Népszava, 1984. április (112. évfolyam, 78–101. sz.)

1984-04-18 / 91. szám

NÉPSZAVA 1984. ÁPRILIS 18., SZERDA MÚZEUMOK, KÉPTÁRAK Debrecenbe keli elmenni A Déri Múzeum, amely a tiszántúli város legelőkelőbb helyén áll, a Nagytemplom és a kollégium szomszéd­ságában, 1977 szeptemberében nyitotta meg új, ál­landó kiállításait. Ez az esemény az intézmény fenn­állásának 75. évfordulóján történt. Az új kiállítás két részből áll. Az első emeleten régészeti, várostörté­neti, néprajzi, képző- és iparművészeti, valamint iro­dalomtörténeti anyagból összeállított kiállítás látható. Ez a gyűjtemény az ősidőktől napjainkig vezeti végig a látogatót Debrecen és környéke történetén. A má­sodik emeleten a Déri-gyűjteményeket bemutató kiál­lítás található. Déri Frigyes és Déri György hagyatéka ez, amely méltán tette Debrecen múzeumát naggyá, értékessé. A város természetesen azóta is gazdago­dott, méghozzá országos jelentőségű értékekkel. A Déri Múzeum azonban mindmáig meghatározó jelen­tőségű Debrecen kulturális életében. 1977-ben volt hetvenöt éves a múzeum, tehát kerek száz évvel követte az első ilyen magyar intézmény léte­sítését. Nagy elkésettség ez bizony. A cívisvárosra volt jellemző kétségkívül. Lefko­­vics Artúr áldozatkészsége, majd Zoltai Lajos szorgal­mas gyűjtőtevékenysége se tudta kiemelni a debrecenit a vidéki kis múzeumok kö­zül. Azzal együtt sem, hogy a Református Kollégium is végzett múzeumi jellegű te­vékenységet. Szűkös volt a hely is, így azután sok mű­tárgy, történeti emlék más hazai és külföldi múzeum tu­lajdonába került, vagy ma­gángyűjtők szerezték meg azokat. Fél szemmel mosolyog rá a szerencse Az 1920-as évek elején Déri Frigyes, aki rendkívül gazdag gyűjteménnyel ren­delkezett, úgy határozott, hogy Baja helyett Debrecen­nek ajándékozza kincseit és vagyonából segít felépíteni a múzeumot. A gyűjtemény egyiptomi, görög, római, kí­nai, japán, koreai, iráni, mongol, indiai anyagot tar­talmaz. Kiváló, tudatos vá­logatása teszi a magyar mú­zeumi gyűjtemények között kiemelkedő értékűvé. A szerencse azonban csak fél szemmel nézett Debrecen­re még ekkor is. Déri Frigyes 1924 végén meghalt, 1700 millió koronát érő értékpa­pírjai pedig tönkrementek. De a város ekkor már nem hagyta elveszni értékeit, egy­millió-nyolcszázezer pengőt szavazott meg a múzeum fel­építésére. Az impozáns épü­let gyorsan el is készült, és óriási hazai, valamint nem­zetközi sikerrel mutatkozott be. Ez az elismerés késztette Déri Györgyöt, Déri Frigyes öccsét, hogy gazdag népmű­vészeti gyűjteményét szintén Debrecennek adja. E kiváló anyag a Kárpát-medence minden népének népművé­szeti anyagából áll. Magya­rok, németek, szlávok, romá­nok múltját eleveníti meg a színes, sokrétű tárgy. S mint ilyen, szintén egyedülálló vi­déki múzeumaink között. A kiállított válogatás természe­tesen mindössze töredéke a múzeum birtokában lévő tár­gyaknak, amelyek a hagyat­kozás óta is állandóan gaz­dagodnak, szaporodnak. Fő­leg vásárlások révén. Min­denesetre aki belép abba a hatalmas, jól megvilágított terembe, ahol a szeme egy pillanat alatt átfoghatja a színes-pompás ruhák gyűjte­ményét, az soha nem felejti el a látványt. Az embernek akaratlanul jut eszébe, milyen jó, hogy egykori gazdag emberek ilyesmibe fektették nem ke­vés pénzüket. Mert ugyebár akadtak elég sokan, akik el­kártyázták, elkótyavetyélték pénzüket, nagy evés-ivások közepette nyakára hágtak va­gyonuknak. Szerencsére a Déri családot más fából fa­ragták. S hogy ez mennyire így igaz, bizonyítja az a két éve történt hagyatkozás, ami szintén ezt a múzeumot gaz­dagította. Déri György özve­gye két évvel ezelőtt halt meg Budapesten, s 120 darab­ból álló üvegremekeit a mú­zeumra hagyta. Megyei vezető A híres intézmény hatása egész Hajdú-Biharra kisu­gárzik. Szakembereivel, mű­helyeivel segíti a többi deb­receni és a megyében levő más múzeumok munkáját. Erről az átfogó és sokrétű tevékenységről beszélgetünk Gazda László igazgatóval. — ötvenkilenc főfoglalko­zású és hetvenkét részfoglal­kozású szakembergárda dol­gozik a mi szakmánkban, a megyében — kezdi Gazda László. — A vidéki kis mú­zeumokban csak tisztelet­díjért végzik munkájukat, a nagyobb múzeumokban a fő­foglalkozásúak fizetést kap­nak. A legképzettebb embe­rek (muzeológusok, könyv­tárosok, restaurátorok, fotó­sok, kiállításrendezők, bútor­­asztalosok) természetesen éppen a Déri Múzeumban ta­lálhatók. — Itt az épület ál­lagával nincs baj. Nyugod­tan elmondhatom, hogy min­den jó karban van, és a szak­embereink kiválóak. Aligha­nem ennek köszönhetjük, hogy ezerkilencszáznyolc­­vanban a minisztérium tudo­mányos kutató egységgé mi­nősítette múzeumunkat. Ez pedig nagy kitüntetésnek számít. Amellett, hogy jó karban van a múzeum, sze­­retik is a debreceniek. Mást ne mondjak: a szakszerveze­tek és a KISZ védnökséget vállaltak a kiállítások felett. Nemcsak a tisztaság fenn­tartásában, de a rendért is felelősséget vállalnak. Kol­lektív felelősséget a kiállított tárgyakért. A múzeumi órák­nak is nagy a sikere. A fia­talok jó része őszintén érdek­lődik e rendkívüli órák után. S miközben megismerik a történelmet, szülőföldjük tör­ténetét is, azt megtanulják becsülni, s magukat gazda­gabbnak érzik. — Ez csak Debrecenre jel­lemző, vagy igy van a megye más helységeiben is? — Az egész megyére jel­lemző, amit mondtam — folytatja Gazda László. — Mármint ami az érdeklődést illeti. A Hortobágyi Pásztor­múzeumnak akkora forgal­ma van, mint a Déri Mú­zeumnak. Igaz, a látogatók jelentős része külföldi. Éven­te megyénk múzeumaiban hétszázötvenezer ember for­dul meg. Az érdeklődésben tehát nincs hiba. Miben van? Kevés a pénzünk, nekünk is takarékoskodnunk kell, mint az egész országnak. A debre­ceni Holló László-emlékház teljesen tönkrement (mindig is sokat küszködtünk vele), teljes festészeti anyagát be kellett hozni a raktárba. Óriási munka lesz az épület rend­­behozatala. Rossz helyzetben van a Hajdúböszörményi Múzeum is. Hadd említsem meg azt is, hogy gyűjtemé­nyes anyagunknak mintegy húsz százaléka van kiállítva itt az épületben. A többit raktározzuk. De talán rész­leteznem nem kell, hogy a fa- és vastárgyak rendben­­tartása milyen erőfeszítést kíván. Közben a gyarapítás is kötelező. Ez egyik alap­vető munkánk. Még akkor is, ha anyagi lehetőségeink szű­kösek ... Új múzeumot mos­tanában aligha avatunk. De rövidesen megnyitjuk az új­rarendezett, tatarozott Bihari Múzeumot Berettyóújfalu­ban. Itt nálunk pedig új kiál­lításokat rendezünk. Például könyvritkaságokból, majd ősszel felszabadulástörténe­ti kiállítást nyitunk. Osztrák néprajzi anyag is érkezik majd, amit szeretnénk mél­tóképpen bemutatni. Medgyessy: magyar és európai Debrecenről beszélve nem lenne kerek a kép, ha a Med­­gyessy Ferenc Emlékmú­zeumról nem emlékeznénk meg. A Medgyessy-hagyaté­­kot 1977-ben kapta meg a Déri Múzeum a Kulturális Minisztériumtól. A megye és a város vezetői tudták, mi­lyen érték kerül ezzel Deb­recenbe. Több lehetőséget megvizsgálva végül is úgy döntöttek, hogy a Péterfia utca 28. szám alatti műem­léki házban legyen az új mú­zeum. Nyugodtan ki lehet je­lenteni: a választás kitűnő volt. Nagy szobrászunk ha­gyatéka méltó környezetbe került, mert az egykori „vá­rosgazda háza”, ha átalakí­tással is, és nem kis költség­­ráfordítással, de méltókép­pen befogadta az életművet. A Medgyessy-hagyaték nem véletlenül került Deb­recenbe. Már szülei, nagy­szülei is itt éltek. A szob­rász maga így ír erről: „Deb­recenben születtem, a mos­tani Bethlen utca 33-tól a huszadik házban, az 53. tá­ján. Van ott egy kiugró ház, s ami azután következik, a Thaly Kálmán utca felé, be­lül árkádos épület, az volt az én szülőházam.” Medgyessy Ferenc művészi pályája azért alakult úgy, amiképpen alakult, mert ép­pen Debrecen bocsátotta út­jára. Magyarsága elválaszt­hatatlan az egyetemestől. Ép­pen így tudott európai mé­retű szobrásszá felnőni. A századforduló utáni években, amikor a szobrászat szinte plasztikaellenes volt, néhány nagy kortársával együtt ő szakított ezzel a módszerrel, s visszanyúlt az ókori örök­séghez, a görög, etruszk, egyiptomi kultúrák tanulsá­gaihoz. Magyarság és egye­temesség jellemzi kiváló szobrait, amit talán leghí­vebben tükröz éppen a Déri Múzeum előtt levő négy nagy szobra, a „Tudomány”, „Nép­rajz", „Művészet”, „Régé­szet”. Ezeket a híres alkotá­sokat 1930-ban készítette. Emlékmúzeumának bemu­tatása szinte lehetetlen a fel­sorolás módszerével, hiszen annyi jó szobrot, kisplaszti­kát, tanulmányrajzot senki nem készített, mint ő. A Pé­terfia utcai épületben mind­ez megtalálható, a sok kis szoba és a két nagy csarnok egész életre szóló látnivalót ad. Aki Debrecenben jár, és ideje még futja, az feltétle­nül nézze meg az Irodalmi Múzeumot is, amely Borsos József híres debreceni épí­tész egykori lakóházában van. Csokonaitól és Fazekas Mihálytól Gulyás Pálig és Szabó Lőrincig megtalálja itt a magyar irodalom emlé­keit, dokumentumait. Az eddig felsoroltak alap­ján talán nem tűnik felleng­zősnek a cím: Debrecenbe kell elmenni. Gerő János Herédi női viselet a XX. sz. ele­jéről Számszeríj (német, XVI. sz.) A Debreceni Irodalmi Múzeum­ ­mmn A debreceni Déri Múzeum épülete A debreceni ötvöscéh kannája (Habán, 1744) Oldalvillás kés - csont- és rézberakással (Debrecen, XIX. sz. vége) és japán gyógyszertartók (XVIII. sz.) A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum (részlet) 9 Használtautók vétele és eladása a MERKÚR budapesti és vidéki telepein. Azonnali készpénzfizetés napi áron - Műszeres állapotvizsgálat - Használtért, használtat­­csereakció. RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS A MERKUR HASZNÁLTAUTÓ-TELEPEIN

Next