Népszava, 1981. szeptember (109. évfolyam, 204–229. sz.)

1981-09-01 / 204. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! , kedd, 1981. szeptember 1. ■ 109. évfolyam, 204. szám ■ ára 1,40 forint k­i­ . A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA A holnapért Gyermekkoromból a legélesebb emlékeim a háborúhoz fűződnek. Soha nem leszek képes elfelejteni a szirénák idegtépő vijjogását, a rettegő rohanást a pince felé, a bo­­torkálást, a lökdösődést lefelé a lépcsőkön és a szoron­gást, kijövünk-e még valaha? Nem felejthetem el a lég­nyomás falhoz repítő erejét, a szőnyegbombázások ki­váltotta detonáció szűnni nem akaró, mindent megmoz­gató dübörgését. Mindig emlékezni fogok az utcán he­verő halottakra, a romok alól előtűnő emberi végtagok­ra, a reménytelenségre ... És emlékezni fogok a béke első napjaira, a felnőttek hangos fogadalmaira, az újságok hatalmas címbetűire. Mindenünnen azt hallottam, láttam, hogy: „Soha többé!”. Alig hittük még el, hogy lehet félelem nélkül élni, ami­kor ismét a szorongás, a rettegés korszaka tört ránk, a hidegháborúé. Hol volt már az első, felszabadult örö­mök reménysége, a holnapba vetett határtalan hit! Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy félelmünk ismét oldódjék, bizalmatlanságunkat az óvatos reménység váltsa fel. De mégis elkövetkezett, beköszöntött az eny­hülés korszaka. Az események meggyőztek bennünket arról, hogy megosztott világunkban van lehetőség a bé­kés egymás mellett élésre, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésére, a legszélesebben értelmezett nemzetközi együttműködésre. Már a politikai enyhülés­nek a katonai enyhüléssel való kiegészítése, egyszóval az enyhülés eredményeinek a kiteljesítése szerepelt a napirenden. S most ismét a fenyegetésé, a fegyverkezési hajsza fel­szításáé a főszerep. Az új amerikai kormányzat a tár­gyalások folytatása helyett első és legfontosabb fel­adatként az erőfölény megszerzését jelölte meg. És a vi­lág szinte minden térségében találhatunk erre félreért­hetetlen bizonyítékokat, meggyőző példákat. A két legkirívóbb azonban az úgynevezett eurorakéták ügye, a NATO határozata a közép-hatótávolságú rakéták gyár­tásáról és Nyugat-Európába való telepítéséről, valamint a neutronfegyver gyártására vonatkozó washingtoni döntés. Ma, amikor itt Európában a második világháború első napjára emlékezünk, különösen érzékenyek vagyunk a fenyegetésre. Tudjuk, hogy az emberiség történetének eddigi legpusztítóbb háborúja hat esztendeig tartott. 1939. szeptember elsején kezdődött a fasiszta Németor­szág Lengyelország elleni támadásával és 1945. szeptem­ber 2-án ért véget, amikor a japánok aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt. Nem véletlen azonban, hogy gondolatainkat ma nem a múlt, hanem a jelen eseményei foglalják el. Emlé­keink legfeljebb erősítik békevágyunkat. Mert tudjuk, hogy az amerikai fenyegetés, az eurorakéták és a neut­ronfegyver nemcsak a Szovjetunió és a szocialista világ számára jelent veszélyt, hanem egy nukleáris kataszt­rófa felmérhetetlen pusztítását zúdíthatja az egész em­beriségre. Kevés a képzelőerőm ahhoz, hogy felvázoljak egy mai várost — atomtámadás után. De emlékszem szülőváro­som, Budapest képére — szőnyegbombázás után. És biz­tosan tudom, a világon minden becsületes embernek össze kell fognia, hogy azok, akik 1945. szeptember 2. óta születtek, soha ne lássák meg a háborús pusztítás borzalmas képét. Thurzó Tibor Bombamerénylet áldozata lett az iráni államfő és a miniszterelnök Khomeini ötnapos nemzeti gyászt rendelt el Mohammad Ali Radzsai irá­ni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszter­elnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatul, amely vasárnap történt a teheráni minisz­terelnöki hivatalban. A me­rényletet a kormányzat el­lenségei nagy erejű pokol­géppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hozták nyilvánossági teheráni hiva­talos források, köztük a PARS hírügynökség szóvivője és az Iszlám Köztársasági Párt hi­vatalos lapja. A robbanás pillanatában — vasárnap, magyar idő sze­rint 13.30 órakor — tíz sze­mély tartózkodott a minisz­terelnöki irodában. A me­rényletnek végül — a PARS hírügynökség szerint — hét halálos áldozata és tizen­három sebesültje volt azok­kal együtt, akik más, közeli helyiségekben voltak. A rob­banás áldozatainak holtteste elszenesedett, s így nehéz volt pontosan felismerni őket. Az elnök és a minisz­terelnök holttestét fogsoruk alapján sikerült végül azono­sítani; egy halott kiléte még ismeretlen. Alig három hónap lefor­gása alatt az ideiglenes elnö­ki tanács másodszor veszi át az elnöki teendőket — jelen­tették Teheránból. Az alkot­mány értelmében ez a tes­tület hivatott gyakorolni a kormány feletti ellenőrzést abban az esetben, ha az ál­lamfőt leváltják, vagy vala­milyen ok akadályozza tiszt­ségének ellátásában. Az al­kotmány szerint az ideigle­nes elnöki tanács a minisz­terelnökből, a parlament el­nökéből és a legfelsőbb bí­róság elnökéből, áll. Baho­nar miniszterelnök halálával a testület két főre csökkent. A Modzsahedin Khalk ne­vű szervezethez közel álló „muzulmán diákok szövetsé­ge” közölte a hírügynökség londoni irodájával. A me­rénylet „az iráni nép ter­mészetes válasza volt Kho­meini bűntetteire és a soro­zatos kivégzésekre”. Nyilatkozatban kommen­tálta hétfőn reggel Masszud Radzsavi, a Modzsahedin Khalk iráni szervezet veze­tője — aki a múlt hónapban Baniszadrral együtt mene­kült­­Franciaországba — a teheráni merényletet. A modzsahedinek vezető­je „teljesen természetesnek és elengedhetetlennek” ne­vezte az akciót azzal szem­ben, amit a „modern világ­­történelemben példátlan ter­­­­rorrendszer”-nek nevezett. A modzsahedinek irányítója ily módon mintegy szentesí­tette a terror eszkalációját; jelezte, hogy szervezete ak­cióinak fokozásával válaszol a kivégzések ütemének nö­velésére. Radzsavi kijelentette: „Khomeininek távoznia kell, és hamarosan távozni is fog. Az iráni nép és a modzsahe­dinek már most sem engedik meg neki, hogy végrehajtsa mindazt, amit határtalan szadizmusa diktál.” A mod­­zsahedin vezető azt mondot­ta, hogy az iráni nép „de­mokráciát, függetlenséget, társadalmi-gazdasági fejlő­dést és békét követel”, és az iráni kivégzések, a 12 ezer iráni politikai fogolyra kény­­szerített súlyos körülmények elleni tiltakozásra szólította fel a nemzetközi közvéle­ményt, a külföldi állam- és kormányfőket. A vasárnapi merénylet elő­re látható volt, természetes dolog, hogy az erőszak szerve­zői akciójuk áldozatává vál­nak” — jelentette ki hétfőn az Europe—1 rádióban Abel Hasszán Baniszadr, a fran­ciaországi emigrációban élő volt iráni államfő. Baniszadr azonban hozzáfűzte, hogy a merénylet előkészítésében semmiféle szerepet nem ját­szott. A volt elnök elmondotta, hogy a közelmúltban leve­let intézett Khomeini ajatol­­lahhoz és ebben a szabadság­­jogok helyreállítását köve­telte Iránban. Baniszadr sze­rint Khomeini „engedni fog” bár nem közölte, mire ala­pozza e véleményét. Az ex­­elnök annak a véleményének adott hangot, hogy ilyen me­rénylet megszervezése nem lett volna lehetséges „népi támogatás nélkül”. Ugyan­akkor elismerte, hogy Kho­meini erőt képvisel Iránban, ezt azonban „negatív erőnek” nevezte. Teherán: az iráni miniszterelnöki hivatal kiégett épülete a pokol­gépes merénylet után TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Honecker-Schmidt levélváltás Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának fő­titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke hétfőn fogad­ta Klaus Böllinget, az NSZK állandó berlini képviseleté­nek vezetőjét, és átadta neki válaszát Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár leve­lére. A bonni kormányfő jú­lius 24-én fordult levélben Honeckerhez és ebben — mint ismeretes — legfel­sőbb szintű tárgyalásokat ja­vasolt a két német állam kö­zötti nyitott problémák ren­dezésére. Mint hivatalosan közölték, Honecker kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdéseket vitatott meg a nyugatnémet képviselet vezetőjével. Első nap, első óra az első osztályban, a Pataky István téri I. számú Általános Iskolában. Tudósításunk a tanévnyitóról az 5. oldalon Danis Barna felvétele Konkrét lépéseket a leszerelés érdekében Felhívások a második világháború kirobbantásának évfordulóján A lengyel országos békebi­­zottság, valamint az európai biztonsági és együttműködés lengyel társadalmi bizottsága közös nyilatkozatot adott ki abból az alkalomból, hogy 42 évvel ezelőtt, 1939. szeptem­ber 1-én támadta meg a hit­leri Németország Lengyelor­szágot, ami egyben a máso­dik világháború kitörését je­lentette. A nyilatkozat rámutat: a lengyel közvélemény nagy nyugtalansággal figyeli a nemzetközi helyzet jelentős rosszabbodását, ami elsősor­ban annak következménye, hogy a NATO tovább eről­teti a fegyverkezési hajszát. Ez a lengyel nép legéletbe­vágóbb érdekeit veszélyezte­ti, miként a világ más né­peiét is, és nukleáris konf­liktus veszélyét hordozza ma­gában. A lengyel békemozgalom, csatlakozva valamennyi jó­­akaratú emberhez, követeli, hogy az Egyesült Államok mondjon le a neutronfegyver gyártásáról. A második vi­lágháború kitörése 42. évfor­dulóján a lengyel békemoz­galom követeli a feszültséget, konfrontációt szító lépések beszüntetését, az enyhülési politikához való visszatérést, és azt, hogy történjenek konkrét lépések a leszerelés érdekében — hangzik a nyi­latkozat. A fegyverkezési hajsza fo­kozódása miatt aggodalmukat fejezték ki, és elítélték a neutronfegyver gyártásáról hozott amerikai döntést az észak-európai országok béke­szervezeteit képviselő küldöt­tek vasárnap, a Helsinkiben befejeződött konzultatív ta­lálkozójukon. A Finnországból, Svédor­szágból, Norvégiából, Dániá­ból és Izlandról érkezett kül­döttek találkozójáról kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: Nem szabad megengedni, hogy új típusú nukleáris fegyvereket telepít­senek Európában. Haladék­talanul meg kell kezdeni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyaláso­kat ebben a kérdésben. A pápa békefelhívása II. János Pál pápa a náci Németország agressziójának, a második világháború kitö­résének évfordulója alkalmá­ból békefelhívásban fordult a világ valamennyi nemzeté­hez, politikai rendszeréhez, az államférfiakhoz és a had­erők vezetőihez. Castelgan­­dolfóban, mintegy 14 ezer za­rándok előtt mondott szoká­sos vasárnapi beszédében, a leszerelésre szólított fel és valamennyi nukleáris fegy­ver sürgős betiltását javasol­ta. Emlékeztetett a Hirosimá­ban és Nagaszakiban tett feb­ruári látogatása alkalmából elhangzott felhívásra, s arra a tényre, hogy az első atom­bomba ledobása óta a nuk­leáris fegyverek mind meny­­nyiségükben, mind minősé­gükben, mind pusztító ere­jükben jelentősen nőttek. — Most ismét újra erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy min­den erő összefogására szük­ség van a béke biztosításához — mondotta II. János Pál.

Next