Népszava, 1983. február (111. évfolyam, 26–49. sz.)
1983-02-27 / 49. szám
NÉPSZAVA 1983. FEBRUÁR 27., VASÁRNAP Csődben a Broadway Az utóbbi tíz év legnagyobb válságát élik a Broadway színházai. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy 1982 második felében a 39 színház közül tizenötöt be kellett zárni, s további 11 csak valami csoda folytán menekülhet meg tőle. A New York Times adatai szerint az említett félévben mindössze 4,7 millió jegyet adtak el, szemben az előző év hasonló időszakának 6 millió jegyével. Ez 22 százalékos visszaesés. A színházak és producerek az 1982—83. évi szezonra mintegy 8 millió jegy eladásával számolnak, ami messze alatta marad a korábbiakkal szemben. Okát a szakértők abban látják, hogy az Egyesült Államok sem maradt ki a világméretű gazdasági receszszióból. Másrészt a színházjegyekben óriási mértékben jut kifejezésre egy-egy produkció színreállításának költsége. A magas jegyárak bizonyos fokban elködösítik a színházi válság anyagi hátterét. 1980 -81-ben ugyanis 197 millió dollár volt a jegyek ára, míg most 200 millió dollár bevétellel számolnak. Igaz, az előző szezonban még 223 millió dollár volt a színházak bevétele. Bernard Jacobs szerint, aki több színház elnöke, még mindig akad elég gazdag ember New Yorkban, akik „színházképesek”. Mindamellett ennek a szezonnak 23 bemutatója volt, ám csak kilenc maradt műsoron. M. F. Kincskeresők Pjotr Doroscsuk lucki lakos egy kiadós nyári eső után kiment a kertbe, hogy az aszszony sürgetésére végre árnyékosabb helyre szerelje át a kerti lócát. Már majdnem kiásta a pad új helyét, amikor valami megcsillant a gödörben. Alig hitt a szemének: összesen 35 aranyérme került elő egy széttört agyagedény cserepei közül. A bank a leletet 31 ezer rubelre értékelte. Kucsenko vityebszki gépkocsivezető a ribizlibokrok tövében egy rozsdás bádogdobozban 133 régi aranyrubelre bukkant. Az egyik legszerencsésebb, egy észt tanító palántázás közben figyelt fel egy ezüstérmére. Nem hiába ásta fel a veteményest: kétezer régi orosz, skandináv és arab pénzérme volt a zsákmány, közülük a legpatinásabb a 12. századból. A szovjet törvények szerint minden ilyen véletlenül felszínre kerülő kincs az államot illeti meg. A megtaláló sem jár azonban rosszul: a hatóságokhoz eljuttatott arany, ezüst, drágakő értékének negyede őt illeti. Vannak persze, akik nem érik be ezzel. A jaroszlavi területen egy faluban Nyehajenko villanyszerelő és barátja, Sagin egy iskola építésén dolgozva összesen 130 aranyéremre lelt. Sagin a neki jutó részt beszolgáltatta, s felvette az érte járó jutalmat — barátja azonban a feketepiacon próbált szerencsét. Az ügy a bíróságon végződött. Ilf és Petrov halhatatlan művének, a 12 széknek a története elevenedett meg egy Leningrád közeli városkában. Egy antik karosszék kopott huzata alól került elő az 1918-as újságba burkolt paksaméta — tekintélyes menynyiségű valutával. Nem mindig a sors irányítja az eseményeket: Dmitrij Zajcev, a szerényen élő rajztanár nagyon is tudta, milyen kincset rejteget. Anyósa halálos ágyán elmondta, hogy egy jókora kannában húsz kiló aranyat ásott el. Zajcev akkurátus ember lévén, pontos kimutatást vezetett a kincsről — később a bíróság nem fogadta el érvelését, miszerint örökségről van szó. Tulajdonjogát csak saját titkos leltára „igazolta”. Akadnak, akik semmit se bíznak a véletlenre, és kitartó, alapos munkával az ősi kurgánokat túrják fel kincsek után. Amint a Szovjetszkaja Kultúra című lap nemrég megírta, a Moszkva környéki 1200 ősi szláv temetkezési hely közül az évek folyamán 800-at megbolygattak, sőt kiraboltak. A sírfosztogatókkal szemben eddig ritkán léptek fel a hatóságok. A történelmi hagyaték védelméről most elfogadott sír törvény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy szigorúan megbüntessék mindazokat, akik kincseket hajkurászva súlyos károkat, pótolhatatlan veszteségeket okoznak a múltjára kíváncsi emberiségnek. Sz. J. Mint az ókorban Egyiptomban ma is jövedelmező kézműiparág a papirusz, előállításához a fáraók idejéből fennmaradt eredeti eljárási módokat alkalmazzák. Az ókorban a papirusz, ez az első papirushoz hasonló anyag, jelentős árucikk volt. A papirusztekercs a nílusi sásfajta vízinövény felszeletelt és lapokká összepréselt beléből készült. A régi egyiptomiak az ilyen tekercsre írott szöveget összecsavarva, henger alakú edényekben tartották. Ebben a korszakban a könyvtárak gyűjteményeit az edényeknek mennyisége alapján tervezték, értékelték és számlálták. Az egyiptomi papirusztekercsek gazdagságát az a tény is bizonyítja, hogy a XIX. században az európai múzeumok 12 500 tekercset vásároltak meg. Az iszlám korszakban a Szamarkandból érkező papír a papirusztekercset kiszorította. A mai tekercseket elsősorban turisták vásárolják. (Zoboki) Vége a szexnek?Éljen a romantika? A nemiség forradalma, amely a hatvanas években kezdődött, elhalványodik, elveszti vivőerejét — ezt állapítják meg az amerikai élet megfigyelői. Mégpedig a többi között annak alapján, hogyGeorge Leonard amerikai újságíró A szex vége címen Los Angelesben megjelent könyvében a szex és „ideológiája” ellen foglal állást. Vannak jelek, hogy az amerikaiak kiábrándulnak a könnyű alkalmakból, az érzelem nélküli ágyról ágyra járásból, a pornográf filmekből. Kaliforniában Új szüzesség néven mozgalom indult, amelynek tagjai hat hónapig tartózkodnak a Szerelmi együttléttől. Leonard tulajdonképpen nem veti el teljesen a nemiség forradalmának minden gondolatát, de a legfontosabbakat felülvizsgálja. Például nem helyesli azt a szerinte dogmát, hogy a nemi cselekmény fő célja az ösztönök kielégítése. Elveti az úgynevezett egészségügyi szempontot is, amely 1968 táján lett divatos, ilyen jelszóval: „Szerelmeskedj szombaton, ha hétfőn jó formában akarsz lenni.’’ Leonard egyértelműen tévesnek tartja a nemi forradalomnak azt az alaptételét, hogy a szexet el kell különíteni a szerelemtől. Közvélemény-kutatásra támaszkodva mutatja ki, hogy az amerikai nőknek nem tetszik a szexforradalom érzelemmentessége. Nyugat-Európában is vannak hasonló jelenségek. A Stern című NSZK-képeslap nemrég Elég a szexből! címmel foglalkozott a kérdéssel. A szexet előbb-utóbb háttérbe szorítja az érzelmes, romantikus szerelem. Knieper professzor szerint ebben elsősorban a férfiak játszanak szerepet, beleuntak abba, hogy a nők fizikailag túlságosan követelődzőkké váltak. Willy Pasini genfi szexológus professzor szerint az USA-ban a szex is csak afféle divatként alakult ki, ez a divat, lehetséges, hogy alábbhagy. Szerinte a nemi forradalomnak valójában van haszna: az eddig tabunak tartott kérdésekről és problémákról nyíltabban lehet beszélni. Ami Leonard jelszavát illeti (A szex halott — éljen a szerelem!). Willy Pasini szerint ez egybevág Reaganék álpuritánságával, hiszen a történelem során hány meg hány bűnt követtek már el a szeretet és a szerelem nevében! K. J. Játék és törvény A „titokról” szóltunk a legutóbb. Az emlegetett példákban a főszerepet a „k” mássalhangzó játszotta. Előbb megint egyszerű példa következzék bevezetőként: aaa á co co, olvasata, akácok. Magánhangzóinkat — bár külön nem jelöljük — többféleképpen ejthetjük. Itt van a „hegyes” szavunk. Lehet „hegyes kés”, de lehet „hegyes vidék”. E kétfajta ejtésen alapszik a következő rejtvény: ee éé ee e kék ee éé e kék ee éé ee e kék e — olvasata: e kék ekekékek éke, kék ekék ekekéke. Ám ha nem teszünk vonást, akkor még érdekesebb dolog is föltűnhet: e kék ekekékek éke kék ekék ekekéke. Próbáljuk csak visszafelé, vagyis jobbról balra olvasni! Azt látjuk, hogy ez a mondat az ellenkező irányban is ugyanazt jelenti! (Elég sok közismert „tükörszavunk” sas, sás, rét, tát, stb., van, s akad néhány „tükörmondat” is. Csak két példa: „Indul a kutya a tyúk aludni.” „Réti pipitér”, stb.) Ám a fenti egyik leghosszabb lehet és az az érdekessége, hogy csak három hangzó alkotja a szavakat! Lássuk csak: különleges három hangzóról van-e szó? Azt mondhatjuk: igen is, meg nem is. Annyi bizonyos, hogy e játékok lehetősége nyelvünk ragozó tulajdonságában rejlik. Figyeljük csak meg, hogy hányféle szerepe — így is mondhatom : nyelvtani tisztsége — lehet az „e” hangzónak? Például birtokviszonyt is kifejezhet: kéz — keze. Kérdő vonatkozásban: kéz-e? E tekintetben az „é” sincs hátrányos helyzetben. Hiszen kérdésnél is fölhasználjuk: kié? Birtokos nyelvtani helyzetben is: almáé, lábé, nyelvé stb. De valamivé is válhat — mondjam-é? — valami. S ha már az „é”-nél tartunk, érdekes volna értekezni az „övé” szavunkkal kapcsolatban !... Később meg is tesszük. Most csak anynyit, hogy roppant egyszerűen képes kifejezni nyelvünk az egyes és többes birtokviszonyt. Mondhatom: enyéméiéi, mieinkéi, övékéi, övéikéiéi stb. Sok jeles nyelven elég nehéz volna ilyen tömören kifejezni a következőt: A mieinkéi a tieitekéivel meghívattathatnák az övéikéiéit... Mert ez az egyes-többes viszony a végtelenségig fokozható: övéiéléiés... Egészen a dédekig ültökig és még tovább! Ebben a „játékban” is szerepet kap a „k”, mint a többesszám jele. Járjuk körül, e jel valóban jele csupán? Ha nem, akkor minek a jele? Arra gondolni se merek, hogy őseink tábortűznél, netán a Duna jegén szavazták meg közfelkiáltással, hogy a „k” legyen a többesszám jele... Ha nem így van, akkor meg kellett lennie e „k”-nak valahol s nem is akárhol! Mikor használjuk? Ha egy — de főként — két dolognál többről van szó! Két emberre ritkán mondjuk: „emberek”. Csak ha ködben fölbukkan két alak, akkor jegyezzük meg esetleg: „Ott emberek jönnek.” De tárgyak esetében, ha két könyvet hozok, mondhatom: „Elhoztam a könyveket.” Kisebb csoport katonára se mondjuk: „Katonaság vonul.” Az bizonyos, hogy a „k” önmagában nem jelöli a mennyiséget, olykor a sokaságot, sokat igen. Vagyis a meg nem határozott többet. Tehát van szavunk, ami önmagában az általános többet jelenti, a SOK! S mit ad a nyelv?! Benne van a „k”!... Van néhány olyan szavunk, amely eleve sokat — és aprót — jelent: makk, mák, homok, ott van a végükön a „k”, s bármennyi homokot hozatunk, akár több vagonnal is, mégse mondjuk, hogy homokokat hozatunk, nem mákokat, makkokat szedünk, hanem mákot makkot, stb. (A mák is, makk is mag! Itt éppen lágyult „k” fejezi ki az egyes számot és meg kell ismételni keményen, ha többes számról van szó: magok.) Érdekes, izgalmas belső — rejtőzködő! — rend van a nyelvünkben. Talán sokkal nagyobb és logikusabb, mint azt eddig gondoltuk!... Melyhez hasonlókról még okoskodunk, s ahogy látható: nem ok nélkül, de okkal. Nem is kevéssel — okvetlenül sokkal! Álmodozások A moszkvai Krokogyilból mmmmmms 9 I |33 |24 JJS 2] Nézzük a naptárt! MM II A régi római naptárban a tavaszkezdő hónap, március jelentette az évkezdetet. Julius Caesar naptárreformjával került a naptári év elejére az addig két utolsó hónap: januárius és februárius. Március hónapunk a harcos istenről, Marsról kapta nevét. S mert ez a hónap egybeesik a természet ébredésével, a gazdasági évkezdettel, ennek idejére estek nemcsak az ókori Rómában, de a keresztény középkor országaiban is a nagy, közös ünnepek. A kereszténység általában a pogány — főképpen a római — ünnepekre épült, azokat töltve meg új tartalommal, így például a karácsonyi ünnepkör is — az első ke-t rész tény évszázadokban — márciusra esett. A negyedik században határozták csak meg a naptárban mai helyét. De nemcsak az egyházi ünnepek helye változott. A tanévkezdet is márciusra esett a középkor idején. (Innen maradt meg például a Gergely-napi — március 12. — szokás is egészen századunkig, arra emlékeztetőn, hogy ilyentájt toborozták iskolába az idősebb diákok a gyerekeket.) R. N. Állócsillag és műbolygó Érdekes vendég járt a múlt héten Budapesten. Az Elvis Presley Barátok Klubja meghívására Todd Slaughter, a brit Elvis-rajongók úgynevezett „Fan Club”-jának elnöke részt vett a Thermál-szálló farsangi bálján. Az első percekben kissé szótlanul üldögélt, de hamar megtalálta a hangot a vidám társasággal. Belekóstolt a híres bikavérbe, és nem győzött a kérdésekre válaszolni. Az 1977- ben, korán elhunyt világhírű rock and roll-énekes iránti közös vonzalom kimeríthetetlen témának bizonyult. Megtudtuk, hogy a szigetországban húszezer tag látogatja rendszeresen az Elvisklubokat. Saját folyóiratuk van, filmeket, kazettákat, lemezeket néznek, hallgatnak közösen, vetélkedőkön mérik össze tudásukat, beszélgetnek, táncolnak — szóval élénk a klubélet. Vasárnap délután a televízióban láthattuk személyes találkozását a királlyal, aki emléktárgyat adott át neki. A diszkóban beszélgetve örömmel nyugtázta a „kistestvér”, a magyar klub aktivitását, lelkesedését, s átadta a brit fiatalok ajándékát dr. Osztolk Sándor titkárnak. Este pedig a Filmmúzeumban levetítették az erre az alkalomra magával hozott Jailhouse Rock című produkciót. Köszönjük, Todd, ezt az emlékezetes két órát és a figyelmességet. Már csak azért is, mert a beszélgetés során kiderült, hogy kolléga ül mellettünk. Főfoglalkozása ugyanis újságíró, a Derbyshire-ben megjelenő színes, 64 oldalas, Satellite TV News című kiadvány szerkesztője, kaptunk is egy példányt a márciusi (!) számból. A 37 éves, nottinghami Todd Slaughter életét a rockzene állócsillagai és a műbolygók töltik ki. Stílszerűen, hiszen Elvis Presley 1973-as visszatérésekor hawaii koncertjét műholdas tévéláncon közvetítették és egymilliárd néző látta, több, mint a Holdra szállást. (selmeczy) Karim herceg megunta a bürokráciát A herceg Európában más néven ismert: ő Aga Khan, a mintegy 20 millió főt számláló izmaelita szekta élő istene. Erre a tisztségre nagyapja nevezte ki, s ez azzal jár, hogy minden születésnapján hívei a testsúlyának megfelelő arannyal ajándékozzák meg. Mostanában úgy került be az újságokba, a televíziós adásokba, hogy ellopták versenylovát és váltságdíjat követeltek érte — nem is csekély összeget, kétmillió fontot. A herceg azonban ezt az összeget nem volt hajlandó kifizetni. A herceg ezekben a napokban mással volt elfoglalva. Egyrészt ünnepelte hatalomra jutásának 25. évfordulóját, másrészt „felmondott” Szardíniának. Ő volt ugyanis annak a vállalkozásnak az elnöke, amely Európa legnagyobb turistavállalata volt. Mintegy húsz évvel ezelőtt vadregényes tájat fedezett fel Szardínia szigetén. Ezen az 55 kilométeres, sziklás parton — elbűvölve annak vadregényes szépségétől — egy exkluzív szabadidő-paradicsomot alapított. 1972-ben Karim herceg és konzorciuma 100 milliárd lírás tervet terjesztett a helyi illetékesek elé. Ennek megvalósítása 30 ezer embernek biztosított volna munkát, 70 ezer turistának pedig kiváló üdülési lehetőséget. 1982 júniusában — megunva a huzavonát, amely a terv elfogadása körül zajlott —, a herceg 1982. december 31-ét jelölte meg az elfogadás végső határidejének. December 30-án hosszú és sikeres vita után a sziget illetékesei 1983. január 31-re ígértek végső döntést. Ez azonban már késeinek bizonyult, s a bürokrácia diadalaként a herceg vette kalapját és milliárdjaival együtt hátat fordított a szigetnek. Most mindenki attól tart, hogy a sziget területe spekulánsok kezére jut, akik — a herceg tervével ellentétben — semmi gondot nem fordítanak a környezetvédelemre és a kispénzű turistákra. m. t.