Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)
1983-07-01 / 154. szám
2 Nem nyitott sorompó Ünnepelt esemény volt 15 éve az atomsorompó-szerződés megkötése. A Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia írta alá. Az atomhaláltól való félelem leküzdésének egyik első jele, a remények születésének egyik fontos pillanata volt. Aki aláírta, erre vállalt kötelezettséget: „Nem ad át más államoknak atomfegyver előállítására alkalmas eszközöket vagy ismereteket, illetve nem törekszik ilyenek megszerzésére.” Lehet-e ma ünnepelni az évfordulót? Hatékonynak bizonyult-e a szerződés? Vegyes érzelmek, ellentmondásos tények sorakoznak fel abban, aki elgondolkodik az azóta történtek felett. Két atomhatalom, Kína és Franciaország azóta sem csatlakozott az egyezséghez, bár Franciaország ígéretet tett betartására. Időközben ugyan növekedett a csatlakozók száma, de még mindig 50 olyan állam van, amely nem húzta le az atomsorompót. Újabb országok jutottak atomfegyverhez, India után Pakisztán is, amely éppen egy hete robbantotta fel az elsőt. Tucatnyira tehetők azok az államok, amelyek a gyártás küszöbéhez értek, köztük Izrael és Dél-Afrika. Pedig az ellenőrzéssel megbízott Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői, ahol csak lehet, ellenőrzik, hogy békés rendeltetésű-e az atomenergia felhasználása. Sajnos a három éve, Genfben tartott értekezlet, amely a szerződés tapasztalatait vizsgálta, határozat nélkül végződött. Sovány vigasz, hogy az érdekelt hatalmak tisztában vannak a terjedés megakadályozásának szükségességével. Érdekeiket azonban nem tudják egyeztetni. Arról van szó, hogy a nyugat-európai államok játszottak vezető szerepet az időközben kifejlesztett, úgynevezett „szaporító atomreaktorok" exportjában, háttérbe szorítva az USA-t, amely pedig Kanadával együtt az uránium fő szállítója. Ebből az ellentétből, illetve versengésből származott a genfi értekezlet kudarca. Az üzlet mögött a tudományos fejlődésnek is szerepe van, hiszen a szaporítóreaktorok mellékterméke, a plutónium az atombomba fő alkotóeleme. Tehát, aki békés felhasználás hangoztatásával ilyen reaktorhoz jut, megkapja a bombagyártás lehetőségét. Már három évvel ezelőtt 100 tonna plutónium keletkezett, az ezredfordulóra ez a szám 250-re növekszik. Tessék kiszámolni, hány atombombát lehet, készíteni ebből, ha 100 tonna plutónium 20 ezer bombára elegendő! Eszerint a szerződés elavult? Akkor, amikor megkötötték, nem látták előre, mit eredményez a tudományos fejlesztés és az üzleti érdek, emiatt nem dolgoztak ki biztosítékokat a visszaélés megakadályozására. Mégsem avult el a szerződés alapgondolata, a kötelezettségvállalás. Nem avult el a szándék, az emberi élet biztonságának az érdeke. A biztonság igénye egyenes arányban nőtt azzal, ahogy az atomfegyverek felhalmozódtak, s ahogy a fegyverkezési hajsza újabb szakasza bontakozik ki éppen az atomsorompó-szerződés két aláírója, az USA és Nagy-Britannia politikájának a következtében. A fokozódó nemzetközi feszültség egyenesen bátorítja azokat, akik mint szállítók vagy megrendelők nem veszik komolyan a 15 éve megkötött szerződést. Erkölcsi hatása semmiképpen sem avult el. Ma sincs olyan ország, amely tagadná szükségességét, legfeljebb ürügyeket keres kijátszására. Ha ezeken átlát a békeszerető nemzetközi közvélemény, hatást tud gyakorolni arra, hogy a szerződés szándéka és szelleme érvényesüljön — ne legyen sehol nyitott az atomsorompó. Kóródi József Kiszabadult túszok Az UNITA angolai ellenforradalmi szervezet fogságából kiszabadult csehszlovák és portugál állampolgárokkal a fedélzetén csütörtökön Johannesburgba érkezett a Nemzetközi Vöröskereszt repülőgépe. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint 45 csehszlovák (10 férfi, 17 nő és 21 gyermek), valamint 10 portugál állampolgár volt a gépen. (MTI, Reuter) Folytatódtak az összecsapások a Bekaa-völgyben Csütörtökön is folytatódtak az összecsapások a libanoni Bekaa-völgyben az Arafathoz hű palesztin erők és a lázadók között. Az utóbbiak elfoglalták a PFSZ egyik egészségügyi központját, s észak felé törtek előre. A harcok a nehézfegyverek bevezetésével — Taanajel falu környékén zajlottak. Amin Dzsemajel libanoni elnök csütörtökön egy napon belül másodszor tárgyalt Philip Habib amerikai elnöki megbízottal, és kíséretével a másfél hónapja aláírt izraeli—libanoni megállapodás végrehajtásáról, a Tel Aviv által kilátásba helyezett részleges csapatvisszavonás problémájáról. Philip Habib csütörtökön Morris Draperrel és Richard Fairbanksszel együtt Bejrútból Izraelbe utazott. (UPI, MTI) Kohl megbeszélése amerikai diplomatákkal Jövő hétfőn kezdődő szovjetunióbeli látogatásának jegyében Helmut Kohl nyugatnémet kancellár csütörtökön Bonnban fogadta a genfi és a madridi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttségek vezetőit, Paul Nitzét és Max Kampelmant. A két amerikai diplomata tájékoztatta a nyugatnémet kormányfőt a tárgyalások pillanatnyi helyzetéről. A közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban Kohl kancellár kijelentette : Moszkvában a NATO tárgyalási pozícióját fogja képviselni. Egyúttal kifejezésre juttatja majd, hogy az NSZK érdekelt a tárgyalások sikeres befejezésében. Mind a kancellár, mind az amerikai diplomaták azt mondották, remélik, hogy a június 29-i moszkvai nyilatkozat nyomán még az idén konkrét eredmény születhet Genfben. Genfi tárgyalás Csütörtökön teljes ülést tartottak az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. Ugyancsak Genfben teljes ülést tartott a szovjet és amerikai küldöttség a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon. (TASZSZ) Dragoszlav Markovics a jugoszláv pártelnök A JKSZ KB Elnökségének még elismerését és köszönetét csütörtökön Belgrádban megfejezte ki Mitja Ribicsicsnek, tartott ülésén a szerb nemzet , aki a szervezeti szabályzatiségű Dragoszlav Markovic előírásainak megfelelően és őt választották meg az el- szintén egy évig töltötte benökség elnökének, egyéves az elnöki tisztséget, megbízatási időre. Az elnök (MTI) Mauroy fogadta Zimjanyint Pierre Mauroy francia miniszterelnök csütörtökön fogadta Mihail Zimjanyint, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnökhelyettesét, aki parlamenti küldöttség élén tartózkodik Párizsban. Mauroy elsősor Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, lengyel külügyminiszter csütörtökön hivatalos, baráti látogatásra Bulgáriába érkezett. Kan a szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit vitatta meg vendégével. A szovjet küldöttség egyébként csütörtökön befejezte a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának képviselőivel folytatott megbeszéléseit. Havannában befejezték tanácskozásukat a szocialista országok külügyminisztériumainak a nemzetközi szervezetekkel foglalkozó osztályai vezetői. Folytatódtak a magyar-török hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) két hivatal és a tájékoztatási intézmények munkájáról, az együttműködés lehetőségeiről. Megállapították, hogy adottak a lehetőségek a kapcsolatok továbbfejlesztésére, különösen a két ország televíziói és újságírói között. Bülend Ulusu csütörtöki programját egyébként Székesfehérváron kezdte, az Ikarus Karosszéria és Járműgyárat kereste fel. A vendéget elkísérte útjára Nagy János, Fóti Iván és Osman Basman. A magas rangú vendégeket a székesfehérvári gyárban Gábor András ipari miniszterhelyettes, a megye, a város, s az üzem vezetői üdvözölték. Balla Károly, a gyár igazgatója és Nagy Gábor, az Ikarus vezérigazgatója tájékoztatta a vendégeket az évi 13—14 ezer autóbuszt előállító, nagy múltú hazai iparvállalat eredményeiről. Bülend Ulusu Budapestre visszatérve — Gémyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese kalauzolásával — a főváros nevezetességeivel ismerkedett. A Déli pályaudvarnál a gépkocsiból kiszállva, metrón folytatta útját a Batthyány térig. Útközben Daczó József, a BKV vezérigazgatója tájékoztatta török kormányfőt Budapest tömegközlekedéséről, a metró és a Szentendrei HÉV forgalmáról. Ezt követően a miniszterelnök útja Gül Baba türbéjéhez vezetett, ahol megismerkedett a török hódoltság idején Budára érkezett s itt elhunyt mohamedán szerzetes sírkápolnájának történetével, s emlékeztető sorokat írt be a vendégkönyvbe. A program a főváros legnagyobb középületeként számon tartott, újjáépítésével nemzeti kulturális intézmények otthonává lett Budavári Palotában folytatódott. A török kormányfő a Nemzeti Galéria középkori művészeti gyűjteményét, valamint a késő reneszánsz és barokk kor alkotásait bemutató tárlatát tekintette meg. A délelőtti program befejezéseként a török miniszterelnök a most is sok hazai és külföldi érdeklődőt vonzó Mátyás-templomban időzött, majd a Halászbástyáról Budapest panorámájában gyönyörködött. Este Bülend Ulusu és felesége Lázár György és felesége társaságában megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttes tánckara és Rajkó-zenekara folklórműsorát az együttes székházában. (MTI) Befejeződött a KGST V. B. ülése (Folytatás az 1. oldalról) Hasági Segítség Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI. ülésszaka óta eltelt időszakban végzett munkájáról szóló beszámoló előkészítésével kapcsolatban a Végrehajtó Bizottság ülése megállapította, hogy a tagállamok a kommunista- és munkáspártok által megszabott jelenlegi ötéves tervfeladatok teljesítése során tovább növelték nemzeti jövedelmüket ipari és mezőgazdasági termelésüket. A Végrehajtó Bizottság jóváhagyta azoknak az együttműködési témáknak a jegyzékét, amelyek sokoldalú alapon történő kidolgozására a következőötéves népgazdasági tervek koordinációja idején kerül sor. A tagállamok és a KGST szervei arra összpontosítják figyelmüket, hogy együttműködjenek a legfontosabb gazdasági és tudományos-műszaki kérdések megoldásában, többek között a fűtő- és nyersanyagtermelő ágazatok, az elektroenergetika, a vas- és színesfémkohászat, a gépgyártás, az elektronikai és vegyiipar, a szállítás fejlesztésében. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad az 1982-ben aláírt, az ipari robotok kifejlesztésében, valamint szakosított és kooperációs gyártásuk megszervezésében folytatott sokoldalú együttműködésről szóló általános egyezmény végrehajtása. A Végrehajtó Bizottság ülését a barátság és a kölcsönös elvtársi megértés szellemében tartotta meg. " ★ Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képviselője csütörtökön hazaérkezett Moszkvából. tt filmu HMET SZOCÁLDEMOKRATÁK Ha igaz lenne, hogy a keserűségben nincs vigasztalóbb, mint a más baja, akkor ezt méltán, s egyfajta vonatkozásban jogosan érezhetik a brit Munkáspárt háza táján. Hiszen a választások „abszolút vesztese”, a szociálliberális koalíció egykor fénylő csillaga, a Szociáldemokrata Párt (SDP). Az előző parlamentben az SDP-nek kétszer annyi képviselője volt, mint szövetségesének, a Liberális Pártnak; most 17:6 az arány a liberálisok javára! Szociáldemokraták Angliában. Már kezdetben, jó két évvel ezelőtt, amikor jobbra tolódva és kiszakadva a Munkáspártból, új pártként léptek a színre, különösnek tűnt ez a címke. De még különösebb formátumnak látszottak, a hagyományok hazájában a szociáldemokraták, akiket a közvélemény a legeslegújabbkori történelem érdekes játékának könyvelt el. Azután meglepő fordulat következett 1982 elején: a két nagy párt, a konzervatívok és a Labour, idegesen vette tudomásul, hogy jócskán lemaradt a szociálliberális koalíció mögött. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, de — ha éppen akkor tartottak volna választásokat — a koalíció 45 százalékos arányban nyert volna a nagy riválisok 25—25 százalékával szemben! A partnerek közös vezetője, a liberális párti David Steel ezt mondta saját, valamint szociáldemokrata híveinek: „Menjetek és készüljetek fel a kormányzásra!” Az SDP a „kétpártrendszer megtörésére” és a hatalomátvételre készült. A szociáldemokraták újdonságuk varázsában, továbbá abban bíztak, hogy nem volt még kormányzati előéletük és ez — gondolták — kedvezően befolyásolja majd a választások kimenetelét eldöntő polgári középrétegek hangulatát. Az elképzelés — mint azt az akkori közvéleménykutatási adatok tükrözték — nem volt rossz. Az átlagpolgár azt tapasztalta, hogy a konzervatívok jobbra, a Munkáspárt balra tolódik (utóbbinál e folyamat belviszályhoz vezetett). Itt vannak tehát a „mérsékelt és józan” középutas szociálliberálisok, akik majd rendbe hozzák a gazdasági bajokat és munkát adnak a rászorulóknak. Ez volt különben a koalíció fő erejének, az SDP-nek a nagy ábrándja. Nem sokáig. Jött a Falkland-válság és az uralmon levő Konzervatív Párt népszerűsége 25 százalékról hirtelen 60-ra emelkedett, csaknem ilyen arányban esett vissza a Munkáspárt és a szociáldemokraták mutatója. És amint azokban az időkben kezdett kiderülni, a Munkáspártnak nem volt igazi elfogadható programja a konzervatívokkal szemben. A szociálliberálisok, pontosabban a Szociáldemokrata Párt sem kínált jobbat a konzervatívokhoz húzó középrétegeknek. A szociáldemokraták kifulladtak abban az iramban, amelyet a „nemzeti önérzetre" hivatkozva diktáltak a toryk. Hangjuk elveszett a parlamenti viták zajában — ahogy a Munkáspárté is elveszett, jóllehet ötször anynyi mandátummal rendelkezett, mint a szociálliberális koalíció. A konzervatívok az idő előtti parlamenti választás tétjéül nem a gazdasági helyzet összképét, hanem annak csupán pozitív oldalát (a visszaszorított inflációt) választották, fő mondanivalójuk pedig a „nemzet biztonsága”, a „társadalom felemelkedése és eggyé forrottsága” volt. Ez katasztrofális változásokat eredményezett a szociáldemokraták népszerűségében. A Munkáspárt a jobbszárny nyomására „visszalengett” a centrum felé, így sok hívet visszahódított a szociáldemokratáktól — ez volt a másik tényező, amely megtépázta az SDP nimbuszát. A szociálliberálisok vezetői abban reménykedtek, hogy a Munkáspárttól elvett szavazatokkal „hizlalják fel” magukat, olyannyira, hogy később majd a konzervatívoktól vehetik el a parlamenti mandátumtöbbséget. Ezek a vezetők (a brit sajtó előszeretettel nevezte őket a „négyek bandájának”) a pártalapítók voltak: Jenkins, Owen, Rodgers és Williams. Csupán két név emelkedett, illetve emelkedik ki közülük: Jenkins, a pártvezér (aki a választások után lemondott) és Owen, az új szociáldemokrata pártvezető. A 45 éves dr. David Owen egy korábbi munkáspárti kormányban külügyminiszter is volt. Az utóbbi időben ő képviselte az SDP-n belül a „józan szárnyat", mert a választásokat megelőző időszakban nem hitt a szociálliberális koalíció „hatalomátvételi” lehetőségeiben. De mit tesz az idő, helyesebben a megváltozott személyi pozíció? Owen a minap kijelentette, hogy „fenn kívánja tartani” szövetségét a liberálisokkal és majd „közösen folytatják a küzdelmet a brit választási rendszer átalakításáért”. Ezt nyilván úgy képzeli (a 17:6-os arány mellett), hogy ezúttal a liberálisok lesznek a hangadók. A brit szociáldemokraták elveszett, illetve elvesztett reményeik után most kissé átgyúrják ideológiájukat. Alapállásuk természetesen nem változik, csupán arra kívánják fokozottabban felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a hazai választási rendszer a két nagy pártnak kedvez (ami igaz), és ezt a rendszert még idejében, tehát a következő választásokig jó lenne megreformálni. A jelenlegi koalíció a hoszszú távra játszik. Abban bíznak, hogy egyszer majd a két nagy párt patthelyzetbe kerül és akkor a szociálliberális szövetség lesz a „túlsúly a serpenyőben" — megnyílik az út a hatalomhoz. És addig talán a makacs szavazópolgárok is belátják a kétpárti kormányzás időszerűtlenségét ... Jankovszky János Az új vezér - Owen - gondterheltebbnek tűnik, mint a régi Jenkins. telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat PÉNTEK, 1983. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA Plenáris ülés Bécsben Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 343. plenáris ülését. A nyugati országok nevében felszólalt Murray Simons brit nagykövet, üdvözölte a szocialista államok elmúlt héten nyilvánosságra hozott, legújabb javaslatában foglaltakat, amelyek — mint mondotta — hozzásegítenek több vitás kérdés tisztázásához. A brit diplomata közölte, hogy a NATO-országok gondos tanulmányozásnak vetik alá a négy szocialista ország munkaokmányát. A csütörtöki ülés után tartott sajtótájékoztatón azonban kiderült, hogy korai lenne az álláspontok nagyobb mértékű közeledéséről beszélni. A nyugati fél szóvivője újságírók kérdésére válaszolva kifejtette, hogy továbbra sincs változás a létszámadatokkal kapcsolatos nyugati álláspontban, és még mindig elégtelennek tartják a megkötendő egyezmény betartását szavatoló ellenőrző intézkedéseket. A PRON értékelése a pápa látogatásáról A Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom (PRON) álláspontja szerint II. János Pál pápa közelmúltban tett lengyelországi látogatása pozitív jellegű, nagy jelentőségű esemény volt, amely újabb ösztönzést adott a nemzeti megegyezés, a válságból való kijutás felé vezető úton. (MTI)