Népszava, 1984. február (112. évfolyam, 26–50. sz.)
1984-02-09 / 33. szám
NÉPSZAVA 1984. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Bánkúton szorít a sícipő „Síparadicsom” — hirdeti egy fenyőn a felirat a bükkbeli Bánkút bejáratánál. Ritkán adatik meg halandó ember fiának az a szerencse, hogy paradicsomba léphessen. De nem elég paradicsomi állapotokat hirdetni, égi áldás is szükségeltetik hozzá. A Bükk álmosan nyújtózó lankái a fél telet átaludták. Csak a januári hó érintése ébresztette őket Csipkerózsika-álmukból. Szinte azonmód megelevenedett a táj, hétvégeken síelők sokasága tarkállik a fehér lejtőkön. A bebocsáttatást kérni kell, ott, ahol az Alföldről induló utak kéredzkednek fel a Bükk emelkedőire. Szilvásvárad határában őrház, sorompó állja útját az autósnak, aki csak egy kitöltött papír ellenében kerülhet beljebb a hegységbe. Hófallal körülvett út kanyarog a fennsíkra, éppen két autó szélességű. Jóval Bánkút előtt azonban már folyamatosan parkolnak a gépkocsik az út bal oldalán. A benzingőz elnyomja a fák tiszta leheletét, a vezetők cifra káromkodása az erdő csendjét. És sehol egy tábla, amely a kavarodásnak gátat szabna, és sehol egy rendőr. Sokan igyekeznek hát a paradicsomba, talán túlságosan is nagy igyekezettel. Mert Bánkúttól alig egy kilométerre félig üresen áll egy hatalmas parkoló. Úgy látszik, bár seregnyien jönnek a felüdülésre vágyók, ezer-kétezer lépést már nem tesznek a mozgásért. Legszívesebben a havas lejtők alján nyitnák ki kocsijuk ajtaját. Végül, ha tülekedés árán is, csakugyan ott találják magukat. A legyezőszerűen szétnyíló völgyben, hol hat sílift emeli magasba a sportolókat. A bánkúti síparadicsomban. Bejutni nehéz volt, de lássuk, maradni könnyű-e? Mert mi is kell a síeléshez? Léc és cipő bizonnyal. A látogatók többsége rendelkezik ezen alkalmatosságokkal, ám jócskán akadnak olyanok, akik a téli sporttal való ismerkedés kedvéért nem áldoznak, nem áldozhatnak nyolc-tízezer forintot. A légyott feltételeit a kölcsönző teremti meg. Megnyugtató látvány a házikóban az egyensárgára mázolt lécek garmadája. Ám, ahogy tüzetesebben szemügyre vesszük a kínálatot, kiderül, feleannyi cipő sincs hozzájuk. Pedig a kettő egymástól elválaszthatatlan. A hozzáértők jól tudják (vajh, a boltot kik vezetik?), könynyebb szőrén megülni a lovat, mint csupasz sílécen állni — mondjuk félcipőben. És ezzel még nem merült ki a felemásság tárháza. A kölcsönzésre betérteket sajátos módon különítik el. Azok, akiknek 40-esnél nagyobb a lábuk, nem remélhetnek felszerelést, mert csak ennél kisebb cipőket tartanak. Az Ezermester és Úttörőbolt Vállalat helyi kereskedésében tehát érezhetően szorít a cipő. De hagyjuk a vízhólyagokat, lépjünk tovább! Az emelkedők felé. Látnivaló, a felvonóért sorba állók hóna alá sem nyúlt két kézzel a szerencse. Mert bizony sokan nem mondhatják el magukról, hogy a helyzet magaslatán állnak. A síliftek asztmásan lihegnek már a kaptatókon, és ha néhány testnél több kapaszkodik beléjük, elhagyja őket az erejük. A síelők pedig billeghetnek a háttal a mélynek. Egyetlen komoly felvonó van a völgyben, a tányérosnak nevezett. Hódolnak is neki illő tisztelettel. Déltájban százméteres sor várja félórás szertartással, amikor váratlanul furcsa hangot hallat motorja, elköhinti magát. Aztán görcsös rángatódzásba kezd, míg végül ledönti lábáról a kór, mely a helybeliek szerint gyakorta utoléri, s melyet a gondozás hiányának tulajdoníthatunk. A legerősebb felvonó dicstelen kimúlása után elég néhány pillantást vetni a pályákra, hogy az ember rövid időre máshol keresse a felüdülést. A sok ezernyi síléc nyomán a félméteres hó mintha szétnyílt volna, száraz fűcsomókon vezetnek az utak. Gyerünk a turistaházba! — Álló vendéget nem szolgálunk ki — mondja csendesen a felszolgáló. Ami fölöttébb furcsa, ha meggondoljuk, hogy ez a rendelkezés másutt az éttermeket hivatott visszatartani a kocsmává zülléstől. De mi célja a Bükkfennsíkon?! Legföljebb egy csésze tea behörpintésétől óvhat — minden megfáradt síelőt. Mindenesetre a vendéglőben majd’ minden asztal foglalt. Kevés ember örülhet jobban a frissen hullott hónak, mint Kuharik János, a turistaház vezetője. — Háromszorosára nőtt az étel- és az italforgalom — jelenti ki elégedetten. — A szobák kelendősége szerencsére nem függ az időjárás szeszélyétől, március végéig minden évben telt ház van. Az egyik vendég, Némedi János már kevésbé jókedvű. — Bánkút alaposan rácáfolt ezen a télen a nevére — panaszolja. — A karsztforrások elapadtak, nincs víz. Nem lehet fürödni, nem működnek az angolvécék. Kannákban kapjuk a vizet. A hazafelé indulók áradatában egy autós így fakad ki: — Tudod, mikor jövök én ide legközelebb?! Majd ha fagy! — Igen, majd, ha fagy és hó lesz, megint itt leszünk — inti le csendesen a felesége. Feltehetően nincs szüksége jósnői tehetségre. Ezrek és ezrek térnek vissza a téli hétvégéken a bükki völgybe. Ahol a hegyek vajúdtak, és az oda nem figyelő emberi bábáskodás folytán egeret szültek. De a hazai hegyekben még mindig ez a fehér egér a legnagyobb. Varga Zsolt Tavaszi vetőmagellátás (Folytatás az 1. oldalról) — Az aszály a burgonyát is sújtotta — válaszolt Kovács József. — A hazai vetőgumók a lengyel, osztrák, csehszlovák importtal együtt megközelítően elegendő szaporítóanyagokt biztosítanak. Desire, Linzi, Rózsa, Bitje fajták nemcsak nagyüzemeknek, hanem kis kiszerelésben — 50 kilogrammosokban — is lesznek a mintaboltjainkban. Véleményem szerint sok kisgazdaságban van saját szaporítóanyag is. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozóipar részére zöldség, fűszernövényekből az igényelt mennyiség feletti tartalékkal is rendelkezünk. Az ellátást lényegében teljes körűnek mondhatjuk, csupán néhány importból beszerezhető káposzta- és paradicsomfajta képez ez alól kivételt. A lakosságot érdeklő vetőmagvakból is megindult a beszerzés. Milyen zöldségfélék vannak? A lakosság igényeinek kielégítésére rendkívül nagy gondot fordítunk — hangzott a válasz. — A felmérhető és egyre növekvő — igények teljes kielégítése megoldott. A tavasszal forgalmazható zöldség- és virágmagvak 93 százalékát már kiszállítottuk. Most kerülnek az üzletekbe a később vetendő babok, a hagyma, a csemegekukorica szaporítóanyagai. Az 1983-as tavaszi aszály miatt kiesés volt az úgynevezett Peti-borsóból, de helyette rendelkezésre áll a néhány éve bevezetett és most már egyre kedveltebb debreceni világos borsóból. Bőséges választék áll rendelkezésre sárgarépából, petrezselyemből, görögdinnyéből, paradicsomból, fejes salátából és a kiskertekben megtalálható most már oly sokféle zöldségből, összesen 250 fajta kerül az üzletekbe. Az elmúlt években forgalomba kerültek az úgynevezett drazsírozott vetőmagvak, amelyek ugyan drágábbak, mert szemenként vethetők, bizonyos tápanyaggal vannak körülvéve, az egyelést szükségtelenné teszik, a termelést biztonságossá. Ezek a magvak a kelésig az átlagosnál bőségesebb és folyamatos öntözést kívánnak. Kiskertek, parkok, játszó- és sportpályák füvesítésére a talaj tulajdonságai szerinti, sokféle fűfajta van. A virágok nagy divatját éljük, ezért a Vetőmag Vállalat 1984-ben 328 fajtát hoz forgalomba, köztük több külföldit is a választék bővítésére. Jó részük ezeknek is az üzletekben van már, de jelenleg is folyamatosan tasakolják a szebbnél szebb virágmagvakat. A virág- és a zöldségvetőmag nagy része csíramegőrző csomagolásban kerül forgalomba. L. V. TÖRTÉNELMÜNK NAGY KÖZKATONÁJA Essl András születésének 150. évfordulóján „Erre én előadtam őexcellenciájának, hogy az egész világon nincs olyan társadalmi állás, mely kizárná a külfölddel való összeköttetést, vagy melynek az nem engedtetnék meg. Erre, mint az alapszabályzatban látható, a miniszter úr azokat mégis szentesítette. Kérdi tehát a vádlott, nem volt-e a miniszter úr akkor kellő tudatában annak, amit tett? Avagy más kormányunk van-e most, mint volt akkor, mely azt szentesítette, aminek követéséért nemsokára azután 30 embert bebörtönöztek, azokat elszakították családjaiktól, és közönséges rablókkal egy zár alatt tartották? Avagy tán épp ezért szentesítették azokat, hogy ma perbe foghassák követőit, s hűtlenséggel vádolhassák őket?" A korabeli tudósítás Essl Andrásnak, az első magyar munkásmozgalmi per, a hűtlenségi per egyik fővádlottjának kemény, határozott, meggyőző és igaz szavait rögzíti. A vádlott — mint annyiszor később a munkásmozgalom vezetőinek bírósági tárgyalásán — a hűtlenségi perben is vádló lett, szavai alapjában cáfolták meg a vádat. A tudósító joggal állapította meg, hogy Essl András vallomása „különös szenzációt keltett”. Essl András a bajorországi Windisch-Eschenbachban született 1834-ben. Születésének hónapját és napját nem ismerjük. Életét teljes egészében a munkásság szervezésének és a szocialista eszmék terjesztésének szentelte. Méltán emlékezünk születésnapjára február 9-én, az első magyarországi szocialista szervezet, az Általános Munkásegylet megalakulásának napján, hiszen szervezői, alapítói, vezetői között volt ő maga is. A fiatal bajor a szabómesterséget tanulta ki, de már 21 éves korában vándorbotot vett a kezébe. Magyarországra 1857-ben érkezett és Budapesten telepedett le. Több mint egy évtizedig szabósegéd volt és 1869-ben saját kis műhelyt nyitott. Érdeklődő, önállóan gondolkodó fiatalember volt, tapasztalatainak, ismereteinek gazdagodása méginkább megerősítették e tulajdonságait. Már fiatalon megismerkedett Lasalle tanaival és azt magáénak vallotta, terjesztette. Küzdött a munkásosztály politikai szervezkedéséért, a gyülekezési jogáért, a szólásszabadságért és az általános választójogért. Már akkor úgy gondolta, hogy a kormány támogatásával működő munkás termelőszövetkezetekkel nem lehet javítani a munkásság helyzetén. „A Lasalle-féle elvek alapján szerveztetett s hagyatott jóvá ez az egylet, s nem is törekedett másra, mint ami törvényesen megengedve van” — vallotta a bíróság előtt is. Később, az 1880-as években éppen munkásmozgalmi tapasztalatai győzték meg, hogy a munkásosztály helyzetének megoldása radikálisabb eszközöket igényel. Fellépett a mozgalomban jelentkező opportunizmussal szemben és elvetve a szociális reformokért folytatott küzdelmet, a kapitalizmus forradalmi lázadás útján való, közeli megdöntésének híve lett. Okos nyugalma, önfeláldozása szeretetet és tiszteletet ébresztett munkástársaiban. Szimpatikus megjelenése, szónoki képessége nagy tömegek elismerését eredményezte. Többször volt munkásgyűlések elismert szónoka. Társaival együtt meggyőző szóval akadályozta meg például, hogy a szabók mozgalmát — Vidacs gyáros befolyásával meghirdetett 1869. július 25-i szakadár közgyűlésen — az Általános Munkásegylettől elszakítsák. Becsületes, gerinces ember volt Essl András! Az osztálybíróság intrikáival is egyenes gerinccel szállt szembe. „Én ezt nem mondtam — vágta szemébe a bíróságnak —, még azon hazugság folytán sem, amelylyel Egyéni úr (kapitányi hivatalnok — szerk.) élt, ő ugyanis azt mondta nekem, hogy Iirhinger már maga bevallotta, hogy az internacionálé tagja, én erre azt feleltem ,meglehet’, s ezt ő helyeslő válasznak vette; különben elég bizonyítékot vél nyújtani a törvényszéknek nem egy eset felemlítése által ázom arcátlanságról, mellyel Egyéni velünk bánt.” Tudta, hogy a munkásság egészének helyzetén kell javítani, de tehetségéhez mérten segítette a legrászorultabbakat is. Jellemző, hogy a fogságban is társaival együtt családos fogolytársai szabadon bocsátásáért fáradozott. Rauch György, Rauchmaul Károly és Essl András kezességet vállalt értük. A korabeli Magyarország mintegy háromszázezer elszórtan dolgozó, zömmel kéziipart űző munkásai politikai szervezetének létrehozására megértek a feltételek. Az Essl Andrások érdeme, hogy 1868. február 9-én megalakult az első magyarországi szocialista szervezet, az Általános Munkásegylet. Két év múlva az egylet alelnökének, 1871 májusában pedig elnökének választották Essl Andrást. Az első szervezők, közöttük Essl András sem kerülték el az osztályuralom börtöneit. Az ellenakció már az alapszabályzat hatósági jóváhagyásának huzavonájával elkezdődött. A Párizsi Kommün utáni nemzetközi terrorhullám egyik láncszeme volt a harminc szocialista munkásvezető letartóztatása. A törvényszék is tudta, hogy nincsenek érveik elítélésükre, de mégis a vezetőket 10 hónapig vizsgálati fogságban tartották és a törvényszék felmentő ítélete után még a Kúria elé citálták őket. Az első magyar szocialista szervezet megalapítóit nem törte meg a börtön, a bíróság, a megaláztatásra törekvés. Bátran, emelt fővel védték meg igazukat és a felmentés után továbbra is a küzdelem élvonalában maradtak. Essl András az 1872 áprilisi bírósági tárgyalás után már ősszel részt vett az Általános Munkásegylet újjászervezésében, 1873 márciusában a Magyarországi Munkáspárt megalakításában. Frankel Leóval együtt szervezte a Nemválasztók Pártját, majd a Magyarországi Általános Munkáspártot. 1881-ben Szalay Andrással együtt megalakították a „szociálforradalmárok” ellenzéki csoportját és kiváltak az Általános Munkáspártból. Essl András élete végén visszatért ugyan az Általános Munkáspártba, de aktív tevékenységéről már nem tudunk. Budapesten, 1890. március 2-án halt meg. A történelmet a közkatonák alakítják. A magyar történelemnek ma is példát adó, nagy közkatonája volt Essl András. Verbai Lajos 7 Jogsegélyszolgálat Ilin berkapcsolás cibakházói módra Az ember azt hiszi, hogy van már némi fogalma és áttekintése a munkahelyi viszonyokról, de ez a közeg, úgy látszik, mindig tartogat vaskos meglepetéseket. Jobb híján csak abban reménykedhetünk, hogy az alább következő történet, s a főnöki szemlélet, amelyről árulkodik - egyediségénél fogva -, nemcsak a krónikást, hanem az olvasót is meghökkenti. Illetve annyira azért nem vadonatúj a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat cibakházi gyáregységében alkalmazott módszer: némileg az árukapcsolásnak a kereskedelemben, sajnos, ismerős gyakorlatára emlékeztet. A különbség csupán annyi, hogy itt nem árut kapcsoltak, hanem embereket. Bódi Jánosné 1977 . nyarán helyezkedett el segédmunkásként a cibakházi gyáregységben, festésre kellett előkészítenie a különféle anyagokat. 1982 tavaszától a férje is ott dolgozott, mint festő, de kevesellte a fizetését, s még ugyanabban az évben, október 20-án beadta a felmondását. Az ezután történteket Bódiné, talán nem a legkeresettebb szavakkal adta elő a munkaügyi döntőbizottsághoz címzett beadványában. Volt már egy hasonló eset . A férjemet felhívatta az igazgató, és tudomására hozta, hogy engem el fog zavarni. A férjem tiltakozott, ezt nem lehet megtenni, mondta, hiszen nem vagyunk egymáshoz kötve, a feleségem is ott dolgozik, ahol akar, meg én is. Erre az igazgató kifejtette, hogy törvényesen, átszervezéssel és kétheti felmondással fog engem elküldeni. Még aznap fel is hívattak az irodába, hogy írjam alá, vegyem át a felmondásomat. Én azonban nem írtam alá, mert nem csináltam semmi kifogásolnivalót, mindig rendesen dolgoztam, egyetlen igazolatlan napom sem volt. Az, hogy a férjem elmegy, nem ok arra, hogy engem is elzavarjanak. Másnap — folytatódik az MDB-hez benyújtott panasz — Bódi Jánosné reggel hét órakor rendesen megjelent a munkahelyén, de fél kilenckor hazaküldték, mondván, nem dolgozhat tovább a vállalatnál. Így járt a rá következő napon is, egyszóval, férje felmondása miatt munkahely és kereset nélkül maradt. Nem csodálnám, ha az olvasó, idáig érve, fenntartásait hangoztatná. Bennem is fölmerült, vajon nem véletlen egybeesésről van csak szó, amit az érintett dolgozó, érthető elfogultsággal a saját javára próbál magyarázni? Dr. Nagy Zsolt jogtanácsos, a szolnoki MEZŐGÉP szakszervezeti jogsegélyszolgálatánakvezetője azonban pillanatok alatt eloszlatja az ilyen irányú kételyeket. Tudomása van ugyanis egy hasonló esetről, amelyben szintén a férj felmondása után kötöttek a feleség talpára útilaput. Ez a férj azonban utóbb meggondolta magát, visszavonta a felmondását, és viszonzásul a házastárs is maradhatott. A huzavona során kiesett munkanapokat betudták az évi rendes szabadságba ... Egy embert nem lehet átszervezni De térjünk vissza Bódi Jánosné ügyére, az ő felmondását nem vonták vissza. A gyáregység igazgatója a felmondólevélben a következőképpen indokolta az intézkedést: „... gyáregységüknél a festőlétszám nagy mértékben lecsökkent a felmondások következtében. A festési munkákat a jövőben vállalatunk törzsgyára fogja végezni. Ezért az átszervezés miatt az előkészítők létszámát csökkentenünk kell...” A munkaügyi döntőbizottság azonban a dolgozónak adott igazat, és hatályon kívül helyezte a munkáltató felmondó határozatát. Döntésének indoklásában utalt a Legfelsőbb Bíróság egyik törvényességi határozatára, amely megállapítja, hogy a felmondási oknak nemcsak a valóságnak kell megfelelnie, hanem egyben alaposnak is kell lennie. „Mivel a vállalat képviselője ezt bizonyítani nem tudta, a felmondást, semmisnek kell venni — szögezd le az MDB. — Annál is inkább, mivel jelen esetben átszervezésről nem lehet szó, ugyanisegy embert nem lehet átszervezni, csak áthelyezni.” A vállalat nem tudott bizonyítani Ezzel véget is ért volna a munkaügyi vita, ha a vállalat nem támadja meg keresettel az MDB határozatát a Szolnoki Munkaügyi Bíróság előtt. Természetesen volt joguk ehhez, de — mint a keresetlevélből kiderül — érvük már kevésbé. Ezért bocsátkoztak a következő, kissé bonyolult fejtegetésbe: „Hangsúlyozni kívánjuk és előre bocsátjuk, hogy a felmondás indoklásában jelzett átszervezés nem az általános értelemben használt kifejezett vállalati, illetőleg gyáregységi szervezet átalakítása volt, hanem a közvetlen termelő tevékenységet érintő átszervezés, aminek csak szükség szerinti létszámgazdálkodási következménye a létszámcsökkentés.” A bíróság azonban nem honorálta e remek mondat kiötlésébe fektetett erőfeszítéseket. Ítéletében elutasította a szolnoki MEZŐGÉP keresetét, és a döntőbizottsági határozat kiegészítéseként kötelezte a vállalatot, hogy 15 napon belül fizessen meg Bódi Jánosnénak 7117 forint elmaradt munkabért. Az ítélet indoklásában a munkaügyi bíróság kiemeli: a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy átszervezés történt, és ennek megfelelően a felmondás oka valós lenne. Az, hogy a létszám átmenetileg változik, még nem bizonyítja az átszervezés tényét. Az átszervezésre vonatkozólag egyébként sem a központ, sem a vállalat nem intézkedett. Kéri Tamás