Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)
1984-09-29 / 229. szám
Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ szombat, 1984. szeptember 29. ■ 112. évfolyam, 229. szám ■ ara.ho forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Fegyvereink Ma már emlék, holnap pedig a történészek tanulmányaiba kívánkozó tény és adat. Értekezletre várva ültünk a teremben, hétköznapi, halk beszélgetésekkel múlatva az időt, amikor valaki belépett az ajtón és azt mondta: Genfben megszakadtak a tárgyalások. Csend lett, és az volt az a pillanat, amelyben összesűrűsödött minden félelem és aggodalom, amely előtte csak megérintett, akár régi háborúkat idéztek föl előttem könyvek lapjai, akár mai szörnyűségeket a televízió híradójának tudósításai. Az volt az a pillanat, amelyben a telepítendő rakéták fenyegetésének árnyékában bénán és tehetetlenül vergődött a gondolat, mert nem lehet semmi sem értelmetlenebb, mint a háború, és nem lehet semmi sem rettentőbb, mint az a fegyver, amely ma már földrészeket képes kitörölni a világból. És nem lehet embertelenebb semmi emberi szándék, mint az, amelyik a rakéták árnyékával, a pusztítás őrjítő víziójának felidézésével akarja önös céljait ráerőltetni a világra És nem lehet emberibb semmi emberi szándék, mint az, amelyik képes ellenszegülni a fenyegetésnek, képes eloszlatni a pusztulás vízióját, még akkor is, ha ezt szintén fegyverrel a kézben teheti csak. Mert igaz, hogy egyforma árnyékot vet minden pusztító eszköz, és igaz, hogy a maiak árnyéka még sötétebb, még rettentőbb, mint a tegnapi tankoké, vagy a tegnapelőtti kardoké volt, de a történelem elfelejthetetlen tanulsága, hogy amíg fegyverekkel kényszerítenek rabságba, hajtanak zsarnoki hatalom alá népeket, nemzeteket, addig a szabadság is csak a fegyverek által védhető meg. S ezért ma sem minősíti más a fegyvert, mint a fegyvert tartó kéz, éppen úgy, mint a történelem során bármikor. Mint ahogy nem volt mindegy, ki fogja a fegyvert, s miért Dózsa seregében 1514-ben, Rákóczi zászlaja alatt 1703-ban, a honvédseregben 1848—49-ben, Salgótarjánnál vagy a Tisza vonalánál 1919-ben, s a partizánok között a második világháborúban. S a történelmi tanúságtételek sorából különösen kiemelkedik 1848. szeptember 29-e, a pákozdi csata, amikor a honvédsereg a népi felkelőkkel együtt futamította meg a horvát bán túlerőben levő hadait. A pákozdi csata és vele együtt az 1848—49-es szabadságharc kettős történelmi példát mutatott fel. A legfontosabbat, az alapvetőt: csak a népért, a néppel együtt vívható ki a függetlenség, a szabadság. S a ma még talán kevésbé közismertet, hogy csak az a harc hozhat sikert, amelyre tudatosan, mint tették azt a honvédsereg vezetői, a cél értelmében fel is készülnek. Mert bármennyire igaz is, hogy a mai nap, a fegyveres erők napján, az ünnep hangulatában sem tudjuk feledni azt, hogy soha nem látott pusztító eszközök fenyegetettségében él a világ, nem feledhetjük azt sem, hogy ebben az országban, mint ahogy a világnak ezen a felén, a fegyver annak a kezében van — legyen éppen honvéd, határőr, rendőr, vagy munkásőr —, aki — ugyancsak a történelem tanúsága szerint — soha nem hódított, aki soha nem indított háborút, soha nem törekedett másokat megfosztani függetlenségétől, de aki mindig képes volt a legnagyobb és legtragikusabb áldozatok árán is harcolni a szabadságért, a haza függetlenségéért, a békéért. A nép kezében. Azéban, aki Dózsa parasztjait, Rákóczi kurucait, Kossuth honvédeit, a Tanácsköztársaság vöröskatonáit és a második világháború partizánjait tekinti, s tekintheti joggal elődjének. S aki csak egyféle jövőt tud elképzelni magának. Azt, amelyben nem a fegyvereké, nem a fegyverkezésé a döntő szó. Szalay Antal Losonczi Pál és Rudolf Kirchschläger találkozója Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke október 2-án nem hivatalos, baráti határ menti találkozót tart. Lázár György fogadta Gerhard Schürert Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalában fogadta Gerhard Schürert, az NDK miniszterelnök-helyettesét, az Állami Terrvbizottság elnökét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Faluvégi Lajos miniszterelnökhelyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, és jelen volt Siegfried Körner, az NDK budapesti nagykövetéségének ideiglenes ügyvivője is. (MTI) Megkezdődött a múzeumi és műemléki hónap A múzeumi és műemléki hónapot, amelynek keretében megemlékeznek Györffy István, a nagy néprajztudós születésének századik évfordulójáról is, pénteken nyitották meg a magyar népélet tudós kutatójának szülőhelyén, Karcagon, a róla elnevezett múzeum előtti téren. A megnyitóünnepségen Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott beszédet. Az ünnepségen Köpeczi Béla leleplezte Győrffy István életnagyságú bronzszobrát, Győrfi Sándor karcagi szobrászművész alkotását, s átadta a település egyik legrégibb népi műemlék épületében berendezett tájházat. Andrej Gromiko és Ronald Reagan megbeszélése a Fehér Házban Andrej Gromiko, a Szovjetunió első miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere pénteken délelőtt Washingtonban tárgyalt Ronald Reagan amerikai elnökkel. A tárgyalásokon szovjet részről jelen volt Georgij Kornyijenko, a külügyminiszter első helyettese és Anatolij Dobrinyin, washingtoni szovjet nagykövet amerikai részről pedig George Bush alelnök, George Shultz külügyminiszter, Robert McFarlane, nemzetbiztonsági tanácsadó, Arthur Hartmann, moszkvai nagykövet és Jack Matlock, a nemzetbiztonsági tanács szovjet szakértője. Reagan és Gromiko elmondották a találkozó elején jelen levő újságírók kérdéseire, hogy bizonyos reménnyel néznek a megbeszélés elé. „Én mindig reménykedem” — mondotta Gromiko. Sem Gromiko, sem Reagan nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy mit várnak a tárgyalástól, azonban leszögezték: bizakodóan néznek a megbeszélés elé. Megkezdődött a csapatkivonás Csádból A terveknek megfelelően folyik a francia és a líbiai csapatok kivonása Csádból — közölte mindkét fél csütörtökön New Yorkban, , miután az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő francia és líbiai külügyminiszter megbeszélést tartott egymással. Október 18-ra összehívták az országgyűlést Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést október 18-án, 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolta, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényjavaslatot, valamint a külügyminiszter beszámolóját a kormány külpolitikai tevékenységéről és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének előterjesztését a tanácstörvény végrehajtásáról. Az Elnöki Tanács módosította az állami kitüntetésekről szóló 1976. évi 3. számú törvényerejű rendeletet. A kitüntetések adományozásának differenciáltabb lehetősége érdekében a Magyar Népköztársaság Csillagrendje és az Április Negyedike Érdemrend kitüntetéseket alapította. Az új kitüntetések adományozására vonatkozó jogi szabályozás 1985. január 1-én lép hatályba. A testület a továbbiakban tábornokokat nevezett ki, bírákat mentett fel és választott meg. A dolgozókat érintő kérdésekről nem döntenek a szakszervezetek nélkül Gáspár Sándor megnyitó beszéde a bizalmi akadémián Péntek délután a SZOT székházában megkezdődött a szakszervezeti bizalmi akadémia új tanéve. A kétéves tanfolyam 253 résztvevőjét Virizlay Gyula, a SZOT titkára köszöntötte, majd Gáspár Sándor, a SZOT elnöke mondott megnyitó beszédet. — A SZOT elnöksége néhány éve határozta el a szakszervezeti bizalmi akadémia életre hívását. Egy cél vezetett bennünket: aktuális, korszerű ismeretekkel segíteni a bizalmiak tevékenységét. Ez az egyetlen cél azonban több rendeltetést takar — mondotta Gáspár Sándor. — A magyar szakszervezeti mozgalommal szemben jelentősen növekszik a társadalmi követelmény, elsősorban az iránt, hogy még az eddiginél is nagyobb hatást gyakoroljon a társadalom fejlődésére. A szakszervezeti munkának mindig megvoltak az állandó és a változó elemei. Ez teszi bonyolulttá, de éppen ebben van a nagyszerűsége is. Régi igazság, hogy aki változtatni akar, annak magának is változnia kell. A szakszervezetek változtatni akarnak sok mindenen, de csak akkor tudnak változtatni, ha maguk is változnak. Figyelembe kell venniük azt a társadalmi közeget, amelyben dolgoznak, élnek és azokat a társadalmi realitásokat, amelyek körülvesznek bennünket. A bizalmiaknak nemcsak azt a szűkebb környezetet kell ismerniük, ahol a munkájukat végzik, hanem az (Folytatás a 3. oldalon.) A fegyveres erők köszöntése Kitüntetési ünnepség a Parlamentben — Losonczi Pál beszéde — Koszorúzás a pákozdi emlékműnél A fegyveres erők napja alkalmából pénteken a Parlament kupolacsarnokában ünnepséget rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács. Az ünnepségen részt vett: Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese; Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára; Baranyai Tibor és Varga Péter, a KB osztályvezetői; Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter; Horváth István belügyminiszter; Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka. Pontosan 12 órakor kürtszó harsant, majd Farkas Mihály vezérőrnagy, Budapest helyőrségparancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának. Ezután Losonczi Pál ünnepi köszöntőt mondott. Elöljáróban az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és hazánk minden állampolgára nevében köszöntötte a magyar néphadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség tagjait, majd így folytatta: — Szép hagyományunk, hogy szeptember 29-én, az 1848-as pákozdi győztes csata évfordulóján ünnepeljük fegyveres erőinket és fegyveres testületeinket, kifejezésre juttatva népünk bizalmát és megbecsülését. Tisztelet és elismerés övezi néphadseregünk katonáit, szocialista hazánk határainak őrzőit, rendőrségünk egész állományát, munkásőreinket azért a szilárd helytállásért, amellyel nagyszerű hivatásukat teljesítik. Függetlenségünk, biztonságunk, szocialista vívmányaink, közrendünk és közbiztonságunk, a haza, a néphatalom fegyveres szolgálatával, hűséggel és odaadással teljesítik esküjüket. Tisztelettel és nemzeti büszkeséggel gondolunk ma az ünnepi órákban szabadságharcos, forradalmár, elődeinkre, akik történelmünk során önfeláldozóan harcoltak a magyar nemzet és más népek függetlenségéért, szabadságáért, a társadalmi felemelkedésért. Losonczi Pál hangsúlyozta: " Pártunk és kormányunk következetes politikájának, dolgozó népünk áldozatvállalásának eredményeként bátran mondhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság jól felkészült, a kor színvonalának és követelményeinek megfelelő, a néppel összeforrott fegyveres erőkkel rendelkezik. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagországának fegyveres erőivel megbonthatatlan szövetséget alkotva védik népeink békéjét, biztonságát, és szolgálják a társadalmi haladás ügyét Pártunk politikájában soha nem választódott el a szocializmus építése és védelme, összekapcsolódó, egységet alkotó feladatot képeznek ma is. Dolgozó népünk azt várja a haza fegyveres védelmezőitől, hogy miként eddig is tették, úgy a jövőben is esküjükhöz híven, példamutatóan vegyék ki részüket társadalmi, gazdasági céljaink megvalósításából, történelmi jelentőségű vívmányaink védelméért vívott küzdelmünkből. — Pártunk és kormányunk nagyra értékelt és méltó erkölcsi elismerésben részesíti fegyveres erőink és testületeink tagjainak helytállását. Ennek kifejezéseként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tábornokokat nevezett ki, és olyan személyeket tüntet ki, akik kimagasló eredményeket értek el, példamutatóan teljesítették a (Folytatás az 5. oldalon)