Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)
1984-06-01 / 127. szám
2 Brit bányászsztrájk Nem hivatalos tárgyalások Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön megtartotta első, nem hivatalos tárgyalását a brit Országos Szénhivatal és a sztrájkoló bányászszakszervezet küldöttsége. A találkozó színhelyét titokban tartották. Arthur Scargill, a szakszervezet elnöke megjelent rajta, Ian McGregor, a szénhivatal elnöke azonban nem. A hivatal közlése szerint a legközelebbi tárgyalási fordulót „amint csak lehet”, megtartják. Peter Heathfield, a szakszervezet főtitkára kijelentette, hogy derűlátó, bár tisztában van vele, hogy a megegyezésig még nagyon hosszú az út. Függetlenül a két szemben álló fél egyezkedésétől, az orgreave-i kokszolónál — Sheffield közelében — folytatódtak a harmadik napja tartó összecsapások a bányászsztrájkőrség és a rendőrség között. Tíz sztrájkőrt — akik megpróbálták megakadályozni a koksszal megrakott teherautók távozását az üzemből — a rendőrség letartóztatott. Később a sztrájkőrök elvonultak a helyszínről. Jaruzelski a lengyel—szovjet hadgyakorlaton Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a lengyel Országos Honvédelmi Bizottság elnöke csütörtökön látogatást tett a „Nyár ’84" fedőnevű hadgyakorlaton részt vevő parancsnokságoknál. A híradós eszközökkel folyó törzsvezetési gyakorlat Lengyelország északnyugati részén folyik, szovjet és lengyel hadműveleti parancsnokságok részvételével. A gyakorlatra Lengyelországba érkezett Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka is. Iraki légitámadások Az iraki légierő gépei csütörtökön este az iráni Horramabad térségben olajszivattyúberendezéseket támadtak, és bombázták a frontvonaltól 200 kilométerre keletre fekvő tabrizi olajfinomítót. A támadásokról az iraki hírügynökség számolt be. Az iraki sajtó csütörtökön kilátásba helyezte, hogy Irak le fogja rombolni az összes olajipari berendezéseket a Harg-szigeten, ha Irán folytatja Bászra elleni offenzíváját. Francia emlékérem SS-tábornoknait Eradtnfóságban fényes külsőségek között f Késsültek atechacepetai június 3-án a szövetségesek normandiai partraszállásának 40. évfordulóját. Mitterrand elnök oldalán Erzsébet angol királynő, Reagan elnök és Trudman kanadai miniszterelnök is részt vesznek majd az ünnepségeken. Az előkészületek közben kínos feltűnést okozott az a hír, hogy a normandiai Bayeux városának polgármester-helyettese, aki az ellenzéki UDP tagja, a múlt héten a város emlékérmét nyújtotta át Beind Hanold egykori SS-tábornoknak, ahol a normandiai partraszállás idején a 16. SS páncélos hadosztály parancsnoka volt. A tábornok május Z£-én több más SStiszttel együtt Bayeux-ban járt, hogy megtekintse az egykori harcok színhelyét, s a polgármester-helyettes a francia—német kibékülést” hangoztató beszéd keretében emlékérmeket adott át a városba látogató „turistáknak”. A polgármester később azzal védekezett, nem tudta, hogy Barmel SS-tábornok volt. A STlumanité kommentárjában hangsúlyozza: Bayeor-ben most olyan dolog történt, ami elképzelhetetlennek látszott, francia emlékérem díszíti egy hajdani SS-tábornok mellét a Hitler és Himmler által adományozott kitüntetések között. Csalóka önvigaszt talált magának a világ, amikor korunk fegyveres konfliktusait elnevezte „helyi háborúnak”. Mintha létezne kizárólagosan helyi viszály, mintha valamennyi háború nem kifejezetten a bőrünkre, mindanynyiunk bőrére menne. Az Irak és Irán erőit negyedik éve őrlő háborút is közmegegyezéssel „helyinek” nevezzük, pedig tudjuk: ami ezen a fronton történik — az kihat valamennyiünk sorsára, életére. Főként, persze, elsősorban a közvetlen szomszédságra, amely pillanatnyilag talán még azzal hitegetheti önmagát, hogy megmaradhat — nézőnek, vagy legfeljebb támogatónak. Ám amióta az Öböl vizén üszkös, égő hajóroncsok úszkálnak, azóta ez az illúzió is szertefoszlóban van. Jó két hónapja ugyanis ezen a nemzetközi vízi úton lényegében megszűnt a hajózás szabadsága. A nagy olajkikötőkből távozó hajókat rendre támadások érik, s ma már nem lehet biztonságban egyetlen szállítóhajó sem, bármilyen zászlóval is közlekedik az Öböl vizein. Minőségileg új szakaszba lépett tehát ez a háború, s újabb és újabb államok sodródnak veszélyes közelségbe nagy szívóhatású örvényéhez. A Biztonsági Tanács e heti vitájában többen is aggódva mutattak rá: határozott lépéseket kell tenni végre azért, hogy megakadályozzák a konfliktus ki sOKKOLÁS szélesedését, azt, hogy ez a válság még inkább nemzetközivé váljék. Amikor a felszólalók New Yorkban kifejtették kormányuk álláspontját, már megérkezett Szaúd Arábiába annak a légvédelmi rakétacsomagnak az első része, amelylyel az Egyesült Államok a szaúdi hajók „biztonságát” akarja megerősíteni. Ugyanakkor érkeznek az újabb eszkaláció hírei az Öböl másik partjáról is: Iránban további öngyilkos kommandókat képeznek ki, amelyeket aztán a hajók ellen vetnének be. Minden a háború klasszikus logikája szerint történik. Ha az egyik oldalon fejlesztik a védelmet, a másikon növelik, vagy növelni próbálják a támadási képességet. De elmondható ez már negyedik éve az egész iraki— iráni háborúról, amelynek frontjai az erőfeszítések szörnyű licitje ellenére is lényegében megdermedtek. A dermedtségen, a patthelyzeten kívánnak változtatni a felek, amikor a harcot kiterjesztik — az egész Arab-, vagy Perzsa-öbölre. Az újabb eszkalációhoz bizonyos, látszólag nem is alaptalan reményeket fűznek a harcoló felek. A rakéták és a bombavetők célpontja ezúttal az olaj lett, amely a szó szoros értelmében motorja ennek a háborúnak. Irán már a háború kezdetén megbénította az iraki tengeri olajexportot — Bagdad ezzel jelentős hátrányba került, hiszen a háború költségeit az olajbevételekből fedezte. Bászra blokádja azonban az olajexport zömét is megszüntette. Az iraki olaj egy másik útját Teherán diplomáciai eszközökkel zárta el. Szíria — amely a konfliktusban Iránt támogatja — lezárta a területén keresztül a Földközi-tenger felé szállító iraki olajvezetéket, ezzel újabb csapás érte Irakot. Az ország jelenleg már csak a Törökország felé tartó vezetéken tud exportszállításokat lebonyolítani. Ez a csőrendszer napi hatszázezer hordó olaj szállítására alkalmas, ami csak töredékét teszi ki a hajdan nagy volumenű exportnak. Irak már évek óta érezte a blokád következményeit, amikor elszánta magát arra a veszélyes és nemzetközileg igencsak kockázatos lépésre, hogy hasonló sorsra ítéli az iráni olajkivitelt is. A frissen beszerzett korszerű fegyverek egy részét aztán nem is a szárazföldi harctéren vetette be, hanem az — olajfronton. Bagdadi — és nyugati — becslések szerint az iráni olajszállítások a felére csökkentek. Az iráni válasz ismeretes: ma már mindenre lőnek, ami az Öböl vizén látható, egyetlen hajó sem érezheti magát biztonságban. A nagy forgalmú, de most már elárvuló vízi út közelében pedig ott áll a térség legnagyobb flottacsoportosítása: az amerikai hajókülönítmény. Beláthatatlan következménye lenne annak, ha az amerikaiak vagy szövetségeseik beavatkoznának. Aligha valószínű, hogy a beavatkozás veszélyével ne számolnának a közvetlen érintettek. A kockázatot, ha nem is mérték fel minden összefüggésében, nyilvánvalóan számításba vették. Ebből viszont könyörtelen logikával következik, hogy a résztvevők már nem bíznak önmaguk erejében, abban, hogy mások segítsége, mások bevonása nélkül is véget vethetnek a konfliktusnak. És ezen a ponton a nagyvilág aggodalma nem találkozik a résztvevők elgondolásaival. A legnagyobb rémület természetesen az Öböl környékét uralja. A hat országot tömörítő védelmi tanács felhívása ezt tanúsítja — és azt is, hogy nemrég elkezdődött egy, a maga módján páratlan közvetítési kísérlet. Ezúttal Szíria közvetített. Az a Szíria, amely egyébként Iránt támogatja a konfliktusban. De Szíria arab ország is — így az arab környezet véleményét is tolmácsolhatja. Eddig úgyszólván semmi érdemleges nem szivárgott ki Haddam alelnök és külügyminisztere teheráni tárgyalásaiból — legalábbis ebben a vonatkozásban. Azonban nagyon is valószínűsíthető, hogy az arab elgondolásokat a Szíriát néha nagyvonalúan támogató szaúdi vezetés fogalmazta meg. A szír közvetítés mögött így tágabb arab háttér van. Jelzi az arab világban széles körű felismerést és álláspontot, hogy a háború nemcsak értelmetlen, hanem „eldönthetetlen" is. Vagyis: itt az ideje a befejezésnek. Méghozzá úgy, hogy a politikai realitások — a különböző államokban, elsősorban Iránban és Irakban meglevő rendszerek — fennmaradjanak, létüket nem lehet megkérdőjelezni. Az olajszállító hajókat támadó hadviselő felek sokkolják egymást. És sokkolják a világot. A közvetlen környezet államai már most sem lehetnek bizonyosak abban, hogy meddig maradnak csupán nézői az iszonyatos viadalnak. Krajczár Imre Jelkép is lehetne: égő olajtankhojó valahol az öbölben TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőné* PÉNTEK, 1984. JÚNIUS 1. NÉPSZAVA Előtérben a gazdasági feladatok Az SZKP PB ülése Legutóbbi ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága áttekintette, hogyan halad a XII. ötéves terv, valamint az ország hosszú távú, 2000-ig szóló gazdasági és társadalomfejlesztési terve alapelveinek kidolgozása. A hosszú távú tervben — hangsúlyozták a felszólalók — kifejezésre kell juttatni és konkretizálni kell a párt gazdasági stratégiáját, meg kell határozni az elkövetkezendő időszak kulcsfontosságú problémáit, hatékony módokat kell meghatározni azok megoldására és olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik a szocialista gazdálkodás előnyeinek teljes mértékű kihasználását. A tervek középpontjában az emberekről való gondoskodásnak, növekvő szükségleteik kielégítésértek kell állnia — mondotta a Politikai Bizottság ülésén Konsztantyin Csernyenko, a Központi Bizottság főtitkára. A feladat az, hogy minőségileg magasabb színvonalra emeljük a szovjet emberek jólétét, hogy tovább javuljon életkörülményeik egésze. Ezt a célt kell hogy szolgálja a termelés hatékonyságának növelése, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, az irányítási rendszer korszerűsítése, a népgazdasági ágak rekonstrukciója, a dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönzése, a párt szervezeti és politikai tevékenysége. A testület teljes egészében jóváhagyta a Konsztantyin Csernyenko által kifejtett tételeket, és azokat a párt-, a tanácsi és az állami szervek tevékenysége alapelveként határozta meg. A Politikai Bizottság határozatot fogadott el a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójának megünnepléséről. Befejeződött a NATO külügyminiszteri értekezlete Schultz mfnikonfetrenciája Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Közlemény és a kelet- nyugati kapcsolatokról szóló „washingtoni nyilatkozat" kiadásával csütörtökön véget ért a NATO-külügyminiszterek Washingtonban megrendezett, háromnapos tanácskozása. A kiadott dokumentumok annak az amerikai irányvonalnak az érvényesítését tükrözik, amely szerint a jelenlegi „megpróbáltatásokkal teli helyzetben" a szövetségesek számára az egység megőrzése a legfontosabb. A záróközlemény ennek megfelelően a szövetség céljainak állandóságát és működésének eredményességét húzza alá, és a stockholmi, továbbá a bécsi konferencián, valamint a genfi leszerelési bizottságban benyújtott amerikai javaslatokat hozza fel példaként a NATO „béketörekvéseiének’’ igazolására. A NATO-dokumentumok lényegét Shultz külügyminiszter foglalta össze csütörtök déli sajtóértekezletén, rámutatva, hogy az azokban kifejezett NATO-stratégia „központi tétele az elrettentés". Shultz világos sorrendet állított fel az észak-atlanti szövetség célkitűzései között, első helyre téve a NATO katonai erejének növelését, másodikra a szolidaritás fokozását és harmadikra „a tagországok folytatódó szándékát a párbeszédre”. A Nyugat számára „a biztonság erősítése, az elrettentési képesség fokozása” a lényeg — közölte az amerikai külügyminiszter. Reagan elnöknek a NATO-miniszterekkel csütörtökön folytatott félórás tanácskozása előtt elhangzott kijelentését idézve — „ ha a Szovjetunió visszatér a genfi tárgyalásokra, az Egyesült Államok kész félúton fogadni őt" — Schultz semmiféle jelét nem adta új amerikai álláspontok előkészítésének a fegyverkorlátozás e központi témáiban. Az egyéb területeken tett ismert amerikai javaslatok fogadtatásától tette függővé azt is, hogy a NATO hajlandó-e megvitatni a szocialista országoknak az erőszakról való kölcsönös lemondással kapcsolatos javaslatait. CIA-ügynököket ítéltek el Varsóban Szerdán a varsói körzeti katonai bíróság ítéletet hozott a CIA két ügyökének ügyében. Jaciek Jurzak lengyel állampolgárt 15 évi szabadságvesztésre ítélték és tíz évre eltiltották az állampolgári jogok gyakorlásától. Norbert Adamaschek nyugatnémet állampolgárt 12 évi szabadságvesztésre ítélték. A bíróság mindkét elítélt esetében vagyonelkobzást és pénzbírságot rendelt el. Az ítélethirdetésen jelen volt az NSZK varsói nagykövetségének két diplomatája is. Jacek Jurzak Bielsko Biala-i mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa 1980 tavaszától letartóztatásáig, 1983 novemberéig dolgozott a CIA-nek. Rendszeresen szolgáltatott adatokat Lengyelország társadalmi-politikai helyzetéről, a gazdaság állapotáról és az ország védelmi képességéről. Norbert Adamaschek korábbi Bielsko Biala-i lakos, jelenleg nyugatnémet állampolgár 1976 májusában az NSZK-ban került kapcsolatba a CIA-vel. A szervezet emberei kikérdezték Adamascheket, aki adatokat szolgáltatott többek között a lengyel katonai egységekről és szervezetekről. Adamaschek 1978-tól dolgozott a CIA-nek. Az 1983 novemberében történt letartóztatásakor derült fény arra, hogy az utóbbi időben Adamaschek volt a közvetítő Jurzak és a CIA között. Sajátos nenokrácia Viharos visszhangot keltett Spanyolországban Joseph Lunsnak, az atlanti tömb külügyminisztereinek washingtoni tanácskozásán elhangzott kijelentése. A NATO távozó főtitkára ugyanis „a diktatórikus rendszerek sajátosságának" minősítette a Spanyolország NATO-tagságáról tervezett népszavazást. A csütörtöki spanyol lapok éles hangú kommentátorokkal reagáltak, a madridi kormány szóvivője pedig nyilatkozatban utasította vissza a külső nyomást és leszögezte, hogy a tervezett népszavazás Spanyolország kizárólagos belügye. Gerardo Iglezias, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára még élesebben fogalmazott Luns megállapítását ízléstelen provokációnak, a spanyol belügyekbe való durva beavatkozásnak minősítettte. Luns tehát szelet vetett és vihart aratott. Ami nem is csoda. Hiszen ugyancsak sajátos logika, hogy a nép akaratát kifejezésre juttató állásfoglalást jó előre „diktatórikus" módszernek nevezzék, csak azért, mert NATO- körökben jól tudják, hogy a spanyol nép nagy többsége ellenzi az ország csatlakozását az atlanti tömbhöz. Ha pedig ellenzi, akkor már eleve meg kell bélyegezni. Mert Luns érvelése szerint, a népszavazás „diktatórikus”, a külső nyomás, a belügyekbe való leplezetlen beavatkozás viszont igazi demokrácia. NATO-demokrácia. (g) Véget ért a kínai parlament ülésszaka Csütörtökökt Pekingiben a referátumok és törvénytervezeteik elfogadásával véget ért a Kínai Országos Népi Gyűlés ülésszatja. A kormányfő beszámolóját jóváhagyó határozat megállapítja: a kínai gazdasági élet átszervezése és a nyitott ajtók politikájainak végrehajtása a jövendőbeli gazdasági munka két pillére, egyben olyan stratégiai döntés, amely figyelembe veszi Kína realitásait. A határozat a gazdasági reformok végrehajtása szempontjából kivitelezhetőnek nevezte a kormányfői beszámolóban megjelölt intézkedéseket. Brandt sajtóértekezlete Pekingben A Német Szociáldemokrata Párt és a Kínai Kommunista Párt kapcsolatokat épít le egymással, háttérbe szorítva bizonyos problémák, kérdések eltérő megközelítését — mondotta csütörtöki pekingi sajtóértekezletén Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke. A kapcsolatépítés keretében egyebek között pártokmányok cseréjére, adott témák közös megvitatására kerül sor, évente egyszer pedig találkozik egymással a két párt egy-egy magas beosztású személyisége. Az SPD elnöke hangoztatta, hogy a pancuni Észak— Dél csúcstalálkozó óta „csaknem minden rosszabb lett”, s megemlítette a harmadik világ országainak eladósodottságát és az éhínséget Afrika förölb övezetében. Mindezért résziben az Egyesült Államok mostani kormányának önzését tette felelőssé.