Népszava, 1983. szeptember (111. évfolyam, 206–231. sz.)
1983-09-25 / 227. szám
NÉPSZAVA 1983. SZEPTEMBER 25., VASÁRNAP Védőőrizet A számozatlan király ■ Játékkártya gyűjtése érdekes hobbi. Koreában és Kínában már a XII. században ismerték a kártyát. Európában 1299-ben említették először, de a XV. században már nagyon elterjedt a kártyaszenvedély — először ekkor tiltották be. A legrégibb játékkártyák a XV. század közepéből származnak táj- és állatábrázolással. A játékkártya érdekessége volt, hogy a király és királynő figurája számozatlan, míg a többi figura az udvartartás rangjának megfelelő értékrendű számmal van besorolva. A kártyafigurák német vagy francia változata Dél- Németországból ered. (zo —) — Ide, apuskám, nem jön telefonálni, mert még képes lesz szétverni a berendezést. Pintér Péter rajza Kémek-e az újságírók? Flemming Sorensen tanulságos esete Nemrég nagy kavarodást és izgalmat okozott a Bonnban dolgozó 300 külföldi újságíró között a Sörensen-ügy. Zavarba hozta továbbá az ügyben érdekelt bírósági szerveket is. Flemming Sörensen 53 éves dán újságíró ugyanis, 8 hónapot töltött vizsgálati fogságban, amíg tisztázódott, hogy exfelesége vádjai alaptalanok. Az elvált asszony — feltehetőleg bosszúból — azzal vádolta volt férjét, hogy a szövetségi parlamentben akkor még többségben levő Szociáldemokrata Párt egyik képviselőjének postáját rendszeresen megszerezte és átvilágította, továbbá egy elfüggönyözött szobában gyakorta hallgatott rádiót, jegyzeteket készítve. A hosszúra nyúlt vizsgálati fogság során azonban a vádak mindegyike összeomlott, olyannyira, hogy maga az ügyész javasolta a per megszüntetését. A kavarodás és a zavar azonban figyelemre méltó problémákkal járt. Az újságírók, akiknek hivatásához hozzátartozik az információszerzés, a Sörensen-ügyből azt a következtetést vonták le, hogy nem állapítható meg a határ, amely az újságírói információszerzést a kémkedéstől elválasztja. Ez pedig gyakori kellemetlenségeket okozhat a teljesen ártatlan újságírók számára. S minden valószínűség szerint ezek vannak túlnyomó többségben, jóllehet bizonyára akad kémkedő újságíró is. A nyugatnémet büntető törvénykönyv 99. paragrafusa szerint „a normális újságírói kapcsolatok felvétele és ápolása” nem büntethető. Ezt a Bonnban dolgozó újságírókhoz intézett levelében — éppen a Sörensen-üggyel kapcsolatban — az igazságügyminiszter is megerősítette. Ám hogy mégsem ilyen egyszerű a dolog, a nyolchónapos vizsgálati fogság bizonyította. Szemmel láthatólag a hatóságok és az újságírók számára is bizonytalan annak a zónának a határa, ahol az ártatlanság és a bűnösség ilyen esetekben találkozik. Gray Megifjították a régi lendületet Hulahoppkarika mentaolajjal Nálunk még javában tart az aerobic-láz, de Nyugat-Európában — különösen az NSZK-ban — már újfajta testedzésnek hódolnak az emberek, elsősorban természetesen ismét a gyengébb nem. Visszatért a hulahopp! Igaz, nem egészen úgy, mint azelőtt. Az új kampányt szervező reklámcég vezetője kijelentette: „Megifjítottuk a régi lendületet!” Miről is van szó? Arról,, hogy — mint minden ilyen fajta divat- vagy sportkülönlegesség — az új hulahopp is az Egyesült Államokból indult hódító útjára, akárcsak az aerobic. Igaz, ezt most nem Jean Fonda, a világhírű filmsztár találta ki, hanem a névtelenség homályában rejtőzködő reklámmenedzserek. Ami új benne: míg 30 évvel ezelőtt, amikor az első hulahoppkarikák megjelentek, az volt a szokás, hogy nyak-, mell- és csípőmagasságban egyszerre több karikával gyakorlatoztak a hulahopphivők, addig ma csupán egyetlen karikával szabad körözni, mégpedig csakis a csípő körül. És ami még ennél is fontosabb: ez a karika mentaolajjal illatosított! A szakértők azt mondják, hogy mindebben van egy jó adag nosztalgia mai nosztalgiahullámos világunkban. Az első hulahoppkarikákat a kaliforniai szépségkirálynők indították útjukra és az akkori menedzserek azt állították, hogy ezt a sportot a havas szép lányok találták ki, akik ennek köszönhetik varázslatos alakjukat. Akár így volt, akár nem — az 50-es évek végéig egyedül az USA- ban 120 millió karikát adtak el. A hulahopp együtt született az első farmernadrágokkal, motoros robogókkal. Akkoriban a nyugati nagyvárosokban még az utcákon, a házak előtt is emberek egész csoportjait lehetett látni, akik vadul köröztek a karikákkal — persze nagyobb részt itt is a hölgyek vitték a prímet. A mentaolajjal „dúsított” új hulahoppkarikák atyamesterei abban reménykednek, hogy most is így lesz. A nürnbergi nemzetközi játékkiállításon már ott volt a mentás karika és a hírek szerint óriási érdeklődést keltett. Sokan vásárolták meg és már használják is. Az új divat fő elterjesztője most a jelenlegi hulahopp-világbajnok, a 23 éves Chico Johnson, aki ugyan a férfinemhez tartozik, de annál nagyobb lendülettel karikázik. És persze van már olyan leánycsoport is, amely mindezt zenével kíséri: a Peppermints, vagyis a mentások. ( n) Akinek füle van, hallja, akinek szeme van, olvassa. Mivel nekem mindkettőből kettő is van, mármint két szemem és két fülem, kétszeresen is hallom és olvasom Kibernessziában, hogy a legfőbb, a legfontosabb a Közérdekgép. Minden valamirevaló kibernessziai érte kiberobotol. Energiát, kalóriát, biomechanizmust nem kímélve, töltésén fáradozik. Hiszen mondják és minden képújságban írják: minél erősebb a Közérdekgép, annál jobb a kiberosznak. Nem is szégyellik lépten-nyomon hirdetni: szolgálják. Lesik óhaját, kívánsága parancs és megnézheti magát, aki zavarja áramköreit, megsérti fogaskerekeit, csavarfejeit vagy akár csak anyacsavarjait illetlenül emlegeti. Nem csikoroghat, nyikoroghat. A legpicibb elemének is súrlódásmentesen, pihekönnyű légpárnákon lebegve, olajozottan kell működnie. A mi viszonyaink között, állítom, nincs és nem is lehet ilyen gondosan kezelt, szakadatlanul fejlesztett és ekkora figyelemmel ápolt rendszer, mint ez a Közérdekgép. A könnyebb érthető Kibernessziai történetek Kösjórobot ség kedvéért használom a hasonlatot: mint jó gazda a szeretett hízóját, vagy jól tejelő tehenét — gondozzák és beszélnek róla. Mert állandó téma állapota, fejlődése, teljesítőképességének növekedése. Állítják: minden komputer bázisa, működtetője, mozgató, tápfeszültséget adó erőforrása. Ezért figyelik napról napra, sőt óráról órára teljesítőképességét. S ezért szívügye állapota minden kibernessziainak. Fényesítik, csinosítják. Ki ódát zeng róla, más szonettel hódol, körültáncolja, megénekli. Népi motívumokkal ékesítik. Ha látnák, nem is néznék gépnek. Valami — a mi szerveinkkel — éteri, elvont, szép fogalomnak vélné az ember. Pedig nem az. Szigorú realitás, amit a Közjórobot manipulátorai kezelnek, kapcsolnak Kibernesszia laká-ásainak hang- és fényérzékelő pontjaihoz és elemi töltéseibevezető csatlakozóihoz. Annak idején, amikor építeni kezdték, mesélte elérzékenyülve egy ősöreg, régen kikapcsolt kiberobot, minden diszplén ötpercenként felvillant: „Tiéd a Közgép, magadnak fejleszted.” Aztán avultak, koptak a mechanikus elemek. Az újabb gyártású, korszerűsített biokiberoboló programjában már nem is szerepel ilyen hír. Felesleges, zavaró jel a kommunikációban, az ismétlődés időpazarlás. S az idő nagy érték Kibernessziában, minden egységét a Közgép veszi igénybe. Érthető, hogy minél alaposabb és gyorsabb megismerésére törekedtem. De bármennyire igyekeztem, csak nem leltem. Egyes kiberoszok beszéltek róla, mások hivatkoztak rá. Voltak olyanok, akik leírták. Ám szinte mindegyik más elemét erősítené, amiről egyikük azt jelezte, hogy gyorsítja a működését, mások azonnal kikapcsolták, mert fékezőnek vélték. Ha úgy olvastam, hogy átszerelése szükséges, azonnal találkoztam a cáfolattal, nem szabad most bolygatni: állították, hogy többre is képes, de ugyanakkor tagadták is. Túlterheltségtől féltették. A kiberobotolók nemigen emlegették. Adták az energiájukat, néha megjegyezték, hogy mintha nőne az üresjárata, és többet emésztett fel, mint amennyit visszatáplál. Magát a Közérdekgépet mégsem találtam sehol. Ott sem, ahol hivatkoztak rá, ott sem, ahol szóba se került. Ha nem is tisztességes, de eredménnyel biztató cselhez folyamodtam. Nagyfeszültségű kiberosz erőterére kapcsolódtam és követtem a mágneses áramának irányát. Mentem, mentem és a neutron-óceánon túl, az egykristály-hegy csúcsán, a szilícium-erdő áramkörsűrűjének legmélyén, hatalmas fúziósbarlang szájánál rátaláltam a Közjórobotra. Fél- és egész vezetői funkcionális moha sűrűjében vegetáltak, önkaparó tisztítói szakadatlanul sisteregve égették az érintkezőkre szövődő, fonódó mohatelepeket, hogy kontaktusai nyitottak maradjanak. Ami energiája még eközben megmaradt, az vékony dróton áramlott a mögötte tátongó fekete lyuk mélyére. Ott szuszogott, kattogott, szörcsögött valami. — A Közérdekgép? — kérdeztem teljesen leföldelve. — Ide rejtettem, de szilárd alapokat raktam alá. Úgy beágyaztam vasbetonnal erősített cementbe, hogy teljesen megfordíthatatlanná szilárdult. Kondicionált és konszolidált. Vezérlésem szerint erősítem, építem tovább. Most éppen az Egyéniérdek és Csoportérdek energiával erősítem. — No de azok töltése ellenkező a Közérdekgép hajtóerejével — idéztem a kibernessziai közgázrobotszakirodalomból. — Historiális tévedés, egyszerűen transzformálni kell csupán, hiszen minden energia átalakítható. Csak az a kérdés, hogyan és milyen vesztességgel? Erre a kérdésre persze, én nem tudtam a választ. Úgy éreztem, a Közjórobot mikroprocesszora sem. Az Egyéniérdek-robotok csak sokasodtak, a Csoportérdek-vezérlésűek pedig sűrűsödtek körülötte, de a Közérdekrobot maga maradt, és a Közérdekgépnek éppen hogy csurrantott-cseppentett. Még a megvilágítására sem tellett energiája. Nem is láttam mást, mint széles alapjainak hatalmas körvonalait, így hát visszatértem a kibernessziaiak közé, és tovább hallgattam, olvastam a Közérdekgép fontosságáról. Arról, hogy a kiberobotolók még több és korszerűbb érdekprogramozású robotot gyártanak, hogy szeretett, tisztelt gépük erősebb, nagyobb legyen. Hiszen az a jó minden kiberosznak Kibernessziában ... Ezért, ha itthon valaki netán tudna valamit ajánlani az érdekenergiák Közgéphajtásra alkalmas, veszteségmentes transzformálására, értesítse néhány bitnyi információval a Közjórobotot. Bizonyára meghívják kemény kibérrel fizetett külföldi munkára Kibernessziába. S ez közérdek, mert a szellemi export, mint köztudott, javítja a fizetési mérlegünket. Faragó István Nézzük a nap „Mihály nap után az idő: sűrűn tornyosul a felhő...” — énekelték egykor a pásztorok. Mihály nevezetes jeles napja az ősznek: ekkor hajtották be a tavaszi György naptól kint legelő nyájakat. Ezen a napon tartották a hegyi pásztorok a pogány babonákkal, vad játékokkal teli farkasünnepet. „Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet” — így szólt a göcseji regula. Vagyis a szabadban élők számára ezen a napon, szeptember 29-én kezdődik igazán az ősz. A sokác juhászok azt az időjóslatot vélték megfigyelni: ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, kemény lesz a tél, ha egymástól távol fekszik, akkor enyhe őszi, téli napokra lehet számítani. Bábolna környékén úgy vélték: ha keleti szél fúj ezen a napon, igen kemény tél elé megyünk. Országszerte úgy tudták, Szent Mihálykor „szakad meg a fű gyökere”, s ekkor hagyják abba a méhek a mézelést. Hűvösebb vidékeken Mihály nap után megkezdték a téli halászatot, mert „Mihály a víz fenekére terelte a halakat". Mihály héber nevének jelentése: „ki fogható Istenhez?” A biblia szerint ő a vezér a főangyalok között. Hazai kultuszára példa a Halotti Beszédhez illesztett könyörgés is, amely „bádog Mihály arkangyal” oltalmába ajánlja a meghaltakat. A torockói hagyomány szerint ő fújja majd meg a világ végén a holtakat egybehívó kürtöt is, az ő nevét viselte országszerte a hordozható ravatal, a „Szent Mihály lova”. Sőt Tápén a meghalt emberre is úgy mondták: „megrúgta a Szent Mihály lova”. R. N. Gurkha katonák Angliában Nepál lakosságának többségét alkotja a katonai erényeiről nevezetes népcsoport, a gurkha. őseik brit katonai szolgálatban álltak. A gurkhák a XVI. században Indiából vándoroltak be Nepál területére, és rövidesen uralomra jutottak. 1814-ben a Brit Kelet-Indiai Társaság fokozatosan kiterjesztette uralmát Nepálra, és 1815 után Nepál külpolitikája brit ellenőrzés alá került. A nagyon szegény hegyi parasztok fiai gazdasági ínségből szegődtek el zsoldosnak az angol gyarmati hadseregbe. A brit tisztek a gurkhákat „a világ legszívósabb és legkitartóbb gyalogos katonáinak” tartották. A gurkhák az első és a második világháborúban európai harctereken is harcoltak. Jelenleg az angol hadseregben mintegy 6000 gurkha teljesít katonai szolgálatot. Brunein kívül Hongkongban és Nagy-Britanniában, Londonban is, ahol egy ezredük a Buckingham-palotát őrzi. Bár az utóbbi időben szóba hozták, hogy Nepál utolsó sorozóhelyiségét is bezárják, és ezzel a gyarmatosítás eme kövülete eltűnik. De ez ideig még nem tiltották be a sorozást. (Zoboki) Napfénykezelés Alma-Atában A Kazahsztán fővárosának egyik gyógyintézetében napfénykezeléssel gyógyítják a krónikus tüdőgyulladásban, hörg- és léghurutban szenvedő betegeket. Évente több mint ezer beteg keresi fel a klinikát. Alma-Ata klinikáján olyan modern fizikoterápiás berendezések vannak, melyek borús időben is alkalmasak kezelésre. A napfénykezelés májustól októberig folyik, az időjárástól függően. Hosszú évek tapasztalatai alapján megállapították, hogy a felnőtt betegek 70 százalékának, a gyermekek 80 százalékának a napfénykezeléstől sokat javult az állapota. (z-1) Százéves a Matrjoska A nagy hajú és farkára festett orosz bábuk századik születésnapjukat ünnepük. Az egymásba rakott fabábu, ez a szép orosz népművészeti termék kedves souvenir a Szovjetunióból. Először Szergej Maljutin orosz festő más művészekkel együtt megtervezte az orosz parasztaszszonyt ábrázoló bábuk öltözékét. Ruházatuk szarafán (az orosz nők ujjatlan, hoszszú nemzeti öltözéke), tarka köténnyel. A Matrjoskák készítésének ötlete egy Moszkva környéki, művészetet kedvelő nagyiparosé volt. A bábukat az orosz Matrjona lánynév becézésével Matrjoskának nevezték el. 1900-ban a párizsi világkiállításon a gazdag színekben pompázó fabábuk aranyérmet kaptak. Ma a fabábuk gyártása főképpen Moszkvában, Volga melletti városokban és Bielorussziában történik. Loki Fogd, ahol éred? Október 7—9. között a Budapest Sportcsarnokban rendezik a pankrációs Világ Kupa zónadöntőjét. A 14 résztvevő átlagsúlya 110 kiló, ám a szó szerint megkapó felvételből kitűnik, hogy a bíróra is oda kell majd figyelni — alighanem fogorvos ... 9