Népszava, 1983. május (111. évfolyam, 102–127. sz.)

1983-05-22 / 120. szám

NÉPSZAVA 1983. MÁJUS 22., VASÁRNAP Tragikus varázsform­u­la Mintegy 10 éve vette rá egy Kurt Oligmüller nevezetű nyugatnémet állampolgár a Genfi-tó partján dolgozó fog­orvost, dr. Christian Fried­­richet arra, hogy „egy telje­sen adminisztratív állást” vállaljon el. Oligmüller ugyanis — amint azt most a fogorvos elmondja — azt ál­lította, hogy egy olyan va­rázsformula birtokában van, amellyel mindenféle tőzsdei spekuláción csak nyerni le­het. A fogorvost arra kérte, hogy vállalja el az Activa S. A. elnevezésű cég felügye­lő tanácsának elnökségét, s ezért bizonyos összeget fizet neki. Nemrég azonban tragikus fordulat következett be: Oligmüller először agyonlőtte feleségét, majd öngyilkos lett. Mi történt? A varázsformula az ameri­kai tőzsde barométerét jelző Dow­ Jones-indexből, egy számítógépből, egy három­szögvonalzóból és egy körző­ből állt. Ezzel az együttessel tevékenykedett 10 éven át, de a múlt év végén összerop­pant. „Számításai” alapján ugyanis azt jósolta, hogy a New York-i tőzsde 1982 vé­gére vagy 1983 elejére telje­sen összeomlik. Azonban en­nek ellenkezője következett be. A spekuláció tehát nem vált be — Oligmüller nem látott más kiutat, mint az öngyilkosság. Volt ügyfelei most a felügyelő tanács el­nökén próbálják behajtani a hátrahagyott adósságot, há­romnegyed millió osztrák schillingnek megfelelő össze­get. A svájci hatóságok telje­sen tanácstalanok, hiszen az orvos tulajdonképpen szintén a szélhámosság áldozata, de a felügyelő tanácsnak mégis­csak elnöke volt, s aláírásai egy sor iraton megtalálha­tók. MD­F. Gorkij ex librise Egy Moszkvában rendezett ex libris-kiállításon a­­ közel­múltban több mint száz mű­vész alkotását mutatták be. Olyan híres írók és költők könyv­jegy­ét is kiállították például, mint Fegyin, Gor­kij, Voznyeszenszkij. Az ex librisek eredetileg feltüntették a könyvek tulaj­donosának nevét, esetleg cí­merét vagy jelképét, s az ap­ró műalkotásokat azután be­ragasztották a könyvtáblák belsejébe. A gyűjtők — az exlibristák — egyesületei 1900 körül alakultak Angliá­ban, Franciaországban, Né­metországban és az USA- ban. Az egyik legrégibb egyesületet 1891-ben Berlin­ben alapították. Az első ex libris, amely 1470—80 körül készült, sünt ábrázolt, fametszetről nyom­tatták. Dürer is készített ex librist a XVI. század elején egy Pirckheimer nevű ba­rátjának, aki mecénása is volt. Híres gyűjtő volt Ba­con, Madame Pompadour, Marie Antoinette, Washing­ton, Humboldt, Dickens és Schopenhauer. Gyakran ke­rült ex libris könyvtári köny­vekbe, főleg kolostorok könyvtáraiba, magános gyűj­tők ajándékaként vagy ha­gyatékából. A legrégibb orosz ex libris egy Fehér-tenger melletti kolostorból maradt fent, 1493-ból. A leghíresebb művészek közül is sokan készítettek ex libriseket, Holbein, Cranach, Matisse és Picasso is hódolt ennek a miniatűr műfajnak. A mai gyűjtők már nem ra­gasztják be könyvekbe az ex libriseket, sőt — akár a bé­lyeggyűjtők — témák szerint gyűjtik és rendezik őket. (Zoboki) Alekszej Kravcsenko ex librise Csehszlovák ex libris ' * tinty r\KT JTOto AP.YH XO+JAS. + OBOZ KYPIOY INICIVA\ SAPIENTIAETIMOR.BMINI- Albrecht Dürer ex librise A spenót trónfosztása Egy francia orvos pontot tett a „spenótmítosz” végére. Dr. Nicolas Schmidt, az „Aide Visuel du Practicien — la vie medicale” című or­vosi folyóirat májusi számá­ban leszámolt a Popeye-le­­gendával is. Mint ismeretes, a harmincas években Popeye, a tengerész volt az egyik legkedveltebb rajzfilmfigura, aki bármilyen válságos hely­zetből ki tudta vágni magát, ha elővette és lehajtotta spe­nótos konzervdobozának tar­talmát. Ettől olyan erőre ka­pott, hogy legyőzhetetlenné vált. A francia doktor viszont most cikkében rámutat, hogy a spenót különleges erősítő hatásáról táplált hit — tév­hit. Sokáig azt hitték, hogy a spenótnak annyi vastartal­ma van, amely fogyasztóinak plusz erőt kölcsönöz. Ezzel szemben a valóság az — írja dr. Schmidt —, hogy az agyonreklámozott főzelék­fajta vastartalma nemhogy magasabb az átlagnál, hanem annál jóval alacsonyabb. Több hüvelyes főzelékfajtá­nak, például a babnak vagy a borsónak viszont lényege­sen nagyobb a vastartalma a spenóténál és az átlagnál is. Honnan akkor a tévedés? A francia orvos ezt is ki­nyomozta. Kiderült, hogy a hiba elég régi eredetű és a XIX. század végére nyúlik vissza. Ekkor történt, hogy egy orvosi kutatócsoport tit­kárnője tizedesponthibát vé­tett a kutatási eredményeket összegező okmányban és így tett szert a spenót a meg nem érdemelt világhírnévre, így keletkezett azután a zöldfőzelék körüli hírverés, amelyet nemsokára követtek a Popeye-filmek és ezek nyo­mán évtizedekig senki sem vonta kétségbe a spenót kü­lönleges vastartalmáról szóló adatokat. A nagy hírű spenótot ter­mészetesen különösen a szü­lők ajánlották előszeretettel gyermekeiknek: „Edd meg a spenótot, hogy erős legyél!” — jelszóval. Hát most már ennek is fuccs. Mindez azonban nem je­lenti azt, hogy a spenót ne lenne tápláló és egészséges és semmiképpen sem lenne helyes, ha a gyerekek most már sztrájkba lépnének, ha spenótot raknak eléjük. Mert azért ez a főzelékfajta — akárcsak a többi zöldfőzelék — nagyon jó hatású, különö­sen a növésben levő fiatalok­nak, még akkor is, ha most detronizálták. (én) Játék és törvény Ahogy ígértük korábban, a „t” hangzónkkal sem této­vázunk, tettünket tovább sem tettetjük, nem is tettet­­tetjük, ennél nagyobb a tét! Éppen ezért lássuk most a té-vel lehető fölté­telezéseket, de előbb magát a TÉ hangzót. Tény, ke­mény hangzó, a tárgy jele — kit? mit? valakit! va­lamit! — válaszoljuk. Cse­lekvésben már megkettőz­ve, a megtett dolgot rögzí­ti, ami elvégeztetett, amin már túl vagyunk, így a múlt idő jele — s éppen ebben a szóban „múlt” egy TÉ, ahogy a „volt”-ban is —, ám így már kettőződik: múlott, hullott, nyúlott stb. (Ha magánhangzó után for­dul elő.) Ha pedig eleve benne van a szóban, pél­dául „folt”, akkor meg kell ismételnünk a mit kérdés­re: folt-ot stb. (De így is, amikor tárgyiasodik: múlt­at, volt-at, de előfordulhat ilyen formában is, hirtelen jöttét stb.) Ha nagyon fontos vagy föltűnő dolgot tettünk, azt is mondhatjuk: betetéztük tettünk. Viszont egyúttal — milyen különös! — esetleg be is tetőztük munkánkat, a tetőre értünk. Tevőn, te­vékenyen tettük, amit tet­tünk — s tettünk tető te­tézte e tettet. S miközben arról szólunk, hogy nem tettük, nem is tettettük vagy tettet tettük tettünk, közben a szavakat is tele- TÉZ-zük! Nem csak mi nem maradtunk tét­lenek, a sza­vak sem! S lám, mennyire nem mindegy hány „té”-t tettünk s hova „tettünk”­­be, illetőleg a szavakba! De tegyük dolgunkat tovább s ne tétován haladjunk té­ s tova... (íme, a „t” szerepel a tétlenkedő bizonytalan­kodásban is!) ... s vigyáz­zunk, nehogy tettünk tettet­­tetett tettetésében tetten ér­jenek, mert akkor jóváte­hetetlen s főként betetézhe­­tetlen lesz a tevékenysé­günk. De álljunk csak meg itt is egy szóra! (Ne totojáz­zunk! Tördeljük el szoká­sunk szerint az egyik előb­bi szót: be-TET-éz-TET-be- TET-len. Nos, a „tét” alak, e „szabálytalan” elválasz­tásokkal, háromszor fordul elő e különös szóban. Nem tétlenkedik a „tét” ... Nincs szándékunkban elemezni e szót, az messzire vezetne, hely hiányában csak any­nyit említünk — föltétele­zésként! —, hogy a „he” ’szócska, valójában „ha”, csak a magánhangzó-illesz­kedési törvény miatt „ma­gasul” az „e”-khez. Amíg például a „fog-ha-tat-lan” szavunkban pedig a „tat” mélyül az „o”-hoz! Amíg valaki tétovázik, vagyis nem ismételjük meg a „t”-t, nem lesz a dologból tett (mely egyszerre jelen és múlt idejű, a mondat ér­telme határozza meg az időt!), tétje sincs úgy lát­szik a tettének. Talán s nem tétován el­játszhatunk újra, akár mondókásan tevékeny Tinkkel: Tészek, té­zek, betetézek. Tettet és szót teletézek. Tészem — tézem! — teszem tettem. Csak a tétlen tehetetlen! Bandita­utánpótlás Már hónapok óta alig múlik el nap, hogy Nápolyban ne esne áldozatul egy vagy több gengszter a vele szemben ál­ló szervezet támadásának. Történik mindez annak elle­nére, hogy a rendőrség mos­tanában elég sikeresen küzd a banditák ellen. A szinte számtalan gyil­kosság következtében termé­szetesen csökken az alvilág tagjainak létszáma, s ez ön­magában örvendetes jelen­ség lenne. Sajnos van egy másik következménye is a létszámcsökkenésnek, ami egyáltalán nem kívánatos. A nápolyi gyermekek egy csoportja szüleik jóvoltából, vagy éppen „keresetükből” elég szép számban rendel­keznek mopeddel. A gyanút­lan és tapasztalatlan külföl­diek elég gyakran látták en­nek kárát: a motoros gyer­mekek járdaszigeten haladó gyalogos kezéből kitépték a táskát, majd pillanatok alatt eltűntek az óriási forgalom­ban. A bandák most új „mun­kalehetőséget” biztosítottak ezeknek a kis banditáknak. A meggyilkolt bandatagok helyett ugyanis velük szállít­tatják a megadott címre a kábítószert. Ez gyors és olcsó módszer, nem is beszélve a kockázatmentességről. A gye­rek ugyanis — ha véletlenül elkapja egy rendőr — né­hány alapos pofonnal meg­ússza, hiszen megbízója ne­vét el sem tudja árulni. Egy­­egy szállítmányért általában 3000 lírát kap, s ez arra jó, , hogy ő is vásároljon magá­nak kábítószert! Elképzelhe­tő, hogy milyen nemzedék nő fel Nápolyban. — ray — •­­ A rendelet után­ ­ Jöjjenek, kislányok, majd mi átképezzük magukat Pintér Péter rajta A könyvhét előtt A jó könyv nemesít Dluhopolszky László rajza A törvény szigorával Az olasz közvéleményben és a parlamentben egyaránt sok vitát okozott a nemi erő­szak megbüntetésére kidol­gozott törvény. Kifogásolták például, hogy a jogszabály egybefoglalja a kierőszakolt csók és a szó szerinti nemi erőszak eseteit. Ugyanis mindegyiket büntetik, de nem egyformán. A törvény azzal a jelszóval született, hogy védelmezni kell a nemi szabadságjogot. Tartalmazza a többi között a nemi háborgatásról szóló cikkelyt. Vagyis védelmébe veszi azokat, akik az utcán, autóbuszban, strandon vagy más helyen zaklatásnak van­nak kitéve, illetéktelen sze­mélyek „érintésének” ala­nyai. Hathónapos elzárás jár az ilyesmi elkövetőjének, de egy esztendő, ha a sértett fél 14 éven aluli. Mégis enyhébb ez a cikkely, mint az a ko­rábbi jogszabály, amellyel például két évvel ezelőtt egy toscanai fiatal katonát négy­évi börtönre ítéltek. Egy já­rókelő feljelentette: A kato­na bűne az volt, hogy saját menyasszonyának a hátsó felét megpaskolta nyilváno­san. Az új törvény bünteti azt a férjet is, aki saját felesé­gével szemben követ el nemi erőszakot. Háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést kaphat. A korábbi büntető­kódex alapján is elítélhető volt a férj, ha feleségével szemben követett el ilyen erőszakot. Hasonló eset csak 1976-ban került bíróság elé. Egyetlenegyszer. Akkor a semmítőszék kimondta, hogy a házasfél nem veszti el fel­tétel nélkül a házasságban sem a saját teste feletti ren­delkezés jogát, sem azt a ter­mészetes szabadságjogot, hogy megtagadja a nemi odaadást. Érdekes viszont, hogy most már a feleség is elítélhető saját férjével szem­beni erőszakért. Ugyanúgy 3-8 évig terjedő börtönbün­tetést kaphat. Ilyen cselek­ményért még nem tettek fel­jelentést Itáliában. Akkor miért foglalják törvénybe? Az új törvény születésének pikantériájához tartozik, hogy a parlamentben, amely a törvényt alkotta, egy ízben maga a parlament egyik al­kalmazottja követett el az épületben nemi erőszakot egy fiatal női alkalmazottal szemben. A törvény tárgya­lása előtt erről az esetről az illető hölgy sajtóértekezleten számolt be. Nyilván házi érv­ként a törvény mellett. K. J. 9 Nézzük a népet!! Május végének jeles napja Orbáné, a „szőlőpásztoré”. Ilyentájt virágzik a szőlő s a gyenge szőlővirágban nagy kárt tehet az eső, a fagy. Évszázados, népi szo­kás szerint ezen a napon, május 25-én körülhordták a szőlőkben e védszent fel­pántlikázott, felvirágozott szobrait, kérvén: segítse be terméshez a szőlősgazdá­kat. Gyakran megesett az is, ha éppen Orbán napjára fordult hűvösre, esősre az idő, nemcsak a szőlővirágot érte veszedelem, de Orbán is megbűnhődött. Sárral dobálták meg a szobrát, sőt meg is hempergetté­k a föl­­ dr rrrr­­ dön, úgy húzták haza. Bá­lint Sándor feljegyezte a szegedi öreg parasztok aj­kán élő szólást is: „még azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba”. De a május végi „fagyos­szent” nemcsak a szőlő, a méhek pásztora is. Szend­­rey Zsigmond így írja: „a méhek az ő bogarai” — a népi megfigyelés szerint ugyanis ezen a napon raj­zanak. Ám nemcsak ezek a hasznos, szorgalmas rova­rok, de a cserebogarak raj­zásának is május az ideje. Ha meleg a május, koráb­ban, ha hűvösebb, később bújnak elő a föld alól, de — mennyiségüket tekintve — pontos „menetrend” sze­rint. Lárváik — a pajorok — három esztendőt tölte­nek a föld alatt, így min­den negyedik évben szá­míthatunk bőséges „csere­bogártermésre”, a követke­ző, egyszerű számítás sze­rint: az esztendő számait összeadjuk, majd elosztjuk hárommal. Ha maradék nélkül osztható, abban az évben kelnek szárnyra na­gyobb tömegben a nálunk honos cserebogarak. Esze­rint (1+9+8+3=21:3=7), az idei esztendő is ezek kö­zül való. A kiskertekben a legegyszerűbb védekezési mód, ha hajnalonta „szüre­telünk”, vagyis olyankor rázzuk meg a fákat, amikor még dermedten függnek rajtuk, s lehullván, köny­­nyen elpusztíthatók a cse­rebogarak. R. N.

Next