Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)
1982-04-01 / 77. szám
NÉPSZAVA 1982. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK Befejezte munkáját a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa Ismét Le Duant választották a KB főtitkárává Dunai Péter, az MTI tudósítója jelenti. Szerdán befejezte munkáját a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa. Az új KB ismét Le Duant választotta meg a párt főtitkárának és ugyanakkor, mint az a vezetés korábbi állásfoglalásai és a kongresszusi dokumentumok nyomán várható volt, jelentős változtatásokat hajtott végre a párt vezető testületeiben. A zárónapon Tran Quynh, a KB tagja ismertette a határozattervezeteket, amelyekben indítványozták, hogy a következő évek társadalmigazdasági fejlődése alapjául fogadják el az általános politikai beszámolóban, az 1981—85-re szóló népgazdasági terv tervezetében, a pártépítésről és a szervezeti szabályzat módosításáról előterjesztett központi bizottsági beszámolóban foglaltakat. A küldöttek egyhangúlag igennel szavaztak, határozattá emelve a tervezeteket.Ezután Le Due Tho a szavazatszámláló bizottság jelentését ismertette, felolvasva az új, 152 tagú (ebből 36 póttag) Központi Bizottság névsorát. A kongresszus az eddig 14 tagból és három póttagból álló Politikai Bizottság helyébe 15 tagú PB-t választott (13 tag és két póttag). A PB-nek két új tagja és két új póttagja van. Az új PB névsora: Le Duan, Truong Chinh, Pham Van Dong, Le Duc Tho, Pham Hung, Van Tien Dung, Vo Chi Cong, Chu Huy Man (akik az előző PB-nek is tagjai voltak), To Huu, Vo Van Kiet, Do Muoi (az előző PB póttagjai), Le Duc Anh, Nguyen Duc Tam. A korábban kilenctagú titkárság létszámát tízre emelték. A testületnek hat új tagja van. Hoang Tung, a KB titkára a kongresszus legfontosabb jellemzőinek tartotta az elmúlt évek tévedéseivel való őszinte szembenézést, az alapos elemzést, a kiút megjelölését. „Ma már jobban ismerjük helyzetünket, feltárva a korábbi időszak egyik jellegzetes hibáját, a szocialista építés nehézségeinek alábecsülését” — mondotta. Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: a KB tagjainak átlagos életkora 57 esztendő. A munkások, a termelésben közvetlenül részt vevők aránya mintegy 10 százalék. Jelentősen nőtt a KB-tagok iskolázottsági szintje, emelkedett a szakemberek, tudósok, kutatók, a viszonylag fiatal (15 —20 éves gyakorlatú) káderek aránya, de a KB gerincét továbbra is a pártot alapító, idősebb nemzedék alkotja. Szerda délután a hanoi sportstadionban nagygyűlést tartottak a kongresszus tiszteletére, este nagyszabású fogadással zárult az ország életének meghatározó jelentőségű eseménysorozata. TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Szavaz a kongresszus Genf Nemzetközi leszerelési értekezlet Szabó Zoltán, az MTI tudósítója jelenti: Széles körű leszerelési tanácskozás kezdődött szerdán Genfben. A nemzetek palotájában dr. Philip Potternak, az Egyházak Világtanácsa főtitkárának elnökletével megnyílt konferencián több mint kétszáz nemzeti — nem kormányzati — szervezet képviselői vesznek részt azzal a céllal, hogy ráirányítsák a nemzetközi közvélemény figyelmét az ENSZ- közgyűlés júniusban New Yorkban sorra kerülő második rendkívüli leszerelési ülésszakának munkájára. A tanácskozás munkájában Berényi Dénes akadémikus vezetésével részt vesz az Országos Béketanács küldöttsége is. A szerdai teljes ülésen beszédet mondott lord Philip Noel-Baker Nobel-díjas angol békeharcos. Utalt arra, hogy 50 évvel ezelőtt tanácsadóként már részt vett Genfben a Népszövetség épületében összehívott nemzetközi leszerelési értekezleten. A megegyezést akkor egyedül a brit kormány képviselője hiúsította meg, és a következmények ismeretesek: a hitleri Németország lehetőséget kapott az újrafelfegyverkezésre. Ma hasonló, ám sokkal súlyosabb válaszút előtt áll az emberiség — mondotta a 93 éves angol békeharcos. — Vagy megvalósítja a leszerelést, vagy elpusztul, elpusztítja önmagát. Ma percenként egymillió 250 ezer dollárt költenek fegyverkezésre a világon, ugyanakkor kétpercenként 57 gyermek pusztul éhen. A földkerekségen pillanatnyilag felhalmozott nukleáris fegyverek összesített rombolóereje egymilliószor több, mint a Hirosimára ledobott amerikai atombomba pusztítása volt — mondotta lord Noel Baker. Faluvégi Lajos brazíliai tárgyalásai A Brazil Szövetségi Köztársaság kormányának meghívására Faluvégi Lajos, a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének helyettese kormányküldöttség élén 1982. március 28—30. között hivatalos látogatást tett Brazíliában. Faluvégi Lajos megbeszéléseket folytatott Antonio Aureliano Chaves de Mendoncával, Brazília alelnökével a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi feszültség csökkentésének lehetőségeiről. Faluvégi Lajos tárgyalásokat folytatott Antonio Delfim Netto tervezésügyi miniszterrel, Eliseu Resende közlekedésügyi miniszterrel, Amaury Stabile mezőgazdasági miniszterrel, Valdyr Arcoverde közegészségügyi miniszterrel, Mario Andreazza belső fejlesztésügyi miniszterrel, valamint Baene Soares megbízott külügyminiszterrel is. A magyar küldöttség tagjai közül Rabi Béla iparügyi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes is több tárgyalást folytatott vendéglátóival. A felek megelégedettséggel hangsúlyozták, hogy az utóbbi években aláírt okmányok szellemében a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi vállalkozások jól fejlődtek. (MTI) Atomháborús gyakorlat az USA-ban Huszonöt év óta először próbálták ki a gyakorlatban az Egyesült Államokban, hogy miként működne az az irányítási és kommunikációs rendszer, amelyet világméretű atomháború esetén léptetnének működésbe. Az ötnapos szimulációs gyakorlatot — amelynek állítólag több mint ezer polgári és katonai résztvevője volt — , ebben a hónapban tartották. Bár a gyakorlatban részt vevő polgári és katonai személyek írásban kötelezték magukat titoktartásra, egyikük mégis nyilatkozott az AP amerikai hírügynökségnek, majd a The Wall Street Journal hivatalos személyiségeket idézve ismertette a gyakorlat egyes részleteit. A hivatalos személyiségek a lap szerint azért törték meg a titoktartást, hogy bebizonyítsák: az Egyesült Államok megfelelően felkészült egy atomháborúra. Élesedik a küzdelem az amerikai kongresszusban a nukleáris leszerelés őszinte hívei és azok között, akik továbbra is az amerikai erőfölény megszerzését szorgalmazzák. Henry Jackson demokrata párti és John Warner republikánus szenátor előterjesztését a száztagú szenátusban ötvennyolcan támogatták. A javaslat elveti, hogy az Egyesült Államok kezdeményezze az atomfegyvergyártás azonnali, világméretű befagyasztását. Kennedy és Hatfield szenátor javaslata, amely az erők tényleges egyensúlyát tudomásul véve az azonnali befagyasztást ajánlja, egyelőre kisebbségbe került a szenátusban. (MTI, AP) Guatemala Éj kormány Efrain Ríos Monti tábornok, a múlt héten államcsíny révén Guatemalában hatalomra került junta feje kinevezte az ország új kormányának tagjait. A testület vegyes összetételű helyet kaptak benne mind katonák, mind pedig polgári személyek. Az Egyesült Államok elismerte az új guatemalai kormányt — jelentette be a guatemalai külügyminisztérium egyik szóvivője. Közölte, hogy Washington guatemalai nagykövete az elismerésről szóló hivatalos jegyzéket nyújtott át Alfonso Alonso de Lima külügyminiszternek. A jegyzék kifejezésre juttatja az Egyesült Államok kormányának kívánságát, hogy továbbra is fennmaradjon a két ország közötti „baráti viszony és együttműködés”. 3 Versenyképesség — cserére váró tapasztalatok Varázsigeként emlegetjük manapság nemzetközi versenyképességünk fokozását. S effajta varázslatra valóban igencsak nagy szükségünk lenne, hogy kilábalhassunk gazdasági nehézségeinkből. Persze, mágusra hiába várunk , marad tehát helyette a magunk igyekezete, az emberi alkotóerő. Felvetődik a kérdés: vajon csak a mi különleges balszerencsénk okozza-e, hogy éppen azok a cikkek lettek drágábbak a világpiacon, amelyeket mi vásárolunk, s azok olcsóbbak, amelyeket eladunk? Aligha. Sokkal valószínűbb — mi több, bizonyítható —, hogy jórészt saját gazdaságunk szerkezetében, termékeink és technológiánk színvonalában, a versenytársakénál magasabb termelési költségeinkben kell keresni gonjaink eredetét. Az alkalmas akadás kényszer. Ezt támasztják alá a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok tapasztalatai is, amelyekről a közelmúltban Szegeden rendezett tanácskozást a dél-magyarországi vállalatok és szövetkezetek vezetői részére az Ipari Minisztérium. Méhes Lajos ipari miniszter meghökkentő példákat tárt a résztvevők elé. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a fejlett ipari országok elsősorban az ipari termelés hatékonyságának javításával, a korszerű technológiák kifejlesztésében és alkalmazásában kivívott fölényükkel tudták viszonylag gyorsan ellensúlyozni a növekvő anyag- és energiaárakat. De még a közepesen fejlett országok egyrésze is megtalálta az árrobbanás ellenszerét: exportjuk hatékonyságának javításával, áruszerkezetének változtatásával védték ki a világpiac viharait. Egyes távol-keleti országok például mind több és több olcsó könnyűipari termékkel, elektronikai cikkel jelennek meg a világpiacon, méghozzá gyorsan alkalmazkodva a divat, a fogyasztók ízlésének változásaihoz. Lehetőséget teremtettek áraik emelésére is, amire termékeik műszaki színvonala, kelendősége adott alapot. Olyan áremelést azonban — mint a miniszter hangsúlyozta —, amely nem riasztja el a vevőket, csak az a termelő tud elérni, aki alaposan ismeri a piac követelményeit, tudja, hogy versenytársai mire képesek, és hogy a saját árui minden tekintetben állják a versenyt. Ezért is tartják igen fontosnak az ipari tárca vezetői a vállalatok tevékenységének minden lényeges kérdésre kiterjedő, rendszeres összehasonlítását a nemzetközi színvonallal. Nem csupán helyzetképre tűnn szükség, hiszen, ha tudjuk, hol tartunk, könynyebb meghatározni a legsürgetőbb feladatokat is. Azt, hogy miben kell előbbre lépnünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy olyan termékekkel jelenhessünk meg a világpiacon, amelyeket nemcsak megvesznek, de jól meg is fizetnek. Mennyit fizetnek ? Hol tart ebből a szempontból a magyar ipar? Nos, voltak és vannak valóban versenyképes termékeink. A Kazánéba ritkán gyártott pvc-porért például kezdetben — a kiváló minőségnek köszönhetően — a legmagasabb árakat fizették a külföldi vevők. Más kérdés, hogy az utóbbi időben az Amerikából nagy mennyiségben Európába áramló olcsó pvc leszorította az árakat, s hiába jó a termék, így már nemigen lehet bírni a versenyt. A legmagasabb árkategóriában jegyzik a világpiacon többek között a Taurus kempingcikkeit és műszaki gumiáruit is. Például a mélyfúrótömlőket és egyebeket. Lehetne még néhány hasonló példát felsorolni, de az általános helyzet egyelőre nem ilyen. Megveszik ugyan sokfelé a magyar ipar termékeit, de nem feltétlenül fizetnek értük annyit, amenynyibe a tiszta nyereségünk is belefér. Vagy azért, mert a nem kielégítő minőség, műszaki színvonal miatt olcsóbban kell adnunk azokat, vagy mert nem megoldott a szerviz, nem szállítunk pontosan, míg más esetekben az előállítási költségeink magasabbak annál, amit a világpiac elismer. Az energiapazarlást, a túlságosan sok anyagot és élőmunka-ráfordítást a külföldi vevő nyilvánvalóan nem hajlandó megfizetni. Ez a mi veszteségünk, amit — ezt tudomásul kell vennünk — nem háríthatunk tovább. Megintcsak a miniszter felsorolta példáknál maradva: Magyarországon a szódás szifonokat sajtolt rúdból, Angliában ötvözött alumíniumtárcsából állítják elő. Míg nálunk körülbelül 80 dekányi anyagot használnak fel, s ebből 14 deka megy hulladékba, az angoloknál 57 deka anyagból mindössze 3 deka hulladék képződik. Nemegyszer szóltunk arról is, hogy termékeink túlságosan súlyosak, túl sok bennük az anyag. Nem is szólva arról, hogy egy-egy darab megmunkálása során például az öntvények pontatlansága, a nagy „ráhagyások”, vagy éppen a rosszul megválasztott technológia miatt mennyi forgácsolásra van szükség, mennyi anyagot kell elpazarolnunk. A versenyképességnek tehát igen fontos tényezői a termelés költségei. Az anyagiköltségek, a felhasznált energia és nem utolsósorban az élőmunka. A termék eladhatósága szempontjából pedig a korszerűség, a műszaki színvonal, a divathoz való rugalmas alkalmazkodás, és — természetesen — a minőség. Sokféle tényező okozhatja, de mindenképpen elgondolkoztató, hogy például az NSZK- ban a Magyarországról származó behozatal átlagára az összes nyugatnémet import átlagárához képest szandálok esetében 22 százalékkal, gyapjúöltönyök esetében 26 százalékkal alacsonyabb. Szerencsére jobb példák is akadnak: a Lehel hűtőszekrények a dollárelszámolású piacokon más nyugati cégekéhez hasonló áron kelnek el. Felelni a kihívásra Ez is bizonyítja, hogy a versenyképesség elérése a mi iparunk számára sem lehetetlen feladat. De mindenképpen igen alapos, körültekintő munkát igényel a vállalatoktól. Mindenekelőtt azt, hogy ismerjék meg a piacot, hogy tudják, hol tartanak versenytársaik. Hogy részletesen elemezzék termékeik műszaki színvonalát, korszerűsítsék technológiájukat, és fordítsanak nagyobb gondot a szervezésre, az élőmunka hatékonyságának javítására is. Ebben sokat tanulhatnak a külföldi partnerektől, de egymás jó tapasztalataiból is. Különösen az utóbbiban sok még a tartalék. Mert míg a nyugati cégek költséget és fáradságot nem kímélve, mindent elkövetnek — olykor még törvénytelen eszközöktől, ipari kémkedéstől sem visszariadva —, hogy eltanulják, ellessék egymás jó módszereit, nálunk gyakran az ingyen felkínált tapasztalatok sem kellenek. Nem utolsósorban ezért szorgalmazza az ipari tárca a vállalatok szorosabb együttműködését, a vezetők, a szakemberek rendszeres eszmecseréjét. Hiszen jól bevált megoldások már idehaza is akadnak. És ezek minél szélesebb körben való hasznosítása gazdaságos exportunk gyorsabb bővítését, világpiaci pozícióink megerősödését is elősegíti. A versenyképesség javulását, ami az egyetlen mód arra, hogy mi is megfelelhessünk a világpiac kihívásaira. Franek Tibor Április 4-én avatják fel Marton László Kossuth-díjas, érdemes művész felszabadulási emlékművét a Csongrád megyei Rúzsa községben Enyedi Zoltán felvétele