Népszava, 1984. április (112. évfolyam, 78–101. sz.)
1984-04-18 / 91. szám
NÉPSZAVA 1984. ÁPRILIS 18., SZERDA MÚZEUMOK, KÉPTÁRAK Debrecenbe keli elmenni A Déri Múzeum, amely a tiszántúli város legelőkelőbb helyén áll, a Nagytemplom és a kollégium szomszédságában, 1977 szeptemberében nyitotta meg új, állandó kiállításait. Ez az esemény az intézmény fennállásának 75. évfordulóján történt. Az új kiállítás két részből áll. Az első emeleten régészeti, várostörténeti, néprajzi, képző- és iparművészeti, valamint irodalomtörténeti anyagból összeállított kiállítás látható. Ez a gyűjtemény az ősidőktől napjainkig vezeti végig a látogatót Debrecen és környéke történetén. A második emeleten a Déri-gyűjteményeket bemutató kiállítás található. Déri Frigyes és Déri György hagyatéka ez, amely méltán tette Debrecen múzeumát naggyá, értékessé. A város természetesen azóta is gazdagodott, méghozzá országos jelentőségű értékekkel. A Déri Múzeum azonban mindmáig meghatározó jelentőségű Debrecen kulturális életében. 1977-ben volt hetvenöt éves a múzeum, tehát kerek száz évvel követte az első ilyen magyar intézmény létesítését. Nagy elkésettség ez bizony. A cívisvárosra volt jellemző kétségkívül. Lefkovics Artúr áldozatkészsége, majd Zoltai Lajos szorgalmas gyűjtőtevékenysége se tudta kiemelni a debrecenit a vidéki kis múzeumok közül. Azzal együtt sem, hogy a Református Kollégium is végzett múzeumi jellegű tevékenységet. Szűkös volt a hely is, így azután sok műtárgy, történeti emlék más hazai és külföldi múzeum tulajdonába került, vagy magángyűjtők szerezték meg azokat. Fél szemmel mosolyog rá a szerencse Az 1920-as évek elején Déri Frigyes, aki rendkívül gazdag gyűjteménnyel rendelkezett, úgy határozott, hogy Baja helyett Debrecennek ajándékozza kincseit és vagyonából segít felépíteni a múzeumot. A gyűjtemény egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, mongol, indiai anyagot tartalmaz. Kiváló, tudatos válogatása teszi a magyar múzeumi gyűjtemények között kiemelkedő értékűvé. A szerencse azonban csak fél szemmel nézett Debrecenre még ekkor is. Déri Frigyes 1924 végén meghalt, 1700 millió koronát érő értékpapírjai pedig tönkrementek. De a város ekkor már nem hagyta elveszni értékeit, egymillió-nyolcszázezer pengőt szavazott meg a múzeum felépítésére. Az impozáns épület gyorsan el is készült, és óriási hazai, valamint nemzetközi sikerrel mutatkozott be. Ez az elismerés késztette Déri Györgyöt, Déri Frigyes öccsét, hogy gazdag népművészeti gyűjteményét szintén Debrecennek adja. E kiváló anyag a Kárpát-medence minden népének népművészeti anyagából áll. Magyarok, németek, szlávok, románok múltját eleveníti meg a színes, sokrétű tárgy. S mint ilyen, szintén egyedülálló vidéki múzeumaink között. A kiállított válogatás természetesen mindössze töredéke a múzeum birtokában lévő tárgyaknak, amelyek a hagyatkozás óta is állandóan gazdagodnak, szaporodnak. Főleg vásárlások révén. Mindenesetre aki belép abba a hatalmas, jól megvilágított terembe, ahol a szeme egy pillanat alatt átfoghatja a színes-pompás ruhák gyűjteményét, az soha nem felejti el a látványt. Az embernek akaratlanul jut eszébe, milyen jó, hogy egykori gazdag emberek ilyesmibe fektették nem kevés pénzüket. Mert ugyebár akadtak elég sokan, akik elkártyázták, elkótyavetyélték pénzüket, nagy evés-ivások közepette nyakára hágtak vagyonuknak. Szerencsére a Déri családot más fából faragták. S hogy ez mennyire így igaz, bizonyítja az a két éve történt hagyatkozás, ami szintén ezt a múzeumot gazdagította. Déri György özvegye két évvel ezelőtt halt meg Budapesten, s 120 darabból álló üvegremekeit a múzeumra hagyta. Megyei vezető A híres intézmény hatása egész Hajdú-Biharra kisugárzik. Szakembereivel, műhelyeivel segíti a többi debreceni és a megyében levő más múzeumok munkáját. Erről az átfogó és sokrétű tevékenységről beszélgetünk Gazda László igazgatóval. — ötvenkilenc főfoglalkozású és hetvenkét részfoglalkozású szakembergárda dolgozik a mi szakmánkban, a megyében — kezdi Gazda László. — A vidéki kis múzeumokban csak tiszteletdíjért végzik munkájukat, a nagyobb múzeumokban a főfoglalkozásúak fizetést kapnak. A legképzettebb emberek (muzeológusok, könyvtárosok, restaurátorok, fotósok, kiállításrendezők, bútorasztalosok) természetesen éppen a Déri Múzeumban találhatók. — Itt az épület állagával nincs baj. Nyugodtan elmondhatom, hogy minden jó karban van, és a szakembereink kiválóak. Alighanem ennek köszönhetjük, hogy ezerkilencszáznyolcvanban a minisztérium tudományos kutató egységgé minősítette múzeumunkat. Ez pedig nagy kitüntetésnek számít. Amellett, hogy jó karban van a múzeum, szeretik is a debreceniek. Mást ne mondjak: a szakszervezetek és a KISZ védnökséget vállaltak a kiállítások felett. Nemcsak a tisztaság fenntartásában, de a rendért is felelősséget vállalnak. Kollektív felelősséget a kiállított tárgyakért. A múzeumi óráknak is nagy a sikere. A fiatalok jó része őszintén érdeklődik e rendkívüli órák után. S miközben megismerik a történelmet, szülőföldjük történetét is, azt megtanulják becsülni, s magukat gazdagabbnak érzik. — Ez csak Debrecenre jellemző, vagy igy van a megye más helységeiben is? — Az egész megyére jellemző, amit mondtam — folytatja Gazda László. — Mármint ami az érdeklődést illeti. A Hortobágyi Pásztormúzeumnak akkora forgalma van, mint a Déri Múzeumnak. Igaz, a látogatók jelentős része külföldi. Évente megyénk múzeumaiban hétszázötvenezer ember fordul meg. Az érdeklődésben tehát nincs hiba. Miben van? Kevés a pénzünk, nekünk is takarékoskodnunk kell, mint az egész országnak. A debreceni Holló László-emlékház teljesen tönkrement (mindig is sokat küszködtünk vele), teljes festészeti anyagát be kellett hozni a raktárba. Óriási munka lesz az épület rendbehozatala. Rossz helyzetben van a Hajdúböszörményi Múzeum is. Hadd említsem meg azt is, hogy gyűjteményes anyagunknak mintegy húsz százaléka van kiállítva itt az épületben. A többit raktározzuk. De talán részleteznem nem kell, hogy a fa- és vastárgyak rendbentartása milyen erőfeszítést kíván. Közben a gyarapítás is kötelező. Ez egyik alapvető munkánk. Még akkor is, ha anyagi lehetőségeink szűkösek ... Új múzeumot mostanában aligha avatunk. De rövidesen megnyitjuk az újrarendezett, tatarozott Bihari Múzeumot Berettyóújfaluban. Itt nálunk pedig új kiállításokat rendezünk. Például könyvritkaságokból, majd ősszel felszabadulástörténeti kiállítást nyitunk. Osztrák néprajzi anyag is érkezik majd, amit szeretnénk méltóképpen bemutatni. Medgyessy: magyar és európai Debrecenről beszélve nem lenne kerek a kép, ha a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumról nem emlékeznénk meg. A Medgyessy-hagyatékot 1977-ben kapta meg a Déri Múzeum a Kulturális Minisztériumtól. A megye és a város vezetői tudták, milyen érték kerül ezzel Debrecenbe. Több lehetőséget megvizsgálva végül is úgy döntöttek, hogy a Péterfia utca 28. szám alatti műemléki házban legyen az új múzeum. Nyugodtan ki lehet jelenteni: a választás kitűnő volt. Nagy szobrászunk hagyatéka méltó környezetbe került, mert az egykori „városgazda háza”, ha átalakítással is, és nem kis költségráfordítással, de méltóképpen befogadta az életművet. A Medgyessy-hagyaték nem véletlenül került Debrecenbe. Már szülei, nagyszülei is itt éltek. A szobrász maga így ír erről: „Debrecenben születtem, a mostani Bethlen utca 33-tól a huszadik házban, az 53. táján. Van ott egy kiugró ház, s ami azután következik, a Thaly Kálmán utca felé, belül árkádos épület, az volt az én szülőházam.” Medgyessy Ferenc művészi pályája azért alakult úgy, amiképpen alakult, mert éppen Debrecen bocsátotta útjára. Magyarsága elválaszthatatlan az egyetemestől. Éppen így tudott európai méretű szobrásszá felnőni. A századforduló utáni években, amikor a szobrászat szinte plasztikaellenes volt, néhány nagy kortársával együtt ő szakított ezzel a módszerrel, s visszanyúlt az ókori örökséghez, a görög, etruszk, egyiptomi kultúrák tanulságaihoz. Magyarság és egyetemesség jellemzi kiváló szobrait, amit talán leghívebben tükröz éppen a Déri Múzeum előtt levő négy nagy szobra, a „Tudomány”, „Néprajz", „Művészet”, „Régészet”. Ezeket a híres alkotásokat 1930-ban készítette. Emlékmúzeumának bemutatása szinte lehetetlen a felsorolás módszerével, hiszen annyi jó szobrot, kisplasztikát, tanulmányrajzot senki nem készített, mint ő. A Péterfia utcai épületben mindez megtalálható, a sok kis szoba és a két nagy csarnok egész életre szóló látnivalót ad. Aki Debrecenben jár, és ideje még futja, az feltétlenül nézze meg az Irodalmi Múzeumot is, amely Borsos József híres debreceni építész egykori lakóházában van. Csokonaitól és Fazekas Mihálytól Gulyás Pálig és Szabó Lőrincig megtalálja itt a magyar irodalom emlékeit, dokumentumait. Az eddig felsoroltak alapján talán nem tűnik fellengzősnek a cím: Debrecenbe kell elmenni. Gerő János Herédi női viselet a XX. sz. elejéről Számszeríj (német, XVI. sz.) A Debreceni Irodalmi Múzeum mmn A debreceni Déri Múzeum épülete A debreceni ötvöscéh kannája (Habán, 1744) Oldalvillás kés - csont- és rézberakással (Debrecen, XIX. sz. vége) és japán gyógyszertartók (XVIII. sz.) A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (részlet) 9 Használtautók vétele és eladása a MERKÚR budapesti és vidéki telepein. Azonnali készpénzfizetés napi áron - Műszeres állapotvizsgálat - Használtért, használtatcsereakció. RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS A MERKUR HASZNÁLTAUTÓ-TELEPEIN