Népszava, 1983. december (111. évfolyam, 283–307. sz.)

1983-12-18 / 298. szám

NÉPSZAVA 1983. DECEMBER 18., VASÁRNAP Legósokk — Nem arról van szó —­­hoz­za szóba Csempele, amiről szó sincs, amiről beszélni sem kéne. S ettől kezdve szót szóba öltve szól arról, ami szót sem érdemel. — Mert nekem semmi pén­zért, még ingyen se kéne olyasmi, ami nincs. Ajándék­ba sem. Esetleg, sőt biztosan azonnal elajándékoznám azt a nem létezőt, örömöt sze­reznék vele mindenkinek, aki éppen azért áhítozik ér­te, mert nincs is. Mert ne­kem akkor se kéne, ha vona­a nincs, mert mire is men­nék vele? Talán többre ju­tottak, akik mégis szereztek a semmiből? De ha csak úgy, ripsz-ropsz, minden családnál lenne, akkor még kevésbé óhajtanám. Minek, ha minden járókelőnek lehet ebből a nem megszerezhető­­ből. Legyenek vele boldogok, tőlem távol áll, hogy szeret­teim a nem létezővel játsza­nak. Én inkább maradok okos, és ahol nincs, ott nem is keresek. Amint olvastam, hallottam, leszen legó, azonnal lemond­tam róla. Mert ami mondva vagyon, az igaz, és ami leí­­rattatik, az hétszentség. Ól­mot öntöttem gyermekeim fülébe, és letöröltem a listák­ról a szót. Mert, ami nincs, arról szó se essék. Külön­ben is tudom, világosság még lehetett egy napon semmiből, mert szólt vala magas helyen valaki, legyen. S lön. De arra még ő, a legmagasabb he­lyen sem gondolt komolyan, hogy fény helyett legót szól­ják volt, mert tudta, hogy az nem jön. Szólásra. Semmiből csak pénzért le­het teremteni valamit. Le­gott legót is. Mondjuk a Le­hel piacon. Mindjárt a tojá­sos sor mögött, a gomba mel­lett, kettőezerért. De ez természeti törvény, ami posztulátumra épülve külön magyarázatra nem szorul. Az már igen, amit a jó hírű hirdetésiben olvasha­tó fenséges (X) jellel hitele­sítve. Mert e jegyben hihet minden áruhivő: „Két 8 gombos, azonos színű elem 24 különböző módon illeszt­hető össze, három 8 gombos azonos színű elem 1060, hat elem pedig 102 millió 981 ezer 500 féle módon rakható össze.” S mivel így felépít­hető „a valóságos élet vala­mennyi eleme ... beleértve a hétköznapi élet tevékeny­ségeit”, nem is való ez a gye­rekek kezébe. A felnőttek is „szinte bár­mit megteremthetnek és fel­építhetnek, amire csak kép­zelőerejükből futja”. Termé­szetes tehát, hogy aki csak teheti, köz- és magánterveit összeilleszti , ha van mi­ből. Talán jobb a semminél, ha legalább legóból. Az is va­lami, ha kevés is. Ezért jobb is talán a legósokk más sokknál. F. I. Két árverés Párizsi „ócskavas” Csaknem kétmillió frankért kelt el negyventonnányi „ócskavas” azon a rendhagyó aukción, amelyet múlt héten az Eiffel-torony első emele­tén rendeztek meg. Az árve­rés amúgy hagyományosan zajlott. A kikiáltó kikiáltott, az érdeklődők lelkesen lici­táltak, s a kalapács minden esetben a megfelelő lélektani pillanatban csapott le. De nem is maga a szertartás vonzotta Párizsba erre az al­kalomra 21 európai, japán és amerikai tv-társaság for­gatócsoportjait, hanem az, hogy a tulajdonképpen fel­becsülhetetlen értékű „ócska­vas”, ami kalapács alá került — az Eiffel-torony egy ere­deti lépcsőszakasza volt. Gustav Eiffel Párizs jelké­pévé vált műalkotásának fel­újítása során ki kellett bon­tani a második és harmadik emeletet összekötő lépcsőze­tet amelyet kikezdett már az idő vasfoga. Természetesen felmerült az a gondolat, hogy szemétdombra vessék ezt az ócskavasat. De azután mégis megpróbálkoztak a szokatlan megoldással , az árverés­sel. Az ötlet bevált. A lépcső egy darabját beépítik majd az ugyancsak felújításra szo­ruló New York-i Szabadság­szoborba, amelynek belső szerkezetét szintén Gustav Eiffel tervezte. Kerül a lép­csőből a floridai Disneyworld területére is: az orlandói já­tékváros francia pavilonját díszíti majd. Szingapúrban egy „Párisien” néven hama­rosan megnyíló mulató be­rendezésének érdekessége lesz a Párizsban elárverezett lépcsődarabok Gustav Eiffel a lépcső aljánál Kubai szivarok New Yorkban Valósággal vallásos élmény ez! — kiáltott fel az oltár­­szerűen felhalmozott szivar­­dobozokra pillantva egy szmokingos férfi, miközben a zenekar diszkréten játszot­ta a Füst megy szemedbe cí­mű slágert. A füst valóban belement az idézett férfi, George War­ner szemébe, mint annyian mások, ő is könnyezett az örömtől a kubai szivarhegyek láttán. A szivar szerelmesei az Egyesült Államokban már huszonkét éve — a kubai forradalom győzelme nyomán meghirdetett washingtoni embargó életbelépése óta — nélkülözik fájdalmasan ked­venceiket, a legendás havan­nákat. Időközben csak nagy ritkán juthattak hozzá az „igazihoz”. Csempészektől vásárolhattak kisebb meny­­nyiségeket méregdrágán vagy szigorú büntetéseket kockáz­tatva, maguk léptak át a ha­táron egy-egy dobozzal. Most viszont a New York-i Park Avenue-n teljesen nyíl­tan — és legálisan! — bo­csátott árverésre 200 ezer ku­bai szivart a JFP Tobaco Corp. A cég elnöke egy lég­kondicionált spanyolországi raktárban bukkant a kincsre. Azért importálhatták a szi­varokat, mert, a szállítóleve­lek tanúsága szerint, ezt az árut még 1958-ban, tehát a forradalom előtt hozták ki Kubából. A New York Times tudó­sítása szerint az árverésen roppant jó hangulatban lici­táltak az érdeklődők. Egy lapkiadó vállalat elnök-igaz­gatója például egy doboz (25 szivart tartalmazó) fogasért 2100 dollár adott. Az össze­hasonlítás kedvéért megem­lítjük, hogy a legfinomabb külföldi szivarok darabja 50 cent és 2 dollár közötti áron kapható bármely amerikai dohányboltban. Egyszóval, az aukció vá­sárlói boldogok voltak. De nem maradéktalanul. Mert — mint a New York Times megírta — azon tanakodtak, vajon mikor remélhetik az USA és Kuba kapcsolatai­nak, tehát szivarellátásuknak a normalizálását. — Szivar szempontból min­denesetre nagyon rossz lépés volt a Grenada elleni invá­zió — jegyezte meg George Warner. kr A norvég gyerekek jótevője A norvég fiatalok tudják, hogy van valaki országuk­ban, aki őket is komolyan veszi, de nemcsak úgy félig­­meddig. E népszerűség kö­vetkeztében egy olyan nap után, amikor a televízió eset­leg egy futballmeccs kedvé­ért, pontosabban a meccs nézőinek kedvéért, elhalaszt­ja a fiataloknak szóló mű­sort, valósággal tüzessé válik Malfrid Grude Flekkoey asz­­szony telefonvonala. Ő ugyanis az, aki mindent lat­ba vet azért, hogy a fiatalok, a gyermekek érdekei ne szenvedhessenek csorbát. Ő az, aki felemeli a szavát, amikor például a parlament­ben új lakástörvényt készí­tenek elő. „A törvénynek biztosítania kell, hogy az új lakóházak környékén a gyermekek megfelelő játszó­térhez jussanak” — mondja. De a már elkészült játszóte­rek miatt is felszólal, példá­ul olyan esetben, amikor a gyermekek testi épségét a szomszédos kőbánya fenye­geti, vagy éppen a közelben tüzelőanyag-telep van. Tevékenységének két fő iránya van: a gyermekekkel szemben alkalmazott szülői „erőszak” és­­ a televízió. Mivel az elsővel nem sokat kezdhet, a tv a fő célpont. „A gyermekek 80 százaléka nézheti a dobozt. Ezekben a horrorfilmek is láthatók. S a gyermekek között verseny alakul ki, melyikük bírja a borzalmakat tovább nézni.” S igaza van, amikor ez el­len harcol. Flekkeey asszony nagy elégtételt érez tevékenységé­nek sikerei felett: „Ha egy hivatalban valamit tesznek egy emberért, az rendszerint pillanatok alatt elfelejt há­lás lenni. A gyermekek ezzel szemben nem felejtenek, s hosszabb idő után is felhív­nak telefonon, hogy beszá­moljanak a dolgok meneté­ről.” M. F. Új jégkorszak közeleg? A világ új jégkorszak felé közeledik, amelyet csak ak­kor lehet elkerülni, ha az emberiség megtalálja a mód­ját az időjárás szabályozásá­nak. Ez a véleménye Jevgenyij Boriszenkov szovjet tudós­nak, a Szovjet Geofizikai Obszervatórium vezetőjének. Kutatásai szerint az elmúlt évek időjárási kilengéseit az északi féltekének a legutób­bi három évtized során be­következett fokozatos lehű­lése okozta. Ez volt a kezdete a hőmér­séklet lassú, alig észrevehető, de állandó csökkenésének, amely végül is mintegy 10 ezer év múlva új jégkorszak­hoz vezethet. Ezt megakadá­lyozni csak akkor lehet, ha kifejlesztik a mesterséges időjárás létesítésének és el­lenőrzésének módozatait. Bo­riszenkov szerint tévesek azok az elméletek, hogy a Föld lassan felmelegszik az úgynevezett „üvegházeffek­­tus” következtében, amelyet a szén-dioxid állandó növe­kedése okozna. Hozzátette, hogy ha ezek a teóriák he­lyesnek bizonyultak volna, akkor máris mintegy 0,4 Cel­­sius-fok általános hőmérsék­let-emelkedésnek kellett vol­na jelentkeznie Földünkön az elmúlt két vagy három évtized során. Ez azonban nem történt meg, így hát egyelőre — leg­alábbis Boriszenkov számítá­sai szerint — inkább foko­zatos lehűlés és esetleg új jégkorszak jósolható. (-1) A sport másik arca Nem mindennap lehet lencsevégre kap­ni ilyen, kifejezetten harcias, már-már a kecseszkecsként idéző mozdulatokat a koripályáról meg a kosarasok küzdőteré­ről. S ez még mind semmi! Az összeállítás harmadik fotója a kuriózum. Az első női súlyemelő Európa-bajnokságon készült az NSZK-beli Darmstadtban: az Antillákról származó, holland színekben induló Tina van Duyn-Woodleynak — őszintén szól­va — csak a neve dallamos, az alkata... Hát arról inkább szó se essék. Minden kommentár nélkül: a súly 183 kiló, a lö­kés sikeres volt, új világcsúcs született. Most már csak egyetlen magyarázattal va­gyunk adósak: hogyan került egymás mellé a három kép? Nos, illusztrálni sze­rettük volna, hogy melyik is a­­ gyengébb nem... Talán sikerült. (sp.) TELEFOTO - MTI Külföldi képszerkesztőség Csilingel a trojka A trojka, a három ló von­tatta kocsi vagy szán iránt növekszik az érdeklődés szovjet földön. Ez a divatjamúlt közleke­dési eszköz valaha minden­napos szolgáltatás szerepét töltötte be. Postát és utaso­kat szállított, legfőbb útvo­nala Moszkva és Pétervár (ma Leningrad) között volt. A vasutak megépítésével a trojkát inkább kocsikázásra és szánkázásra használták. Muzsikás közlekedési esz­köz volt. Ennek hagyománya még jóval a vasút előtti időkre nyúlik vissza. A kö­zépső ló jármán csengőt, csengettyűket helyeztek el. Aki meghallotta ezeknek a hangját, köteles volt utat en­gedni a posta-trojkának. Az állomásokon a csengőszó hal­latára elő kellett készíteni a váltólovakat. Már abban az időben is foglalkoztak a zajártalom­mal. Ezért megtiltották — a futárszolgálat kivételével — a csengő használatát, amikor a trojka városba érkezik. Olyan rendelet is volt, hogy csak a posta és a rendőrség háromlovas fogataira szerel­hetnek fel csengőket. A trojka muzsikája azon­ban arra is jó volt, hogy szó­rakoztassa az utasokat a hosszú, unalmas utazás alatt. Amikor a távolsági közleke­dés járművéből helyi hasz­nálatú eszköz lett, muszikája érdekesebbé, színesebbé vált. A csengettyűn kívül nyak­örvre szerelt csörgőkkel is ellátták a trojkát. Természe­tesen ezeknek a „zeneszer­számoknak” kiválasztása megadta az egyes fogatok muzsikájának sajátosságát és összhangját. A csengettyű­csörgő felszerelés őshazája a Moszkva—Pétervár útvonal közepén levő Valdaj. A mai trojkákat Moszkvá­ban készítik, a lósportfelsze­relés gyárában. Több a meg­rendelés, mint a teljesítőké­pesség, nosztalgia mutatkozik a zenés hármas fogatok iránt. A mai trojkákat ünnepi ese­mények színesítésére hasz­nálják. Nemrég például a csel­jabinszki anyakönyvi hi­vatal rendelt háromlovas szánt — mégpedig azért, hogy esküvők alkalmával közlekedhessen. A háromlo­vas szán készítése gondos, aprólékos munkát igényel. Műgonddal kiválasztott tcő­­ristából csinálják a talpakat, meghajlításuk négy napig tart. Ez a trojka röviden, pró­zában. A régi költők — Pus­kintól Jeszenyinig — gyö­nyörű verseket írtak róla. K. J. A „Nobel-bébik” sikere Négy évvel ezelőtt támadt az a különleges ötlete az ame­rikai Robert Grahamnek és Herman Müller Nobel-­íjas tudósnak, hogy megalapítják a világ első elit spermabank­ját. A vállalkozás lényege az volt, hogy különleges szelle­mi képességgel megáldott bé­biket lehet a világra hozni­uk azoknak a vállalkozó anyáknak, akik hajlandók arra, hogy valamilyen zseni­ális személyiség spermájá­val termékenyíttessék meg magukat. Az ötletet tett követte. Most, négy évvel a kivitele­zés megkezdése után, a vál­lalkozás alapítói teljes siker­ről számoltak be a sajtónak. Az elit spermabankot a kaliforniai Escondido­ban hozták létre. Eddig 15 cse­csemő született. Jelenleg még egyikük sem érte el a két­éves életkort. A nemrégiben lebonyolított tesztvizsgálatok viszont arról tanúskodnak, hogy míg az elit spermabank útján született és az újsá­gokban máris „Nobel-bébik­­nek” elnevezett csecsemők a különböző vizsgálatok során a legmagasabb, 10-es pont­számot érték el, a közönsé­ges bébik átlaga legfeljebb 7. Graham szerint az ered­mény azt bizonyítja, hogy mindenképpen egészségeseb­bek, mint hagyományos mó­don született társaik. Sőt, szerinte szellemileg is jóval az átlagcsecsemők előtt jár­nak, bár ezt még tudományo­san nem sikerült kétséget ki­záróan bebizonyítani. Mindenesetre bemutatták a sajtónak Afton Blake pszi­chológusnőt, aki az escondi­­dói spermabank útján hozta világra a fiát. A most 14 hó­napos Daron a szakértők szerint valóságos csodagye­rek. A Newsweek című ame­rikai hetilap olyan fotóripor­tot közölt róla, amelyben a 14 hónapos kisfiú a zongorá­nál ül. Robert Graham — aki va­lamennyi „Nobel-bébi” fej­lődését a legszorgosabb fi­gyelemmel kíséri­k annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy különlegesen tehetséges gyermekről van szó. Daron Blake azonban so­hasem fogja megtudni, hogy valójában ki a genetikai atyja. Ugyanez a helyzet az elit spermabank révén szüle­tett többi csecsemővel is. Az adományozók nevét szigorú­an titokban tartják. Daron esetében csak annyi került nyilvánosságra, hogy az illető a klasszikus zene nagy kedvelője, és zseniális képességekkel rendelkezik az informatika területén. Mind­eddig csupán egyetlen sper­maadományozó, a Nobel-dí­­jas William Shockley járult hozzá, hogy inkognitóját fel­fedjék. Az elit spermabank ellátá­sával azonban bajok vannak. Fennállása óta még csak 20 adományozó jelentkezett. Egy részük azóta vagy meghalt, vagy ma már túl öreg ahhoz, hogy részt vegyen a további munkában. (-1) Halló, itt a Télapó... A francia gyerekek számára az egyik postahivatal ismét megnyitotta ünnepi telefon­­vonalát, amely ,j közvetlen kapcsolást létesít a Télapó­val". A dél-franciaországi Al­­biban az ottani postaigazga­tóság immár harmadszor ve­zette be ezt a különleges szolgáltatást, melynek kere­tében az érkező hívásokat automatizált géphang vála­szolja meg, a Télapó nevében, aki felveszi a gyerekek kará­csonyi igényeit, hogy mit szeretnének a fenyőfa alatt látni. A gépesített Télapó vála­sza így kezdődik: „Jó napot, gyermekem. Itt a Télapó be­szél, a menyországból.” E bevezető után biztosít min­den hívó felet, hogy kíván­ságaik teljesülnek, persze csak akkor, ha a szóban for­gó gyermek egész évben jól viselte magát. Az albi posta adatai sze­rint a múlt esztendőben 14 800 hívás érkezett be, köz­tük Belgiumból és Svájcból is jelentkeztek a dél-francia posta Télapójánál. (-n) 9

Next