Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)
1982-04-25 / 96. szám
Kiküldött munkatársunk telefon jelentése Befejeződött az FDGB X. kongresszusa Ismét Harry Tisch a szakszervezet elnöke Szombaton a záródokumentumok elfogadásával és a vezető szervek megválasztásával a Köztársasági Palotában befejeződött a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség, az FDGB X. kongresszusa. A záróülésen részt vett Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpánt Központi Bizottságánakőtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph miniszterelnök. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a beszámolót és a központi revíziós bizottság jelentését, majd határozatot hozott a további munkára. A dokumentum széles körben megszabja a szakszervezetek feladatait a következő időszakra, elsődleges tennivalóként megjelölve a gazdasági fejlődést, mint az életszínvonal emelésének bázisát. A vezető szervek megválasztása során a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség Országos Tanácsának elnöke ismét Harry Tisch, elnökhelyettese pedig Hanna Töpfer lett. A tanácskozás Harry Tisch zárszavával ért véget. Méltatta a vitában elhangzottakból sugárzó felelősségérzetet — a kongresszuson harminchárman szólaltak fel és még hetvenketten kértek szót, akik írásban nyújtják be a felszólalásukat. A kongreszszus — mutatott rá Harry Tisch — valójában a munka parlamentje volt. A felszólalóknak — a küldöttek arányát kifejezve, egyharmad részben fiataloknak — széles tapasztalatcsere-fórumává vált. A tanácskozás hangulata — mint mondta — optimizmust sugárzott, arrtd mintegy biztosítéka annak, hogy a nyolcvanas évek gazdasági feladatait sikerrel teljesítik. Ehhez várják a nélkülözhetetlen gazdasági feltételek megteremtését. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek továbbra is a párt hűséges, következetes harcostársai lesznek a fejlett szocialista társadalom építésében, valamint az emberek boldogulásának minden fáradtságot méltán megérdemlő biztosításában. Befejezésül arról szólt, hogy a szakszervezetekre az emberiség létét jelentő béke megvédésében is felelősségteljes feladat hárul. A kongresszus az Internacionálé hangjaival ért véget. Szombat délután a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség újonnan megválasztott Országos Tanácsa fogadást adott aküldöttek tiszteletére a Palast Hotelkongresszusi termében. Lukács Mária „Az Indiai-óceán — békeövezet” Megkezdődött az új-delhi konferencia Az Indiai-óceán — békeövezet címmel pénteken Új -Delhiben nemzetközi konferencia kezdődött, amelyet a Béke-világtanács, az afroázsiai népek szolidaritási szervezete és más nemzetközi szervezetek rendeznek. A konferenciát megnyitó Rashiddudin Sah, indiai parlamenti képviselő, a szervező bizottság elnöke felolvasta Indira Gandhi indiai miniszterelnök üzenetét. Gandhi kormánya nevében rámutatott: szükséges, hogy az Indiai-óceán térségét a béke és az együttműködés övezetévé változtassák. Romesh Chandra, aBVT elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a mind feszültebbé váló nemzetközi helyzetben a tanácskozás feladatta a közvélemény hatékony mozgósítása. (TASZSZ) Nicaraguai levél a BT elnökéhez Nicaragua pénteken aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy az Egyesült Államok kormánya a két ország közötti legmagasabb szintű párbeszédet nagyköveti szinten folyó tanácskozásokkal kívánja helyettesíteni. A nicaraguai kormány a Biztonsági Tanács soros elnökéhez intézett levelében kijelentette, aggasztja az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok válságos volta. Emlékeztetett arra, hogy az Alexander Haig és Jorge Castaneda megbeszélésükön legmagasabb színtű tárgyalásokban állapodtak meg. Ennek ellenére Washington húzódozik az időpont kijelölésétől és a kapcsolatokat zavaró érdemikérdések megvitatásától. A managuai levél leszögezi, hogy a sandinista kormány nem nagyköveti szintű tanácskozásokban érdekelt. Ezért április 20-án jegyzéket intézett az Egyesült Államokhoz, aláhúzva a legmagasabb szintű párbeszéd megkezdésének fontosságát. A nicaraguai nemzetvédelmi miniszter és a hondurasi hadügyminiszter a közeljövőben találkozik egymással a két ország közötti problémák megvitatására. A találkozóról való megegyezést Miguel d’Escoto nicaraguai külügyminiszter jelentette be Managuában, azt követően, hogy hazaérkezett a szomszédos Hondurasban tett látogatásáról. A nicaraguai és a hondurasi külügyminiszter abban is megállapodott, hogy mindkét ország nagykövete visszatér állomáshelyére. A nagyköveteket március végén, illetve április elején a két ország határán kirobbant fegyveres incidensek után rendelték haza. (MTI) A televízió előtt Világkongresszus Mia vanná ban Nehéz feladat egy világkongresszus eseményeit háromnegyedórás riportfilmbe összesűríteni. Különösen érvényes ez a X. szakszervezeti világkongresszusra, amelyet február 10. és 15-e között rendeztek meg a kubai fővárosban. Az SZVSZ fennállása óta ez volt a legnagyobb szabású kongresszus — a világ dolgozói eddig semmilyen más fórumon nem képviseltették magukat ilyen arányban. A film készítőinek sikerült ízelítőt adniuk a népes és rendkívül fontos, az évtizedünk nemzetközi szakszervezeti mozgalmának teendőit meghatározó — világkongresszus munkájából, légköréből. Hallottuk a legérdekesebb részleteket Gáspár Sándornak, az SZDSZ elnökének, a SZOT főtitkárának, a magyar szakszervezetek munkáját, tapasztalatait elemző beszédéből, amely nagy figyelmet keltett a küldöttek körében. A helyszínből adódóan különleges hangsúlyt kaptak Latin-Amerika problémái, és természetesen szó volt a lengyel szakszervezeti mozgalom jövőjéről is. Kiemelkedően érdekesek voltak a Havannában megszólaltatott chilei, salvadori és guatemalai képviselők — közöttük a meggyilkolt chilei elnök özvegye, Hortensia Allende aszszony — nyilatkozatai. Itt jegyezzük meg: kár, hogy a szocializmust építő Kuba hétköznapjaival csak közvetve, Fidel Castro és Roberto Veiga felszólalásából ismerkedhettünk meg. (Erről a Tropicana-kabaré különben világszínvonalú, színpompás műsora csak felszínes és jellemzőnek aligha nevezhető képet festhet.) Nyilatkozott a filmben a francia CGT és a brit szállítómunkás-szakszervezet képviselője, s a mikrofon elé állt egy San Franciscó-i és egy New York-i dokkmunkás. Szavaikból kitűnt, hogy a világkongresszus átlépte az SZDSZ kereteit, s hogy a világ dolgozói, tartozzanak bármely nemzetközi szakszervezeti központhoz, igénylik és cselekszenek is az akcióegység, a közös fellépés érdekében, a nyolcvanas évek kihívásaival szemben a békéért, a leszerelésért. Mindenképpen tiszteletre méltó vállalkozás volt a külpolitikai szerkesztőség péntek délután vetített tévéfilmje, Csenterics Ágnes rendező, Sugár András szerkesztő-riporter és Bodó János operatőr munkája. T. S. Vietnami kormányátalakítás A Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa jóváhagyta a Minisztertanács által javasolt változtatásokat a kormányban. A 43 tagú kormányban, amelynek élén továbbra is Pham Van Dong miniszterelnök áll, összesen 14 tárca élén történt változás. (MTI) Lenti kisváros. Legfiatalabb magyar városaink egyike. A harminc esztendővel ezelőtti földrajzkönyvekben még csak egyetlen adattal szerepel: Lenti határában is találtak kőolajat a zalai kőolaj- és földgázmező felfedezésének idején. De amilyen kincset rejtett a savanyú, agyagos föld mélye, olyan mostoha volt itt a termőtalaj. Búza, kukorica helyett inkább kölest, hajdinát termett. A legelők dúsak voltak ugyan — több csapadék hull errefele —, de tavaszra csonttá soványodott a jószág, a szénalévén az egyetlen éleség. S hogy az ember számára is milyen nagy volt a szegénység az alig-alig termő földeken, azt egy szólás is őrzi ma is a hetési tájon: „vetik az ocsút, aratják a nincset”. A valamikori történelmi Hetéshez Lenti is hozzátartozott. S mint minden olyan vidéken, amely határszélhez közel, a nagyobb városoktól távol esik, itt is továbbélt sok ősi szokás, hagyomány, mint más tájakon. S mert a kevés pénzzel meg nem vásárolható dolgokat az ötletesség teremtette elő, az itt élő emberek egészen az utóbbi évtizedekig maguk állították elő használati tárgyaikat is. Ma már csak helyi nevezetesség — a megtartó hagyomány színe hogy Hetesben ma is ételízesítő a sűrű tökmagolaj. Hogy a bab, káposzta készítésének sok változatát ismerik, hogy sok háznál értenek a fa-, munkákhoz és — ha már csak emlékképpen is, de —, minden otthonban őrzik még a különösen szép hetési vászonszőtteseket. Lenti ma sem sokkal tágabb település két rendezett utcányinál. Lakossága ma is kevesebb, mint egy alföldi falué. Noha hozzácsatolták a legközelebb eső községeket: Mumort, Bárszentmihályfát, Lentikápolnát, Lentiszombathelyt — így közelíti meg lassan a tízezer lakost. Annak arányában, ahogy üresednek az apró települések, majornyi falvacskák köröskörül. De ha nem méretei, hanem tartalma szerint ismerkedünk ezzel a fiattal várossal, akkor látható, hogy ízléses és változatos új lakóházai, a táj építészeti hagyományát a legkorszerűbb építőanyagokkal és berendezéssel ötvöző új óvodája, Jentu feljebb jutott hangulatos, tágas, mégis családias étterme, új ABC-üzletei, rendezett parkjai és köves útjai, közmű- és csatornarendszere adták meg a városi rangra a jogot. A városi központban a parányi, de nagy műgonddal és szakértelemmel berendezett történelmi és néprajzi emlékszobái pedig a közelebbi és távolabbi múltat, a helyi történelmet idézik, közös emlékek őriződként. A legkisebb településre is köves utak vezetnek. A falvakat mind közelebb hozzák a sűrűn induló, érkező buszjáratok. De a hét végi pihenőnapokon úgy elcsöndesül az országutak forgalma, hogy ha egy-egy turistaautóbusz, személygépkocsijával erre kiránduló család nem fordulna meg ezeken az utakon, néhány kerékpárostól eltekintve, szinte elhagyottnak, isten háta mögöttinek tetszene e zalai kisváros körüli vidék. És egyre több a megüresedett, bár még teljesen ép ház az apró falvaikban. S egyre többen készülődnek — bár nem könnyű szívvel — a város felé. A kisváros pedig bármilyen rohamosan fejlődik is, nemcsak annyi új munkahelyet, hanem annyi új lakást sem kínál, hogy teljesen feleslegessé váljanak a kinti otthonok. Éppen az adta a lenti termelőszövetkezet vezetőinek az ötletet — a jelenlegi lehetőségeknél jobb megoldás reményével —, hogy egyszerűbb ipari jellegű munkákra, melléküzemág kialakítására alkalmasak a külterületeken a megüresedett középületek, iskolák. Ahová néhány perc gyaloglással vagy kerékpározással eljuthatnának az asszonyok, célszerűbben oszthatnák be a munkaidejüket. Kevés ráfordítással kisebb műhellyé alakíthatók ezek a termek, szobák. Három helyen: Szécsiszigeten, Lentikápolnán, Tormaföldén születtek ilyen, harminc-negyven asszonyt, lányt foglalkoztató melléküzemek. Szécsiszigeten villanykörtéket csomagolnak az Egyesült Izzó megbízásából, Tormaföldén gázpalack-alkatrészeket tisztogatnak, újítanak fel az iskolából átalakított munkateremben könnyen megtanulható, de pontosságot, lelkiismeretességet igénylő munkával a környéken lakó asszonyok. — Különösen jó az nekünk — mondja Horváth Istvánné üzemvezető —, hogy nem olyan az itteni beosztás, mintha ipari üzembe járnánk. Rugalmas a munkaidőnk. Kinek-kinek saját érdeke, hogy minél többet végezzen, de nem okoz fennakadást, ha valakinek egyéb fontos elfoglaltsága akad, s később érkezik, vagy korábban kell távoznia. A másik pedig, hogy nem olyan egyhangú az életünk, mintha ki-ki egyedül dolgozna, otthon, hagyományos bedolgozóként, esetleg felforgatva a lakást. A palacküzemiben inkább egymás munkájára utaltak az egy teremben ülő asszonyok. Ki-ki egy-egy apró részfeladatot kap, de azt is felváltva, hogy ne legyen annyira egyhangú a munka és mindenkinek jusson az időigényesebb és a gyorsabban végezhető feladatokból is. A napokban pedig elkészült a lenti termelőszövetkezet gondozásában a legújabb melléküzem. Ahogyan errefelé mondja a tájszó: a „szövüde”. Népművészeti és háziipari melléküzem. Létrejöttének kettős oka: tartalmas és értelmes elfoglaltság az asszonyoknak, s a másik — nem kevéssé fontos —, hogy a járási székhelyen őrződjék meg s itt váljon újra ismertté a határszéli két kis faluban, Zalaszombatfán és Gáborjánházán újraélesztett hagyomány. A hetési szőttes országos hírű. Sőt, a határokon túl is ismerik, szeretik. Tervezője : a népművészet mestere, Virágh Béláné. S a gyűjtő és tervező, újraalkotó munkában társa Virágh Béla nyugdíjas iskolaigazgató. Évtizedekkel ezelőtt gyűjtötték össze a még fellelhető motívumokat, tanulták meg az utolsó szövőszékek mellett ülő idős asszonyoktól, majd tanították meg ismét az iskolából kikerült lányoknak a szövés mesterségét, akiknek keze munkáján most újjáéled az ősi mintakincs. Hagyományőrzés, munkaalkalom, idegenforgalmi látványosságnak is a jelesebbek közül való — ezt már az a néhány hónap is igazolta, amióta beköltözött a járási székhelyre a Virágh házaspár, s velük a hetési népművészeti üzem. Nemcsak a szűkebb hazából, de a Balaton-vidékről, a Tiszántúlról is felkeresték már sokan az új üzemben a szövőaszszonyokat a régebbi és az újabb megrendelők. Rab Nóra A bonni találkozó Régi ismerősként keresi fel Kádár János, az MSZMP KB első titkára Helmut Schmidttet, az NSZK szövetségi kancellárját. A rövid munkalátogatás jó alkalmat kínál a két politikus számára korábbi beszélgetéseik folytatására,kétoldalú kapcsolataink és az időszerű nemzetközi kérdések áttekintésére, a vélemény- és tapasztalatcserére. A korábbi találkozókra emlékezve tudjuk, a magyar E NSZK c csúcsszintű párbeszédnek hagyományos vonása, hogy arésztvevők figyelmüket a munkára összpontosítják, szívesen lemondanak egy-egy protokolláris alkalomról az eszmecsere kedvéért. Az előzetes tervek szerint ez lesz a jellemző a bonni látogatásra is. Mégis, roszszul értékelnénk a helyzetet, ha az együtt töltött órák számával mérnénk a csúcstalálkozó értékét és tartalmát. Már csak azért is, mert a párbeszéd folytatásának hátteréül, mintegy aranyfedezetéül, a kedvezően fejlődő, valóban sokoldalú magyar ENSZK kapcsolatok szolgálnak. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a csúcsszintű találkozók mindig új lendületet adtak kapcsolataink fejlődésének. Ismert szándékunk ezeknek elmélyítése, továbbfejlesztése az 1977-ben, Bonnban aláírt közös nyilatkozat alapján, amely jó keretet adott a két ország együttműködéséhez. Az azóta eltelt fél évtized eseményei bebizonyították, kölcsönös a törekvés arra, hogy ezt a keretet mindkét állam és nép érdekeinek megfelelő tartalommal töltsük meg. Ha két ország viszonyának alakulását figyeljük figyelemmell, a legkézzelfoghatóbbak mindig a gazdasági eredmények. Kedvező képet mutat a magyar ENSZK árucsereforgalom fejlődése. Fontos azonban rámutatni arra, hogy kölcsönös erőfeszítéssel ezt a jelenleginél sokkal kiegyensúlyozottabbá lehetne tenni, s ennek érdekében szükséges mihamarább felszámolni a még érvényben levő diszkriminatív korlátozásokat. Az elmúlt években nagyarányú fejlődést tapasztalhattunk a két ország vállalatai közti gazdasági, ipari és műszaki kooperációs megállapodásokban, amelyek száma mintegy négyszázra tehető. Ezert közül jó néhányat az eddiginél tartalmasabbá lehetne tenni, s tág tere van az együttműködésnek a harmadik országban, illetve harmadik piacon való közös fellépésben. Az eddig elért eredmények és tapasztalatok alapján számos lehetőség kínálkozik a kultúra és a sport területén is az együttműködés elmélyítésére, a lehetőségek jobb kihasználására. A nemzetközi helyzet változásai, a feszültebb légkör, az enyhülési folyamat megtorpanása a bonni látogatás jelentőségének egy másik vonására is ráirányítja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy a megalapozott, sokoldalú együttműködés két különböző társadalmi berendezkedésű ország között nem csupán a bilaterális viszony fenntartására ad alkalmat. Szolgálatot tehet a szélesebben értelmezett nemzetközi együttműködés ügyének is, bizonyítva: van lehetőség a párbeszéd folytatására, a kelet-nyugati kapcsolatok fenntartására, a viták tárgyalásos rendezésére, az enyhülés korszakában elért vívmányok megőrzésére. A magyar ENSZK kapcsolatok a nemzetközi helyzet változásai elllenére folyamatosan és töretlenül fejlődtek. Mindkét fél egyértelműen kinyilvánított szándéka, hogy külön-külön és együttesen is munkálkodni kívánnak az enyhülési folyamat fenntartásán, az együttműködés elmélyítésén. Fontos vonása a magyar— NSZK kapcsolatoknak az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és az NSZK vezető kormánypártja az SPD között is kialakult, elmélyült és folyamatossá vált a párbeszéd, a nézetek és tapasztalatok cseréje. Az ideológiai különbségek ellenére a nemzetközi munkásmozgalom két irányzatának, a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak sem a szembenállás tényezőit kell előtérbe helyezni és hangsúlyozni, hanem a párbeszéd útját járva, a rendszeres együttműködés lehetőségeit kiaknázni. A két párt, az MSZMP és az SPD között kialakult rendszeres kapcsolatok arra a lehetőségre hívják fel a figyelmet, amely a kommunisták és a szociáldemokraták párbeszédének kiszélesítésében rejlik. Kádár János ezúttal negyedik alkalommal találkozik Helmut Schmidttel. Megismerkedésük időpontját és helyszínét akár jelképesnek is tekinthetjük. 1975 nyarán, Helsinkiben találkoztak személyesen először, az európai biztonsági és együttműködési konferencia történelmi jelentőségű záróokmányának aláírása alkalmából. Az enyhülés dokumentumának aláírása, a folyamat kézzelfogható eredménye hozta össze első ízben a két államférfit. 1977 júliusában, az első bonni látogatás alkalmával már ismerősökként üdvözölhették egymást. Eszmecseréjüket két esztendővel később Budapesten folytatták. Közben a magyar kormány elnöke, Lázár György is járt az NSZK-ban. Elevenné vált a kapcsolat a szaktárcák között. Az NSZK és parlamenti pártjainak vezetői, képviselői is megfordultak hazánkban. Tartalmas és emlékezetes programot bonyolított le Magyarországon Willy Brandt, az SPD nagy tekintélyű elnöke is. Aligha van most lehetőségünk arra, hogy a két ország kapcsolatainak valamennyi eseményét felsoroljuk. Úgy véljük, elegendő, ha a töretlen fejlődés tényeire hívjuk fel a figyelmet. És arra, hogy a Helsinki nevével fémjelzett folyamat keretében bontakozhattak ki teljes gazdagságukban a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai. Ezen az úton ígérkezik fontos állomásnak Kádár János mostani bonni látogatása is. Thurzó Tibor 3