Népszava, 1982. szeptember (110. évfolyam, 204–229. sz.)
1982-09-01 / 204. szám
4 A vevő diktál, a gyártó alkalmazkodik Béton és a rugalmasság A Beton- és Vasbetonipari Műveknél — a boldog gazdasági békeidőben — hatalmas fejlesztéseket valósítottak meg. Másfél évtized alatt 3 milliárd forintra nőtt gépeik, üzemeik értéke. A beruházási apályra jelentős eszközökkel, óriási vagyonnal érkeztek, s tetemes adottsággal. Létkérdésük így fogalmazódott meg: vagy merevek maradnak a gazdálkodásukban, s akkor keserves életre számíthatnak, vagy rugalmasságukat tovább fokozzák, s a siker reményében beszállhatnak a piaci versenybe. MOLNÁR MÁRTON gazdasági vezérigazgató-helyettes: Adósságfizetésünk átütemezése nem került napirendre. Csak azt tehettük, hogy saját fejlesztéseinket időben elcsúsztatjuk, elhagyjuk, radikálisan mérsékeljük a szinttartó beruházásokat, s az így „megtakarított”, s a tartalékalapból pótolt forintokkal pontosan törlesztjük a hiteleket. Igaz, ez azzal járt, hogy már tavaly sem tudtunk részesedést fizetni. TAMÁS LÁSZLÓ műszaki vezérigazgató-helyettes: Három ötéves tervidőszakban igen nagy mértékben éltünk a saját és a kínált anyagi lehetőségekkel. Szükség volt erre a „költekezésre”, mert tizenöt éve olyannyira elmaradott gyárakban termeltünk, hogy ezeket csak az akkori munkaerőbőség tarthatta életben. A munkáskéz fogyott, a piac követelt, muszáj volt hát erőteljesen gépesíteni. S nem mondhatjuk, hogy melléfogtunk beruházásainkkal. Éppen ennek köszönhető, hogy szembenézhetünk a gazdaság mai kihívásaival. Egyedül a mozaiklap termékünket nem igényelte a piac, a helyettesítő burkolóanyagok — kerámia, műanyag — kínálatának növekedése miatt. A nyolcvanas évtized elején a beruházások visszafogása mégis nehéz helyzetbe hozta a BVM kollektíváját. Korábban kedvelt áruik kereslete teljesen, részlegesen vagy nagymértékben visszaesett. Az emberek viszont dolgozni akarnak, a gépi vagyont pedig működtetni kell. Mit lehet, mit kell ilyenkor tenni? TAMÁS LÁSZLÓ: A BVM 75 gyártósorából 46-on, ha a szükség úgy hozza, új, más termékeket is könnyen gyárthatunk. Például évente 80 kilométer hídgerendát tudunk készíteni, de csak harminc kilométernyit rendelnek belőle. Még e rendkívül különleges gépsorok is átállíthatók szükség esetén más rúdszerű elemek, oszlopok, cölöpök előállítására. Vagy: jelentősen növekedett a vasúti alj iránti igény, ezért a lábatlani kapacitásunknak viszonylag jelentős részét ennek gyártására állítottuk át. MOLNÁR MÁRTON: Az utóbbi váltás gazdasági szempontból sem volt kedvezőtlen hatású, elsősorban a tömeggyártásból fakadó előnyök miatt. A közúti hídgerenda esetében a gazdasági hatás ennek éppen a fordítottja volt. A piachoz való alkalmazkodás azonban ennél bonyolultabb kérdés: kisebbnagyobb nyereség- és veszteséghatásokat kell összevetnünk, mérlegelni, amelyek az igények változásával összefüggő termékváltásokkal, illetve — ezekkövetkezményeként — a munkaerő, a gép- és a gyártóeszköz-állomány eltérő hatásfokú kihasználásából fakadnak. Ez egy állandó küzdelem. Bőségesen vannak azonban olyan gyártósoraik, amelyek, kizárólag egyféle árut készítenek. Mi e gépek, s az ezekkel dolgozók sorsa? TAMÁS LÁSZLÓ: Valóban, adott célgyártósorainkról csak födémgerenda, betoncső, falazóblokk, bélésitest, vagy útszegélykő kerülhet le. Szerencsére e termékekből akkora az igény, hogy termelési lehetőségeinket hasznosítani tudjuk. Az úgynevezett „E” födémgerendából például évi 6 millió folyómétert állítunk elő, s ennél is több kellene. Mivel a lágyvasas gerenda kevésbé kelendő, viszszafogjuk termelését. MOLNÁR MÁRTON: Nyugodtan állíthatom, hogy mi már a kínálati piacon élünk. Vagyis a vevő diktál, mi alkalmazkodunk. Ennek ellentmond, hogy időnként hiány van — például — béléstestekből. Csakhogy az ezeket gyártó gépek többségét tanácsi vállalatoknak adtuk át. Nem egyedüli tehát az ellátási felelősségünk. Az esetenkénti hiány semmit sem változtat a BVM valódi piaci küzdelmein. Ha a honi igények mérséklődnek, érdemes külföldi megrendelések után nézni. Miként segíti az export szellemi és fizikai lehetőségeik jobb kihasználását? TAMÁS LÁSZLÓ: A betontermék kifejezetten nem exportcikk, viszonylag nagy súlya, s a nagy szállításiköltségek miatt. Néhány korszerű termékünket, például alagútépítési tübingelemeket, villamosvasúti lemezaljakat a környező országokba mégis exportáljuk. A figyelmet inkább a korszerű technológiák, licencek külföldi értékesítésére fordítjuk. Ilyen például az indiai Kalkuttába exportált tübinggyártó technológia , az ottani metróépítők segítője. A BVM bekapcsolódik komplex betontechnológiai üzemekkivitelébe is. Persze az előnyös termékexportról továbbra sem mondunk le. MOLNÁR MÁRTON: Külpiaci értékesítésünk gazdaságossága 1981 végéig kedvező volt. Az idén újra kell formálnunk exportpolitikánkat, hogy a kellő hasznot elérjük. Szerte a világon a cégek műszaki újdonságokkal szeretnének új vevőkre lelni. Képes-e termelési megújulásra egy ilyen erős gazdasági kötöttségekben létező vállalat? TAMÁS LÁSZLÓ: Licenchonosítással bevezettük a 3VM—TIP építési rendszert A vasbeton pillérekre szerelt elemekből nagy teherbírású, nagy fesztávolságú ipari csarnokok, középületek emelhetők. Ezzel az építési módszerrel szeretnénk bebizonyítani mennyire szép, s — átvitt értelemben — rugalmas a beton. Tükörsima a felülete, nem kell festeni, s olyan reprezentatív helyre is megfelel, mint amilyen a koppenhágai reptér fogadóépülete ... Itthon kenyérgyár, más üzemek, sőt művelődési ház — mint például Dunaújvárosban — is épülnek e technológiával. Alkalmassá tehető lakás formálására, foghíjak beépítésére Ugyanis e módszer szabad kezet ad a méretezésben a tervezőnek, lévén, hogy az elemek az építőszekrény elvén készülnek, rendkívül sok variációt tudunk előállítani. MOLNÁR MÁRTON: Tavaly a harmadik negyedévben kezdtük meg a BVM— TIP termelését, az év végéig 25 ezer négyzetmétert gyártottunk, az idén 70—80 ezret, jövőre százezret. A számok bizonyítják építési rendszerünk kelendőségét. S ellensúlyozzák azt, hogy az úgynevezett UNIVÁZ szerkezeteink iránt valamelyest csökken a kereslet. Ami még így is tisztes mennyiség, s megfelel romló létszámihelyzetünknek. A vállalat a saját házépítők — sokszor szidott, gyakran dicsért — segítője, hiszen itt készülnek a magánlakás építéséhez szükséges különböző gerendák, födémpallók. A lakosság ellátása mennyiben járul hozzá a BVM talpon maradásához? TAMÁS LÁSZLÓ: Ez elsősorban politikai kérdés, mindenképpen meg kell felelnünk a lakosság igényeinek. Ugyanakkor a magánépítőknek szánt termékek a vállalati termelés majd egyharmadát adják. Ezért a lakosság részére történő gyártás a foglalkoztatás, a gazdálkodás szempontjából is fontos. MOLNÁR MÁRTON: Ma még ott tartunk, hogy — az idei árintézkedések ellenére — a gerenda és áthidaló termékcsoportok nem nyereségesek. Ennek oka elsősorban a korábbi évek sajátos árpolitikájában rejlik. A blokkszerű anyagokon átlagos a nyereségünk. Ellátási kötelezettségünket mindenképpen teljesítjük. Ha kínálati piac van — mint említették —, akkor versenynek is lennie kell. Hogyan versenyeznek? TAMÁS LÁSZLÓ: Építőipari, tervező vállalatokkal közösen vállalkozunk az üzletkötésre, így például a Komárom megyei, a 21. sz. ÁÉV- val mér együttműködési megállapodást kötöttünk, szorosan együttműködünk az IPARTERV-vel, a Típustervező Intézettel, a győri tervezőkkel. Sőt társulás alapszabályát dolgozzuk ki, hogy a hazai megrendelők minél gyakrabban minket keressenek fel. MOLNÁR MÁRTON: Ezt a kívánatos közeledést esetenkénti áreltérítéssel, soronkívüliséggel is honoráljuk. Nem az árnyereség érdekében. (Természetesen törekszünk arra, hogy más jobb feltételű üzletben ezt a különbözetét visszahozzuk. Hangsúlyozom tehát, hogy nem árnyereség elérése érdekében tesszük ezt, hanem az üzlet elnyeréséért, a piaci helyzetünk erősítéséért. Jelentősebb ilyen akcióinkat az árhatóság bevonásával, egyetértésével valósítjuk meg. Az alkalmazkodás enynyiféle útja-módja meghozza a kívánt eredményt? MOLNÁR MÁRTON: Már az is óriási eredmény, hogy a különböző nyereségcsökkentő, költségnövelő hatásokat ki tudjuk védeni. Tavaly 185 millió forint nyereséget könyvelhettünk el, az idén — ha minden jól megy — 5—7 százalékkal többet, pedig sok tízmillió forint objektíve csökkenti eredményünket. Akkora nyereségre azonban nem tudunk szert tenni, ami az adósságok törlesztése után a szinttartó beruházásokhoz kellene. Ismerjük a világ, s a magyar gazdaság rendkívüli állapotát, mégsem hallgathatjuk el: ez az állapot tartósan nem maradhat fenn. Fóti Péter Országos konferencia Takarékosabban a légnemű energiával Az MTESZ Építőipari Tudományos Egyesülete szeptember 7—9. között Veszprémben rendezi ötödik országos konferenciáját, amelynek témája a gázberendezések gazdaságos üzemeltetése és karbantartása lesz — jelentették be a szervező bizottság tagjai tegnapi sajtótájékoztatójukon.Hazánk évi 10 milliárd köbméter földgázt hasznosít, amelynek nagy része hazai forrásból származik. Egyre több otthonban főznek, fűtenek, melegítenek a légnemű energia segítségével. A hatodik ötéves tervben 100—120 ezer lakásba juttatják el a vezetékes gázt. Az ezredfordulóig pedig 500 ezerrel növekszik azoknak a száma, akik e kedvező energiaforrás előnyeit élvezhetik. A szakemberek a mostani tanácskozáson elsősorban az energiatakarékosság módozatairól konzultálnak A gázkészülékek fejlesztésével például 15—20 százaléknyi légnemű energia spórolható meg. De a műszaki megoldásokban, a légnemű energia szállításában is rejlenek takarékossági lehetőségek, például valamivel nagyobb nyomással, kisebb átmérőjű csövekben is kellő mennyiségű gáz juttatható el a kályhákhoz, rezsókhoz A konferencián a szakemberek az automatizálás további lehetőségeivel éppúgy foglalkoznak, mint azzal, miként állítható a számítógép a gázellátás javításának szolgálatába. Kiállításukon pedig olyan készülékeket, automatikákat, műszereket, hőtakarékos kéménymegoldásokat mutatnak be, amelyek a racionálisabb energiafelhasználást segítik. F. P. SZERDA, 1982. SZEPTEMBER 1. NÉPSZAVA A Göngyölegellátó Vállalat szajoli gyáregységében évente másfél millió ládát gyártanak a HUNGAROFRUCT, az AGKER, a Bács megyei és a nyíregyházi Zöldért, valamint a gyümölcstermelő állami gazdaságok részére Csikós Ferenc felvétele Húsz éves a Barátság-vezeték Jubileumi ünnepség Hajdúszoboszlón Két évtizede, hogy a Barátság-kőolajvezeték-rendszeren megkezdték az értékes energiahordozó szállítását Magyarországra. A jubileumról ünnepélyesen emlékeztek meg Hajdúszoboszlón a kedden kezdődött , egyébként negyedévenként megrendezett — nemzetközi szállítási ütemezési értekezlet résztvevői. A Barátság-kőolajvezetékrendszer öt szocialista országot kapcsol össze: az északi ágon Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság, a délin pedig Csehszlovákia és Magyarország kap olajat a Szovjetuniótól. Hazánkba eddig mintegy 100 millió tonna kőolaj érkezett. Először Szőnyben, a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál helyezték üzembe az évi 1 millió tonna kapacitású — szovjet technológiával működő — desztillációs üzemet, ezt követte a gyorsan fejlődő százhalombattai finomító, majd a leninvárosi TIFO. A szovjet olajszállítmányok tették lehetővé az olefinegyezmény megkötését, s a nagy jelentőségű petrolkémiai központi fejlesztési program — ezzel a nemzetközileg is versenyképes műanyagalapanyag-gyártás — megvalósítását. A kőolajiparban pedig a KGST-n belüli együttműködés jelentős részben hozzájárult az úgynevezett másodlagos feldolgozóüzemek megépítéséhez: ma már lehetőség van magas oktánszámú benzinek és világszínvonalú kenőolajak gyártására is. Nem kisebb a magyar olaj- és földgázipar fejlesztéséhez nyújtott sokoldalú szovjet segítség jelentősége sem: például az algyői mező kiaknázását nagyrészt ez tette lehetővé. A komplett berendezések szállítása, a műszakitudományos együttműködés mind-mind hozzájárult a sikerhez. A húszéves Barátság-vezeték jubileumi ünnepségén részt vettek a szovjet olajipari minisztérium és a magyar Ipari Minisztérium képviselői is. A két évtizeden át kiemelkedő munkát végzett magyar és szovjet szakembereknek kitüntetéseket adtak át. F. T. Bizalmatlan pénzügyminiszterek A nyugat-európai közösség örömmel üdvözli az amerikai kamatlábak óvatos csökkentését, amely lehetővé tette, hogy a múlt héten a nyugateurópai központi bankok is mérsékeljék kamataikat. A Tízek azonban egyelőre bizalmatlanok, kérdésesnek tartják, hogy ez az irányzat tartósnak bizonyul, és biztosítékokat szeretnének kapni rá a washingtoni pénzpolitika irányítóitól. Ez a közös állásfoglalás alakult ki a közös piaci pénzügyminiszterek vasárnap és hétfőn a dániai Helsingör melletti Hornbaekben tartott kötetlen tanácskozásán. Itt, mifelénk korán érlelődik a szüret. Hatvankilenc táján ültették a kétszáz hektár Csabagyöngyét, nagyüzemi művelésre. Az öregebbje — már mint a tsztagok, nem a tőkék közül — úgy tudja, azt akarta: a traktor, az őrök meg az őrző vérebek legyenek a főszereplők. Csakhogy — kérem tisztelettel — a szőlőt metszeni, kötözni, kacsolni kell. A szedésről nem is beszélve. A talajművelés és a növényvédelem nem mondom, gépesíthető, habár nem valami olcsón. Szüretelni azonban, meg kisszüretkor, amikor az előérett fürtöket keresgélik, ládázzák, csomagolják, mindenképpen szükségeltetik az ember. A szomszédasszonyok éveken át bejártak a szőlőskertbe, merthogy a keresetek tűrhetők, a puttonyos emberek pedig vastagderekúak voltak. Én bizony nem mentem velük, mert a kisunokám rám volt bízva, továbbadni nem lehetett. A pénzért sem futottam, mert a lányom fizetett a gyerekért, ha fizetett. (Ha meg nem, hát akkor is kijöttünk.) A szerelmeskedés — no, mondják meg őszintén, kell az a magamfajta öregasszonynak? Szó se róla, nálam éhesebbek is tülekedtek a munkára, hetyke kis tőkeugratókban. Tülekszik velük ELŐSZÜRET a fene! így maradtam a magam káposztájánál. Mígnem a napokban, amikor a lányom pénzéért voltam a postán, összefutottam az elnökkel. Szakadt róla a víz, ami ebben a szörnyű fülledtségben, meg aztán az ő pohosságát tekintve, nem meglepő. No, azt mondja az elnök, hogy az idén korábbi a szőlő, sokkal több gyalogmunkás kell, az első fuvart augusztusban kell a városi piacra küldeni. „Verseny van a piacért! Hallott már erről valamit?’’ — ordította, mert a veres nyakán ki voltak dagadva az erek. Én — hogy öregségemre ostobának nézzenek, azt nem tűrhetem — már hagytam is volna magára az elnököt, hanem az megfogta a karomat és olyan kerek összeget pendített meg, hogy azonnal megálltam a menésben. A szedés első napján mindenki serénykedett rendesen. Este az elnök — mi ütött bele — mégis toporzékolt. Többször ennyit akart piacolni. „Tönkre akartok tenni? Hát nem! Előbb még megöllek benneteket, vén k ...” És kimondta, még másokat is, csúnyán elcifrázva, de azokat nem hallottam elég tisztán, mert közben teljesen rekedtté vált a hangja. Másnap úgy dolgoztunk, mintha hajtottak volna, arcomon, tenyeremen folyt a veríték, a többieknek nemkülönben. Volt, aki éretlent is levágott a többi közé. A szidalmazás hiányából azt gondoltam: haladunk. Hanem dél felé tűrhetetlenné vált a napsütés, az emberek, de az asszonyok is — előbb csak halkan, aztán erősebben — mosdóvizet és innivalót követeltek. Vízzel telt lajtoskocsira gondoltak. Hanem valami félreértés folytán a vezetőség hordós kanizsai sört hozatott. Az elnök restelkedve tárta szét a kezét, most csak ezt tudták szerezni, a lajtosember szőrén-szálán eltűnt. Persze úgy igyrik, hogy a szeszfogyasztás büntetést von maga után — mondta, majd gyorsan távozott. No, óránként belejöttünk a sörszünetbe. Én meg csak elnéztem, ahogy az a megjátszós szomszédom, az Ancika miként dörgölőzik a brigádvezetőhöz, „így főnök elvtárs, úgy Pistukám, sok lesz ez, hallotta, nem szabad" — mondogatta, majd egy szuszra leöntötte a korsóval ... Hogy holnap miként lesz, sört, vagy vizet kapunk-e? Nem tudom. Mustot nem, az már bizonyos. (kárpáti) Készülődés az őszi BNV re Élénkül a kőbányai vásárváros, készül a szeptember 17-én megnyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra. Már napodta érkeznek külföldről a kamionok s a kiállítási árukkal megrakott teherautók. Benépesülnek a pavilonok is, megkezdődnek a szerelési, berendezési munkák. Az idei őszi BNV-n Magyarországgal együtt 41 ország és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kiállítói mutatják be fogyasztási ciikkújdonságaikat. A szocialista országok közül a szovjet, a jugoszláv, a csehszlovákiai és az NDK-béli vállalatok, a tőkésországok közül pedig az NSZK cégei jelentkeznek a legnagyobb területen. Több évi szünet után ismét a résztvevők között lesz Algéria, Görögország, Kenya és Kuvait, Costa Rica, Ecuador, valamint Honduras pedig első ízben vonultatja fel exportcikkeit. A vásár kiállítóinak száma előreláthatóan meghaladja a múlt évit: összesen mintegy 1500 hazai és külföldi cég mutatja be árukínálatát. A bemutatásra kerülő termékeket a könnyebb áttekinthetőség érdekében 12 árucsoportra osztották. Az őszi BNV- vel egy időben három szakkiállítást is rendeznek. A Hoventa nemzetközi kereskedelemtechnikai és vendéglátóipari kiállítás az ötödik, a Protenvita nemzetközi környezetvédelmi kiállítás a harmadik, a Studexpo oktatási eszközök nemzetközi kiállítása a második alkalommal nyitja meg kapuit.