Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)

1982-07-01 / 152. szám

Ki ki helyett? Ma már többnyire úgy szokás: mielőtt az ember nyári, hosszú szabadságára megy, igyekszik rendbe tenni a dol­gait. Ha lehet, egy kicsit előre is dolgozik, ha meg mun­kája nem olyan, legalább áttekinthetővé teszi „hagya­tékát”. Mert jól tudja,­­hogy míg ő pihenni fog, mások dolgoznak majd helyette. Hiszen az élet nem megy nyári szabadságra, a munkák, ügyek nem pihennek. Az igazán jó közösségekben természetes az a munka­­megosztás: ha te megy szabadságra, én dolgozom egy ki­csit helyetted is, hiszen ha majd én megyek, te teszed, amit kell, helyettem is. Alighanem lépegetünk előre eb­ben — mert ha érkezik is rendszeresen szerkesztősé­günkbe ezzel kapcsolatos panasz ilyentájt — azért évről évre kevesebb a kifogás a nyáridőben akadozó ügyinté­zésekkel, a „pihengető” szolgáltatásokkal vagy elhúzódó szállításokkal kapcsolatban. Ám, amíg úgy látszik, hogy két- meg háromhetes egy­más közti munkamegosztásunk, ha lassacskán is, de tár­sadalmi szokássá szilárdul, fél- meg egynapos helyette­sítési ügyekben néha úgy viselkedünk, mintha az előbbi­ről se hallottunk volna soha. Ezt az ötnapos munkahét bevezetése veti fel, sok minden mással együtt, amiből az derül ki, hogy kényelmünk növekedésével is meg kell tanulnunk együ­ttélni. Arról van szó, ahogy szabadságra sem megy, szabad szombatot se tart az élet, sőt, ötnapos munkahetet se. Szolgálatát tehát — kivált azoknak, akiknek ez közvet­lenül a dolgu­k — úgy kellene egymás közt beosztaniuk, hogy azért mindenki igazságosan részesedjék a növekvő szabad idő örömeiből, de semmiképpen se a szolgálatukat élvező mások rovására. Ennél a rövidebb hét bevezetésénél is — mint minden változásnál — sokféle vélemény csapott össze. Egyértel­műen a folyamatosan termelő üzemeikben, a nagyüze­mekben örültek neki a legjobban, és ott sikerült köz­­megelégedésre a leghamarabb meggyökereztetni. Meg a vasútnál, az éjjel-nappal, szom­baton-vasárnap is közle­kedő és szállító vállalatoknál. Holott azt hinné az ember, hogy a hét végi szabad­idő növelése épp az ilyen szolgá­lat során a legnehezebb. Ugyanakkor néhány helyen elképesztő dolgokra vezet az, hogy olykor fél napokra sem tudják — vagy akar­ják — egymás helyettesítését vállalni az emberek. Ugyan­azok, akik különben a két-három hetes szabadságidők alatt zokszó nélkül állnak helyt a másik helyett is. Például: az öregecske lakótelep egyetlen közértje, a környék öregecske lakóinak egyetlen bevásárlási forrá­sa, szombaton keresztbe teszi az asztalt a bejárat előtt, s csak kenyeret és tejet hajlandó adni. Azt mondják „nem jött be a pénztáros”. Egyszer elfogadható, hátha beteg, baleset érte. Másodszor már: nincs, aki ezt a fél­napot emberek szolgálatában — s a visszahelyettesítés reményében — vállalná? Ötödször: itt már valami ér­telmezési hiba van. Más: óriáskerület, de gyógyszertár csupán egy tart nyitva. Egy ablakot. Mind éjszaka, mind vasárnap. S ki­szólnak a botos bácsinak: ismétlődő gyógyszereit váltsa ki, hétköznap. Másik központi patika: két pénztáros, két árazó, ez igen, pillanatok alatt megy a dolog. Aztán ki­megyünk az utcára, a sor végére, mert csak egy gyógy­szerkiadó gyógyszerész van. Sorolhatnám még, sorolhatnák az emberek. Akik örül­nek a hét­végek több szabad idejének. Apróbb-nagyobb bosszúságaik azonban rontják számukra az egész érté­két. Pedig az, hogy az ötnapos munkahét egy egész társa­dalom kényelmesebb életmódját szolgálja, kétségtelen. Hogy a fejlődésibe is újra, meg újra bele kell tanulni, az is. Ám legalább ezt az alkalmazkodást ne lassítsuk ki­csinyes, néhány ember körében megoldható, de meg nem oldott, s olykor tízezreket bosszantó dolgokkal. Sztankay József A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Magyarországra látogat a Francia Köztársaság elnöke Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének m­eghívására Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke július 7—9. között hivatalos látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban. (MTI) Kádár János fogadta Pjotr Gyemicsevet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székhá­zában fogadta Pjotr Gyemi­­csevet, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagját, kulturális minisztert, aki a magyar—szovjet kormánykö­zi kulturális együttműködé­si bizottság XVIII. üléssza­ka alkalmából tartózkodik Budapesten. A szívélyes, ba­ráti légkörű találkozón véle­ménycserét folytattak a ma­gyar—szovjet párt- és állam­közi kapcsolatok, a két or­szág közötti,sokoldalú együtt­működés kérdéseiről. A magyar—szovjet kor­mányközi kuturális együtt­működési bizottság 18. ülés­szakán részt vevő szovjet de­legáció, amelyet Pjotr Gye­­micsev, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter vezet, szerdán délután Dunavar­­sányba, a Petőfi Termelőszö­vetkezetbe látogatott. Elkí­sérte a vendégeket Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A de­legációt Dunavarsányban Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára és Mondok Pál, a me­gyei tanács elnöke fogadta. Kádár János üdvözli Pjotr Gyemicseves­­ti Fotó - Manek Attila felvétele Lázár György fogadta a WHO főtitkárát Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke szerdán a Par­lamentben fogadta dr. H. Mah­lert, az ENSZ egészségügyi szervezetének főtitkárát, aki dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter meghívá­sára tartózkodik hazánkban. Letartóztatások Zimbabwéban A zimbabwei rendőrség letartóztatott nyolc katonát, és ismeretlen számú polgári személyt a Mugabe minisz­terelnök lakhelye ellen múlt csütörtökön végrehajtott me­rényletkísérlettel kapcsolat­ban. Emerson Munangagwa, a miniszterelnöki hivatal ál­lamminisztere közölte, hogy azonosították a meggyilkolt fegyveres merénylő holttes­tét, s eszerint a férfi, Hju­­po Tshuma a Joshua Nkomo vezette Hazafias Front fegy­veresei közé tartozott. Kooperációs körkép Javuló szállítási együttműködés Köbök érdekeltség — rövidebb határidők — Filléres alkatrészek hiánya Csomagolóanyag híján kevesebb kazmetikum A szerződéses kötelezettsé­gek teljesítésének lazaságai továbbra is sok vállalat mun­káját nehezítik. A megren­delt alapanyagok, alkatré­szek gyakran késve, s nem a kívánt minőségben érkez­nek, ami kényszerű várako­zást, majd az anyag megér­kezése, a gyenge minőségűek különválasztása után megfe­szített munkát kíván a fel­dolgozóktól, s a készáru pon­tatlan szállítása veszélyezteti hitelét a hazai és külföldi piacon. Előfordul, hogy az alkatrészszállító is joggal hi­vatkozik rajta kívül álló ne­hézségekre, de sok példa iga­zolja, hogy kellő ösztönzés, közös érdekeltség hatására javul, sőt, zavartalanná vál­hat az együttműködés. Közös érdekeltség alapján működik együtt partnereivel például a Pécsi Kesztyűgyár, amely sikeres üzlet esetén a nyereség egy részét átadja az alapanyagot szállító vállalat­nak, más esetekében pedig — ha például a szállító beruhá­zással bővíti termelését — előre garantálja a többlet­termék átvételét. A kesztyű­gyár ennek tulajdonítja, hogy továbbra is pontosan szállít­ja az alapanyagot a Pécsi Bőrgyár, a Budapesti Bőr­ipari Vállalat Díszműbőr­gyára és a kesztyűbélést a Győri Kötöttkesztyűgyárr. A kesztyűgyár új bőrruházatai üzemében az idén százezer ruhát, kosztümöt,­­kabátot ké­szítenek — ennek 70 száza­lékát külföldön értékesítik —, s a hazai kedvező kooperá­cióik segítségével gyorsan tudnak alkalmazkodni a pia­ci igényekhez. A közös üzlet­ben érdekelt Pécsi Bőrgyár a nemzetközileg általános szál­lítási határidő harmada-ne­­gyede alatt teljesíti a kesz­tyűgyár rendeléseit. A Buda­pesti Bőripari Vállalat Dísz­műbőrgyára kiváló minősé­gű sertéshússzélbőrt garantál a pécsi vállalat leggazdasá­gosabb exporttermékéhez, a kesztyűhöz, így a külföldi versenyben a vállalat jól megállja helyét. Mivel a ren­delések nőttek, az idén a ter­vezettnél 20 ezer négyzetmé­terrel több kesztyűbőrt szál­lítanak. A Metripond Mérleggyár szintén anyagilag ösztönzi azokat a vállalatokat, min­denekelőtt az öntödéket, ame­lyek rövid határidőre a min­denkori igényeknek megfele­lő termékeket készek szállí­tani, s olyan üzemeket is igyekszik feltárni, ahol vala­milyen okból van szabad ka­pacitás. Így került a mérleg­gyár szállítóinak sorába az idén a Gyulai Vasipari Szö­vetkezet, amely optikai mér­legekhez készít öntvényeket. A javuló koo­perációnak is köszönhető, hogy a Metri­­pond az első féléviben mind termelési, mind értékesítési tervét teljesítette: 220 mil­lió forint értékű elektronikus és hagyományos mérleget ál­lított elő, ennek felét kül­földi rendelők számára. A Videoton rádióihoz és televízióihoz készülő alkatré­szek minősége folyamatosan javul. Elsősorban az Egyesült Izzó termékeivel elégedettek Székesfehérváron. A minő­séggel kapcsolatos korábbi hiányosságokat a technológiai fegyelem szigorításával meg­szüntették, és most már zöm­mel kifogástalan félvezetőket , diódákat, tranzisztorokat, integrált áramköröket­­ kapnak. A Csavaripari Mű­vek pontosan és jó minőség­ben szállít, csupán a hor­ganyzott csavarok minőségé­vel van időnként baj: a felü­letkezeléskor néha kilágyul­nak a csavarok. Továbbra is az úgynevezett filléres alkat­részek, az ellenállások, kon­denzátorok, készülékcs­atla­­kozók minőségével van a leg­több gond. A Remixtől vá­sárolt ellenállások, konden­zátorok minősége sokat ja­vult, a szi­getelőfólia feldol­gozási hibái miatt azonban az első félévben a poliészter - kondenzátorok egy részét vissza kellett küldeni. Több vállalatnál — sajnos (Folytatás a 4. oldalon) Érdemi megbeszélés a SAMRT-tárgyaláson Pirityi Sándor és Szabó Zoltán, az MTI kiküldött tu­dósítói jelentik: Két SALT-forduló után, a Reagan elnök reklámozta START helyett szerdán a küldöttségek érdemi találko­zójával megkezdődött a SA­­LART, a hadászati fegyver­­rendszerek korlátozásával és csökkentésével foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalás­­sorozat. A genfi amerikai ENSZ- képviselet épületében a ka­merák pergőtüzében tüntető szívélyességgel rázott hosz­­szasan kezet a két küldött­ségvezető, Viktor Karpov és Edward Rowny nagykövet, majd bemutatták a küldött­ségek tagjait. Ezután távo­zásra kérték fel a sajtó kép­viselőit, hiszen a tárgyalá­sok bizalmasak, azokról csak szűkszavú közleményeket fognak kiadni, amint ez a SALT-tárgyalásokon is tör­tént. Jól tájékozott körök sze­rint a tárgyalások első lép­csőjében az amerikai fél kénytelen megmagyarázni, hogy miért nem ratifikálta a SALT—2 szerződést, és ha nem ratifikálta, miért kész mégis betartani, ha pe­dig tiszteletben tartja ren­delkezéseit, akkor miért hiú­sítja meg hatályba lépését? Szovjet részről mindeneset­re világossá tették, hogy a SALART-tárgyalások a ha­dászati fegyverrendszerek korlátozásának és csökkenté­sének, nem pedig a hadászati erőviszonyok megváltoztatá­sának fóruma. TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgáló A két küldöttégvezető Szaljut a 7 űrállomás Televíziós közvetítés a kísérletekről Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Már jóval túl vannak a félidőn a szovjet—francia űrexpedíció tagjai. Szerda még teljes munkanap volt számukra, csütörtökön már meg kell kezdeniük a csoma­golást, pénteken pedig dél­után visszatérnek a Földre. Reggel kilenctől éjfélig tar­tott szerdán a Szaljut-7 űr­állomáson dolgozó űrhajósok napirendje, s igen kevés volt a szabad idő. A reggeli után egy biológai kísérlet szere­pelt a programban, a mikró­­bacsere elnevezésű vizsgálat. Ezután elő kellett készíteni a Piramis és a P. C. N. el­nevezésű asztrofizikai fényké­pező berendezéseket a dél­után esedékes munkához, majd ismét biológiai kísérlet, a Cytos következett, de köz­ben elvégezték az esedékes szívvizsgálatot is, az echog­­ráfiaprogramnak megfele­lően, így azután csak három­negyed négy tájban jutott idő arra, hogy elfogyasszák az ebédet. Ezután sem volt kevesebb a feladat, s pihenőt csak az jelentett, hogy több beszélgetést is folytattak szovjet és francia rádiótudó­sítókkal, és televíziós közve­títést adtak a technológiai kí­sérletekről. A vacsora ideje is este kilencre tolódott, de még eközben is akadtak fel­adatok a folyamatban levő biológiai kísérletek befejezé­sével kapcsolatban. Csak este 11 órára tervezték erre a napra a szabad időt, egy órá­val az éjféli takarodó előtt. Szovjet űrhajósnők felkészülése Igen érdekes bejelentéssel szolgált szerdán Georgij Be­­regovoj, az űrhajós kiképző központ vezetője a Csillag­­városba látogató francia új­ságíróknak, akik a szovjet— francia közös expedíció prog­ramjáról adnak tájékozta­tást: a központban két nő is készül — várhatóan a nem távoli jövőben — sorra kerü­lő űrutazására. Beregovoj elmondotta, a két űrhajósjelölt-nő indulá­sának időpontját még nem határozták el, de ők is a Szaljut—7 űrállomás látoga­tói között lesznek.

Next