására meg­jelent Abdel Rauf al- Kaszm miniszterelnök és a szíriai kormány több minisztere. Rövid nyilatkozatában Kuznyecov rámutatott, hogy a szerződés megkö­tése fontos politikai ese­ményt jelentett a két or­szág kapcsolataiban, s ar­ra is hivatott, hogy segít­sen egészségesebbé tenni a közel-keleti helyzetet. 1­9­8­0. december 2. Percy küldetése A januárban hivatalba lépő amerikai elnök vég­­leges csapata még nem állt össze. Reagan a na­­py­­pokban is azt állította, „nincsenek nehézségei az új kormányzat megalakításában”. Ezzel együtt azon­ban azt is el kellett ismernie, hogy William Simon nem fogadta el a pénzügyminiszteri posztot és George Schultz sem tart igényt a neki szánt külügyminiszteri tárcára. Anne Armstrong, a Reagan-kormány egyetlen női jelöltje is visszalépett, sőt, Reagan sajtófőnöke, Lyn Nofziger sem kíván Washingtonban hivatalt vál­lalni. Még a legutóbb harcias programmal fellépő John Tower szenátor is cáfolta, hogy érdekli a had­ügyi tárca. A győztesek tehát mintha a lehetőség birtoká­ban már nem ostromolnák a hatalom csúcsait. Egy­szerű taktikázásról lenne szó? Aligha. Egyelőre min­denki egyéni helyzetével, családi elkötelezettséggel, jövedelmező állással magyarázza, tartózkodó maga­tartását. Nem lehet ennek sem kizárni a lehetőségét. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy nem túl csábító az örökölt csődtömeg átvétele, s Reagan elképzelései alapján nem látszik megoldhatónak annak felszá­molása. Ennél is fontosabb, hogy a jelekből ítélve a Reagan tábora, amely egységesen lépett fel az elnökválasztási kampányban, nem tudta megőrizni ezt az egységet az új politika gyakorlati kimunkálásának napjaiban. Eddig sem volt titok, milyen nagyok a különbségek a Reagant támogató érdekcsoportok között. Ezek a különbségek azonban most még nyíltabban jelent­keznek. Korai megmondani, végül is kik fogják meghatá­rozni az új kormány politikai arculatát. Már most úgy tűnik azonban, hogy Reagan csapata sokszínűbb lesz annál, mint amilyent a választási hadjárat leg­viharosabb napjaiban feltételeztünk. E­nnek a jele az is, hogy miközben John Tower szenátor a katonai erő fokozásának, a Szovjet­unió „megfékezésének” szükségességéről beszél, Charles Percy szenátor Moszkvába utazott. Ezzel létre­jött a kontaktus a szovjet és az új amerikai vezetés között. Igaz, a szenátus külügyi bizottságának követ­kező republikánus elnöke az amerikai nagykövet ven­dégeként érkezett a Szovjetunióba. Sokatmondó azon­ban,­ hogy utazása előtt megbeszélést folytatott Reagannel, Carterral, Nixonnal, Forddal, Kissinger­­rel, Allennel, sőt Schmidt kancellárral is. ..Most mindkét részről nagy fontosságú a jelzések küldése” — jelentette ki Percy és úgy tűnik, ezzel a véleményével Moszkvában is egyetértenek. Leonyid­ Brezsnyev nem elégedett meg valami formális „jelzés” küldésével. Nagyon is egyértelműen megvilágította a szenátor előtt a Szovjetunió álláspontját, amely egy­részről a szovjet—amerikai kapcsolatokban elért ered­mények megvédését és a továbblépést, másrészt a katonai fölénnyel való fenyegetőzés visszautasítását tükrözi. „A Szovjetunió kész arra, hogy konstruktív mó­don, egymás jogos érdekeinek kölcsönös figyelembe­vételével tárgyalásokat folytasson — jelentette ki Brezsnyev. — Ha az amerikai fél ugyancsak készséget mutat erre, teljes mértékben együttműködhetünk, egyenjogú partnerek képi”. . .. . .­­ . Kérdés, Washington mire mutat készséget. Úgy tűnik, hogy a SALT 2 ratifikálására nem. Ugyan­akkor Percy szenátor a SALT 2-vel szembeni fenn­tartások ellenére, nem győzte hangsúlyozni az új kor­mányzat hajlandóságát a­ fegyverkorlátozási tárgya­lásokra. Nehéz megjósolni, hogy a SALT 2 kérdésében elfoglalt merev — esetenként ultimátumszerű — washingtoni magatartás milyen mértékben fogja aka­dályozni a két ország mélypontra zuhant viszonyának rendezését. Aligha várhatja el ugyanis bárki a Szov­jetuniótól, hogy a négyévenként egymást váltó ame­rikai elnökök és kormányzatok elképzeléseihez iga­zítsa álláspontját, és újra tárgyaljon mindent, ami alá egyszer nevét már odaírta az USA elnöke is. Ennek képtelenségét, úgy tűnik, Washingtonban is felismerték; az utóbbi időben amerikai részről is többször elhangzott a SALT 2 ügyében végzett sok éves munka megmentésének gondolata. Figyelemre méltó az is, hogy Percy azt ígérte, mint a külügyi bizottság elnöke, igyekszik gyorsan napirendre tűzni két, korábban, aláírt szovjet—ame­rikai megállapodás ratifikálását: az 1974-es szerző­dést a 150 kilotonnánál nagyobb hatóerejű nukleáris töltetek föld alatti robbantásának megtiltásáról és az 1976-os megállapodást a békés célú nukleáris rob­bantásokról.­­ ~­­gyelőre ezek azonban csak szavak. De Arbatov­­ akadémikus­okkal jegyezte meg: jelenleg a Sza­­­­vakat is tetteknek kell tekinteni, hiszen ezek is befolyásolhatják a politikai légkört. Nem mindegy ugyanis, milyen légkörben szerve­ződik Reagan csapata, kik kerülnek végül a hatalom csúcsaira és kiket tartanak onnan­­távol. Barabás Péter _L Irán—Irak Harcok és diplomáciai erőfeszítések Folytatódik a Kare al- Bakr iraki olajkikötőért közölte az iraki hír­­ügynökség. Irán korábban már bejelentette a kikötő elfoglalását. Baniszadr köztársasági elnök vasárnap fogadta Isidoro Malmierca kubai külügyminisztert, aki har­madszor, jár közvetítési céllal Teheránban a há­ború kitörése óta, mint az el nem kötelezett mozga­lom elnöki tisztségét ellá­tó Kuba képviselője. Leg­utóbb, november elején öt javaslatot terjesztett az iá­ni vezetők elé a konf­­litus békés rendezésére. Abdel Aziz Husszein kuvaiti államminiszter nyilatkozatban cáfolta, hogy az öböl menti arab országok a közeljövőben Irán ellen irányuló külön­leges katonai vagy politi­kai egyezményt írnának alá. Carter amerikai elnök, vasárnap Camp Dávidból visszatért a fővárosba, és hétfő reggeltől „minden figyelmét az irániaknak küldendő válasz előkészí­tésének szenteli” — kö­zölte a Fehér Ház. Az el­nök Warren Christopher­­rel és az irániakkal köz­vetett, alkudozást foly­tató amerikai küldöttség más tagjaival tárgyalt szombaton Camp David­­ben. Az amerikai válasz azonban nem szü­letett meg. Fogalmazásá­ba hétfőn Edmund Muskie külügyminiszter is bekap­csolódott. Újságíróknak arra a kérdésére, hogy „Mikor válaszol az irá­niaknak?”, Carter egy szó­val felelt: ..Hamarosan”. (Reuter, UPI, MTI)

Next