Népszava, 1981. június (109. évfolyam, 127–151. sz.)

1981-06-02 / 127. szám

4 A 35. szélességi fok alatt is Ha valaki azt mondja, hogy ilyentájt nincs szezonja a kesztyűnek, nem sokat téved. De az már képtelenségnek tűnik — első hallásra legalábbis -, hogy afrikai államokban is próbálkozunk kesztyűink eladásával. Nyári idény ide, forró éghajlat oda, a Pécsi Kesztyűgyárban most is szezonja van a kesztyűgyártásnak, -eladásnak és bármennyire hihetetlen, Afrikába is jut portékáinkból. A Pécsi Kesztyűgyár az olyan cégek közé tartozik, amelyek termelésük túlnyomó részét exportálják. Ezek közt is valahol a ranglista elején foglalnak helyet termékeik 70—75 százaléka külföldön talál gazdára, s ennek háromnegyedét (az összes termelés 51 százalékát) a tőkés országokban vásárolják meg. Nem is akármilyen áron kelnek el a pécsi kesztyűk: a világpiacon az első helyek egyikét uralják. A távol-keleti konkurrens cégek — Hongkong, Kína, Tajvan és a Fülöp-szigetek — 40—50 százalékkal olcsóbbak, de még az európai versenytársak is 15—20 százalékkal kevesebbet kapnak kesztyűikért. Az export részaránya az idén tovább bővül: a tavalyi 393 millió forint értékű tőkésexportot a tervek szerint az idén még 12 százalékkal növelik. — Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha a magas árakhoz jó minőség és szállítási pontosság párosul — mondja Jancsi Gyula gazdasági igazgató. — Megbízhatónak, pontosnak kell lennünk ahhoz, hogy tartani tudjuk árainkat. A gyártásba vételtől a készáru kiszállításáig átlagosan 28 nap az átfutási idő. Persze jóval korábban fel kell készülnünk a szezonra, az 1982 tavaszinyári modelleket nemrégiben adtuk át a vevőknek, árajánlattal együtt. Minőség és pontosság — Nem túl kockázatos a rendkívül rapszodikus alapanyagárak mellett egy évre előre árat mondani? — De igen. Előfordul, hogy amikorra befolyik a pénz, az árfolyamok változása következtében 10—12 százalékkal kevesebbet ér, mint a szerződéskötés időpontjában. Ritkán, de megesik ez fordítva is. Mindenesetre nem jellemző. Van ugyan árfolyam-biztosításunk, de ez csak a 2 százalék fölötti értékváltozásokra érvényes, és a biztosító egyébként is csupán a kár 80 százalékát téríti vissza. Az export kockázata azért is nagyobb az idén a korábbinál, mert a külföldi nagykereskedők egy része újabban nem vállalja a készletezést, csak akkor rendelnek, ha már ők maguk is eladták a modelleket. „Hamerli olyan kiváló minőséget állít elő, hogy nemcsak fokozni tudja termelését, hanem versenytársa sincs. Túl van halmozva megrendeléssel.” Az 1983-as iparkamarai jelentésből citált mondatok a mostani gyár elődje, vagyis a Hamerli kesztyűgyár termékeit minősíti. Nos, az idén 120 éves utód igyekszik rászolgálni az ősök hírnevére. Korábban csupán a 35. szélességi fok feletti országok tartoztak érdekszféráikba, legnagyobb vevőjük Kanada, Hollandia, Anglia, Svájc, Svédország, az NSZK és Új-Zéland. Az utóbbi időszakban a 35. foktól lefelé, egyebek közt Olaszországba, Franciaországba, Algériába és Tuniszba is szállítanak. Az afrikai államok természetesen főleg sportkesztyűket, boksz-, és motoroskesztyűket vásárolnak. A bokszkesztyűtől a kocogókesztyűig A Pécsi Kesztyűgyárban bőrruházati termékeket, klaszszikus divatkesztyűket és különféle sportkesztyűket készítenek. Az Európai Ökölvívó Szövetség minősítése szerint hivatalos nemzetközi versenyeken is használhatják a pécsiek kesztyűit. Bokszkesztyűből széles a választék, a könnyű, 8 unciástól az ólomsúlyokkal terhelt nehéz edzőkesztyűig. A kesztyűt viselők tábora is mind nagyobb: a kapuskesztyűt annak idején Sepp Mayer hozta igazán divatba, a sí- és sífutókesztyű, vagy a vívókesztyűk hagyományos ruhadarabja a sportnak, de a tenisz-, a lövész-, a széllovas-, valamint a (ki hinné, hogy ilyenre is van igény) kocogókesztyű kétségkívül az újdonságok közé tartozik. A választékról egyébként is meggyőzhetett bennünket a tévéreklám: „pécsi kesztyű, pécsi kesztyű...” A közismert szlogen igencsak élénkítette a vásárlói kedvet belföldön is; a vállalat idehaza soha annyi kesztyűt nem forgalmazott még, mint tavaly. Az 1980-ban bevezetett kompetitív árrendszertől (amelynek alapján a pécsiek átlagosan 10 százalékkal emelték áraikat) a vállalat vezetése azt várta, hogy a kereskedelem visszafogja vásárlásait. Ennek ellensúlyozása érdekében különböző akciókba kezdtek, reklámfilm készítésétől az árengedményes vásáron át, a vásárlással egybekötött bemutatóig. Az eredmény várakozáson felüli volt. Ezek szerint akompetitív árrendszer végül is előnyös volt a pécsiek számára? — Ami a forgalombővülést, az áralakulást és a jövedelmezőséget illeti, igen — mondja a gazdasági igazgató. — Változatlanul gondot okoz azonban az árszintmérés, amely alól tavaly még felmentést kaptunk. Esetünkben ésszerűtlennek tartjuk ezt a szisztémát. Három,ha Pécsi kesztyű, pécsi kesztyű rom és fél ezerféle modellt szállítunk 22 országba, szinte mindegyiket más áron. A bérmunka jövedelmezőbb Az egyik helyen az előző évinél esetleg drágábban, a másik vevőnek olcsóbban tudjuk eladni kesztyűinket. A kérdés, hogy melyik piac, melyik időszak árához igazodjanak a belföldi árak. A túl gyakori árváltoztatás esetleg többe kerül, mint amennyit hoz. Ez már csak azért is nehézséget okoz, mert a vállalat évente 300—350-féle új modellt hoz ki, s ezek árát nincs mihez viszonyítani. A pécsiek számára egyébként a sportkesztyűk gyártása a legjövedelmezőbb, legkevesebb pénzt a bérruházati termékek hoznak. Jól fizet a bérmunka, kevesebb hasznot hajt a saját anyagos export, éppen ezért az előbbi részarányának növelését tervezik. Valódibőrrel az alapanyaggyártók egyébként sem képesek teljes egészében ellátni a feldolgozó ipart. Így hát a bérmunka hányadának növelése — jóllehet ennek megítélése közgazdasági berkekben nem éppen kedvező — jogos gazdasági program. Elvégre a jövedelmezőség tekintélyes érv... Molnár Patrícia Az idén további 12 százalékkal bővítik exportjukat T. Balogh László felvétele KEDD, 1981. JÚNIUS 2. NÉPSZAVA Az országgyűlés ipari és kereskedelmi bizottságának ülése Felhalmozott anyagok, hiányzó alkatrészek A termelőeszköz-kereskedelem helyzetéről, valamint a termelőeszköz-kereskedelmi (TEK) vállalatok tevékenységének továbbfejlesztéséről „tanácskozott hétfői együttes ülésén a parlamentben az országgyűlés ipari és kereskedelmi bizottsága. A tanácskozást Gorjanc Ignác, az ipari, és Nyers Rezső, a kereskedelmi bizottság elnöke vezette. A két bizottság együttes ülésén részt vett Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkár és Selmeci Lajosné belkereskedelmi miniszterhelyettes is. A napirend előadója, dr. Spilák Ferenc, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese szóbeli kiegészítőjében egyebek közt két fontos feladatra: az elfekvő készletek hasznosítására és a kereskedelmi módszerek fokozottabb terjesztésére hívta fel a figyelmet. A vállalatok számára egyáltalán nem közömbös, hogy a megrendelést követően mennyi idő alatt, s a megfelelő mennyiségben kapják-e meg a szükséges berendezéseket, alkatrészeket, anyagokat. Nem mindegy ez népgazdasági szempontból sem, hiszen a felhalmozódott anyagok felesleges pénzt, energiát, raktári kapacitást kötnek le, a hiányzó gépek és alkatrészek gátolják a folyamatos munkát, s ezzel az anyagi károk mellett erkölcsi veszteséget is okoznak. Az Árhivatal elnökhelyettese elmondta, hogy felülvizsgálták 38 árucsoport forgalmi útját, és a tapasztalatok alapján még az idén javaslatot tesznek kedvezőbb elhelyezésükre. Nem minden termék készletezése célszerű a TEK-vállalatoknál, némelyiknél a monopol, illetve nagy felhasználók készletezési tevékenysége indokolt. Kidolgozták a TEK-vállalatok kockázati alapjának korszerűsítését is, amely lehetővé teszi az elfekvő anyagok, berendezések leértékelt — valós értéküknek megfelelő — forgalomba hozatalát. A termelőeszköz-kereskedelem korszerűsítése érdekében a TEK-vállalatok a jövőben erőteljesebben szorgalmazzák a bizományosi rendszer terjesztését és nagyobb hangsúlyt helyeznek az ipari szövetkezetek, valamint a lakosság ellátására. A termelőeszköz-kereskedelemben általában nem anyaghiányról, hanem elosztási, kereskedelmi hiányosságról kell beszélnünk — szögezte le több képviselő a szóbeli kiegészítőt követő vitában. A berendezések, alkatrészek, anyagok több csatornás elosztása nem vált általánossá, manapság is inkább monopolhelyzet jellemző. Változatlanul súlyponti kérdés az alkatrészellátás, és az is, hogy a felhasználók a termelési zavarok elhárítása érdekében anyagtúlbiztosításra törekszenek. Az ipari és kereskedelmi bizottság együttes ülésén a vitában felszólaltak: Tollár József, Kangyalka Antal, Novák Pálné, Nyers Rezső, Teleki Istvánné, Pethő István, Fock Jenő, Novák János, Láng Tibor képviselők és Juhász Ádám államtitkár. A tanácskozás résztvevői az Árhivatal tájékoztatását tudomásul vették, azzal, hogy a termelési eszközök kereskedelme a jövőben is fokozott figyelmet, javítást igényel. M. P. Élelmezési világkonferencia Az éhezés felszámolása, a termelés fejlesztése Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára aggasztónak minősítette a világ élelmezési helyzetét abban az üzenetében, amelyet a múlt héten Újvidéken tartott élelmezési világkonferencián ismertetett személyes megbízottja. A FAO felmérése szerint is a Föld népességének egyötöde éhezik, vagy a táplálkozása meg sem közelíti a kielégítőt. A nemzetközi gyermekévben 17 millió kisgyermek pusztult éhen. A világ élelmiszer-termelés különösen az 1980-as rossz gazdasági év után csak minimálisan növekedett. Az egy főre jutó élelmiszer-termelés már a második egymást követő évben csökkent. Az a cél, hogy a nemzetközi élelmiszeralapokat 8 milliárd dollárral növeljék, tavaly félig valósult meg. Az éhség különösen 28 afrikai országot sújt. Az ENSZ Élelmezési Világtanácsának VII. konferenciáján elmondottak szerint a gabonakészletek a biztonságos szint alá estek. (Ezt a szintet a szakemberek a világ gabonatermésének 17—18 százalékában határozzák meg.) Ugyancsak nemzetközi számításokkal mutatták ki, hogy tavaly legalább 4 százalékkal kellett volna a Föld gabonatermelésének növekednie ahhoz, hogy 1981-re elegendő készletek álljanak rendelkezésre, és 8 százalékkal ahhoz, hogy a raktárakat feltölthessék. A megoldást keresni, egységes nemzetközi élelmiszerstratégiát kidolgozni — ez volt az Élelmezési Világtanács VII. konferenciájának a célja. Mindenekelőtt a feszültségmentes nemzetközi légkörre, a fegyverkezés csökkentésére van szükség ahhoz, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részét a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordíthassák a népek. A Szovjetunió javaslata a fegyverkezés csökkentésére, a feszültség megszüntetésére, tehát meghatározó a fejlődő országok problémáinak megoldása szempontjából is. A konferencián világossá vált, hogy a segítés fogalma sem egységes a világban. Az egyértelmű, hogy a természeti csapásoktól szenvedő népeket, vagy a különösen nehéz helyzetben élő országok lakóit támogatni kell. (Ennek módjáról, a világbank idevonatkozó pénzügyi alapjainak felosztásáról is szó volt.) Humanitárius segélyezéssel azonban csak az adott országban, vagy térségben és esetenként lehet támogatást nyújtani. Ám ha csak erre alapozzák a segélyezést , akkor az érintett országok agrártermelésének kialakítását, a népesség foglalkoztatását akadályozzák. A fejlődő országok saját mezőgazdaságának, a nemzeti agrárpolitika stratégiájának kialakítása a megoldás felé vezet. Az egyik fejlődő ország képviselője elmondotta, hogy hazája művelhető földterületének mindössze 4 százalékán folyik valamilyen mezőgazdasági termelés. A magyar küldöttség javaslatai felkeltették az érdeklődést. A szükséges konkrét segélyezés mellett, előtérbe kell helyezni a technikai, szervezési segítséget, részt venni a szakkáderek képzésében, a legújabb termelési eljárások és szervezetek megismertetésében — mondotta hazánk képviselője. Magyarország támogatja azokat a fejlődő népeket, amelyek adaptálni kívánják a magyar mezőgazdasági termelés és a nagyüzemi vezetési módszereket, vagy azok egyes elemeit. Az önkéntesen vállalt kapcsolatok, a tervezésben, szervezésben, oktatásban nyújtott segítség hatékonyan érvényesülnek, és előrelendítik a fejlődő országok élelmiszer-termelését. A világkonferencia ezredfordulóig szóló programja számos országtól megkívánja eddigi agrárkereskedelmi tevékenységének felülvizsgálatát. A nemzeti élelmezési stratégia kialakításának és végrehajtásának fontos feltétele a megkülönböztetés nélküli nemzetközi kereskedelem. Az élelmiszer-kereskedelem politikai fegyverként történő alkalmazását pedig legtöbben úgy határozták meg, hogy az gátja a fejlődésnek. A szaporodó protekcionista intézkedések is hátráltatják az éhezés felszámolásának lehetőségét. A konferencia a világ egyik alapkérdésével, az élelmiszer-termeléssel, az éhség felszámolásával foglalkozott. A 2000-ig kidolgozott program első lépéseiről már jövő szeptemberben mérleget vonnak. Lendvai Vera Vaskohászok nemzetközi tanácskozása A napjainkban igencsak vajúdó kohászatban szerte a világban felismerték, hogy egyenként nem képesek megszüntetni a fejlődés útjában álló akadályokat. A műszaki fejlődés egyre jobb, egyre különlegesebb minőségű acélok alkalmazását igényli. Ez szükségszerűen megköveteli az acélgyártás technológiájának korszerűsítését, új, energiatakarékos s a korábbiaknál hatékonyabb gyártási eljárások kidolgozását. A vaskohászat műszaki problémái közül is a legnehezebben megoldhatók egyike az úgynevezett nagy tisztaságú acélok gyártása. Márpedig ezek nélkül energetikai gépek számos alkatrészét, korszerű járműrészegységeket, különleges szerszámokat gyártani nem lehet. Az atomerőművekhez pedig egészen különleges acélfajtákra van szükség. Például: a radioaktív sugárzás miatt nyomelemek csak alig maradhatnak a felhasználandó acélban, a saválló csövek és tartályok csupán 0,05 százaléknyi kobaltot tartalmazhatnak és így tovább. A nagy tisztaságú acélok előállítása azonban elképesztően bonyolult feladat. Elengedhetetlen, hogy a különféle megoldásokkal kísérletező szakemberek időnként kölcsönösen tájékoztassák egymást elért eredményeikről, a továbblépést akadályozó gondjaikról, s az azok megoldását siettető ötleteikről. Ilyen nemzetközi tanácskozás kezdődött tegnap Balatonfüreden. A 300 résztvevő közül kétszázan külföldről érkeztek. A tanácskozás megszervezésében a házigazda Kohászati Egyesületen és a Vasipari Kutató Intézeten kívül részt vállal több mint egy tucat külföldi intézmény, szervezet. M. M. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása Hazánkban mintegy 150—200 ezerre tehető azoknak a száma, akik valamilyen okból eredeti szakmájukban vagy beosztásukban már nem tudják régi teljesítményüket nyújtani, de más beosztásban teljes értékű munkát végezhetnek. Sem a vállalatnak, sem a dolgozónak nem érdeke, hogy szociális meggondolásokból alkalmazzanak bárkit számára nem megfelelő helyen. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a vállalatok nagy többségénél vannak olyan munkahelyek, amelyeken teljes értékű munkát végezhetnek a betegségen, sérülésen átesett dolgozók. A megváltozott'munkaképességűek alkalmazása a vállalatok számára gyakran többletköltséggel jár, mert foglalkoztatásukhoz helyenként speciális gépek, felszerelések szükségesek. Mint a Pénzügyminisztériumban elmondták, az ilyenfajta hátrányokat az állami költségvetésből segítenek megszüntetni. Vagyis a vállalat semmiképpen nem „jótékonykodik”, amikor megváltozott munkaképességűt foglalkoztat, hanem nyereséget hozó munkaerőhöz jut. A vállalatok jelenleg a megváltozott munkaképességűek bérének 30 százalékát kapják támogatásként az államtól, s már döntés született arról, hogy 1982- től a támogatást 40 százalékra emelik. Az is kedvezmény, hogy rehabilitációs célú, vagy megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására alkalmas munkahelyek létrehozására, bővítésére a vállalatok és szövetkezetek úgynevezett kötelező tartalékalapjaikat az általában előírt kötöttségek nélkül használhatják fel. Vannak olyan gazdálkodóegységek is, amelyeknél a dolgozók többsége e kategóriából kerül ki. Ezeknél a Pénzügyminisztérium — a felügyeleti szervek javaslatára — egyedileg állapítja meg a támogatás mértékét A rehabilitáltak számának növeléséhez arra alkalmas munkahelyekre is szükség van. A szűkös beruházási lehetőségek ellenére kialakítanak a VI. ötéves tervidőszakra évi 30 millió forintos beruházási támogatási keretet az Állami Fejlesztési Banknál.