Népszava, 1983. október (111. évfolyam, 232–257. sz.)

1983-10-01 / 232. szám

4 A S adott szó hitele A magyar vállalatok évente 11-12 ezer alkalommal idéztetnek a bíróságok ítélőszéke elé. Ez a szám azonban még mindig elenyésző a megszegett szerződésekhez, illetve a — gazdasági anomáliák és a tisztességtelen haszonszerzés miatt — jogvitára érdemesült esetekhez képest. Kétrészes cikksorozatunkban azt vizsgáljuk: az utóbbi időszakban miért ingott meg a vállalatok közötti kapcsolatokban az adott szó hitele, egyenrangúak-e a szerződő felek, és miként érvényesítik, érvényesíthetik jogaikat a károsultak. A tapasztalatok arra utalnak, hogy nem csupán a szerződések teljesítése pontatlan: nagyon gyakran már a kiindulópontttal, a szerződéskötéssel is baj van. A gazdálkodó szervezetek növekvő része eleve elzárkózik attól, hogy szerződésben, írásos bizonyítékkal garantálja: vállalkozik a megrendelő igényeinek teljesítésére. Nem hajlandók dokumentálni a vevő kívánságát, csupán nyilvántartják az igényeket, és a legmegfelelőbbeket. a Nem ér a nevük Amennyiben mégis hajlandók szerződéskötésre a szállítók, mind gyakrabban efféle fenntartásokkal, kitételekkel tűzdelik tele: „szerződésünk csak abban az esetben érvényes, ha anyagszállítónk a gyártáshoz szükséges anyagot biztosítani tudja”, vagy: „az importbeérkezéstől függően szállítunk”. Más: „a megrendelést előjegyeztük”. Márpedig az előjegyzés még nem kötelezettségvállalás. Az idő múlásával ugyanis még mindig mondani lehet: nem ér a nevem. Ilyenformán azon sincs mit csodálkozni, hogy például a nagykereskedelmi vállalatok két százalékkal több árut kötöttek le szerződéseikben az esztendő első felében, mint amennyit terveik szerint egyáltalán vásárolni szerettek volna. A túlbiztosítás oka, hogy a teljesítés általában A megrendelések elfogadását vagy elutasítását 30 napon belül a vevő tudomására kellene hozni. Ehhez képest nem ritkák ahárom-öt hónapos visszaigazolási késedelmek. Olyan is előfordult, hogy az egyik vállalat a szállítás megkezdését megelőző öt nappal közölte szállítási hajlandóságát. Általános, hogy negyedévre, félévre kötik a szerződéseiket (a tartós kapcsolatoktól ódzkodnak, vagy ha mégsem, ezek inkább ünnepélyes fogadkozásokat, mint gazdasági megfontolásokat tartalmaznak). Általános, hogy határidőként a negyedév vagy a félév utolsó napját jelölik meg. És az sem ritka, hogy a tényleges teljeslegkifizetődőbbeket kiválogatva szállítanak. Tisztán a vállalati érdeket és jövedelmezőséget tekintve még rendjén való is lenne a dolog, ha a döntést idejében a megrendelő tudomására hoznák. Vagy, ha valós indokok miatt, zárkóznának el a szállítástól. Ehelyett inkább bizonytalanságban tartják vevőiket. Holott a szerződések gazdaságszervező ereje éppen abban rejlik, hogy biztonságot ad a termelőnek és a felhasználónak egyaránt. 8—9 százalékkal alatta marad a megrendelésnek. De nem ritkák az ennél nagyobb értékű szerződésszegések sem. 1982 első felében a nagykereskedelem szállítási szerződésben rögzített megrendeléseihez képest 80—123 százalék között szóródtak a teljesítések. Idén ugyanebben az időszakban 78—103 százalék közöttiek az adatok. Különösen a rövid kötöttáruk és a különböző iparcikkek gyártói maradtak adósak a megrendelőknek. A Harisnyagyár például az év első negyedében mindössze 55 százalékban teljesítette — az amúgy is csökkentett — szállítási vállalását. Egy másik példa: a Vasvill 1982-re 35,7 ezer hűtőszekrényt igényelt a gyártótól. Több mint hatezer darab szállításával maradtak adósak, s ezt — számos póthatáridő után — csak 1983 májusára pótolták,és átnyúlik a következő időszakra. A havi ütemezés ritka, annál gyakoribbak a zúdulásszerű szállítások, ami szűkében a raktáraknak fogadási nehézségeket idéz elő. A Hajdúsági Iparművek például megállapodott a Vasvill-lel, hogy az év második negyedére rendelt árut 40— 30—30 százalékos havi részletezésben szállítja. Ehelyett május 7-én egy tételben zúdította a vevő nyakára a portékát. Az sem lényegtelen, hogy a szerződésbenmit jelölnek meg a szállítás helyeként. Gyakori, hogy a megrendelő maga megy az áruért, és maga gondoskodik a fuvarozásról. Holott — a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint — a fuvarozás szervezése a szállító feladata. Akad más szépséghibája is a szerződéseknek. Gyakori, hogy a szállító jogosulatlan ellenértéket köt ki vagy számít fel. Az ellenőrzések esztendőről esztendőre kétmilliárd forint jogtalan beruházási költség felszámítását fedik fel. Némelyek — erőfölényük biztos tudatában — mindinkább vérszemet kapnak. Az egyik tervezővállalat például 4464 tervezői munkanapot fogadtatott el megrendelőjével, majd az ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy mindössze 1317 napot igényelt a munka. Egy másik cég 570 napot számított fel a lehetséges 275-tel szemben. Az Országos Anyag- és Árhivatal mindkét esetben gazdasági bírsági eljárást kezdeményezett. Az is előfordul, hogy a vevő által elfogadott szerződés eleve mentesíti a szállítót valamilyen, a szolgáltatással kötbéramnesztia Ennek ellenére gyakori a kötbéramnesztia. A Borsodi Vegyi Kombinát például félmillió forintos szállítási lemaradása miatti kötbérigény mellőzését kérte megrendelőjétől. A termelőeszköz-kereskedelemmel foglalkozó vállalatok is gyakran vállalják, hogy csak akkor tartanak igényt a kötbérre, ha a késés miatt saját megrendelőjük is benyújtja a számlát. Vagy: súlyhiány esetén a Berker csak akkor kér kárpótlást a Taurustól, ha saját megrendelője is reklamál. Baj van a szállított termékek minőségével is. A ruházati szakmában például a szállított mennyiség legalább 80 százalékának első osztályúnak kell lennie. Ezzel szemben a Kaposvári Ruhagyár a műbőr és nylonvelúr, valamint a pamutáruknál 25 százalék osztályos árut kötött ki. És egy szélsőséges példa: a Kecskeméti Kádgyár szerződéseiben mindöszsze 30 százalék első osztályú termék szállítását vállalja, összefüggő tevékenység alól, és azt a megrendelőre hárítja. Vagy: a szerződés eleve korlátozza a teljesítésért vállalt felelősséget, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan csökkentené az árat, illetve valamilyen formában kárpótolná a megrendelőt. A Magyar Édesipar például egyik szerződésében kiköti: áruhelyettesítésre anélkül jogosult, hogy ez szerződésszegésnek minősülne. Továbbá — szerintük — nem számít a szerződés meghiúsulásának az sem, ha a fuvarozókésik a vagonok, teherautók rendelkezésre bocsátásával. A Váci Kötöttárugyár pedig az egyik nagykereskedelmi vállalatnak írt levelében arra hívta fel a figyelmet, hogy alapanyag- és importproblémák miatt szerződéses kötelezettséget csak kötbérmentesség esetén vállal. Holott az efféle kártérítés a megrendelő törvény adta joga. Növekedett a szerződésmódosítások gyakorisága is. Ezt csak részben okozzák a változó gazdasági feltételek — az esetek zömében szállítói erőfölényre utalnak. Ezt igazolja az is, hogy a módosításhoz közös megegyezés szükséges, ám a szállító gyakran a vevő megkérdezése nélkül küldi, ami éppen a raktáron van. Átlátszó, mondvacsinált, vagy valós ürügyekkel. Mindazonáltal a szállító egyúttal vevő is, s egyszer erőfölényben van, máskor kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az eltérő erőviszonyok viszont eleve megkérdőjelezik a határozott fellépést. A megrendelők indokolatlanul passzívan vesznek részt a szerződéskötésekben, s amenynyiben sérelem éri őket, nem élnek törvény adta jogaikkal. Ennek okaival sorozatunk második részében foglalkozunk. Molnár Patrícia következik: A vállalatok a bíróság ítélőszéke előtt Zúdulásszerő szállítások A mérleg jegyében A csőbe húzott törött láb Gazdasági elképzeléseink valóra váltásához az országnak a behozatott több száz millió dollárral meghaladó kivitelre van szüksége. Írásainkban rendszeresen számot adunk azokról a vállalati törekvésekről, amelyek a hazai ellátás mellett „a mérleg jegyében" is eredményesnek bizonyultak. A Glavita Győri Kötöttkesztyűgyár nemcsak azzal dicsekedhet, hogy a textilipari vállalatok között az iparági értékelés során tavaly a legtöbb pontot szerezte, s ezzel öt esztendőn belül harmadszor nyerte el a kiváló címet, öt esztendő alatt 2,5-szeresére növelték konvertibilis elszámolású exportjukat. — Hosszú esztendőkön át elsősorban kötött és szabott kesztyűink eladása révén értünk el sikereket — mondja Andráskó Tibor kereskedelmi osztályvezető. — Legnagyobb vevőink sorába tartozik Anglia, Franciaország, Norvégia, Svédország és Finnország. Piaci nehézségeink a tavalyi esztendő végéig szinte egyáltalán nem voltak. Könnyebben jutottunk vevőhöz, mint a textilipar többi vállalata. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a bőrárak emelkedése miatt kelendőbbé váltak a kötött és a szabott orkánkesztyűk. Tavaly, ha éppenséggel nem is fordult meg a kocka, mindenesetre romlott a helyzet. A távol-keleti országok olcsóbban kínálták kesztyűiket, s ez több nyugat-európai kisüzem tönkremenetelét okozta. Nagyot lépett a világ a kesztyűgyártásban — folytatja az osztályvezető. — A lépéstartáshoz kevert fonalakra lenne szükség, ebből azonban a magyar ipar egyelőre nem termel elegendőt. Félő, hogy nehéz éveink lesznek, de nem esünk kétségbe. Gépparkunk korszerű, és reméljük, hogy az alapanyag-ellátás is megoldódik. Álljuk a versenyt, ha olyan látványos fejlődésre nem is számíthatunk, mint eddig. Több adut is tartunk a kezünkben. Előrelátásukat bizonyítja, hogy már akkor is gondoltak új termékek bevezetésére, amikor még gondmentes volt a kesztyű eladása. Esztendők óta foglalkoznak egyebek közt sportruházati termékek gyártásával. Az idén például 50 ezer darab júdó- és karateruhát adtak el francia vevőiknek. 1983-ban egyébként összesen 3 millió dolláros konvertibilis elszámolású bevételre számítanak. A vállalat népszerű termékei közé tartozik a szobapapucs és a fábtya. Ha beválik, több millió forint értékű import válik feleslegessé az őszi BNV-n vásárdíjat nyert csőkötszer révén. Eddig ugyanis jelentős dollárösszegeket áldoztunk géz és kötszer vásárlására. A csőkötszerrel egyszerűbb, gyorsabb a kötözés, emellett további előnye, hogy higiénikusabb is elődeinél. Ha a töréseknél például ráhúzzák a kézre, lábra, és erre kenik a gipszkását, nem tépődik le a szőr és a bőr, és nem okoz viszketést a kötés. A kötszert, amellett, hogy importot helyettesít, várhatóan jól fogadják majd a külföldi piacokon is. Nincs gond a gyártási lehetőségekkel sem: az alapanyag-ellátás és a technológia megfelelő. Ami például az utóbbit illeti, a kesztyűgyártó berendezések könnyen átállíthatók a csőkötszer gyártására. Zokniból, harisnyából esztendők óta kevésnek bizonyul a Budapesti Harisnyagyár által gyártott mennyiség, ezért az ország behozatalra szorul. Az import mérséklése érdekében a Glavita hamarosan hozzákezd a vastag zoknik és harisnyanadrágok gyártásához. Mindezt úgy tudják megoldani, hogy egy NSZK-beli cégtől vásárolt gépparkot termékkel fizetnek vissza. Vagyis, ha nem is azonnal, de három esztendő múlva — a gép kifizetése után — segítenek a harisnyaellátás gondjain. M. P. SZOMBAT, 1983. OKTÓBER 1. NÉPSZAVA Tudósítások az őszi munkákról Szabolcs aranya ■— Vetik áss árpát és a búzát Műtrágyából hiányt jeleznek (Folytatás az 1. oldalról) A napraforgót már csaknem teljes egészében betakarították, a kukorica mintegy húsz százaléka került biztos helyre. Feszített ütemű a silózás, eddig 15 ezer hektár termését silózták. A gyümölcs- és szőlőtermelő gazdaságokban fennakadás nélküli a szüret. A csemegeszőlők után már folyamatos a borszőlők szüretelése, jelenleg a terület egynegyedén végeztek a munkával. A gyümölcsösökben népszerű a szedd magad mozgalom. Sokat segítenek az iskolák tanulói is. Az üzemek erő- és szállítógép-kapacitása a betakarítás és a talajmunkák mellett lehetővé teszi, hogy zavartalan legyen a szerves trágyázás és az őszi mélyszántás, amelyet eddig a tervezett terület egyötödén végeztek el. A megyei Agroker, továbbá a Tsz-ker tájékoztatása: a harmadik negyedévre szerződött műtrágya mennyiségek szállításában fennakadások vannak. A gyártó vállalatok főleg szállítási eszközök hiányára hivatkoznak. Békés megyében, mint Hankó László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese elmondotta, a kukorica betakarítása félidőhöz közeledik. Kukoricából öszszesen 106 ezer hektár maradt meg a megyében szemes terménynek. Sok tábla ugyanis — a szárazság miatt — nem hozott szemtermést, és így besilózták. A napraforgó betakarítása az elmúlt hét végén befejeződött, a termés gyenge-közepes, de jobb a tavalyinál. A cukorrépaszedés szeptember elején kezdődött Békésben. A tavalyinál alacsonyabb termésátlag ígérkezik, ám a cukortartalom az eddigi mérések szerint magasabb. A betakarítás a gyárak és a mezőgazdasági üzemek egyeztetett terve szerint halad. A másik nagy őszi munka a termés begyűjtése mellett, a talaj-előkészítés és a vetés. A megye mezőgazdasági nagyüzemei az idén összesen 153 ezer hektáron vetnek őszieket. A talaj-előkészítés már megtörtént, őszi árpából többet vetnek, mint az elmúlt évben, őszi búza a múlt évihez hasonló, mintegy 132 és fél ezer hektáron terem majd. Borsod- Abaúj-Zemplén megyében a jó időjárásnak is köszönhető, hogy már a befejezéshez közelednek az őszi vetéseket előkészítő szántási és tápanyag-utánpótlási munkálatokkal. A talaj-előkészítést azonban továbbra is hátráltatja a műtrágyahiány. A megye déli járásaiban befejezték a napraforgó és a burgonya betakarítását. A termés átvétele rendben folyt. Szerencs körzetében szedik a cukorrépát, amelynek cukorfoka az előzetes várakozással ellentétben alacsonyabb a tavalyinál. Bács megyében munkához öltözött diákok gyülekeznek reggelenként a gyümölcséről, szőlőjéről híres gazdaságokban. Kecskeméten a kevesebb nyersanyag miatt az élelmiszer-feldolgozó gyárakban nincs, vagy alig-alig van szükség az iskolások segítségére, így többen dolgozhatnak a földeken. A keceli Szőlőfürt Szakszövetkezetben, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságból kölcsönzött kombájnok segítségével hamarosan befejezik hatalmas almájuk szüretelését. Néha-néha a vagonhiány lassítja a munkát. A szűkös tárolótér is gondokat okoz. A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet exportnövelő beruházásként, saját erőből hűtőházat épített, amely az idén már fogadja a termést. Több mint ezer tonna almát helyeztek el itt néhány nap alatt. A kiskunsági termelőszövetkezetek területi szövetségéhez tartozó tsz-ek új bortárolót létesítettek, de ez is kevésnek bizonyul a jó minőségűnek ígérkező bor elhelyezésére. Részben értékesítési, részben tárolási problémák miatt egyes szőlőfajták átvétele akadozik. Soltvadkert térségében például, nem szerződött szőlőjükre keresnek átvevőt az egyéni gazdák. Kiskőrösön a nagyüzem sietett a szakszövetkezeti tagok segítségére. Bács megyében majd’ mindenütt befejezték a napraforgó betakarítását. Különösen a bácsalmási termelési rendszerben értek el jó eredményeket. A szakemberek azt mondják: a napraforgó jobban tűrte a szárazságot, mint a kukorica. A talajmunkák jó minőségűek, gondos munka nyomait viselik. Csávázószerekből nem sikerült a szükséges mennyiséget beszerezni és több kellene a komplex műtrágyából is — mondották az érdekelt üzemek vezetői. Jól jött az esőzés az őszi árpa és a rozs vetéséhez. E terményekből a tervezettnek több mint a felét elvetették. Megkezdték a búza vetését is. Nincs fennakadás a kecskeméti konzervgyárban. A zöldségek kisebb hozamai miatt , hogy a gyümölcsből származó nyersanyagot hasznosítsák és a kapacitást is kihasználják — több ivólevet és dzsemet gyártanak. Csiszka Antal, Heltai Nándor, Nábrádi Lajos, Tóth Ibolya és Udvardy József tudósításai. A Új szigetelő talajvíz és beázás ellen A beázás minden család réme. Főként, ha a tetővel van a baj. Ilyenkor még a legedzettebb lelkűek is felhagynak minden reménnyel. Hiszen a födémcsere fölér egy ostromállapottal. Magántulajdon esetén pedig a teljes anyagi csőddel. A 43-as Állami Építőipari Vállalat legújabb szolgálati találmánya a Sugubit 43, úgy tűnik, megoldás az épületek mindenféle szigetelési problémájára. A szirofilmből, gumiőrleményből és bitumenből álló szigetelőanyaggal egy éve kísérleteznek a vállalat szakemberei. Először egy olyan épület tetejét vonták be, amely évről évre beázott. A kezelés után két hétig vízzel árasztották el a tetőt, s a mennyezet és a fal mindvégig száraz maradt. A telet is kifogástalanul bírta az épület. A tetőszigetelésen kívül a Sugubit 43 jól használható alapépítmények, hidak, betonszerkezetek, csatornák talajvíz elleni védelméhez. Az új szigetelőanyag kísérleti gyártását megkezdte a Politur Vegyipari Szövetkezet. . Megalakult a Skála—Arab Kereskedelemfejlesztő Vegyes Vállalat Kereskedelemfejlesztő vegyes vállalatot alapított Budapesten a Skála-Coop, a Magyar Nemzeti Bank tulajdonában levő londoni székhelyű Hungarian International Bank és az arab tulajdonban levő, Panamában bejegyzett Róna Trading and Investment. A három tulajdonos a Skála—Arab Kereskedelemfejlesztő Kft.-t 300 ezer dolláros alaptőkével hozta létre. Az új vegyes vállalat elsősorban a magyar termékek exportképességének fejlesztésével, az ehhez szükséges csomagolástechnika korszerűsítésével foglalkozik. Emellett ügynöki tevékenységével segíti az arab országokban, elsősorban Szaúd-Arábiában a magyar termékek megismertetését, az export bővítését.