Népszava, 1983. november (111. évfolyam, 258–282. sz.)

1983-11-20 / 274. szám

NÉPSZAVA 1983. NOVEMBER 20., VASÁRNAP Meztelen manökenek Férjhez menni nehéz Még nekik is, akikről sokan azt hiszik, elég végiglejte­­niüik a kifutón és máris leánykérő kezek nyúlnak fe­léjük, és válogathatnak ked­vükre ... Az a hír járja, hogy orvosnál, színésznél, örökla­kásnál, nyaralónál és külföl­di márkájú kocsinál nem is adják alább. Valóban, van közöttük hí­res-neves rendező-, színész- és orvosfeleség is, de olyan is, aki férj nélkül vállal gyer­meket és példásan neveli. Ki hinné, hogy a néhány évvel ezelőtt legszebbnek, egzotikusnak kikiáltott ma­nöken petrezselymet árult a füredi Anna-bál­on, míglen a helyzetet felismerve — túl szép, túl elegáns, túlságosan megközelíthetetlen — az if­júsági lap fotóriportere gyor­san felkérte. S ki hinné hogy ez az alabástrom bőrű, éj­­fekete hajú, sudár és karcsú lány egyedül búslakodott az újdonsült balatoni szálló szo­bájában, az esti bemutatóra várva, mert szépség ide vagy oda, nem akadt senki, akivel legalább egy moziba elmehe­tett volna. Ekkor nyitott rá véletlenül, ajtót tévesztve, későbbi partnere. Nyomban jelentkeztek az intrikus irigyek is. Ki tudja, kitől eredt a rosszindulatú névtelen levél, amelyben a „jóakaró” figyelmeztette a fiatalembert, hogy a szép manökent ilyen-olyan visel­kedése miatt kitiltották a Gellért-fürdőből. Milyen sze­rencse, hogy valóban szere­tett a Gellértbe járni, és ami­kor partnere — aki tisztázni szerette volna a névtelen ál­lítását — cseppet sem szár­nyaló hangon felhívta és megkérdezte: hol találko­zunk? Mit sem­­sejtve, gyor­san rávágta: a Gellértben! Ezek után magyarázkodás­ra aligha volt szükség ... Hogy ebből a kapcsolatból mindmáig nem lett önfeledt, boldog nevetés, házasság, az is azt bizonyítja, hogy nem elég a csillogó, vonzó pálya, a hibátlan alak és a csinos arc, még az sem — mint a szóban forgó alany esetében —, hogy több nyelven beszél, olvasott, kulturált, van a homloka mögött. A manöke­nek is éppúgy éreznek, ki­egyensúlyozott családi életre, boldogságra vágynak, mint a civil szakmák képviselői. Olykor nekik is nehéz eljut­ni az igazihoz. Zsigmond Márta „Bűnözés” az Ez a Divat bálján nyert tortából Egerek és emberek Az egyesült államokbeli Maine állam Bar Harbor ne­vű városkájának 703 500 la­kója van. Ebből 700 ezer­­ egér. Itt található ugyanis a Jackson-laboratórium, amely világszerte közismert az egértenyésztéséről. Tudományos célokra te­nyésztik az egérnépséget. Minden évben 3 millió ege­ret tudnak a világ különböző egészségügyi intézményeiben folytatott orvosi kutatások céljaira rendelkezésre bocsá­tani. A jacksoni intézetben olyan egérfajtákat is sikerült „elő­állítani”, amelyek már orvo­silag különösen érdekes be­tegségekkel születnek. Eze­ket „táplálják” ugyanis be­léjük. Mint ismeretes, az egerek azért fontosak a kísérleti or­­vostu­domány számára, mert bizonyos biológiai és geneti­kai tulad­onságaik hasonlato­sak az emberekéhez. A Jack­­son-laboratóriumban most elsősorban olyan egértípuso­kat kísérleteztek ki, amelyek cukorbetegség, vesebaj vagy fehérvérűség szimptómáit mutatják, és — bármily kü­lönösen is hangzik ez —, ve­lük született étvágytalanság­ban szenvednek. Ezek a be­tegséghordozó egerek rend­kívül kelendőek. Háromtól harminc dollárig terjed egy­­egy példány ára a tudomá­nyos szakpiacon. A jelenlegi fő gondot azon­ban az intézetben az okozza, hogy a különböző betegségek ellenére az egerek továbbra is hajmeresztő mértékben szaporodnak, olyannyira, hogy napi 3 tonna élelmet fogyasztanak el. A laboratóriumban egyéb­ként világszerte egyedülálló „egérbankot” is hoztak létre. Két, egyenként 1,2 méter ma­gas tartályt létesítettek, ame­lyekben az egérembriókat egy különleges folyadékban, mínusz 160 Celsius-fokon tá­rolják. Jelenleg 500 egérfajta 300 ezer embriója áll készen­létben az egérbankban, hogy szükség esetén az anyaálla­tokba ültessék be őket, és to­vábbi kísérletekre adhassa­nak alkalmat. §-n. A siker biztos titka — Csak a kormánynak adom át országmentő felfedezése­met — suttogta Csempele. — Neked egy szót sem. Sőt, senkinek sem. Senkinek. Az érdek vezérli a halandókat. Ennek rendelik alá a köz­érdeket. Ha megtudnád, mi a biztos siker titka, csak a magad hasznára és nem a haza javára gondolnál. A legjobb esetben is csupán a csoport- vagy rétegérdekei­tek szolgálatába állítanátok. — Esküszöm, az általános közsikert szolgálnám. — Lalala, szép szavak. De lehetetlen szabadulnod az érdekhálóból. Idealista, szubjektivista, tudományta­lan elképzelés. A biztos si­ker titkával, ha nem köztu­lajdon, mindenki csak a ma­ga sikerét kovácsolná és nem mindenkiét, nem a társadalomét, az államét. Márpedig én az államot sze­retem, a társadalmat még akkor is, ha ez néha egyol­dalú. Nem bánom, ha az ál­lam engem nem mindig sze­ret. Akkor is csak neki áru­lom el a titkot. — De hát én is az állam vagyok. — Az lehet. Legfeljebb mint állampolgár. De mint illetékes? No, belátod már, hogy a titok nem embermé­retű, hanem hivatali, appa­rátusi nagyságrendű. Mert teszem azt, mihez kezdenél a titok birtokában, feltéve, de meg nem engedve, ha el­árulnám neked, hogy biztos a siker, ha az ellenkezőjét akarjuk az elérendőnek? Te­szem azt: akartuk, hogy mindenki maradjon veszteg egy munkahelyen. Hát nem vándorolt, aki csak tehette, üzemből üzembe, szakmából szakmába? Hiába volt hát­rány a jövés-menés, csak röpdöstek oda-vissza, mint a költöző madarak. Ám at­tól kezdve, hogy erény lett a menés, még fizetik is az átképzést, szinte odanőtt mindenki az üzeméhez. Még a csábításnak sem enged­nek. Sőt, a vállalatok mil­liókat utasítanak vissza, nemhogy távozásra bírjanak bárkit. — Szóval, ha azt akar­nánk, hogy mozduljanak, is­mét tiltani, akadályozni kel­lene. — Bizony. Ahogyan min­denütt készletet halmoznak fel, mert a csökkentés cél. Viszont azonnal kevesebb kellene, ha a feleslegek gyűj­tése lenne a feladat. S ki a fene fóliázna, hizlalna ház­tájiban, ha kötelező volna? Amikor felfedezésemet al­kalmazva a hét egy napján tilos a munka, mindenki töb­bet dolgozik, mint bármely munkanapon. — Ha mindennap szabad szombat lenne, szerinted ... — Semmi ha. A titkot úgysem árulom el. De meg­tiltanám az exportot, és kö­telezővé tenném az importot. Meglátnád, így akaratunk ellenére egyensúlyba kerül­ne a külker-mérleg. Hiszen csak közölni kellett, mit nem szabad kivinni vagy be­hozni: mindjárt fellendült a tiltott áruk egyéni export­importja. De az élet minden területén sikert hoz a tit­kom. Akarjuk, hogy csök­kenjen az alkoholfogyasz­tás? Propagáljuk az ivást. Akár kötelezővé is tehet­nénk, vagy esetleg ingyenes bor-, sör-, pálinkakimérést vezetnénk be. Ki a fenének lenne kedve ilyen körülmé­nyek között halálra inni ma­gát? Üdítőt is azóta iszunk egyre többet, mióta drágább. A cigarettára azt kell mon­dani minden gyereknek, hogy , egészséges, hasznos, szép szenvedély. Egyik se szokna rá a dohányzásra. A sporttól, testmozgástól azon­ban tiltani kellene minden­kit, ha azt akarnánk, hogy tényleg szenvedély legyen. Ahol szabad a fűre lépni, senki se tiporja, amíg van tiltó táblával vonzó pázsit. A védett fát, házat minden­ki pusztítja, aki csak tehe­ti. Ha ráírnák, hogy törni, zúzni érdem, hozzá sem nyúlna senki. Az igazi au­tós tilos helyen parkol, az öntudatos gyalogos nem lép zebrára, a még önérzetesebb az aluljáró felett jár. S így mondhatnám tovább a biz­tos siker titkát. De mivel csak a kormánynak adom át országmentő felfedezésemet, egy szót sem szólok többet. — Jól is teszed, mert csak akkor terjed el a si­kered titka, ha továbbra is titkolod. F. I. 133 124/123 126 Nézzük a naptárt"! Közeledik „kisfarsang” vé­ge — a szürettől adventig tartó idő —, késő őszre jár. A dísztelen, lombtalan ker­tekben már csak az Erzsé­­bet-virág lila pártái bókol­­tnak, tűrvén a korai fagyo­kat. A „Katalin-virág” — vá­zába illesztett meggyfaág — karácsonyra hajt friss rügyet, pattant bimbót a szoba melegében. Erzsébet, Katalin, no­vember végi kedves névün­nepeink. Erzsébet nevünk népszerűségére mi sem jel­lemzőbb, mint hogy nyel­vünkben kereken nyolcvan becézett változata él. Katalinjainkat ugyan csak harmincféleképp szó­líthatjuk, de ezt a nevet vi­seli legkedvesebb bogarunk is, a hétpettyes katica. November 19-e névadója,­­Árpád-házi Erzsébet II. Endre király és merániai Gertrúd lánya volt. Nem­csak nálunk és Thürizigiá­­ban — a wartburgi herceg felesége volt —, de Európa­­szerte legendákkal övezett alak. Híres rózsalegendá­ját számos változatban őr­zi az irodalom, alakját megörökítették Fra Ange­lico, Holbein, Murillo ké­pei, Liszt Ferenc oratóriu­ma. A magyar gyerekjáté- | kokban is gyakran felbuk- | kan a „jó erzsébet asz- | szony”, aki minden szűköl- | ködőn segít. November 25-e alexand-­­­riai Katalin napja,­­ a ko- | ra középkor sok próbát ki-­­ állt, okosságáról és állha- I tatosságáról híres alakja I volt. Kedves Katalin-napi­­ szokásunk a Katalin-ág- | hajtatás. Sok helyütt úgy­­ tartották: ha karácsonyig kihajt a gyümölcsfaág, a­­ következő évben férjhez­­ megy a lány. Időjárási re­­­ gula is tartozik ehhez a­­ naphoz: ha fagyos az idő november 25-én, enyhe ka­­rácsony lesz, ha langyos az idő Katalin napján, kará­csonyra hóval, faggyal, ke­mény tél érkezik. R. N. 27 21 29 A láthatatlan nadrágtartó és társai „ötletek — találmányok — újdonságok, ZENA ’83” — ez a felirat ékeskedett a Nürnbergben rendezett kiállításon, amelyen 13 or­szág 130 résztvevője, több mint 200 újdonsággal ruk­kolt ki. Az ötletek széleskö­rűek, az autótól a szabad időn és az energiatakarékosságon át, egészen a háztartásig ter­jednek. Bemutattak egy különleges szerkentyűt, amely lehető­vé teszi, hogy egy autót könnyűszerrel 90 fokkal emeljenek fel. Így az alváz hozzáférhetővé válik külön­féle javítómunkálatok szá­mára és rendszeresen el­lenőrizhető, hogy van-e, és ha igen, mennyi rozsdaár­talom. Ugyancsak az autósok számára készült — de a fel­találó szerint tulajdonkép­pen mindenki használhatja — azt a mini-micsodát, amit az­ autókulcsra lehet felsze­relni és gombnyomásra olyan gázt lövell ki, amely ártalmatlanná, vagy leg­alábbis cselekvésképtelenné teszi az esetleges támadót, legyen az rabló, garázda, vagy veszett kutya. Széles körét mutatták be a mozgássérülteket segítő különböző újításoknak, így van olyan gördülő szék, amellyel gazdája nyilvános helyeken, szállodákban, für­dőkben, de még a toaletten is közlekedhet. Egy másik, minitracnak elkeresztelt kocsi pedig még arra is ké­pes, hogy rézsútosan felfe­lé közlekedjék valamilyen emelkedőn, és jéggel borí­tott vagy havas talajon is használható, minden csú­szásveszély nélkül. Vannak azután a minden­napos életet megkönnyítő újdonságok. Így például távirányítás nemcsak rádió- és tv-készülékek, hanem még kávéfőző masinák, csil­lárok bekapcsolására is, és ami a legérdekesebb: elég egyetlen kézmozdulat, pon­tosabban a két tenyér ös­­­szeverése — magyarán taps —, és a masina máris mű­ködik. No, és végül itt van a kiállítás egyik slágere, a láthatatlan nadrágtartó, amelyet az ing alatt lehet viselni és főként nagyhasú­­aknak jelent kényelmet — legalábbis a feltaláló sze­rint. A kiállítás a jelenté­sek szerint nagy sikert ara­tott — sok újítás máris gya­korlati bevezetés előtt áll. (-1) 9 Leonard Bernstein Frakk nélkül... Karmesterek a főiskolán Köszönet az elsőhegedűsnek Keblemre, koncertmester Visszafojtott lendület Üdvözlet a sznoboknak Fejér Gábor képriportja A nosztalgiahullám jegyében: Jön Dave Dee... és a Tremeloes A Budapest Sportcsarnok de­cember 7-én, szerda este 7 órakor a hatvanas évek két híres angol együttesét látja vendégül közös koncerten, az ORI szervezésében. David Harmond iskolatár­saiból alakított Salisbury­­ben zenekart, beceneveikből állították össze a Dave Dee, Dozy, Beaky, Mick and Tich elnevezést. Hamar feljutot­tak a csúcsra, legnagyobb slágereik: Okay, Zabadak. Az Antoinette-hajó roncsai és a Xanadu legendája nálunk is közkedveltek voltak. Érde­kes módon a Howard—Blak­­ley szerzőpáros dalait adták elő, ők viszont az est másik bandájának sikeremberei is egyben. A Tremeloes (képünkön) csaknem 10 évvel korábban alakult, ugyancsak iskolai is­meretség révén. Érdekesség, hogy 1958-ban velük adták ki az első szigetországi szte­reó lemezt. Brian Poole éne­kessel 1963-ban futottak be a Do you love me? és a Twist and shout című dalokkal. Utóbbi világsláger a Beatles előadásában is közismert volt. Budapesten is jártak, a Kisstadionban nagy tetszés­sel hallgatták őket. A 70-es évekre mindkét együttes elhalványult, néhá­­nyuk külön utakra lépett, a közönség is új kedvenceket talált. Ám a nosztalgiahul­lám a hátára vette őket, is­mét összeálltak, lemezeket készítenek, turnékon vesz­nek részt. Reméljük, még ké­pesek lesznek felidézni a le­gendás beatkorszak sajátos hangulatát. (selmi)

Next