Népszava, 1982. november (110. évfolyam, 257–281. sz.)

1982-11-23 / 275. szám

6 Holland balettek az Erkel Színházban A holland balett kisbetűs fogalomként és nagybetűs­ként (Holland Nemzeti Ba­lett, illetve Holland Tánc­színház) egyaránt „fogalom” a mai táncvilágban, immár átvitt értelemben. Rangját a háború utáni fejlődés fo­lyamán érte el, és ma meg­határozó a korszerű balett irányának alakulásában. Leg­ismertebb alkotóik kitűnő műveivel alkalmam volt ta­lálkozni Amszterdamban és Hágában (az említett együt­tesek ebben a két városban működnek), s majd kilenc éve, illetve két éve Buda­pesten is élvezhettük kiváló műveik kiváló tolmácsolását, saját táncosaikkal. Köztük mellesleg Aradi Máriával, aki korábban a mi pécsi, majd operai balettünk tagja volt, s jelenleg az egyik be­mutatott holland mű betaní­tója. Toer van Schayk, Hans van Manen és Rudi van Dantzig egy-egy művét lát­tuk már a vendégszereplé­sek idején, s most a mi operaházi balettegyüttesünk előadásában. Akkor is, ez­úttal is emlékezetes meg­valósításban. Schayk Az elhagyott kert című alkotását Mozart d­­moll vonósnégyesének meg­hatódott, gyönyörű muzsiká­ja inspirálta (a Quartetto Italiano szép előadásában halljuk). Kiben nem ébredt még képzet egy elhagyatott kert láttán azokról a volt emberekről, akik valaha él­tek itt, akiknek a nyomai még felfedezhetők, jelenlé­­vőek a moccanatlan kertben? El lehet ezt mozogni, kife­jezni a mozdulatok nyel­vén? Természetesen igen a korunk táncművészetének a nyelvén kiváltkép. Schayk ráadásul képzőművész és szcenikus is, képzeletét nem­csak a mozgásnak a látvá­nya, hanem az összlátvány foglalkoztatja. Műve érzel­gősségtől mentesen nosztal­gikus : egy idős pár saját életére visszatévülésének fi­nom belső „története”, tánc­ban elbeszélve. Manen „tiszta zenének” (Beethoven Hammerklavier szonáta Adagio tételének, Christopher Eschenbach las­sított előadásában) „tiszta tánc” változatát hozta létre „Adagio Hammerklavier” cí­mű művében. Az est legna­gyobb élménye. Klasszikus alapok ilyen szép és szerves ötvözetét mai, egyéni tánc­formákkal ritkán látni és ilyen tökéletes „zenetán­cot” is ritkán. Az alkotó hatos csoportjának és ebből alakuló három kettősének a mozgatását kifogástalanul ál­lítja Beethoven megrázó ze­néje tánckifejezésének a szolgálatába. Visszafogott tempójával iszonyú nehéz koreográfia — nem kis büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy operai táncművészeink nem „megbirkóznak” vele, hanem megkapó szépséggel eltáncolják. Dantzig, a Holland Nem­zeti Balett művészeti igaz­gatója Jan Boerman elektro­nikus effektus­ zenéjére drá­mai küzdelmekkel tele tánc­művet alkotott, amelyet im­már tizenhét éve a világ több jelentős együttese be­mutatott. Az Emlékmű egy halott fiúért esetében egé­szen pontosan megmond­ható, miről „szól”. Egy fiú­ról, aki keresi és nem ta­lálja a szép, érdemes példát életének, benne hangsúllyal szekszuális életének kialakí­tására. Lélektani holtpontjá­ról a halálba menekül — e holtpontról tekint vissza nyomasztó küzdelmeinek a sorára. Megrázó tánctéma — függetlenül attól, hogy a néző képes-e legyőzni ide­genkedését. Ez minden to­vábbi nélkül megy irodalmi feldolgozás esetében (Stefan Zweig: Érzések zűrzavara), nehezebb az élő táncban. A mű drámai erejét ez a tény nem teszi kérdésessé. Sok töprengés után, hogy vajon miként lehetne némi­leg igazságos megoldásra jut­ni három mű kettős sze­reposztása mintegy harminc művészének értékelésében — az egyetlen a nevek, kieme­lések mellőzése. Ebben segít mindhárom holland alkotó stílusa, aki legalább annyira csoportmozgások összhatá­sára építi elképzelését (csak­nem mindenütt szólisták csoportjairól van szó), mint amennyire kettősökre és — ritkábban — szólókra. A nemzetközi mezőny vala­melyes ismeretében elfogult­ság nélkül mondható: a mai budapesti balett szólistái az élvonalba tartoznak. Próbavezető balettmester­ként, illetve betanítóként Forgách József, a vendég Aradi Mária és Kaszás Ildikó kiváló munkát végzett. Toer van Schayk — az Adagio előnytelen fiúöltözékei ki­vételével — díszlet- és jel­meztervezőként képzőmű­vész indíttatásáról nemcsak saját művében, hanem Dantzig művének díszlet- és jelmeztervezőjeként is von­zó képet adott. Rajk András Az elhagyott kert - László Péter, Erdélyi Sándor, Erényi Béla, Szabadi Edit mt­ Fotó - Horvát Éva felvétele Egy új sorozat elindult Látványos hírverés nélkül, de kiváló író tartalmas, szé­pen kivitelezett kötetével új könyvsorozatot indított a kö­zelmúltban a Népszava Lap- és Könyvkiadó. A sorozat a Népszava Könyvtár címet vi­seli. A kiadó célja a sorozat­tal, saját megfogalmazása szerint, „a szocialista szelle­mű szépirodalmi értékek fel­tárása és a mai társadal­munk problémáival foglal­kozó, magas művészi értéke­ket felmutató, realista esz­közökkel alkotó írók támo­gatása”. Évenként három kötet megjelentetését tervezi a so­rozatban a kiadó. Ezek közül egy mindig a felszabadulás előtti haladó irodalom képvi­selőinek valamely műve lesz, a másik kettő kortárs írók új, a Népszava Könyvtár szá­mára írt vagy válogatott munkáit tartalmazza. Klasz­­szikus és mai írók regényei­nek, elbeszéléseinek, novel­láinak önálló kötetben való megjelentetése mellett sze­repel a tervekben különféle antológiák kiadása is. Így néhány év után a most, 1982-ben útjára indí­tott Népszava Könyvtár, a benne megjelent kötetekkel együttesen, hírt és képet ad majd arról, hogy — idézek ismét a kiadótól — „mi­lyen problémák foglalkoztat­ták a munkásmozgalomhoz csatlakozott és a társadalmi igazságtalanságok ellen sza­vukat felemelő írókat szá­zadunk első felében, s ho­gyan tükröződnek szocialista társadalmunk építésének eredményei és gondjai kor­társaink műveiben.” * Az említett első, indító kö­tet Sánta Ferenc Kicsik és nagyok című könyve volt. Válogatás az író már ismert, maradandó irodalmi értéket képviselő novelláiból. Újra­­olvashatjuk benne például a Sokan voltunk, a Kicsi ma­dár, az Emberavatás, a Ki­csik és nagyok vagy a Sár­ga virág, kék virág című em­lékezetes Sánta-írást. Rajzos, színes, mutatós borítóval és belső illusztrációkkal jelent meg ez a könyv (kötésterv és illusztrációk: Zsoldos Vera), ügyes formátumban, köny­­nyen kézbefoghatóan. Még most, a téli könyvvá­sár idején boltokba kerül a sorozat következő kötete, amelynek írója Gergely Mi­hály, a címe Pokolhegyiek. Egy ipari nagyváros mun­káskörnyezete Pokolhegy, ahol a kötet novellái játszód­nak. Örökérvényű igazságo­kat hordozó emberi sorsok­kal ismertet meg bennünket az író. Hamarosan megjelenik Nagy Lajos A hűséges sze­gényember című kötete is — ez lesz a harmadik a soro­zatban —, amely az író olyan elbeszéléseit és karcolatait tartalmazza, amelyeket a Népszava közölt a század el­ső harmadában. A könyv dr. Ruzsicska Mária bevezető ta­nulmányával, valamint kora­beli és a témához kapcso­lódó fényképekkel illusztrál­tan jelenik meg. Jövőre várható egy antoló­gia Tavaszi hó címmel, ame­lyet SZOT-díjas írók mun­káiból válogattak össze. Ez lesz a sorozat első antológiá­ja. A tervekben szerepel még Medgyesi Károly, Lengyel József, Fejes Endre, Csák Gyula, Földeák János és mások könyveinek megjelen­tetése. M. I. Kutyák és ebek Vannak emberek, akik nem szeretik a kutyákat. Akár még beléjük is rúgnak. Mert feledékenyek. Elfeledik a gyermekkorukat. Amikor ta­lán éppen egy kutya barát­sága mentette meg őket a balesettől vagy a rossz szándékú idegentől. Kiss Dénes már jó néhány ifjúsági regényével, gyer­mekkönyvével bizonyította, hogy nem feledte el a gyer­mekkorát. Nehéz is elfeled­ni a boldog éveket, különö­sen akkor, ha valakinek olyan kincs adatik meg, mint a falusi gyermekkor. Amikor a gyerkőcöké a tágas határ, a szőlőhegy, a libalegelő, a falvat övező akácos. És övék a leghívebb társ is, a farkát csóváló, vakkangató négylá­bú... Csoda-e, hogy a gyer­mekkoráról mesélő író már városi gyermekei is kutya után áhítoznak? Az sem baj, ha korcs az a kutya — sőt, az ilyen kutyát még jobban lehet szeretni. Mert a kor­csoknak nagyobb szívük van, mint a leggondosabban törzs­könyvezett, ápolt, mosdatott társaiknak, akik kiállításokon parádéznak. Eb vagy kutya című köny­vében Kiss Dénes falusi ku­tyákról ír, Basáról és a két Flokiról (ilyen nevet nem vi­selnek drága fajkutyák), két, régen kimúlt és egy ma is élő jó pajtásról. Arról ír fordulatosan, lí­rával, hogyan válhat gazda­gabbá, szebbé az életünk, ha magunk is úgy akarjuk. Em­berekben ugyanis lehet csa­lódni, kutyákban nem. Ők még az életük árán is hűsé­gesek maradnak, őket a hű­ség élteti. A hántást sem tudják másként visszaadni, csak szeretettel. Külön értéke a könyvnek, hogy elkalauzol bennünket a legszebb dunántúli tájakra, a zalai dombok közé, a ta­polcai medencébe, megros­­kadt várak falai alá, ahon­nan visszanézhetünk kicsit a históriás évszázadokba. Nem maradnak el a nyel­vi játékok sem — az író rég­óta kedveli ezt a játékossá­got —, s mivel ezúttal ku­tyákról van szó, valóságos „kutyaszótár” született köz­mondásokból és szólásmon­dásokból. Élnek, persze Budapesten is kutyák. Köves József tré­fás hangú könyve, A közös kutya egy fővárosi ebről szól. Egy vizsláról, akinek két ne­ve is van. És olyan lakótele­pi gyerekekről, kisiskolások­ról, akik ritkán látnak zöl­det maguk körül, s akik pót­lásként már régóta vágyód­nak valamilyen állat után. Az sem baj, ha egy egész osztályra csak egyetlen ár­va kutya jut. Fő, hogy jus­son. A panelházak kis lakóinak ez is maradandó élmény — sikerül közelebb jutniuk a természethez. Talán éppen ezért ragasz­kodunk olyan sokan a ku­tyákhoz, ezért van szükség dübörgő, ólomgőzös nagyvá­rosainkban is legősibb négy­lábú barátunkra. (Móra) K. Cs. Új könyvek AKADÉMIAI KIADÓ Göndör Tibor—Harangozó László: Lehetőségek a favé­delmi permetezőgépek üze­meltetésének fejlesztésére. Görömbei András: A cseh­szlovákiai magyar irodalom 1945—1980. Makkay János: A magyarországi neolitikum kutatásának új eredményei. Az időrend és a népi azono­sítás kérdései. Mikszáth Kál­mán : Cikkek és karcolatok XXVI. 1888 január—1888 jú­nius. Mollay Károly: Német —magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. HELIKON KIADÓ Baranyai Decsi János ma­gyar históriája (1592—1508). KEDD, 1982. NOVEMBER 23. NÉPSZAVA Elhunyt Bartók Béláné Pásztory Ditta A Művelődési Minisztérium mély megrendüléssel tudatja, hogy Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta zongoraművésznő, november 21-én, életének 80. évében, rövid szenvedés után el­hunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Kiváló zongoraművész volt — erről 1940 előtt a ma már idős hangversenylátogatók, 1946 óta pedig a fiatalabbak is meggyőződhettek. Nemcsak a címe, rangja, hanem az éle­te is kifejeződik, amikor azt mondjuk, hogy a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze volt. Ez azonban többet jelent, mintsem csak annyit, hogy Bartók Bélával közösen mu­tatták be a kétzongorás szo­nátát, hogy a játékával fel­vett Mikrokozmosznak és a Gyermekeknek sorozat da­rabjainak forrás értéke, im­már a halálhír elhangzása után rendkívüli értéke van. Pásztory Ditta művészéle­tének legfőbb tartalma épp­úgy emberi, társadalmi töl­tésű, amiként élete társáé, Bartók Béláé, a sorsvállalás a kor kimagasló muzsikus zsenijével. Együtt élt vele már tizenhét évet, amikor vele együtt tagadta meg a Magyarországon is mind tel­jesebben eluralkodó ember­telenséget, s majd együtt élt vele további nehéz-nehéz öt évet az Egyesült Államok­ban. Azután sajnos, egyedül valósította meg Bartók ál­mát: „hazajönni, de vég­leg”. Bartók örök emléke egy kicsit halhatatlanná tette őt iS. R. A. „ÚGY, AHOGY VOLT ÉS...” Festmények, fényképek s könyvek sokasága közt, ka­rosszékében szerény emberi méltósággal és erőt sugárzó nyugalommal ülve egy ki­­lencvenhét éves asszony me­sélt nekünk a múlt hét két estjén, a késői órákban. Kü­lönös, gazdag életű­ sorsú, örökifjú író — és újságíró­nővel, Dénes Zsófiával is­merkedhettünk meg, akinek megadatott az emlékezés, a felidézés s az életre támasz­tás ritka tehetsége is. Kris­tálytiszta fogalmazású, lát­tató erejű, okos mondatait hallgatva, vonzó egyéniségé­nek sugárkörébe sodródva, így egyre boldogabban hit­tük el neki, hogy az elmúlt idők és az eltűnt emberek nem csupán voltak egykor! Dénes Zsófia — „Zsuka né­ni” — pedig egymás után je­lenítette m­eg előttünk eredeti, egyszeri emberi mivoltukban a XX. századi európai és ma­gyar irodalom s művészet nagy alakjait: Andersent, Brandest, Ignotust, Juhász Gyulát, Karinthy Frigyest, József Attilát, Gulácsy La­jost és még másokat. Mindenekelőtt Ady Endrét idézte fel, akihez — mint könyveiből is ismeretes — mély és igaz barátság, hűsé­ges szeretet és tisztelet fűzte, s ahogy most is vallotta: a „sírig”, „mindhalálig” fűzi őt. Emellett a forgató­könyvíró, szerkesztő és ripor­ter, Belohorszky Pál megbe­csüléstől áthatott, közvetlen, tárgyra törő, finoman ser­kentő és nyugtalanító kérdé­seire s megjegyzéseire még elénk „léptek” a portréfilm­ben Dénes Zsófia egykori ta­nárai, rokonai, sőt, a tudo­mány olyan nagy egyénisé­gei is, mint például Sigmund Freud s magyar híve, tanít­ványa, Ferenczi Sándor, a pszichoanalízis egyik legte­hetségesebb úttörője meg a század eleji avantgarde, kí­sérletező művészek: Oscar Kokoschka és még any­­nyian... „Zsuka néni" szuggesztív szavai csodálatos erővel szin­te vissza tudták adni né­hány percre e nagy alkotó szellemek egykori valóságos testét, személyes magatartá­sát, sajátos gesztusait. Úgy éreztem, hogy a róluk felvil­lanó eredeti képek inkább csak eleven elbeszélésének illusztrációi csupán, mintsem igazoló­ vagy éppenséggel kiegészítői, mert olyannyira pontos, jellemző és mélyre hatoló volt az emlékezése. E megjelenő — megjelení­tett! — nagyok hátterében, illetve velük, mellettük s mögöttük s különböző jelle­gű emberi kapcsolatok, kö­tődések szövevényében ott állt tűnődve, gondolkodva, segítve, alkotva Dénes Zsó­fia is. Rendkívül érzékeny, művelt, humánus, minden új­ra fogékony, a XX. századi magyar és európai progresz­­szió erőterében élő és cse­lekvő írónak s újságírónak ismerjük meg, akinek pályá­ja a századelőtől a mába ível. Amikor megköszönjük most neki, a portréfilm készítői­nek s a televíziónak e kü­lönös élményt, amit kaptunk, szívből kívánjuk, hogy soká­ig maradjon köztünk friss szellemiségével, jó egészség­ben s alkotóerőben. A BÉKÍTHETETLEN Mátyás király korába vi­szi a nézőt Kulin Ferenc tör­ténelmi játéka, melynek fő­hőse az európai rangú és hí­rű, latin nyelven író Janus Pannonius, a magyarországi humanizmus nagy alakja. Egyúttal az egyik legnagyobb feudális úr, kegyvesztett ál­lamférfi, aki nagybátyjával, Vitéz Jánossal és más fő­urakkal együtt összeesküvést sző és szervez Mátyás király ellen. Élete utolsó napjait mutatja be az író történelmi játékában, melynek cslekmé­­nye 1472. március 24-től 27- ig, Janus Pannonius haláláig bontakozik ki előttünk. Aligha tagadható, hogy fe­lettébb drámai szituáció ez, de sajnos sem az igényes rendezés (Ruszt József), sem a jó színészi játék (Sinkovits Imre Franciscus pátere, Agárdi Gábor Karvalya, Trokán Péter Kanizsai And­rása és mások) nem tudja kellőképpen világossá tenni Janus Pannonius konfliktu­sának mélyebb tartalmait. Kozák András vergődő, hatá­rozatlan, az árulástól, az ala­koskodástól sem visszariadó politikust állít elénk. Mintha azt kívánná illuszt­rálni az író, hogy a költő tartsa magát minél távolabb a politikától, mert sorsa nem lesz más, mint szükségsze­rű kudarc. EGY FÉNYES-EST Kiváló — nyugodtan mond­hatjuk ! —, példamutatóan igényes, jól szerkesztett és összeállított műsort láthat­tunk és hallhattunk, melyet a becsült, szeretett és széles körben népszerű Fényes Sza­bolcs 70. születésnapja alkal­mából készítettek. (Rendező: Csenterics Ágnes.) Kellér De­zső, a régi barát, elragadó kedvességgel, ötletességgel és finom humorral mutatta be a jeles komponistát. E gazdag, sokszínű életmű legszebb és legkedveltebb da­rabjait kiváló előadóművé­szek egész sora (Kalmár Magda, Miller Lajos, Voith Ági, Bodrogi Gyula, Tahi Tóth László, Felföldi Anikó, Zalatnay Sarolta és még so­kan mások), látványos, szép táncok (koreográfus: Bogár Richard) kíséretében, remek zenekarok közreműködésével szólaltatta meg. (Karmester: Körmendi Vilmos.) Érdeke­sek voltak, újszerűek és kü­lönböző fény- és formaef­fektusok is. A humor és az irónia sem hiányzott a dalok előadásából. Hofi Géza ezút­tal is kitűnőt nyújtott. Az ünnepelt zeneszerző, Fényes Szabolcs és felesége, Csikós Rózsi értékes előadói részvétele, és Kellér Dezső éneke és tánca az igazi embe­ri közelséget nagymértékben fokozta. Valahogy ilyen igé­nyesnek szeretnénk látni a szórakoztató zenei műsoro­kat. Illés Lajos

Next