Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-20 / 117. szám

NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 20., VASÁRNAP Forró nyárelől a hűvösre Vádemelési javaslattal az ügyészségre továbbított ter­jedelmes aktatömeg önma­gáért beszél. Bizonyítja, hogy a VII. kerületi Rend­­őrkap­itá­nyság nyomozói a társadalomra, a köznyuga­­lomra igen veszélyes bűnö­ző társaságot tettek ártal­matlanná, amikor letartóz­tatták a többszörösen bün­tetett előéletű, 34 éves, veszprémi illetőségű Csor­dás Lászlót és társait. A bűnbanda tagjai — el­sősorban Budapesten és a Balaton környékén — 1983- ban bizonyíthatóan 171 rend­beli bűncselekményt követ­tek el. Az okozott kár érté­ke meghaladja a 600 ezer forintot. A vizsgálatot le­folytató VII. kerületiek munká­ját a főváros többi kerületi és a Balatonfüredi V­árosi Rendőrkapitányság is segítette. Szinte lehetetlen felsorol­ni a 9 tagú bűnbanda által elkövetett cselekményeket. Azonban érdemes egy-két epizódott az életükből meg­említeni. Például azt,­­ho­gyan csa­pódott a társaság­hoz a 41 éves Bedő Árpád foglalkozás nélküli, óbudai lakos? Bedő magatartása a bör­tönhöz szokott, megrögzött bűnözők életvitelét példáz­za. A börtönben a felügye­lettel tisztelettudó, a mun­káját elvégzi, nem zavarja meg a rendet. A példásan vi­selkedő elítéltek táborába tartozik. Bedő Árpád váci büntetés­­végre­hajtási intézetben a szi­gorított őrizetét töltötte, s mivel i jó magatartást tanú­sított, a múlt év június 8-án 6 nap eltávozást kapott. A szabadságos elítélt Miskolc­ra utazott az élettársáihoz, akivel sorra látogatták a ro­konokat, hogy összetoboroz­zák a vendégeket a tervezett eljegyzési lakomára. És, hogy semmi ne hiányozzék a szertartásról, két nappal később Budapestre utaztak jegygyűrűt vásárolni. Igaz, a vasúti jegy ára elvitte minden vagyonukat. Ám ez nem zavarta Bedőt, ugyan­is azzal biztatta jövendőbeli­jét, hogy az ügyvédjénél nagyobb összeget hagyott le­tétben. Elkéri a pénzt, ami­ből majd mindenre tellik. Bedő egy átjáróház segítsé­gével szabadult meg a naiv menyasszonytól, aki még most is ott várná a vőle­gényt, ha közben nem tud­ta volna meg, hogy az a bizonyos ügyvéd, akinél Be­dő állítólag a pénzét letétbe helyezte, már hónapokkal korábban meghalt. A méltán haragos meny­asszony és most már a rend­őrség elől is menekülő Be­dő, miután betöréses lopás útján szerzett magának kü­lönböző ruhaneműket, ösz­­szeta­lálkozott régi börtön­­társával Csordás Lászlóval, akinek révén ő is a társa­sághoz csapódott. A nyomozás adatai szerint Csordás, Rusz Zoltán és Far­kas Klára a múlt év júniu­sában a Balaton környéki csavargásuk közben betör­tek a tihanyi Rege eszpresz­­szóba és azután a banda többi tagjával együtt és kü­lön-külön meg sem álltak, amíg további 170 bűncse­lekmény elkövetése után la­kat alá nem kerültek. A Szé­­chenyi-hegyen levő úttörő­­vasút Megálló vendéglőjéből 31 ezer, a Klauzál téri Csü­lök bisztróból 24 ezer forint készpénzt, italt és külföldi cigarettát loptak el, s a ki­sebb tolvajlásai­k közben a Palatínus strandon egy kül­földi vendég táskájából több mint 65 ezer forint értékű valutát emeltek ki. A pontos értékét a bíró­ság összegezi, amikor kihir­deti a betörőbanda tagjait megillető büntetéseket. S. A. Asztal teszi az embert — Metafizikás lettem — lebben ültéből a ma­gasba Csempele. — Hiszek a tárgyak szelle­mében. Mindenesetre a fejére csaptam, hogy azon­nal visszatérjen teste a helyére és szellem a fejébe. Igenis a tárgyak teszik az embert ember­ré, s nem fordítva. Ez maga az ideametafizi­­ka materializma elméletem alapja. Felismer­tem az egopetalitást, az énkisugárzást a dol­gokra, melyek ideát gerjesztenek .. . Idiótaság — tömörítettem fejtegetését és bokán rúgással nyomatékosítottam észre térí­tést segítő szándékomat. A tekintetes bíróság is ezt mondta ítéle­tében, de nem rugdosott közben. Sőt, fel is mentett!­— büszkélkedett. — Fel, a hülyeség alól? — kételkedtem. — Fel bizony, fel — hadarta — a lopás rágalmától! — No lám, aki hazudik, lop is — népböl­­cselkedtem neki okulására. — Én nem loptam azt az íróasztalt, hanem az ideometafizikamaterializmus bizonyításá­hoz tudományos eszközként igénybe vettem. — Te jó isten, íróasztalt loptál fényes nap­pal? — Az objektív helyzetben nincs alternatí­vája a boldogulásnak, a tehetségnek, a tu­dásnak az eltulajdonításon kívül. Megpróbál­tam én előzőleg mindent, amit csak embe­rileg lehet. Először is pontos rajzok, sőt, rej­tett optikás dimenziós felvételek alapján bar­kácsoltam egy csoportvezetői asztalt. Több heti munkával elkészítettem. Leültem az egyik oldalához. Semmi. Át a másik feléhez. Semmi. Otthon is beosztott előadó marad­tam. Talán egy kicsit ügyesebb, de nem oko­sabb, sikeresebb. Akkor felismertem: laz anyagban van a hiba. Hiszen barkácsboltban vettem a hozzávalót. Eredetieket kellett sze­reznem. Kicsiben kezdtem. Szépen elemel­tem az éjszaki portás rozoga asztalkáját. Hát mit mondjak, olyan nyugodtan és mélyen még soha nem aludtam életemben, mint azon a héten. Azután megszereztem a csoportvezető asz­talát. S akár hiszed, akár nem, amint odaül­tem, csoportvezető lettem. A másik felén meg csupa szűklátókörű beosztott volt, akik csak ámultak addig rejtett tehetségemen. Igen gyorsan szert tettem hát az osztályvezető ko­loniáljára. S mindjárt én tudtam az osztályon mindent a legjobban. Úgy nőtt tudásom, eszességem, alkalmasságom, ahogyan asztalai­mat szereztem. Az igazgató vas-üveg lap kombinációjánál már minden korszerű esz­mét felfogtam, a szabályozókkal, technikák­kal nagyszerűen bántam, és minden kocká­zatot azonnal vállaltam. — No, de a vádlottak padját,mi a fenének kellett a felfedezésedbe bevonni? — térítet­tem vissza enyhe kényszerrel a számára is kedves élményhez. — Miért nem a bírói pul­pitusnál szereztél igazságból és jogból kisu­gárzást. — Mert nem tudtam, hogy vannak érzé­keny asztalok. Olyanok, amelyek nem viselik el sokáig egy személy jelenlétét. Megszokták a változatosságot. Azonnal csalhatatlanná te­szik az embert, de nagy a forgalom is mind­két oldalukon. Így hát amikor tételem tel­jes bizonyításául megszereztem egy ilyen ab­szolút tudású íróasztalt, annyira okos lettem, hogy az már butaság. Azon az asztalon meg­írtam az ideametafizikamaterializmámat. S hogy gyorsabban haladjunk, meg otthon is lássák zsenialitásomat, oroszlánlábastul ha­zavittem. — Magánvagyonná tetted a köztulajdont? — igazoltam jogtudásomat, mert nem akartam tolvajnak, visszaélőnek nevezni. — A köz érdekében, mert minél vagyono­sabbh az egyén, annál gazdagabb az ország — oktatott még ő engemet a becsület asztalánál —, ezt mérlegelte a bíróság, meg az elmeszak­értői vélemény, miszerint beszámítható va­gyok, de társadalmilag nem okoztam lényeges kárt, hiszen az asztal továbbra is teljesítheti funkcióját. Csak felfüggesztettek. — S a tudomány, a felfedezés? — Előadtam, mert előadó, bonyolító asz­talom van továbbra is. Tudod én vagyok a cégnél az asztalelőadó. S most­ az íróasztalok importját szorgalmazom. Csak nehezen iga­zodom el az ajánlatok között. Nem tudom a nyugati vagy a keleti lenne a jobb üzlet? — Talán vegyesen? — Gondolod, hogy fél asztalt innen felet onnan, s aztán itthon összeszerelni. Nem rossz, csak egy kicsit metafizikus megoldás. De most elkésem a fejbe csapással, ő ütött előbb. Asztallábbal. F. I. A köteles életmentő Az eset a Zsigulival még azokban a napokban történt, amikor a fagyban csúszósak­ká váltak Klaipeda litván város utcái. Nem is tudni, mi volt az izgalmasabb: a gép­kocsival történt baleset, vagy pedig az életmentő fiatalem­ber eltűnésének a kinyomo­zása. A gépkocsi ugyanis a jeges úton becsúszott a Dane fo­lyóba. A volánnál egy nő ült, útitársa szintén nő volt. A Zsiguli rövid ideig a víz szí­nén maradt. Ezalatt a nők­nek sikerült kinyitniuk az ajtót, és kimászniuk rajta. A víz azonban égetően fa­gyos volt, a part pedig mesz­­sze távolodott. Szerencsére a közelben tar­tózkodott a hajójavító gyár egyik dolgozója, bevetette magát a vízbe, és a meredek partra segítette az egyik el­­erőtlenedett útitársnőt. De még mindig a folyó kö­zepén volt, sőt, fulladozott a gépkocsi volt vezetője. Ek­kor jelent meg a helyszínen egy fiatalember. Kezében kö­telet tartott, és belevetette magát a jéghideg vízbe. A fuldokló nő már elvesztette eszméletét. A fiatalember ki­vitte a partra. Mesterséges légzést alkalmaztak, megjött a mentőkocsi, és mindkét asszonyt a kórházba szállítot­ta. Hamarosan kiderült, hogy életveszélyen kívül vannak. Ki volt a megmentőjük? Erre nem kaptak választ, mert a köteles fiatalember egyszerűen eltűnt. A kórház személyzete, sőt maga a rendőrség is egész nap nyo­mozott utána. Mindenki na­gyon fontosnak tartotta azt a nagy segítséget, amit az ille­tő nyújtott, ő viszont termé­szetes kötelességének érzett. Este derült ki, hogy a meg­mentő egy V. Csernih nevű műszerész. K. J. Kapualjak és alja kapuk Népköztársaság útja 28. Úri utca 8. Fejér Gábor felvételei Egy háziúr telefonjai Ha valaki érdekességeket ke­res a telefonkönyvben — mert bőven található —, fel­lapozhatja a bécsi könyvet, s ott, a 218. oldalon csemegét talál. Egy név, 22 cím és 139 telefonszám. A Presse munkatársa utá­najárt, hogy mi rejtőzik a furcsaság mögött. Kiderült, hogy egy háziúr, B. Albert Henry, dr. nevén szereplő te­lefonok alapdíja 18 270 schil­ling, de a háziúrnak kifizető­dő. Dr. B. már idős úr, csak­nem 50 éve gyűjtögeti a la­kásokat és telefonokat. A lakásokat ugyanis, per­sze nem fillérekért, kiadja albérletbe, amiből többszörös haszon származik. Telefonos albérlethez jutni ugyanis Bécsben sem könnyű, akinek tehát ilyenre van szüksége, hajlandó érte „áldozatot” is hozni. A háziúr már ezzel ko­moly bevételhez jut, s termé­szetesen felszámítja a telefon díját is. A beszélgetések számláját a bérlők fizetik. A háziúr arra hivatkozik, hogy azért csinálja mindezt, mert a folyton változó albér­lők telefonigényét a posta csak hosszabb idő után tudja kielégíteni — tehát ő jót tesz azzal, hogy kész telefont tálal egy albérlőnek. Az albérlőnek pedig az is kifizetődő lehet — ki tudja, milyen oknál fogva —, hogy neve nem szerepel a hivata­los telefonkönyvben. A szá­mot csak azokkal közli, aki­vel akarja. A posta mindehhez annyit szól, hogy dr. B. jó kuncsaft. — my — íme, a lista • • Ötmilliárd lakos Földünkön A címbeli állítás már a kö­zeljövő kérdése. Jelenleg ugyan még csak 4,8 milliárd Földünk lakossága, de a Wa­shingtonban most közzétett statisztikák szerint — ha a népesedés üteme így folyta­tódik — már 1987-re igazzá válik a fenti cím. A népesedési intézet adatai szerint ugyanis a legutóbbi néhány esztendőben 85 mil­lióval szaporodott az embe­riség, ami Mexikó és Auszt­ria együttes lakosságának fe­lel meg. , Ma kétszer annyi ember él a földtekén, mint a második világháború után. Jelenleg a szaporodási arány­szám 1,7 százalék évente. És ha ez az ütem továbbra is folytatódik, akkor az ezredfordulóra már 6 milliárd lesz a Föld lako­sainak száma. A most születettek a szá­mítások szerint 61 éves át­lagéletkorra számíthatnak. Persze, attól függően, hogy a világ mely részén születtek. Jelenleg Izlandban a legma­gasabb az átlagéletkor — 77 esztendő. A harmadik világ országaiban viszont — külö­nösen Afrikában — csak 40 év betöltésére számíthatnak általában az újszülöttek. A fejlett ipari országokban az átlagos életkor 73 év, ez 15 évvel több, mint a fejletlen, gazdaságilag elmaradott or­szágokban. A fejlődő országokban vi­szont az újszülött gyermekek száma­­ asszonyonként jelen­leg 5 — szemben a fejlettebb országokban tapasztalható 2- vel. Ami pedig Földünk népes­ségének korösszetételét ille­ti: a lakosság 40 százaléka a harmadik világban 15 éves kor alatt van, míg az ipari országokban állandóan nő az idősebb korosztályok száma. (én) V­ A­SZERELŐ SZAKIPARI SZÖVETKEZET felvételre keres budapesti m­é­g fűtésszerelő, gázszerelő, hegesztő, vízvezeték-szerelő, tetőfedő-bádogos szakmunkásokat betanított munkásokat, segédmunkásokat TELJESÍTMÉNYBÉREZÉS, BRIGÁDELSZÁMOLÁSI FORMÁBAN. ÓRABÉRBESOROLÁS, MEGEGYEZÉS SZERINT. SZÜKSÉG ESETÉN MUNKÁSSZÁLLÁSRÓL GONDOSKODUNK, ÉS UTAZÁSI KEDVEZMÉNYT NYÚJTUNK. Jelentkezés: a munkaügyi csoportnál: Budapest V., Arany János u. 18. Telefon: 119-884. Föld alatti könyvtár A párizsi földalattira bevo­nult a legújabb újdonság. Ezentúl már nemcsak zenét hallgathatnak az utasok, ha­nem könyvet is kölcsönözhet­nek. A metró főnökei helyet biztosítanak a könyvtárnak, a kulturális minisztérium pe­dig az olvasnivalóról gondos­kodik. A párizsiak — statisztikai szemmel nézve — egész éle­tükből mintegy másfél évet töltenek utazással. Ez a né­hány perces utak mellett egy órát meghaladó utazást is je­lenthet. A föld alatti könyvtárak nyitvatartási ideje alkalmaz­kodik a forgalomhoz. Miután valaki az egyéb kölcsön­­könyvtárakhoz hasonlóan 20 frank beiratkozási díjat fi­zet, a könyvet nemcsak az utazás ideje alatt olvashatja, hanem haza is viheti. Azt szeretnék, hogy az egész földalatti­ hálózat min­den pontján megtalálható le­gyen egy-egy könyvtárfiók. Ezeket pedig számítógépek­kel kötik össze, amivel lehe­tővé teszik a könyvek bár­mely állomáson történő visz­­szaadását. A könyvek közül egyébként a klasszikusokat részesítik előnyben. — mf — 9 Úri utca 58, Majakovszkij utca 47.

Next