Népszava, 1984. április (112. évfolyam, 78–101. sz.)
1984-04-22 / 95. szám
NÉPSZAVA 1984. ÁPRILIS 22., VASÁRNAP tavasz 17 pillanatának énekelt A legnépszerűbb szovjet dalénekesnek Joszif Rabszont tartják, akiinek a hangját a magyar rádióból is ismerjük. Járt is már hazánkban, versenyt is nyert. Vájárnak készült, a katonai szolgálat idején fedezték fel acélos zengésű, szép bariton hangját Egy ideig katonai együttesben énekelt majd leszerelése után Moszkvában tanult Jó megjelenése és hatalmas hangja miatt operaénekesnek szánták, ő azonban a dalt választotta. Még főiskolás korában elment a komponistákhoz, hogy az ő számára írjanak dalt. Meg is tették, köztük olyan hírességek, mint Muraden, Peleman, Frenkel. Állandóan arra törekedett, hogy minél nagyobb melegséget vigyen a hangjába. Dalokkal járta be Szibériát, a nagy vízi erőművek építkezéseit, ellátogatott az új szibériai vasútvonal dolgozóihoz, aratás végén pedig visszajár ukrajnai szülőfaljába. szorgalmára jellemző, hogy amikor szanatóriumba utalták gyógykezelésre, szép műsort állított össze betegtársai kedvéért orosz népdalokból és románcokból. Közismert arról is, hogy jó apa. Családját mindenünnen felhívja telefonon. Fia tízéves, kislánya hét. Amikor a fia pólyás volt, akkor énekelte lemezre A tavasz 17 pillanata című filmsorozat számára M. Tariverdier dalait. Felsorolni is hosszú lenne, mi mindent énekel, a népdaloktól a táncdalokon át a balladákig. ő énekelt a Csillagvárosban a Gagarin emlékére rendezett műsoros esten. Megmutatta, hogy zengő, hatalmas hangja képes az emlékezés pianójára is. K. J. Papa, mama 1913-ból Több mint hét évtizedet töltött el egymással a bécsi Zezula házaspár: február 2-án ünnepelték házasságuk 71. évfordulóját. Ennek a nem kerek évfordulónak az ad még különös jelentőséget, hogy a férj, Alois Zezula,ez év júniusában tölti be 100. életévét. A feleség, Aloisia Zezula 98 éves. Amikor 1913. február 2-án Alois örök hűséget esküdött feleségének, a férj 29, a feleség 27 éves volt, s még Ferenc József volt a császár, Alois részt vett az első háborúban, s talán ez volt az első megpróbáltatásuk, mert a férj váll-lövéssel tért haza. A második világégéssel már nagyobb „szerencséje” volt, mert akkor már 54 éves lévén, nem hívták be katonának. Sok gond és öröm színezte életüket, most azonban békésen és boldogan élnek. Igaz, a mama már kissé nagyothall, a papa kezei meg reszketnek. De a papa még ma is naponta egyszer — szabómester lévén — odaül 1904-ben gyártott Singer varrógépéhez, s egy kis darab szövetet átfuttat rajta. Emlékezésképpen... A mama pedig csakúgy, mint régen, szigorú, s a papát kiküldi a gangra, ha az pipázni akar. Aloisia minden étkezéshez egy pohár sfc-t és naponta három deci fehér bort szopogat el, bár a vörös bort jobban szereti— de arra csak este kerül sor, hogy jól aludjon. 1945 óta fiúknál safonaik aki napjaikat szervezi. Ő most 60 éves. Sokan nem hisznek abban, hogy az idős házaspár keresztnevének azonossága — Alois és Aloisia — csak egyszerű véletlen. — yc — Alois és Aloisia Zezula Gyomor kell hozzá — Árva párduc áll magában Karropur állatkertjének kórházában — üvöltötte fülembe Csempele, nehogy meghallja valaki a világszerte ismert titkot Persze én sem értettem, mit suttog. Mármint: mit mond. Ahogyan azt sem, miért sodort ebbe a húsvéti bevásárlócsatába. Annak is a sűrűjébe. A piacokat, áruházakat, üzleteket sorba járó, sorbanálló csapatok sorába. De Csempele csak lökdösött ideoda a pultok elé, a bódék közé. Mindig oda, ahol éppen a legtöbben voltak. Kirakatokhoz nyomott, pénztárkorlátokhoz szorított. Engem, akinek nemhogy keresni, de vennivalóm sincs ilyenkor, ilyen helyeken. — Mert nem hiszel a Csodában — rángatott tovább és tovább Csempele. — A pénzt nem keresni, hanem szórni kell — gyömöszölte fejembe igazságát, és testemet a tömegbe. — Halljam, mennyit találtál életedben, pedig mindig kerestél?! S mennyit költöttél, pedig sosem volt, amiből tehetnéd. Na, látod! Sőt. Na, hallod! Mert a pénzköltés , sóhajtozás, nyögés. Különösen most, amikor ennyire kevésből költünk ilyen sokat, amikor éppen hogy jut valamire, ennyi mindenfélét kell vásárolnunk, amikor bizony nem teljes az ellátás, és mégis van minden, ami szükséges, és ami csak felesleges kiadás. Bizony titkos féreg foga rágja a vásárlót, s szenvedésére gyógyírt keres a butikok mélyén kutatva, a nagy csarnokok árutömegében bolyongva. Sóhajtva, nyögve ki-be bújik a ruhákba, cipők végtelen sorát le-fel húzza. — Mert nincs, amit keres — mentegettem az emberiséget. — Azért hiszed, mert nem bízol a pénz teremtő képességében. Ezért sem szorongatod markodban szerencsehozó magjainak könnyen csúszó képmásait, mint minden boldogulni akaró jószándékú, tisztességtudó, óhajtozó, sóhajtozó. Figyeld csak: egy Kossuth Lajos egymagában hogyan vezeti az eladót az oly ritka színű méretű, anyagú, és mégis keresett nadrág előállítására. Viszont neki a Keravillnál Ady Endrével társulva már Lehel terem a semmiből. S íme, alig egy óra múlva a leheles vitéz Bartók Béla géniuszával egyesülve kisméretű téglát varázsol a Tüzép-telepen. Ezért hoztalak a húsvéti vásári sokadalomba, hogy látva láss csodákat, hallva halld az igét. Van feltámadás! Csak pénz kell hozzá. Meg erő. Igenis, erő. Akaraterő, amivel azt a sokféle összevásárolt holmit hazaviviszi az ember. A legtöbb nyögést, sóhajt ez fakasztja Talán te nem nyögdécselsz, sóhajtozol,ha arra gondolsz, hogy csupán itt, Pesten 970 tonna disznóhúst, 280 tonna marhahúst, 740 tonna húskészítményt és 810 tonna füstölt húst kell hazacipelni. Nem is szólva a 800 tonna baromfiról, ami még ezen kívül vár rád. S ez csak a főváros. Képzeld hozzá a többit. Meg a házit, a rokonságit. No, meg a hozzávalókat: tojásokat, kenyereket,, italokat. Némileg féltelek. Belerokkansz, mire asztalhoz ülsz. Mert végül is oda ülsz. S mindent megeszel, megiszol. Bizony már mindehhez gyomor kell... Mert gyomor teszi az embert. — De hogyan kerül a húsvéti asztalra a kampuri beteg párduc? — menekültem a közmondásaiból. — Ó, az kis titkos világhír. Semmiség. Emberevő párducot fogtak Észak-India őserdejében. A vadállathat embert ölt és evett meg. A párducot most a kampuri állatkert kórházában ápolják, mivel magas láza van, és nem fogadja el az élelmet. — Te mondád: az emberhez is gyomor kell! F. I. Robbanó forgószékek Furcsán azonos ismertetőjelű balesetek sora zajlott le az elmúlt hónapokban az NSZK-ban. Az áldozatok valamennyien forgószék-tulajdonosok voltak. E székek magassága szabályozható volt, s egyébként kényelmes ülést biztosított, egészen addig, amíg jó néhány fel nem robbant közülük. A vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a szék magasságát szabályozó kar összeköttetésben állt a szék lábával. A szabályozás mozgatóereje nagynyomású gáz volt. A nagy nyomás ez esetben húszszorosa volt annak a nyomásnak, ami az autógumikban szokásos. (Szafényelven: 40 bar.) Igen ám, de a használat során az alkatrészek egyike igen gyorsan elkopott, s ennek következtében a gáz robbanásszerűen szabadult ki. A következmény pedig csaknem minden esetben súlyos és nagyon súlyos sérülés volt. A gyártók az esetek nyilvánosságra kerülése után csak hosszabb huzavona után voltak hajlandók hirdetést közzétenni a székek kicseréléséről. Szakemberek megállapítása szerint ekkora gáznyomással őrültség volt a székeket forgalomba hozni. A székeket két nyugatnémet cég állítja elő. S csak ők. A különös mindezek után az, hogy a hirdetésben csak „bizonyos gáznyomású székeket előállító cégek bizonyos sorozatú székeinek” bevonásáról van szó. Hogy melyik az a két cég, arról a fáma nem beszél. Csak a szakemberek tudják, mic 9 Thai boksz: kézzel-lábbal Aki látta a Piedone Hongkongban című filmet, máris tudja, miről lesz szó. A bangkoki Rajadamnoen stadionban 5—10 ezer néző figyeli a szó szerint vérre menő küzdelmeket, míg a bíró rendszerint csak a vesztes kiszámolásakor lép közbe. A harcosok pedig ököllel és rúgásokkal igyekeznekharcképtelenné tenni ellenfelüket. Ez a kemény sportág 400 éves tradíciókból táplálkozik, gong előtt minden versenyző térdre borulva imádkozik, aztán jöhet a csihipuhi. Mindennap rendeznek mérkőzéseket, szombat-vasárnap a televízió hatórás közvetítést ad a találkozókról. Tízezer thai bokszolót tartanak nyilván, ám jó részük kénytelen dolgozni is a megélhetéséért, csak mintegy ezer matador él csupán a pénzdíjakból. A 60 kilós bajnok Incee-Noy például egyetlen este 12 ezer nyugatnémet márkát (100 ezer baht) kasszíroz. A sztárok népszerűsége a labdarúgó Rummenigge hírnevéhez hasonlítható. Vonzerejük hatalmas: jönnek a hongkongi kung-fu-művészek, japán taekwon-do-harcosok, európai karatetudorok, de többnyire már az első menetben vérző orral távoznak. A sportág mintegy 200 ezer embernek ad kenyeret, szakértőknek, kiszolgáló személyzetnek. És természetesen foglalkoztatja, leköti a közönség figyelmét, akik fogadnak is kedvenceik győzelmére. Már a nagy Muhammad Ali egykori menedzsere, Don King is érdeklődik a thai boksz iránt, amely talán hamarosan betör Amerikába. (selmi) Madárinvázió Brazíliában Nemrégiben láthatták a nézők a tévé képernyőjén Hitchcock Madarak című, idegborzoló filmjét, amely arról szólt, hogy tömegesen gyülekező madárrajok megtámadják az embereket. Nos, mostanában hasonló madárfelvonulásra került sor a brazíliai Sao Paulo államban, ahol az utóbbi években fecskék milliói lepik el a lakott területeiket. Igaz, nem támadó szándékkal, de a milliónyi madár feltűnése mégis súlyos gondokat okoz. Általában novemberben tűnnek fel, amikor a brazíliai nyár kezdődik. A sötétség beálltakor berepülnek a városok kivilágított tereire, fülsiketítő csiripeléssel megszállják a fákat, a háztetőket. A nagy zaj a lakosok idegeire megy, nem is szólva a rengeteg madárhulladékról. A gépkocsitulajdonosok arról panaszkodnak, hogy többet kell autómosással foglalkozniuk, mint amennyi időt maga a vezetés igényel. Március végén, április elején azután megszűnik a madárinvázió: a fecskerajok felkerekednek és elhagyják átmeneti lakhelyeiket. Hosszú ideig nem tudták felderíteni, mi az oka az évente megismétlődő fecskebetöréseknek. Az egyik legmadárlátogatottabb kisváros, Sao Jose do Rio Preto városatyái valóságos madárellenes osztagokat szerveztek. Tűzzel, füsttel és szirénákkal próbálták elriasztani a tömegesen érkező fecskerajokat — mindhiába. A nyár végén elrepültek, de novemberben ismét visszatértek. A városatyák ekkor szakképzett ornitológusokat hívtak meg, hogy derítsék fel a rendszeresen ismétlődő madárbetörések titkát. Végül is, hosszas kutatás után fény derült a fecskelátogatások rejtélyére. A madarászok megállapították, hogy úgynevezett bíborfecskékről van szó, amelyek hazája az Egyesült Államok és Kanada. Itt fészkelnek, de téli szállásuk mindeddig ismeretlen volt. Most derült csak ki, hogy az USA-ból és Kanadából az ottani tél beállta előtt felkerekednek, és meg sem állnak Brazíliáig, pontosabban a már említett Sao Pauló-i áttelelési helyekig. A madarászok egyúttal arra is felhívták a figyelmet, hogy a fecskerajok tömegesen pusztítják el a helyi cukornád- és szójababültetvényeket károsító rovarokat, így tehát — eltekintve a lármától és a szennyező „melléktermékektől” — tevékenységük tulajdonképpen hasznos a lakosság számára. Nem is szólva az idegenforgalomról, amely az utóbbi években a látványos madárinvázió hírére alaposan fellendült. Sao Paulo érintett városaiban egymást érik a turistabuszok, ami jelentős jövedelmet jelent az ottaniaknak, így azután beletörődtek a szárnyas vendégek évi látogatásaiba, azzal a jelszóval, hogy ami elvesz a vámon, az bőségesen megtérül a réven. (-1) Megtalálták Alarik sírját? Alarik, az egykori nyugati gót birodalom királya azzal írta be nevét a történelembe, hogy 410-ben csapataival elfoglalta és kirabolta Rómát. A 370-ben született király idején élte virágkorát a nyugati gót birodalom, amely a mai Trákiára, Makedóniára, Görögországra és Olaszország egyes részeire is kiterjedt. A balti származású nyugati gótok birodalma Alarik halála után csakhamar összeomlott. A gót király neve úgy került ismét a világsajtó hasábjaira, hogy az olasz ANSA hírügynökség jelentése szerint a dél-olaszországi Cosentia városka közelében hatalmas sírra bukkantak, amelyről feltételezik, hogy Alarik gót király temetkezési helye és felbecsülhetetlen kincsekkel lehet teli. A sírhely 2,5 méter magas, 6 méter hosszú, és 3 méter széles. A feltárási munkák azonnal megkezdődtek, mégpedig szigorú rendőri felügyelet mellett, mert attól tartanak, hogy a szenzációs lelet hírére, különösen pedig arra való tekintettel, hogy a sír esetleg nagy értékű kincseket rejt, nemkívánatos elemek is „bekapcsolódhatnak” a feltárásba. Az olasz hírügynökség jelentése szerint számos régészeti kutató egybehangzó véleménye az, hogy valóban a hódító gót király sírjára bukkantak. Erre elsősorban a sír különleges nagyságáról következtetnek, valamint abból, hogy a sírhely csupán néhány száz méterre fekszik a Caronte és Busento folyó találkozásától. A történetírók ugyanis feljegyezték, hogy amikor Alarik Róma meghódítása után Szicília irányába indult rablói hadjáratra csapataival, a kalábriai Cosentia város közelében halt meg, és a Busento folyót időlegesen elterelték, hogy annak medrébe temessék. ( n) Az Április 4. Gépipari Művek Energetikai Gépgyára felvételre keres: darukezelőt, darukötözőt, targoncavezetőt, kompresszorkezelőt, hőközpontkezelőt, szerkezeti lakatost, géplakatost, esztergályost, hegesztőt, fúrást, villanyszerelőt és segédmunkást SZÜKSÉG ESETÉN A SZÁLLÁS MEGOLDHATÓ JELENTKEZÉS: AZ ÁPRILIS 4. GÉPIPARI MŰVEK ENERGETIKAI GÉPGYÁRÁNAK munkaerő-gazdálkodásán. Telefon: 667-044/232-es mellék. Cím: Budapest XI., Budafoki út 70.V.