Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)
1983-07-03 / 156. szám
NÉPSZAVA 1983. JÚLIUS 3., VASÁRNAP Az ősi nyelv újraéled Négy évig tanulhatják őseik nyelvét a kecsua és aymara indiánok gyermekei. A Titicaca-tó partján elterülő Puno régióban mintegy 16 ezer iskolás az iskolakötelezettség ideje, négy év alatt külföldi szakemberek készítette tankönyvet vehetnek kezükbe. Az első 3 év tankönyvét már használják, a negyedik ebben az évben készül el. A gyerekek néhány évvel ezelőttig csak spanyolul tanulhattak, ám ennek nem sok eredménye volt: alig tudtak jobban írni és olvasni, mint szinte teljesen analfabéta szüleik. A spanyol nyelv kizárólagossága mintegy 1780-ig vezethető vissza, amikor is az inka utód, Tupac Amaru vezetésével nagy indiánfelkelés zajlott le. Addig ugyanis a spanyol gyarmatosítók többé-kevésbé megengedték a kereskedelemben és a hittérítésben a kecsua nyelv használatát. Ám attól kezdve szisztematikusan kényszerítették az ország lakosságának tekintélyes részét kitevő kecsua és aymara indiánokat a spanyol nyelv használatára. Az évtizedek során azonban kiderült, hogy ez súlyos következményekkel jár: az indiánok nem tudnak beilleszkedni az ország életébe, mert nem fogadják el a spanyol nyelvet. Most tehát tanítják a kecsua nyelvet, s némi meglepetéssel állapították meg, hogy ennek megtanulása könnyen megy, sőt a spanyol nyelv elsajátítása is eredményesebb. A kecsua tankönyvek nemcsak a környezettel foglalkoznak, hanem némi ismereteket nyújtanak az egykori inka birodalom történetiből is. Oray Vagyont érő drágakövek Királyi kincstárak ékessége, milliomosok gyűjteményének büszkesége egy-egy ,vagyont érő indiai drágakő, ha nem is tett szert mindegyik olyan világhírnévre, mint a Kohinoor, amely ma a brit koronaékszerek része. Az eredetileg 186 karátos, majd a csiszolás következtében 106 karátosra „zsugorodott” gyémántot a dél-indiai Andhra Prades állambeli Golkonda bányában lelték, csakúgy, mint egy másik világhírű követ, a Sarkcsillagot. Ez utóbbi 41 karátos, de tulajdonosai között nevezetes történelmi személyiségek is voltak, így például Napóleon fivére. Mostani tulajdonosa nem nevezte meg magát, amikor három évvel ezelőtt egy genfi árverésen négy és fél millió dollárért megvásárolta. A Golkonda bányát gazdaságtalanná vált üzemeltetése miatt már régen bezárták, s a drágakőbányászat Indiában a korábbihoz képest igen szerény méretűvé zsugorodott. Mégis, a gyémántexport ma Indiának nagyobb bevételt biztosít, mint hagyományos kiviteli cikkei — a tea és a textília —, és csaknem egészében fedezi az amerikai búzavásárlások költségeit. E hatalmas bevétel már nem a természet ajándéka — sokkal inkább az ügyes munkáskezeket dicséri. India ugyanis tekintélyes mennyiségű nyersgyémántot importál, hogy aztán a csiszolt, modern ékszerré alakított köveket külföldön — elsősorban Észak-Amerikában, Japánban és néhány nyugat-európai országban — értékesítse. 1981—82-ben londoni és antwerpeni kereskedőcégek közvetítésével 26 millió karát nyersgyémántot vásárolt (a világ évi össztermelése 47 millió karát). A nyers köveket olcsó bérért nagy szakértelemmel dolgozó indiai gyémántcsiszolók veszik munkába — számuk vagy 350 ezer. A mesterségnek évszázados hagyományai vannak: a szakemberek legjobbjait a hindu maharadzsák és a muzulmán uralkodók mindig megbecsülték. A Dzsaipurban jelenleg élő 40 ezer gyémántcsiszoló őseit Rajasthan állam hindu uralkodója telepítette le, 1727- ben, amikor a várost alapította. Sz. J. A yorkshire-i tömeggyilkosság nyomozati rejtelmei Az utóbbi napokban ismét az angol sajtó és a brit közvélemény érdeklődésének középpontjába került a yorkshire-i tömeggyilkosság. Mint ismeretes, az életfogytiglani börtönbüntetését töltő gyilkos, Peter Sutcliffe 13 nő meggyilkolását vallotta be. öt évig hasztalan kereste a rendőrség a tömeggyilkost, és ezzel az öt évvel foglalkozik most megjelent emlékirataiban a nyomozás vezetője, Ronald Gregory főfelügyelő. Ő állt akkoriban a nyugat-yorkshire-i rendőrségi körzet élén, és a The Mail című angol lapban múlt vasárnap megkezdett sorozata egyrészt afféle „bizonyítványmagyarázat”, hogy miért nem sikerült hamarabb letartóztatni a több ízben is gyanúba vett tettest, másrészt különböző bürokratikus és egyéb rendellenességekre hárítja a felelősséget a nyomozás évekig tartó elhúzódásáért. A főfelügyelő azonban szelet vetett és vihart aratott. Visszaemlékezései a lesújtó kritika pergőtüzébe kerültek. Nem az irodalomkritikusok, hanem a politikusok és bűnügyi szakértők, valamint egyes áldozatok hozzátartozói részéről. Doreen Hill, a tömeggyilkos utolsó áldozata, az 1980- ban meggyilkolt, 20 esztendős Jacqueline édesanyja kijelentette, hogy bírósági eljárást indíttat a nyugalmazott rendőrfőnök ellen. Indokolás: „Ha jobban végezte volna a munkáját, az áldozatok közül sokan még ma is élnének." Gregory főfelügyelő arra hivatkozik ugyanis, hogy a tettest legalább kilencszer állították elő gyanúsítottként a rendőrségen, de egyrészt az évek során papírheggyé tornyosuló iratok útvesztőjében, másrészt a kihallgatások alkalmával mindig elsikkadt a bizonyítás lehetősége. Még tizedszer is csak azért sikerült a letartóztatás, mert a bűnöző megzavarodott és ijedtségében több gyilkosságot is bevallott. Ezek után a felgöngyölítés már könnyen ment. Egy yorkshire-i parlamenti képviselő, Tom Torney viszont azon a véleményen van, hogy az emlékiratok közzététele „erkölcstelen”, mivel a főfelügyelő pénzt fogadott el értük, és olyan ügyről írt, amelyet végül is nem ő oldott meg. A honatya egyben azt is javasolta: hozzanak törvényt, s az legalább 10 esztendeig megtiltaná a rendőrség alkalmazottainak, hogy olyan bűnügyekről publikáljanak, amelyeknek nyomozásában részt vettek. Roy Hattersly munkáspárti képviselő egyenesen „őrültnek” minősítette a főfelügyelőt, mert „pénzt vett fel a rendőrségen elkövetett tévedések leleplezéséért”. Megszólalt a belügyminiszter, Leon Brittan is, aki állítólag Thatcher kormányfő állítólagos jóváhagyásával ítélte el Gregory főfelügyelőt „véres pénzügyeiért”. A vita egyelőre tovább tart, de folytatódik a főfelügyelő izgalmas cikksorozata is. —n Játék és törvény A képességről szóltunk utoljára. Azt játszottuk, hogy aki jó képességű, annak nagy a képzelőereje: képességi képe sok! Képek tömkelegét (!) képes képzeletével megjeleníteni és megőrizni, majd fölidézni. (Tehetség!) Próbáljuk meg mi is a képességünk szerint képzelődve elképzelni a KÉP-zők képződését. Arról már szóltunk korábban, hogy nyilván nem a Duna jegén „választották meg” közfelkiáltással a ragokat, jeleket, képzőket. E képződmények minden bizonnyal a nyelv természetes törvényei szerint választódtakalakultak ki. Az minden további nélkül föltételezhető, hogy a ,,-nak”, ,,-nek” ragok összefüggnek az ennek, annak, amannak, kinek, minek stb. szavainkkal — noha tán az eredeti „ez-nek” volt, ahogy a többesszám esetében ezeknek, azoknak, —s még a neki-t említem, már csak azért is, mert ismétlése „neki-nek” fölösleges! De ez a rag szerepel szavaink elején is: nekünk, nektek stb., s mintha a többesszám jelének itt is volna halvány, ám mégis meghatározó szerepe. Hiszen a mutatószók: „ez”, „az” kiegészítve, a könnyű ejthetőség miatt, magas, vagy mély magánhangúval vagy hasonulással alakítják a ragot. (Talán a „nekünk van” egyszerűbb formája a „miénk”? És az enyém birtokos személyrag „m”-je alakult „n”-é? Én, finnül mine ... Enyém: minun.) Tehát akár logikai összefüggés is kimutatható, amely persze évezredek alatt finomult. Az „én” önmagában magunk birtoklása! Ezt újra kettőzve tudnánk kifejezni: énén, s ma így mondhatnánk: énem. (A finomodás célját és gyakorlatát jól mutatja például ez a szavunk: em-ez-e-k-nek. Az is izgalmas következtetésre adhat okot, hogy a közelbe mutató szavakban csupa magas magánhangzó található: itt, ez, emez, ide, erre stb., a távoli dolgokra vonatkozókban csupa mély: ott, az, amaz, oda, amarra stb.) E kis kitérő után térjünk vissza a KÉP-hez, mégpedig a SOK KÉP-hez, képességhez. Korábban említettük, hogy a kemény „k” — mely a többesszám jele — lágyabb, zöngés rokona a „g”. (A zeng-bong, cseng, mereng, terjeng stb. szavaink végén is a „többességet”, a folytonosságot képviseli.) Namármost, ha képességünk azt képzeli, hogy a nyelv képessége sem utolsó — miért is volna az, amikor millió és millió ember adta hozzá a saját képességét, amikor alakította — akkor tán előfordulhatott — mint ahogy ez törvényszerű és elő is fordult —, hogy bizonyos szavak változva, kopva alakultak képzőkké, tagokká. (A „rag” nálunk, Zalában kis tárgyat, lécet, rövid deszkát is jelentett, amit például vakabblakokba erősítettek, és oda a „rag” alá helyeztek apróságokat!) De játsszunk már egy kicsit: ha valaki haragos, akkor bizony „elkeríti”, és alaposan ragozza mondandóját. Ha haragosan „cifrázza” a szavakat — akkor ragoz! — ám nem díszesen, ékesen, inkább éktelenül. Sokféle ragot alkalmaz. Megmondja magyarán, hogy ki, kinek a mijébe s hogyan „menjen” ... De ez csak játék. Maradjunk a föltételezésnél ! Azt mondtuk, akinek a képe sok, az jó képességű. Nos, mintha a ,,-ság”, ,,-ség" képző helyettesítené a SOK szavunkat?! Lássunk csak példákat: katona sok a katonaság (ha néhány katona megy az utcán, aligha mondjuk, hogy katonaság vonul!), hogy sok a hegység, erdő sok a erdőség, sőt, ha nagy a tömeg — töm-ke-leg! — vagyis sok a sok, az nem más, mint a sokaság! De mondhatjuk így is: egység, tehát ez azt jelenti, hogy az azonosból sok. Ám, ha kétségünk támadna („lefordítva”: kétség — kettő sok, ez így nem igaz, s mintha az összetett szó jelentéstartalma is ezt „adná össze”, és így alakul a kétség) látható, hogy a nyelv olykor csaknem a matematika logikai erejével bizonyít. Igaz ez? Nem tudom. De kétségkívül az ellenkezője sem kétségtelen! Nézzük a naptárt ! Július a római naptárt megreformáló császár, Julius Caesar tiszteletére és emlékére kapta nevét. A régi magyar kalendárium Szent Jakab havának, az aratás hónapjának nevezi. Noha az aratás kezdőnapját június végére, Péter- Pál napjára helyezi a köztudat — főleg városon —, a falusi hagyomány sok helyütt úgy tartotta: Péter- Pálkor „szakad meg” a búza töve, s az aratást (a búza aratásáét) legalkalmasabb július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén megkezdeni. Ebben az ünnepben együvé került az aratás és a termékenység szimbóluma. Nem véletlenül, hiszen nyelvünkben az „élet" szó búzát is jelent. A déli országrészeken még a közelmúltban is élő szokás volt a július 2-án, sarlóval, aszszonyok által lemetszett búza szentelése. Merthogy hajdan, a sarlóval aratás korában az asszonyok dolga volt az aratás, s a férfiaké a szedés, a kévekötés. A népdal is őrzi még ezt a szokást: „Ne menj, rózsám a tarlóra. A vizsga: próbarepülés A légifélelem már házasságokat tört össze. Amíg az egyik fél vidáman repült például szabadságra, addig a másik a repüléstől való félelmében inkább egyedül maradt otthon. Minden harmadik osztrák fél a repüléstől — ezt az eredményt jelezte az osztrák légitársaság (AUA) körkérdése. Azt is kiderítette, hogy ez a félelem nem függ attól, ki milyen foglalkozású, sőt, meglepetést okozott azzal a megállapítással, hogy például olyan üzletemberek, akik hetenként többször is igénybe veszik a gyors közlekedési eszközt, is aggódva szállnak fel minden alkalommal. Mindent összevetve a végeredmény az, hogy az utasok mintegy 85 százaléka fél a repülőutaktól. Az is kiderült, hogy semmiféle tabletta, vagy ital nem segít a bajon. Az AUA ezért tanfolyamot rendez 3385 schillingért, a résztvevőknek részletesen bemutatják a repülőgép szerkezetét, működését, hogy az ismeretlentől való félelem csökkenjen. Továbbá gyakorlatokat végeznek a feszültség feloldására, a helyes légzéstechnika elsajátítására. Előadásokat tartanak a tanfolyamon pilóták és légikisasszonyok is a helyes viselkedésről. A tanfolyam „vizsgája” egy próbarepülés, amelyen kiderül, érdemes volt-e a tanfolyamot elvégezni. Az eddig meghirdetett négy tanfolyamra a létszám teljesen betelt. m. f. Gyenge vagy még a sarlóra.. Az igazi, férfinak való aratóeszköz a kasza volt. Erről így szól a mondás: „Jobb a kasza, mint a sarló. Tisztább lesz így majd a sarló.” Ma, a kombájnos aratás korában az irodalmi, nyelvi emlékek sorába szorultak ezek a szerszámok, az aratással kapcsolatos régi fogalmak is. A mai falusi gyerekek zöme sem tudja már, hogy hány „kéve” egy „kereszt”, hány kereszt egy „kalangya”, s hány kalangya egy „kepe”, amiben az egykori részes aratók bérét meghatározták. R. N. Reagan feloszlat Aligha látták szívesen a washingtoni Fehér Házban azt a tudósküldöttséget, amely jelentésében elrettentő adatokat és tényeket sorakoztatott fel az Egyesült Államok lakosságának képzettségéről. Már csak azért sem, mert a jelentés „nemzeti fenyegetettségről” szól — ám ezen mit sem segítenek a fegyverkezésre fordított milliárdok. Arról van szó ugyanis, hogy az amerikai általános képzési és iskolai színvonal mélységesen mélyre süllyedt. Ennek egyik szemléletes adata, hogy a jelentés szerint „23 millió felnőtt amerikai gyakorlatilag analfabétának tekinthető”. Az adat a 17 éven felüli lakosság 13 százaléka. A fehér lakosság körében ez a szám kisebb, ám a négereknél és az indiánoknál eléri a 40 százalékot is. A jelentés egyébként annak a munkának az eredménye, amelyet Bell oktatási miniszter adott ki még 20 hónappal ezelőtt. A munka címe ez volt: „Levél az amerikai néphez — egy nemzet veszélyben, az iskolareform szükségességéről”. A hanyatlás már a 60-as évek végén vált mind nyilvánvalóbbá. A jelentés keserűen jegyzi meg: „Ha egy irántunk ellenséges külföldi hatalom megkísérelte volna az oktatás jelenleg fennálló középszerűségét ránk kényszeríteni, azt alighanem háborús cselekménynek minősítettük volna.” Nemcsak kegyetlen tényeket állapít meg a jelentés, sürgető ajánlásokat, intézkedéseket is javasol: a nyilvános iskolákban 180 napon át napi 6 órás oktatás van, de ezt feltétlenül szükséges lenne 200—220 napra felemelni legalább napi hétórás oktatási idővel. A jelentés rámutat arra is, hogy a tehetős amerikai szülők nem sajnálják a pénzt, hogy gyerekeik alaposabb magánoktatásban részesüljenek: a Harvard egyetemen például évente 8905 dollárt kell fizetni az oktatásért és további 3905 dollárt az ellátásért. Az állami felsőoktatási intézmények kevesebbet kérnek ugyan, viszont az oktatás szintje is alacsonyabb ... Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy Reagan elnöknek szándékában áll a mindössze néhány éve létrehozott oktatási minisztérium feloszlatása. M. F. - Ez a nosztalgiahullám jól betett nekünk. Pintér Péter rajza David Bowie új arca Mintha egy olimposzi isten szállt volna le a Földre, hogy nekünk, halandóknak kétórás koncertet adjon a zsúfolásig megtelt müncheni Olympiahalléban — így kezdi exkluzív tudósítását a Music Man, a világhírű rockénekes fellépéséről. Cannes-ban bemutatott két filmje, a The Hunger és a Merry Christmas, Mr. Lawrence, valamint legújabb nagylemeze, a Let’s dance sikere még fokozták a várakozást. Nos az 1975-ben Grammydíjat kapott David Bowie azonnal meghódította a közönséget, bézs színű öltönyben, nyakkendősen, barnára sülve, smink nélkül, megnövesztett hajjal kezdett énekelni. Aki behunyta a szemét, valósággal átjárta a zene, a különleges hang, a személyiség varázsa. Tízezer néző ünnepelte kedvencét, aki a Life on Mar's, a Ziggy Stardust, a Stationtostation után is tudott megjelenésben, stílusban újat hozni. A punk előfutára már 1977- ben az év énekese volt, de az új hullám csúcsán is fenn tudott maradni, sőt 1978-ban Marlene Dietrich partnere volt a mozivásznon. A Wiener című magazin kérdésére az EMI lemezcég 36 éves brit szupersztárja elmondotta, hogy hivatása még mindig örömet okoz neki, felszabadultan dolgozik, kötetlenebb dalszövegeivel szeretné gondolkodásra késztetni az embereket. Bigband kísérettel énekel, érzelmesebb dallamokat is műsorára tűz. Életvitele is megváltozott, már nem New Yorkban él, hanem Svájcban, Londonból csak néhány barátja hiányzik. Egyszerre több művészeti ág is foglalkoztatja: egy színdarabban Abraham Lincolnt alakítja majd, félórás filmet forgat Iggy Pop társaságában, és megfesti a „földalatti” regényíró, William Burroughs portréját. Fametszetei is vannak, kiállításra készül, minden műfajban kiválót alkotott. Közben sokat utazik, és síel, reggel fél 7- kor kel, este 10-kor fekszik, így tartja magát formában. Ennyi jó slágerhez szüksége is van rá. (jelm.) 9