Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)
1982-04-27 / 97. szám
6 Háy Károly László jubileumára Ma lenne 75 éves Háy Károly László, az 1961-ben elhunytkitűnő festő és grafikus, a szocialista magyar képzőművészet érdemes munkása. Változatos, eseménygazdag élete szorosan összefonódott a hazai munkásmozgalom történetével, úgyis, mint politikai agitátor, s úgyis, mint alkotóművész sokat tett a magyar társadalom legjobb erőit tömörítő antifasiszta népfront létrejöttéért. Tizennyolc éves koráig vidéken, a Szolnok megyei Adonyban élt, ahol szülei, jómódú polgáremberek, nagyobb földbirtokotbéreltek. 1925-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, s csaknem négy évet tölltött el itt Csók István, Rudnay Gyula és Vaszary János növendékeként. 1930—31-ben Berlinben gyarapította tudását. Szociális érzékenysége korán szembefordította osztálya önző erkölcseivel, változást sürgető indulatai azonban jó ideig csak a művészi kifejezés új lehetőségeinek keresésében, az avantgarde formavívmányainak merész felhasználásában nyilvánultak meg. Hazatérve összeismerkedik Dési Huber Istvánnal, aki bevonja a munkásmozgalomba. 1932-ben már az illegális kommunista párt tagja, különböző sajtótermékeiket illusztrál és megszervezi a Vörös Segély képi propagandáját. Remek ritmusú rajzai, röpcédulái nagy erővel leplezik le a fasiszta államhatalom kíméletlenségét, s adnak lelkesítő hírt a munkásosztály erejéről, eltökéltségéről. Jóllehet, a legszigorúbb konspirációs körülmények között dolgozott, a rendőrség mégis rátalál, s három ízben is börtönbüntetésre ítélik. A megpróbáltatások azonban nem törik meg: kiszabadulása után ismét utat talál a mozgalomhoz, előbb a Szocialista Képzőművészek Csoportján, majd a munkásművelődés egyik fontos gócpontján, a Független Színpadon keresztül. A háború küszöbén művészete letisztul, elmélyül, festményei és krétarajzai éles szemmel elemzik és értelmezik a kor legégetőbb társadalmi és szellemi problémáit. Munkáin a tartalom feszítésének eredményeként izgatottan lüktetnek a színek és a formák — sajátos előjeleként a készülő változásoknak. 1942-ben festett képe, a „Kakas a szemétdombon”, már a legközérthetőbb szimbolikával tükrözi ebbeli hitét. Ekkor készül grafikai munkásságának legkiemelkedőbb darabja, a „Két pogány közt egy hazáért” című metszetsorozat is, melyben történelmünk németellenes mozzanatait idézve szól az antifasiszta egységfront szükségességéről. A felszabadulás után, mint díszlettervező és könyvillusztrátortevékenykedik, néhány évig az Iparművészeti Főiskolán tanít. Közéleti érdeklődését, széles körű műveltségét műkritikáiban kamatoztatja. 1945—48 között az ő írásai képviselik a kommunista párt bontakozó művészetpolitikáját a „Szabad Nép” hasábjain. 1960-as, Ernst-múzeumbeli kiállítása az ellenforradalmat követő ideológiai tisztázódás fontos állomása, tanúságtétel a művészet társadalmi elhivatottsága mellett. Méltán kapta meg utána — életműve elismeréseként — a kitüntető Munkácsy-díjat. T. A. Wagnerhez mindig újrabizonyos előítélettel érkezem — és minden jó előadás levesz a lábamról. Előítéletemet Wagner egész ellentmondásos és ellenszenves világnézete, művészetfelfogása és a hozzá évtizedeken át érthetően tapadt idealista hókusz-pókusz, fajmítosz okozza. Ellenkezésem feladására az kényszerít, hogy Wagner tulajdonképpen, a dolog mélyén, bár kaotikusan, de emberszabásúan gondolkodott; hogy ma műveinek előadásaiban mindinkább ez kaphangot; mindenekelőtt pedig természetesen az, hogy lángelméjű komponista volt, hatalmas zenei lélekábrázoló és kifejező. A Lohengrin, Wagner hetvenesztendei életének pontosan a felén, alkotó évei első harmadának a végén jelenik meg (színpadon két évvel később, Liszt Ferenc segítségével és hatására). Nagyjából elmondható: ez a fordulópont, ahol Wagner zenealkotói elképzelése alakot ölt, grandiózus formaképletei kirajzolódnak. Végképp kibontakozott és végül továbbfejleszthetetlen alakzatait azonban (Bartók értékelése — szerk.) csak majd a továbbiakban nyeri el. Valami hasonló mondható a Lohengrinnek a Grál-legendára támaszkodó cselekményére, szövegére is (Wagner minden művének szövegkönyvét maga írta). A Montsalvatról érkező hattyús lovag és a brabanti emberlány, Elza, reménytelen kapcsolatában nem nehéz felfedezni az egész későbbi életmű, de kivált a Trisztán , majd a Parsifal gondolati és zenei előzményét (más kérdés, hogy monda-időrendben a Parsifal és a Lohengrin között fordított a sorrend). A felújítás világhírű és hazánkban mind gyakrabban vezénylő karmestere, Giuseppe Patané nem német, hanem olasz. A Lohengrin viszont — ismétlem — még nem egészen Wagner, még sokban kötődik (dallamhasználat, áriák, kórusok, együttesek funkciója) az olasz operatípushoz. Roppant szerencsés találkozás. Képletesen szólva „olasz” Lahengrint hallunk (ami a dallamosság elsőrendű szerepét illeti színpadon és zenekarban), de annak a feltétlen ízlésnek, stílusismeretnek, tudásnak az ellenőrzése alatt, amellyel Patané a német zene világában is rendelkezik. A kettős szereposztás bemutatói (április 9. és 15.) művészileg, fogadtatásban sikeresnek mondhatók — közülük a másodikat találtam zeneileg telítettebbnek, frissebbnek. Az említett „olaszosságot” erősíti több főszereplő énekesi jellege, gondolva itt Berczelly István, Erese Margit, Kovács Pál, Páka Balázs, Rohonyi Anikó és a még később említésre kerülők nálunk általábangyakoribb, puhább hangfajtájára, színére. Egyértelműen Wagnerkaraktere tulajdonképpen csak Kasza Katalin roppant hangjának van. Az előadás nagy szenzációja egy idős és két fiatal énekes. Faragó András reneszánszát éli — ilyen állapotú hangot ilyen korú énekestől ritkán hallhatunk. Oszlopa volt sokáig, s lám maradt is Wagner-előadásainknak (az ő hangfajtája egyébként amolyan köztes). A szép, férfias tenorral rendelkező Molnár Andrásról szerep szerep után világlik ki, milyen nagy nyereségünk. Vigyázni kellene rá. A Lohengrin terheinek viselése némi jogos aggodalommal tölt el a kilátásba helyezett Parsofialt illetően. Tóth Mária — legyen szabad örömmel használni a szót: — szenzáció. Bemutatkozását Brahami Elzaként bizonyára úgy emlegetik majd, mint most emlegetjük Osváth Júliáét, Varga Líviáét (akihez egyébként okkal-joggal hasonlítható). Szép hangja, kulturált és minden szempontból okos, művészi és hanggazdálkodási szempontból arányos éneklése, magabiztos, de ezzel nőiességét pillanatra sem háttérbe kerítő lénye a nagy szerep eszményi megformálójává emeli. Magvas hangjának átütőerejével sosem él vissza, megőrizve és biztosítva így Wagner-szerepben is a dalolást, a szép éneklést. Nagy jövőjű, egészen fiatal művész. Békés András, Fülöp Zoltán, Márk Tivadar rendezői, szcenikai munkája a régi — itt most nem kíván elemzést. Rajk András LOHENGRIN Wagner-felújítás az Erkel Színházban Lohengrin és Brabanti Elza - Molnár András és Tóth Mária MTI Fotó ,JLaposó’' /Újságíró—olvasó találkozó Tatabányán Újszerű sorozatot indít a napokban a Puskin Művelődési Központ, Tatabányán. Havonta egy alkalommal kötetlenbeszélgetésre hívják meg a fóvárosi napilapok, folyóiratok, valamint a rádió és a televízió különböző szerkesztőségeineka képviselőit. Az eszmecseréket teljesen nyitottá kívánják tenni, a beszélgetésekbe bárki bekapcsolódhat, bárki kifejtheti a véleményét a sajtó és az úgynevezett tömegkommunikáció egyéb szerveinek, intézményeinek a munkájáról. A Magyar Televízió kulturális magazinja, a Stúdió ’82 munkatársai lesznek a Lapozó címen induló sorozat első vendégei április 28-án délután. A műsorban személyesen vesznek részt a szerkesztők. Horizont . A budapesti Osztrák Kulturális Intézet értékes könyvgyűjteményt ajándékozott az ELTE bölcsészettudományi karának. A mintegy 600 kötetből álló kiskönyvtárat hétfőn rövid ünnepség keretében adta át Artur Kremsner, az intézet igazgatója, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének sajtó- és kulturális tanácsosa. A „Det Grafiske Kor”, a dán nyomdászszakszervezet énekkara vasárnap a Gutenberg Művelődési Központban adott hangversenyt, hétfőn a Dunaújvárosi Papírgyárban. Pénteken a SZOT rózsadombi üdülőjében koncerteznek, majd magyarországi turnéjuk május 1-én, szombaton a Nagyvárad téri Asztalos János Ifjúsági Parkban fejeződik be. A Magyar Állami Operaház társulata Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájával vendégszerepel április 28-án és 30-án 19 órakor Győrött, a Kisfaludy Színházban. Első alkalommal a címszerepet Molnár András alakítja, az április 30-i előadás címszereplője Rózsa Sándor lesz. Az Operaház zenekarát mindkét este Medveczky Ádám vezényli. A rendező Kenessey Ferenc. — Jancsó Adrienne Borozgató című előadóestje a Radnóti Színpadon újra színpadra kerül. Április 30-án, május 10-én és 18-án, este 7 órakor lesznek a következő előadásai. A Győri Balett sikere Olaszországban Hazaérkezett kilencnapos olaszországi vendégszerepléséről a Győri Balett. Ferrarában, Reggio Emíliában és Modenában összesen öt ízben léptek színpadra. Mindegyik alkalommal Az igazság pillanata című, egész estét betöltő balettkompozíciót mutatták be, zsúfolt ház előtt, nagy sikerrel. A helyi sajtó elragadtatással ír a bemutatkozásról. Városligeti majális A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa által rendezett városligeti központi majális érdekes, változatos, szórakoztató, politizáló műsorok sokaságával várja az idén május 1-én és 2-án a főváros dolgozóit. Lesz a Városligetben sajtóutca (lapunk szokásos műsorára is sor kerül az idén is), szép könyvekkel, hanglemezekkel, albumokkal, poszterekkel, újságokkal ismerkedhetnek a látogatók. A Hanglemezgyártó Vállalat pavilonja előtt népszerű együttesek dedikálják lemezeiket. Többféle vetélkedőt rendeznek, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat diszkóműsort. Gondoskodás történik a kicsiny gyermekek szórakoztatásáról is. Elhunyt Balázs Sándor Balázs Sándor író, a Magyar Írók Szövetségének tagja április 25-én, életének 99. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek. KEDD, 1982. ÁPRILIS 27. NÉPSZAVA A televízió előtt Három zenei műsorra esett a választás a múlt hét tévéműsorából. Ezek, s a pingpongközvetítések egyébként jobbára kitöltötték a hetet. ZENE, ZENE, ZENE - KOCSIS ZOLTÁNNAL Remélhetőleg nemcsak a zenerajongók nézték végig azt az élő közvetítést, amelyben Kocsis Zoltán kalauzolt végig bennünket a főiskola nyolcas tantermének izgalmas múltján és jelenén. Kocsisnak nemcsak a művészete, hanem a személyisége is vonzza az érdeklődést, méltán. Nyitottsága és széles körű érzékenysége folytán arra is képes, hogy közel hozza, láthatóvá, érzékelhetővé tegye mások számára is mindazt, ami általában egy szűk közösség hozzáférhetetlen belügye. Gondolkodása, stílusa, könnyed kapcsolatteremtése komoly érv némely művészetek elhivatott képviselőinek fensőbbséges zártságával szemben — és igazi nyeresége a publikumnak. Juhász Előd jól és jókor kérdezett, s ugyancsak jó érzékkel hagyta el-elkalandozni riportalanyát, és csúszni a műsort. Amelynek egyetlen — dekomoly — hibája éppen a rövidre fogott műsoridő volt. A főiskola nyolcas tantermének múltja, érdekes és tanulságos. Valószínűleg hasonlít más művész- és nem művészképző intézmények bizonyos termeihez, ahonnan nagy egyéniségek indultak el valaha. A műsor alapötlete tehát továbbfejleszthető: hasonló termek akadnak a színművészetin, a bölcsészkaron, s talán másutt is. LGT-KONCERT A fiatalok jelentős részének hagyományos május eleji program a Lokomotív GT tabánbeli koncertje. S noha a tavalyi semmi különös változást nem hozott az előzőekhez képest — magán a műsor tortálmon kívül —, mégis jó ötlet volt, hogy felvette a televízió. Amit ugyanis a kamerák láttak — azt aligha láthattabárki is az ott levők közül. Elsősorban az operatőrök — vezető operatőr: Haraszti Zsolt — tették többé a műsort puszta rögzítésnél; sajátos eszközeikkel tanulmányértékű megfigyeléseket vittek képernyőre. Egy-egy villanásra elgyötört arcok, kifejezéstelen tekintetek bámultak a kamerákba, hogy aztán azonnal elsöpörje őket ahatalmas és — legalábbis így messziről — félelmetes tömeg lendülete. A zenekart és viszonylagos „békéjét” erejük teljében levő, nem habozó karok és lábak védték — egy újabb tanulmány. S végül a felszabadultan, jókedvűen, oldottan zenélő gárda nem közönségnek szánt tekintetváltásai, gesztusai szintén többet mondtak most, mint tavaly a helyszínen. A koncertfelvétel a külön televíziós műfaj, amelynek az egyszeriség, a megismételhetetlenség levegőjét kell képpé és hanggá fogalmazni. Az első ezúttal nagyon jól sikerült , a másodikkal komoly bajok voltak. LEHÁR-HANGVERSENY Bizonyára egészen más közönségrétegnek készült — és nekik alighanem tetszett is — az alcímében rendhagyónak ígért Lehár-hangverseny. A népszerű és közismert operettmelódiák előadásában különösen az operaénekesek tűntek ki — és a szellemes, ügyes filmbetétek. Antal Imre bevezetője is tetszett — és ami nem tetszett, hogy utána végleg eltűnt. Nemcsak a kevésbé bennfentes nézők kedvéért, hanem talán az előadókért is érdemes lett volna az egyes számok között a címeket és a neveket valamilyen módon a nézők tudomására hozni. De a műsor egésze — szerkesztette és rendezte Csenterics Ágnes — így is szórakoztató, kellemes, pihentető volt. Csáki Judit Kulturális irányítás, szakszervezeti tevékenység, információs munka Tegnap délután a szövetség budapesti székházában ülést tartott a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége. A tanácskozáson Drecin József kulturális miniszterhelyettes tájékoztatta az elnökség tagjait a kulturális irányítás reformjával kapcsolatos elképzelésekről. Megtárgyalta az elnökség a szakszervezeti munka nyilvánosságának helyzetét és feladatait a Magyar Rádió és a Magyar Televízió programjaiban. Elhangzott, hogy szükséges és célszerű az eddiginél nagyobb publicitást biztosítani a szakszervezeti munkának a televízió műsoraiban. Az ülés napirendjén szerepelt a művészeti szakszervezetek információs munkájával kapcsolatos tapasztalatok megvitatása is. A szövetség elnöksége a múlt év áprilisában hozott határozatot az információs és tájékoztató munka továbbfejlesztéséről. Most azt vizsgálta az elnökség, hogy mi történt, mit sikerült elérni az azóta eltelt időszakban, s öszszefoglalóan megállapította, hogy erősödött a művészeti területen, a művészeti élettel kapcsolatban az információs tevékenység. Kazincsy-érmesek Vasárnap befejeződött Győrött a Szép magyar beszéd háromnapos vetélkedőjének országos döntője, amelybe 120 gimnáziumi és szakközépiskolás, valamint szakmunkástanuló jutott be. Mindkét kategóriában a tizenöt legjobb megkapta a Kazinczy-érmet, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának díját. Ezen kívül öt Kazinczy-érmest a KISZ központi bizottsága külön díjazott. Az érmeket Péchy Blanka érdemes művész, az érem alapítója, a két zsűri díszelnöke adta át. Budapesti színházműsor Erkel Színház: Traviata (Főisk. b. XII. s. 5. ea. 7), Népszínház — Várszínház: Fatornyok (7), Józsefvárosi Színház: Ezek a kísértetek! (7), Nemzeti Színház: IV. Henrik I. rész (7), Katona József Színház: Emigránsok (7), Madách Színház: A csata (7), Vígszínház: A sanda bohóc (7), Pesti Színház: Platonov (7), József Attila Színház: A képmutatók (7), Operettszínház: Toledói szerelmesek (7), Zsebszínház: Zsuzsanna és a vének (fél 8), Thália Színház: Pesti emberek (7), Stúdió: Miss Arizona (fél 8), Vidám Színpad: Meddig lehet elmenni? (7), Mikroszkóp Színpad: zűrhajó (de. 10), Hogyan? Tovább!! (fél 9), Radnóti Színpad: Mint a villámcsapás (7), Bábszínház — Jókai tér: A bűvös tűzszerszám (de. 10), Bp.-i Gyermekszínház: Távolban . . . (du. 3), Játékszín: Siketfajd fészke (7), Zeneakadémia: Bacher Mihály zongoraestje (II. 14- ről halasztott hangv., fél 8). Budai Vigadó: Magyar Fúvósötös (Fúvós mesterb. 4, fél 8).