Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-26 / 122. szám

2 Gyorsan fejlődik Mongólia gazdasága A hazánknál tizenhatszor nagyobb, de ritkán lakott, 1,8 mil­lió lakosú Mongólia rendkívüli lehetőségeket rejt magában: ötezer lelőhely kínál színesfémeket, 140 fafajta és 600 gyógy­növény terem meg. S a lehetőségeket mutatja az is, hogy Mongólia ipara ma tíz nap alatt termel annyit, mint 1940-ben egy teljes év alatt. S ma is gyorsan, évi 6-7 százalékkal fej­lődik, ami természetesen összefügg a viszonylag alacsony in­dulással, no meg a szocialista országok, mindenekelőtt a Szov­jetunió sokoldalú segítségével. Mongólia ugyanis 1962 óta tagja a KGST-nek. Mielőtt azonban Mongólia külgazdasági kapcsolatait ele­meznénk, tekintsük át a gazdaság szerkezetét. A nemzeti jö­vedelem termeléséből 30 százalékkal részesedik az ipar, s a mostani 1981—85-ös időszakban évente 5—7 százalékkal gya­rapodik ez az ágazat. Ami nagyjából megfelel az 1976—80 kö­zötti sebességnek, amikor is az állóalapok csaknem kétsze­resére nőttek Mongóliában öt esztendő alatt. S ezzel együtt jelentősen emelkedett a lakosság anyagi és kulturális szín­vonala is. Erre egy példa: 1980-ban az egészségügyi kiadások összege 1940-hez képest 34-szeresére nőtt, s jelenleg az or­szágban minden 10 ezer emberre 102 kórházi ágy, 22 orvos jut. Ha Mongólia jelenlegi fejlődését és beruházásait figyeljük, akkor új hőerőműegységek építését, villamostávvezeték-há­­lózat bővülését regisztrálhatjuk. 1985-ig üzembe helyezik az Erdenet réz-molibdén ércdúsító kombinát utolsó lépcsőjét. A könnyűipar fejlesztése és rekonstrukciója során kötöttáru-, szőrme-, szőnyeg- és cipőgyárakat létesítenek. A mongol bányászat és ipar teljesítőképességét néhány adat is szemlélteti. Kőszénből csaknem 5 millió tonnát hoznak fel­színre, a cementtermelés 200 ezer tonna, bőrcipőből 2,5 mil­lió pár a termelés, irhabundából pedig megközelíti a 100 ezer darabot. Valamikor Mongólia egyet jelentett a mezőgazdasággal, ma ez a szektor gyorsan korszerűsödik, iparosodik. A statisztikai adatok szerint 25 millió haszonállatot (teve, ló, szarvasmarha, juh, kecske) nevelnek, a sertésállomány kicsi, 35 ezer körül alakul. Mindezek után talán nem meglepő, hogy a szocialista országok közül Mongólia húsfogyasztása a legmagasabb, fe­jenként több mint 130 kilogramm. A növénytermesztésen belül meghatározók a gabona- és a takarmányfélék: tavaly nyáron a kedvező időjárás következ­tében több mint 800 ezer tonna gabonát takarítottak be, s a takarmánytermelés is kiemelkedő volt. Tavaly egyébként a mezőgazdaság gépállománya 900 traktorral, 450 gépkocsival és 400 arató-cséplő géppel gyarapodott. Ami pedig Mongólia külkereskedelmét illeti, a KGST sze­repe meghatározó, forgalmának döntő részét a Szovjetunió­val folytatja. De a többi KGST-partner is hathatós támoga­tást nyújt a távoli szocialista országoknak. Lehetőségeinkhez képest mi is bekapcsolódunk a mongol ipar és mezőgazdaság korszerűsítésébe. Magyar közreműködéssel épült például az ulánbátori ruhagyár, a szonginói biokombinát, a darhani hús­kombinát, a harhorini malom és a szalai wolframércbánya. Magyar szakemberek jelenleg is dolgoznak ezek korszerűsí­tésén, illetve újabb létesítmények építésén, ezzel is erősítve a két ország közötti barátságot. E. P. Nicolae Ceausescu fogadta Marjai Józsefet A magyar—román gazdasági vegyes kormánybizottság pénteken megtartotta első ülését, amelyen a küldöttsé­geket Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, illetve Gheorghe Petres­­cu, az RSZK kormányának miniszterelnök-helyettese vezette. A plenáris ülést kö­vetően a munkát szakértői csoportokban folytatták. Marjai Józsefet pénteken délután fogadta Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke és Constan­tin Dascelescu miniszterel­nök. Mindkét megbeszélésen aktuális nemzetközi politi­kai és gazdasági kérdéseken túlmenően a két ország kap­csolatairól, elsősorban a gaz­dasági együttműködés kér­déseiről volt szó. A megbe­széléseken jelen volt Barity Miklós bukaresti magyar nagykövet. (MTI) Indiában továbbt­erjedtek a zavargások Újabb gyilkosságok történ­tek pénteken Bombayben , a városban a hajnali órák­ban két embert szúrtak agyon és sokan megsebesül­tek. A városi rendőrség je­lentése szerint a helyzet éj­fél után éleződött ki újra: hindu és muzulmán fanati­kusok késekkel estek egy­másnak, a lázongók középü­leteket és lakóházakat gyúj­tottak fel. Közben a felekezeti zavar­gások Maharastra szövetségi állam hat további városára is átterjedtek. Az északi Pandzsáb ál­lamban már háromszázra emelkedett a szikh naciona­lista terroristák kezdemé­nyezte zavargások halálos áldozatainak száma. Dzsag­­raon városában csütörtökön meghatározatlan időre szóló kijárási tilalmat rendeltek el. (MTI, AP) Észak-Írországban tűzszerészek vizsgálták át azokat a robbanó­anyagokat, amelyeknek az északír biztonsági erők bukkantak a nyomára. A „rekordfogás” során két tonna robbanóanyagot, 1600 töltényt és egy, robbanószerkezetek előállítására alkalmas beren­dezést találtak Tyrone­ grófságban. A hatóságok most e hadi­­anyagraktár gazdái után nyomoznak TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Új biztonsági egyezményről Tárgyalások kezdődnek Libanon és Izrael között Az USA közvetít­ő Tel Aviv tovább élezte a feszültséget a Bekaa-völgyben Amerikai közvetítéssel kez­dődtek tárgyalások Libanon és Izrael között egy olyan új biztonsági egyezmény megkötéséről, amelyben az izraeli megszálló csapatok kivonása fejében a libanoni kormány garantálná Izrael északi határának biztonsá­gát. Rasid Katami libanoni miniszterelnök előzőleg el­utasította azt az amerikai javaslatot, hogy Libanon folytasson közvetlen tárgya­lásokat Izraellel. Reginald Bartholomew, az Egyesült Államok bejrúti nagykövete közölte vele, hogy rövidesen új amerikai különmegbízott érkezik a térségbe, aki kéz­beveszi a közvetett tárgyalá­sok előkészítését. Egyelőre nem ismeretes, ki lesz az új amerikai megbízott, mert Washingtonban még nem ne­vezték ki a lemondott Do­nald Rumsfeld utódját. Karami az amerikai nagy­követet fogadva rámutatott, hogy Libanon jelenlegi ne­hézségei főként azokból a közvetlen izraeli—libanoni tárgyalásokból erednek, ame­lyek a múlt év májusában aláírt különmegállapodáshoz vezettek. A libanoni miniszterelnök a másik négy nagyhatalom­mal együtt az Egyesült Álla­mok támogatását is kérte a Dél-Libanonban alkalmazott izraeli elnyomó intézkedések enyhítéséhez. Karami és az amerikai nagykövet találko­zójáról az An Nahar című bejrúti lap számolt be. Tel Aviv tovább élezte a háborús feszültséget a Be­kaa-völgyben húzódó izraeli —Szíriai fronton azzal, hogy csütörtök este öt napon be­lül a második légitámadást hajtotta végre a szíriai el­lenőrzés alatt álló libanoni területek ellen. Míg vasár­nap egy síita szervezet ki­képző tábora volt az agresz­­szió célpontja, ezúttal a Pa­lesztinai ellenállási mozga­lom egyik bázisát bombáz­ták. A Bar Eb­asz közelében levő támaszpontot az Ahmed Dzsibát vezette Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancsnokság rendezte be és tartotta fenn. A táma­dás következtében két sze­mély meghalt és öt megse­besült. Nemzetközi hírek # Helsinkiben a munkás­szervezetek Kulturizáló nevű művelődési központjában megnyílt a Finn Kommunis­ta Párt 20. kongresszusa. # Befejezte a Progressz— 21 teherűrhajó kirakodását a Szaljut—7 űrállomáson dol­gozó három szovjet űrhajós, Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov. # A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Tokióba érke­zett a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének magas rangú küldöttsége. A delegá­ciót Dragoszlav Markovics, a JKSZ KB Elnökségének el­nöke vezeti. # Nyugat-Berlinben csak­nem 600 küldött részvételével pénteken este megnyílt a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt VII. kongresszu­sa. A Magyar Szocialista Munkáspárt delegációját K. Papp József, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának tagja vezeti. # Chester Crocker, afrikai ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár Dél-Af­­rikába érkezett. Látogatása mindenekelőtt a namíbiai rendezés ügyével áll össze­függésben.­­ A francia nemzetgyűlés a péntekre virradó éjszaka elutasította az ellenzéknek a magániskolákra vonatkozó törvényjavaslat ügyében elő­terjesztett bizalmatlansági in­dítványát. # Abe Sintaro japán kül­ügyminiszterrel tárgyalt pén­teken Joao Figueiredo brazil köztársasági elnök, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik Tokióban. # Luigi Polano, az Olasz Kommunista Párt egyik ala­pítója, hosszú betegség után, nyolcvanhét éves korában el­hunyt. A fasiszta megszállás idején Moszkvában a Komin­­ternben tevékenykedett.­­ Varsóban ülést tartott az OIRT (Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet) igaz­gató tanácsa. A tanácskozá­son Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Kuba, Lengyel­­ország, Magyarország, Mon­gólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió, Vietnam és a Japán Aszahi­ TV képvisel­tette magát. SZOMBAT, 1984. MÁJUS 26. NÉPSZAVA Bill Hayden pénteki programja A hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó Bill Hayden ausztrál külügymi­niszter pénteken Solymáron a katonai temetőben koszo­rút helyezett el az ausztrál katonák sírján. Bill Hayden délután a Ma­gyar Kereskedelmi Kamará­ba látogatott, s itt magyar közgazdászokkal tartott ta­lálkozóján tájékozódott gaz­dasági életünkről és a gaz­daságfejlesztési tervekről. Szovjet nyilatkozat A Szovjetunió külügymi­nisztériuma pénteken nyilat­kozatot juttatott el Japán moszkvai nagykövetségéhez azzal kapcsolatban, hogy Ja­pánban ünnepséget és hadi­tengerészeti parádét kíván­nak tartani szombaton és va­sárnap Togo admirális halá­lának 50. évfordulója alkal­mából. Togo volt 1905-ben, a csuzimai ütközetben a japán flotta parancsnoka. Ugyan­csak ekkor kívánják megün­nepelni a „japán flottának az Oroszország ellen vívott háborúban aratott nagysze­rű győzelmét”. A parádén a tervek szerint angol, ameri­kai és japán hajók vesznek részt. A külügyminisztérium nyi­latkozata megállapítja: a Szovjetunió vezető körei a japán lépést ellenségesnek tartják a jószomszédi kap­csolatokra nézve. (MTI) Perez de Cuellar tiltakozik az ENSZ becsmérlése ellen Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár — szóvivője útján — határozottan vissza­utasította egy amerikai kon­zervatív alapítvány által köz­zétett tanulmánynak azt a megállapítását, hogy a világ­­szervezet fennmaradására nincs szükség. Francois Gui­­liani szóvivő kijelentette, hogy a tanulmányban olvas­ható nézetek „tévesek és megalapozatlanok”. A tanul­mányt a volt kormánytiszt­viselőket alkalmazó, konzer­vatív magánalapítvány, a Heritage Foundation adta ki. Az alapítványt szoros szálak fűzik a Reagan-kormányzat­­hoz. Tevékenységének fő te­rülete a nemzetközi együtt­működés formáinak megkér­dőjelezése „elméleti alapon”. A legutóbbi tanulmány Az ENSZ nélküli világ címmel jelent meg, több szerző tol­lából. A szerzők azt tanácsol­ják a nyugati országoknak, hogy „végezzenek” az ENSZ- szel, mivel az Egyesült Álla­mok és szövetségesei a szer­vezeten belül nem tudnak érvényt szerezni irányvona­luknak. Emlékezetes, hogy Wa­shington a közelmúltban be­jelentette: az év végén kilép az UNESCO-ból, amennyi­ben nem teljesítik a szerve­zettel kapcsolatos amerikai követeléseket. Az UNESCO Végrehajtó Tanácsa csütörtökön éjszaka befejezte kéthetes ülésszakát. A 43 centes házát Egy dél-afrikai bíró felmentett egy fehér buszsofőrt, aki önbíráskodással agyonlőtt egy fekete bőrű tolvajt. Irving Steyn bíró szerint a gyilkos nem büntetést, ha­nem „inkább kitüntetést érdemel” tettéért. A buszsofőr ugyanis csapdát állított a tolvajnak, aki rendszeresen el­tulajdonította az ablakpárkányra kikészített, 48 amerikai dollárcentnek megfelelő tejpénzt. Francisco Quintino a kertkapu és hálószobája között spárgát feszített ki, és a spárga végéhez egy konzervdo­bozt erősített. Egyik reggel a „vészcsengő” által riasztva, egy alakot fedezett fel ablaka előtt. Kiáltására a tolvaj el­­ugrott, mire Quintino pisztolyával kétszer belelőtt. A tolvaj — Macks Lerud­a — belehalt a mellét ért lövésbe. A bíró az ítélet indoklásában megdicsérte Quintinót, mivel, szerinte, a vádlott „nagy szolgálatot tett a társada­lomnak”. Teljesen közömbös — fejtegette a bíró —,­hogy mekkora összegről van szó. A feketének nem volt semmi keresnivalója a helyszínen. Teljes lenne a káosz, ha a betö­rőket még meg is védenénk­­attól, hogy más emberek tel­kén lelőhessék őket — fűzte hozzá az „igazságszolgáltatás” képviselője. Egységes, közös fellépés a nemzetközi fórumokon K­issaölfiftös Joseph Stu­fffush­tteal- a Jutentu főtitkárával- Tanzániában a szakszerve­zeti mozgalom kongresszusra készül. A legutóbbi időszak gazdasági nehézségei követ­keztében a dolgozók helyze­te nem úgy alakult, nem olyan irányban fejlődött, amint azt az előző szakszer­vezeti kongresszus kijelölte. Hogyan ítéli meg most a tan­zániai gazdasági, szociális helyzetet, tehát, melyek lesz­nek azok a leglényegesebb kérdések, amelyekkel a jú­niusban összeülő kongresszus foglalkozik? — A szakszervezeti mozga­lom legfelsőbb szintű tanács­kozását alapszabályunk ér­telmében ötévenként tartjuk. Beszámolunk az elmúlt öt esztendőben végzett mun­kánkról, értékeljük, elemez­zük azokat a változásokat, amelyek ezalatt a politikai, gazdasági, szociális, kulturá­lis életben végbementek. Va­lóban, az elmúlt öt év eléggé kritikus volt, mindenekelőtt gazdasági és szociális vonat­kozásban. A legutóbbi kong­resszus óta a gazdasági hely­zet romlott, csökkent a nem­zeti jövedelem, s annyira le­lassult a gazdasági növekedés, hogy szinte teljes egészében a nullával volt egyenlő. Így természetesen a kitűzötteknél jóval szerényebbek voltak a termelés eredményei is. Ez a recesszió az ipar egészét, és szinte a teljes mezőgazdasá­got érintette. Számos objek­tív körülmény játszott ebben közre. Mindenekelőtt a ke­reskedelmi cserearányok nagymértékű romlása. Per­sze, ez nemcsak a mi orszá­gunkra vonatkozik, hiszen a fejlődő országok egészét jel­lemzi. Ennek nemzetgazdasá­gi szempontból sok más mel­lett az egyik legfontosabb következménye az lett, hogy kevesebbet tudunk a szüksé­gesnél importálni. Ezért a nyersanyaghiány, az alkat­részhiány, a mezőgazdasági felszerelések elégtelensége, a permetező- és egyéb növény­védő szerek hiánya tovább nehezítette az amúgy sem könnyű helyzetet. Emiatt ter­mészetesen az életszínvonal javítására vonatkozó elkép­zeléseink nem váltak valóra, sőt, a lakosság életszínvonala visszaesett. Számos más szo­ciális problémával kellett egyre inkább szembenéznünk, hiszen a lakosság alapvető egészségügyi elvárásait, gyó­gyászat, gyógyszerellátás, va­lamint az iskolák felszerelé­sét sem tudtuk megfelelően kielégíteni. Ebben a helyzetben milyen megoldásokat tud javasolni a szakszervezeti mozgalom? Szakszervezeteink legfonto­sabb célkitűzése országunk mostani körülményei között csak ez lehet: több munka, nagyobb termelékenység. Meg kell vizsgálnunk tehát minden területen, hol és ho­gyan tudjuk a termelés nö­vekedését elősegíteni. Mély­reható elemzést fogunk vé­gezni. Megítélésünk szerint a bajok egyik forrása az volt, hogy túlságosan is a külpia­cokra orientálódtunk, azaz, túlságosan függünk a kül­piac változásaitól. Ugyanak­kor azonban azt is meg kell mondanom, hogy mind a szervezésben, mind pedig a gyakorlati végrehajtásban, a kivitelezésben mi is hibákat követtünk el. Meg kell vizs­gálnunk tehát azt is, hogy hol követtük el ezeket a hi­bákat. Ezért kritikus és elem­ző tanácskozásnak nézünk elébe. Hogyan készítették elő a kongresszust? A legutóbbi időszak leg­fontosabb szakszervezeti munkája volt ez. Valameny­­nyi szinten, tehát az üze­mekben, majd kerületekben, s a tartományokban egyrészt alaposan elemeztük a gazda­sági és szakszervezeti munka eredményeit és hiányossá­gait, kijelöltük a feladatokat, másrészt pedig megválasztot­tuk a tisztségviselőket, a kongresszus küldötteit. Te­hát vaalmennyi szervezeti egységünk hozzájárul így a kongresszus munkálataihoz, a tanzániai szakszervezeti mozgalom feladatainak meg­határozásához. Tanzánia szakszervezetei tevékenyen veszik ki részüket az összafrikai szakszervezeti mozgalomból. Ebben az év­ben lesz a nemrég tizedik évfordulóját ünneplő Afrikai Szakszervezeti Egységszerve­zet kongresszusa is. Hogyan értékeli e szervezet munká­ját, perspektíváit? Mindenekelőtt hadd mond­jam meg azt, hogy a helyzet nem olyan rossz, mint egye­sek gondolnák, vagy szeret­nék, ha lenne. A rengeteg föl­merülő probléma ellenére szervezetünk megőrizte egy­ségét. A legutóbbi időszak­ban Afrikának is számos problémával kellett szembe­néznie, különösen ami a nemzetközi politikát illeti. Hadd tegyem hozzá mind­járt azt is, hogy a szakszer­vezeti mozgalom jóval ked­vezőbb helyzetben van most, mint az egyes afrikai orszá­gok politikai kapcsolatai. Mint önök is ismerik, nem egy olyan esemény történt mostanában az afrikai konti­nensen, amelyek az afrikai politikai egységgel szemben hatnak. Éppen ezért az Afri-

Next