Népszava, 1984. február (112. évfolyam, 26–50. sz.)

1984-02-01 / 26. szám

2 Ciprus Körkörös rettegés A Ciprus iránti általános érdeklődést aligha magyarázhat­ják csupán a sziget természeti szépségei, turisztikai látvá­nyosságai. A klíma sem elegendő ehhez. A kiegyensúlyozott életvitel és a minden megpróbáltatás dacára is kielégítő élet­­színvonal sem. Az alig libanonnyi szigetország, hatszáz-egy­­néhányezer lakosával ugyancsak nem lenne elegendő a he­veny politikai érdeklődés ébrentartásához, még akkor sem, ha világunkban a szolidaritás gyakran politikai értékké és néha politikai erővé válik. Ciprusra a rettegés irányítja a tekinteteket. Az európai or­szágokban aggódnak: ha egy ugyancsak európai országgal megtörténhetett a felosztás, ha ott felülkerekedhetett a sze­paratizmus , ki tudja, nem kerül-e sor máshol is hasonló folyamatokra? A Földközi-tenger menti országok attól tarta­nak, ha ezen az annyira reflektorfényben álló szigeten meg­történhetett a puccs, a török invázió, a kettészakadás, és az egyik országrész függetlenségének kikiáltása —, mi garantál­hatja akkor a többi mediterrán ország integritását? Nyugta­lankodnak az el nem kötelezettek is, hiszen, ha a mozgalom egyik élharcosával, oszlopával megtörtént, ami megtörtént, akkor... Ha a világ országai, regionális és globális szervezetei tudo­másul veszik az erőszakos feldarabolást, a szuronnyal történt határkijelölést, akkor olyan eszközöket és módszereket szen­tesítenek, amelyeket évtizedeken á­t sikerült távol tartani Európától. A rettegés tette vájtfürűvé a közvéleményt, elsősorban az aggodalom motiválja a kíváncsiságot. 1983 november közepén kiáltották ki (ismételten) Ciprus megszállt északi részének függetlenségét, s ezzel a kezdemé­nyezés átkerült a török térfélre. Denktasék lépéskényszerbe hozták Kiprianu elnököt és kormányát, de az athéni kabine­tet is. Kiprianu ezután új rendezési tervet ismertetett az ENSZ főtitkárával, s Perez de Cuellar már vagy három hete a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon, tanácskozásokon kerít sort arra, hogy ismertesse a nikéziai elképzeléseket. A tervet egyébként Kiprianu szerényen csupán „keretnek" nevezte, amely elősegítené a gyors rendezést. Eredménye­képpen független, szuverén, területileg egységes, egyesített, békeszerető és el nem kötelezett köztársaság jönne létre Cip­ruson, s a szigeten nem lennének külföldi megszálló csapa­tok és külső beavatkozás. Az új javaslattal megismerkedett már számos európai és nem európai kormány, s főbb pontjait megvitatták a Casa­blancai iszlám csúcskonferencián. A legfontosabb azonban a ciprusi lakosság mellett Athén és Ankara reagálása. A török vezetés hallani sem akar arról, hogy visszavonja az elisme­rést a ciprusi török államtól, sőt, úgy reagált az új Kiprianu­­javaslatra, hogy abból Athénban katonai fenyegetést olvas­tak ki. Andreasz Papandreu miniszterelnök pártja kádereinek értekezletén kijelentette: „Ha ismét török támadás éri Cip­rust, nem elégszünk meg azzal, hogy megint csak az ENSZ- hez fordulunk." A görög kormányfő közben nemcsak Kiprianuval tárgyalt, hanem a legnagyobb ciprusi párt, a kommunista AKEL fő­titkárával is, sőt, szakítva az eddigi hűvös elzárkózástól, tár­gyalóasztalhoz ült a Görög KP vezetőjével, Harilaosz Flo­­rakisszal. A tárgyalásokat követő nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy bizonyos konszenzus alakult ki a felek között. Ám ez az egyetértés aligha vonatkozhat egy esetleges katonai ak­cióra, amit a Papandreu-nyilatkozat sejtet. Hiszen valójában kevesen veszik komolyan azokat a híreket és fenyegetőzése­ket, amelyek újabb török támadást sejtetnek. Sokkal termé­szetesebbnek tűnik, hogy Ankara valamiképpen megpróbálja konszolidálni pozícióját, semmint arra vállalkozna, hogy újabb bonyodalmakkal terhelje meg az amúgy is túlzottan szövevényes ciprusi problémát. Így az akár Ankarában, akár Athénban hangoztatott harciasság inkább belpolitikai hasz­nálatra szólhat. A pillanatnyi katonai erőviszonyok egyébként sem ígérné­nek sok jót Athén számára. Hiszen ellenfele, Törökország, tartja fenn az egyik legnagyobb létszámú és legütőképesebb NATO-hadsereget, amelynek légiereje három és fél perc el­teltével már kép­es arra, hogy támadja a szigetet. A görög va­dászbombázók hatótávolsága kisebb, mint a légi bázisok és a ciprusi célpontok közti távolság. A török flotta tizenkét óra elteltével képes partraszállást lebonyolítani. Ehhez a görög tengerészetnek három napra van szüksége. De egy újabb török—görög konfliktus nélkül is éppen ele­gendő katona van Cipruson. A ciprusi nemzeti gárdában 14 500 ember szolgál, köztük 400 görögországi tiszt. Athén ezenkívül még ezer katonát és tisztet állomásoztat­ott. Az ENSZ 1400 katonát küldött a szigetre, 740-en szolgálnak a gö­rög oldalon, 060-an a török térfélen. Törökország 16—18 ezer katonát állomásoztat Észak-Cipruson, s a ciprusi török nem­zeti gárda létszáma is eléri az ötezret. A két brit támasz­ponton ötezer angol katona állomásozik, és — ahogy mosta­nában mind gyakrabban emlegetik — a Trodosz-hegységben működik egy francia támaszpont is. Tíz év óta egyébként ez a legszerényebb hadi létszám: eddig mindig több katona állt fegyverben a szigeten. De még a mostani katonasűrűség is egyre hangsúlyozot­tabbá teszi a megosztottságot, azt a veszélyes precedenst, amitől joggal iszonyodik a világ. Krajczár Imre Amerikai-hondurasi hadgyakorlat A „Big Pine—II" fedőnevű hondurasi—amerikai had­gyakorlat bejelentett utolsó nagyobb hadmozdulatára ke­rül sor Honduras keleti ré­szén. Háromszáz amerikai és ötezer hondurasi katonát vontak össze Olandio tarto­mányban a nicaraguai határ­tól mintegy kétszáz kilomé­terre. A hat hónapja tartó gyakorlat február 8-án feje­ződik be, júniusban pedig Granadera—I. fedőnévvel újabb gyakorlatot tartanak az ország nyugati részén — derült ki hétfőn Gustavo Al­varez Martinez tábornoknak, a hondurasi hadsereg főpa­rancsnokának nyilatkozatá­ból. A gyakorlat egyik moz­zanataként hatszáz hondura­si és 40 amerikai katona hajtott végre ejtőernyős ug­rást C 130 típusú szállítógép­ből január 30-án. TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség Bukarestben folytatódtak a szovjet-román tárgyalások Andrej Gromiko beszéde a nemzetközi helyzetről Kedden Bukarestben folyta­tódtak a román—szovjet tárgyalások. Andrej Gromi­ko, az SZKP KB PB tagja, első miniszterelnök-helyet­tes, külügyminiszter vezeté­sével hétfőn délben érkezett Bukarestbe a szovjet párt- és kormányküldöttség. A ro­mán sajtó kiemelt helyen, az első oldalon közli a román— szovjet tárgyalások kezdeté­ről szóló jelentet A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet miniszter­­tanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésé­vel kedden folytatta tárgya­lásait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, állam­fő vezette román delegáció­val. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsola­tok továbbfejlesztésére irá­nyuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a bu­karesti Augusztus 23. gyár­ban. Az egyes üzemrészek megtekintése után nagygyű­lést tartottak, amelyen Andrej Gromiko, valamint Gheorghe Oprea, az RKP KB PUB tagja, első minisz­terelnök-helyettes mondott­ beszédet. Tárgyalásaink lehetővé te­szik, hogy ismét felmérjük mindazt, ami a szovjet—ro­mán együttműködés külön­böző területein végbement, megvitassuk az együttmű-, ködés további fejlesztésének konkrét kérdéseit — mon­dotta többek között Andrej Gromiko. — Napjainkban a szovjet­ —román együttműködés tö­retlenül fejlődik — folytat­ta a szónok —, átfogja a leg­különbözőbb területeket: a politikát, a gazdasági éle­tet, a kulturális életet és a tudományt. Mi amellett va­gyunk, hogy ez az együtt­működés tovább szilárdul­jon. Beszédének külpolitikai részében Gromiko rámuta­tott: a békére, a békés mun­kára nézve a fő veszély az Egyesült Államok imperia­lista politikája, amely a fegyverkezési hajsza foko­zására, a katonai fölény el­érésére irányul. Washington durván beavatkozik más országok és népek belügyei­­be. Az amerikai nukleáris rakéták európai telepítése — folytatta Gromiko — meg­mérgezte a politikai lég­kört, emelte a katonai szem­benállás szintjét, mégpedig nemcsak Európában. A Szovjetunió változatla­nul amellett van, hogy az eurorakéták kérdését a nuk­leáris fegyverzet egész prob­lémaköréhez hasonlóan, konstruktív módon, kölcsö­nösen elfogadható alapon, az egyenlőség és az azonos biztonság elvének szigorú betartásával oldják meg. Gromiko rámutatott: ma­napság Washingtonban azt a látszatot keltik, mintha először vették volna észre, hogy a Szovjetunió kész a párbeszédre, a tárgyalások­ra. Pedig mi mindig a tár­gyalások, és amellett vol­tunk, hogy békés megoldást találjunk a vitás problémák­ra, elsősorban a nukleáris fegyverzetre vonatkozó leg­élesebb problémákra. A szovjet vezetésnek a koráb­biakhoz hasonlóan meggyő­ződése, hogy lehetséges a legélesebb és a legbonyolul­tabb nemzetközi probléma komoly megvitatása és meg­oldása. Csupán az szüksé­ges, hogy a másik fél kellő felelősséggel közeledjen e kérdésekhez. A Szovjetunió és a többi szocialista állam elvi kül­politikai irányvonalát a bé­ke iránti változatlan gon­doskodás és az a törekvés diktálja, hogy elhárítsuk a háború veszélyét és biztosít­suk az emberiség jobb jö­vőjét — fejezte be beszédét Andrej Gromiko. (MTI) A TASZSZ cáfolja az amerikai külügyi szóvivő kijelentéseit A TASZSZ szovjet hírügy­nökség kedden kommentár­­­ban cáfolta Alan Romberg amerikai külügyi szóvivőnek a fegyverzetkorlátozás kér­déseivel kapcsolatos hétfői kijelentéseit. Romberg — kérdéses nyilatkozatában — visszautasította a washing­toni szovjet nagykövetség emlékeztetőjében foglalta­kat, s azt mondta, hogy az Egyesült Államok eleget tesz szerződéses kötelezettségei­nek a fegyverzeti korlátozás területén. A TASZSZ szerint a té­­nyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A jelenlegi ame­rikai kormányzat szétzilálta a fegyverzetek korlátozásá­nak és csökkentésének fo­lyamatát. Az Egyesült Álla­mok katonai fölényre törek­szik a Szovjetunióval szem­ben. A Reagan-kormány­­zat — eddigi három éve alatt — a korábban megkötött, s az egyenlő biztonság elvén alapuló szerződések elutasí­tásának irányvonalát követ­te. Ezek a tények — írja a TASZSZ kommentárja — Washington militarista irányvonalának veszélyessé­gét és kalandorságát tanú­sítják. (TASZSZ) Shultz karib-tengeri és dél-amerikai körútra indult „Függe­tlen­ségi nap” Grenadán öt karib-tengeri és dél-ame­rikai országot érintő, latin­amerikai körútra utazott kedden George Shultz, az Egyesült Államok külügymi­nisztere. Shultz útjának első és egyik legfontosabb állomása ked­den Salvador lesz, ahol mind­össze nyolc órát tölt, ám fon­tos és kiterjedt tárgyalásso­rozatot bonyolít le. Venezuelában, útjának má­sodik állomásán, Schultz több napot szándékszik tölteni. Részt vesz az új venezuelai kormány beiktatásán, és tár­gyal a Contadora-csoporthoz tartozó országok külügymi­nisztereivel. Brazíliában Schultz főként a két ország gazdasági és ipari együttműködéséről tár­gyal majd. A megbeszélés fő pontjai: Brazília 90 milliár­dos adósságállományának ke­zelése és az amerikai—brazil atomenergetikai kapcsolat. Barbados ezúttal is szinte csak ugródeszkaként szere­pel az amerikai diplomácia terveiben Grenada felé, ahol viszont teljes két napot tölt az amerikai külügyminiszter. Schultz részt vesz „a függet­lenségi nap ünnepségein” és — mintegy demonstrálva, hogy semmiféle független­ségről nincs szó­­, megtár­gyalja a brit főkormányzó­­val, milyen kormányt szán a jövőben Washington és Lon­don a fegyveres erővel meg­hódított kis szigetország élére. (MTI) Nemzetközi hírek # Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB tit­kára Prágában fogadta Ched­­di Jagant, a guayanai Népi Haladó Párt főtitkárát. # A washingtoni képvise­lőház törvényjavaslatot sza­vazott meg, melynek értel­mében kártérítést kaphatnak azok a Vietnamot megjárt amerikai katonák, akik az — éppen általuk — ott alkalma­zott vegyi fegyverek követ­keztében rákban vagy más betegségben szenvednek. # Francia—amerikai űr­kutatási együttműködést ja­vasolt Mitterrand elnöknek Ronald Reagan. # Betiltották az Iszlámá­bádban, Pakisztán fővárosá­ban működő valamennyi diákszervezetet. Ziaul Hakk tábornokelnök hétfői dönté­sével a rendszerellenes diák­megmozdulásokat igyekszik megakadályozni. # Bettino Craxi, olasz kormányfő február 15-én Ausztriában folytat tárgya­lásokat — közölték hétfőn este Rómában. A miniszter­­elnököt Giulio Andreotti kül­ügyminiszter is elkíséri.­­ Robert Hawke, ausztrál miniszterelnök, ötnapos hi­vatalos látogatásra Tokióba érkezett. SZERDA, 1984. FEBRUÁR 1. NÉPSZAVA Szovjet küldöttség Indiában Indira Gandhi indiai minisz­terelnök kedden Új-Delhiben fogadta azt a szovjet kor­mánydelegációt, amelyet Ve­­nyiamin Dimsic, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese vezet. A kül­döttség a szovjet segítséggel épült Bhilai Fémkohászati Kombinát fennállásának 25. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségre érkezett az indiai fővárosba. Dim­sic átadta Indira Gan­dhinak Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának és Nyikolaj Tyihonovnak, a Mi­nisztertanács elnökének üd­vözletét. (TASZSZ) l'osta Rica-i döntés A Costa Rica-i nemzetbiz­tonsági tanács hétfői rendkí­vüli ülésén úgy döntött, hogy nem engedi be az ország te­rületére az Eden Pastora ve­zette nicaraguai ellenforra­dalmi szervezet gerilláit. Costa Rica felszólította az ellenforradalmárokhoz átállt volt sandinista vezetőt, hogy hagyja el az ország területét. Pastora korábban bejelentet­te, hogy mintegy háromezer harcosát Nicaraguából Costa Rica-i területre kívánja visz­­szavonni. (AFP) A LEMP elsőrendű feladata a szakszervezeti mozgalom fejlesztése A Lengyel Egyesült Mun­káspárt elsőrendű feladata a szakszervezeti mozgalom fej­lesztése — szögezte le ked­den a Politikai Bizottság és a kormányelnökség együt­tes tanácskozása, amelyen több országos szakszervezeti szövetség vezetője is részt vett. Az ülésen megelége­dettséggel nyugtázták a szakszervezeti mozgalom fej­lődését. A tanácskozás részt­vevői különösen jelentősnek minősítették azt a tényt, hogy az új szakszervezetek­ben, amelyeket az összes ré­gi szakszervezet 1982-as fel­oszlatása után alulról, a munkahelyeken kezdtek meg létrehozni, a munkások do­minálnak. Megjelent a madridi találkozó záródokumentuma A napokban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában füzet alakban megjelent a madridi találkozó záródoku­mentuma. A záróközlemény pontos címe: Az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Értekezleten részt vevő álla­mok képviselői 1980. évi — a Záróokmánynak az értekez­letet követő intézkedésekről szóló rendelkezései alapján tartott — Madridi Találkozó­ján elfogadott Záródokumen­tum. A kiadvány tartalmaz­za e dokumentumot, amely az európai biztonsággal ösz­­szefü­ggő kérdésekkel, a gaz­daság, a tudomány, a techni­ka és a környezetvédelem te­rületén való együttműködés­sel; a földközi-tengeri biz­tonsággal és együttműködés­sel; a humanitárius és egyéb területeken lehetséges együttműködéssel; valamint az értekezletet követő intéz­kedésekkel foglalkozik. Reflektor CSATAZAJ A SIVATAGBAN Bekövetkezett az, amire előbb-utóbb számítani lehetett: a Csádban állomásozó francia csapatok fegyveres összeütkö­zésbe bonyolódtak Veddei egyik harckocsiosztagával. A tá­madás ellen rakétával védekező egység katonái egy francia repülőgépet, egy Jaguárt, pilótájával együtt lelőttek. A francia változat szerint Veddei harcosai behatoltak a vo­nalak mögé, megsemmisítették Habré csapatainak egyik ál­lását, foglyokat ejtettek. Veddei párizsi képviseletén kijelen­tették, hogy jogtalan volt a francia támadás, aminek egyéb­ként több gépkocsi áldozatul esett. Mindeddig a­ beavatkozó francia csapatok, és az ország északi területét birtokukban tartó Veddes-féle katonaság között nem történt fegyveres összetűzés. Tavaly augusztusban a franciák azzal a céllal érkeztek Csádba, hogy elválasszák a polgárháborúban szemben álló feleket. A polgárháború be­­fagyasztása mindeddig sikerült. Csakhogy csődöt mondott az a kísérlet, hogy az Afrikai Egységszervezet megbékélési érte­kezletet hozzon létre, miután ezen Habré nem jelent meg. Ez a kudarc azt jelentette, hogy továbbra is veszélyes tűzfé­szek marad a közép-afrikai ország, ahol Weddes mögött Líbia áll, a francia egységek pedig nyilvánvalóan azért érkeztek oda, hogy Habré érdekében megállítsák az észak felőli előre­nyomulást. A helyzet megoldatlansága vezetett a sivatagi fegyveres epizódhoz, s némely jelből arra lehet következtetni, hogy a franciák nem annyira a megbékélést szorgalmazzák, mint je­lenlétük fenntartását. Az összecsapás után ugyanis Henri francia hadügyminiszter arra ösztönözte a csádi egységeket, hogy vonuljanak száz kilométerrel északabbra. Ezzel összébb­szűkült az északi és déli feleket elválasztó sáv. A franciák a hatalmas homokvihar ellenére elfoglalták új vonalaikat. Ugyanakkor Habré megsegítésére Párizs újabb harci repülő­gépeket küldött, Jaguárokat és Mirage-okat. Washington pedig sietett kinyilatkoztatni, hogy helyesli a franciák csádi akcióját. A tűzfészek fellobbanása érthetően az afrikaiakat izgatja a legjobban. Nigéria új elnöke például üzenetet intézett az Afrikai Egységszervezethez, hogy vesse latba ismét befolyását a veszélyes tűzfészkek kioltására. K. J.

Next