Népszava, 1983. április (111. évfolyam, 77–101. sz.)

1983-04-10 / 84. szám

NÉPSZAVA 1983. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP Litván orgonák írásos emlékek szerint, a lit­vánok életében már a XVI. században fontos szerepet játszott az orgonamuzsika. A Baltikum népei hagyomány­­tisztelőek, nem csoda hát, hogy a kései utódok zenei élete ugyancsak különös ér­deklődést tanúsít az orgona iránt. Ami magukat e nem ke­véssé bonyolult hangszere­ket illeti, a Litván SZSZK- ban nemrégiben lajstromba vették a régi orgonákat. A jegyzékben összesen 350 „té­tel” szerepel, s a köztársaság kulturális kormányzata kö­zülük százat mindját védett­nek minősített. A hangszerek mindeneset­re nemcsak múzeumi célo­kat szolgálnak, avatott mű­vészek keze alatt gyakran megszólalnak. Egyedül Vil­niusban évente mintegy 150 orgonahangversenyt rendez­nek, s a város hároméven­ként nemzetközi fesztivál színhelye. Viszonylag sok litván zenész szerez orgona­muzsikát, s népszerű a vil­­niusi konzervatórium orgo­na szaka is. Annál is in­kább, mert ennek irányítója Leopoldas Digris, a legneve­sebb litván orgonaművész, aki nemzetközi hírnévnek ör­vend, s gyakran koncertezik Európa hangversenytermei­ben. Még egy érdekesség: Vil­niusban működik a Szovjet­unió egyetlen olyan műhe­lye, ahol régi orgonákat res­taurálnak — koncerttermek, zeneiskolák, templomok ré­szére. Sz. J. Bűnözési rekord Angliában Az angol belügyminisztéri­um legújabb jelentése sze­rint a szigetországi bűnhul­lám egyre emelkedik és min­den eddigi csúcsot megdön­tött. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy az elmúlt évben több mint­­ 3 millió bűncselekményt kö­vettek el Nagy-Britanniában. Minden tizedik másodperc­re esik egy-egy súlyos eset! A betörések száma 10 száza­lékkal nőtt 1982-ben, és meghaladta a 800 ezret. Ugyanakkor csökkent a felderített esetek száma. A tavalyi 3 millió bűntényből másfél milliónak a tettesét nem tudták azonosítani. Sok a gyilkosság, számos üzletbe törnek be fényes nappal a nyílt utcán, és szaporodik a nemi erőszak A belügyminisztériumi je­lentés megállapítja, hogy az 1982-ben elkövetett bűnügyek 95 százaléka tulajdon elleni cselekmény, amely túlnyomó részt erőszakos cselekmé­nyekkel párosul. Az angol bíróságok tavaly 1,1 millió bűnügyben hoztak ítéletet. A statisztikai adatok nyil­vánosságra hozatalával kap­csolatban az angol sajtó megjegyzi, hogy Margaret Thatcher asszony, a jelen­legi kormányfő az 1979. évi választások idején „a jog és a biztonság” jelszavát tűzte a konzervatív párt zászlajá­ra. A jelszavak elszálltak, a bűnözés viszont minden ko­rábbi rekordot túlszárnyalt. A legfrissebb adalék: a hét elejei 7 millió fontos „szu­perrablás”. (in) Madármilliók emigrációja Tizenhatmillió madár köl­tözött el váratlanul a Csen­des-óceáni Karácsony-szige­tekről. Gyakorlatilag elván­dorolt és részben elpusztult a Korall-szigetcsoport teljes madárvilága. Tudósok vizsgálják a ma­darak elköltözésének okait, de egyelőre csak feltevések­re szorítkoznak. Amerikai tudományos szakértők sze­rint eddig példátlan esetről van szó. Még nem fordult elő, hogy egy szigetet teljes madárlakossága elhagyott volna. A Los Angeles-i Termé­szettudományi Múzeum egyik vezetője arról számolt be, hogy 1982. második felében a sziget madárlakói millió­­számra költöztek el. Mégpe­dig úgy, hogy fiókáik ezreit hagyták hátra a fészkekben, a biztos halálnak szolgáltatva ki őket. Ilyesmiről eddig nem tudott az ornitológia. A feltevések különfélék. Legtöbb tudós arra követ­keztet, hogy a madarak élet­viszonyai gyökeresen megvál­toztak. A Karácsony-szige­tek körül ugyanis múlt év áprilisa óta olyan időjárási rendellenességek következ­tek be, amelyek következté­ben az óceán vízszintje 18 centiméterrel, a hőmérsék­let pedig teljes 4 fokkal süly­­lyedt. Ennek következtében azok a kisebb halak, ame­lyek a madarak táplálékát szolgáltatták, elhagyták a szigetek környékét, s őket követte a szigetek teljes ma­dárvilága is. Közülük sok millió pusztult el a költöz­ködés alatt, amelynek hátte­rét még mindig vizsgálják a természettudósok. (-1) a Játék és törvény Csalfán csal csalitosba bennünket egy-egy hang­zó, rag, képző, és mi vele tartunk, bár nem vagyunk csalhatatlanok, tán mégse csalódunk nagyot. Csatla­kozunk hozzájuk a nyelvi rengeteg ösvényein. Koráb­ban az édesded gyermek­nyelvet említettük ... (Mi­lyen különös szavakat ta­lálhatunk a „d” hangzóval is- déd, kisded, kerekded, dada, duda, didi... dá­­dá!... S az az érdekes, hogy gömbölyded alakza­tokra is utalnak, még így is: dundi. De tán a „tente” is ide sorolható, hiszen a „d” ,és „t” rokonok...) Térjünk azonban vissza a selypítést, cirógatást, BE­­CÉZÉST kifejező, valamint a kicsinyítésnél sokszor föl­tűnő „s”, „sz”, és „cs”, ugyancsak rokoni viszony­ban levő hangzókhoz s ne feledjük ki a „c”-t sem! Talán valami tapasztala­tot, gyakorlatot nevez meg a nyelvünk az utóbbi hang­zóval is? Ismert a „Kis ke­­ce lányom, fehérben va­gyon” kezdetű népdal. Játszhatunk a szóval: kece­­bece-becce. De mit jelente­nek ezek a szavak? A ke­­ce — hiszen fiatal meny­asszony! — minden bi­zonnyal kecsest, karcsút je­lent. A bece, a beCÉ-zés­­re utalhat?! Lássuk csak. Korábban írtuk, hogy a csacsi enyhíti a szamár ki­fejezést. Ugyanakkor nem föltétlenül kis csacsiról van szó, a nagy szamárra is mondhatjuk, hogy csacsi. Ahogy az ácsi-bácsi sem fiatal, ahogy a paci sem föltétlen csikó, lehet nagy ló is, s ahogy a böcce sem boci, hanem lehet nagy da­rab tehén is! Lehetséges volna, hogy szavakba „he­lyezett” „c”, tehát, amit oda tettünk, s ezzel be-­CÉZ-tük a szót is, megint új szó alkotását tette le­hetővé, a becézés szavun­kat? No, nem népszavazás­sal, hanem ki tudja, hány évezredes használati ta­pasztalat szülte? Ccc! Ci­­róka-miróka! Azaz: ezer bocs!... Vagyis maci-baci — mondja a gyerek. Tehát a nagy ló, a nagy csacsi, a nagy tehén vagy netán­­ökör, a kisgyerek szemszö­géből nézve lesz: paci, csa­csi, becce vagy böcce, a macska cica, a dici és ... más cici?! Ugyanis világo­san elkülöníthető a kicsi­nyítés a következő példá­val. Laci bácsi föltétlen fölnőtt! Ahogy az ácsi-bá­csi is az. De a Lacika már általában gyerek! (Külön érdekesség, hogy nem szű­kíti a nyelvi gyakorlat a „c”-re a becézést, hiszen a Pisti, Pali, Évi stb., szin­tén „becézés”, ahogy gyűj­tő becézés az „öcsi”, noha az utóbbi rajtragadhat a fölnőttön is! Viszont az „i”-vel való „becézésnél” azt figyelhetjük meg, hogy a három szótagból álló Il­dikó éppen úgy két szóta­gúvá válik — Ildi —, mint az egy szótagból álló Pál — Pali —, vagy: Aladár: Ali, Szilvia: Szilvi stb.). Jól látható, hogy ugyancsak a gyermeknyelvhez sorolható ici-pici kifejezésben ez a két kedvesítő, cirógató, me­lengető hangzó szintén je­len van, mármint a „c az „i”. Az is megfigyelhető, ha így játszunk a szavakkal: róka-bóka, Laci-baci, anya-banya, egyedem-be­­gyedem stb., akkor a máso­dik szó elején a „b”-t ta­láljuk általában. Vannak kivételek, például, ha „b”­­vel kezdődik a szó: bendő­­pendő, utva-futva, evés-ve­­rét stb., akkor a „b” roko­nai, a „p”, „v” és az „f” is szóba jöhet. De a máso­dik szóban a döntő többsé­ge van a „b”-nek!... Jól kipécéztük a „c”-t, h­urka­­picurka csiklandós cikizés is volt ez, és bár igen fon­tos, alapvetően az a hang­utánzás szerepe, onnét csí­rázik a nyelv, a „c” már önállóvá lett. Hiszen a disz­nó „becézése” röfi is lehet, ám a gyakoribb a coca, ko­ca, s a „kölkéé” a malac. S hogy ne legyen öncélú e móka-bóka, csacska­­bacska játék, tán föltéte­lezhetjük, hogy a paci sza­vunk így is kialakulhatott: ló — lóci — lóci-bóci —, majd: paci?!... Búcsúzóul cuppantsunk csókot, puszit, cuppanóst és lovagoljunk ki lóhalálában ebből a csek­­metesből, mielőtt bennün­ket is, az elvárható becé­zés helyett, kipécéznek. Tiszta vizet a Balti-tengernek Kitörő örömmel fogadták a szovjet tudósok a Balti-ten­geren — az észt partoknál — újabban feltűnt lepényhal­rajokat: a (mit sem sejtő) félszeg formájú halak vissza­térése számukra annak bi­zonyítéka, hogy a Balti-ten­ger tisztaságáért, a környe­zet ártalmai ellen évekkel ezelőtt meghirdetett hadjá­rat végre eredményeket hoz. A Balti-tenger 20 ezer ki­lométeres partvonala a világ ipari termelésének 15 száza­lékát adó hét országgal érint­kezik — innen a különlege­sen súlyos veszélyeztetettség. Az érintett országok szak­emberei már évekkel ezelőtt felismerték, hogy óvintézke­déseik terveit össze kell han­golniuk. Március közepén Riga adott otthont a szovjet, lengyel, dán, finn, svéd, NDK- és NSZK-beli tudósok legutóbbi nemzetközi tanács­kozásának. Ezen a konferen­cián a szovjet tudósok arról tájékoztathatták kollégáikat, hogy sikerült kidolgozniuk azt a matematikai-ökológiai modellt, amely lehetővé te­szi a viszonylag pontos prog­nózis készítését a tengervíz tisztaságáról és összetételé­ről. A szovjet szakemberek nemcsak szavakkal hívták fel a figyelmet arra, hogy a Balti-tengerbe torkolló fo­lyók hordaléka, a környező gyárak melléktermékei, szennyvizei, a hajóforgalom­ból származó olajszennyezés lassan jóvátehetetlen károkat okoz. Tervekkel is előálltak, s minthogy intelmeik meg­hallgatásra találtak, már megkezdték a 2000-ig kidol­gozott program megvalósítá­sát. A három balti köztársa­ság 40 városa, több mint 150 üzem az egyik első intézke­dés értelmében többé nem vezetheti szennyvizeit a Bal­ti-tengerbe. Másfél ezer me­chanikus, vegyi és biológiai tisztítóberendezést szerelte­k fel, elsősorban a környező folyómedrekben. A Néva fo­lyó torkolatában, valamint a Finn-öböl déli partján épülő berendezések hálózata na­ponta 4 millió köbméter víz tisztítását végzi majd el. Venstpilsben — Lettország —, az olajtankhajó-forgalom egyik központjában olyan tisztítóművet helyeztek üzembe, amely évente két­millió köbméter vizet bont fel, kiszűrve belőle nem is csekély mennyiségű — mel­lesleg még felhasználható — olajat. Rengeteg pénzt és ener­giát emésztenek fel a kuta­tások és az intézkedések. A terv valamennyi résztvevője bízik a sikerben. Hogy opti­mizmusuk nem túlzás, azt a jelek szerint igazolják a tenger — szennytől és a táp­lálék hiányától elűzött —la­kói. Nekik ugyan fogalmuk sincs a tudományos elméle­tekről, de ösztöneik csalha­tatlanok. Remélhetőleg azok a nagy örömmel fogadott le­pényhalak csak az elsők, s a Balti-tenger partvidéke hamarosan ismét benépesül korábban ott élt fajtákkal. —szászi— A kerekező olaszok Az olaszok lelkesednek a ke­rékpársportért, de a kétkere­kűt közlekedési eszközként nem kedvelik. Ennek sokfé­le oka van: a gépkocsifor­galom kíméletlen a kerékpá­rosokkal szemben, és a kipu­fogógázok is mérgezik a le­vegőt. Biztonság, élvezet és kikapcsolódás helyett a fé­lelem marad. Kivételt ké­peznek észak-olaszországi városok: Parma és Modena, ahol naponta ezrek közle­kednek kerékpárral gépko­csi és autóbusz helyett. Itt a kerékpárosoknak biztonságot nyújtanak. A római II Messaggero öt­letversenyre hívja fel a fő­város lakosságát, hogy a ke­rékpárosok végre biztonsá­gos utakhoz jussanak. Az ol­vasók leveleiből kitűnik, hogy a római családok alig 10 százalékának van kerék­párja. Javasolják, hogy el­sősorban Róma nagy park­jait kössék össze kerékpár­­utakkal, hogy a félősebbek apránként szokjanak hozzá a kerékpár használatához. Még egyéb oka is van az olaszoknak a kerékpározás propagálására: az olasz ke­rékpáripar 32 ezer üzemi munkásával válságban van. A múlt esztendőben számos munkást csökkentett munka­időben foglalkoztattak, de ebben az évben még elbo­csátások is lehetségesek. (Zoboki) *Érdem és ami érte jár... Arannyal dúsan díszített, ám nem túlságosan vastag könyv őrzi azok nevét és ér­demeit, akiket Bécs városa méltónak talált a díszpolgár­ságra. A névsorban Josef Haydn, Bruno Kreisky, a jelenlegi kancellár és König bíboros neve is szerepel vitathatat­lan érdemeik elismeréseként. Ám — amint arról a Die Presse beszámol — a koráb­bi években olyanok neve is a nagykönyvbe került, akik mai fogalmaink szerint „bor­zalmas” emberek, például véreskezű rendőrfőnök, el­nyomó földesurak és így to­vább. A díszpolgári cím használata ugyanis 1800 tá­járól ered, s akkor még nem olyan érdemeket ismertek el, mint manapság. Eddig összesen 114 férfi és 2 nő neve található a kor írásának megfelelő betűkkel a páncélszekrényben őrzött könyv lapjain. Elvileg bármelyik bécsi polgár javasolhat bárkit a díszpolgári cím elnyerésére. A jelenlegi szabályzat sze­rint — a címinfláció elke­rülésére — a városi tanács legfeljebb 1—2 nevet java­sol, s a polgármester dönt, ő nyújtja azután át az ok­levelet és a dísztűt, amely a zakóra tűzhető. Ezenkívül már csak egy dolog jár a díszpolgárnak: a díszsírhely. Díszpolgár csak Bécsben élő osztrák állampolgár le­het, s a megtisztelő címet „csak egészen rendkívüli ok­ból” lehet visszavonni. Az utóbbi évtizedekben el­sősorban művészek és politi­kusok neve került a könyv­be, tudós alig. A könyvet a „nyitott kapuk” napján te­kinthetik meg az érdeklődők, egyébként csak akkor veszik elő, amikor a grafikusok új név bevezetésének feladatát kapják. M. F. 9 Kalmár Pál vasárnapja Nemrég mutatták be a Vi­dám Színpadon a Szomorú vasárnap című darabot. A világsikert aratott címadó dal szerzőjének, Seress Re­zső (színművész, légtornász, dalköltő) életének állít emlé­ket a társulat. Hogyan is jött létre a Szomorú vasárnap, erről emlékezni leghivatot­­tabb a most 83 éves Kalmár Pál énekes, aki a dalt an­nak idején elsőként adta elő. Ferenc körúti lakásán egy egész délelőttöt átcseveg­tünk, felelevenítve a hajdan­volt történetet. — Nagyon jólesett Bodrogi Gyula igazgató figyelmes­sége, így jelen lehettem a premieren. Mondhatom, visz­­szavarázsolták számomra a korabeli hangulatot, amikor még Rezső barátom „sutto­gott, sírt, sóhajtott” a zon­gora mellett — ahogy a Szo­morú vasárnap szövegének szerzője, Jávor László újság­író említi könyvében. A Ku­lacs és a Kispipa volt a le­gendás helyszín. És még em­lékeimben az Ostende kávéház is (a mai Verseny Áruház helyén), ahonnan az akkor szomszédban működő rádió először adott külső közvetí­tést. Én énekeltem a kerek nikkelkeretbe foglalt mikro­fon márványkockájába ... — Milyen körülmények között került be a dal a köz­tudatba? — Még 1935-ben odaadta nekem a szöveget Arányi Kornél, egyszer lejátszották, és én első hallásra már éne­kelni is kezdtem, rögtön meg­tetszett. Felvittem a Colum­bia Lemezek magyarországi vezérképviselőjének, ő azon­ban hallani sem akart a számról. Egy hét múlva Bécsben jártam lemezfelvé­telen. Kijött a hangmérnök, hogy maradt egy meleg vi­aszkorong, kellene még va­lami. Ekkor „merészen” ja­vasoltam a Gloomy (másutt Sorrowful) Sunday-t, el is fogadták. Jó hónap múlva megérkezett Londonból a ki­tűnően sikerült próbanyo­mat, kezdték Pesten is árul­ni. A rádióban az első adás után letiltották, midőn Kiss Eszter cselédlány — állító­lag a Szomorú vasárnap haj­tására — kiugrott az abla­kon. Még történt néhány ha­sonló öngyilkosság világ­szerte, szegény Seress Rezső is így vetett véget életének. A Szeressük egymást, gye­rekek ugyancsak az ő szer­zeménye volt, összesen ti­zenhat dalát énekeltem. — Kik tűzték műsorukra még? — Paul Robeson, Marian Anderson, Ray Charles, Ac­ker Bilk és sokan mások. E neveket felsorolják a darab­ban, mi tagadás, nagyon meglepett, hogy éppen én, az első — kimaradtam. Ezt a visszaemlékezést már csak azért is elteszem, hiszen ré­gi Népszava-előfizető vagyok, és megható, hogy nem felej­tettek el. Kalmár Pálnak még sok, vidám vasárnapot kívánunk. (selmeczy) Egykor... ... és most

Next