Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)

1984-09-01 / 205. szám

2 Dél-Afrika Rendőrsortűz Három fekete bőrű fiatalem­bert ölt meg a rendőrsortűz a Johannesburg körüli get­tókban. A rendőrség pénteki közlé­se szerint egy 14 éves fiú Daveyton községben, két, húsz év körüli fiatalember pedig Katlehong településen halt meg. A rendőrség tün­tető diákokra támadt, gumi­botot, könnyfakasztó gázt és lőfegyvert használt. (DPA, ADN) * Európa­­biztonságáért A szovjet békeerők nyilatkozata Fokozni kell a küzdelmet a helsinki záródokumentum­ valóra váltásáért, a fegyver­kezési hajsza beszüntetésé­ért, hogy meg lehessen óvni földrészünket és az egész vi­lágot a fenyegető katasztró­fától — hangsúlyozta az Eu­rópai Biztonságért és Együtt­működésért Küzdő Szovjet Bizottság pénteken a béke­világnap alkalmából Moszk­vában közzétett nyilatkoza­tában. A nyilatkozat aggodalom­mal emlékeztet az amerikai vezetőknek a közelmúltban elhangzott beszédeire, ame­lyekben kétségbe vonták a Hitler-ellenes szövetséges ha­talmak krími konferenciájá­nak határozatait. A krími konferencia határozatainak és a helsinki záródokumen­tumnak az aláásására irá­nyuló törekvések felérnek a legagresszívebb militarista köröknek az európai terüle­ti-politikai realitások elleni támadásaival — állapítják meg a nyilatkozat szerzői. Ma megnőtt a háború ki­törésének a veszélye az új amerikai rakéták nyugat­európai telepítése miatt — emlékeztet a dokumentum, majd hozzáfűzi: nem vélet­len, hogy e rakéták árnyé­kában az NSZK-ban meg­élénkültek a revansista erők, amelyek ismét szeretnék megkérdőjelezni az Európá­ban kialakult határokat. A békevilágnap alkalmá­ból a szovjet közvélemény minden jó szándékú ember­hez fordul felhívásával: ha­tározottan utasítsák el az amerikai kormányzat és a revansista erők kísérleteit, amelyek arra irányulnak, hogy felülvizsgálják Európa háború után kialakult béke­rendjének az alapjait —­ hangsúlyozza a szovjet nyi­latkozat. Az atomháború megelőzé­séért emelték fel szavukat Leningrádban a szakszerve­zeti béke akciónap alkalmá­ból rendezett nagygyűlésen. A Lengyelország elleni hitlerista támadás évfordu­lójának előestéjén sok he­lyütt megemlékezéseket tar­tottak lengyel földön. Or­szágszerte tisztelettel adóz­tak a hazájukat védelmező hősi halottak emlékének, vi­rágokat helyeztek el sírjai­kon, több városban hazafias felvonulásokat tartottak, és találkozókat szerveztek a harcok veteránjaival. A német szakszervezeti szövetség szeptember else­jei, háborúellenes napja al­kalmából Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, felszólította az NSZK kormányát: tegyen kezdeményezést az európai leszerelés érdekében. Brandt szerint a Kohl-kor­­mánynak javasolnia kellene, hogy a két nagyhatalom azonnal szüntesse be a nuk­leáris fegyverkezési ver­senyt és kezdjen tárgyaláso­kat nukleáris erejének csök­kentéséről. Ugyancsak a második vi­lágháború kitörésének 45. évfordulója alkalmából Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter azt hangoztatta, hogy kormánya „minden fenntar­tás nélkül vállalja” a szocia­lista országokkal megkötött szerződéseket, s ennek meg­felelően tiszteletben tartja a világháború után kialakult, európai határokat. (MTI) Írországi közéleti személyiség felhívása Sean MacBride ír közéleti személyiség felhívással for­dult a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői­hez, hogy ENSZ-védnökség­­gel tartsanak csúcstalálkozót a leszerelés kérdéséről — közölte pénteken a Nobel- és Lenin-békedíjas ügyvéd dublini irodája. A genfi székhelyű Nem­zetközi Békeiroda elnöke augusztus 16-án keltezett le­velében javasolta Konsztan­­tyin Csernyenkónak, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének és Ro­nald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének, hogy Ja­vier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár elnökletével vitas­sák meg az általános és tel­jes leszerelés megvalósításá­nak módozatait. Sean MacBride azt is in­dítványozta, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vezetői a csúcstalálkozón szabjanak ki 10, 12, vagy 14 éves határidőt a leszerelési folyamat véghezvitelére. (MTI, Reuter) Helmut Kohl sajtóértekezlete Az NSZK kormánya párbe­szédre és együttműködésre törekszik a Varsói Szerződés minden tagállamával — je­lentette ki pénteki, bonni sajtóértekezletén Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyugatnémet kormányfő ismertette, hogy ezzel kap­csolatban a legközelebbi hó­napokban milyen magas szin­tű találkozókra készülnek. Erich Honecker bonni útjá­ról azt mondta, hogy várja az NDK végső döntését a lá­togatás időpontjáról. * Minden eddiginél éleseb­ben bírálta az Egyesült Álla­mok protekcionista, export­korlátozásokra törekvő ke­reskedelmi politikáját Otto Lambsdorff, az NSZK volt gazdasági minisztere. A Rheinischer Merkur — Christ und Welt című hetilap legújabb számában Lambs­dorff azt vetette a Reagan­­kormányzat szemére, hogy a „nemzeti megújulás” ürü­gyén beavatkozik szövetsége­seinek belügyeibe, és korlá­tozni akarja azok független­ségét a kereskedelemben, el­sősorban a szocialista orszá­gokkal való érintkezésükben. A nyugatnémet politikus szerint különösen az ad okot az aggodalomra, hogy az Egyesült Államok — Wein­berger hadügyminiszter nyo­mására — saját törvényeinek érvényességét ki akarja ter­jeszteni más államokra is. (MTI) Ott álltam az Akácfa utcai ház udvarán és a kötegekben zuhanó bombákat néztem. Felnőttként néhányszor visz­­sza-visszamentem gyerekko­romnak ebbe az udvarába, az egykor hatalmasoknak tűnő emeletek és falak közé, min­dig megcsodálva: milyen ki­csi itt minden, s mennyire nem parancsolnak tiszteletet a gyermekkorban óriásnak vélt formák és terek. De ak­kor, tízévesen, minden nagy­nak és néha félelmetesnek tűnt. Csak a bombák nem keltettek igazi félelmet, bár nem tudhattam, hogy a kö­zeli fasiszta egység a cél­pont. Az emlékezetben nyo­ma sincs a szorongásnak. Ta­lán inkább az izgatott, mit tudnak a némán aláhulló tárgyak. Azóta jól tudjuk, mit tud­tak azok a hagyományos fegyverek. Embermilliókat fektettek a második világhá­ború sírjaiba. Élő és fájó sebként borítják Európa tes­tét ezek a sírok. Kikerülhet­jük őket, ha hagyja a lelki­ismeretünk, de minduntalan és mindenütt összetalálko­zunk velük, ha nem akarunk menekülni a gyászos emlé­kek elől. Azok a kis bombák, ame­lyekkel a gyermeki képze­let még eljátszadozni is ké­pes volt, mindent tudtak, ami az élet kioltásához ele­gendő. Csak egyet nem: meg­keresni téged akkor is, ha messze vagy, utolérni védett vackodban is. Én is azért nézhettem a zuhanó bombák parádéját, mert tudtam: az az ötszáz, vagy pár ezer mé­ter távolság megvéd. Meg­védett akkor is, amikor a sarki ház gerince pattant, s szemem láttára omlottak ösz­­sze az emeletek. Csodálatos atomkorsza­kunk újabb és újabb emel­kedői lassan gyermekekké tesznek bennünket. Már-már irigyelnénk azokat, akik csak a hagyományos fegyver fe­nyegetését ismerték, s hajla­mosak volnánk feledni, mi mindent tudtak azok a bom­bák is. Egy fél világot ker­gettek kétségbeesésbe és pusztulásba. Nem tudunk ma sokkal többet az új bombákról, mint hajdanán a gyermek a má­sodik világháború pusztító csodáiról. Követni sem va­gyunk már képesek a rom­bolás arzenáljának eszeve­szett növekedését. S felfogni ki tudná, mit jelent az, hogy ma egyetlen bombába zárva ott van a második világhá­ború hatalmas pusztító erejé­nek nagy része?! Csak egyet tudunk ponto­san. Hogy többé nem véd meg a távolság, mert ha ki­oldják a bombát, nincs tá­volság többé. A bomba utol­ér. Hiába oldják ki északon, csak órák vagy napok kér­dése, hogy megtaláljon dé­len, s nem menekülhetsz elő­le sehol, mert egy a Föld, s immár közös a veszély is, amivel valamennyien szem­benézünk. Újabb és újabb tudomá­nyos elméletek születnek ar­ról, mivel kell fizetnie a ci­vilizációnak azért, ha az em­ber megnyomja a gombot. "Az Afrikát is sötétbe burkoló jégkorszak perspektívája még nem is a legdermesz­­tőbb a felvázolt következ­mények közül. És mégis azt látjuk: a pusztítás gombján tartja az ember a kezét, miközben a tudomány és technika min­den vívmányát segítségül hívja ahhoz, hogy a gomb­nyomásra elszabaduló ener­gia minél többre legyen ké­pes. Az amerikai nép jól tud­ja, kinek a keze van az indí­tógombon — mondotta a na­pokban a demokraták elnök­jelöltje, az elnök fegyverke­zési politikáját bírálva. Az elnök viszont chicagói beszé­dében egyszerűen szamarak­nak nevezte a nukleáris fegyverek befagyasztásának híveit. Mi pedig, a szamaraknak tituláltak, nem csökkenő ér­tetlenséggel próbáljuk meg­emészteni az újabb fegyver­csodákba vetett amerikai re­ményekről szóló híreket. Már folyik a műholdelhárító fegy­verrendszer kifejlesztése, őszre tervezik a Föld körüli pályán haladó célpontokkal folytatandó kísérletek meg­kezdését, 1987-re a fegyver rendszerbe állítását. S, aki a csillagokról a Földre tekint, az sem nyugodhat meg. A világűrben végrehajtandó aktív hadműveletek irányítá­sára nagy földi létesítménye­ket építenek az Egyesült Ál­lamokban. Colorado Springs közelébe a katonai űrrend­szerek, a Cheyenne-hegység­­be űrberendezések elfogását vezérlő harcászati irányító­központot terveznek. Még fel sem ocsúdtunk az eurorakéták telepítése utáni sokkból, s az Európának szánt ötletek sorában már megjelent annak a robbanó­övezetnek a terve, amelyet a Pentagon az NSZK-nak a szocialista országokkal közös határai mentén tartana el­képzelhetőnek. Állítólag a terv már konkrét javaslat formáját öltötte. Csöveket helyeznének el a földben, és válsághelyzetben folyékony robbanóanyaggal töltenék fel azokat. Ne higgye senki, hogy egy abszurd elképzelés kivitelez­hetetlen papírötletéről van csupán szó. Washingtonban megerősítették, hogy a be­rendezések nemcsak papírom, léteznek, azokat dél-koreai terepen már ki is próbálták, sőt az új fegyvert a partne­reknek be is mutatták. A nyugatnémet hadsereg pedig hozzálátott a nitrometán ne­vű folyékony robbanóanyag­gal folytatott kísérletekhez. Elég szép számban va­gyunk olyanok itt a szocia­lista világban, a háború ál­dozatait sohasem feledő, a béke fenntartásáért annyit áldozó Szovjetunióban, s nö­vekvő számban Nyugaton is, akik nem hisznek többé a fegyverek mindenhatóságá­ban. Akik nem hiszik, hogy a fegyverkezésbe való mene­külés útján eltávolodhatunk a ránk leselkedő veszélyek­től. Ezen az úton csak vissza­felé lehet lépni. A világ 1939. szeptember elsejétől 1945. szeptember másodikéig soha nem hitt szenvedések kálváriáját jár­ta be. A fasiszták által a Westerplattén leadott első lö­vésektől a japán kapitulá­cióig eltelt hat esztendő né­pek és nemzetek történelmé­be írt kitéphetetlen lapokat. Pedig csak hat év volt... A tudósok most egymásra licitálva bizonygatják, hogy nincs olyan atomháború, amely ne produkálna a má­sodik világháborús borzal­makat is felülmúló tragédiá­kat — nem hat év, hanem hat hét, hat nap, hat óra, hat perc vagy éppen hat má­sodperc alatt. Ezekre a pil­lanatokra aligha emlékezhet­ne vissza az utókor. Ezért kell belelapoznunk a múlt krónikájába, hogy ne csak az emlék szorítsa össze a lel­künket, de megcsapjon a fe­lelősség érzése is. Barabás Péter EMM ÉS FELELŐSSÉG SZOMBAT, 1984. SZEPTEMBER 1. NÉPSZAVA Gromiko a szovjet-japán kapcsolatokról Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter ismét megerő­sítette, hogy a Szovjetunió kész gyakorlati lépéseket ten­ni Japánhoz fűződő kapcso­latainak megjavítása érdeké­ben, ha hasonló szándékkal találkozik japán részről is. Az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese pénteken Moszkvában fogad­ta Szakuraucsi Josiót, a kor­mányzó japán Liberális De­mokrata Párt vezető politi­kusát, a japán parlament Ja­pán—Szovjet Baráti Társasá­gának elnökét. Szakuraucsi Josió a talál­kozón kifejtette, hogy az ál­tala vezetett baráti társaság a japán—szovjet kapcsolatok fejlesztésének elősegítésében, a két ország közötti párbe­széd fenntartásában látja célját. Válaszában Andrej Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió híve a párbe­szédnek, de csak abban az esetben, ha az elmélyíti a kölcsönös megértést és ösz­tönzi a kétoldalú kapcsolatok fejlődését. A találkozón Gromiko fel­hívta tárgyalópartnere fi­gyelmét azokra a szovjet—ja­pán kapcsolatok megjavítá­sa érdekében tett javaslatok­ra, amelyeket a közelmúltban Konsztantyin Csernyenko terjesztett elő Tokióban kia­dott könyve előszavában. A Szovjetunióban ugyanis úgy vélik, hogy a két ország jó­szomszédi kapcsolatai létfon­tosságú érdekét jelentik a szovjet és a japán népnek, és szükség van azokra az egyetemes és ázsiai béke megóvásához is. A szovjet külügyminiszter ugyanakkor felhívta rá vendége figyel­mét, hogy az utóbbi időszak tényei a japán militarizmus szellemének újjáéledéséről, a más országokkal szembeni te­rületi követelések felújításá­ról tanúskodnak. Japán egy­re nagyobb mértékben kap­csolódik be azoknak az ame­rikai imperialista terveknek a megvalósításába, amelyek célja a fegyverkezési hajsza erősítése, a nemzetközi hely­zet élezése. Genfi értekezlet A genfi Nemzetek Palotájá­ban pénteken befejezte mun­káját a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka. A záróülé­sen felszólaló Viktor Iszrael­­jan, a szovjet küldöttség ve­zetője kijelentette: e fórum idei munkájának eredményei nem adnak okot elégedett­ségre, több fontos, időszerű kérdésben egy helyben to­pognak a tárgyalások, né­hány kérdésben még vissza­lépés is történt. Az eredménytelenségek okairól szólva Iszraelian em­lékeztetett: az Egyesült Ál­lamokból és szövetségeseiből hiányzik a politikai akarat, „­hogy tárgyalni lehessen az atomháború veszélyének el­hárításával és a leszereléssel kapcsolatos kulcsfontosságú kérdésekről. (TASZSZ) Felülvizsgálat Október 1-én felülvizsgálati tárgyalást tartanak a bizo­­nyítatlan vádak alapján el­ítélt amerikai indián vezető, Leonard Peltierre ügyében, akinek elítélése széles körű nemzetközi tiltakozást vál­tott ki. (MTI) Brit sztrájkok Az SZVSZ nyilatkozata A kelet-angliai Felix­stowe-Joan, amely az ország legjelentőse­bb konténerhajó­kat fogadó kikötője,,­­és Do­verben, a La Manche csator­na legfontosabb brit komp­kikötőjében úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a szénbányászok sztrájkját támogató munkabeszüntetés­hez. A Szakszervezeti Világ­szövetség Prágában kiadott nyilatkozatában méltatta a brit szénbányászok immár hatodik hónapja tartó sztrájkharcának jelentősé­gét. A brit bányászok har­ca szorosan összefügg azzal a küzdelemmel, melyet a többi nyugat-európai ország dolgozói vívnak — hangsú­lyozza a nyilatkozat. (Reuter, TASZSZ) Shultz-interjú a szovjet-amerikai űrfegyverkezési tárgyalásokról George Shultz amerikai kül­ügyminiszter csekély esélyt jósolt az esetleges szovjet­­amerikai tárgyalásoknak az űrfegyverkezésről. A kül­ügyminiszter az AP ameri­kai hírügynökségnek nyilat­kozott. A hírügynökség szerint George Schultz első ízben cél­zott rá, hogy a tárgyalásokra valószínűleg nem fog sor ke­rülni. A világűr militarizálásá­­nak megakadályozásával fog­lalkozó célirányos, tisztessé­ges tárgyalásokra a Szovjet­unió tett javaslatot: indít­ványa szerint a megbeszélé­sek szeptember 18-án Bécs­­ben kezdődhettek volna meg. Az amerikai külügymi­niszter hírügynökségi inter­jújában — a korábbi ameri­kai érvelésnek megfelelően — azt mondta, hogy az Egye­sült Államok igennel vála­szolt a szovjet javaslatra és Washington véleménye az­óta sem változott. Kijelenté­sével nyilvánvalóan a szov­jet félre kívánta hárítani a felelősséget a megbeszélések elmaradásáért. Schultz jelezte azt is, hogy lehetőség szerint találkozni szeretne Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel New Yorkban, az ENSZ-köz­­gyűlés soron következő ülés­szaka idején. Ami a bécsi tárgyalásokat illeti, ismeretes, hogy a megbeszélések megkezdésé­nek kilátásait az amerikai magatartás oszlatta szét. A Reagan-kormányzat a tár­gyalások napirendjére igyek­szik ráerőltetni más fegyver­zetkorlátozási kérdéseket is, miközben a Szovjetunió vi­lágosan körülhatárolt napi­renddel állt elő, nevezetesen azzal, hogy konkrétan és ki­zárólag az űrfegyverek — a műholdromboló és rakétael­hárító eszközök —­­ügyéről tárgyaljanak. A külügymi­niszter által is követett ame­rikai stratégia célja moszk­vai megítélés szerint volta­képpen az, hogy a Washing­ton hibájából megszakadt genfi rakétatárgyalások té­máit a bécsi megbeszélések napirendjébe visszacsem­pészve, az Egyesült Államok tovább folytathassa obstruk­­cióját, s ezzel nukleáris esz­közeinek telepítését Nyugat- Európa területén. (MTI, AP) Katonai műholdat állított pályára a Discovery A Discovery nevű amerikai űrrepülőgép második napját kezdte meg pénteken. A hattagú személyzet, amelynek tagjai között van a második amerikai űrhajós­nő, Judith Resnik is, még a rajt után sikeresen útnak indított egy kereskedelmi cé­lokat szolgáló távközlési mesterséges holdat. Reagan elnök, aki nem sokkal ezt követően látogatást tett a Washington közelében levő Goddard űrhajózási köz­pontban, az ott elmondott beszédében elsősorban az űrhajózás eredményeinek ke­reskedelmi hasznosítását pro­pagálta. Egyébként pénteken az űr­repülőgép személyzete egy katonai rendeltetésű mester­séges holdat bocsátott útjá­ra. A hold az amerikai ha­ditengerészet hírközlési cél­jaira szolgál, a világ külön­böző pontjain levő katonai egységek közötti összekötte­tést biztosítja. (MTI) Nemzetközi hírek­ ­ Moszkvában pénteken hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége Igor Jurjevics Andropovot a Szovjetunió athéni nagyköve­tévé nevezte ki. A 43 éves Igor Andropov 1981 óta főta­nácsadóként dolgozott a Szovjetunió külügyminiszté­riumának külpolitikai terve­zőosztályán. # Gdanskban pénteken megemlékeztek a lengyel kormány és a gdanski Lenin hajógyár üzemközi sztrájkbi­zottságának képviselői által négy évvel ezelőtt aláírt gdanski megállapodásról. # Ismét Reagan elnököt támogatja a legnagyobb ame­rikai szakszervezet, az 1,9 millió tagot számláló, az AFLACI­O-tól független Szállítómunkások Szakszer­vezete . Az afganisztáni problé­ma megoldásáról Afganisztán és Pakisztán között az ENSZ főtitkárhelyettesének közve­títésével folyó tárgyalások következő, negyedik forduló­ját a jövő februárban ismét Genfben tartják meg. # Kozmosz—1591 jelzéssel a Szovjetunióban újabb mű­holdat bocsátottak fel. # Az Egyesült Államok a föld felszíne alatt újabb kí­sérleti robbantást hajtott végre a nevadai sivatagban.

Next