Népszava, 1981. július (109. évfolyam, 152–178. sz.)
1981-07-02 / 153. szám
NÉPSZAVA 1981. JÚLIUS 2., CSÜTÖRTÖK Semmelweis-ünnepség Budapesten Egészségügyi dolgozók kitüntetése Semmelweis Ignác születésének évfordulóján, a magyar egészségügyi dolgozók napján, a gyermekágyi láz okának felfedezőjére emlékezve rendeztek ünnepséget szerdán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületének dísztermében. Ez alkalommal — hagyományosan — kitüntetésekkel ismerték el az egészségügyi dolgozók kiemelkedő teljesítményét, a gyógyító-megelőző munka legjobbjainak fáradozását. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Füzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára mondott beszédet. A többi között hangsúlyozta: Semmelweis küzdelmekben és szenvedésekben oly gazdag életpályája példát mutat az orvosi hivatás mai művelőinek is, hiszen munkásságával az igazságért való harcot, az etikus magatartást és a legtisztább orvosi hitvallást is örökül hagyta, amelynek érvényesítése időszerűbb ma, mint bármikor. Feladatainkat csak társadalmunk és a szocialista egészségügy eszméit magukénak valló dolgozók végezhetik el sikeresen, olyanok, akikben mélyen gyökerezik a hivatástudat, ismereteik és gyakorlatuk a korszerű orvostudomány szintjének megfelel, s tudásukat rendszeresen gazdagítják. Ezt követően dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter köszöntő szavak kíséretében kitüntetéseket nyújtott át. A „Kiváló orvos” kitüntetést 37-en, a „Kiváló gyógyszerész” kitüntetést nyolcan kapták meg, s ötven egészségügyi szakdolgozó vehette át a „Kiváló munkáért” miniszteri elismerést. „Kiváló Orvos” kitüntetést kapott: dr. Aranyosi János, a Debreceni Orvostudományi Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikájának egyetemi docense, dr. Balogh József, a Tolna megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvoshelyettese, dr. Bátai István, a mohácsi kórház osztályvezető főorvosa, dr. Bereszki Jenő, a körösszegapáti Nagyközségi Közös Tanács körzeti főorvosa, dr. Bod Péter, a Szentesi városi Tanács Kórház-Rendelőintézetének igazgató főorvosa, dr. Csanda Endre, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Deák György, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet tudományos főmunkatársa, osztályvezető főorvos, dr. Domokos Márta, a Fővárosi István Kórház-Rendelőintézet szakfőorvosa, dr. Endrőczi Elemér, az Orvostovábbképző Intézet rektora, dr. Éliás László, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, minisztériumi tanácsos, dr. Fleischmann Tamás, az Országos Onkológiai Intézet tudományos osztályvezetője, dr. Fornosi Ferenc, az Országos Közegészségügyi Intézet tudományos főosztályvezetője, dr. Horváth Ottó, a Győri megyei Tanács Kórház-Rendelőintézetének főigazgató főorvosa, dr. Kassay László, a Borsod megyei Kórház-Rendelőintézet osztályvezető főorvosa, dr. Kassai Péter, a Fővárosi Tanács Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézetének főigazgató főorvosa, dr. Kállay Kálmán, a Központi Állami Kórház osztályvezető főorvosa, dr. Kiss Ilona , rendőrorvos alezredes, a Belügyminisztérium Korvin Ottó Kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Kocsis Julianna, a Szegedi Orvostudományi Egyetem egyetemi docense, dr. Kósik Lajos, az ongai Községi Tanács üzemi körzeti orvosa, dr. Kovács Erzsébet, az Orvostovábbképző Intézet egyetemi tanára, dr. Markovits György, a Fővárosi Tanács Margit Kórház-Rendelőintézetének főigazgató főorvosa, dr. Miskey Sándor, orvos ezredes, a Magyar Néphadsereg 6025 Egészségügyi Szolgálat főnöke, dr. Romhányi Róbert, az Országos Orvosszakértői Intézet osztályvezető főorvosa, dr. Strauszmann Margit, a Fővárosi Tanács Róbert Károly Kórház- Rendelőintézetének körzeti főorvosa, dr. Surányi Lajos, a csépai Nagyközségi Közös Tanács ügyvezető körzeti orvosa, dr. Szabados Pál, a kazári Községi Közös Tanács körzeti főorvosa, dr. Szántó Ervin, orvos alezredes, az Igazságügyi Minisztérium Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága Központi Kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Szegő Imre, a Heves megyei Tanács Szociális Betegotthonának igazgató főorvosa, dr. Szécsény Andor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Szikulai Lóránt, a Bács-Kiskun megyei Tanács egészségügyi osztályának megyei főorvoshelyettese, megyei főtanácsos, dr. Szilvás Rudolf, a Zala megyei Tanács egészségügyi osztályának megyei főorvosa, dr. Tarján László, a Somogy megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet vértranszfúziós állomásának osztályvezető főorvosa, dr. Varga Antal, az Országos Traumatológiai Intézet tudományos főmunkatársa, megbízott osztályvezető, dr. Varga István, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórház és Egyesített Intézményei osztályvezető főorvosa, megyei szakfőorvos, dr. Veress Endre, a vásárosnaményi Városi Tanács egészségügyi osztályának városi főorvosa, dr. Wandraschek Imre, a gyarmati Községi Közös Tanács körzeti orvosa és dr. Zulik Róbert, a Komárom megyei Tanács Egyesített Kórház-Rendelőintézetének osztályvezető főorvosa. „Kiváló Gyógyszerész” kitüntetést kapott: Bunyevácz Viktor, a vasvári 6/35. Gyógyszertár gyógyszertárvezetője, dr. Kiss Ferenc, a gyöngyösi Városi Tanács Bugát Pál Kórháza és Intézményei főgyógyszerésze, dr. Kedvessy Györgyné, a szegedi Megyei Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet intézeti főgyógyszerésze, dr. Nádler Viktorné, a Borsod megyei Tanács Gyógyszertári Központjának laboratóriumi vezetője, dr. Németh Miklós, a Baranya megyei Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerésze, dr. Szilágyi Erzsébet, a Békés megyei Tanács Gyógyszertári Központjának szakfelügyelő gyógyszerésze, dr. Sipos Miklósné, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerésze és Soós Gyöngyvér, az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet gyógyszerésze. Radiológus az idegsebészeten Az idegsebészeti intézetben dolgozó radiológusnak minden beteggel van tennivalója. Az angiográfiától — az érrendszer kontrasztanyagos vizsgálatától — kezdve a hagyományos felvételeken keresztül a komputertomográfig igen széles a skála. Dr. Deák György, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet radiológus főorvosa — aki szerényen, de határozottan tiltakozik a nyilvánosság ellen —, most a komputertomográffal — rétegröntgennel — vizsgálja a beteg agyát. A képernyőn színesen rajzolódik ki az agy két féltekéjének egy-egy szeletje. Ha a sugár nem tud simán áthatolni, gyengülését a készülékhez kapcsolódó számítógép regisztrálja és kiszámítja. Felmérhetetlen előny ez a hagyományosan működő röntgensugárhoz képest, amely előtt a koponyacsont elfedi az agyat. A CT (a komputertomográf rövidítéses forradalmat hozott a röntgendiagnosztikában. Az országban három működik — mondja a főorvos. — örültünk, amikor felajánlották. Bár szűkén vagyunk — leletezőhelyiséget, sötétkamrát és orvosi szobát kellett feláldozni érte —, de ha modern műszert akarnak telepíteni, nálunk mindig van helyiség. A CT egyéb áldozatot is követel. Mindenekelőtt több munkát. Két műszakban működik, szombaton is. Az előjegyzésekkel így is már szeptember végén tartanak. A munka üteme azonban talán egyébként sem tipikus. — Olyan típusú intézet a miénk, amely éjjel-nappali munkára van beállítva, idegsebészeti betegeket mindennap, sérülteket kedden és szombaton veszünk fel. Intenzív igénybevétel orvosnak, műszerek egyaránt. A radiológus főorvost azonban leginkább a kiváló Philips-röntgenkészülék háromszoros teljesítménye és „idős kora” nyugtalanítja. „Öregszenek a gépek — jegyzi meg —, pótlásuk nem lesz könynyű.” Az ember rugalmasabb ... Időállóbb ... — Huszonöt éve dolgozom az intézetben. A pályát mint általános sebész kezdtem. Azután megtanultam az idegsebészetet és a röntgenszakmát. Végül — fizikailag nem győztem már mindkettőt — választanom kellett. A röntgent választottam. Szívesen. Nem népszerű, de szép szakma ez. És az intézet érdeke is ezt kívánta. Az idegsebészeti intézet röntgenesének munkájában ölelkezik a sebészet a radiológiával. Hiszen az angiográfia beavatkozásnak sem közömbös. Nem szűkölködnek gyógyítási feladatokban sem; speciális, kényes beavatkozás az érfejlődési rendellenesség, az érdaganat, értágulat műszeres elzárása. — Egészen más ez, mint a hagyományos röntgen. Mindig tudjuk, jól dolgoztunk-e, diagnózisunk kontrollja a műtét. Minden beteg sorsát egyenként megbeszéljük és a következő lépést az intézet kollektívája dönti el. Az ebben való részvételnél sem hátrány az idegsebészeti jártasság. És fordítva. Nálunk minden idegsebész köteles egy félévet a röntgenben tölteni. Délután és éjjel ők végzik a kontrasztanyagos érvizsgálatot is. — Mindez — véli — kicsit több, mint amit a mindennapi életben radiológia néven ismernek. Több. És nem kicsit éppen attól több, ahogyan Deák György főorvos műveli. Kiválóan. Bármilyen szerényen hárítja is el az elismerést. Lukács Mária Fejér Gábor felvétele JOGSEGÉLY SZOLGÁLAT Balesetért fegyelmi Varga László, az ócsai Vörös Október Mgtsz fiatal kőművese 1978. október 26-án az óbudai gázgyárban levő munkahelyén üzemi balesetet szenvedett. Medencefal-, keresztcsont- és orsócsonttöréssel, csípőízület-ficammal és más súlyos sérülésekkel szállították kórházba, hosszú hónapokon át táppénzes állományban volt, s 1980 januárjában leszázalékolták, baleseti rokkantsági nyugdíjat állapítva meg számára. A szerencsétlenül járt fiatalember álmában sem gondolt arra, hogy még mielőtt egyáltalán elbírálnák a kártérítési igényét, sietve kimutatják: „a bekövetkezett súlyos üzemi balesetet kis részben a sérült vigyázatlansága, figyelmetlensége is előidézte”. Tagadta volna meg... E sorok olvashatók az építési ágazat vezetőjének 1979. június 6-i határozatában, amely szerint szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesítették Varga Lászlót. A határozat indoklásából megismerkedhetünk a baleset körülményeivel, de hiába keressük benne azokat a tényeket, amelyek a dolgozó vétkességét bizonyítják. „Varga László a tetőszigetelési munkák végzése közben kátránylemeztekercset akart a korábban kiépített csigaálláson átvenni. Amikor a tető szélén a felhúzott kátránylemezt beljebb akarta húzni, meg nem állapítható okból egyensúlyát vesztve, a kilencméteres magasságból lezuhant. A kiépített csigaállás összedőlt, a hatméteres palló a tetőn maradt, de a feltámasztó keresztfa a csigával, kötéllel és kátránylemezzel együtt leesett.” A dolgozó a szövetkezeti döntőbizottságtól kérte a sérelmes fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, joggal kérdezve: ugyan milyen alapon marasztalták el őt vigyázatlanságért, figyelmetlenségért, ha a határozat szerint meg sem tudták állapítani a baleset okát? A döntőbizottság meghallgatta a termelőszövetkezet munkavédelmi osztályának vezetőjét, aki nem vitatta hogy felelősek a balesetért a munka vezetői és irányítói. Szerinte azonban felelős a dolgozó is, mert közvetlen feletteseitől nem követelte meg a biztonsági övét a magasban végzett munkához, és a védőkorlát hiányát sem kifogásolta. „Végeredményben a dolgozó fegyelmi vétsége abban merül ki, hogy a szabálytalan és életveszélyes munkát nem tagadta meg.” Erre a következtetésre jutott a szövetkezeti döntőbizottság is, hozzátéve: a munkahelyi állvány építője szintén felelősséggel tartozik, mert nyilvánvaló, hogy az állványt rosszul építették, azért dőlt össze. Mindezek után a döntőbizottság helyben hagyta a fegyelmi határozatot, s mivel az „csak” szigorú megrovást tartalmazott az ügyben további jogorvoslatra nem volt lehetőség. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság azonban — ahová később a dolgozó és a termelőszövetkezet munkaügyi vitája került — kénytelen volt viszszatérni erre a kérdésre, amely a kártérítés mértéke szempontjából sem közömbös. A bíróság megállapítja: „Varga Lászlót nem terheli mulasztás azért, mert a biztonsági övét nem kapta kézhez. Az eredeti jegyzőkönyvből kitűnően a közvetlen felettes nem tartotta indokoltnak a biztonsági öv használatát, ezért nemcsak hogy a dolgozótól nem követelte meg, hanem nem is volt, nem is bocsátotta azt a dolgozó rendelkezésére. Ezen túlmenően a védőkorlát létesítése is a tsz kötelezettségét képezte.” A tsz is elismerte A mondvacsinált fegyelmi azonban csak lényegtelen közjátéknak tekinthető a dolog érdemi részéhez, vagyis a baleseti kártérítéshez viszonyítva, amelynek mértékéről 1979. november 22-én ugyancsak a szövetkezeti döntőbizottság határozott. A döntőbizottság részben helyt adott a panaszos kérelmének, így kötelezte a termelőszövetkezetet, hogy fizesse meg Varga Lászlónak — 1978. október 27-től mindaddig, amíg balesete miatt betegállományban lesz — a táppénz és az átlagkeresete közötti különbözetet. Ezzel nem kevesebbet juttatva kifejezésre, mint hogy a kártérítési kérelem jogos, és később a bíróság előtt maga a tsz is elismerte a követelés jogalapját. Legalábbis az utolsó tárgyalásig. Ekkor ugyanis a termelőszövetkezet jogi képviselője még ezt is megpróbálta kétségbe vonni, nyilatkozatát azonban a bíróság nem vette figyelembe, mert az „csak a per elhúzására lett volna alkalmas”. A kívülálló valószínűleg azt is furcsának találja, hogy egy 1978 októberében bekövetkezett balesetért, az 1979. novemberi döntőbizottsági határozat ellenére, 1980 végén a sérült még semmiféle kártalanításban nem részesült. A fizetési kötelezettség azonban csak a döntőbizottsági határozat jogerőre emelkedése után esedékes, a határozat pedig pontosan azért nem vált jogerőssé, mert a dolgozó megtámadta a bíróság előtt. Mégis igaza volt a Budapest-vidéki Postaigazgatóság szakszervezeti jogsegélyszolgálatának, amikor Varga László képviseletében pert indított. Elég, ha arra hivatkozunk, hogy a döntőbizottság a sérült baleset miatt kiesett jövedelme, anyagi kára és felmerült költségei megtérítése címén követelt több tízezer forintból mindössze 998 forint megfizetését tartotta indokoltnak. Visszamenőleg és havonta A Fővárosi Munkaügyi Bíróság — hogy csak egy-két tételt ragadjunk ki ebből a szövevényes ügyből — élelmezés-feljavítás címén 4500 forintot, a sérült közlekedési és hozzátartozójának kórházi látogatási költségei fejében 5420 forintot, a ház körüli és kerti munkák költségeként 3720 forintot, többletfűtési költség címén 3945 forintot ítélt meg Varga Lászlónak. A bíróság tételesen meghatározta a sérültnek táppénz és átlagkereset, majd nyugdíjazásától a rokkantsági nyugdíj és átlagkereset különbözeteként visszamenőleg járó öszszeget, s a jövőben havonta esedékes keresetveszteségi kártérítési járadékot is. A termelőszövetkezet több, nem különösebben jelentős kérdést illetően fellebbezett a Fővárosi Bíróságon, így írásunk nyomdába adásakor az ítélet még nem jogerős. Kéri Tamás A módosított államigazgatási eljárásról Tárgyalt a Közalkalmazottak Szakszervezetének központi vezetősége A Közalkalmazottak Szakszervezetének szerdai kibővített központi vezetőségi ülésén — amelyen részt vett és felszólalt Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese is — dr. Markója Imre igazságügyi miniszter A módosított államigazgatási eljárási törvény jogpolitikai céljai, a jogalkalmazással szemben támasztott követelmények címmel tartott tájékoztatást. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotási tevékenység során két területre, az állami élet fejlesztésére, ezen belül a közigazgatás korszerűsítésére és egyszerűsítésére, valamint a népgazdaságban folyó munka tökéletesítésére, itt is elsősorban az irányítás és a szervezés kérdéseire, a törvényes rend, a fegyelem megszilárdítására kell a figyelmet összpontosítani. Mindkét vonatkozásban alapvető követelmény a szocialista demokratizmus széles körű kibontakozásához szükséges további jogi eszközök biztosítása. A feladatok részletezése során szólt a miniszter a vállalati rendszer korszerűsítésének jelentőségéről, a tröszti rendszer felülvizsgálatáról, a központi irányítás hatékonyságának fokozásáról, a vállalati belső érdekeltségi viszonyokról, az üzemi demokráciáról. A szövetkezeti mozgalom kapcsán az önkormányzati tevékenység és szervezet differenciáltabbá, rugalmasabbá, egyszerűbbé tételének szerepét hangsúlyozta. A tájékoztató második részében a közigazgatás korszerűsítésével foglalkozott. Aláhúzta, hogy jogunk nem mindig tudja hatékonyan betölteni szolgálati szerepét és társadalmunk több területén a túlszabályozottság állapotába került. Elismeréssel szólt a parlament tavaszi ülésszakán elfogadott korszerűsített államigazgatási ,eljárási törvényről, alapelvéről, amely szerint az államigazgatási szerveknek feladataikat egyre inkább az állampolgárok, az egész lakosság tevékeny közreműködésével kell ellátniuk. Végül nyomatékkal hangsúlyozta, a napjaink gazdasági viszonyai közepette különös jelentőségű hatósági ellenőrzések szerepét. A miniszter beszámolója után dr. Szabó Endre titkár ismertette a szakszervezet elnökségének álláspontját. Az új államigazgatási törvény — mondotta — a szocialista jogrendszer átalakításában jelentős lépésnek bizonyult. Olyan jogszabályra irányítja a közalkalmazottak figyelmét, amelynek szelleme, alapelvei és céljai összhangot alkotnak a jogpolitikai irányelvek államigazgatási jogalkalmazásra vonatkozó követelményeivel. A törvény kedvezőbb helyzetet teremt az állampolgároknak és enyhíti a közigazgatásban dolgozók terheit is. A szakszervezetnek szakmapolitikai munkájában figyelemmel kell kísérnie e tapasztalatokat. Tennivalói nem korlátozódhatnak csupán a tanácsokra. Az új szabályokra való áttérés feladatokat ad a bírósági, az ügyészi, a társadalombiztosítási szervezetben, valamint az országos hatáskörű szervekben működő szakszervezeti szerveknek is. A beszámolókat vita követte, majd a tanácskozás második napirendjeként a központi vezetőség a szakszervezet központi, középirányító szervei és az alapszerkezetek feladatkörére, hatáskörére, működésére és munkamódszerére hozott határozatot az írásbeli javaslat, valamint dr. Kőrössy Jenő titkár szóbeli kiegészítése alapján. Elfogadták továbbá a IX. kongresszus határozatának végrehajtását szolgáló munkaprogramot. A szakszervezet az elkövetkező esztendőkben tevékenységében kiemelt figyelmet fordít az állami munkát segítő szakmai-politikai tevékenységre, az életszínvonal, az életkörülmények alakulásának figyelemmel kísérésére, valamint a nevelő munkára és a szakszervezet belső életének fejlesztésére. Az ágazati szakszervezet munkaprogramja feladatul tűzi ki, hogy a szakszervezet is közreműködik a jogalkotás középtávú programjának végrehajtásában, a jogszabályok előkészítésének társadalmi vitáiban, s az alacsonyabb szintű terjedelmes joganyag rendezésében. L. M. 7