Népszava, 1983. február (111. évfolyam, 26–49. sz.)

1983-02-27 / 49. szám

NÉPSZAVA 1983. FEBRUÁR 27., VASÁRNAP Csődben a Broadway Az utóbbi tíz év legnagyobb válságát élik a Broadway színházai. Ez számokban ki­fejezve annyit jelent, hogy 1982 második felében a 39 színház közül tizenötöt be kellett zárni, s további 11 csak valami csoda folytán menekülhet meg tőle. A New York Times adatai szerint az említett félévben mindössze 4,7 millió jegyet adtak el, szemben az előző év hasonló időszakának 6 millió jegyével. Ez 22 százalékos visszaesés. A színházak és producerek az 1982—83. évi szezonra mintegy 8 millió jegy eladásával számolnak, ami messze alatta marad a korábbiakkal szemben. Okát a szakértők abban látják, hogy az Egyesült Ál­lamok sem maradt ki a vi­lágméretű gazdasági recesz­­szióból. Másrészt a színház­jegyekben óriási mértékben jut kifejezésre egy-egy pro­dukció színreállításának költ­sége. A magas jegyárak bizonyos fokban elködösítik a színházi válság anyagi hátterét. 1980 -81-ben ugyanis 197 millió dollár volt a jegyek ára, míg most 200 millió dollár bevé­tellel számolnak. Igaz, az elő­ző szezonban még 223 millió dollár volt a színházak bevé­tele. Bernard Jacobs szerint, aki több színház elnöke, még mindig akad elég gazdag em­ber New Yorkban, akik „színházképesek”. Mindamellett ennek a sze­zonnak 23 bemutatója volt, ám csak kilenc maradt mű­soron. M. F. Kincskeresők Pjotr Doroscsuk lucki lakos egy kiadós nyári eső után ki­ment a kertbe, hogy az asz­­szony sürgetésére végre ár­nyékosabb helyre szerelje át a kerti lócát. Már majdnem kiásta a pad új helyét, ami­kor valami megcsillant a gö­dörben. Alig hitt a szemé­nek: összesen­ 35 aranyérme került elő egy széttört agyag­edény cserepei közül. A bank a leletet 31 ezer rubelre érté­kelte. Ku­csenko vityebszki gépkocsivezető a ribizlibok­­rok tövében egy rozsdás bá­dogdobozban 133 régi arany­­­rubelre bukkant. Az egyik legszerencsésebb, egy észt ta­nító palántázás közben fi­gyelt fel egy ezüstérmére. Nem hiába ásta fel a vete­ményest: kétezer régi orosz, skandináv és arab pénzérme volt a zsákmány, közülük a legpatinásabb a 12. század­ból. A szovjet törvények szerint minden ilyen véletlenül fel­színre kerülő kincs az álla­mot illeti meg. A megtaláló sem jár azonban rosszul: a hatóságokhoz eljuttatott arany, ezüst, drágakő értéké­nek negyede őt illeti. Vannak persze, akik nem érik be ezzel. A jaroszlavi területen egy faluban Nyeha­­jenko villanyszerelő és barát­ja, Sagin egy iskola építésén dolgozva összesen 130 arany­éremre lelt. Sagin a neki ju­tó részt beszolgáltatta, s fel­vette az érte járó jutalmat — barátja azonban a feketepia­con próbált szerencsét. Az ügy a bíróságon végződött. Ilf és Petrov halhatatlan művének, a 12 széknek a tör­ténete elevenedett meg egy Leningrád közeli városkában. Egy antik karosszék kopott huzata alól került elő az 1918-as újságba burkolt pak­­saméta — tekintélyes meny­­nyiségű valutával. Nem min­dig a sors irányítja az esemé­nyeket: Dmitrij Zajcev, a szerényen élő rajztanár na­gyon is tudta, milyen kincset rejteget. Anyósa halálos ágyán elmondta, hogy egy jó­kora kannában húsz kiló ara­nyat ásott el. Zajcev akkurá­tus ember lévén, pontos ki­mutatást vezetett a kincsről — később a bíróság nem fo­gadta el érvelését, miszerint örökségről van szó. Tulajdon­jogát csak saját titkos leltá­ra „igazolta”. Akadnak, akik semmit se bíznak a véletlenre, és kitar­tó, alapos munkával az ősi kurgánokat túrják fel kin­csek után. Amint a Szovjetsz­­kaja Kultúra című lap nem­rég megírta, a Moszkva kör­nyéki 1200 ősi szláv temet­kezési hely közül az évek fo­lyamán 800-at megbolygat­tak, sőt kiraboltak. A sírfosz­togatókkal szemben eddig ritkán léptek fel a hatóságok. A történelmi hagyaték védel­méről most elfogadott sír tör­­vény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy szigorúan megbüntessék mindazokat, akik kincseket hajkurászva súlyos károkat, pótolhatatlan veszteségeket okoznak a múltjára kíváncsi emberiség­nek. Sz. J. Mint az ókorban Egyiptomban ma is jövedel­mező kézműiparág a papi­rusz, előállításához a fáraók idejéből fennmaradt eredeti eljárási módokat alkalmaz­zák. Az ókorban a papirusz, ez az első papirushoz hason­ló anyag, jelentős árucikk volt. A papirusztekercs a nílusi sásfajta vízinövény felszele­telt és lapokká összepréselt beléből készült. A régi egyip­tomiak az ilyen tekercsre írott szöveget összecsavarva, henger alakú edényekben tar­tották. Ebben a korszakban a könyvtárak gyűjteményeit az edényeknek mennyisége alapján tervezték, értékelték és számlálták. Az egyiptomi papirusztekercsek gazdagsá­gát az a tény is bizonyítja, hogy a XIX. században az európai múzeumok 12 500 te­kercset vásároltak meg. Az iszlám korszakban a Szamarkandból érkező papír a papirusztekercset kiszorí­totta. A mai tekercseket el­sősorban turisták vásárolják. (Zoboki) Vége a szexnek?Éljen a romantika? A nemiség forradalma, amely a hatvanas években kezdő­dött, elhalványodik, elveszti vivőerejét — ezt állapítják meg az amerikai élet meg­figyelői. Mégpedig a többi között annak alapján, hogy­­George Leonard amerikai új­ságíró A szex vége címen Los Angelesben megjelent könyvében a szex és „ideo­lógiája” ellen foglal állást. Vannak jelek, hogy az amerikaiak kiábrándulnak a könnyű alkalmakból, az ér­zelem nélküli ágyról ágyra járásból, a pornográf filmek­ből. Kaliforniában Új szüzes­ség néven mozgalom indult, amelynek tagjai hat hónapig tartózkodnak a Szerelmi egy­üttléttől. Leonard tulaj­donképpen nem veti el telje­sen a nemiség forradalmá­nak minden gondolatát, de a legfontosabbakat felülvizs­gálja. Például nem helyesli azt a szerinte dogmát, hogy a nemi cselekmény fő célja az ösztönök kielégítése. El­veti az úgynevezett egészség­ügyi szempontot is, amely 1968 táján lett divatos, ilyen jelszóval: „Szerelmeskedj szombaton, ha hétfőn jó for­mában akarsz lenni.’’ Leonard egyértelműen té­vesnek tartja a nemi forra­dalomnak azt az alaptételét, hogy a szexet el kell különí­teni a szerelemtől. Közvéle­mény-kutatásra támaszkodva mutatja ki, hogy az amerikai nőknek nem tetszik a szex­forradalom érzelemmentessé­ge. Nyugat-Európában is van­nak hasonló jelenségek. A Stern című NSZK-képeslap nemrég Elég a szexből! cím­mel foglalkozott a kérdéssel. A szexet előbb-utóbb háttér­be szorítja az érzelmes, ro­mantikus szerelem. Knieper professzor szerint ebben el­sősorban a férfiak játszanak szerepet, beleuntak abba, hogy a nők fizikailag túlsá­gosan követelődzőkké váltak. Willy Pasini genfi szexoló­gus professzor szerint az USA-ban a szex is csak affé­le divatként alakult ki, ez a divat, lehetséges, hogy alább­hagy. Szerinte a nemi forra­dalomnak valójában van haszna: az eddig tabunak tar­tott kérdésekről és problé­mákról nyíltabban lehet be­szélni. Ami Leonard jelsza­vát illeti (A szex halott — éljen a szerelem!). Willy Pa­sini szerint ez egybevág Rea­­ganék álpuritánságával, hi­szen a történelem során hány meg hány bűnt követtek már el a szeretet és a szerelem nevében! K. J. Játék és törvény A „titokról” szóltunk a leg­utóbb. Az emlegetett pél­dákban a főszerepet a „k” mássalhangzó játszotta. Előbb megint egyszerű pél­da következzék bevezető­ként: aaa á co co, olvasata, akácok. Magánhangzóinkat — bár külön nem jelöljük — többféleképpen ejthet­jük. Itt van a „hegyes” sza­vunk. Lehet „hegyes kés”, de lehet „hegyes vidék”. E kétfajta ejtésen alapszik a következő rejtvény: ee éé ee e kék ee éé e kék ee éé ee e kék e — olvasata: e kék ekekékek éke, kék ekék eke­kéke. Ám ha nem teszünk vonást, akkor még érdeke­sebb dolog is föltűnhet: e kék ekekékek éke kék ekék ekekéke. Próbáljuk csak visszafelé, vagyis jobbról balra olvasni! Azt látjuk, hogy ez a mondat az ellen­kező irányban is ugyanazt jelenti! (Elég sok közismert „tükörszavunk” sas, sás, rét, tát, stb., van, s akad né­hány „tükörmondat” is. Csak két példa: „Indul a kutya a tyúk aludni.” „Réti pipitér”, stb.) Ám a fenti egyik leg­hosszabb lehet és az az érde­kessége, hogy csak három hangzó alkotja a szavakat! Lássuk csak: különleges három hangzóról van-e szó? Azt mondhatjuk: igen is, meg nem is. Annyi bizo­nyos, hogy e játékok lehető­sége nyelvünk ragozó tulaj­donságában rejlik. Figyel­jük csak meg, hogy hány­féle szerepe — így is mond­hatom : nyelvtani tisztsége — lehet az „e” hangzónak? Például birtokviszonyt is ki­fejezhet: kéz — keze. Kér­dő vonatkozásban: kéz-e? E tekintetben az „é” sincs hát­rányos helyzetben. Hiszen kérdésnél is fölhasználjuk: kié? Birtokos nyelvtani helyzetben is: almáé, lábé, nyelvé stb. De valamivé is válhat — mondjam-é? — valami. S ha már az „é”-nél tar­tunk, érdekes volna értekez­ni az „övé” szavunkkal kap­csolatban !... Később meg is tesszük. Most csak any­­nyit, hogy roppant egysze­rűen képes kifejezni nyel­vünk az egyes és többes bir­tokviszonyt. Mondhatom: enyéméiéi, mieinkéi, övé­kéi, övéikéiéi stb. Sok je­les nyelven elég nehéz vol­na ilyen tömören kifejezni a következőt: A mieinkéi a tieitekéivel meghívattathat­­nák az övéikéiéit... Mert ez az egyes-többes viszony a végtelenségig fokozható: övéiéléiés... Egészen a dé­­dekig ültökig és még to­vább! Ebben a „játékban” is szerepet kap a „k”, mint a többesszám jele. Járjuk kö­rül, e jel valóban jel­e csu­pán? Ha nem, akkor minek a jele? Arra gondolni se merek, hogy őseink tábortűznél, ne­tán a Duna jegén szavazták meg közfelkiáltással, hogy a „k” legyen a többesszám jele... Ha nem így van, ak­kor meg kellett lennie e „k”-nak valahol s nem is akárhol! Mikor használjuk? Ha egy — de főként — két dolog­nál többről van szó! Két em­berre ritkán mondjuk: „em­berek”. Csak ha ködben fölbukkan két alak, akkor jegyezzük meg esetleg: „Ott emberek jönnek.” De tár­gyak esetében, ha két köny­vet hozok, mondhatom: „El­hoztam a könyveket.” Ki­sebb csoport katonára se mondjuk: „Katonaság vo­nul.” Az bizonyos, hogy a „k” önmagában nem jelöli a mennyiséget, olykor a soka­ságot, sokat igen. Vagyis a meg nem határozott többet. Tehát van szavunk, ami önmagában az általános töb­bet jelenti, a SOK! S mit ad a nyelv?! Benne van a „k”!... Van néhány olyan szavunk, amely eleve sokat — és aprót — jelent: makk, mák, homok, ott van a vé­gükön a „k”, s bármennyi homokot hozatunk, akár több vagonnal is, mégse mondjuk, hogy homokokat hozatunk, nem mákokat, makkokat szedünk, hanem mákot makkot, stb. (A mák is, makk is mag! Itt éppen lágyult „k” fejezi ki az egyes számot és meg kell is­mételni keményen, ha töb­bes számról van szó: ma­gok.) Érdekes, izgalmas belső — rejtőzködő! — rend van a nyelvünkben. Talán sok­kal nagyobb és logikusabb, mint azt eddig gondol­tuk!... Melyhez hasonlók­ról még okoskodunk, s ahogy látható: nem ok nélkül, de okkal. Nem is kevéssel — okvetlenül sokkal! Álmodozások A moszkvai Krokogyilból mmmmmms 9 I |33 |24 JJS 2] Nézzük a naptárt! MM I­I A régi római naptárban a tavaszkezdő hónap, március jelentette az évkezdetet. Ju­lius Caesar naptárreformjá­­val került a naptári év ele­jére az addig két utolsó hó­nap: januárius és februá­­rius. Március hónapunk a har­cos istenről, Marsról kapta nevét. S mert ez a hónap egybeesik a természet éb­redésével, a gazdasági év­kezdettel, ennek idejére es­tek nemcsak az ókori Ró­mában, de a keresztény kö­zépkor országaiban is a nagy, közös ünnepek. A ke­reszténység általában a po­gány — főképpen a római — ünnepekre épült, azokat töltve meg új tartalommal, így például a karácsonyi ünnepkör is — az első ke-­t rész tény évszázadokban —­­ márciusra esett. A negyedik­­ században határozták csak­­ meg a naptárban mai he­lyét. De nemcsak az egyházi ünnepek helye változott. A tanévkezdet is márciusra esett a középkor idején. (In­nen maradt meg például a Gergely-napi — március 12. — szokás is egészen száza­dunkig, arra emlékeztetőn, hogy ilyentájt toborozták iskolába az idősebb diákok a gyerekeket.) R. N. Állócsillag és mű­bolygó Érdekes vendég járt a múlt héten Budapesten. Az Elvis Presley Barátok Klubja meg­hívására Todd Slaughter, a brit Elvis-rajongók úgyneve­zett „Fan Club”-jának elnöke részt vett a Thermál-szálló farsangi bálján. Az első per­cekben kissé szótlanul üldö­gélt, de hamar megtalálta a hangot a vidám társasággal. Belekóstolt a híres bikavér­be, és nem győzött a kérdé­sekre válaszolni. Az 1977- ben, korán elhunyt világhírű rock and roll-énekes iránti közös vonzalom kimeríthetet­len témának bizonyult. Megtudtuk, hogy a sziget­­országban húszezer tag láto­gatja rendszeresen az Elvis­­klubokat. Saját folyóiratuk van, filmeket, kazettákat, le­mezeket néznek, hallgatnak közösen, vetélkedőkön mérik össze tudásukat, beszélget­nek, táncolnak — szóval élénk a klubélet. Vasárnap délután a televízióban láthat­tuk személyes találkozását a királlyal, aki emléktárgyat adott át neki. A diszkóban beszélgetve örömmel nyug­tázta a „kistestvér”, a magyar klub aktivitását, lelkesedé­sét, s átadta a brit fiatalok ajándékát dr. Osztolk Sándor titkárnak. Este pedig a Film­múzeumban levetítették az erre az alkalomra magával hozott Jailhouse Rock című produkciót. Köszönjük, Todd, ezt az emlékezetes két órát és a figyelmességet. Már csak azért is, mert a beszél­getés során kiderült, hogy kolléga ül mellettünk. Főfog­lalkozása ugyanis újságíró, a Derbyshire-ben megjelenő színes, 64 oldalas, Satellite TV News című kiadvány szerkesztője, kaptunk is egy példányt a márciusi (!) szám­ból. A 37 éves, nottinghami Todd Slaughter életét a rock­zene állócsillaga­i és a mű­bolygók töltik ki. Stílszerűen, hiszen Elvis Presley 1973-as visszatérésekor hawaii kon­certjét műholdas tévéláncon közvetítették és egymilliárd néző látta, több, mint a Hold­ra szállást. (selmeczy) Karim herceg megunta a bürokráciát A herceg Európában más né­ven ismert: ő Aga Khan, a mintegy 20 millió főt szám­láló izmaelita szekta élő is­tene. Erre a tisztségre nagy­apja nevezte ki, s ez azzal jár, hogy minden születés­napján hívei a testsúlyának megfelelő arannyal ajándé­kozzák meg. Mostanában úgy került be az újságokba, a te­levíziós adásokba, hogy el­lopták versenylovát és vált­ságdíjat követeltek érte — nem is csekély összeget, két­millió fontot. A herceg azon­ban ezt az összeget nem volt hajlandó kifizetni. A herceg ezekben a napok­ban mással volt elfoglalva. Egyrészt ünnepelte hatalom­ra jutásának 25. évfordulóját, másrészt „felmondott” Szar­díniának. Ő volt ugyanis an­nak a vállalkozásnak az el­nöke, amely Európa legna­gyobb turistavállalata­­ volt. Mintegy húsz évvel ezelőtt vadregényes tájat fedezett fel Szardínia szigetén. Ezen az 55 kilométeres, sziklás par­ton — elbűvölve annak vad­regényes szépségétől — egy exkluzív szabadidő-paradi­csomot alapított. 1972-ben Karim herceg és konzorciuma 100 milliárd lí­rás tervet terjesztett a helyi illetékesek elé. Ennek meg­valósítása 30 ezer embernek biztosított volna munkát, 70 ezer turistának pedig kiváló üdülési lehetőséget. 1982 jú­niusában — megunva a huza­vonát, amely a terv elfogadá­sa körül zajlott —, a herceg 1982. december 31-ét jelölte meg az elfogadás végső ha­táridejének. December 30-án hosszú és sikeres vita után a sziget illetékesei 1983. január 31-re ígértek végső döntést. Ez azonban már késeinek bizonyult, s a bürokrácia dia­dalaként a herceg vette ka­lapját és milliárdjaival együtt hátat fordított a szi­getnek. Most mindenki attól tart, hogy a sziget területe spekulánsok kezére jut, akik — a herceg tervével ellentét­ben — semmi gondot nem fordítanak a környezetvéde­lemre és a kispénzű turisták­ra. m. t.

Next