Népszava, 1981. augusztus (109. évfolyam, 179–203. sz.)

1981-08-01 / 179. szám

2 A Casey-ügy A h­ibái­­verés elcsi­nl? William Casey Washingtonban ismét a CIA áll a viták és a pletykák ke­reszttüzében. És ahogy az már lenni szokott, ha egy botrány kipattan, az fényt derít más régebbi és újkele­tű ügyekre is, sokak örömé­re és talán még többek bána­tára. William Casey, a CIA igazgatója áll a botrány kö­zéppontjában. A nagyhatal­mú igazgatónak már koráb­ban szembe kellett néznie azokkal a vádakkal, amelyek üzletemberi múltjával függ­tek össze, és bizonyos csalá­sokra vonatkoztak. Az új ügyet a hónap közepén a wa­shingtoni sajtó úgy tálalta, hogy „még valami kis csalás" van kiderülőben Caseyről. A „kis csalás” lényege, hogy ta­valy a New Orleans-i bíróság végzést bocsátott ki, amely az­zal vádolta Caseyt, hogy társaival együtt személyes haszon­­szerzés céljából súlyosbította egy általa vezetett, s azóta fel­oszlatott gazdasági társulás adósságait. Voltaképpen e hír „szellőztetésével” párhuzamosan vétóz­ták meg Casey egy kinevezését. Nevezetesen volt üzlettársát, Max Húgéit tette meg a CIA „titkos műveletek részlegének” vezetőjévé. Max Hagéit néhány amerikai lap nemes egysze­rűséggel „kis svindlernek” minősítette, korábbi üzleti tevé­kenységét ismertetve, miután most az derült ki róla, hogy fontos hivatalában bizalmas információkat juttatott tőzsde­­ügynököknek, s ennek révén nyerészkedett. Casey hamar be­látta, hogy szabadulnia kell volt üzlettársától, s így Hugel „önként” lemondott tisztéről. A gyors „tűzoltómódszer” azonban nem hozta meg Casey számára a kívánt eredményt. Korábbi patrónusa, Barry Cold­­water szenátor, aki az amerikai szenátus hírszerzési bizottsá­gának elnöke, július 24-én lemondásra szólította fel a CIA igazgatóját, mondván, „az a véleményem, hogy Hugel kineve­zése a legérzékenyebb posztra épp elég nagy hiba volt ahhoz, hogy Casey fontolóra vegye lemondását, mielőtt még az elnök kérné fel erre”. Ronald Reagan azonban — a jelek szerint — nem osztja Goldwater álláspontját. Sokan azt gondolták, hogy Reagant a Casey-ellenes kampány arra kényszeríti majd, hogy megvál­jék tavalyi kampánya egyik legfontosabb irányítójától, egy fehér házi szóvivő azonban rácáfolt erre. „Az elnök úgy gon­dolja — jelentette ki —, hogy a Casey elleni eljárás nem iga­zán fair, hiszen sokan a tények napvilágra kerülése előtt fog­laltak állást ellene." Meglepő módon álltak Casey oldalára a CIA „veteránjai”, mondván, hogy az igazgató vitathatatlan erénye, hogy meg tudta akadályozni Reagan elnököt abban, hogy „a Cég” titkos ügyeibe belenyúljon. A hét elején újabb támogatóra talált Casey, helyettese, Ro­bert Innan tengernagy személyében. Amint a hírügynökségek jelentették, a CIA történetében példátlan módon a televízió nyilvánossága előtt kelt főnöke és az ügynökség védelmére. Nyilatkozata szerint a Casey-ellenes kampánynak három lé­nyeges eleme van. 1. Barry Goldwater és más, tekintélyes sze­nátorok sértődöttsége, amiért az igazgató nem tájékoztatta őket az ügynökség folyamatban levő műveleteiről; 2. a CIA néhány „hivatásosának” felháborodása egy amatőr — Max Hugel — magas posztra történt kinevezése miatt; 3. a szenzá­cióhajhászásra mindig kész sajtó lármakeltése. Ami a szenátorok tájékoztatásának hiányát illeti, az a Lí­biával kapcsolatos ügy. A CIA nagyarányú akciót tervezett — a hírek szerint — Líbia belső rendjének megbontására, kor­mányváltozás előkészítésére. A hivatal ugyan cáfolta ennek a hírnek a valódiságát, ez a cáfolat azonban — amint ez többek között Goldwater nyilatkozataiból is kitűnik — nem nyugtatta meg kielégítően az érdekelteket. Ebben a pillanatban — ha a sajtókampány nem is —, de a Casey-ügy lezárulóban levőnek látszik. Az elnök érzékelhe­tően nem kíván megválni fontos bizalmi emberétől, akinek a sikeres kampány miatt is hálával tartozik. Amennyiben sike­rül megfékezni a támadásokat, lehet, hogy a dolog ennyiben marad. A Casey-ügy hullámverése azonban azt jelzi, hogy CIA-kö­­rökben változatlanul sok a probléma, az ellentmondás. Meg­lehet, a kínos Hugel-ügyet „túléli” a 68 éves igazgató. De egy újabb viharnak — még Reagan támogatásával is — nehezen tudna ellenállni. (b­urzó) 21 hetes sztrájk után Megegyezés a brit kormány és a közalkalmazottak között 21 hetes sztrájk után a brit közalkalmazottakat tömörí­tő kilenc szakszervezet veze­tősége csütörtökön éjszaka elfogadta a Thatcher-kor­­mány felkínálta 7,5 százalé­kos béremelést az eredetileg követelt 15 százalék helyett. A több mint félmillió köz­­alkalmazottat érintő 21 he­tes munkabeszüntetés az 1926-06 nagy általános sztrájk óta a leghosszabb ilyen meg­mozdulás volt a szigetország­ban. Megakadályozta egye­bek között az útlevélkiadást, a munkanélküli segélyek fo­lyósítását, a számítógépköz­pontok egy részének műkö­dését, szétzilálta a légi köz­lekedést. Elakadt az adóbe­szedés is: késedelmet szen­ved mintegy ötmilliárd font sterling összegű adó begyűj­tése, s a kormány ennek kö­vetkeztében arra kénysze­rült, hogy bankkölcsönöket vegyen fel kiadásainak fede­zésére. A sztrájkok érintették a NATO szervezetének és más katonai intézményeknek a működését is. A sztrájk — előzetes becs­lések szerint — mintegy hét­­milliárd fontjába került a kormánynak. Thatcher asz­­szony azonban ennek ellené­re hajthatatlan maradt, s csupán 1,5 százalékkal volt hajlandó megtoldani az ere­detileg 6 százalékos béreme­lési ajánlatát. A közalkalma­zottak csalódással vették tu­domásul, hogy a kilenc szak­­szervezet vezetősége közül nyolc elállt attól, hogy tovább küzdjön a 15 százalékért és megegyezésre szavazott (csak az adóbeszedők szervezete volt ellene) és így szinte hiá­bavalónak bizonyult a hosz­­szú akció. A mostani egyezségben egyébként a szakszervezetek kikötései között szerepel az is, hogy független tárgyaló bizottságot hoznak létre, amely a kormány, illetve a szakszervezetek megbízásá­ból egyezkedik majd az 1982- es béremelésekről. (MTI, Reuter) SZOMBAT, 1981. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA A lengyel parlament ülése Válságellenes és stabilizációs program Személyi változások a kormányban A lengyel parlament újólag egyhangú támogatásáról biz­tosította Wojciech Jaruzels­­kit, a Minisztertanács elnö­két és kormányát a válság leküzdésére irányuló erőfe­szítéseiben. A szejm pénte­ken megszavazta a kormány válságellenes és gazdasági stabilizációs programját, amely a gazdasági hanyatlást és az életszínvonal csökke­nését hivatott megfékezni, oly módon, hogy egyben elő­készítse a gazdaság mélyre­ható megreformálását is. A képviselők törvényt hoz­tak a sajtó, a rádió és a te­levízió, a kulturális és szó­rakoztató intézmények el­lenőrzéséről, a vezető álla­mi tisztséget betöltő szemé­lyek javadalmazásáról, to­vábbá módosította a nyug­díjtörvényt. A szejm változtatást haj­tott végre a kormány szemé­lyi összetételében. Felmen­tette — kérésére — Mieczys­­law Jagielski eddigi első mi­niszterelnök-helyettest, Mi­­roslaw Milewski eddigi bel­ügyminisztert, akit a rend­kívüli pártkongresszuson megválasztottak a LEMP KB PB tagjává és Józef Ke­­pa eddigi közigazgatási, te­rületgazdálkodási és környe­zetvédelmi minisztert, aki le­mondott. A megüresedő miniszterel­nök-helyettesi tisztségbe a szejm Janusz Obodows­­ki eddigi munka-, bér- és szociálisügyi minisztert nevezte ki. Helyébe Anton Rajkiewicz lépett. Az új belügyminiszter Czeslaw Kiszczak altábornagy lett. A közigazgatási, terület­gazdálkodási és környezetvé­delmi tárcát Tadeusz Hapa­­lowski altábornagyra bízták. A külügyminiszteri funkció egyelőre betöltetlen, mint­hogy Józef Czyreket a rend­kívüli kongresszuson a LEMP KB PB tagjává és a KB tit­kárává választották. Még a parlamenti viták idején több varsói vállalat képviseletében nagy létszá­mú Szolidaritás-küldöttség érkezett a szejm épületébe, és az ellátási problémákról, a húsnormák csökkentésének kérdéseiről tárgyalt a parla­ment elnökével, a kormány több tagjával és annak a bi­zottságnak az elnökével, amely a tavaly nyár óta kö­tött társadalmi megállapodá­sok végrehajtását ellenőrzi. A küldöttség követelte a hús­fejadagok csökkentéséről szó­ló döntés visszavonását. Lódzban asszonyok felvonu­lásával tetőzött csütörtökön a helyi „Szolidaritás” által szervezett négynapos akció­sorozat. A Zycie Warszawy című lap tudósítása szerint több ezer asszony vonult fel az ellátási nehézségek miatt. A pénteki Trybuna Ludu egyik cikkében a lódzi „Szo­lidaritás” által szervezett úgynevezett éhségmenetről megállapítja: ez a tiltakozási forma sugallt volt, az üzle­tek előtti sorokban és a gyá­rakban a nőket az „éhségme­netben” való részvételre agi­tálták, s ezt a célt szolgál­ták a demonstratív módon fel s alá száguldozó gépko­csikra ragasztott plakátok és jelszavak is. Az akció meghirdetése előtti két héten valóban nem volt kielégítő a lódzi vajda­ság hús- és más élelmiszer­­ellátása, de a lódzi küldöttek kongresszusi felszólalása, a elégedetlenségük kifejezése­ként. A lódzihoz hasonló mene­teket szerveztek csütörtö­kön több más lengyel város­ban is, például Piotrków­­ban, Tomaszowban, Belcha­­tówban és Zdanska Wolában. Czestochowában érvényben van a helyi „Szolidaritás” ál­tal meghirdetett sztrájkké­szültség, velük folytatott varsói meg­beszélések után és a vajda­sági hatóságok erőfeszítései révén a helyzet érezhetően javult. Az előkészített akciót azonban ennek ellenére sem fújták le. Az akció során újabb követelésként támasz­tották azt, hogy vonják fe­lelősségre és váltsák le azo­kat a helyi és központi veze­tőket, akik a hús- és vajel­látás akadozásáért felelősek. Világossá vált tehát, hogy most már nem a kitűzött cél­ról — a helyi élelmiszer-el­látás javításáról —, hanem politikai akcióról van szó — hangsúlyozta a Trybuna Lu­du. A Trybuna Ludu a Szolidaritás felelősségéről A TASZSZ az amerikai beavatkozásról Az amerikai kongresszus újabb provokációs lépést tett, amely nyilvánvalóan a len­gyelországi helyzet élezésé­re irányul és a lengyel bel­­ügyekbe történő közvetlen beavatkozásnak tekinthető. A képviselőház olyan hatá­rozatot fogadott el, amely durva kísérletet tesz arra, hogy a lengyel kormányra és népre az ország előtt álló problémák amerikai feltéte­lek szerinti megoldását eről­tesse rá. Clement Zablocki, a kép­viselőház külügyi bizottságá­nak elnöke kijelentette, hogy az Egyesült Államok „nem marad közömbös bármiféle lengyelországi elnyomó in­tézkedés” láttán. Más szóval Washington azt a „jogot” vindikálja magának, hogy előírja egy szuverén kor­mánynak: milyen eszközöket alkalmazhat és milyeneket nem abból a célból, hogy rendet teremtsen a saját or­szágában és megvédje a nép túlnyomó többségének érdekeit. A hasonló nyilvá­nos „figyelmeztetéseket” nem lehet másként értékelni, mint a szocialistaellenes elemek nép- és társadalomellenes te­vékenységének nyílt ösztön­zéseként. A képviselőház külügyi bi­zottságának elnöke jól tudja, hogy a Lengyelországban ki­alakult nehézségek nem kis mértékben a Nyugat és az amerikai titkosszolgálatok gazdasági és politikai diver­­ziójának következményei. Már maga az a tény is, hogy a kongresszus provo­katív lépését arra az idő­pontra rögzítették, amikor Lengyelországban rövid nyu­galom után aktivizálódott az ellenforradalmi tevékenység, ékesszólóan tanúskodik a lengyelellenes kampány ösz­­szehangoltságáról, egy köz­pontból történő irányításáról. (MTI) Franciaország A CGT üdvözli az amnesztiatörvényt Nyilatkozatban üdvözölte a francia Általános Munkás­szövetség, a CGT irodája a francia amnesztiatörvényt, amely a munkakonfliktusok során a dolgozókkal szemben hozott fegyelmi intézkedé­sekre is kiterjed. A CGT országos irodája nagyra értékeli, hogy a nem­zetgyűlés kommunista és szo­cialista képviselőcsoportja tá­mogatta és megszavazta azokat a téziseket, amelye­ket ezzel kapcsolatban a CGT képviselt és hogy Pierre Mau­­roy miniszterelnök megtar­totta ígéretét, amelyet a kommunista képviselőcso­port elnökének kérdésére adott válaszában tett. Lehetővé téve, hogy a ma­gánszektorban szakszerveze­ti tevékenységük miatt elbo­csátott dolgozók visszavéte­lüket követelhessék, a nem­zetgyűlés elhárította azokat az akadályokat, amelyeket a tőkések képviselői próbál­tak állítani ez elé. A CGT szervezetei és aktivistái mind a magánszektorban, mind az állami szektorban kezükbe veszik a dolgozók támogatá­sával a törvény által most megnyitott lehetőségek tel­jes megvalósítását, hangsú­lyozza a közlemény. (MTI) Ocean Venture ’81 A Pentagon erődemonstrációja Augusztus 1-én az Atlanti­óceánon, „Ocean Venture ’81" fedőnév alatt megkezdődik az Egyesült Államok és szö­vetségeseinek tengeri had­gyakorlata. A második világ­háború óta ez a Pentagon legnagyobb katonai demonst­rációja — írja a TASZSZ csü­törtöki kommentárja. A had­gyakorlaton 13 állam 120 ezer katonája, 250 hadihajó­ja, több mint ezer harci re­pülőgépe vesz részt. A Pen­tagonnak sikerült több la­tin-amerikai államot is be­vonni a hadgyakorlatba. A méreteit tekintve példa nélküli kardcsörtetés azokban a napokban zajlik le, amikor a békeszerető világközvéle­mény a Helsinkiben megtar­tott európai biztonsági és együttműködési értekezlet hatodik évfordulójára emlé­kezik. A katonai erő provokatív fitogtatása a Pentagon tervei alapján valósul meg. Ez az akció aggodalmat és nyug­talanságot vélt ki az európai, különösen a hadgyakorlathoz közel eső országok népeiben. A NATO két tagja — Nor­végia és Dánia — kijelentet­te: nem ért egyet az „Ocean Venture ’81" jellegével és nem vesz részt a gyakorlaton. Thorvald Stoltenberg norvég hadügyminiszter leszögezte, hogy országa a NATO-tevé­­kenység határainak katonai és politikai kiszélesítése el­len lép fel. Nemmel vála­szoltunk a hadgyakorlaton való részvételre — mondot­ta az Aftenposten című lap­nak adott nyilatkozatában —, mivel a gyakorlat érinti azo­kat a földrajzi térségeket is, amelyek már a NATO tevé­kenységi zónáján kívül es­nek. (TASZSZ) SKP-kongreszus Magyar üdvözlet A Mundo Obrero, a Spanyol KP hetilapja legutóbbi szá­mában teljes terjedelemben közölte azt az üzenetet, amellyel az MSZMP Közpon­ti Bizottsága üdvözölte a Spanyol Kommunista Párt X. kongresszusát és annak résztvevőit. Az üdvözlet kifejezi a ma­gyar kommunisták szolidari­tását a spanyol kommunisták nehéz körülmények között folytatott áldozatos harcával, és újabb sikereket kíván or­száguk felemelkedéséért, a szocializmusért és a béke megvédéséért folytatott küz­delmükhöz. (MTI) Iráni földrengés Brezsnyev részvéttávirata Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénte­ken Khomeini ajatollahhoz, Irán vallási vezetőjéhez inté­zett táviratban mély részvé­tét fejezte ki a Kerman tar­tományban bekövetkezett sú­lyos földrengés miatt. Leo­nyid Brezsnyev őszinte együttérzéséről biztosította a földrengés sújtotta terület la­kóit és a természeti kataszt­rófa halálos áldozatainak csa­ládjait. A Vöröskereszt Szervezet Ligája pénteken Genfben fel­hívásban kért támogatást és segítséget a keddi iráni föld­rengés áldozatai számára. (TASZSZ) Francia lapok az aurioli gyilkosságról Vezércikkben üdvözli pénte­ken a francia rendőrség és a vizsgálóbíró példás nyomo­zását a L’Humanité az aurioli hatos gyilkosság tetteseinek leleplezése nyomán. A lap rámutat, hogy a nyomozók és a vizsgálóbíró teljes függet­lenségük megőrzésével és ki­tűnő együttműködés révén jutottak el a sikerhez, és ez­úttal először fordul elő, hogy egy olyan ügy, amelyben a SAC emberei szerepelnek, ilyen gyorsan és eredménye­sen felgöngyölődik. Nem ne­héz elképzelni, mutat rá a lap, mi lett volna három hó­nappal korábban — a koráb­bi kormányzat idején — az aurioli gyilkosság epilógusa. A Le Canard Enchainé cí­mű szatirikus — de jól infor­mált — francia lap értesülése szerint a SAC gyilkos kom­mandója kompromittáló do­kumentumokat — megbeszé­lésekről szóló feljegyzéseket, a SAC tagjainak és támoga­tóinak listáját, a szervezet tevékenységét támogató gyá­rosokat és rendőröket érintő adatokat próbált megszerez­ni az aurioli expedíció során. (MTI) A fotoriporter nézi megdöbbenve a Marseille melletti bányagödröt, ahol a SAC áldozatait megtalálták TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat # A Szovjetunióban a táv­közlés és a televíziós műso­rok műholdas továbbítási rendszerének távlati fejlesz­tése céljából pénteken Föld körüli pályára bocsátották a „Raduga” típusú szputnyikot. # Bolzanóban, Dél-Tirol fővárosában négy épület el­len követtek el csütörtökön pokolgépes támadást szélső­­jobboldali terroristák — je­lentette be az olasz rendőr­ség. Marcos hatalmának kiterjesztése Manilában az elnök és a mi­niszterelnök hatáskörét sza­bályozó rendeletet tettek közzé, amely gyakorlatilag Ferdinand Marcos elnök ke­zébe adja a legfelsőbb állam­vezetési hatalmat. A rendelet szerint Marcos az államfői hatalom mellett a végrehajtó hatalom funk­cióit is ellátja. Szerződéseket és egyezményeket köt más államokkal, valamint nem­zetközi szervezetekkel, álta­lános mozgósítást rendelhet el (AFP)

Next