Népszava, 1982. június (110. évfolyam, 126–151. sz.)

1982-06-01 / 126. szám

NÉPSZAVA 1982. JÚNIUS 1., KEDD Leonyid Brezsnyev az élelmiszerprogram végrehajtásáról Ülést tartott el Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Az SZKP Központi Bizottsá­ga által elfogadott élelmi­szerprogram jelentőségét méltatta, a végrehajtással kapcsolatos feladatokról be­szélt Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének hétfőn, Moszkvában megtartott ülé­sén. Az SZKP KB főtitká­ra, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke annak kapcsán szólalt fel, hogy az elnökség megvitatta, milyen feladatok hárulnak a taná­csokra (szovjetek) a KB ha­tározatának végrehajtása so­rán. Brezsnyev egyebek között megállapította: a program értelmében egységbe kell fog­lalni a mezőgazdaságot és az azt kiszolgáló ágazatokat. „Azt a feladatot szabjuk meg számukra, hogy biztosítsák a szovjet emberek zavartalan és folyamatos ellátását jó minőségű élelmiszerekkel — mondotta. — A cél elérésére nagy összegeket, sok ezer munkáskollektíva, gazdasági szakember, tudós és más szakember erőfeszítését moz­gósítjuk.” Az SZKP KB főtitkára rá­mutatott: a szovjetekre igen nagy munka hárul az élel­miszerprogram végrehajtásá­ban, hiszen az alkotmányos előírásoknak megfelelően a helyi tanácsok testesítik meg a területi és az ágazati igaz­gatás egységét. Ugyanakkor felelősek a termelés növelé­séért és a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások megjaví­tásáért is. „A mezőgazdaság és az ag­ráripari komplexum többi területének legfőbb irányító szerve a plénum határozata értelmében az agráripari egyesülések tanácsai lesznek — mondotta. — E tanácsok munkáját a választott tanács­tagoknak kell rendszeresen irányítaniuk és ellenőrizniük. És ez azt jelenti, hogy je­lentős mértékben megnövek­szik a különböző szintű ta­nácsok felelőssége, szélesed­nek az előttük álló feladatok. Munkájuk fő irányát most annak kell jelentenie, hogy növekedjék a mezőgazdasági termékek termelése, emel­kedjék minden egyes kolhoz és szevhoz munkájának szín­vonala a tervfeladatok végre­hajtásában — mondotta Leo­nyid Brezsnyev és a tanácsok feladatai közé sorolta a ház­táji és a kisegítő gazdaságok fejlesztésének segítését is. A Legfelsőbb Tanács El­nöksége határozatában teljes támogatásáról biztosította az SZKP Központi Bizottságá­nak határozatát, és felhívta a különböző szintű tanácso­kat arra, hogy tegyenek meg mindent az élelmiszerprog­ram megvalósításáért. * Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben magas kitünte­téseket nyújtott át párt- és állami vezetőknek és má­soknak. (MTI) Szerdán kezdődik Genfben az NMSZ 88. konferenciája Mitterrand és II. János Pál pápa látogatása Genfben, a Nemzetek Palo­tájában június 2-án nyílik meg és június 23-ig tart a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet 68. konferenciája. Százötven tagország, kor­mány-, munkaadó-, munka­­vállaló- és szakszervezeti képviselőinek részvételével gazdasági, szociális, az embe­ri és szakszervezeti szabad­ságjogokkal kapcsolatos kér­dések tárgyalására és a mun­kavállalók közvetlen érdekeit szolgáló egyezmények elfo­gadására kerül sor. Magyarország hármas ösz­­szetételű küldöttséggel kép­viselteti magát. A kormány­­küldöttséget dr. Kőműves Imre nagykövet, a genfi ma­gyar misszió vezetője vezeti; a magyar munkaadókat dr. Martos István, a Medicor Művek vezérigazgatója, a magyar szakszervezeteket Timmer József, a SZOT tit­kára képviseli. A konferencia napirendje: 1. Az Igazgató Tanács je­lentése az 1981 óta végzett munkáról és a főigazgató be­számolója, különösen az ifjú­ság helyzetéről, foglalkozta­tottságáról, perspektíváiról, valamint a szakszervezeti szabadságjogok érvényesülé­séről. 2. A Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet által elfoga­dott és a tagországok által ratifikált egyezmények és ajánlások alkalmazásával kapcsolatos tájékoztatók, je­lentések. 3. A vendégmunkások tár­sadalombiztosítási jogainak fenntartása és bővítése, a 48. sz. egyezmény módosítása. 4. Egyezmény a munkavi­szony megszüntetéséről, a munkáltató kezdeményezésé­re. 5. Szakmai rehabilitáció. 6. Az ültetvényekkel kap­csolatos 1958. évi 118. sz. egyezmény és ajánlás módo­sítása. 7. A Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet felépítése és működésének módosítására vonatkozó, a struktúrával foglalkozó munkacsoport je­lentése. 8. Határozatok. 9. A főigazgató és az Igaz­gató Tanács szociális jelen­tése a Dél-afrikai Köztársa­ság apartheid- és diszkrimi­nációs politikájáról. A konferencia jelentős ese­ménye lesz, hogy június 2-án Mitterrand francia köztársa­sági elnök, június 15-én II. János Pál pápa részt vesz és beszédet mond a közgyűlé­sen. A szovjet-francia űrutazás részvevőinek sikeres vizsgája Miközben a Szaljut—7 űrál­lomás személyzete a megér­demelt hét végi pihenőt él­vezte, addig Csillagvárosban vizsgáztak a szovjet—francia űrutazás résztvevői és tarta­lékaik. Berezovoj és L­ebegyev szombaton és vasárnap csak a legfontosabb tennivalókat végezte el, és szabad progra­mot bonyolított le. Csillagvárosban a hét vé­gén fejeződtek be a szovjet— francia űrutazásra készülő űrhajósok utolsó vizsgái. Jean-Loup Chrétien és Pat­rick Baudry szovjet társaival együtt kiváló minősítést ka­pott az utolsó — elméleti és gyakorlati — vizsgán. A „kí­sérleti űrutazás” során a sze­mélyzet számos nehéz fel­adattal birkózott meg. Mind a rendes, mind a rendkívüli helyzetekben min­den feladatot sikerrel oldot­tak meg a vizsgázók. (MTI) GYERMEKNAP Kisdobosavatás az V. kerületi iskolák úttörőtáborában Gyerm­ek-VB a parkban Honvédelmi és gyermeknap a köbölkúti általános iskolában Síverseny a tabáni műanyaghavon T. Balogh László és Rédei Ferenc felvételei A két verseny Május első felében a Szak­­szervezetek Országos Taná­csának ülése, május második felében a Budapesti Nemzet­közi Vásár hívta fel a figyel­met a verseny jelentőségére, továbbfejlesztéseinek szüksé­gességére. Az első a szocia­lista munkaversenyre, a má­sodik a gazdasági, piaci ver­senyre vonatkozott. Valami­kor zavart engem, hogy mind a kettőt „versenyének hív­tuk, pedig egymáshoz semmi közük. Aztán — vagy tíz éve — végiggondoltam, több he­lyen le is írtam, hogy a két verseny nemcsak kapcsolha­tó, hanem egymással eleve­­kapcsolatban is van. A SZOT ülésén előterjesz­tett javaslat újra megerősített ebben a felfogásomban. Gál László főtitkárhelyettes szó­beli kiegészítője rámutatott arra, hogy az utóbbi évek­ben szoros kapcsolat alakult ki a gazdaságpolitikai célok és a munkaverseny-mozgalom alapvető törekvései között. Az előterjesztés kiemelte, hogy a verseny résztvevői növekvő mértékben ismerik fel a korszerű gazdálkodás követelményeit. Számos kez­deményezés irányul a ter­mékek és a szolgáltatások minőségének javítására, a hatékonyság növelésére, anyag- és energiatakarékos­ságra, új műszaki és szerve­zési eljárások bevezetésére.­ ülönös vonások Az előterjesztés és a vita egyaránt sugallta — bár nem mondta ki —, hogy a munkaversenyt a piaci, a gaz­dasági verseny szolgálatába kell állítani mindenütt, ahol piacra orientált, úgynevezett verseny tevékenység folyik. Gondoljuk csak meg, mennyi közös vonás van a két ver­senyben. Mindkettőnek a lé­nyege a kezdeményezés, a vállalás, a vállalkozás. Mindkettőnél követelmény, a mozgékonyság, a rugalmas­ság, a helytállási kényszer. Mindkettő külön haszonra, külön eredményre­­tör. Mind­egyik annyit ér, amennyit hoz; csak úgy van értelme, ha önfinanszírozó,­­létrehoz­za önmaga fenntartásának, fejlesztésének, ösztönzésé­nek forrásait. Jellemzője mindkét ver­senynek, hogy a csoportok, vállalatok, versenyképessé­ge eltérő, feltételeik kü­lönbözőek. De az ered­ményt nem kizárólag a feltételek, körülmények teszik különbözővé,­­hanem a versenyben résztvevők szub­jektív versenyképessége is. A munkaverseny és a gazda­sági verseny egyaránt a cél­szerűség és az egyéni ambíciók ötvözete. Egyaránt igénylik a vállalati­­belső mechaniz­mus és az irányítási rend­szer korszerűsítését, vala­mint a vezetés, a szervezés szakszerűségét. Szervezése éppen olyan szakértelmet kí­ván, mint a munka- és üzem­­szervezés. Sem a munkaver­seny, sem a vállalati üzlet­­politika nem lehet a belső mechanizmustól elkülönült, önálló tevékenység. Érdekes és közös vonásuk, hogy igénylik a megítélést, az értékelést, az általuk lét­rehozott eredménynek saját magukra való ellenőrző és korrigáló visszahatását, visz­­szacsatolását. Mindkettő csak a normativitás — azonos mércével értékelő egybevetés­e mellett lehet egészséges és életképes. Csak másodlagos megítélési szempont lehet mun­kaversenynél és piaci versenynél egyaránt az, hogy a versenyben állók mennyi­vel jobbak tavalyi önmaguk­nál. Végül: közös vonásuk, hogy nem önmagukért van­nak, hanem másokért, a kö­zösségért — bár közvetlen indítékaik gyakran egyéni és csoportérdekből adódnak. Megújuló­­képesség Mostanában sokat beszé­lünk cselekvési holtpontról, patthelyzetekről. Valószínű, hogy a politikai rendszerek és a gazdasági rendszerek megújulóképessége az elmúlt két évtizedben csökkent. A külpolitikai feszültségek, a világválság-jelenségek a bel­politikáiban defenzívára, megmerevedésre vezetnek. Objektív cselekvési holtpon­tok jönnek létre és olyan bel­ső erőegyensúlyok, amelyek nem engedik a kimozdulást ebből a furcsa, merev stabi­litásból. Azt hiszem, valóban van egy problémamegoldási vál­ság a világban. Van egy kis elakadás. Nem mindig tud­ják egyes politikusok, hogy merre kell menni. A világ­piac felmondott saját törvé­nyeinek, elbocsátotta őket. Raipszódhi­kus, kiszámíthatat­lan lett. Orientáló erejéből akkor vesztett, amikor szá­mos ország éppen belekény­szerült a hozzá való „rugal­mas igazodásba”. Sok ország túlzott „kifelé fordulása” el­veszi az energiát a „befelé fordulástól”. Intenzívebbé vált a gazdasági eszközök külpolitikai célú, és a kül­politikai eszközök gazdasági célú felhasználása. Megnőtt a gazdaság politikaérzékeny­sége. Fokozódott a kockázat­­vállalás kifelé, csökkent be­felé. Ha radikális, nagy, lépése­ket nem is teszünk mi sem, de számos apró lépéssel kö­zeledünk a reálisabb meg­oldások felé. Valljuk, hogy a szocializmus mind gazda­sági, mind társadalmi-politi­kai vonatkozásban képes megújulni — még olyan ha­gyományos és sémákkal teli területen is, mint a szocia­lista munkaverseny. Elismer­jük, hogy ez a verseny is magán viseli mindenkor a társadalom és a­ gazdaság fejlettségének jegyeit, nem lehet fejlettebb ezeknél. De azért azt is tudjuk, hogy a munkamoz­galmaik kicsit el­maradtak társadalmunk ál­talános fejlettségétől — tar­talmukban, formáikban és mechanizmusukban egyaránt. Fejlődésük lassúsága miatt eltávolodtak a dolgozók elvá­rásaitól, igényeitől, érték­rendjétől. Sok bennük a for­mális, bürokratikus vonás. A versenyszervezés gyakran el­szakadt a munka- és üzem­szervezéstől, az értékelés a munkaértékelés­től, a jutal­mazás a bérezéstől. Nem mentség az, hogy gaz­daságunk, társadalmunk is távol van fejlettségben az ideálistól. Ott kell lépni, ahol lehet. És most a gazdasági versenyben és a munka­versenyben egyszerre kell lépnünk. Jók a sémák és a jelsza­vak, de csak akkor, ha még nem öregedtek el. Jó az elv­szerűség, de csak ha az el­veket folyamatosan feltölti új tartalommal a velük állan­dóan feleselő gyakorlat. Rosz­­szak az elvek, ha a tehetet­lenséget, a patthelyzetet, a cselekvési holtpontokat, a megújulásra való képtelen­séget, a problémákkal való passzív együttélést szentesí­tik, fedik, ideologizálják. *Más növekedési pálya Mind a gazdaságnak, mind a mu­nkamozga­lmaknak „új nö­vekedési pályára”­­kell lép­niük. A gazdaságban nagyjá­ból tudjuk, ez mit jelent: intenzív fejlesztést,­­gazdasá­gi és műszaki megújulást, egyensúlycentrikus gazdaság­­politikát. Jelenti továbbá azt, hogy most már nem lassítani kel, hanem a lassulást fé­kezni. Nemcsak a külső egyensúlyi helyzetet kell ja­vítani, hanem a­­belsőt is: jobb ellátással, a belső erőforrá­sokra és a hazai felvevő­piacra való fokozott támasz­kodással, a meglevő kapaci­tások jobb kihasználásával, a vállalatok vállalkozásokká alakításával, a szervezeti formáknak a tevékenységek jellegéhez való igazításával, a gazdaság teljes mozgósítá­sával. Az új növekedési pálya a munkamozgalmakban lénye­gében azt jelenti, hogy a mum­kaversenynek szorosab­ban kell kapcsolódnia a piaci versenyhez. Olyan verseny­­feladatokat kell kitűzni, mint a jobb­­lakossági ellátás, a határidők tartása, a koope­rációs fegyelem, a devizaho­zam javítása, új termékek be­vezetése, a termékszerkezet korszerűsítése. A termelé­kenységnövelés iskolapéldája napjainkban­­nem az, hogy egy dolgozó négy gép helyett hatot kezel, hanem, hogy a kollektíva egy­­dollárt nem 25, hanem 20 forinttal állít elő. Ennek az új „növekedési pályáinak” nemcsak gazdasá­gi, hanem politikai haszna is van. Olyan versenyfelada­tokat kapnak a dolgozók, amelyeket értenek, okosnak, racionálisnak tartanak. Olya­nokat, amelyekért szívesen áldoznak időt és energiát, hi­szen arról van szó, hogy a mennyiségi és­­minőségi többletteljesítések révén a megnövekedett terhek egy­­részét a fogyasztó lakosságról át lehet hárítani a termelő, a dolgozó lakosságra. Mert könnyebb tíz százalékkal többet nyújtani, mint ugyan­ennyivel kevesebbet fogyasz­tani. Könnyebb a vá­ll­ala­t helyzetén javítani, mint min­denféle hangzatos felajánlást kitalálni. Jobb aktív szocia­lista köztulajdonosként vi­selkedni, mint formális elvá­rásoknak eleget tenni. Akikor nem lesz sehol a munkaverseny a vállalatban idegen test, ha funkciói az immanens — a vállalat jelle­géből adódó — funkciókhoz igazodnak, azokra települnek. Halványodni fognak mester­séges, konstruált vonásai, erősödni fog önfejlesztő, ön­­konrigáló­­képessége. Nap­jainkban a legjobb táptalaj számára a­­gazdasági, a piaci verseny. Dr. Pirityi Ottó 3

Next