Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)

1984-09-29 / 229. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ szombat, 1984. szeptember 29. ■ 112. évfolyam, 229. szám ■ ara­­.ho forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Fegyvereink Ma már emlék, holnap pedig a történészek tanulmányai­ba kívánkozó tény és adat. Értekezletre várva ültünk a teremben, hétköznapi, halk beszélgetésekkel múlatva az időt, amikor valaki be­lépett az ajtón és azt mondta: Genfben megszakadtak a tárgyalások. Csend lett, és az volt az a pillanat, amelyben összesűrűsödött minden félelem és aggodalom, amely előtte csak megérintett, akár régi háborúkat idéztek föl előttem könyvek lapjai, akár mai szörnyűségeket a tele­vízió híradójának tudósításai. Az volt az a pillanat, amelyben a telepítendő rakéták fenyegetésének árnyéká­ban bénán és tehetetlenül vergődött a gondolat, mert nem lehet semmi sem értelmetlenebb, mint a háború, és nem lehet semmi sem rettentőbb, mint az a fegyver, amely ma már földrészeket képes kitörölni a világból. És nem lehet embertelenebb semmi emberi szándék, mint az, amelyik a rakéták árnyékával, a pusztítás őrjítő víziójának felidézésével akarja önös céljait ráerőltetni a világra És nem lehet emberibb semmi emberi szándék, mint az, amelyik képes ellenszegülni a fenyegetésnek, képes eloszlatni a pusztulás vízióját, még akkor is, ha ezt szintén fegyverrel a kézben teheti csak. Mert igaz, hogy egyforma árnyékot vet minden pusztító eszköz, és igaz, hogy a maiak árnyéka még sötétebb, még rettentőbb, mint a tegnapi tankoké, vagy a tegnapelőtti kardoké volt, de a történelem elfelejthetetlen tanulsága, hogy amíg fegyverekkel kényszerítenek rabságba, hajtanak zsarnoki hatalom alá népeket, nemzeteket, addig a szabadság is csak a fegyverek által védhető meg. S ezért ma sem mi­nősíti más a fegyvert, mint a fegyvert tartó kéz, éppen úgy, mint a történelem során bármikor. Mint ahogy nem volt mindegy, ki fogja a fegyvert, s miért Dózsa seregében 1514-ben, Rákóczi zászlaja alatt 1703-ban, a honvédseregben 1848—49-ben, Salgótarjánnál vagy a Tisza vonalánál 1919-ben, s a partizánok között a második világháborúban. S a történelmi tanúságtételek sorából különösen kiemelkedik 1848. szeptember 29-e, a pákozdi csata, amikor a honvédsereg a népi felkelőkkel együtt futamította meg a horvát bán túlerőben levő ha­dait. A pákozdi csata és vele együtt az 1848—49-es sza­badságharc kettős történelmi példát mutatott fel. A leg­fontosabbat, az alapvetőt: csak a népért, a néppel együtt vívható ki a függetlenség, a szabadság. S a ma még talán kevésbé közismertet, hogy csak az a harc hozhat sikert, amelyre tudatosan, mint tették azt a honvédsereg vezetői, a cél értelmében fel is készülnek. Mert bármennyire igaz is, hogy a mai nap, a fegyveres erők napján, az ünnep hangulatában sem tudjuk feledni azt, hogy soha nem látott pusztító eszközök fenyegetett­ségében él a világ, nem feledhetjük azt sem, hogy ebben az országban, mint ahogy a világnak ezen a felén, a fegy­ver annak a kezében van — legyen éppen honvéd, határ­őr, rendőr, vagy munkásőr —, aki — ugyancsak a törté­nelem tanúsága szerint — soha nem hódított, aki soha nem indított háborút, soha nem törekedett másokat meg­fosztani függetlenségétől, de aki mindig képes volt a leg­nagyobb és legtragikusabb áldozatok árán is harcolni a szabadságért, a haza függetlenségéért, a békéért. A nép kezében. Azéban, aki Dózsa parasztjait, Rákóczi kurucait, Kossuth honvédeit, a Tanácsköztársaság vöröskatonáit és a második világháború partizánjait tekinti, s tekintheti joggal elődjének. S aki csak egyféle jövőt tud elképzelni magának. Azt, amelyben nem a fegyvereké, nem a fegy­­verkezésé a döntő szó. Szalay Antal Losonczi Pál és Rudolf Kirchschläger találkozója Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi elnöke október 2-án nem hivatalos, baráti határ menti találkozót tart. Lázár György fogadta Gerhard Schürert Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke pénteken hiva­talában fogadta Gerhard Schürert, az NDK miniszter­elnök-helyettesét, az Állami Terrvbizottság elnökét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Fa­luvégi Lajos miniszterelnök­helyettes, az Országos Terv­hivatal elnöke, és jelen volt Siegfried Körner, az NDK budapesti nagykövetéségének ideiglenes ügyvivője is. (MTI) Megkezdődött a múzeumi és műemléki hónap A múzeumi és műemléki hónapot, amelynek kereté­ben megemlékeznek Györffy István, a nagy néprajztudós születésének századik évfor­dulójáról is, pénteken nyi­tották meg a magyar nép­élet tudós kutatójának szü­lőhelyén, Karcagon, a róla elnevezett múzeum előtti té­ren. A megnyitóünnepségen Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet. Az ünnepségen Köpeczi Béla leleplezte Győrffy Ist­ván életnagyságú bronz­szobrát, Győrfi Sándor kar­cagi szobrászművész alkotá­sát, s átadta a település egyik legrégibb népi műem­lék épületében berendezett tájházat. Andrej Gromiko és Ronald Reagan megbeszélése a Fehér Házban Andrej Gromiko, a Szovjet­unió első miniszterelnök­helyettese és külügyminisz­tere pénteken délelőtt Wa­shingtonban tárgyalt Ronald Reagan amerikai elnökkel. A tárgyalásokon szovjet részről jelen volt Georgij Kornyijenko, a külügymi­niszter első helyettese és Anatolij Dobrinyin, wa­shingtoni szovjet nagykövet amerikai részről pedig George Bush alelnök, George Shultz külügyminiszter, Ro­bert McFarlane, nemzetbiz­tonsági tanácsadó, Arthur Hartmann, moszkvai nagy­követ és Jack Matlock, a nemzetbiztonsági tanács szovjet szakértője. Reagan és Gromiko el­mondották a találkozó ele­jén jelen levő újságírók kérdéseire, hogy bizonyos reménnyel néznek a megbe­szélés elé. „Én mindig re­ménykedem” — mondotta Gromiko. Sem Gromiko, sem Rea­gan nem volt hajlandó nyi­latkozni arról, hogy mit vár­nak a tárgyalástól, azonban leszögezték: bizakodóan néz­nek a megbeszélés elé. Megkezdődött a csapatkivonás Csádból A terveknek megfelelően folyik a francia és a líbiai csapatok kivonása Csádból — közölte mindkét fél csü­törtökön New Yorkban, , mi­után az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő fran­cia és líbiai külügyminiszter megbeszélést tartott egymás­sal. Október 18-ra összehívták az országgyűlést Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Alkotmány 22. paragrafusának (2) bekez­dése alapján az országgyűlést október 18-án, 10 órára összehívta. A Minisztertanács java­solta, hogy az országgyűlés tűzze az ülés­szak napirendjére a tisztességtelen gazdasá­gi tevékenység tilalmáról szóló törvényjavas­latot, valamint a külügyminiszter beszámo­lóját a kormány külpolitikai tevékenységé­ről és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének előterjesztését a tanácstörvény végreh­aj­tás­áról. Az Elnöki Tanács módosította az állami kitüntetésekről szóló 1976. évi 3. számú tör­vényerejű rendeletet. A kitüntetések adomá­nyozásának differenciáltabb lehetősége érde­kében a Magyar Népköztársaság Csillagrend­je és az Április Negyedike Érdemrend kitün­tetéseket alapította. Az új kitüntetések ado­mányozására vonatkozó jogi szabályozás 1985. január 1-én lép hatályba. A testület a továbbiakban tábornokokat nevezett ki, bírákat mentett fel és választott meg. A­ dolgozókat érintő kérdésekről nem döntenek a szak­szer­vezetek nélkül Gáspár Sándor megnyitó beszéde a bizalmi akadémián Péntek délután a SZOT szék­házában megkezdődött a szakszervezeti bizalmi akadé­mia új tanéve. A kétéves tanfolyam 253 résztvevőjét Virizlay Gyula, a SZOT tit­kára köszöntötte, majd Gás­pár Sándor, a SZOT elnöke mondott megnyitó beszédet. — A SZOT elnöksége né­hány éve határozta el a szakszervezeti bizalmi akadé­mia életre hívását. Egy cél vezetett bennünket: aktuális, korszerű ismeretekkel segí­teni a bizalmiak tevékenysé­gét. Ez az egyetlen cél azon­ban több rendeltetést takar — mondotta Gáspár Sándor. — A magyar szakszervezeti mozgalommal szemben je­lentősen növekszik a társa­dalmi követelmény, elsősor­ban az iránt, hogy még az eddiginél is nagyobb hatást gyakoroljon a társadalom fejlődésére. A szakszervezeti munkának mindig megvoltak az állandó és a változó ele­mei. Ez teszi bonyolulttá, de éppen ebben van a nagysze­rűsége is. Régi igazság, hogy aki vál­toztatni akar, annak magá­nak is változnia kell. A szak­­szervezetek változtatni akar­nak sok mindenen, de csak akkor tudnak változtatni, ha maguk is változnak. Figye­lembe kell venniük azt a tár­sadalmi közeget, amelyben dolgoznak, élnek és azokat a társadalmi realitásokat, ame­lyek körülvesznek bennün­ket. A bizalmiaknak nemcsak azt a szűkebb környezetet kell ismerniük, ahol a mun­kájukat végzik, hanem az (Folytatás a 3. oldalon.) A fegyveres erők köszöntése Kitüntetési ünnepség a Parlamentben —­ Losonczi Pál beszéde — Koszorúzás a pákozdi emlékműnél A fegyveres erők napja al­kalmából pénteken a Parla­ment kupolacsarnokában ün­­nepséget rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a Minisztertanács. Az ünnepségen részt vett: Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai; Borbán­­di János, a Minisztertanács elnökhelyettese; Katona Im­re, az Elnöki Tanács titkára; Baranyai Tibor és Varga Péter, a KB osztályvezetői; Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi minisz­ter; Horváth István belügy­miniszter; Borbély Sándor, a munkásőrség országos pa­rancsnoka. Pontosan 12 órakor kürtszó harsant, majd Farkas Mihály vezérőrnagy, Budapest hely­őrségparancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának. Ezután Losonczi Pál ünnepi köszöntőt mon­dott. Elöljáróban az MSZMP Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács, a Miniszterta­nács és hazánk minden ál­lampolgára nevében köszön­tötte a magyar néphadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség tagjait, majd így folytatta: — Szép hagyományunk, hogy szeptember 29-én, az 1848-as pákozdi győztes csata évfordulóján ünnepeljük fegyveres erőinket és fegy­veres testületeinket, kifeje­zésre juttatva népünk bizal­mát és megbecsülését. Tiszte­let és elismerés övezi nép­hadseregünk katonáit, szo­cialista hazánk határainak őrzőit, rendőrségünk egész állományát, munkásőreinket azért a szilárd helytállásért, amellyel nagyszerű hivatá­sukat teljesítik. Függetlensé­günk, biztonságunk, szocia­lista vívmányaink, közren­dünk és közbiztonságunk, a haza, a néphatalom fegyve­res szolgálatával, hűséggel és odaadással teljesítik esküjü­ket. Tisztelettel és nemzeti büszkeséggel gondolunk ma az ünnepi órákban szabad­ságharcos, forradalmár, elő­deinkre, akik történelmünk során önfeláldozóan harcol­tak a magyar nemzet és más népek függetlenségéért, sza­badságáért, a társadalmi fel­­emelkedésért. Losonczi Pál hangsúlyozta: " Pártunk és kormányunk következetes politikájának, dolgozó népünk áldozatválla­lásának eredményeként bát­ran mondhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság jól felkészült, a kor színvonalá­nak és követelményeinek megfelelő, a néppel összefor­rott fegyveres erőkkel ren­delkezik. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagor­szágának fegyveres erőivel megbonthatatlan szövetséget alkotva védik népeink béké­jét, biztonságát, és szolgálják a társadalmi haladás ügyét Pártunk politikájában soha nem választódott el a szocia­lizmus építése és védelme, összekapcsolódó, egységet alkotó feladatot képeznek ma is.­­ Dolgozó népünk azt vár­ja a haza fegyveres védelme­zőitől, hogy miként eddig is tették, úgy a jövőben is es­küjükhöz híven, példamuta­tóan vegyék ki részüket tár­sadalmi, gazdasági céljaink megvalósításából, történelmi jelentőségű vívmányaink vé­delméért vívott küzdelmünk­ből. — Pártunk és kormányunk nagyra értékelt és méltó er­kölcsi elismerésben részesíti fegyveres erőink és testüle­­teink tagjainak helytállását. Ennek kifejezéseként a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tábornokokat neve­zett ki, és olyan személye­ket tüntet ki, akik kima­gasló eredményeket értek el, példamutatóan teljesítették a (Folytatás az 5. oldalon)

Next