Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)
1984-06-17 / 141. szám
NÉPSZAVA 1984. JÚNIUS 17., VASÁRNAP A bűnös mint áldozat A bűn — azt hiszem —, ami a Btk-ba ütközik. De a koccanás az kevés. Frontális ütközés kell, olyan, aminek megtörténtét nemcsak az áldozatok léte, hanem a bíróság ítélete is megállapítja. Az ember nem is hinné, hogy valaki nálunk azért járt roszszabbul, mert felmentették. Egyszóval nem ítélték el, és ezért sokkal több baj szakadt nem vétlen és bűntelen fejére, mint ha tisztességes bűnözőként bűnösnek mondja jogerős bírói ítélet. Mivel jogász nem, de elfogult vagyok, úgy mondom el, ahogyan ma vagyon. Szóval, Magyarország Budapest nevű fővárosában néhány éve egy fiatal munkáshoz beállított néhány barátja. Valami csomagot hagynának nála, mert válás és más családi ügyek miatt haza nem vihették. Mint szokás, és illő, beleegyezett az illető. Ám másnap a csomagból órák kerültek elő nagy számban, és sűrű ígérgetéssel, hogy hamar el is tűnnek. Valóban, fogytak is hamar — a sürgetésnél többet a barátság nem engedett —, de éppen az utolsó tétel piacra dobásánál lebukott a társaság. Akkor még az óracsempészés nagy ügy volt, szigorúan is vették. A hosszú nyomozás, tárgyalás persze megrajzolja a barátság, haverság, vendégszeretet minden határát. S ezen belül Bélteki Sándor szerető tanulságait. Valóban, belátta, az ismerőst idegenestül befogadni, egy dolog, a csempészett órákat azonnal kidobatni vagy bejelenteni, más dolog. Különösen később amikor a vendégekről kiderül, hogy csempészek. De hát maga kárán tanul az életben az ember — akár bevallja, akár nem. Ezért Bélteki Sándor beismerte nagyvonalúságának bűnét, elfogadta az ítéletet: javító-nevelő munka, csökkentett bérezés. Még büszke is volt — büszke, nem gügye —, hogy a legszigorúbb vizsgálat után a bíróság kimondta: az egész ügyből anyagi előnye nem származott. Végül is barátságból keveredett bele és egy barátság sokat ér. Tulajdonképpen nem is szégyellte magát. Nem tett semmi rosszat, főbenjárót. Hát, koccant a Btk-val. Egy barátért, még csak nem is tudatosan. Mondhatnám azt is, hogy egy szombat esti kiruccanás sokkal rosszabbul is végződhet a legjobb társaságban. Akár még késeléssel, hogy emberhalált ne is említsek. Bélteki Sándor szereti a munkáját, a munkahelyén kedvelik, mert jól dolgozik. Ha javító-nevelő munka, hát akkor mi van? Dolgozott. Talán még jobban is tisztelték, mert nem dobta fel haverját, meg nem is seftelt, meg a többi. Szóval, már ilyen a helyzet egy jobb műhelyben, ahol emberek dolgoznak és sok minden megesik, megeshet mindenkivel a maguk tisztessége szerint. A jog műhelye persze más természetű. Igaz, Bélteki Sándor nem nyerészkedett, munkabérével megfelelően megnevelték. De az elmaradt vám semmarad kifizetetlen. A vámilletéket nem bíróság szabja ki, be sem hajtja. A külföldiek a külföldiek. Esetleg ülnek, de nem fizetnek, nem is azért csempésztek, hogy akár utólag is vámolják őket. A barát fizetne is, de miből? Katona, aztán állandó munkahelye sincs már, meg netán azért sem keres megfogható pénzt, hogy a pénzügyőrségre dolgozzon. Marad Bélteki Sándor, aki ugyan sem az üzletelésben, sem erkölcseiben nem gazdagodott. Vétségéért megneveltetett már bérügyileg is, továbbra is ott él, dolgozik, ahol eddig. Fizessen. Vámilletéket. Amit kiszabtak az akkori értéknek megfelelően olyan órákra, amik napjainkban már felébe, negyedébe sem kerülnek. Még csempészve sem. Az állam tehát Bélteki Sándoron tudja bevasalni régi járandóságát, mert ő ugyan a főbűnben ártatlannak mondatott, viszont kéznél van, mert dolgozik, és ennek megfelelő a jövedelme. A bűnös haszonszerzők viszont nem dolgoznak, vámhatóságiig tehát fizetőképtelenek. De az állam, jelen esetben képviselője, a pénzügyőrség, amin ugyancsak világosan gondolkodó és érző ember, tudja, hogy valami nem stimmel ebben az ügyben. De mit tegyen? Feladata az illeték kiszabása és behajtása. S ebben legfeljebb belátó lehet, részletekkel is megelégszik. Attól, akitől már egyszer büntetésből elvették a bérének egy részét, és maga, mint a bíróság megállapította, nem jutott törvénytelen anyagi előnyhöz. Béltelki Sándornak — állítólag jog szerint — az Elnöki Tanács sem adhat kegyelmet,, amnesztiát, vagy más segítséget. Hiszen nincs miért. A bírói ítéletnek már tisztességgel eleget tett. Többre, másra nem ítélték. Az illeték pedig nem büntetés. Ha Béltelki Sándor gyilkos, rabló, akkor bizonyára kegyelmet kap — az összes körülmény mérlegelése alapján. Ha elítélték volna, most felmenthetnék, felfüggeszthetnék az ítéletet. Ha hónapról hónapra másutt dolgozna, családját elhagyná, csavarogna, még az illeték fizetése alól is kibújhatna. Ám ő tisztességes, dolgozik, családszerető. Tanult a nevelésből. Úgy látszik, a jó isten sem mentheti meg, hogy ezért fizessen élete végéig. Hacsak nincs olyan szerencséje, hogy legalább utólag, anyagi haszonszerzésért, elítélje a bíróság és az Elnöki Tanács kegyelmezzen meg az illeték alá eső önzetlen barátság ártatlansága miatt. (Mivel az ügy a legnagyobb jóindulattal kezeltetik minden illetékes részéről, kizárólag a jog és az élet tanulságos érdekessége miatt, szórakoztatásul mondtam el.) " Faragó István Telefonzavarók Ausztriában A kereskedelemben tucatszám kaphatók a drót nélküli telefonkészülékek. Aggódik is az osztrák posta. Ezek a készülékek ugyanis nem szabványosak, s ennek következtében zavarokat okoznak a normális telefonhálózatban. Aki tehát ilyen készüléket vásárol, a legszigorúbb rendszabályokkal számolhat: a masinát elkobozzák, beszélgetései számos becslés útján állapítják meg, ehhez járul a magas pénzbüntetés, súlyosabb esetekben elveszik a telefonvonalat is. A készülékek a vásárlók igényeinek felelnek meg. Az egyik Miki egér formájú, a másik ál antik, a harmadik szupermodern kivitelű, és így tovább. Aki árulja ezeket a szabványnak nem megfelelő telefonokat, a vállát vonogatja: „Én csak a készüléket árulom, hogy mit csinálnak vele, ahhoz semmi közöm...” A posta abban érdekelt, hogy a telefon-összeköttetések zavartalanok legyenek. Ezért műszerészei igyekeznek felkutatni a zavaró készülékeket. Ez azonban elég nehé£. Ausztriában ugyanis 2,5 millió telefontulajdonos van, s ha csak e szám törtrészével is számolnak, máris ezrekre, tízezrekre tehető a zavaró készülékek tulajdonosainak száma. Az idei anyák napján a posta 1,8 millió prospektust küldött szét a telefonok előnyeit hirdetve. Az akció nem várt sikerrel végződött: 175 ezer új igénylő jelentkezett — ezzel még nehezebbé téve a postai műszerészek tevékenységét. —mf— Nyilvános főpróba Fejér Gábor felvételei A Kőbánya-kispesti metróvégállomásnál levő ÉVIG Villamosgép- és Készülékgyár FELVÉTELRE KERES nagy teljesítményű villamos gépek gyártásához ESZTERGÁLYOS, GÉPLAKATOS, SZERKEZETI LAKATOS ÉS ELEKTROLAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT ÉS BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT. A betanított dolgozókat szakmunkásoknak kiképezzük. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen, az ÉVIG Villamosgép- és Készülékgyára személyzeti és szociális osztályán. Budapest X., Gyömrői út 128. Telefon: 270-094. Szovjet agykapocs A jereváni szimfonikus zenekar koncertmestere arról híres, hogy mikroszkopikus kicsinységű tárgyakat készít. Mire jó az ilyen kézművesség? Eduard Ter-Kazarján bebizonyította, hogy különleges művészetének nagyon gyakorlati haszna van. Százszámra készített tárgyaival gyakorlatot szerzett egy orvosi műszer elkészítéséhez. Megismerkedett a mikrosebészek valóban csak finomkezű ötvösök munkájához hasonló tevékenységével. A miniatűr kapcsot csak mikroszkóp segítségével lehet alaposan szemügyre venni. A szovjet orvostudományi akadémia idegsebészeti intézete számára készített kis eszközzel az agy legkisebb erecskéit, idegszálait is össze lehet varrni, illetve kapcsolni. K. J. Donald kacsa jubileuma A régi, Walt Disney-féle rajzfilmek Miki egér mellett legkedveltebb figurája, Donald kacsa most ünnepelheti fél évszázados jubileumát, ötven évvel ezelőtt, pontosan 1934. június 9-én született meg a rajzasztalon, hajszálra ugyanúgy, ahogyan azóta is ismerik: matrózsapkában és kabátban, de nadrág nélkül, amint tenyeres-talpas optimizmusával helytáll a legrázósabb kalandok során is. Donald öt évvel fiatalabb, mint Miki egér, a másik közkedvelt rajzfilmsztár. És bár öt évtized telt el születése óta, sem a mozivásznakról nem tűnt el, sem pedig az újságok hasábjairól. Jelenleg is több mint száz folyóiratban népszerűsítik örökzöld csínytevéseit, és a legapróbbaktól a legidősebb korosztályokig tíz- és tízmilliók derülnek a botladozó kacsafigurán, amely természetesen a különböző tv-képernyőkön is otthonra lelt. Sőt! Legújabban igazi filmszerepet is kapott Dickens „Karácsonyi ének” című regényéből készült filmben. A fél évszázados rivaldafény sem változtatott Donald kacsa egyéniségén. A fél évszázados jubileum ünnepségei már javában folynak a Walt Disney Corporation három nevezetes szórakoztató központjában: a kaliforniai Anaheimben, a floridai Orlandóban és a japán fővárosban, Tokióban, ahol egész nyáron át Donaldfesztiválokat rendeznek. Kaliforniában az ünnepségek fényét azzal is emelték, hogy egy sereg valódi kacsát öltöztettek be Donald-uniformisba, miniatűr sapkákkal és kabátkákkal, a tömegesen összegyűlt nézőközönség nagy örömére. A Walt Disney-féle trükkfilmgyár a Los Angeles melletti Burbankban máris bejelentette, hogy hamarosan következik az újabb rajzfilm, mert bármily káros is Donald — legalábbis egy kacsához képest — nyugdíjba azért még sokáig nem vonulhat. (—1) Félfülűek — szelektív hallással — Elég egy is — tépte le nagyobbik füllapátomat Csempele. — Egy ember, egy eszme, egy fül. Takarékosan kell élni. Azt csak a pazarló természet, vagy bőkezű teremtés tehette meg a nyersanyagbőség idején, hogy szervkészleteket halmozzon. A százszázalékos túlbiztosítás, a felhalmozás törvényszerűen a hiány és bőség ellentmondásához vezet. Ezen segítek most és mindenütt, rugalmasan, ruganyosítva alkalmazva és beillesztve mindenkit a kozvilágszellem követelte takarékosságba. Persze nem önkényes adminisztratív módszerekkel, hanem erőteljes ösztönzőkkel, amelyekkel alaposan érdekbe rúgtak. De csak akkor, ha érdekem, ami természetesenközös, és mindenekelőtt kielégítendő, mert társadalmi és általános és előremutató, és tartalmában, jellegében szocialista, még ha feleslegesen kettős szemmel nézvén, feltéve, de meg nem engedve, te nyomorult, földhöz ragadt, önközpontú látásoddal, kapitalista vonásokat, netán elemeket vélnél magatartásomba belenézni. — Persze, csak és kizárólag formáidat tekintve — suttogtam egy számból, egyhangúan, egy nyelvvel, mert a fültépés fájdalma rendkívül gyors felfogásúvá, mondhatni szebben: kreatívvá tett. — Ezért jobb a közvetett módszerem a direkt direktíváknál. Hányszor határoztam, irányelveztem, jeleztem, sőt elrendeltem, meg törvénnyel köteleztelek: ne ülj a füledre. Nem arra való, hanem azért van neked, hogy az idők szava, hangja, információrobbanása csapjon beléd. De te nem, ésnem. Csak ráültél, és persze, nem hallottál semmit. Nem tanultál, csak felejtettél. Még azt is, amit nem is tudtál. Mert az is egyik füleden be, másikon ki, amit nem is mondok, mert minek az neked, amiről úgy sem tudsz. Az nincs. Ami nincs, arról meg minek hallgatóznál? Még beszélnél is hetet havat, olyasmikről, amiről mit sem hallottál. Csak úgymondják,mondanád Csempeléről, hogy anyagias, önző, harácsoló, spekuláns meg visszaélő, kéz kezet mos. Hát ilyennek látsz, hallasz?! — Szó se essék róla. Igazán korszerű vagy, és öntevékeny. Házat építettél, akkorát, hogy még sokaknak is hajlékul szolgál, mint szálloda. Az autódat is a közösség rendelkezésére állítod, mert kevés a taxi, önzetlenül felvásárolodnekem a téglát, boltot nyitsz, ruházol, étellel, itallal, ellátsz. Hajnalban teherautóval talpalsz, hogy a smucig fölvásárlónál többet fizethess a zöldségért, a gyümölcsért, csakhogy nekem jusson friss és szép áru. Ha másként nem, hát fólia alatt görnyedsz naphosszat, kapálsz, kenyeret dagasztasz, morzsa billeg bajuszodon, hogy cincogjon munkádára,és enyém, sőt mindannyiunké legyen haszon. — Íme, fél füllel máris milyen jól látsz. Szemet sem szúrok neked, mert egyszínű és egyszínű brigádtársammá modernizálódtál. Szépen, görcsmentesen hajlik magad felé a kezed. Szentté lettél. Szent egyfülűvé. Olyan vagy, mint minden ember. Fenség. Aki hallja a szót, a panaszt. Fél füllel. S a mi fél fülünkbe fél igazság fér. A jobbik fél. A magunké. De azt megosztjuk mindenkivel. Kevés a jav. Itt a javszer, csak azt oszthatjuk el, ami van, de azok között, akik megdolgoznak érte, létrehozzák szépen, gyorsan, kiváló minőségben. Fél füllel jobban is hallja az ember, hogy minden kőműves, építő, segédmunkás, parkettás, házszerelő, vasmunkás veszi ám az OTP-lakást, ha nem, hát maga épít könnyedén. Legalábbis könnyebben, mint a szegény, hátrányos helyzetű, sokcsaládos állam. Az bizony — ha jól hallom —, fél füléig úszik az adósságban. Bezzeg a boldog fiatalok, fülig merülnek a boldogságban! Ingyen tanulhatnak, állások sokasága várja őket, nagy fizetéssel, az önkifejezés biztosításával, magas alsó kereseti küszöbbel. Mégis csúnyán fejeznék ki magukat, megbotlanak a megélhetés, a családalapítás küszöbén. Ha hallanám, de fele fülembe nem jut hullámmoraj.A szférák harmóniája telíti... — Jól szelektál, csak a szépet, kellemeset, dallamosat érzékeli — helyeslem az egészséges, tiszta halláskultúrát, mert egy Csempele érzékeny lélek, és nekem már tompulnak az érzékeim. Íme, fülem is csak egy maradt a felemelkedés útján. S arra is egyre rosszabbul hallok — alulról, Csempelétől. Pedig ő csak szövegel, szövegel, váltja a világot, mint más az ezreseket. — Bizony a félfülűeké a világ. S talán tépni se kéne a másikat — elmélkedik cimpámat morzsolgatva. — Az ólmot már kipróbálták — emlékeztetem. — De rosszul, az nem fülbevaló. Az szembe vele, ott jobban hat. Nekem elhiheted. Régi ólomöntő vagyok. — S új fültépő. — Nem értem — söpri az asztal alá bátortalan megjegyzésem —, szó se lehet szájtépésről, amikor ilyen gazdagok vagyunk a mai világban, a szegénységben. — S a szegényeké a mennyek országa — sandítottam felfelé. Hátha leszakad a csillár Csempele fejére. S nem hiába! Leszakadt. De szelektíven. Az enyémre. Hiába, zöldfülű vagyok még hozzá képest. F. I. 9 Színház az egész falu Bibliai alakok népesítik be ezekben a napokban egy kis dél-bajorországi falu utcácskáit. A csöpp hegyi falucska neve: Oberammergau. Május 21-én ismét „felgördült a függöny”, s megkezdődtek a híres-nevezetes oberammergaui passiójátékok. Sajátos színházzá alakul át ez a falu immár 350 esztendeje, úgy tízévenként. Az idei előadássorozat kivételes: jubileumi évről van szó, 1634-ben volt ugyanis az ősbemutató. Hogy’ is kezdődött? Akkoriban pestisjárvány pusztított a faluban, s bár a polgárok minden szükséges intézkedést megtettek, néhány hónap leforgása alatt az oberammergauiaknak már csak a fele volt életben. A megmaradottak fogadalmat tettek: minden tíz esztendőben újra és újra átélik, illő tisztelettel Isten fiának földi szenvedéseit, ha az Úr megszabadítja őket a rettenetes vésztől. S ahogy ez már lenni szokott, csoda történt. Elmúlt a dögvész, felgyógyultak az elesettek, megmenekült a falu ... A játék szövegét Benedekrendi szerzetesek írták az Új Testamentum alapján. A főszereplő, természetesen a Megváltó. E szerep alakítója a legnépszerűbb ember a faluban. Nem túlzás azt állítani, hogy minden oberammergaui gyerek arról ábrándozik, hogy egyszer majd ő játszhatja el a főszerepet. Évtizedekre tudják, visszamenőleg, mikor, kik alakították Jézust. A passiójáték majdhogynem egész napot betöltő előadás — öt—hat óra egyhuzamban — nemcsak a szereplőket, a nézőket is igénybe veszi. A falu ötezer lelket számlál, a szereplők száma csaknem kétezer, gyakorlatilag a felnőtt lakosság a világot jelentő deszkákra lép ilyenkor ... Szigorú szabály, hogy a játékban csak a berammergaui születésű és illetőségű polgárok kaphatnak szerepet. Egy 20-tagú testület dönt a szereposztásról, egy évvel a bemutató előtt. Ekkor megkezdődik a férfiak számára a szakállnövesztés ... A turista, ha erre jár, különleges élmény részese lehet. A játékok szeptember végéig tartanak. S általában egymillió látogatót vonzanak. Kovács Ildikó