Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)
1983-08-02 / 181. szám
2 Reflektor Málta A világ közvéleményének figyelme Máltára terelődött. Az immáron három éve tartó madridi tanácskozássorozat legutóbbi két hete azzal telt el, hogy a találkozó résztvevői megpróbálták elérni a máltai álláspont megváltoztatását. A szigetország képviselője, bizonyos módosításokat kíván a záródokumentum-tervezet szövegében, de javaslata elutasításra talált a küldötteknél. Madridi diplomáciai körökben azt várják, hogy Málta mégiscsak feladja eddigi nézeteit. Málta Köztársaság kis sziget a Földközi-tengeren, 300 ezer lakossal, földrajzi fekvése hajózási és stratégiai szempontból jelentősnek mondható. Tizenkilenc éve nyerte el függetlenségét a brit gyarmati uralom alól, de továbbra is a Nemzetközösség tagja, ahol Nagy-Britannia igyekszik megtartani gazdasági pozícióit. Az utolsó brit katona három éve hagyta el a szigetet, és akkor szűnt meg az ottani NATO-támaszpont. A Máltai Munkáspárt legutóbb 1981-ben alapított kormányt Dom Mintoff vezetésével, és igyekszik biztosítani az ország egyenletes fejlődését. A külföldi tőke (elsősorban EGK-országok) még átszövi, de Málta mégis szem előtt tartja el nem kötelezettségi célkitűzéseit. Kiemelkedő fontosságú a szigeten a hajóépítő- és -javító iparág, ez is növeli a köztársaság bevételeit, ugyanakkor fokozza stratégiai jelentőségét. Élelmiszerexport és könnyűipar, halászat és idegenforgalom; szintén hozzájárulnak Málta gyarapodásához. Magyarország és a Máltai Köztársaság között 1970-ben létesült diplomáciai kapcsolat. Losonczi Pál 1972-ben — afrikai útjáról visszatérőben — rövid, nem hivatalos megbeszélést folytatott a fővárosban, La Vallettában. 1977-ben ugyancsak a szigeten aláírták a két ország kereskedelmi megállapodását, amelyet külügyminiszterünk két évvel későbbi hivatalos látogatása követett. Egy évvel ezelőtt Dom Mintoff miniszterelnök nem hivatalos látogatáson járt hazánkban, az idén februárban a máltai külügyminiszter folytatott megbeszéléseket Budapesten. J. J. Hollai Imre felszólalása Genfben (Folytatás az 1. oldalról) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetet intézett a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc második világkonferenciájához. Hollai Imre, az ENSZ-közgyűlés jelenlegi, 37. ülésszakának elnöke hétfőn felszólalt a világkonferencián. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a világ valamenynyi tisztességes emberét mozgósítsák a fajüldözés elleni küzdelemre. A fajüldözés, illetve a faj, a bőrszín, vallás és a nemzeti és etnikai hovatartozás alapján történő megkülönböztetés sajnos mindennapos jelenség számos országban, több magasan fejlett országban is. Mindez azt követeli tőlünk, hogy ismételten elkötelezzük magunkat e borzalom felszámolása mellett. „Kijelenthetem — hangsúlyozta Hollai Imre —, hogy ez a küzdelem, amelyet én az értelem dekolonializálásának neveznék —, még a gyarmati uralom alól való felszabadításnál is jelentősebb feladat.” Napjainkban már 116 ország tagja a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről kötött nemzetközi egyezménynek — állapította meg Hollai Imre, s végezetül hangsúlyozta annak szükségességét, hogy további államok is csatlakozzanak az egyezményhez, előmozdítva így annak egyetemessé válását. Katonai tanácsok Angolában Az Angolai Népi Köztársaság kormánya rendeletet adott ki arról, hogy katonai tanácsokat kell alakítani a dél-afrikai hadsereg és csatlósai által támadásoknak kitett angolai körzetekben. Az új szerveket az érintett területek politikai, katonai, társadalmi és gazdasági életének irányításával bízzák meg. A katonai tanácsok irányítják majd az ország szuverenitásának védelmében folytatott harcot. Joguk lesz arra, hogy a leghatározottabb intézkedéseket hozzák a banditizmus, a kártevés, valamint az ország fejlődését és a szocializmus alapjainak lerakását akadályozó társadalomellenes jelenségek ellen. Sri Lanka fővárosában, Colombóban, a tamilok lakta negyedben égnek a lakóházak, tibetek, mióta kiújultak a véres zavargások a szingaléz többség és a tamil kisebbség között TELEFOTO / MTI Külföldi Képszolgálat KEDD, 1983. AUGUSZTUS 2. NÉPSZAVA A szovjet nép nem engedi meg az európai egyensúly megbontását Moszkvai felhívás a békeszerető emberekhez A helsinki záróokmány aláírásának nyolcadik évfordulója alkalmából Moszkvában hétfőn nagygyűlést rendezett az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága. Előadói beszédében Alekszej Sityikov, a bizottság elnöke, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke méltatta a nyolc évvel ezelőtt esemény és a záróokmány jelentőségét. A nagygyűlésen elfogadott felhívás a többi között megállapítja: a szovjet nép senkinek sem engedi meg a világban és az Európában kialakult egyensúly megbontását, országa fenyegetését. A szovjet közvélemény teljes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a kialakult helyzetben a Szovjetunió és szövetségesei védelmi erejéhez szükséges szinten történő fenntartását tűzik ki célul. A dokumentum hangsúlyozza: az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítése — akárhány rakétáról is legyen szó — csapást mérne a fegyverzetkorlátozásról már folyó tárgyalásokra, újabb súlyos károkat okozna az államok közötti bizalom légkörének, megnövelné egy esetleges katasztrófa kirobbanásának veszélyét — akár a véletlen következménye lenne az, akár azoknak rosszindulatú tevékenységéből következnék be, akik katonai fölényre törnek és az első csapással akarják megnyerni a nukleáris háborút. A szovjet közvélemény egyetért az Európában, az Egyesült Államokban és az egész világon kibontakozott békemozgalom résztvevőinek követelésével, azonnal, amíg nem késő, hagyjanak fel a nukleáris háborúra történő felkészüléssel az egész viláron. A legradikálisabb megoldás az lenne, ha Európát megszabadítanák a kontinensre irányuló valamennyi — közép-hatótávolságú és hadszintéri — nukleáris fegyvertől. Ehhez feltétlenül szükséges lenne a meglévő nukleáris fegyverkészletek azonnali befagyasztására. A dokumentum végezetül felhívással fordul a békéért aggódó valamennyi emberhez: tegyenek meg mindent, fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az 1983-as esztendőben sikerüljön fordulatot elérni a katonai enyhülés irányába. (MTI) A Francia KP ragaszkodik a szocialistákkal kötött megállapodáshoz A Francia Kommunista Párt kiáll azért, hogy ne következzenek újabb lépések a fegyverkezési versenyben, s ezzel tartja magát a Szocialista Párttal 1981. júniusban kötött megállapodáshoz, amelynek alapján a kommunisták beléptek a kormányba — mondta Georges Marchais, az FKP főtitkára a Témoignage Chrétien című hetilap legfrissebb számában megjelent nyilatkozatában. A nyilatkozatot a L’Humanité hétfőn részletesen ismertette. Az FKP támogatja Mitterrand elnök eredeti programját, amely szerint szükség van az erőegyensúly megőrzésére, ám közben előre kell lépni a fokozatos és párhuzamos leszerelés felé, úgy, hogy ennek végcélja a katonai tömbök megszüntetése legyen — hangsúlyozta Marchais. Egyben azonban sajnálatát fejezte ki, hogy „partnereink” — ezzel a kormányzó szocialistákra utalt — „nem tartják teljesen tiszteletben eredeti ígéreteiket”. Libanon A Bekaa-völgyben kiújultak a harcok Vasárnap a kelet-libanoni Bekaa-völgyben ismét kiújultak a harcok az El Fatah palesztin szervezet szembenálló csoportjai között. Szaura és Zsdita városok közelében Abu Mussza hívei nehéztüzérséget és harckocsikat vetettek be a szervezet Arafathoz hű szárnyának erői ellen. A Wafa palesztin hírügynökség jelentése szerint a szíriai egységek a hét végén Kelet-Libanonban bekerítették az El Fatah Arafathoz hű erőinek egyik dandárját és ezek egyik utánpótlási központját. A központ körülzárására azután került sor, hogy az Arafathoz hű egységek megállították Abu Mussza híveinek támadását. A hét folyamán több mint ötven ilyen támadás érte az Arafathoz hű erőket — hangzik a Wafa jelentése. A SANA szíriai hírügynökség vasárnap élesen támadta Jasszer Arafatot. A palesztin vezető az előző napon arra szólította föl az arab államfőket, hogy akadályozzák meg a kelet-libanoni palesztin erők elleni „szíriai—líbiai támadásokat”.★ Izrael és az Egyesült Államok közel kerültek ahhoz, hogy megállapodásra jussanak egy közös libanoni stratégiában — jelentette ki vasárnap New Yorkban Mose Arensz izraeli hadügyminiszter. Arensz azon a fogadáson beszélt, amelyet Edward Koch, az amerikai nagyváros polgármestere adott tiszteletére. Robert McParlane, az amerikai elnök újonnan kinevezett közel-keleti megbízottja első, e minőségben tett útján megpróbálja elérni a Kelet-Libanonban szembenálló szíriai és izraeli erők szétválasztását — közölte vasárnap egy magas rangú izraeli kormánytisztviselő. Az amerikai vezetők ezt a tervet a múlt héten — Jichak Samir izraeli külügyminiszter és Mose Arensz hadügyminiszter washingtoni tárgyalásain vetették fel. A jeruzsálemi rádió vasárnapi közlése szerint az izraeli vezetők „elvben egyetértenek" az amerikai elgondolással. Hafez Asszad szíriai elnök országa fegyveres erőinek napján a hadsereghez intézett üzenetében vitatta az Egyesült Államoknak a közel-keleti közvetítői szerephez való jogát. Izraelt egész történelme során mindenkor Washington bátorította az agresszióra; ugyancsak az Egyesült Államok volt az, amely az agresszió anyagi feltételeit előteremtette — mutatott rá Asszad. A szíriai államfő bírálta a libanoni kormányt is, amiért szövetségre lépett az Egyesült Államokkal és amiért — mint mondta — nem Izraelt, hanem Szíriát tekinti ellenségének. Asszad megerősítette: országa a libanoni—izraeli megállapodást még a Camp David-i szerződésnél is károsabbnak tartja az arab érdekek szempontjából. (MTI) Pillanatkép Tripoliból. Az észak-libanoni városban a baloldali „Október 24.” szervezet egyik milicistája őrségben TELEFOTO — MTI Külföldi Képszolgálat Nemzetközi hírek : Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára, és Vagyim Zaglagyin, a KB tagja, a KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese, hétfőn Moszkvában találkozott Franz Muhrival, az Osztrák KP elnökével, és Erwin Scharffal, a párt politikai bizottságának tagjával, a KB titkárával. # Bulgária és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről volt szó Todor Zsivkov bolgár államfő és Robert L. Barry, szófiai amerikai nagykövet hétfői találkozóján. # Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter napiparancsot adott ki a szovjet hadiflotta napja alkalmából, amelyet vasárnap ünnepeltek a Szovjetunióban. A LEMP KB meghívására pártmunkásküldöttség élén Varsóba érkezett Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője. # II. János Pál pápa vasárnap nyári rezidenciáján, Castel Gandolfóban mintegy hétezer hívő előtt elmondott beszédében az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására és a békés megoldások keresésére szólított fel. # A Szovjet Afrikai-ázsiai Szolidaritási Bizottság küldöttsége, amely látogatáson Angolában tartózkodik, megbeszélést folytatott Sam Nujomával, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnökével. Nem mi írjuk... hanem Hirosima valósággal kínálja magát egy csúcsértekezlet színhelyéül címen Harold Willens, a Los Angeles Times számára írott cikkében, amelyet átvett az Európában megjelenő amerikai napilap, a Novemberre tervezik Reagan elnök első hivatalos látogatását Japánban. Naikaszone kormányfővel valószínűleg elsősorban kereskedelmi kérdésekről tárgyalnak, de bizonyos, hogy a két vezető eszmecseréjén szóba kerülnek a szovjet—amerikai nukleáris megbeszélések is... ... Mivel pedig az elnök úgyis Japánban lesz, és minden bizonnyal foglalkozik majd a nukleáris fegyverzetek problematikájával, esetleg megfontolhatná javaslatomat. Ezt az indítványt akkor tettem neki, amikor tavaly februárban magam nyújtottam át annak a négymillió kaliforniainak az üzenetét, akik 1982-ben a szovjet—amerikai kölcsönös nukleáris befagyasztásra szavazott. Arra sürgettem az elnököt, tegye meg azt a történelmi lépést, hogy az atombomba pusztítását átélt első városban, Hirosimában, találkozzék Jurij Andropovval. Mr. Reagan akkor nyilvánvalóvá tette előttem, hogy fenntartásai vannak egy esetleg elhamarkodott csúcstalálkozóval kapcsolatban. De az én javaslatom lényege egészen más. Én úgy képzelem, hogy a két világhatalom vezetői — akik összesen 50 ezer nukleáris robbanófejjel rendelkeznek, és gyakorlatilag hatalmukban áll az egész emberiség elpusztítása — egyszerűen emberi lényekként találkozzanak egymással. A hivatalos tárgyalások stresszhatásaitól függetlenítve magukat, úgy beszélgethetnének, mint két férfi, akit hasonló gondok és felelősségek terhelnek. S lehet-e megfelelőbb színhelyet találni egy ilyen kötetlen beszélgetésre, mint éppen Hirosima? Ifjú tengerészgyalogos felderítő tisztként jártam Hirosimában 1945-ben, néhány héttel azután, hogy a várost lerombolta egy viszonylag kicsiny amerikai urániumbomba. S ahogy múltak az évek, és a világ nukleáris fegyvertárai több mint egymillió hirosimai atombombára duzzadtak, mind világosabbá vált előttem, milyen kitörölhetetlenül az emlékezetembe marta magát a borzalom, amit 1945-ben Hirosimában láttam. Aki egyetlen egyszer is a saját szemével látta a nukleáris háború következményeit, az nem tud felejteni, amíg él. Reagan és Andropov természetesen ma már nem azt a robbanásoktól szaggatott pusztaságot látná, amit én. De még mindig elegendő emlék maradt a városban, amely felidézi a nukleáris háború borzalmait. A két vezető első találkozóját a Béke Emlékparkban kellene megtartani, pár lépésnyire attól a helytől, ahol 38 esztendővel ezelőtt „Kisfiú” (a hirosimai bomba, A szerk.) felrobbant. A park lombsátra alól ki-kivillan a „Béke Dóm” sziluettje — a lerombolt iparcsarnok szörnyű váza, amelyet a japánok az 1945. augusztus 6-án elszabadult új erő örök mementójaként hagytak ott. Az államfők ezután körsétát tehetnének a Béke Emlékmúzeumban. S miután megtekintették a pokolian összeégett emberekről, egybeolvadt emberi csontokról készült fényképfelvételeket, megállhatnának egy pillanatra egy darab papír előtt, amelyre hatjegyű számot írtak. Ennyi ember halt meg az évek során, egyetlen, 12,5 kilotonnás atombomba miatt. Amikor aláírja a vendégkönyvet, Mr. Reagan és Mr. Andropov, talán új megvilágításban, együtt gondolja majd át, mit jelent az 50 ezer nukleáris robbanófej. Talán nem túlzás azt képzelni, hogy a látottak arra indítják őket, hogy — ha csak egy pillanatra is — kilépnek saját hazájuk katonai erejének és politikai tekintélyének védelmezői szerepéből és átérzik az egész világ valamennyi népéért viselt felelősségüket ... Az a rövid látogatás, amelyet a nukleáris hadviselés szülőhelyén tettem, örökre megváltoztatta az életemet. Talán lehetséges, hogy a világhatalmak vezetőinek hirosimai látogatása megváltoztathatja a halálos fegyverkezési verseny menetét. Nem az első eset lenne, hogy egy jelképes aktus olyan eseménysorozatot indít el, amely konkrét politikai változásokat eredményez. INTERNATIONAL aTribune A szerző, Los Angeles-i üzletember, a washingtoni székhellyel működő Védelmi Információs Központ tanácsadója, aki 1982-ben az amerikai nukleáris befagyasztási mozgalom kaliforniai tagozatának elnöke volt. Cikkét kissé rövidítve adjuk közre.