Népszava, 1981. október (109. évfolyam, 230–256. sz.)

1981-10-01 / 230. szám

2 Összehívják a LEMP KB IV. plénumát A Politikai Bizottság állásfoglalása A fiatalok élet- és munka­­körülményeiről, az ország társadalmi-gazdasági hely­zetéről tanácskozott kedden Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Elhatározták, hogy a legközelebbi jövőben összehívják a Központi Bi­zottság soron következő, IV. teljes ülését. Mint a szerdai lapok be­számolnak róla, az ülésen hangsúlyozták az if­júság ne­velésének, különösen a tör­ténelem oktatásának fontos­ságát, mint olyan tényező­ket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok megértsék a jelen­legi eseményeket és körül­ményeket. Az ország társadalmi-poli­tikai helyzetéről szólva a PB megállapította, hogy to­vábbra is nagy nehézségek tapasztalhatók a gazdaság számos területén, s ezek ér­zékenyen érintik a lakosság alapvető fogyasztási cikkek­kel való ellátását. A helyzet megjavítását célzó intézke­dések végrehajtását külön­féle akciók gátolják. To­vábbra is fennáll a társadal­mi feszültség, amelyet a Szo­lidaritás által folytatott, a LEMP és a kormány ellen irányuló egyre erősödő pro­pagandakampány szít. A PB kifejezte azt a reményét és elvárását, hogy a Szolida­ritás sokmilliós tagsága­ oda­hat, hogy a szervezeten belül a realizmus és az együttmű­ködés erői győzzenek. Lengyelországban, a szi­léziai Szczyglowice szénbá­nyában véget ért az egyhe­tes sztrájk, miután a körzeti bíróság úgy döntött, hogy szabadon bocsátja a bánya Szolidaritás-szervezetének vezetőjét. Tadeusz Arentet azt követően vették őrizetbe, hogy megtorló akciót szer­vezett a bánya ágazati szak­­szervezetének vezetője ellen, miután az a televíziónak adott nyilatkozatában támo­gatásáról biztosította a kor­mány rendeletét a bányászok szabad szombati munkavál­lalásának ösztönzéséről. A Szolidaritás programtervezete politikai pártmanifesztum A TASZSZ értékelése A Szolidaritásnak a gdanski kongresszuson terjesztett programtervezetét értékelve a TASZSZ szovjet hírügy­nökség arra a megállapí­tásra jut, hogy az egészé­ben véve politikai jellegű. „A tervezet nem egy szak­­szervezet programja, hanem egy, a társadalom és az or­szág irányítására igényt tar­tó politikai párt manifesz­­tuma” — hangsúlyozza a szovjet hírügynökség. A dokumentumban gya­­korlatilag nem szerepel a szocializmus szó, egyáltalán nem tesznek említést az ál­lammal és annak szerveivel való együttműködési szán­dékról, hogy megoldhassák Lengyelország összetett prob­lémáit. A dokumentum szerzői a Lengyelországban uralkodó társadalmi-politikai válságért az „ország korábbi irányí­tási rendszerét” teszik fele­lőssé. A rendszert az eltelt egy évben a nehézségek el­mélyítésével vádolják, bár mindenki előtt ismert, hogy az országban uralkodó, anarchiával és összeomlással fenyegető helyzetért a fele­lősség a Szolidaritás szélső­ségeseit és más ellenforra­dalmi erőket terheli. Kiemelte, hogy a Szoli­daritásnak céljait „fokozato­san” kell megvalósítania, a tervezet összeállítói a szocia­lista tervgazdálkodás, azaz lényegében a szocialista tu­lajdonviszonyok felszámolá­sára, a szocialista mezőgaz­dasági termeléssel szemben a magánparaszti gazdálkodás támogatására szólítanak fel, valamint javasolják, hogy Lengyelország térjen át az imperialista befolyás alatt álló nemzetközi gazdasági központokkal való együtt­működésre. A tervezetben megismét­ Czinege Lajos Bécsben Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter vezetésével szerdán magyar katonai küldöttség érkezett Ausztriába, négynapos hiva­talos baráti látogatásra. A kormány tagja vendéglátójá­nak, Otto Rösch osztrák had­ügyminiszternek két évvel korábbi hivatalos magyaror­szági látogatását viszonozza. (MTI) lik a Szolidaritásnak a tö­megtájékoztatási eszközök korlátozás nélküli használa­tára, valamint mindenekelőtt a rádiós és televíziós adások feletti ellenőrzési jogára vo­natkozó követeléseit. Gépeltérítési kísérlet Kedden újabb — sikerte­len — gépeltérítési kísérlet történt Lengyelországban. A LOT légitársaság Varsóból Szczecinbe induló gépét Nyugat-Berlinbe akarta kényszeríteni egy 18 éves fiatalember. Szándéka még az indulás előtt kiderült, s a rendőrség különleges cso­portja az utasok közremű­ködésével, fegyver használata nélkül, ártalmatlanná tette őt. Két hónap alatt ez volt a nyolcadik eltérítési kísérlet a ■ lengyel légitársaság bel­földi vonalain. Babrak Karmai nyilatkozata Az Afganisztánnal kapcsola­tos kérdésekről folytatott bármilyen tárgyalások témá­ja csak Afganisztán és szom­szédai, elsősorban Pakisztán és Irán viszonyának rende­zése lehet, de nem érintheti az ország belső társadalmi rendjét, kormányának össze­tételét. Mivel a Nyugat által eddig előterjesztett minden rendezési javaslat valamilyen formában érinti a kizárólag az afgán népre tartozó kér­déseket, az afgán vezetés ezeket a terveket irreálisnak és elfogadhatatlannak tekinti — hangsúlyozta Babrak Kar­mai a Pravdának adott, a lap szerdai számában megjelent interjújában. Az Afgán Demokratikus Köztársaság forradalmi taná­csának elnöke, az Afganisz­táni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának fő­titkára országának békeja­vaslatairól szólva kifejtette: Afganisztán azt tartaná a leg­hasznosabbnak, ha kétoldalú tárgyalásokon rendezhetné kapcsolatait Pakisztánnal és Iránnal. t rendesség nehé­sségei Mennyire mozdult előbbre a nyugat-szaharai megbéké­lés azóta, hogy II. Hasszán marokkói uralkodó az Afri­kai Egységszervezet Nairo­biban tartott csúcsértekez­letén bejelentette, hogy elfo­gadja a nyugat-sza­haraiak önrendelkezési jogát és hoz­zájárul a népszavazáshoz? Az önrendelkezési jog el­ismerését a nyugat-szaharai­­ak méltán tekintik sikernek, hiszen a Polisario Front ve­zetésével ezért is küzdöttek diplomáciai téren éppen úgy, mint fegyveresen a területet „történelmi jogon” magáé­nak tekintő Marokkó meg­szálló, a csak városi telepü­léseket kézben tartó hadse­regével szemben. A fiatal Sza­harai Arab Demokratikus Köztársaság mindkét vonat­kozásban eredményeket könyvelhetett el. Kikiáltá­sának ünnepén legutóbb negyven külföldi zászlót len­getett a szaharai szél, az öt­ven afrikai ország közül 26 ismerte el, mint államot. A Polisario harcosai nemcsak a megszállt sivatagban küzdöt­tek sikeresen, hanem Marok­kót már a saját területén is támadták. Nyilván ez volt elsősorban az oka, hogy II. Hasszán any­­agi makacskodás után elvi engedményt tett. De hozzá­járultak ehhez belpolitikai nehézségei. Külpolitikai okok is súlyo­san esnek a latba. A Polisa­rio fellépése óta Algéria tá­mogatását élvezi, jóval több, mint százezer menekültet fo­gadott be ez az ország. A fia­tal állam vezető szervei Al­gírban működnek. Ma már nem titok azonban, hogy a korábbi élesen ellenséges vi­szonnyal szemben az utóbbi években Marokkó és Algéria között a közeledés jelei mu­tatkoztak, egyes értesülések szerint II. Hasszán és Sadri algériai elnök képviselői ta­nácskozásokat folytattak. Mit­terrand Franciaországának diplomáciája is közreműkö­dött a térség (Maghreb-or­­szágok) közelítéséért. Az AESZ tanácskozását N­y­ugat-Szahara ügyében újabb követte, ugyancsak a kenyai fővárosban. Az afri­kai csúcsülésen felállított hetes bizottság javaslatot dol­gozott ki a békés rendezés­ről. A kompromisszumos ja­vaslat a megbékélés első feltételeként jelöli meg a tűz­­szüneti tárgyalásokat. Ezt követné a népszavazás. A felek amennyire egyet­értenek elvileg a tűzszünet el­érésében, annyira különbö­zik felfogásuk a tárgyalás fel­tételeiben. Mohammed Ab­­delaziz, a Polisario főtitká­ra kijelentette, hogy hajlan­dó közvetlen tárgyalásokra Marokkóval. II. Hasszán azonban ellenzi ezt, mivel ez­zel elismerné a Polisariót, illetve a fiatal szaharai álla­mot. Marokkó csak Mauritá­nia vagy Algéria közvetítő tárgyalásaiba hajlandó bele­egyezni. A népszavazás ügye még bonyolultabb. Marokkó ugyan javasolta ezt, de valójában azzal a céllal, hogy népsza­vazás erősítse meg a terü­let marokkói megszállását és elcsatolását, amit befeje­zett ,ténynek tekint. Az AESZ-s bizottság azonban nem ilyen népszavazás feltétele­it jelölte meg. Előírja, hogy a referendum idején mind a nyugat-szaharai, mind a ma­rokkói csapatok maradjanak kaszárnyáikban. Teljesítve a Polisario kérését, a javaslat biztosítani kívánja a népsza­vazás pártatlanságát úgy is, hogy az AESZ, illetve az ENSZ küld „békefenntartó erőket” és „ideiglenes köz­­igazgatási szerveket” Nyu­gat-Szaharába. Tulajdonkép­pen ezek felelnek a népsza­vazás törvényes lefolytatá­sáért. Fontos kérdés: kik szavaz­nak? Marokkó az elcsatolás­­kor bezsebelte állítólagos szaharai törzsfőnökök hűség­­nyilatkozatát, amiről a Poli­­sariónak az volt a vélemé­nye, hogy áltörzsfőnökök tisztelegtek II. Kasszán előtt. A vita a szavazók számáról folyik, Marokkó szerint Nyu­­gat-Szah­arának 74 000 lako­sa van (ennyit mutatott ki a spanyol gyarmati korban végzett népszámlálás), ezen­kívül állítólag 30 000 szaha­rai menekült van marokkói földön. A Polisario viszont azt állítja, hogy 750 000 a nyu­­gat-szaharaiak száma. Nem mindegy, hogyan te­szik fel a referendumra bo­csátott kérdést. A Polisario a függetlenségre vonatkozó­an így: igen vagy nem? Ma­rokkó a terület elcsatolását megerősítő igenről vagy nem­ről beszél. Tehát sok az akadály, s indokolt a borúlátás, hogy a mostani igyekezet is megfe­neklik, mint annyi más az elmúlt években. Kóródi József CSÜTÖRTÖK, 1981. OKTÓBER 1. NÉPSZAVA Pekingi Javaslat, tajvani elutasítás Je Csien-jing, a kínai or­szágos népi gyűlés állandó bizottságának elnöke, az or­szág tulajdonképpeni állam­fője a KNK kikiáltásának és az 1911-es polgári forrada­lom győzelmének előestéjén az Új Kína hírügynökség­nek adott interjúban hivata­los szintre emelte a Kína és Tajvan újraegyesítésével kapcsolatos legújabb pekin­gi javaslatokat. A kilencpontos nyilatkozat javasolja, hogy a Kínai KP és a tajvani Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) „köl­csönösségi alapon” kezdjen tárgyalásokat, s harmadszor is működjenek együtt, ezút­tal „békés újraegyesítés” ér­dekében. A javaslat azt ígéri, hogy Kína és Tajvan újraegyesí­tése esetén Tajvan, mint „különleges közigazgatási körzet” messzemenő autonó­miát élvezhet, megtarthatja fegyveres erőit, s a közpon­ti kormány nem fog beavat­kozni a helyi ügyekbe. Taj­van megtarthatja továbbá jelenlegi társadalmi-gazda­sági berendezkedését, gaz­dasági és kulturális kapcso­latait külföldi országokkal. Tajvan viszont már szer­dán elutasította Peking ja­vaslatát. (MTI) A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. évfor­dulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsa el­­­nökét. Lázár György távirata a kínai nemzeti ünnep alkalmából A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet Minisztertanács az évforduló alkalmából üdvöz­lő táviratot küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés Állan­dó Bizottságának és a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának. Harminckét esztendeje alakult meg a Kínai Népköztársaság. A világ legnépesebb országa 1949. október elsején megindul­hatott a szocializmus építésének útján. Óriási feladatokat kel­lett megoldania a fiatal államnak: az évszázados elmaradott­ságot kellett gyors ütemben leküzdeni. A testvéri szocialista országok segítségével a Kínai Nép­­köztársaság az első esztendőkben komoly sikereket is ért el. A Szovjetunió, amely már 1949. október 2-án elismerte az új államot és diplomáciai kapcsolatot létesített vele, kezdettől fogva minden segítséget megadott a kínai népnek. Az ötve­nes években sok ezer szovjet szakember dolgozott Kínában a gazdaság, a tudomány, a kultúra, az egészségügy területén. A Szovjetunió nagyarányú szállításokkal és hitelekkel is hozzá­járult a népi Kína gyors fejlődéséhez. Az ötvenes évek végétől azonban a pekingi vezetés foko­zatosan letért a testvéri szocialista országokkal együtt járt útról. A súlyos ideológiai és politikai torzulások, a nagyha­talmi sovinizmus, a világuralmi törekvések mindinkább szem­befordították a maoista vezetést a Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal. Ez, a Peking jóvoltából immár két évti­zede fennálló helyzet nemcsak a kínai népnek okozott súlyos károkat, hanem megbontotta a világ antiimperialista erőinek egységét is. Az egész szocialista világrendszer és a sok százmilliós kí­nai nép közös érdeke, hogy ez az egység helyreálljon, s a Kí­nai Népköztársaság, az imperializmus vezető hatalmaival va­ló szövetkezés helyett, visszatérjen a testvéri szocialista or­szágokkal való együttműködés útjára. A népi állam kikiáltásának évfordulóján indokolt ismét felhívni a figyelmet arra, hogy a kínai nép, a szocialista Kína fejlődésének záloga, a testvéri szocialista államokhoz fűződő baráti viszony helyreállítása, amely a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának is fontos feltétele. 18 halálos áldozata van a dél-libanoni pokolgépes merényletnek Becz Sándor, az MTI bejrúti tudósítója jelenti. A legfrissebb adatok sze­rint tizennyolc halálos áldo­­za­ta és hetven sebesültje van a dél-libanoni Irarijében el­követett hétfői pokolgépes merényletnek, amelyért is­mét a korábbi terrorista ak­ciókat végrehajtó csoport, a „Lá­banánnak az idegenektől való megszabadítására ala­kult front” vállalta a felelős­séget. A L’Orient-Le Jour cí­mű bejrúti laphoz eljuttatott közleményében a „front” be­jelentette, hogy a soron kö­vetkező akciókat Szíriái és palesztin vezetők ellen hajt­ják végre. A közlemény szer­zői köszönet­üket nyilvánít­ják Mitterrand francia el­nöknek, aki „bátran” állást foglalt amellett, hogy vonja­nak ki minden idegen erőt Libanonból. A baloldali pár­tok szövetsége az izraeli tit­kosszolgálattal együttműkö­dő falangistákat tette felelős­sé a bombamerényletért. A terroristák közleményének hangvétele erős rokonságot mutat a falangista politikai állásfoglalásokkal. Nyugat-Bejrútban és Dél- Libanonban változatlanul fe­szült a helyzet a folytatódó merényletek, helyi fegyveres konfliktusok miatt. Szidonban ismeretlen fegy­veresek lelőtték az El-Fat­ah palesztin gerillaszervezet két tagját. Nyugat-Bejrútban négyórás tűzharcot vívtak egymással az El-Fatah és a Haladó Szocialista Párt mili­­cistái. A palesztin biztonsá­gi alakulat állította helyre a rendet. A dél-libanoni Naba­­tijeh térségében ismételt ösz­­szecsapások zajlottak le egy­felől a félkatonai síita szer­vezet, másfelől baloldali fegyveres osztagok között. Lezuhant az iráni hadügyminiszter repülőgépe Szerdán Teherán központ­jától délre a városra zuhant az iráni légierő egyik szál­lítógépe. A szerencsétlenség következtében életét vesztet­te Mussza Namdzsu iráni hadügyminiszter, Valiollah Fallahi tábornok, a hadse­reg vezérkari főnöke, vala­mint több más, a gépen utazó igen magas rangú ka­tonatiszt — közölte a tehe­­ráni rádió. A katasztrófa oka ismeretlen. A Hercules C—130 típusú óriásgép sebesülteket és az abadani ostromgyűrű áttöré­sét irányító tiszteket szállí­totta a fővárosba. Irán egyébként azt jelen­tette, hogy haderői kedden megerősítették állásaikat az abadani frontszakaszon, amelynek egy részét a hét végén foglalták vissza az irakiaktól, s a város 11 hó­napos­­ ostromgyűrűjét áttörő harcokban több mint 1000 iraki vesztette életét. Irak hétfőn elismerte, hogy a fokozott iráni katonai te­vékenység miatt csapatvisz­­szavonást hajtott végre Aba­dan északi külvárosából a Karun folyó nyugati, part­jára. (Reuter, AP, AFP) Szovjet hetilap a magyar mezőgazdaság eredményeiről Kis Csaba, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: A magyar mezőgazdaság iránt a szovjet közvélemény körében rendkívül megnöve­­kedett az érdeklődés. Mint emlékezetes, mezőgazdasá­gunk hasznos tapasztalatai­nak alkalmazásáról az SZKP XXVI. kongresszusán, Leo­­nyid Brezsnyev előadói be­szédében is szó volt, s azóta a szovjet sajtó rendszeresen visszatér a magyar tapaszta­latok egy részének ismerteté­sére. A Lityeraturnaja Gazeta e heti számában újabb ma­gyarországi tapasztalatokról számol be. A cikk három nagy fontos­ságú adatot külön is, feltűnő szedéssel kiemel. Egyrészt azt, hogy az egy lakosra szá­mított gabonatermés terén Magyarország a világban a harmadik helyen áll, Kanada és Ausztrália mögött, a ku­koricatermesztés terén pedig csak az Egyesült Államok áll előtte, a sertéstenyésztésben pedig, ugyancsak egy lakosra számítva, csupán Dánia. A második jellegzetesség, hogy Magyarország csaknem ezer­fajta mezőgazdasági terméket exportál a világ száz orszá­gába. A harmadik kiemelt momentum: a mezőgazdaság termelésének mintegy har­madrészét a háztáji gazda­ságok adják. Külön foglalkozik a lap a háztáji gazdaságok szerepé­vel. Mint ismeretes, ez a kér­dés a Szovjetunióban külön­legesen időszerű: az SZKP Központi Bizottsága és a Mi­nisztertanács nemrég hozott újabb határozatot a háztáji gazdaságok termelésének fej­lesztéséről, a támogatás nö­veléséről. Miközben a Litye­­ratumaja Gazeta cikkírója aláhúzza­, hogy mnd a gaz­daságokban, mind a háztáji­ban egészségesen érvényesül a gazdaságii szemlélet, a ta­karékosság, válaszol arra az egyesek által vitatott kérdés­re is, hogy miként lehetséges a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás és a háztáji terme­lés érdekeinek közvetlen ösz­­szeegyeztetése, a népgazdasá­gi érdek érvényesítése, a kis­tulajdonosi szemlélet vissza­szorítása.

Next