Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)
1984-05-20 / 117. szám
NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 20., VASÁRNAP Forró nyárelől a hűvösre Vádemelési javaslattal az ügyészségre továbbított terjedelmes aktatömeg önmagáért beszél. Bizonyítja, hogy a VII. kerületi Rendőrkapitányság nyomozói a társadalomra, a köznyugalomra igen veszélyes bűnöző társaságot tettek ártalmatlanná, amikor letartóztatták a többszörösen büntetett előéletű, 34 éves, veszprémi illetőségű Csordás Lászlót és társait. A bűnbanda tagjai — elsősorban Budapesten és a Balaton környékén — 1983- ban bizonyíthatóan 171 rendbeli bűncselekményt követtek el. Az okozott kár értéke meghaladja a 600 ezer forintot. A vizsgálatot lefolytató VII. kerületiek munkáját a főváros többi kerületi és a Balatonfüredi Városi Rendőrkapitányság is segítette. Szinte lehetetlen felsorolni a 9 tagú bűnbanda által elkövetett cselekményeket. Azonban érdemes egy-két epizódott az életükből megemlíteni. Például azt,hogyan csapódott a társasághoz a 41 éves Bedő Árpád foglalkozás nélküli, óbudai lakos? Bedő magatartása a börtönhöz szokott, megrögzött bűnözők életvitelét példázza. A börtönben a felügyelettel tisztelettudó, a munkáját elvégzi, nem zavarja meg a rendet. A példásan viselkedő elítéltek táborába tartozik. Bedő Árpád váci büntetésvégrehajtási intézetben a szigorított őrizetét töltötte, s mivel i jó magatartást tanúsított, a múlt év június 8-án 6 nap eltávozást kapott. A szabadságos elítélt Miskolcra utazott az élettársáihoz, akivel sorra látogatták a rokonokat, hogy összetoborozzák a vendégeket a tervezett eljegyzési lakomára. És, hogy semmi ne hiányozzék a szertartásról, két nappal később Budapestre utaztak jegygyűrűt vásárolni. Igaz, a vasúti jegy ára elvitte minden vagyonukat. Ám ez nem zavarta Bedőt, ugyanis azzal biztatta jövendőbelijét, hogy az ügyvédjénél nagyobb összeget hagyott letétben. Elkéri a pénzt, amiből majd mindenre tellik. Bedő egy átjáróház segítségével szabadult meg a naiv menyasszonytól, aki még most is ott várná a vőlegényt, ha közben nem tudta volna meg, hogy az a bizonyos ügyvéd, akinél Bedő állítólag a pénzét letétbe helyezte, már hónapokkal korábban meghalt. A méltán haragos menyasszony és most már a rendőrség elől is menekülő Bedő, miután betöréses lopás útján szerzett magának különböző ruhaneműket, öszszetalálkozott régi börtöntársával Csordás Lászlóval, akinek révén ő is a társasághoz csapódott. A nyomozás adatai szerint Csordás, Rusz Zoltán és Farkas Klára a múlt év júniusában a Balaton környéki csavargásuk közben betörtek a tihanyi Rege eszpreszszóba és azután a banda többi tagjával együtt és külön-külön meg sem álltak, amíg további 170 bűncselekmény elkövetése után lakat alá nem kerültek. A Széchenyi-hegyen levő úttörővasút Megálló vendéglőjéből 31 ezer, a Klauzál téri Csülök bisztróból 24 ezer forint készpénzt, italt és külföldi cigarettát loptak el, s a kisebb tolvajlásaik közben a Palatínus strandon egy külföldi vendég táskájából több mint 65 ezer forint értékű valutát emeltek ki. A pontos értékét a bíróság összegezi, amikor kihirdeti a betörőbanda tagjait megillető büntetéseket. S. A. Asztal teszi az embert — Metafizikás lettem — lebben ültéből a magasba Csempele. — Hiszek a tárgyak szellemében. Mindenesetre a fejére csaptam, hogy azonnal visszatérjen teste a helyére és szellem a fejébe. Igenis a tárgyak teszik az embert emberré, s nem fordítva. Ez maga az ideametafizika materializma elméletem alapja. Felismertem az egopetalitást, az énkisugárzást a dolgokra, melyek ideát gerjesztenek .. . Idiótaság — tömörítettem fejtegetését és bokán rúgással nyomatékosítottam észre térítést segítő szándékomat. A tekintetes bíróság is ezt mondta ítéletében, de nem rugdosott közben. Sőt, fel is mentett!— büszkélkedett. — Fel, a hülyeség alól? — kételkedtem. — Fel bizony, fel — hadarta — a lopás rágalmától! — No lám, aki hazudik, lop is — népbölcselkedtem neki okulására. — Én nem loptam azt az íróasztalt, hanem az ideometafizikamaterializmus bizonyításához tudományos eszközként igénybe vettem. — Te jó isten, íróasztalt loptál fényes nappal? — Az objektív helyzetben nincs alternatívája a boldogulásnak, a tehetségnek, a tudásnak az eltulajdonításon kívül. Megpróbáltam én előzőleg mindent, amit csak emberileg lehet. Először is pontos rajzok, sőt, rejtett optikás dimenziós felvételek alapján barkácsoltam egy csoportvezetői asztalt. Több heti munkával elkészítettem. Leültem az egyik oldalához. Semmi. Át a másik feléhez. Semmi. Otthon is beosztott előadó maradtam. Talán egy kicsit ügyesebb, de nem okosabb, sikeresebb. Akkor felismertem: laz anyagban van a hiba. Hiszen barkácsboltban vettem a hozzávalót. Eredetieket kellett szereznem. Kicsiben kezdtem. Szépen elemeltem az éjszaki portás rozoga asztalkáját. Hát mit mondjak, olyan nyugodtan és mélyen még soha nem aludtam életemben, mint azon a héten. Azután megszereztem a csoportvezető asztalát. S akár hiszed, akár nem, amint odaültem, csoportvezető lettem. A másik felén meg csupa szűklátókörű beosztott volt, akik csak ámultak addig rejtett tehetségemen. Igen gyorsan szert tettem hát az osztályvezető koloniáljára. S mindjárt én tudtam az osztályon mindent a legjobban. Úgy nőtt tudásom, eszességem, alkalmasságom, ahogyan asztalaimat szereztem. Az igazgató vas-üveg lap kombinációjánál már minden korszerű eszmét felfogtam, a szabályozókkal, technikákkal nagyszerűen bántam, és minden kockázatot azonnal vállaltam. — No, de a vádlottak padját,mi a fenének kellett a felfedezésedbe bevonni? — térítettem vissza enyhe kényszerrel a számára is kedves élményhez. — Miért nem a bírói pulpitusnál szereztél igazságból és jogból kisugárzást. — Mert nem tudtam, hogy vannak érzékeny asztalok. Olyanok, amelyek nem viselik el sokáig egy személy jelenlétét. Megszokták a változatosságot. Azonnal csalhatatlanná teszik az embert, de nagy a forgalom is mindkét oldalukon. Így hát amikor tételem teljes bizonyításául megszereztem egy ilyen abszolút tudású íróasztalt, annyira okos lettem, hogy az már butaság. Azon az asztalon megírtam az ideametafizikamaterializmámat. S hogy gyorsabban haladjunk, meg otthon is lássák zsenialitásomat, oroszlánlábastul hazavittem. — Magánvagyonná tetted a köztulajdont? — igazoltam jogtudásomat, mert nem akartam tolvajnak, visszaélőnek nevezni. — A köz érdekében, mert minél vagyonosabbh az egyén, annál gazdagabb az ország — oktatott még ő engemet a becsület asztalánál —, ezt mérlegelte a bíróság, meg az elmeszakértői vélemény, miszerint beszámítható vagyok, de társadalmilag nem okoztam lényeges kárt, hiszen az asztal továbbra is teljesítheti funkcióját. Csak felfüggesztettek. — S a tudomány, a felfedezés? — Előadtam, mert előadó, bonyolító asztalom van továbbra is. Tudod én vagyok a cégnél az asztalelőadó. S most az íróasztalok importját szorgalmazom. Csak nehezen igazodom el az ajánlatok között. Nem tudom a nyugati vagy a keleti lenne a jobb üzlet? — Talán vegyesen? — Gondolod, hogy fél asztalt innen felet onnan, s aztán itthon összeszerelni. Nem rossz, csak egy kicsit metafizikus megoldás. De most elkésem a fejbe csapással, ő ütött előbb. Asztallábbal. F. I. A köteles életmentő Az eset a Zsigulival még azokban a napokban történt, amikor a fagyban csúszósakká váltak Klaipeda litván város utcái. Nem is tudni, mi volt az izgalmasabb: a gépkocsival történt baleset, vagy pedig az életmentő fiatalember eltűnésének a kinyomozása. A gépkocsi ugyanis a jeges úton becsúszott a Dane folyóba. A volánnál egy nő ült, útitársa szintén nő volt. A Zsiguli rövid ideig a víz színén maradt. Ezalatt a nőknek sikerült kinyitniuk az ajtót, és kimászniuk rajta. A víz azonban égetően fagyos volt, a part pedig meszsze távolodott. Szerencsére a közelben tartózkodott a hajójavító gyár egyik dolgozója, bevetette magát a vízbe, és a meredek partra segítette az egyik elerőtlenedett útitársnőt. De még mindig a folyó közepén volt, sőt, fulladozott a gépkocsi volt vezetője. Ekkor jelent meg a helyszínen egy fiatalember. Kezében kötelet tartott, és belevetette magát a jéghideg vízbe. A fuldokló nő már elvesztette eszméletét. A fiatalember kivitte a partra. Mesterséges légzést alkalmaztak, megjött a mentőkocsi, és mindkét asszonyt a kórházba szállította. Hamarosan kiderült, hogy életveszélyen kívül vannak. Ki volt a megmentőjük? Erre nem kaptak választ, mert a köteles fiatalember egyszerűen eltűnt. A kórház személyzete, sőt maga a rendőrség is egész nap nyomozott utána. Mindenki nagyon fontosnak tartotta azt a nagy segítséget, amit az illető nyújtott, ő viszont természetes kötelességének érzett. Este derült ki, hogy a megmentő egy V. Csernih nevű műszerész. K. J. Kapualjak és alja kapuk Népköztársaság útja 28. Úri utca 8. Fejér Gábor felvételei Egy háziúr telefonjai Ha valaki érdekességeket keres a telefonkönyvben — mert bőven található —, fellapozhatja a bécsi könyvet, s ott, a 218. oldalon csemegét talál. Egy név, 22 cím és 139 telefonszám. A Presse munkatársa utánajárt, hogy mi rejtőzik a furcsaság mögött. Kiderült, hogy egy háziúr, B. Albert Henry, dr. nevén szereplő telefonok alapdíja 18 270 schilling, de a háziúrnak kifizetődő. Dr. B. már idős úr, csaknem 50 éve gyűjtögeti a lakásokat és telefonokat. A lakásokat ugyanis, persze nem fillérekért, kiadja albérletbe, amiből többszörös haszon származik. Telefonos albérlethez jutni ugyanis Bécsben sem könnyű, akinek tehát ilyenre van szüksége, hajlandó érte „áldozatot” is hozni. A háziúr már ezzel komoly bevételhez jut, s természetesen felszámítja a telefon díját is. A beszélgetések számláját a bérlők fizetik. A háziúr arra hivatkozik, hogy azért csinálja mindezt, mert a folyton változó albérlők telefonigényét a posta csak hosszabb idő után tudja kielégíteni — tehát ő jót tesz azzal, hogy kész telefont tálal egy albérlőnek. Az albérlőnek pedig az is kifizetődő lehet — ki tudja, milyen oknál fogva —, hogy neve nem szerepel a hivatalos telefonkönyvben. A számot csak azokkal közli, akivel akarja. A posta mindehhez annyit szól, hogy dr. B. jó kuncsaft. — my — íme, a lista • • Ötmilliárd lakos Földünkön A címbeli állítás már a közeljövő kérdése. Jelenleg ugyan még csak 4,8 milliárd Földünk lakossága, de a Washingtonban most közzétett statisztikák szerint — ha a népesedés üteme így folytatódik — már 1987-re igazzá válik a fenti cím. A népesedési intézet adatai szerint ugyanis a legutóbbi néhány esztendőben 85 millióval szaporodott az emberiség, ami Mexikó és Ausztria együttes lakosságának felel meg. , Ma kétszer annyi ember él a földtekén, mint a második világháború után. Jelenleg a szaporodási arányszám 1,7 százalék évente. És ha ez az ütem továbbra is folytatódik, akkor az ezredfordulóra már 6 milliárd lesz a Föld lakosainak száma. A most születettek a számítások szerint 61 éves átlagéletkorra számíthatnak. Persze, attól függően, hogy a világ mely részén születtek. Jelenleg Izlandban a legmagasabb az átlagéletkor — 77 esztendő. A harmadik világ országaiban viszont — különösen Afrikában — csak 40 év betöltésére számíthatnak általában az újszülöttek. A fejlett ipari országokban az átlagos életkor 73 év, ez 15 évvel több, mint a fejletlen, gazdaságilag elmaradott országokban. A fejlődő országokban viszont az újszülött gyermekek száma asszonyonként jelenleg 5 — szemben a fejlettebb országokban tapasztalható 2- vel. Ami pedig Földünk népességének korösszetételét illeti: a lakosság 40 százaléka a harmadik világban 15 éves kor alatt van, míg az ipari országokban állandóan nő az idősebb korosztályok száma. (én) V ASZERELŐ SZAKIPARI SZÖVETKEZET felvételre keres budapesti még fűtésszerelő, gázszerelő, hegesztő, vízvezeték-szerelő, tetőfedő-bádogos szakmunkásokat betanított munkásokat, segédmunkásokat TELJESÍTMÉNYBÉREZÉS, BRIGÁDELSZÁMOLÁSI FORMÁBAN. ÓRABÉRBESOROLÁS, MEGEGYEZÉS SZERINT. SZÜKSÉG ESETÉN MUNKÁSSZÁLLÁSRÓL GONDOSKODUNK, ÉS UTAZÁSI KEDVEZMÉNYT NYÚJTUNK. Jelentkezés: a munkaügyi csoportnál: Budapest V., Arany János u. 18. Telefon: 119-884. Föld alatti könyvtár A párizsi földalattira bevonult a legújabb újdonság. Ezentúl már nemcsak zenét hallgathatnak az utasok, hanem könyvet is kölcsönözhetnek. A metró főnökei helyet biztosítanak a könyvtárnak, a kulturális minisztérium pedig az olvasnivalóról gondoskodik. A párizsiak — statisztikai szemmel nézve — egész életükből mintegy másfél évet töltenek utazással. Ez a néhány perces utak mellett egy órát meghaladó utazást is jelenthet. A föld alatti könyvtárak nyitvatartási ideje alkalmazkodik a forgalomhoz. Miután valaki az egyéb kölcsönkönyvtárakhoz hasonlóan 20 frank beiratkozási díjat fizet, a könyvet nemcsak az utazás ideje alatt olvashatja, hanem haza is viheti. Azt szeretnék, hogy az egész földalatti hálózat minden pontján megtalálható legyen egy-egy könyvtárfiók. Ezeket pedig számítógépekkel kötik össze, amivel lehetővé teszik a könyvek bármely állomáson történő viszszaadását. A könyvek közül egyébként a klasszikusokat részesítik előnyben. — mf — 9 Úri utca 58, Majakovszkij utca 47.