Népszava, 1982. március (110. évfolyam, 51–76. sz.)

1982-03-02 / 51. szám

2 Tovább enyhítették a korlátozó intézkedéseket A lengyel belügyminiszter nyilatkozata Lengyelországban a szükség­­állapot bevezetése elérte a legalapvetőbb célkitűzéseket, a rend, a fegyelem javult, s ennek nyomán tovább eny­­híthetők a tavaly december 13-a óta érvényes korlátozó intézkedések. Ugyanakkor, különféle okokból a szükség­­állapot teljes egészében egye­lőre nem oldható fel. Mint Czeslaw Kiszczak al­tábornagy, belügyminiszter a lengyel hírügynökségnek nyi­latkozva elmondta, a szük­ségállapot kihirdetésétől el­telt két és fél hónap alatt sikerült megbénítani az ellen­zéki, ellenforradalmi erők, így például a „Független Len­gyelország Konföderációja” nevű szervezet vezetőinek te­vékenységét, s ezzel elhárult a konfrontáció, a testvérhá­ború veszélye, megszűntek a sztrájkok és más, az or­szág gazdasági életét veszé­lyeztető jelenségek. Ezzel összefüggésben — mint ahogyan azt Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok a szejm januári ülésén és a LEMP KB múlt heti plénu­mán jelezte —, lehetővé vált a szükségállapot korlátozó intézkedéseinek további eny­hítése. Március 1-től senki­nek sem kell engedélyt kér­ni tartózkodási helyének megváltoztatásához, a határ­övezetekbe szintén engedély nélkül utazhatnak a hatvan­évesnél idősebb és a tízéves­nél fiatalabb állampolgárok, továbbá olyanok, akiket ha­tárövezetekben levő szanató­riumokba, üdülőhelyekre utal­tak be. Ugyancsak március­­ 1-től megszüntetik a taxiso­főrök számára az éjszakai kijárási tilalmat. A társadal­mi szervezeteknek, amelyek tevékenysége engedélyezett, a hónap első napjától már nem kell engedélyt kérniük a ha­tóságoktól a különféle oktató­­jellegű rendezvények, így át­képző tanfolyamok megren­dezésére. Kiszczak belügyminiszter, akit a KB hetedik plénumán a Politikai Bizottság póttag­jává választottak, azt is kilá­tásba helyezte, hogy március folyamán várhatólag újból megindul a belföldi távhívá­­sos, automata kapcsolású te­lefonhálózat, kiszélesítik a bel- és külföldi telexössze­köttetést, halasztást nem tű­rő esetekben külföldre is le­het majd táviratokat külde­ni, és helyreállítják majd a nemzetközi telefonösszeköt­tetést is. Ugyancsak márciusban — mondotta a belügyminiszter — várhatólag tovább bővül az európai szocialista orszá­gokkal az egyéni utasforga­lom. A magánautósok utazá­sa ismét lehetővé válik ezek­be az országokba a lengyel Autóklub szervezésében. A tő­kés országokból a lengyel utazási iroda szervezésében érkezhetnek majd magánlá­togatók Lengyelországba. A lengyel belügyminiszter elégedetten nyugtázva a köz­rend erősödését, egyidejűleg arra is felhívta a figyelmet, hogy bizonyos társadalmi körökben röplapok és ellen­séges jelszavak terjesztésének formájában továbbra­ is za­varkeltő akciók tapasztalha­tók. Próbálkozások történnek állam- és szocialistaellenes kiadványok újbóli megjelen-­ tetésére, valamint olyan, na­gyobb méretű zavarkeltő ak­ciók szítására, mint amilyen a január végi gdanski és a februári poznani incidens volt. Ebbe a láncolatba tar­tozik a lubini benzinkút fel­­robbantására tett kísérlet, és az a halálos kimenetelű merénylet, amelyet Varsó­ban követtek el a közel­múltban egy rendőr ellen. A szükségállapotot tehát teljes egészében még nem lehet fel­oldani. Egy kérdésre válaszolva a belügyminiszter elmondta: december 13-tól február 26- ig összesen 6647 személyt in­ternáltak, jelenleg 4095 az internáltak létszáma. A mi­niszter elmondta, hogy ez a szám nem állandó, mert minden esetet egyénileg ke­zelnek. Az illetékes hatóságok egyébként központi utasí­tást kaptak útlevelek kiadá­sára olyan, korábban állam­ellenes tevékenységet foly­tatott személyek számára, akik állandó, vagy ideigle­nes jelleggel külföldön kí­vánnak letelepedni. A lengyel belügyminisz­ter végezetül elmondta: az egyházi vezetés, tehát a püs­pökök és a papok mindenfé­le korlátozás nélkül tarthat­nak miséket az internáltak számára. Ellenfeleink nem azt látják országunkban, ami van, ha­nem amit látni szeretnének — zárta nyilatkozatát a len­gyel belügyminiszter. (MTI) Befejeződött a cseh szakszervezeti kongresszus A csehszlovák szakszervezeti mozgalom csehországi kong­resszusa vasárnap Prágában befejezte háromnapos tanács­kozását. A záróülésen a mintegy 5 milliós tagságot képviselő 1100 küldött újjáválasztotta a Cseh Szakszervezeti Központi Tanácsot, s a kongresszus szünetében e testület meg­választotta tisztségviselőit. A tanács elnöke ismét Václav Bezel lett. A tanácskozás befejező ré­szében a kongresszus jóvá­hagyta a CSKP Központi Bi­zottságához intézendő levél szövegét. Ez többek között hangoztatja, hogy a szakszer­vezeti mozgalom csehországi erői a jövőben is a szocia­lista társadalom fejlődéséért viselt társfelelősség szellemé­ben kívánják betölteni ket­tős feladatukat, segíteni a fejlődés anyagi forrásainak létrehozását és a dolgozókról való sokirányú gondosko­dást. (MTI) ek Az ENSZ-főtitkár kü­lönmegbízottja, Relauddin Ahmed, hétfőn befejezte négynapos vietnami látoga­tását. A diplomata Hanoiban megvitatta a délkelet-ázsiai helyzetet.­­ Khieu Samphan, a bu­kott kambodzsai népelnyomó rendszer vezetője hétfőn el­utazott Pekingből, ahol No­rodom Szihanuk herceggel és magas rangú pekingi tiszt­ségviselőkkel megbeszélé­seket folytatott egy ellenfor­radalmi koalíció megalakí­tásáról.­­ A KNDK-ban parla­menti választások kezdődtek. Szovjet-lengyel tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) A lengyel párt- és kormány­­küldöttség tagjai a nap fo­lyamán megkoszorúzták a Le­­nin-mauzóleumot és az Is­meretlen Katona sírját. A delegáció virágot helye­zett el a kiemelkedő párt- és állami vezető, Fel­iksz Dzer­­zsinszkij sírjánál és Rokosz­­szovszkij marsallnak a Kreml falában levő urnájánál­ is. A vendégeket a koszorúzás­ra elkísérte Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tit­kára. Ezután megkezdődtek a szovjet—lengyel megbeszé­lések. A megbeszélésen szov­jet részről részt vesz Leo­­nyid Brezsnyev, a lengyel párt- és kormányküldöttsé­get Wojciech Jaruzelski ve­zeti. A megbeszélésen Brezs­nyev tájékoztatást adott ar­ról, hogyan valósítják meg a Szovjetunióban az SZKP XXVI. kongresszusának ha­tározatait. Jaruzelski értékelte a Len­gyelországban kialakult hely­zetet, tájékoztatást adott a LEMP Központi Bizottsága VII. teljes ülésének eredmé­nyeiről. Az ülés, mint mon­dotta, meghatározta a párt egységéért, a néphatalom megszilárdításáért, a szocia­lizmus pozícióinak erősítésé­ért vívott harc legfőbb fel­adatait. Aláhúzta: a lengyel nép határozottan erősíteni akarja megbonthatatlan ba­rátságát a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi tagál­lamával, a béke és a szocia­lizmus érdekében, az európai stabilitás megőrzése, a nem­zetközi biztonság megszilár­dítása érdekében. A Szovjetunió és Lengyel­­ország — hangoztatták a tár­gyaláson — elutasítja az im­perialista diktátumokat, meg­teszi a szükséges intézkedé­seket a háborús fenyegetés csökkentésére, a béke meg­erősítésére és az enyhülés elmélyítésére. A megbeszélések szívélyes baráti légkörben zajlottak; megmutatták, hogy a Szov­jetunió és a Lengyel Népköz­­társaság testvéri szövetsége, barátsága és együttműködése megbonthatatlan. ­ Kétezer személyt állíta­nak bíróság elé Egyiptomban a vallási alapon ténykedő terrorista szervezet tagja­ként — adta hírül hétfőn a Majo, a kormányzó Nemze­ti Demokrata Párt hetilapja. Papandreu nemzetközi megoldást sürget Cipruson Andresz Papandreu görög mi­niszterelnök vasárnap — ciprusi látogatásának máso­dik napján — világosan ki­fejtette, hogy nemzetközi fórumokon akar lépéseke tenni a ciprusi kérdés meg­oldására, az ország egy ré­sze török megszállásának fel­számolására. Kryszosztomon érsek, Papandreu és Kiprianu elnök a ciprusi par­lamentben TEVEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Irán Egy harc eldőlt Régi hagyomány vagy in­kább megszokás a sajtóban, hogy a lapok — függetlenül országuktól, politikai elköte­lezettségüktől, stílusuktól, törekvéseiktől —, azonnal mérlegkészítésre „ragadtat­ják” magukat, ha valamilyen évforduló közeledik. Sőt, még utána is jó ideig ez az ap­ropó vezeti be az értékelé­seket, amelyekből ily módon nemigen hiányozhat a szó­ban forgó időszak megmére­tése, hogy szemléletesebb le­hessen a jelenről mondott vélemény. A világsajtó per­sze az iráni hatalomváltás harmadik évfordulóján is eleget tett ennek a feladat­nak, csakúgy, mint az előző két februárban. Mégis volt egy határozott különbség: a legkülönbözőbb lapok által készített mérlegekben nem szerepelt már aláhúzott té­telként a teheráni rendszer bizonytalanságának, nehéz helyzetének hangsúlyozása. Már önmagában ebből is logikusan következik, hogy Iránban a hatalom az isz­lám forradalom negyedik évének kezdetén szilárdabb, mint Khomeini történelmi fordulópontnak tekintett ha­zatérése óta bármikor. Ezt maga az imám is határozot­tan leszögezte január végén. De a közvetett érvek mellett az elmúlt hetek meggyőző konkrét bizonyítékokat is szállítottak az iszlám köztár­saság hatalmi viszonyainak konszolidálódására. A ható­ságok eddigi legnagyobb si­kere az illegális merénylet­háborút folytató mudzsahe­­dinek ellen: a főváros egyik házában rajtaütöttek a szer­vezet vezérkarán, s gyakor­latilag „lefejezték” azt. Bár azóta is voltak merényletek Iránban, aligha lehet kétsé­ges, hogy a legerősebbnek tartott illegális ellenzéki cso­port nehezen kiheverhető vereséget szenvedett. Márpedig tavaly nyár óta, kétségkívül a mudzsahedinek voltak egyedül képesek meg­kérdőjelezni a kemény isz­lám vonal győzelmét a sah elleni össznépi harcban részt vevő, majd a hatalmi küzde­lemben ellenséggé vált többi áramlattal szemben. Alig több mint fél év után tehát most meg kell állapítani: a fundamentalisták nem csak erősebbnek bizonyultak, ha­nem változatlanul élvezik a hatalom megszilárdítása szempontjából oly fontos, s a vallási vakhit okán jól kor­mányozható szegényebb per­zsa tömegek bizalmát. Kho­meini változatlan nimbusza és a síita egyházi vezetés te­kintélye döntőnek bizonyult az iszlám forradalmat közö­sen megvívó erők egymás el­leni háborújában, amelyet ma már gyakorlatilag, ha nem is lezártnak, de leg­alábbis eredményében el­­döntöttnek nevezhetünk. Erre utal az is, hogy az iráni kormányzatnak mosta­nában van ideje és energiája az eredményesebb diplomá­ciára, ami egy hosszú-hosz­­szú szomszédháború idején nem éppen könnyű feladat. Főleg olyan időszak után, amelyben az ország egy vagy más okból alaposan elszige­telődött a nemzetközi poron­don. A fejlett tőkés országok­tól a közismert antiimperia­­lizmus, a szocialista államok­tól a vallási vezetésnek a kommunista eszmék iránti ellenszenve miatt, a szom­szédos arab világ nagy ré­szétől pedig a síita zászló alatt vívott iszlám forrada­lom exportálásának hirdeté­se nyomán ... Köztudott, hogy ezek közül az óriási hatóerejű Amerika­­gyűlölet táplálta antiimpe­­rializmus az iráni politika egyik alapvonása, ekként a mostani diplomáciai nyitás előtt egy út el volt torlaszol­va. Csakúgy, mint a másik, az ellenséges arab államok felé vezető, hiszen változat­lanul heves a harc Irakkal, amelynek oldalán áll a kon­zervatív arab országok zöme. Érthető hát, hogy a teheráni külpolitika elsősorban az arab világ másik fertályán lévőkkel és a szocialista or­szágokkal keresi a kapcsola­tok javításának módozatait. Csak a legutóbbi időkben Al­gériában, Líbiában, a Szov­jetunióban, Jugoszláviában és hazánkban járt különbö­ző rangú — de mindannyi­szor tekintélyes politikus ve­zette — iráni küldöttség. A belső helyzetében megerősö­dött hatalom igyekszik külső helyzetét is megjavítani — állapíthatjuk meg az iráni diplomáciai offenzíva moz­gatóiról. Nem jelenti azonban ez azt, hogy a teheráni rendszer minden téren kedvező hely­zetben van már. Ez annál is kevésbé lehetséges, mert a folytatódó háború természe­tesen óriási erőfeszítéseket követel, amelyek persze a gazdaság rendbehozásának nem kevésbé nyomasztó fel­adatától vonják el az ener­giát. A háború és a gazdaság súlyos sebei — ezek fenye­getik ma a leginkább az isz­lám köztársaságot. Az ille­gális ellenzék és a folyvást lázadozó nemzetiségek ügye már csak ezután következik. Mindez azonban együtt na­gyon is nehéz helyzetet te­remt, még akkor is, ha a so­káig a középpontban álló po­litikai probléma, a hatalo­mért folyó harc — úgy tet­szik — valóban eldőlt. (ak) Rakowski Havannában Mieczyslaw Rakowski mi­niszterelnök-helyettes veze­tésével hétfőn lengyel kül­döttség érkezett Havannába, hogy részt vegyen a lengyel -kubai gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dési vegyes bizottság 9. ülés­szakán. A havannai repülőtéren Diocles Torralba kubai mi­niszterelnök-helyettes fogad­ta a lengyel delegációt. (PAP) KEDD, 1982. MÁRCIUS 2. NÉPSZAVA Önkéntes bérkorlátozást vállaltak az u­SA autóipari szakszervezetei Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti. Az amerikai szakszervezeti mozgalom történetében példa nélkül álló megállapodás szü­letett a Ford Művek igazga­tósága és az autóipari mun­­kások szakszervezete között.­­ A Ford szervezett dolgozói a szakszervezeti vezetők taná­csára lemondtak az inflációs bérkiegészítésekről és egy sor más egyéb előnyről, annak fejében, hogy a vállalat biz­tosítsa további foglalkozta­tásukat. A szakszervezet a követke­ző két és fél évben egymil­­liárd dollár munkabérről mond le önként annak az ígéretnek a fejében, hogy a vállalat nem folyamodik to­vábbi elbocsátásokhoz. Ez az ígéret is korlátozott, elsősor­ban a több mint 15 év mun­kaviszonnyal rendelkezőkre vonatkozik. Hasonló kollektív szerző­dést kötött az autóipari szak­­szervezet a szintén gyengél­kedő Chrysler Művek igazga­tóságával, de még hátrányo­sabb feltételekkel. Kiéleződött Kairó és Tel Aviv viszonya A Begin-kabinet vasárnap Hoszni Mubarak egyiptomi elnök értésére adta: nem lesz szívesen látott vendég Izraelben, ha nem hajlandó látogatást tenni Jeruzsálem­ben. Az izraeli kormány eme állásfoglalásával egy időben az egyiptomi elnök utasítot­ta Kamal Hasszan Ali kül­ügyminisztert : tájékoztassa néhány nyugati ország kairói nagykövetét, hogy izraeli lá­togatásain — sem most, sem máskor — nem hajlandó Je­ruzsálembe látogatni. Egyiptom hétfő reggelig nem reagált ugyan hivatalo­san az izraeli ko­rmány ulti­mátumára, a nyugati fővá­rosokba küldött kairói üze­netek azonban kellőképpen érzékeltetik, hogy a külön­béke megkötése óta — nem egész­ két hónappal a Sinai­­félsziget teljes kiürítése előtt — legsúlyosabb válságát éli a két ország kapcsolata a Begin-kabinet állásfoglalása nyomán. Mubarak eredetileg már­ciusra tervezett útja időpont­jának rögzítése végett az el­múlt héten Kairóban tárgyalt Samir izraeli külügyminisz­ter. Látogatása végén el­hangzott nyilatkozata nyo­mán azonban még az is két­ségessé vált, vajon az elnök egyáltalán elutazik-e Izrael­be. (UPI, AP, MTI) Becz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Nyugtalanító fejlemények kísérik Philip Habib ameri­kai elnöki megbízott ötödik közel-keleti útját. Vasárnap este izraeli hadihajók sértet­ték meg a libanoni felségvi­zeket a Földközi-tenger szi­doni partszakaszán, miköz­ben izraeli repülőgépek és helikopterek pásztázták vé­gig a dél-libanoni palesztin állásokat, amelyek légvédet­ Izraeli provokációk Dél-Libanonba ir­ ái tűzzel válaszoltak a pro­vokációra. Izraeli naszádok jelentek meg a bejrúti par­tok közelében is. A libanoni főváros nyugati felében min­dennapossá váltak a bomba­merényletek Habib, aki v­sárnap érke­zett Bejrútból Tel Avivba, hétfőn megkezdte tárgyalá­sait az izraeli vezetőkkel. To­vábbra is bizonytalan, hogy fogadják-e őt Damaszkusz­­ban. Bíróság elé állítják Joshua Akomót Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke vasárnap ki­jelentette, hogy bíróság elé állítja Joshua Akomót, mert államcsínyre készült kormá­nya megbuktatására és pol­gárháborút akart kirobban­tani. A zimbabwei miniszterel­nök Umtaliban, az ország ke­leti részén beszélt egy poli­tikai összejövetelen és volt harcostársa elleni kemény szavai nem sokkal azután hangoztak el, hogy a Joshua Nkomo vezette Hazafias Front Központi Bizottsága szombaton — jeleként annak, hogy kerülni akarja a két párt közötti viszony továb­bi élezését — a koalíció to­vábbi fenntartása mellett döntött. Mugabe vasárnap azt is be­jelentette, hogy a zimbabwei biztonsági erők letartóztatták Abel Muzorewa püspök em­bereit — ugyancsak fegyve­rek birtoklásának vádjával. Muzorewa püspök annak ide­jén együttműködött Ian Smith fajüldöző rendszerével. (AP, AFP, MTI) Londonban véget A London melletti Stansted repülőterén vasárnap délután véget ért a 48 órával koráb­ban elrabolt tanzániai repü­lőgép drámája: a géprablók és családtagjaik — összesen 15 ember — feladták magu­kat, a 71 utas és 6 főnyi sze­mélyzet egy ember kivételé­vel sértetlenül hagyta el a fedélzetet. Sebesülést csak a másodpilóta szerzett — ő sem súlyosat. A legizgalmasabbnak az a pillanat tűnt, amikor — még ért a túszdráma a túszok utolsó csoportjának szabadon bocsátása előtt — két gyerek megjelent a vesz­teglő gép ajtajában, hogy át­nyújtsa a rendőröknek a gép­rablók egész fegyverzetét. Ez egy pisztolyból állt, amely valódinak bizonyult; további két pisztolyból és egy kézigránátból, amelyek vi­szont színtiszta fából készül­tek. Az akciók végrehajtóinak kilétét, azt, hogy voltaképp kit képviselnek, homály fedi.

Next