Népszava, 1984. június (112. évfolyam, 127–152. sz.)

1984-06-08 / 133. szám

NÉPSZAVA 1984. JÚNIUS 8., PÉNTEK Sport Temesvári Miklós Néhány éve nem totózom, de korábban rendszeresen játszottam. Többfajta totó­kulcsot kipróbáltam és vol­tak is kisebb nyeremén­­yeim. Egyszer sikerült 13-ast elérnem, néhány óráig gazdag embernek hit­tem magam, aztán kiderült, hogy csak 900 forintot fizet. Ma is emlékszem, a +1 azon a héten a Milan—In­ter meccs volt, s én megle­petést tippeltem, vagyis egyest. Ez volt az Inter nagy időszaka, nyert is 1— 0-ra, s ezzel elúszott a fő­nyeremény ... A tippjeim: 1. Como-Triestma x 2. Atalanta-Sambenedettese 1 3. Cagliari—Arezzo 1 x 4. Cataniaro-Varese x 5. Empoli—Cesena 1 6. Padova—Compobasso 1 x 7. Palermo—Monza 1 8. Pescara-Lecce x 2 9. Pistoiese—Cavese x 10. Red Star—Grenchen 1 11. Locarno (itt játszik Nagy Lacii) —Winterthur 1 12. Baden—Laufen 1 2 13. Lugano-Fribourg 1 2 14. Perugra-Cremonese x Világklasszisok búcsúztatása a HungarHotels-tornán Sikeres neubrandenburgi vendégszereplés után — ami­kor legyőzte az olimpiai és világbajnok szovjet együttest — péntektől újabb nemzet­közi erőpróbán vesz részt a magyar női kézilabda-válo­gatott. Ezúttal viszont itthon, mégpedig a HungarHotels mérkőzéssorozaton, amely­nek három fordulóját három különböző vidéki városban rendezik. Az ellenfél a szov­jet, a bolgár, és a jugoszláv válogatott lesz. Az esemény alkalmával búcsúztatják a magyar válogatott korábbi öt kitűnőségét, akik szereplé­sükkel öregbítették a hazai női kézilabdázás világhírne­vét, s a világversenyeken ér­met szerzett együttesnek vol­tak az erősségei. A műsor: péntek, Hódme­zővásárhely: 18.00 óra: Jugo­szlávia—Szovjetunió, 19.10 óra: Magyarország—Bulgária. Szombat, Kecskemét: 17.30 óra: Bulgária—Jugoszlávia, 18.45 óra: Szovjetunió—Ma­gyarország. Vasárnap, Szeged, 9.00 óra: Szovjetunió—Bulgária, 10.30 óra: Magyarország—Jugo­szlávia, 11.45 óra: a volt vá­logatottak búcsúztatása és záróünnepély. Sterbinszky Amália a 249-szeres válogatott Rövid hírek : Párizsban csütörtökön délelőtt folytatták a francia nemzetközi teniszbajnoksá­got, amelynek női egyes elő­döntőjében a versenyek tör­ténetének eddigi legrövidebb mérkőzését jegyezhették fel. A 29 éves címvédő amerikai Chris Evert-Lloyd 39 perc alatt 6—0, 6—0 arányban győzött honfitársnője, a 17 éves Camille Benjamin ellen.­­ A bugojnói nemzetközi sakkverseny 10. fordulójában fél ponttal nőtt az élen álló holland Timman előnye Rib­­li Zoltán előtt. Ribli (világos­sal) fél pontot szerzett a ju­goszláv Gligorics ellen, ugyanakkor Timman legyőz­te a szovjet Szmiszlovot. A Bp. Honvéd büntetése 500 000 forint A Volán is kiesett Három­ feljutó az NBI A Magyar Labdarúgó Szö­vetség elnöksége csütörtö­kön rendkívüli ülésen fog­lalkozott az 1983—84. évi bajnokság NB I-es záró for­dulójával. Az NB I június 3-án le­játszott két találkozója jo­gos felháborodást váltott ki a közvéleményben. A mér­kőzések ellenőri jelentései megerősítik, hogy a Volán SC—Bp. Honvéd és a DVTK —Nyíregyháza mérkőzése­ken történtek ártottak nem­csak a magyar labdarúgás­nak, hanem sértették az egyesületek jó hírét is. Semmibe vették az OTSH és az MLSZ sporterkölcsről nyilvánosságra hozott állás­ be . Az MLSZ döntése foglalásait, a sportszerűsé­get erősen sértő, komolyta­lan játékot nyújtottak a csa­patok. Az MLSZ elnöksége ezért úgy határozott, hogy a Bp. Honvéd SE 1983—84. évi eredményéből öt bajnoki pontot levon, valamint a bajnoki címért járó MLSZ- helyezési jutalmat — 500 000 forintot — visszatartja, és az öt bajnoki pontért járó prémium kifizetéséhez sem járul hozzá. A Volán SC labdarúgó­csapatát kiesettnek nyilvá­nítja, ennek megfelelően az az 1984—85. évi bajnokság­ban az NB II. osztályban szerepel, a DVTK és a Nyír­egyháza csapatai pedig az 1984—85. évi bajnokságban négy—négy büntetőpont le­vonásával indulnak. Az elnökség egyéb intéz­kedésként a Volán SC—Bp. Honvéd és a DVTK—Nyír­egyháza bajnoki mérkőzés eredményét megsemmisíti úgy, hogy 0—0-ás gólkü­lönbséggel egyik csapat sem kap pontot. További mér­kőzések ügyében más szer­vek bevonásával vizsgálat folyik. Az elnökségi határozatnak megfelelően az 1983—84. évi bajnokság végén az NB II osztályból három csapat jut fel az I. osztályba. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Brüsszelből Ebben a gárdában­ lehet bízni Húszezer ember felállva, megkönnyebbülten, boldogan tapsolt a Heysel stadionban a játékvezetői hármas sípszó elhangzása után. A belga vá­logatott nem kapott ki saját otthonában! Ez a kép van előttem, és ebben villan bele egy-egy felém nyújtott kéz — a belga kollégák gratulálása. A Heysel stadion ugyanis félt a magyar válogatottól, és lé­lekben már beletörődött az EB-ezüstérmes hazai vörös ördögök vereségébe. S hogy ettől a nyomasztó érzéstől Ceulemans megszabadította őket — végtelen hálásak vol­tak! Mint ahogy nem tudták ér­zéseiket alápalástolni akkor sem, amikor a magyar csa­patot a második félidő köze­pén ütemes tapssal jutalmaz­ták nagyszerű játékáért, amely ugyanakkor veszélyt jelentett számukra. Kétség­telen, a magyar válogatott közel állt ahhoz, hogy újabb megsemmisítő csapást mér­jen egy európai futball-nagy­­hatalomra. Persze, ezzel nem akarok egyenlőségtelent ten­ni a Heysel és a Wembley stadion emlékezetes produk­ciója között, de — helyzetek­ben már kidolgozott — 3—1, vagy akár 4—1-es magyar győzelemtől csak hajszál vá­lasztotta el csapatunkat. Ezt a megállapítást alátá­masztja a francia L’Equipe tudósítása a mérkőzésről: „A magyar csapat a vezetés megszerzése után még három gólt lőhetett volna” — írja a lap tudósítója „Vád alatt a védelem” címmel. Természe­tesen ez a belgákra vonatko­zik, miután Guy Thys jelez­te, hogy ezen az EB-főpróbán kétféle védelmet is ki akar próbálni. — A magyarok ellen soha nem lehet biztosra menni! — nyilatkozta Sepp Piontek dán szövetségi kapitány, aki ta­valy a Népstadionban akkor ízlelte meg a keserűség ízét, amikor a nemzetközi sajtó a dán válogatottat már kikiál­totta­­Európa legjobb csapa­tának. A mérkőzést megtekintette Michel Hidalgo, a franciák szövetségi kapitánya is: — Kár, hogy a magyarok nem lesznek ott az Európa-baj­nokságon. Üdítő színt vittek volna a várhatóan éles és szürke küzdelmekbe. S mielőtt még továbbmen­nék a teljesítmény vissz­hangjával, hadd idézzem Guy Thys, a belga szövetségi ka­pitányt : — Úgy látszik, nekünk a magyarok ellen mindig gát­lásaink vannak. Úgy meg tudják bénítani a mi játéko­sainkat, hogy egyszerűen ész­re sem vesszük. Még szeren­cse, hogy 90 percig nem megy nekik ez a játék. Talán ezek a szavak vilá­gítják meg a legjobban, mi is a valóság a magyar csa­pat körül. A 90 perces össz­pontosítás hiánya! S ezt ne tévessze össze senki a hiá­nyos erőnléttel. Erről ugyan­is már régen nincs szó a vá­logatottak esetében. Az, ami nekünk hiányzik, az a hosz­­szú éveken át megtűrt ko­molytalan bajnokság káros következménye. A bajnoki cím és a kiesés kérdése kivé­telével a játékosoknak szinte minden mindegy! Futballista még nem halt éhen a Kár­pát-medencében, s arra sem emlékszem, hogy egy játékos is pályafutása végén koldus­botra jutott volna hazánk­ban. Mert, sajnos, mi még azt is elnézzük, sőt, megbo­csátjuk — nem is kevesek­nek! —, hogy visszaélnek a közönség szeretetével, gon­doskodásával. Olyan felbolydult légkör­ből indult el és olyan viharos légi út után érkezett meg ez a társaság Brüsszelbe, hogy magam is csodálkozom, ho­gyan sikerült ennyire elfelej­teni az előzményeket és ilyen hősiesen helytállni. Ezért is sajnálom Róthot, akinek a hazaadása lecsúszott és így jött az a bizonyos végletes szöglet... De hát a futball­ban ez mindennapi dolog, ehhez hozzá kell edződni, és nem rágódni rajta. A csapat többet nyújtott, mint adott esetben vártam! A világ minden válogatottja örülne, ha a vörös ördögök barlang­jából veretlenül, épen kerül­ne ki... A 88. percben már hideg­zuhanyként ható belga egyenlítő gól valóban nem Isten büntetése, vagy sors­csapás, hanem a futballhoz tartozó játékelem. Emlékez­zünk csak a legutóbbi nagy csatákra: az UEFA Kupa döntőjében, a Tottenham- Anderlecht mérkőzésen az angolok pár perccel a befeje­zés előtt egyenlítettek, a ma­gukat már kupagyőztesnek kikiáltó belgákkal szemben és szerezték meg a trófeát. Vagy: ki merné azt állítani, hogy Bruno Conti és Gra­ziani, a világbajnok olasz vá­logatott csillagai nem tudnak sorsdöntő helyzetben egy 11-est belőni? És nem tud­ták? Kapu fölé vágták a lab­dát, de ettől még nem lettek kisebb játékosok. Egy villa­násnyi áramkiesés történt Rómában­­ és Brüsszelben is! A magyar csapat tehát büszke lehet a brüsszeli ered­ményére, mert vert helyzet­ből küzdötte fel magát a győzelem küszöbére. A La Derniere Heure Budapesten járt tudósítója emlékeztet a spanyolok elleni mérkőzésre és így ír: „A spanyol védők, akikre mindent lehet monda­ni, csak azt nem, hogy bá­ránylelkű ministráns gyere­kek, talán még mindig fel­riadnak éjszaka, mert azt ál­modják, hogy jönnek a ma­gyarok!” S ugyanennek az újságírónak a tollából, íme egy másik, hasonlóan szelle­mes megállapítás, de már a brüsszeli mérkőzés után: „Egy pók precízségével szőt­ték a magyarok a védelmi hálójukat és egy modern fes­tő fantáziájával festettek lát­ványos képet arról, milyen is egy korszerű védőfal a futballpályán.” Idézhetem a Le Soir tudó­sítását is, amelyben az áll, hogy: „aki a magyar válo­gatott legutóbbi eredményeit ismeri, nem számítható csu­pán udvariassági látogatás­nak. Ez bizony egy félelme­tes csapat, amellyel a jövő­ben számolni kell!” Íme néhány vélemény Me­­zey György csapatáról. Egy olyan fiatal gárdáról, amely rövid idő alatt is igazolta: le­het bízni bennük! S ez egyben azt is jelenti, hogy nem szabad a magyar labdarúgást leírni. De meg kell tisztítani azoktól az ele­mektől, amelyek jövőjét koc­kára teszik! Vándor Kálmán Hatezer siófoki utazik az MJSK-döntőre Szombaton 19 órai kezdettel a székesfehérvári Videoton stadionban rendezik meg a 44. labdarúgó kupa döntőjét. (Az előmérkőzést a hagyo­mányoknak megfelelően a Szabad Föld Kupa fináléjá­ban a Göd és a Győr-Ménfő­­c­sanak vívja.)­­ Az idei MNK-ban meg­tudtuk, milyen is a kupaláz — mondotta Horváth Károly, a Siófok technikai vezetője. — A legutóbbi két mérkőzés­re, a Ferencváros, majd a Tatabánya ellen megtelt a pályánk és zsúfolt nézőtér előtt játszunk szombaton Székesfehérvárott is. Siófokon mind a 6000 belé­pőt (ennyit kaptak) elővétel­ben megvásárolták. Szomba­ton délután gépkocsikaraván indul a Balaton-parti város­ból Székesfehérvárra, a 15 társasgépkocsit már jó előre lefoglalták, ezen kívül külön­vonat is szállítja a szurkoló­iját. Civil a pályán Sportrovatunkhoz na­ponta érkeznek a sajtó­­tájékoztatóra szóló meg­hívók, és a különböző sporteseményeket­­ígérő tájékoztatók. Az utóbbi időben, különleges, hogy ezeknek a leveleknek na­gyobbik része olyan ese­ményekre invitál ben­nünket, amelyeknek résztvevői a civilek. A hét végén például a bu­dapesti Pajtás-futáson kívül szörfverseny lesz Keszthelyen, a Budapesti Természetbarát Szövet­ség Alcsútdobozon ren­dez kerékpáros túrát, amelynek találkozója 8 órakor lesz a budai Skála Áruház parkolójában. A Dunán a túraevezősök versenyeinek harmadik fordulóját bonyolítják le szombaton és vasárnap, indulva a Chinoin vízi­telepéről Tahiba és onnan vissza. Ezenkívül az OTSH sajtótájékoztatói­nak programján szerepel­nek jövő héten a nyári szabadidős sportprogra­mok, közötte vízitúra, Balaton-átúszás és a nyá­ri úttörő­ olimpia országos döntői, mellette pedig egy felhívás található a levelek között, hogy a BVSC a nyári szünetben is tart úszásoktatást, s várják az 1974—78. kö­zött született fiúkat és lá­nyokat. A felsoroltak persze csak töredékét jelentik annak az eseménydöm­­pingnek, amely hétről hétre kikapcsolódást, kel­lemes és szórakoztató sportprogramot kínál fiataloknak és idősebbek­nek egyaránt. Most a közeljövőben, — néhány helyen már ko­rábban megtörtént —, kinyitják kapuikat az üdülők, és örvendetes, hogy a SZOT-üdülőkön kívül a vállalati létesít­ményekben is egyre több sportlétesítményt építet­tek, illetve jobb minősé­gű, az igényekhez igazo­dott felszereléssel várják a pihenni vágyókat. Ma már nem ritka, hogy a balatoni üdülőkben ször­fözni­ lehet. Ritka vi­szont, hogy csak a len­gőtőke áll a beutaltak rendelkezésére. Szerkesztőségi pos­tánkban azonban — bár már csak hetek kérdése, és itt a vakáció —, Paj­tás-futás és az úttörő­olimpia hírén kívül nem olvashattunk arról, hogy a szünidőben milyen sportolási lehetőségek, programok állnak az út­törőszövetség, a KISZ, vagy az iskolák szerve­zésében a fiatalok ren­delkezésére. Pedig, ha valami rendkívül fon­tos, az éppen a jövő ge­nerációjának sportra ne­velése. Azokat ugyanis, akik gyerekkorukban el­idegenedtek a pályáktól, akik nem szokták meg a testedzést, bizony, nehe­zen nyerhetők meg ké­sőbb a rendszeres moz­gásnak, így hát, bár­mennyire is örülünk an­nak, hogy a lelátókról a civilek lejöttek a pályák­ra, még jobban örülnénk annak, ha közülük többen lennének, akik a fiatal­ságot képviselik. Hiszen ők csak most a civilek a pályán. A jö­vőben közülük kerülhet­nek ki a bajnokok. (lepres) 15 A LAKOSSÁGNAK VÉGZETT MUNKÁKRA SZÖVETKEZETÜNK szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, komplex brigádokat a következő szakmákban: — kőműves, hidegburkoló, festő, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és központi fűtés­szerelő Bérezés: egyösszegű előre utalványozás alkalmazásával, teljesítménybér. Vidékieknek szükség esetén I­. osztályú munkás­­szállásról, vagy IBUSZ-szobáról FELVESZ gondoskodunk. Jelentkezés: a XIII. kerületi Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezetben, a munkaügyön, Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 9. Telefon: 311-737, 311-738.

Next