Népszava, 1983. május (111. évfolyam, 102–127. sz.)
1983-05-22 / 120. szám
NÉPSZAVA 1983. MÁJUS 22., VASÁRNAP Tragikus varázsformula Mintegy 10 éve vette rá egy Kurt Oligmüller nevezetű nyugatnémet állampolgár a Genfi-tó partján dolgozó fogorvost, dr. Christian Friedrichet arra, hogy „egy teljesen adminisztratív állást” vállaljon el. Oligmüller ugyanis — amint azt most a fogorvos elmondja — azt állította, hogy egy olyan varázsformula birtokában van, amellyel mindenféle tőzsdei spekuláción csak nyerni lehet. A fogorvost arra kérte, hogy vállalja el az Activa S. A. elnevezésű cég felügyelő tanácsának elnökségét, s ezért bizonyos összeget fizet neki. Nemrég azonban tragikus fordulat következett be: Oligmüller először agyonlőtte feleségét, majd öngyilkos lett. Mi történt? A varázsformula az amerikai tőzsde barométerét jelző Dow Jones-indexből, egy számítógépből, egy háromszögvonalzóból és egy körzőből állt. Ezzel az együttessel tevékenykedett 10 éven át, de a múlt év végén összeroppant. „Számításai” alapján ugyanis azt jósolta, hogy a New York-i tőzsde 1982 végére vagy 1983 elejére teljesen összeomlik. Azonban ennek ellenkezője következett be. A spekuláció tehát nem vált be — Oligmüller nem látott más kiutat, mint az öngyilkosság. Volt ügyfelei most a felügyelő tanács elnökén próbálják behajtani a hátrahagyott adósságot, háromnegyed millió osztrák schillingnek megfelelő összeget. A svájci hatóságok teljesen tanácstalanok, hiszen az orvos tulajdonképpen szintén a szélhámosság áldozata, de a felügyelő tanácsnak mégiscsak elnöke volt, s aláírásai egy sor iraton megtalálhatók. MDF. Gorkij ex librise Egy Moszkvában rendezett ex libris-kiállításon a közelmúltban több mint száz művész alkotását mutatták be. Olyan híres írók és költők könyvjegyét is kiállították például, mint Fegyin, Gorkij, Voznyeszenszkij. Az ex librisek eredetileg feltüntették a könyvek tulajdonosának nevét, esetleg címerét vagy jelképét, s az apró műalkotásokat azután beragasztották a könyvtáblák belsejébe. A gyűjtők — az exlibristák — egyesületei 1900 körül alakultak Angliában, Franciaországban, Németországban és az USA- ban. Az egyik legrégibb egyesületet 1891-ben Berlinben alapították. Az első ex libris, amely 1470—80 körül készült, sünt ábrázolt, fametszetről nyomtatták. Dürer is készített ex librist a XVI. század elején egy Pirckheimer nevű barátjának, aki mecénása is volt. Híres gyűjtő volt Bacon, Madame Pompadour, Marie Antoinette, Washington, Humboldt, Dickens és Schopenhauer. Gyakran került ex libris könyvtári könyvekbe, főleg kolostorok könyvtáraiba, magános gyűjtők ajándékaként vagy hagyatékából. A legrégibb orosz ex libris egy Fehér-tenger melletti kolostorból maradt fent, 1493-ból. A leghíresebb művészek közül is sokan készítettek ex libriseket, Holbein, Cranach, Matisse és Picasso is hódolt ennek a miniatűr műfajnak. A mai gyűjtők már nem ragasztják be könyvekbe az ex libriseket, sőt — akár a bélyeggyűjtők — témák szerint gyűjtik és rendezik őket. (Zoboki) Alekszej Kravcsenko ex librise Csehszlovák ex libris ' * tinty r\KT JTOto AP.YH XO+JAS. + OBOZ KYPIOY INICIVA\ SAPIENTIAETIMOR.BMINI- Albrecht Dürer ex librise A spenót trónfosztása Egy francia orvos pontot tett a „spenótmítosz” végére. Dr. Nicolas Schmidt, az „Aide Visuel du Practicien — la vie medicale” című orvosi folyóirat májusi számában leszámolt a Popeye-legendával is. Mint ismeretes, a harmincas években Popeye, a tengerész volt az egyik legkedveltebb rajzfilmfigura, aki bármilyen válságos helyzetből ki tudta vágni magát, ha elővette és lehajtotta spenótos konzervdobozának tartalmát. Ettől olyan erőre kapott, hogy legyőzhetetlenné vált. A francia doktor viszont most cikkében rámutat, hogy a spenót különleges erősítő hatásáról táplált hit — tévhit. Sokáig azt hitték, hogy a spenótnak annyi vastartalma van, amely fogyasztóinak plusz erőt kölcsönöz. Ezzel szemben a valóság az — írja dr. Schmidt —, hogy az agyonreklámozott főzelékfajta vastartalma nemhogy magasabb az átlagnál, hanem annál jóval alacsonyabb. Több hüvelyes főzelékfajtának, például a babnak vagy a borsónak viszont lényegesen nagyobb a vastartalma a spenóténál és az átlagnál is. Honnan akkor a tévedés? A francia orvos ezt is kinyomozta. Kiderült, hogy a hiba elég régi eredetű és a XIX. század végére nyúlik vissza. Ekkor történt, hogy egy orvosi kutatócsoport titkárnője tizedesponthibát vétett a kutatási eredményeket összegező okmányban és így tett szert a spenót a meg nem érdemelt világhírnévre, így keletkezett azután a zöldfőzelék körüli hírverés, amelyet nemsokára követtek a Popeye-filmek és ezek nyomán évtizedekig senki sem vonta kétségbe a spenót különleges vastartalmáról szóló adatokat. A nagy hírű spenótot természetesen különösen a szülők ajánlották előszeretettel gyermekeiknek: „Edd meg a spenótot, hogy erős legyél!” — jelszóval. Hát most már ennek is fuccs. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a spenót ne lenne tápláló és egészséges és semmiképpen sem lenne helyes, ha a gyerekek most már sztrájkba lépnének, ha spenótot raknak eléjük. Mert azért ez a főzelékfajta — akárcsak a többi zöldfőzelék — nagyon jó hatású, különösen a növésben levő fiataloknak, még akkor is, ha most detronizálták. (én) Játék és törvény Ahogy ígértük korábban, a „t” hangzónkkal sem tétovázunk, tettünket tovább sem tettetjük, nem is tettettetjük, ennél nagyobb a tét! Éppen ezért lássuk most a té-vel lehető föltételezéseket, de előbb magát a TÉ hangzót. Tény, kemény hangzó, a tárgy jele — kit? mit? valakit! valamit! — válaszoljuk. Cselekvésben már megkettőzve, a megtett dolgot rögzíti, ami elvégeztetett, amin már túl vagyunk, így a múlt idő jele — s éppen ebben a szóban „múlt” egy TÉ, ahogy a „volt”-ban is —, ám így már kettőződik: múlott, hullott, nyúlott stb. (Ha magánhangzó után fordul elő.) Ha pedig eleve benne van a szóban, például „folt”, akkor meg kell ismételnünk a mit kérdésre: folt-ot stb. (De így is, amikor tárgyiasodik: múltat, volt-at, de előfordulhat ilyen formában is, hirtelen jöttét stb.) Ha nagyon fontos vagy föltűnő dolgot tettünk, azt is mondhatjuk: betetéztük tettünk. Viszont egyúttal — milyen különös! — esetleg be is tetőztük munkánkat, a tetőre értünk. Tevőn, tevékenyen tettük, amit tettünk — s tettünk tető tetézte e tettet. S miközben arról szólunk, hogy nem tettük, nem is tettettük vagy tettet tettük tettünk, közben a szavakat is tele- TÉZ-zük! Nem csak mi nem maradtunk tétlenek, a szavak sem! S lám, mennyire nem mindegy hány „té”-t tettünk s hova „tettünk”be, illetőleg a szavakba! De tegyük dolgunkat tovább s ne tétován haladjunk té s tova... (íme, a „t” szerepel a tétlenkedő bizonytalankodásban is!) ... s vigyázzunk, nehogy tettünk tettettetett tettetésében tetten érjenek, mert akkor jóvátehetetlen s főként betetézhetetlen lesz a tevékenységünk. De álljunk csak meg itt is egy szóra! (Ne totojázzunk! Tördeljük el szokásunk szerint az egyik előbbi szót: be-TET-éz-TET-be- TET-len. Nos, a „tét” alak, e „szabálytalan” elválasztásokkal, háromszor fordul elő e különös szóban. Nem tétlenkedik a „tét” ... Nincs szándékunkban elemezni e szót, az messzire vezetne, hely hiányában csak anynyit említünk — föltételezésként! —, hogy a „he” ’szócska, valójában „ha”, csak a magánhangzó-illeszkedési törvény miatt „magasul” az „e”-khez. Amíg például a „fog-ha-tat-lan” szavunkban pedig a „tat” mélyül az „o”-hoz! Amíg valaki tétovázik, vagyis nem ismételjük meg a „t”-t, nem lesz a dologból tett (mely egyszerre jelen és múlt idejű, a mondat értelme határozza meg az időt!), tétje sincs úgy látszik a tettének. Talán s nem tétován eljátszhatunk újra, akár mondókásan tevékeny Tinkkel: Tészek, tézek, betetézek. Tettet és szót teletézek. Tészem — tézem! — teszem tettem. Csak a tétlen tehetetlen! Banditautánpótlás Már hónapok óta alig múlik el nap, hogy Nápolyban ne esne áldozatul egy vagy több gengszter a vele szemben álló szervezet támadásának. Történik mindez annak ellenére, hogy a rendőrség mostanában elég sikeresen küzd a banditák ellen. A szinte számtalan gyilkosság következtében természetesen csökken az alvilág tagjainak létszáma, s ez önmagában örvendetes jelenség lenne. Sajnos van egy másik következménye is a létszámcsökkenésnek, ami egyáltalán nem kívánatos. A nápolyi gyermekek egy csoportja szüleik jóvoltából, vagy éppen „keresetükből” elég szép számban rendelkeznek mopeddel. A gyanútlan és tapasztalatlan külföldiek elég gyakran látták ennek kárát: a motoros gyermekek járdaszigeten haladó gyalogos kezéből kitépték a táskát, majd pillanatok alatt eltűntek az óriási forgalomban. A bandák most új „munkalehetőséget” biztosítottak ezeknek a kis banditáknak. A meggyilkolt bandatagok helyett ugyanis velük szállíttatják a megadott címre a kábítószert. Ez gyors és olcsó módszer, nem is beszélve a kockázatmentességről. A gyerek ugyanis — ha véletlenül elkapja egy rendőr — néhány alapos pofonnal megússza, hiszen megbízója nevét el sem tudja árulni. Egyegy szállítmányért általában 3000 lírát kap, s ez arra jó, , hogy ő is vásároljon magának kábítószert! Elképzelhető, hogy milyen nemzedék nő fel Nápolyban. — ray — • A rendelet után Jöjjenek, kislányok, majd mi átképezzük magukat Pintér Péter rajta A könyvhét előtt A jó könyv nemesít Dluhopolszky László rajza A törvény szigorával Az olasz közvéleményben és a parlamentben egyaránt sok vitát okozott a nemi erőszak megbüntetésére kidolgozott törvény. Kifogásolták például, hogy a jogszabály egybefoglalja a kierőszakolt csók és a szó szerinti nemi erőszak eseteit. Ugyanis mindegyiket büntetik, de nem egyformán. A törvény azzal a jelszóval született, hogy védelmezni kell a nemi szabadságjogot. Tartalmazza a többi között a nemi háborgatásról szóló cikkelyt. Vagyis védelmébe veszi azokat, akik az utcán, autóbuszban, strandon vagy más helyen zaklatásnak vannak kitéve, illetéktelen személyek „érintésének” alanyai. Hathónapos elzárás jár az ilyesmi elkövetőjének, de egy esztendő, ha a sértett fél 14 éven aluli. Mégis enyhébb ez a cikkely, mint az a korábbi jogszabály, amellyel például két évvel ezelőtt egy toscanai fiatal katonát négyévi börtönre ítéltek. Egy járókelő feljelentette: A katona bűne az volt, hogy saját menyasszonyának a hátsó felét megpaskolta nyilvánosan. Az új törvény bünteti azt a férjet is, aki saját feleségével szemben követ el nemi erőszakot. Háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést kaphat. A korábbi büntetőkódex alapján is elítélhető volt a férj, ha feleségével szemben követett el ilyen erőszakot. Hasonló eset csak 1976-ban került bíróság elé. Egyetlenegyszer. Akkor a semmítőszék kimondta, hogy a házasfél nem veszti el feltétel nélkül a házasságban sem a saját teste feletti rendelkezés jogát, sem azt a természetes szabadságjogot, hogy megtagadja a nemi odaadást. Érdekes viszont, hogy most már a feleség is elítélhető saját férjével szembeni erőszakért. Ugyanúgy 3-8 évig terjedő börtönbüntetést kaphat. Ilyen cselekményért még nem tettek feljelentést Itáliában. Akkor miért foglalják törvénybe? Az új törvény születésének pikantériájához tartozik, hogy a parlamentben, amely a törvényt alkotta, egy ízben maga a parlament egyik alkalmazottja követett el az épületben nemi erőszakot egy fiatal női alkalmazottal szemben. A törvény tárgyalása előtt erről az esetről az illető hölgy sajtóértekezleten számolt be. Nyilván házi érvként a törvény mellett. K. J. 9 Nézzük a népet!! Május végének jeles napja Orbáné, a „szőlőpásztoré”. Ilyentájt virágzik a szőlő s a gyenge szőlővirágban nagy kárt tehet az eső, a fagy. Évszázados, népi szokás szerint ezen a napon, május 25-én körülhordták a szőlőkben e védszent felpántlikázott, felvirágozott szobrait, kérvén: segítse be terméshez a szőlősgazdákat. Gyakran megesett az is, ha éppen Orbán napjára fordult hűvösre, esősre az idő, nemcsak a szőlővirágot érte veszedelem, de Orbán is megbűnhődött. Sárral dobálták meg a szobrát, sőt meg is hempergették a föl dr rrrr dön, úgy húzták haza. Bálint Sándor feljegyezte a szegedi öreg parasztok ajkán élő szólást is: „még azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba”. De a május végi „fagyosszent” nemcsak a szőlő, a méhek pásztora is. Szendrey Zsigmond így írja: „a méhek az ő bogarai” — a népi megfigyelés szerint ugyanis ezen a napon rajzanak. Ám nemcsak ezek a hasznos, szorgalmas rovarok, de a cserebogarak rajzásának is május az ideje. Ha meleg a május, korábban, ha hűvösebb, később bújnak elő a föld alól, de — mennyiségüket tekintve — pontos „menetrend” szerint. Lárváik — a pajorok — három esztendőt töltenek a föld alatt, így minden negyedik évben számíthatunk bőséges „cserebogártermésre”, a következő, egyszerű számítás szerint: az esztendő számait összeadjuk, majd elosztjuk hárommal. Ha maradék nélkül osztható, abban az évben kelnek szárnyra nagyobb tömegben a nálunk honos cserebogarak. Eszerint (1+9+8+3=21:3=7), az idei esztendő is ezek közül való. A kiskertekben a legegyszerűbb védekezési mód, ha hajnalonta „szüretelünk”, vagyis olyankor rázzuk meg a fákat, amikor még dermedten függnek rajtuk, s lehullván, könynyen elpusztíthatók a cserebogarak. R. N.