Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)
1983-03-30 / 75. szám
NÉPSZAVA 1983. MÁRCIUS 30., SZERDA A Forrás Egészen természetes tehát, mert talán nem elhatározásból, hanem a város szelleméből fakad, ahogyan a Forrás című irodalmi folyóirat főszerkesztője, Hatvani Dániel céljukat megfogalmazza: — A föld, és a nép közelsége. Itt van nekünk valami elvégeznivalónk. Ezért véljük annyira fontosnak a szociográfia állandó jelenlétét a lapban. Ez a szociográfiai beállítottság nem csupán az erre szolgáló Való világ című rovatunkban jelenik meg rendszeresen, de áthatja a folyóirat egészét, még a fotókat, a grafikákat, sőt, a verseket is. — Ez a folyóirat nem a modern irányzatok műhelye. Sláger a Sláger A paradicsomnemesítés „fellegvára”, tudományos műhelye — Mészöly Gyula professzor működése óta —, a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet. Dr. Hodossi Sándor igazgatóhelyettestől megtudom, hogy ugyanakkor a világon harmadikként náluk sikerült előállítani a mag nélküli görögdinnyét. Az intézet a témafelelőse a gombának, a hagymának, a paprikának, az uborkának és számos zöldségfélének is. A hazai paradicsomnemesítés „nagymestere”, dr. Farkas József biológus meglehetősen szkeptikusan jelenti ki: — A paradicsom helyzete ma nem elsősorban nemesítési kérdés. Nincsenek megfelelő gépeink, a kézi betakarítás pedig annyira megdrágítja a költségeket, hogy nem lesz érdemes zöldségféléket termeszteni. — De hát a Sláger! — terelem a kívánt meder felé a beszélgetést. — A Sláger és a Korál azok a magyar fajták, amelyeket külföldi cégeknek ajánlunk. A kiváltásos export az elmúlt évben négy tonna volt, az idén már negyvenhét tonna. — Mit tudnak ezek a fajták? Illetve milyen a modern növény? — Látom, máris helyben vagyunk. Farkas József számára ez a legfontosabb téma. — Ha az avantgárdra gondol, hát annak kevésbé vagyunk hívei — mondja a főszerkesztő —, ha nem illeszkedik a mi valóságközeli szemléletünkhöz. Ugyanakkor magyarságközpontú is, hiszen megjelenik lapunkban a néprajz, az őstörténet, újabban még kultúrantropológia is. Ami hát nem szépirodalom, mégis úgy gondoljuk, helyük van itt ilyen tanulmányoknak, egyszerűen azért, mert akikre tartozna, azok nem foglalkoznak velük. Alighanem ez is egyik oka, hogy a Forrás az utóbbi évek alatt az ország egyik legrangosabb irodalmi műhelye lett. — A követelmények egyre szerteágazóbbak — magyarázza. — Fontos, hogy a bogyó struktúrája a gépi betakarítást kibírja, a lehető legnagyobb százalékban egyszerre érjen, sőt, a kezdeti éréstől három—négy hetet még kibírjon a száron, minél korábban érjen, hogy elkerülje a rothasztókat. Egy új fajta előállítása, ha sikerül, nyolc—tíz év. Nagyon érdekes, hogy egy sor modern módszert ismerünk, amelyeknek elvileg rövidíteniük kellene ezt az időtartamot. A szövettenyésztők azt állítják, hogy egy évben sokkal több generáció nevelhető, mint hagyományos módszerekkel. Legújabban azonban a nemesítők számára bebizonyosodott— nem a szövettenyésztőknek, mert ők továbbra is esküsznek mindentudó módszerükre —, hogy amit így nyerünk a vámon, elveszítjük a réven. Mert valóban gyorsan elő tudunk állítani egy konstans fajtát, de az alkalmazkodóképessége a növénynek mindennél fontosabb. A Sláger például a kanadai nagy tavak mentén is igen jól szerepelt. A nemesítő számára ez sokkal fontosabb, mint a gyors nemesítési ciklus. De hát ez magánvéleményem, és lehet, hogy a nálam húsz évvel fiatalabbak másként látják. Portugáliában, ahol a világ legjobb paradicsomfajtáit minősítették, két kategóriában a második lett egy magyar fajta. Ennek következménye 45 tonna megrendelés. Ennek a mennyiségnek egytizedére van szükség itthon. A nemesítő szerényen csak ezt mondja: — Hát... azt a fajtát, amelyet egy alkotó igazán sikeresnek mondhat, azt még mindig nem sikerült megcsinálnom. És nem tudom, hogy valaha sikerül-e. Hasonlót a VF 145—7879-hez, amelyet Jacke Hanna csinált. Ez a világ leghosszabb életű fajtája Az Alföld stúdiója Most, hogy megpróbálom rendszerezni a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében lefutott órák, a tapogatózó beszélgetések lényegét , gyorsan rádöbbenek: a lejegyzett mondatok valahogy üresek. Az adatok, a tények semmit sem tartogatnak. S a „mit, miért, hogyan”-ra adott szakszerű válaszok helyett is, afféle, akkor és ott, tán lényegtelen- nek tűnő vallomásféle tolakodik az előtérbe. Az egyik valahogy így hangzott Mikulás Ferenc stúdióvezető megfogalmazásában: „Amikor tízegynéhány évvel ezelőtt idejöttem, azt mondtam magamban: vagy felépítjük a világ legszebb stúdióját, ahol a világ legszebb rajzfilmjeit készítik, vagy — vagy abbahagyjuk az egészet." A másik, ars poeticának is beillő mondatot Sarkadi Ilonától, a Pannónia Filmhíradó felelős szerkesztőjétől hallottam, aki férjével, Szoboszlay Péterrel együtt — feladva a pesti életforma előnyeit — Kecskemétet választotta szűkebb otthonául: „Mi nemcsak egy stúdiós szeretnénk lenni a sok közül, hanem arra törekszünk, hogy minden, ami mi vagyunk, s a munkánk is beépüljön a városba. Hogy az Alföld stúdiója legyünk." Két, politikai programbeszédnek is beillő vallomásféle. Természetesen jól tudom, minden program, terv és álomi vágyakozás csak anynyit ér , amennyit megvalósítanak belőle. ... Amikor Mikulás Ferenc, a hajdani geodéta és csapata (az ország különböző tájegységeiről verbuválódó, a huszonegy éves átlagéletkort alig-alig elérő csapata) 1971- ben leköltözött a városba, a stúdió ötletén kívül nem volt volt. Tizenöt évig élt. Ma már ez eléggé elképzelhetetlen. De éppen azért... A mai nehéz körülmények között is az a dolgunk, hogy nemesítsünk. Amíg ezt bizonyos szinten lehetővé teszik, addig bizonyos szinten csinálják. Én ma ezt tudom a zászlómra tűzni. Hogyan születik egyetlen meleg pillanat? A majdhogynem barátságtalanul mord tudós egyszer csak élete nagy szenvedélyét tárja fel, és szövetségesévé avat, magánügyben, amely egyben az enyém is, és mindenkié, semmi. De hát a „megszállottság” nemcsak a kecskeméti patrióták sajátja ... Ma már áll a Liszt Ferenc utca 21-ben a Kerényi József tervezte kecskeméti műterem, amely „ha nem is a világ legszebb stúdiója”, de tágas, elegáns, az alföldi tájba harmonikusan illeszkedő, minden kényelemmel, technikai készséggel felszerelt épület. Otthon ez — nemcsak műterem. ... Amikor Mikulás Ferenc és ifjú csapata leköltözött a városba — legfeljebb csak az álmok titkos rekeszeiben élhetett a „világ legszebb rajzfilmjeinek” vágya. A stúdió kezdetben amolyan „bedolgozóként” szerepelt a pesti anyavállalat terveiben. S mára már felnőtt — részint saját nevelésből — az igazi csapat. Hegyi Füstös László, ifj. Ujváry László, Hegedűs L. László, Tóth Pál, Horváth Mária, Molnár Péter, Pólyák Sándor, Szoboszlay Péter „csapata”. És elkészült néhány film — például Horváth Mária Ottawában díjat nyert, Weöres Sándor Az éjszaka csodái című versére komponált műve, Hegyi Füstös László Regölése, Tóth Pál Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt?-ja, amelyet eddig tizennyolc ország vásárolt meg széles körű forgalmazásra. De itt készült — részben — a híres magyar népmeséket feldolgozó televíziós sorozat, s itt vár megvalósításra a „folytatás” a Mesék Mátyás királyról és a Vízipók-csodapók egész estés változata. (Elnézést, ha valamit, valakit kihagytam a felsorolásból.) ... „Az Alföld stúdiója szeretnénk lenni.” — mondta Sarkadi Ilona. A stúdió létjogosultságát igazoló szellemi törekvés — sok vonatkozásban máris érzékelhető. Például a városi közművelődésben vállalt feladatok vonatkozásában, és a fejlődő ipari környezetet bemutató, reklámozó kisfilmek sorozatában. De ez a szellemi törekvés fellelhető a most szerveződő, nemzetközi ösztöndíj pályázatban is, amely egyaránt jó lehetőséget teremt a külföldi szakemberek, kezdők „idecsalogatásában” — és az itt élő fiatalok világlátásában. (Mert — amint Mikulás Ferenc is vallja — ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat egy városban, szükséges a kitekintés is.) Utóirat: kérem az olvasót, hogy az eredményeket felsoroló, röpke beszámoló mellé (az esetleges „kincstári optimizmus” mellé) — tegye hozzá a maga, megélt és ismerős tapasztalatait. Az ötlet és a megvalósítás dátumai között feszülő-létező gyakori ellentmondásokat. Az otthontermelés olykor reménytelennek tűnő kínjait, a hivatal packázásait, a napi bosszúságokat, az építkezéssel együttjáró, már-már skizofrén, érthetetlen drámákat. Mert ez is benne van — a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének tízegynéhány éves történetében. De a stúdió áll — és ez a lényeg! Tájak, műhelyek, emberek Munkában az operatőr Szőlőnemesítés Batha László felvételei Kristóf Attila fafaragó játszótere, háttérben Kerényi József híres épülete, a játszóház ! Híres város? Petőfi Sándor Debrecenben írt dalt Kecskemétről, de hogy miért találta híres városnak, azt nem írta bele a versbe. Hacsak nem azért, mert a kenyeret „kakastejjel szép menyecske sütötte”. A magas, kerek, fehér kenyeret Kecskeméten nemcsak hogy kakastejjel nem sütik a szép menyecskék, hanem aki teheti, Kőrösről hordatja magának, dupla áron. Hírét — bár az utóbbi évtizedekben a táj jelentős ipari központja a város —, az a kultúra alapozta meg, amelyet tanulékony, ötletes és szorgalmas lakói teremtettek a homokon. A gyümölcs, a szőlő, a zöldségkertészet. Konok szívósság kellett hozzá. Néhány növény, amelyet kecskeméti tudósok nemesítenek, az ország más táján sokkal jobban érzi magát, többet terem, mint itt. Kecskemét A szent növény * Mózes 1. Könyve szerint igazán furcsa dolog történt Noéval az özönvíz után, aki — mint tudjuk —, szőlőveszszőt is tett a bárkájába, hogy átmentse jobb napokra. „Noé pedig földmívelő kezdé lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelen vala sátra közepén.” Botrányos jelenet, de a mámor múltával Noé hálaimát mondott. — A szőlő sokak szerint szent növény — mondja, nemesítőhöz méltó pátosszal Kozma Pál —, része az emberiség kultúrájának. Különös gondoskodást igényelt mindig. Sőt, még a nemesítők is bizonyos tisztelettel és óvatossággal nyúltak hozzá. Igaz, a nagyüzemi termesztéssel veszített a nimbuszából, de úgy tűnik, hogy napjainkban ismét a régi tisztelettel és gyengédséggel fordulnak felé. Az elmúlt évtizedek során ugyanis bebizonyosodott, hogy iparszerűen nagyvonalú, durva technológiával nem lehet egyszerre nagy termést és jó minőséget biztosítani. Úgy látszik, az ember és a növény egészen közeli kapcsolata nélkül nem megy. Ezért térünk át fokozatosan a háztáji, a részesműveltetés módszerére.És most emlékezzünk a paradicsomnemesítő szkeptikus véleményére a szövettenyésztési eljárásról. Ráadásul a szőlőnemesítők nála nagyjából tíz—húsz évvel fiatalabbak. Dr. Hajdú Zsolt biológus izgalmas kísérletről számol be: — Számos egyéb növényfajtánál kimutatták, hogy a felnőtt növénynél megnyilvánuló genetikai információkat a kalluszszövetek is hordozzák (a kallusztenyészetek a növények különböző részeiből indított szövetek). Arra gondoltunk, de jó lenne, ha a szőlőnél is ezt tapasztalnánk. Hiszen a nemesítést éppen az teszi olyan hosszadalmassá, hogy egy keresztezést követően úgy négy—öt évvel lehet látni az első termést, további négy— öt év, míg a megfelelő egyedeket szelektálják. Egy új szőlőfajta előállítása tizenöt-húsz év. Szinte a véletlen sietett segítségünkre. Hatvanöt fajtából indítottunk szövettenyészetet, s azt tapasztaltuk, hogy az úgynevezett festő fajtáknál a tenyésztés első hetének a végére piros színeződés következik be. A hagyományos vörösbor-fajtáknál a negyedik—hatodik hét után, míg a fehér fajtáknál ilyen pigmentációt nem találtunk. Ezzel a kísérlettel tulajdonképpen szépen sikerült bizonyítanunk, hogy a termő növények genetikai információja kallusz szinten is — tehát igen korán — megjelenik. A továbbiakban csoportmunkában — növénynemesítő, élettanos, biokémikus, biofizikus kollégákkal — szeretnénk tovább vizsgálni, melyek azok az egyéb tulajdonságok, amelyek ilyen korai stádiumban megnyilvánulnak. Ez alapkutatás ugyan, de, ha sikeres lesz, akkor igen fontos eredményeket hozhat a gyakorlatban is. Mindehhez képest a szőlő esendő növény. És a kutató ember? A vállalati felépítéssé szervezés után az idősebbek — köztük dr. Szegedi Sándor, a szőlőnemesítés nagytekintélyű irányítója — nyugdíjba vonultak, s a fiatalok magukra maradtak. Tapasztalat, irányító segítség, példa nélkül küszködnek a feladattal, hogy elődeik nyomába szegődjenek. Amikor arra gondolok, ilyen gazdagok vagyunk szellemi energiákban, hogy alkotóképes embereket nélkülözhetünk könnyedén, egyúttal mindjárt megfogalmazom az óhajt: bár kegyes volna ezekhez a fiatalokhoz a sors — és a jövő tudományos légköre —, és adná meg számukra az elmélyült kutatói munka lehetőségét, , hozná meg a munkában a szerencsét ! Hiszen valamennyien tudják: itt élt előttük Mathiász János, Kocsis Pál, és a közeli elődök, akik a Boglárka, a Zengő, a Karát, a Zala Gyöngye, a Pölöskei muskotályos nemesítői. És nemesítettek itt Zenit nevű szőlőt is! Híres város? Mintha nem is akarna szabályos közigazgatási képlet, város lepni. Inkább eleven szervezet: a Kiskunság szíve. Kovács Júlia, Gantner Ilona