Népszava, 1983. június (111. évfolyam, 128–153. sz.)
1983-06-30 / 153. szám
NÉPSZAVA 1983. JÚNIUS 30.. CSÜTÖRTÖK ■ X n nrt VJ \J 1 L . . ' • : ?• "• •••/ • £ Hideg zuhany Hollandia ellen Plovdivban szerdán folytatták a sakkcsapat Európabajnokságot. A magyar válogatott Hollandiával került szembe, s váratlanul alakultak az eredmények. Három játszma függőben maradt, s azok befejezése előtt Hollandia 3,5—1,5 arányban vezetett. Timman legyőzte Portischt, Van der Wiel Saxot, Böhm pedig Horváthot. A magyarok közül egyedül Adorján nyert Sterren ellen, a Sosonko-Ribli parti pedig döntetlen eredménnyel zárult. Ezek közül Van der Wiel már a megnyitásból olyan előnnyel került ki, hogy győzelme valószínűnek látszott. A 8. táblán Böhm döntetlent ajánlott fel Horváthnak, a magyar fiatal azonban ezt elutasította, majd utána elnézett egy tisztet és veszített. A függőben maradt játszmák: Ligterina—Csőm, Csőm helyzete nehéz, Vigersen— Grószpéter, az állás döntetlen színezetű, Langewit— Schneider, a magyar sakkozó esetleg tarthatja a döntetlent. További eredmények: Szovjetunió—Jugoszlávia 2—2 (3), Anglia— NSZK 1,5—0,5 (6), Bulgária —Dánia 3—1 (4). A Szovjetunió—Dánia mérkőzésből egy játszma továbbra is függő. Az állás a függők befejezése előtt: Szovjetunió 27 (4), Jugoszlávia 22 (3), Magyarország 21 (3), Anglia 17,5 (6), Hollandia 17 (3), Bulgária 16 (4), Dánia 11 (5), NSZK 10 (6). A csütörtöki fordulóban Magyarország az NSZK ellen játszik. Verőci Zsuzsa Ribli Zoltán 0 Veszprémben, a VI. Bakony Kupa ejtőernyősversenyen eddig stílusugrásban, illetve csapat célba ugrásban fejeződtek be a küzdelmek. Még tartanak az egyéni célba ugrás sorozatai. Eredmények: Stílusugrás: 1. Timár Vince (Békéscsaba REK) 8.07 mp. Csapat célbaugrás: 1. Asbóth SE II. 1.02 m. 0 Ismét Győr ad otthont július 4—9. között a 21 éven aluli teniszezők Galea Kupa nemzetközi versenyének, amelyen öt ország — Japán, Görögország, Lengyelország, Norvégia és Magyarország — méri össze tudását. A magyar csapatban előreláthatóan Guti, Kiss és Zentai szerepel. A Magyar Hajó- és Darugyár Daru és Kazán gyáregysége főmérnök mellé titkárnőt keres azonnali belépésre. Jelentkezés: a személyzeti és oktatási osztályon: Budapest XIII., Meder u. 9. 823-as mellék. ||||, HMM A csapat egyharmada újonc !Hány aranyat ér a felkészülés? A világbajnoki színhelyek nagy keringőjében egy évtized után ismét Bécs ad otthont a világ legjobb vívóinak. A magyar vívókapitány, Kulcsár Győző még versenyzőként koptatta a pástot az előző bécsi VB-n. Sőt, onnan arannyal érkezett haza. Párbajtőrcsapatunk legendás négyese — Kulcsár, Schmitt, Nemere, Fenyvesi dr. — kápráztatta el akkoriban a világot. Pedig nem akármilyen ellenfelek forgatták a pengét. A szovjet csapatot például Krist, a svédekét Edling vezette. S itt érdemes megállni egy,pillanatra. Hiszen eszembe jut a felejthetetlen történet: Rerrich Béla, a svédek kapitánya úgy próbálta idegesíteni a magyar kvartettet, hogy lépten-nyomon óvott. Az egyik ilyen vita oly hoszszú ideig húzódott, hogy Rerrich kapitány a páston álldogáló vívójának, Jacobsonnak tálcán felszolgálta az ebédet. Hátha ezzel a pást másik oldalán álldogáló Fenyvesi Csabát kizökkenti nyugalmából. Kulcsárék revansképpen asztalt állítottak a pástra. Körbeülték és amíg a zsűri tanácskozott , römiztek. Szóval, nem volt ideges a társaság. Kulcsár Győzőt most arról faggattam, vajon 1983-ban is ilyen nyugodt lesz a bécsi VB-n? — Ha a versenyzők által elvégzett edzésmunkát és azt a lelkesedést teszem a mérleg serpenyőjére, amelyet mindenkinél tapasztalhattam, ugyanilyen önbizalommal mehetek kapitányként is Bécsbe. De sajnos, a sikerhez kevés, hogy mit tudunk mi. Számolni kell az ellenfelekkel. Kezdjük talán azzal, mit tettek a magyar versenyzők. — A közvetlen felkészülés Mátraházán kezdődött, ahol elsősorban a fizikai készségek javítása volt célunk. Gimnasztika, futás, súlyzózás, hegyi séták stb. A lányok részére Szőcs Bertalan külön intervallumos edzést dolgozott ki. A budapesti gyakorlásokon már több szerephez jutott a speciális vívófelkészülés. A lábmunka gyakorlása, valamint a fegyverkezelés lényegében ráhangolásnak számított a tatai asszózásra. Most, a tatai edzőtáborban tehát csörögnek a fegyverek? — Délelőtt, délután asszózunk minden fegyvernemben. Nem unalmas mindez egymás között? — Vannak vendégek, akik segítenek. A párbajtőrözők mellett ott vannak a világbajnokságra készülő öttusázók és Tatán készülnek a csehszlovák párbajtőrözők is. A magyar lányokat az osztrák lányok segítik. A kardozókat pedig hazai ellenfelek, sajnos csak a juniorok, hiszen ennek a fegyvernemnek a második vonala éppen az Universiádén van. Semmi más nem zavarja a felkészülést? — Geleinek állkapocsrepedése volt, de ő is rendbe jött. A maximális terhelést egyébként mindenki nagyszerűen bírja, remélem az utolsó hét formaidőzítése felteszi az i-re a pontot. Ez mit jelentene nemesfémben? — Figyelembe kell venni, hogy a különböző gátló körülmények miatt túlságosan is meg kellett fiatalítani a válogatottat. A sportág történetében még nem volt arra példa, hogy két világbajnokság között olyannyira megváltozzék a csapat, hogy annak egyharmada újonc legyen. Mindent az határoz meg, hogyan válnak be azok az újoncok, akik most megkapták a nagy lehetőséget. Az utóbbi két világbajnokságon két-két magyar arany született. Ezek szerint most nem számolhatunk ezzel? — Párbajtőrözőink, kardozóink ugyanolyan jók, mint a korábbi világbajnokságokon. Gedővári minden versenyen győzelmi reményekkelléphet pástra. A csapat eredményének tervezését persze alaposan meghatároz- sza, hogy a hét újoncból mennyien szerepelnek várakozás felett. Például, ha né-gyen jól debütálnak, akkor nyugodt lehetek. Ennek ellenére most Bécsben elégedett lennék egyetlen aranynyal is. Reméljük, Kulcsár Győző óvatosságát nem értik félre a magyar vívók. Lepies György ' .... ... . ;i«psi:ipg ||g|§gg|g§^ . • •••• M£M£M£££££ 'x:xv. ■ | . • sssfi Bálint László vallomásai Én, én, én, én, megintcsak én ! Ez a szó kísértetiesen mindig visszatér az életemben. Mai fejemmel már azt is értem, hogy miért. Én — no, már megint én! — soha nem akartam olyan lenni, mint a többi gyerek. Pici korom óta élt és érett bennem a vágy, hogy híres, nagy labdarúgó legyek, s ezért mindent másképpen csináltam, mint a velem egykorúak. Persze, ez nem szigetelt el tőlük, hiszen minden szabad időmet velük töltöttem. Együtt fociztunk a környező grundokon, s ha lehetett, a KTK-pályán. Mégiscsak az volt az igazi öröm, ha bőrlabdába rúghattunk. Csakhogy, amíg én ezt célnak tekintettem, addig a barátaim szórakozásnak fogták fel. Képesek voltak otthagyni a játékot és elmenni máshová, ha úgy tűnt nekik, hogy az jobb bulinak ígérkezik. Nekem örömet csak a focizás jelentett, és ezért mindenre hajlandó voltam. A lelkesedésem az évek múlásával nem csökkent, hanem nőtt, s azok a biztató szavak, amelyeket otthon kaptam, csak továb erősítették bennem a gyerekfejjel tett elhatározásomat. A kertben mindig akadt egy labda, amivel dekázni lehetett, és én nem tudtam úgy elmenni az utcán sem a labdázók mellett, hogy ne álltam volna meg, hátha arra gurul a labda és belerúghatok. S amikor az iskolába felvettek, az első dolgom az volt, hogy megszervezzem az osztály csapatát. A Kada utcai általános iskolában ez nem volt különösebben nehéz, mert még frissen élt bennünk Puskásék emléke, ők voltak a példaképeink. De ha most meg kellene neveznem valamelyik játékost az aranycsapatból, akit én utánozni akartam, akkor bizony csak hasból mondhatnék egy nevet. Igen, én mindig csak nagy futballista akartam lenni, de soha nem tudtam meghatározni, hogy milyen poszton. Faterom, aki fiatal korában együtt játszott Kocsis Sanyival az ifi-válogatottban, talán ő volt az eszményképem. Gyermeki elfogultság a szülők iránt? Lehet ... Mindenesetre büszke voltam arra, hogy az édesapám a KTK-ban játszik és a nevét mindenki ismeri a gyerekek közül. Ez is erőt adott nekem, hogy az életem a tanulás és a focizás legyen. Aztán egy szép napon, alig múltam kilencéves, apám kézen fogott és elvitt a Fradi kölyöktoborzóra. Korán feküdtem le előző este, de a szemem sem tudtam lehunyni az izgalomtól. Százszor és ezerszer megfordult az agyamban: mit mondok majd a haveroknak, ha elzavarnak?!... Elhatároztam, hogy függetlenül a próbajáték eredményétől, tovább folytatom — ha kell otthon a kertben — az edzéseket és elmegyek más egyesületbe. A KTK-ba, gondoltam, mert ott már sokszor láttak focizni, s tudják, hogy én komolyan veszem a játékot ők úgy is mindig azt mondták, hogy a fater helyét majd én veszem át a csapatban ... Erre azonban nem került sor. Az Üllői úton négy-ötszáz gyerek szorongott amikor kiértünk a pályára. Mindenki hozta a szerelését és én nagyon spéciül néztem ki. De kissé meghökkentett, hogy jóval nagyobb gyerekeket láttam, pedig a születési év világosan meg volt jelölve: 1948. Sebaj, kicsi a bors, de erős — gondoltam, és vigasztaltam, bátorítgattam magam. Apám is szurkoltam rendesen, láttam rajta, hogy neki se esne jól, ha kudarcot vallanék. Kőbányán ő menő volt, s nem hiányzott neki egy csorba. Nyugtatott, és egyre csak azt mondogatta, hogy menni fog, ne féljek! Az első pillanatra áttekinthetetlen káosznak tűnt az egész pálya, aztán kezdett kitisztulni a kép. Egy csomó felnőtt mozgott a gyerekek között és figyelte a játékukat, labdakezelésüket, gyorsaságukat és ruganyosságukat és mindazt, amiből ők arra következtethettek, hogy tehetséges játékosról van szó. Már negyed órája játszott a négy csapat a pálya szélén felállított kézilabdakapura, amikor észrevettem, hogy egy hófehér hajú bácsi — később megismertem és megszerettem, mert ő volt a ferencvárosi gyerekek második apja, a máig is tisztelettel emlegetett Logodi Laci bácsi — odamegy és felír valamit. Egy másik gyerektől is kérdezett valamit, s miközben azt figyeltem, hogy ki játszik jobban, mint én, és ki nem, egyszerre csak megböktek: na eridj, most rajtad a sor! A szívem egy nagyot dobbant, és aztán már csak arra emlékszem, hogy leszereltem a felém futó játékost, elvettem tőle a labdát, és mint akit puskából lőttek ki — vagy ijedtemben?! — előretörtem és kapura lőttem. Mellé ment, de valaki megtapsolt, és ez önbizalmat adott. Talán tíz perce játszhattam, amikor az egyik edző megkérdezte a nevem. Akkor már olyan természetesnek éreztem ezt a pillanatot, mintha sohasem lett volna kétséges a sikerem. De aztán gyorsan le is hűtött: — Majd meglátjuk, mit tudsz ... mondotta és visszaküldött játszani. Most már bátortalanabbul játszottam tovább, éreztem, hogy figyelnek, de azért úgy küzdöttem, mintha még észre sem vettek volna. Már a faterért is ki akartam tenni magamért. S aztán emlékszem, hogy egy harsány sípszó állított meg minket, és jött a következő két csapat. Apám jött felém, s láttam az arcán, hogy nagy baj nincs. Ha neki tetszettem, akkor biztosan nem játszhattam rosszig, mert ő irtó kritikus volt. Most sem tévedett. Esteledett ugyan, mire megtudtuk, de igaza lett: beváltam, a Ferencváros játékosa lettem! A serdülő Ill-ban kezdtem el futballozni, és eleinte a középpályán játszottak. Fáradhatatlan voltam, ezt tekintették fő erényemnek. Első edzőm, Agárdi Feri bácsi mindig megdicsért és biztatott. Én azonban belülről éreztem, hogy a többiekhez képest testileg gyengébb vagyok. Megkértem szüleimet, hogy vegyenek nekem egy expandert, amivel otthon erősíthetem magamat. Megkaptam, és minden este fél órán át tornáztattam a felsőtestemet. Mégis, amikor 11 éves koromban először kaptam saját szerelést, amit hazavihettem, édesanyám nevetésben tört ki: az ő mindig vasalt kisfia most ütöttkopott, stoplis cipőben és bokáig érő dresszben tetszelgett a tükör előtt. Megsértődtem, mert én csak azt láttam, hogy zöldfehér a színe... Vándor Kálmán Kőbányától Grenoble-ig II. Profi labdarúgó voltam Hatéves koromban nagyszilleimtől kaptam ezt a karikát születésnapomra, amit mindjárt el is törtem, mert nem volt méltó egy leendő futballistához A HUNGAROFRUCT KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT felvételre keres: szállítási forgalmi lebonyolítót és forgalomvezetőt közép-, illetve felsőfokú iskolai végzettséggel, középfokú angol, orosz nyelvtudással. Alapbér, jövedelem: a végzettségtől és a gyakorlati időtől függően. Munkaidő-beosztás: rugalmas munkaidő. Jelentkezés telefonon: 321-152 (személyzeti osztály), 317-120 (munkaügyi osztály). Személyesen, önéletrajzzal, a személyzeti vagy a munkaügyi osztályon: Budapest VI., Munkácsy Mihály u. 19/b. llllll■ ‘ 11 Temesvári Andrea Strode-dal a negyeddöntőben A wimbledoni nemzetközi teniszbajnokság szerdai vegyespáros-mérkőzésein Temesvári Andrea az amerikai C. D. Strode oldalán nagyszerű fegyvertényt hajtott végre, 7—6, 6—2 arányban győztek a 8. helyen kiemelt Taygan, B. Jordan kettős ellen és bejutottak a negyeddöntőbe. A magyar—amerikai páros az első szettben 4—2-ről fordított, a másodikban simán, könnyedén kerekedett felül. A kilencedik napon kialakult a férfi egyes elődöntőinek mezőnye. Eszerint a döntőbe jutásért Ivan Lendl John McEnroe-val, az új-zélandi Chris Lewis pedig a dél-afrikai Kevin Currenteal mérkőzik. Képünkön egy győztes és egy vesztes. A győztes a 40 éves Billie Jean King, aki az amerikai Kathy Jordan ellen nyert, míg a vesztes a csinos Jennifer Mundael, aki Navratilovától kapott ki. Mandel kisszony azért még számíthat egy díjra, a Miss Wimbledon címet bizonyára megpályázhatja, annak ellenére, hogy a versenyből már kiesett telefotenműi Külföldi Képszolgálat