Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)

1984-06-01 / 127. szám

2 Brit bányászsztrájk Nem hivatalos tárgyalások Aczél Endre, az MTI tu­dósítója jelenti: Csütörtökön megtartotta első, nem hivatalos tárgyalá­sát a brit Országos Szénhi­vatal és a sztrájkoló bá­nyászszakszervezet küldött­sége. A találkozó színhelyét ti­tokban tartották. Arthur Scargill, a szakszervezet el­nöke megjelent rajta, Ian McGregor, a szénhivatal el­nöke azonban nem. A hivatal közlése szerint a legközelebbi tárgyalási fordulót „amint csak lehet”, megtartják. Peter Heath­­field, a szakszervezet főtit­kára kijelentette, hogy de­rűlátó, bár tisztában van ve­le, hogy a megegyezésig még nagyon hosszú az út. Függetlenül a két szem­ben álló fél egyezkedésétől, az orgreave-i kokszolónál — Sheffield közelében — foly­tatódtak a harmadik napja tartó összecsapások a bá­­nyászsztrájkőrség és a rend­őrség között. Tíz sztrájk­őrt — akik megpróbálták megakadályozni a koksszal megrakott teherautók távo­zását az üzemből — a rend­őrség letartóztatott. Később a sztrájkőrök elvonultak a helyszínről. Jaruzelski a lengyel—szovjet hadgyakorlaton Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornok, a lengyel Or­szágos Honvédelmi Bizottság elnöke csütörtökön látoga­tást tett a „Nyár ’84" fedő­nevű hadgyakorlaton részt vevő parancsnokságoknál. A híradós eszközökkel folyó törzsvezetési gyakorlat Len­gyelország északnyugati ré­szén folyik, szovjet és len­gyel hadműveleti parancs­nokságok részvételével. A gyakorlatra Lengyelországba érkezett Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka is. Iraki légitámadások Az iraki légierő gépei csütör­tökön este az iráni Horrama­­bad térségben olajszivattyú­­berendezéseket támadtak, és bombázták a frontvonaltól 200 kilométerre keletre fekvő tabrizi olajfinomítót. A tá­madásokról az iraki hírügy­nökség számolt be. Az iraki sajtó csütörtökön kilátásba helyezte, hogy Irak le fogja rombolni az összes olajipari berendezéseket a Harg-szigeten, ha Irán foly­tatja Bászra elleni offenzívá­­j­át. Francia emlékérem SS-tábornoknait Erad­tnfóságban­ fényes külsőségek között f Késsültek atechacepetai június 3-án a szövetségesek normandiai partraszállásának 40. évfordulóját. Mitterrand elnök oldalán Erzsébet angol királynő, Reagan elnök és Tru­­dman kanadai miniszterelnök is részt vesznek majd az ünnepségeken. Az előkészületek közben kínos feltűnést okozott az a hír, hogy a normandiai Bayeux városának polgármes­ter-helyettese, aki az ellenzéki UDP tagja, a múlt hé­ten a város emlékérmét nyújtotta át Beind Hanold egykori SS-tábornoknak, ahol a normandiai partraszál­lás idején a 16. SS páncélos hadosztály parancsnoka volt. A tábornok május Z£-én több más SStiszttel együtt Bayeux-ban járt, hogy megtekintse az egykori harcok színhelyét, s a polgármester-helyettes a francia—né­met kibékülést” hangoztató beszéd keretében emlék­érmeket adott át a városba látogató „turistáknak”. A pol­gármester később azzal védekezett, nem tudta, hogy Barmel SS-tábornok volt. A STlumanité kommentárjában hangsúlyozza: Bayeor-ben most olyan dolog történt, ami elképzelhe­tetlennek látszott, francia emlékérem díszíti egy haj­dani SS-tábornok mellét a Hitler és Himmler által ado­mányozott kitüntetések között. Csalóka önvigaszt talált ma­gának a világ, amikor ko­runk fegyveres konfliktusait elnevezte „helyi háborúnak”. Mintha létezne kizárólagosan helyi viszály, mintha vala­mennyi háború nem kifeje­zetten a bőrünkre, mindany­­nyiunk bőrére menne. Az Irak és Irán erőit negyedik éve őrlő háborút is közmeg­egyezéssel „helyinek” nevez­zük, pedig tudjuk: ami ezen a fronton történik — az ki­hat valamennyiünk sorsára, életére. Főként, persze, első­sorban a közvetlen szom­szédságra, amely pillanatnyi­lag talán még azzal hitegethe­ti önmagát, hogy megmarad­hat — nézőnek, vagy legfel­jebb támogatónak. Ám amióta az Öböl vizén üszkös, égő hajóroncsok úsz­kálnak, azóta ez az illúzió is szertefoszlóban van. Jó két hónapja ugyanis ezen a nem­zetközi vízi úton lényegében megszűnt a hajózás szabad­sága. A nagy olajkikötőkből távozó hajókat rendre táma­­dások érik, s ma már nem lehet biztonságban egyetlen szállítóhajó sem, bármilyen zászlóval is közlekedik az Öböl vizein. Minőségileg új szakaszba lépett tehát ez a háború, s újabb és újabb ál­lamok sodródnak veszélyes közelségbe nagy szívóhatású örvényéhez. A Biztonsági Tanács e heti vitájában töb­ben is aggódva mutattak rá: határozott lépéseket kell ten­ni végre azért, hogy meg­akadályozzák a konfliktus ki­­ sOKKOLÁS szélesedését, azt, hogy ez a válság még inkább nemzet­közivé váljék. Amikor a felszólalók New Yorkban kifejtették kormá­nyuk álláspontját, már meg­érkezett Szaúd Arábiába an­nak a légvédelmi rakétacso­magnak az első része, amely­­lyel az Egyesült Államok a szaúdi hajók „biztonságát” akarja megerősíteni. Ugyan­akkor érkeznek az újabb esz­kaláció hírei az Öböl másik partjáról is: Iránban további öngyilkos kommandókat ké­peznek ki, amelyeket aztán­­ a hajók ellen vetnének be. Minden a háború klasszi­kus logikája szerint történik. Ha az egyik oldalon fejlesz­tik a védelmet, a másikon növelik, vagy növelni próbál­ják a támadási képességet. De elmondható ez már ne­gyedik éve az egész iraki— iráni háborúról, amelynek frontjai az erőfeszítések ször­nyű licitje ellenére is lénye­gében megdermedtek. A der­medtségen, a patthelyzeten kívánnak változtatni a felek, amikor a harcot kiterjesztik — az egész Arab-, vagy Per­zsa-öbölre. Az újabb eszkalációhoz bi­zonyos, látszólag nem is alap­talan reményeket fűznek a harcoló felek. A rakéták és a bombavetők célpontja ezút­tal az olaj lett, amely a szó szoros értelmében motorja ennek a háborúnak. Irán már a háború kezdetén megbéní­totta az iraki tengeri olaj­exportot — Bagdad ezzel je­lentős hátrányba került, hi­szen a háború költségeit az olajbevételekből fedezte. Bászra blokádja azonban az olajexport zömét is megszün­tette. Az iraki olaj egy másik út­ját Teherán diplomáciai eszközökkel zárta el. Szíria — amely a konfliktusban Iránt támogatja — lezárta a területén keresztül a Föld­közi-tenger felé szállító iraki olajvezetéket, ezzel újabb csapás érte Irakot. Az or­szág jelenleg már csak a Tö­rökország felé tartó vezeté­ken tud exportszállításokat lebonyolítani. Ez a csőrend­szer napi hatszázezer hordó olaj szállítására alkalmas, ami csak töredékét teszi ki a hajdan nagy volumenű ex­portnak. Irak már évek óta érezte a blokád következményeit, amikor elszánta magát arra a veszélyes és nemzetközileg igencsak kockázatos lépésre, hogy hasonló sorsra ítéli az iráni olajkivitelt is. A fris­sen beszerzett korszerű fegy­verek egy részét aztán nem is a szárazföldi harctéren ve­tette be, hanem az — olaj­fronton. Bagdadi — és nyu­gati — becslések szerint az iráni olajszállítások a felére csökkentek. Az iráni válasz ismeretes: ma már mindenre lőnek, ami az Öböl vizén lát­ható, egyetlen hajó sem érez­heti magát biztonságban. A nagy forgalmú, de most már elárvuló vízi út közelében pe­dig ott áll a térség legna­gyobb flottacsoportosítása: az amerikai hajókülönítmény. Beláthatatlan következmé­nye lenne annak, ha az ame­rikaiak vagy szövetségeseik beavatkoznának. Aligha va­lószínű, hogy a beavatkozás veszélyével ne számolnának a közvetlen érintettek. A kockázatot, ha nem is mérték fel minden összefüggésében, nyilvánvalóan számításba vették. Ebből viszont könyör­telen logikával következik, hogy a résztvevők már nem bíznak önmaguk erejében, abban, hogy mások segítsége, mások bevonása nélkül is véget vethetnek a konfliktus­nak. És ezen­ a ponton a nagy­világ aggodalma nem talál­kozik a résztvevők elgondo­lásaival. A legnagyobb rémület ter­mészetesen az Öböl környé­két uralja. A hat országot tö­mörítő védelmi tanács felhí­vása ezt tanúsítja — és azt is, hogy nemrég elkezdődött egy, a maga módján páratlan közvetítési kísérlet. Ezúttal Szíria közvetített. Az a Szíria, amely egyébként Iránt tá­mogatja a konfliktusban. De Szíria arab ország is — így az arab környezet vélemé­nyét is tolmácsolhatja. Eddig úgyszólván semmi érdemle­ges nem szivárgott ki Had­­dam alelnök és külügymi­nisztere teheráni tárgyalásai­ból — legalábbis ebben a vonatkozásban. Azonban na­gyon is valószínűsíthető, hogy az arab elgondolásokat a Szí­riát néha nagyvonalúan tá­mogató szaúdi vezetés fogal­mazta meg. A szír közvetítés mögött így tágabb arab hát­tér van. Jelzi az arab világ­ban széles körű felismerést és álláspontot, hogy a háború nemcsak értelmetlen, hanem „eldönthetetlen" is. Vagyis: itt az ideje a befejezésnek. Még­hozzá úgy, hogy a politikai realitások — a különböző ál­lamokban, elsősorban Irán­ban és Irakban meglevő rendszerek — fennmaradja­nak, létüket nem lehet meg­kérdőjelezni. Az olajszállító hajókat tá­madó hadviselő felek sokkol­ják egymást. És sokkolják a világot. A közvetlen környe­zet államai már most sem lehetnek bizonyosak abban, hogy meddig maradnak csu­pán nézői az iszonyatos vi­adalnak. Krajczár Imre Jelkép is lehetne: égő olajtankhojó valahol az öbölben TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőné* PÉNTEK, 1984. JÚNIUS 1. NÉPSZAVA Előtérben a gazdasági feladatok Az SZKP PB ülése Legutóbbi ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága át­tekintette, hogyan halad a XII. ötéves terv, valamint az ország hosszú távú, 2000-ig szóló gazdasági és társada­lomfejlesztési terve alapel­veinek kidolgozása. A hosszú távú tervben — hangsúlyozták a felszólalók — kifejezésre kell juttatni és konkretizálni kell a párt gazdasági stratégiáját, meg kell határozni az elkövetke­zendő időszak kulcsfontos­ságú problémáit, hatékony módokat kell meghatározni azok megoldására és olyan intézkedéseket kell kidol­gozni, amelyek lehetővé te­szik a szocialista gazdálko­dás előnyeinek teljes mérté­kű kihasználását. A tervek középpontjában az emberekről való gondos­kodásnak, növekvő szükség­leteik kielégítésértek kell állnia — mondotta a Poli­tikai Bizottság ülésén Konsztantyin Csernyenko, a Központi Bizottság főtitká­ra. A feladat az, hogy mi­nőségileg magasabb színvo­nalra emeljük a szovjet em­berek jólétét, hogy tovább javuljon életkörülményeik egésze. Ezt a célt kell hogy szolgálja a termelés haté­konyságának növelése, a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsítása, az irányítási rendszer korszerűsítése, a népgazdasági ágak rekonst­rukciója, a dolgozók erköl­csi és anyagi ösztönzése, a párt szervezeti és politikai tevékenysége. A testület teljes egészében jóváhagyta a Konsztantyin Csernyenko által kifejtett tételeket, és azokat a párt-, a tanácsi és az állami szer­vek tevékenysége alapelve­ként határozta meg. A Politikai Bizottság ha­tározatot fogadott el a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójának megünnepléséről. Befejeződött a NATO külügyminiszteri értekezlete Schultz mfnikonfetrenciája­ Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Közlemény és a kelet- nyugati kapcsolatokról szóló „washingtoni nyilatkozat" ki­adásával csütörtökön véget ért a NATO-külügyminiszte­­rek Washingtonban megren­dezett, háromnapos tanácsko­zása. A kiadott dokumentu­mok annak az amerikai irányvonalnak az érvényesí­tését tükrözik, amely szerint a jelenlegi „megpróbáltatá­sokkal teli helyzetben" a szö­vetségesek számára az egység megőrzése a legfontosabb. A záróközlemény ennek megfelelően a szövetség cél­jainak állandóságát és mű­ködésének eredményességét húzza alá, és a stockholmi, továbbá a bécsi konferencián, valamint a genfi leszerelési bizottságban benyújtott ame­rikai javaslatokat hozza fel példaként a NATO „béketö­rekvéseiének’’ igazolására. A NATO-dokumentumok lényegét Shultz külügymi­niszter foglalta össze csütör­tök déli sajtóértekezletén, rámutatva, hogy az azokban kifejezett NATO-stratégia „központi tétele az elretten­tés". Shultz világos sorren­det állított fel az észak-at­lanti szövetség célkitűzései között, első helyre téve a NATO katonai erejének nö­velését, másodikra a szolida­ritás fokozását és harmadik­ra „a tagországok folytatódó szándékát a párbeszédre”. A Nyugat számára „a biz­tonság erősítése, az elretten­­tési képesség fokozása” a lé­nyeg — közölte az amerikai külügyminiszter. Reagan el­nöknek a NATO-miniszterek­­kel csütörtökön folytatott fél­órás tanácskozása előtt el­hangzott kijelentését idézve — „ ha a Szovjetunió vissza­tér a genfi tárgyalásokra, az Egyesült Államok kész fél­úton fogadni őt" — Schultz semmiféle jelét nem adta új amerikai álláspontok előké­szítésének a fegyverkorláto­zás e központi témáiban. Az egyéb területeken tett ismert amerikai javaslatok fogadta­tásától tette függővé azt is, hogy a NATO hajlandó-e megvitatni a szocialista or­szágoknak az erőszakról való kölcsönös lemondással kap­csolatos javaslatait. CIA-ü­gynököket ítéltek el Varsóban Szerdán a varsói körzeti ka­tonai bíróság ítéletet hozott a CI­A két ügyökének ügyé­ben. Jaciek Jurzak lengyel állampolgárt 15 évi szabad­ságvesztésre ítélték és tíz év­re eltiltották az állampolgári jogok gyakorlásától. Norbert Adamaschek nyugatnémet állampolgárt 12 évi szabad­ságvesztésre ítélték. A bíró­ság mindkét elítélt esetében vagyonelkobzást és pénzbír­ságot rendelt el. Az ítélethir­detésen jelen volt az NSZK varsói nagykövetségének két diplomatája is. Jac­ek Jurzak Bielsko Bia­­la-i mérnök, a műszaki tudo­mányok kandidátusa 1980 ta­vaszától letartóztatásáig, 1983 novemberéig dolgozott a CIA-nek. Rendszeresen szol­gáltatott adatokat Lengyel­­ország társadalmi-politikai helyzetéről, a gazdaság álla­potáról és az ország védelmi képességéről. Norbert Ada­maschek korábbi Bielsko Biala-i lakos, jelenleg nyu­gatnémet állampolgár 1976 májusában az NSZK-ban ke­rült kapcsolatba a CIA-vel. A szervezet emberei kikér­dezték Adamascheket, aki adatokat szolgáltatott többek között a lengyel katonai egy­ségekről és szervezetekről. Adamaschek 1978-tól dolgo­zott a CIA-nek. Az 1983 no­vemberében történt letartóz­tatásakor derült fény arra, hogy az utóbbi időben Ada­maschek volt a közvetítő Jurzak és a CIA között. Sajátos n­enokrácia Viharos visszhangot keltett Spanyolországban Joseph Lunsnak, az atlanti tömb külügyminisztereinek wa­shingtoni tanácskozásán el­hangzott kijelentése. A NA­TO távozó főtitkára ugyanis „a diktatórikus rendszerek sajátosságának" minősítette a Spanyolország NATO-tagsá­­gáról tervezett népszavazást. A csütörtöki spanyol lapok éles hangú kommentátorok­kal reagáltak, a madridi kor­mány szóvivője pedig nyilat­kozatban utasította vissza a külső nyomást és leszögezte, hogy a tervezett népszavazás Spanyolország kizárólagos belügye. Gerardo Iglezias, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára még élesebben fo­galmazott­ Luns megállapí­tását ízléstelen provokáció­nak, a spanyol belügyekbe v­aló durva beavatkozásnak minősítettte. Luns tehát szelet vetett és vihart aratott. Ami nem is csoda. Hiszen ugyancsak sa­játos logika, hogy a nép aka­ratát kifejezésre juttató ál­lásfoglalást jó előre „dikta­tórikus" módszernek nevez­zék, csak azért, mert NATO- körökben jól tudják, hogy a spanyol nép nagy többsége ellenzi az ország csatlakozá­sát az atlanti tömbhöz. Ha pedig ellenzi, akkor már eleve meg kell bélyegez­ni. Mert Luns érvelése sze­rint, a népszavazás „diktató­rikus”, a külső nyomás, a bel­ügyekbe való leplezetlen be­avatkozás viszont igazi de­mokrácia. NATO-demokrácia. (g) Véget ért a kínai parlament ülésszaka Csütörtö­kökt Pekingiben a re­ferátumok és törvényterveze­teik elfogadásával véget ért a Kínai Országos Népi Gyű­lés ülésszatja. A kormányfő beszámolóját jóváhagyó ha­tározat megállapítja: a kínai gazdasági élet átszervezése és a nyitott ajtók politiká­ja­inak végrehajtása a jövend­ő­beli gazdasági munka két pillére, egyben olyan stra­tégiai döntés, amely figye­lembe veszi Kína realitásait. A határozat a gazdasági reformok végrehajtása szem­pontjából kivitelezhetőnek nevezte a kormányfői beszá­molóban megjelölt intézke­déseket. Brandt sajtóértekezlete Pekingben A Német Szociáldemokra­ta Párt és a Kínai Kommu­nista Párt kapcsolatokat épít le egymással, háttérbe szo­rítva bizonyos problémák, kérdések eltérő megközelíté­sét — mondotta csütörtöki pekingi sajtóértekezletén Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) el­nöke. A kapcsolatépítés ke­retében egyebek között párt­­okmányok cseréjére, adott témák közös megvitatására kerül sor, évente egyszer pe­dig találkozik egymással a két párt egy-egy magas be­osztású személyisége. Az SPD elnöke hangoztat­ta, hogy a pancuni Észak— Dél csúcstalálkozó óta „csak­nem minden rosszabb lett”, s megemlítette a harmadik világ országainak eladóso­dottságát és az éhínséget Af­rika förölb övezetében. Mind­ezért résziben az Egyesült Ál­lamok mostani kormányának önzését tette felelőssé.

Next