Népszava, 1981. július (109. évfolyam, 152–178. sz.)

1981-07-01 / 152. szám

2 Javaslat a madridi találkozó konstruktív befejezésére Lehel Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti. A madridi találkozón részt vevő küldöttségek a keddi teljes ülésen egyhangúlag ki­fejezésre juttatták azt az el­határozásukat, hogy a talál­kozót­­ a szocialista orszá­gok régi követeléseinek meg­felelően — pozitív eredmény­nyel, tartalmas és kiegyen­súlyozott záródokumentum elfogadásával kívánják be­fejezni. Erre vonatkozóan az ülésen Miroszlav Zotovics nagykö­vet, a jugoszláv küldöttség vezetője terjesztett elő ja­vaslatot a maga, valamint az osztrák, a ciprusi, a máltai, a svájci és a svéd küldöttség nevében. A hat el nem köte­lezett és semleges ország most jóváhagyott javaslata szerint a küldöttségek arra is erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt a célt július közepe tá­ján elérjék. A vita során dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője elfogad­hatónak mondotta a semleges és el nem kötelezett országok javaslatát, mivel az lénye­gében magában foglalja azt az indítványt is, amelyet a magyar küldöttség a múlt kedden előterjesztett, és amellyel a többi szocialista ország küldöttségei is egyet­értettek. A javaslat elfogadása után Jurij Dubinyin nagykövet, a Szovjetunió küldöttségének helyettes vezetője üdvözölte a találkozó munkájának meggyorsítására irányuló döntést, és kifejezte meggyő­ződését, hogy e döntés nyo­mán­­ minden résztvevő megfelelő politikai hozzáál­lása esetén — a kívánt idő­ben pozitív záródokumen­tummal lehet befejezni a madridi találkozót. A legközelebbi teljes ülést pénteken tartják. Eltemették a teheráni merénylet áldozatait Iránban kedden eltemették a vasárnapi pokolgépes me­rénylet áldozatait. A gyász­menet a medzslisz­­parla­menti épületétől indult Te­herán déli részének szegény­negyedein át a városon kívül fekvő Behesz Zahra temető­be. A szertartáson egymillió­­nyian vettek részt. Khomeini ajatollah, Irán legfőbb vezetője kedden — közvetett módon — a Alud­­zsahedin Khalk elnevezésű szervezetet vádolta a merény­let elkövetésével. A szerve­zetet iszlám alapokon álló, baloldali csoportosulásnak tekintik. Behzad Nabavi ál­lamminiszter, a kormány szó­vivője viszont meg is nevezte a Mudzsahedin Khalk és a Fedajin Khalk elnevezésű szervezeteket. Az utóbbi szintén baloldaliaknak szá­mító csoport, Mohammad Ali Radzsai miniszterelnök úgy döntött, hogy a merénylet során éle­tüket vesztett kormánytagok és más tisztségviselők helyet­tesei töltik be ideiglenesen a megüresedett vezető poszto­kat — közölte kedden a tehe­ráni rádió. Behzad Nabavi egyébként újságírókkal közölte, hogy a teheráni kormány részben el­fogadta Baniszadr feltételeit, amelyekhez a volt elnök azt kötötte, hogy előjön rejtek­helyéről és önként áll bíró­ság elé. Képünkön: gyászoló töme­gek az iráni fővárosban Közös piaci csúcs Magyar Péter, az MTI tudó­sítója jelenti: A közös piaci állam- és kormányfők kedden véget ért luxembourgi csúcsértekezlete Francois Mitterrand és a bal­oldali francia kormányzat „bemutatkozását” jelentette a nyugat-európai közösség­ben. A bemutatkozás alap­vető ellentmondást hozott felszínre a tagországok kö­vetendő gazdaságpolitikája között. A közös piaci csúcs részt­vevői a nemzetközi kérdések megvitatása során megtár­gyalták, hogy folytassák-e a közel-keleti rendezésre irá­nyuló erőfeszítéseiket. Ez utóbbit tavaly Velencében tartott értekezletükön hatá­rozták el. Olyan közös állás­pont alakult ki végül, hogy egyelőre nem tesznek újabb lépéseket. A csúcsértekezlet részvevői véleménycserét folytattak a lengyelországi helyzetről, a Lengyelország által kért gaz­dasági segítség kérdését a pénzügyminiszterek tanácsa elé utalták. A luxembourgi tanácsko­zás részvevői — a korábbi brit indítványt „felmelegít­ve” — nemzetközi értekezle­tet javasolnak az úgyneve­zett afganisztáni kérdés ren­dezésére. Határozat Genfben A genfi leszerelési bizottság keddi teljes ülésén a koráb­ban benyújtott magyar javas­lat alapján határozatot foga­dott el arról, hogy júliusban kormányszakértők részvéte­lével tanácskozásokat rendez az új típusú tömegpusztító fegyverek fejlesztésének és gyártásának eltiltásáról. Dr. Kőmives Imre nagykövet, a leszerelési bizottság júniusi üléseinek elnöke, zárónyilat­kozatában jelentősnek mon­dotta a határozat elfogadá­sát, amelynek megfelelő vég­rehajtása hozzájárul a téma­körrel kapcsolatos napirendi pontok érdemi megvitatásá­hoz. (MTI) Tárgyalni kell az „eurorakétákról“ Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: A stratégiai fegyverzetek csökkentésével kapcsolatos tárgyalások folytatása és az „eurorakétákkal” kapcsola­tos megbeszélések mielőbbi elkezdése mellett szállt síkra kedd délutáni római nemzet­közi sajtóértekezletén az olasz és a spanyol kommu­nista párt főtitkára. Az MTI római tudósítójá­nak kérdéseire válaszolva Enrico Berlinguer és San­tiago Carrillo elmondta: na­gyon fontosnak és hasznos­nak tartják Európa és a világ békéje szempontjából Leo­­nyid Brezsnyev és Willy Brandt moszkvai találkozá­sát. „Tárgyalásra van szükség azonnal, és feltétel nélkül az atomfegyverekről általában, s az­­eurorakétákról, különö­sen” — fogalmazott Berlin­guer. A cél az, hogy lemond­janak ezekről a rakétákról, vagy a legalacsonyabb szin­ten fagyasszák be őket. Más kérdésekre válaszolva elmondták: az olasz és a spa­nyol EP kezdeményezni kí­vánja a nyugat-európai bal­oldali erők olyan találkozó­ját, amelynek fő témái a fegyverkezési hajsza megfé­kezése, a béke és a közös piacot sújtó gazdasági krízis volnának egyéb aktuális kér­dések mellett. Uruguay NYOLC ÉV TERROR - NYOLC ÉV HARC Uruguay történelmének leg­gyászosabb napja volt a fa­siszta junta hatalomra jutá­sa 1973. június 27-én. A dik­tatúra népünk számára véres terrort hozott, börtönné ala­kította az országot a finánc­tőke, a külkereskedők, a leghatalmasabb földesurak hasznára. A fasiszta vezetők lábbal tipornak minden de­mokratikus hagyományt, az ország keleti részének lakos­ságát gyakorlatilag elűzték földjéről, növekedett a nép­tömegek nyomora. De június 27. a remény napja ma Uruguayban. E­ttől a naptól kezdve bontakozott ki, s azóta állandóan erősö­dik a népi ellenállás. Az ál­lamcsínnyel szinte egy idő­ben a Dolgozók Országos Konvenciója (CNT) általános sztrájkot hirdetett, amely az uruguayi dolgozók egyik leg­hősiesebb akciója volt. Majd tizenöt napig megszállva tar­tották a gyárakat, tüntettek a diktatúra ellen. Az államcsíny óta eltelt nyolc év története az elnyo­más története, a kiontott vé­ré, az állati kegyetlenkedé­seké, de ugyanakkor a bal­oldali és demokratikus erők harcának története is, az Uruguayi KP, a Kommunista Ifjúság, a CNT, az Egyete­misták Szövetsége, a Széles Front és az Uruguayi Demok­ratikus összefogás küzdel­meinek krónikája. A dikta­túraellenes erők világos és pontos célt tűztek maguk elé: a különböző politikai áram­latok összefogására töreksze­nek a demokráciáért vívott harcban. E nyolc év páratlan áldo­zathozatal alapozta meg a né­pi erők győzelmét tavaly no­vember 30-án a katonai re­zsim által kiírt népszavazáson. Az uruguayiak 60 százaléka (ez a kozmetikázott hivatalos adat!) nemet mondott a fa­siszta rendszert intézménye­sítő alkotmányra, elmélyítve a katonai rezsim belső válsá­gát. A „nem győzelme” soha nem látott szintre emelte a harcot Uruguayban. A dik­tatúraellenes erőket tömörítő Széles Front megerősödése, a diktatúraellenes egység ki­bontakoztatása új szakaszt nyit a küzdelemben. Az uruguayi diktatúra soha nem volt még annyira elszigetelt, mint most, bázisa leszűkült, mozgástere csökkent. A re­zsim azonban fasiszta volt és az is marad, veszélyessé­ge csak nőtt a rámért csa­pás után. Bármilyen provo­kációra képes a nép és külö­nösen a bebörtönzött haza­fiak ellen. Amint arra a KP is rá­mutatott, a diktatúra magá­tól nem bukik meg, csak a nép harca buktathatja meg. A „nem”-ért vívott harc vi­lágosan bebizonyította, hogy az egyetlen járható út az egység, a harci összefogás útja, amely lélegezni sem hagyja a diktatúrát, egy sor­ba állítva a coloradókat és a blancókat (a két hagyomá­nyos nagy polgári párt tag­jait), a Széles Front erőit civileket és hazafi katonákat, hívőket és nem hívőket, min­den antifasisztát. A nép és a pártok jól tudják, hogy nincs reális lehetőség a demokrá­cia visszaállítására, amíg a fasizmus hatalmon van, amíg ezer és ezer politikai foglyot tartanak börtönben, amíg a letartóztatottak „eltűnése” és a kínzások az ellenzék meg­semmisítésének bevett eszkö­zei. Nem lehet nyitásról be­szélni, amíg ezer és ezer ha­ladó állampolgárt „rendbontó­nak” titulálnak, amíg tilos a politikai pártok működése és a politikai és szakszervezeti jogok csak papíron léteznek. A diktatúraellenes erők a demokratikus normalizálás elengedhetetlen lépéseként követelik az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, azonnali és általános amnesz­tiát, a politikai és szakszer­vezeti jogok helyreállítását, a gazdasági gondok orvoslásá­ra minimális program kidol­gozását. A népszavazáson elért tör­ténelmi győzelem óta eltelt időszakot élénk ellenzéki te­vékenység jellemezte. A CNT és a szakszervezetek tiltako­zásának hatására a kormány elállt attól a szándékától, hogy május elsejét ismét munkanappá nyilvánítsa. A nemzetközi leleplezések és a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet ismételt figyelmezteté­seinek hatására a dolgozók­nak sikerült fontos módosí­tásokat kiharcolniuk a szak­­szervezeti törvényben, bár a diktatúra ezt továbbra is a szakszervezetek ellenőrzésére akarja felhasználni. Az egye­temisták demonstrációkat szerveztek a felvételi keretek csökkentése ellen tiltakozva. A Dolgozók Országos Kon­venciója és az Egyetemisták Országos Szövetsége közös felhívásukban a harc fokozá­sára szólítottak fel, a demok­ráciáért, a társadalmi, gazda­sági, kulturális követelések kielégítéséért. A diktatúra ma a népsza­vazás eredményeinek el nem ismerésével manőverezik és várakozó álláspontra helyez­kedik. Ha a növekvő nemzeti elégedetlenség egyesül a reá­­liás nyum is minimális célki­tűzéseinek követelésével, ha lelepleződik a szeptemberre beígért „elnökválasztás” va­lódi célja, a népi, demokrati­kus erők megint ellentáma­dásba mehetnek át november 30. szellemében, a különböző politikai erők, a széles nép­tömegek összefogásával. Az Uruguayi Kommunista Párt, amely 60 éve az ellen­állás gerince, továbbra is minden erejével harcol a de­mokrácia visszaállításáért, az egységért — mindenféle szek­­tásság nélkül. Nyolc évvel az uruguayi diktatúra hatalomra jutása után világszerte egyre éle­sebben elítélik azt a rend­szert, amelyről tavaly novem­berben világosan kiderült, hogy csak erőszakkal képes hatalmon maradni. A haladó erők az egész világon szoli­dárisak ezzel a néppel, amely a kegyetlen elnyomás elle­nére talpon maradt a harc­ban. A diktatúra nem söpör­heti el a november 30-i nép­akaratot. José Sanchez, az Uruguayi KP KB tagja SZERDA, 1981. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA Reflektor Kezdődik a munka a Bourbon-palotában A francia nemzetgyűlés június 14-én és 21-én megválasztott új képviselőinek jószerével még arra sem jutott idejük, hogy megismerkedjenek a városnyi épülettömbbel: július 2-án munkába kell állniuk. De azért eltévedni nem fognak a fél­kör alakú üléstermet — a kémicycle-t — körülkacskaringózó irodák, szalonok, folyosók útvesztőjében. Már csak azért sem, mert a parlament adminisztratív szervezete az újonc hon­atyáknak járó keskeny fekete irattáskába a képviselői jel­vény és a parkolóigazolvány mellett útikalauzt is elhelye­zett. A nemzetgyűlés „gólyái” ebből megtudhatják, hogy mi hol található. Azt is, hogy a Bourbon-palota 1728-ban épült XIV. Lajos később hercegnővé emelt törvénytelen gyermeke szá­mára, hogy a forradalom törvényhozói célokra sajátította ki az egykori kéjlakot, amelyben üléstermet építettek, s itt dol­gozott az ötszázak Tanácsa, és hogy mielőtt 1832-ben mai formájában kialakult a l'homicycle. 1807-ben Napóleon „an­­tikosította” a homlokzatot, állíttatta fel a görög oszlopsort. Amikor július 2-án megtelik az ülésterem — csak úgy, mint 1978-ban —, a nemzetgyűlés doyenje, rangidős tagja, a 89 esztendős Marcel Dassault, a milliomos repülőgépgyáros, a neogaulleista—chinacista RPR-nek a képviselője foglalja el ugyanazt az elnöki széket, amelyben valaha az Ötszázak Ta­nácsának elnöke ült. De Marcel Dassault ezúttal egészen más törvényhozó testülethez intézi ünnepélyes megnyitó szavait, mint 1978-ban. Az akkori többség pártjai, a giscardista UDF és az RPR elvesztette mandátumainak csaknem a felét, s összezsugorodott a különböző más jobboldali csoportok kép­viselete is. A Francia Kommunista Párt, a Szocialista Párt, a Baloldali Radikális Mozgalom (MRG) és a kisebb vegyes bal­oldali formációk viszont együttesen kétharmados többséggel rendelkeznek az új nemzetgyűlésben. A 491 tagú parlamentben 19 munkásképviselő — közülük 13 kommunista­­ dolgozik majd. Az előző nemzetgyűlésnek csak 12 munkástagja volt. Ugyancsak több nő került be az új törvényhozásba, szám szerint 26. De arányuk még így is csupán 5,3 százalék. A képviselők 34 százaléka pedagógus. A pártcsoportok egyébként múlt héten, illetve most hétfőn és kedden megtartották alakuló ülésüket, és megválasztot­ták vezetőjüket. Az UDF-csoport, amelynek vezetője elvér­zett a választásokon, hajszál híján felbomlott. A szakadás egyetlen akadálya az volt, hogy a centrista pártok laza szö­vetségének szociáldemokrata tagja, a CDS nem szerezte meg a 30 mandátumot, ami az önálló parlamenti csoport megala­kításának feltétele. Az ülésszak első dolga, hogy megválassza a nemzetgyűlés új többségének soraiból kikerülő házelnököt. Ezután az állan­dó bizottságok vezetőinek megválasztása következik, majd el­hangzik Pierre Mauroy miniszterelnök kormánynyilatkozata. Mauroy jelezte, hogy érdemi vitát és bizalmi szavazást óhajt kormányának bel- és külpolitikai programjáról. Napirendre tűztek három törvénytervezetet is — az amnesztiáról, a költ­ségvetés módosításáról és a decentralizálásról. Nem biztos, hogy a rendelkezésre álló 15 nap elegendő lesz a munka be­fejezésére. Ha nem, rendkívüli ülésszakon folytatja a vitát az új francia nemzetgyűlés. Az új és a régi nemzetgyűlés erőviszonyai Zöldsapkások Salvadorban Nyugtalanító hírek jelentek meg latin-amerikai lapokban arról, hogy megkezdődött az egyesült államokbeli külön­leges egységek, a „zöldsap­kások Salvadorba áramlása. A vietnami és kambodzsai háborúban párját ritkító ke­gyetlenségeket elkövető „zöldsapkások” közül többen ma Salvadorban katonai ta­nácsadóként „tisztogató had­műveleteket” irányítanak, gerillaellenes akciókat ve­zetnek, vagy zsoldosokként vesznek részt a felkelők el­len vívott harcokban. Az egyik legújabb értesülés az Unó Más Unó című mexi­kói lapban jelent meg. Ale­jandro Rivera, Puerto Rico-i születésű vietnami veterán kijelentette, hogy a „zöldsap­kások” egyik hadnagya „kö­zép-amerikai munkát aján­lott fel neki". Három hónapig a floridai Evergladesban ki­képzésben részesül, s utána indul Salvadorba. Súlyos anyagi károk kelet­keztek a Salvador keleti ré­szén levő La Unión kikötő­városban, miután a junta légi ereje bombákat szórt a város különböző negyedeire. Az ötvenezer lakosú város­ban szombaton kezdődtek a heves harcok, miután a stra­tégiai pontokat a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) harcosai fog­lalták el, s támadást indítot­tak az ottani katonai hely­őrségek ellen. A front szóvivői hangoztat­ták, hogy a népi fegyveres erők légelhárító ütegeinek eredményes közbelépésével sikerült megakadályozni, hogy Le Uniónban nagyobb pusztítások történjenek. (MTI) Nemzetközi hírek : Lubomir Strougal mi­niszterelnök kedden a cseh­szlovák parlament két házá­nak együttes ülésén előter­jesztette a kormány prog­ramját, amely a CSKP XVI. kongresszusának határoza­tain és az új ötéves terv irányelvein alapul. ♦" Az SZKP KB meghívá­sára június 23. és 30. között portugál kommunista párt­küldöttség járt a Szovjet­unióban. A szocialista gaz­dasági integrációval, kérdé­seivel ismerkedtek. # Khaled szaúd-arábiai király kedden Taifban fogad­ta Jasszer Arafatot, a PFSZ V. B. elnökét. # Moszkvában kedden hi­vatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió és Nagy-Bri­tannia között létrejött meg­állapodással összhangban Lord Carrington brit kül­ügyminiszter július első nap­jaiban munkalátogat­ásra a Szovjetunióba érkezik. ♦ Bukarestben összeült kedden a román nagy nem­zetgyűlés. A parlament egye­bek között az 1981—1985-06 ötéves terv, valamint a me­zőgazdaság és az élelmiszer­­ipar fejlesztéséről intézkedő törvény tervezetét vitatja meg.­­ A gdanski vajdaságban helyi döntés alapján július elsejétől jegyre adják a ci­garettát. Lengyelországban hetek óta hiánycikk a ciga­retta, így nem lehetetlen, hogy más vajdaságokban is jegyre árusítják majd.

Next