Népszava, 1984. október (112. évfolyam, 231–256. sz.)
1984-10-07 / 236. szám
NÉPSZAVA 1984. OKTÓBER 7., VASÁRNAP Egy asszony a Golfból „A Goldberger gyár pénteken ünnepelte alapításának 200. évfordulóját .. Olyan ember tán még sose született, akinek ne lettek volna pillanatai, hogy jó lenne felkerekedni, otthagyni csapot-papot, nem látni többé az unásig ismert arcokat, nem vesződni mindazokkal a bosszúságokkal, amelyek a gyerekkorától a nyugdíj küszöbéig elkísérték. Rácz Lajosné fejében is megfordult már nemegyszer a Goldberger kétszáz éves falai között, ahová süldőlányként — tizennégy évesen — lépett be először, hogy most már nagymamaként számolja a megérdemelt pihenésig hátralevő éveket. Négy évtized — Nagyon várom a nyugdíjat — sóhajt fel. — El sem tudja képzelni, mennyire szeretném megérni. — De hiszen azt mondta, szereti ezt a gyárat. Nem gondolja, hogy hiányozni fog? — Ha majd nagyon hiányzik, bejövök. Körülnézek, és hazamegyek megint. Én tizennégy éves korom óta semmit sem voltam otthon. Hogy így lesz-e, maga sem tudja biztosan. Hisz’ addig még vagy három kemény esztendő hátravan. És sok-sok munka az osztóban, sok hajnali ébredés, hogy bejöjjön abba a gyárba, amiről anynyi jót meg rosszat hordtak már össze az utóbbi csaknem négy évtizedben. És ahol — ha az asszonynevét nem is mindenki tudja — a Stefit bárki könnyen megtalálja. — Csak akkor szoktam arra gondolni, hogy elmegyek, ha nagyon dühös vagyok — mondja. — De még talán ilyenkor sem egészen komolyan. Mi kötötte ennyi időn át a gyárhoz? Biztosan az is, hogy tősgyökeres óbudai munkáscsaládból származik. Hogy most is alig pár percnyire lakik a Golftól. Az ablakából idelátni. — Nekem nincs szakmám — gondolkodik el. — Talán egy másik textilgyárban nem ugyanezt kellene csinálnom? Talán ott milliókat fizetnek? Énszerintem, ha itt nehéz a helyzet, akkor máshol is nehéz. És én szeretem ezt a munkát. Ne kérdezze, mit szeretek benne. Egyszerűen nem tudok rá válaszolni.. De az biztos, hogy változatos, hogy szép dolgokat csinálunk. Meg aztán, itt még a rigolyáimat is ismerik. — Azt mondta, olykor anynyira dühös, hogy tán’ el is menne innen. — Igen. Sokszor összeszólalkozunk ezzel meg azzal. De itt nem azért veszekszenek az emberek, mert egymásra haragszanak. Hanem, mert például nem idejében kapják az árut. Én leginkább akkor gurulok méregbe, ha valamit én nem úgy csináltam volna, ahogy valaki más. Stefi, Rácz Lajosné tehát megmondja a magáét — és marad. Itt kezdte a mintaszobában 1946-ban, ahol akkor háromszáz még igen jó forint volt a fizetése — családok is kerestek ekörül —, aztán átkerült az osztóba, immár óriásinak számító, 642 forintos havi fixért. — Pontosan emlékszem az összegre még ma is — mondja. — Meg arra is, hogy a férfiaknak ugyanezért a munkáért hatszázhetven forintot fizettek. De nehéz volt nagyon. Akkoriban nem úgy volt a tanulóidő, mint manapság. Az emberek féltékenyen őrizték a szakmai fogásokat. Én is eleinte csak ültem, szemben az osztóval, és csak akkor mertem hozzányúlni az anyaghoz, ha ő kiment rágyújtani. Később nagyszerű mestert kapott, s az évek során mindent megtanult, amit itt egy textilmunkásnak tudnia kell. Volt sztahanovista, volt a szakma, majd a könnyűipar kiváló dolgozója, és több mint egy évtizeden át szocialista brigádvezető. Ma csak azért nem az, mert feloszlott a brigád. Elfogytak az emberek. — Én nem értem ezt az egész munkaerőhiányt — fakad ki. — Hát hová lettek az emberek, ha mindenütt kevés van? Azelőtt az osztóba nem is vettek fel senkit a kapuból, ide olyanok kellenek, akik már ismerik, meg tudják fogni az anyagot. Most meg örülünk, ha aki idejön, nem áll tovább két nap után. Önnálló kereső Amikor fiatal volt, nagyon tetszett önmagában az is, hogy dolgoznia kellett. Hogy kislány létére önálló kereső volt. Boldogan vállalta az ötvenes évek hó végi hajráit, az olykor huszonnégy órás műszakokat is. — Akkoriban úgy kellett dolgozni, hogy ne tegyék ki az embert — emlékszik. — De legalább megszoktam, hogy csak jól szabad csinál- Nem dobna el semmiért Az osztóban dolgozik ma is. Meósi örül annak, hogy ma már nem kell annyit emelgetni a nehéz végeket — vannak hozzá gépeik is —, bár itt talán soha nem lehet teljesen kiküszöbölni a cipekedést. — Emelje csak meg ezt! — mutat egy véganyagra. — Ugye, hogy nem könnyű férfinak sem? Valóban nem az. Mint ahogy egyetlen munkafolyamat sem, itt, a Golfban. A kétszáz éves gyárban, ahol azért mégis akadtak, akik egy egész munkás életet el tudtak tölteni. Akik ezt a nehéz kenyeret olykor még szépnek, jóízűnek is találták. És nem dobták volna el semmiért. Franek Tibor „Ne kérdezze, mit szeretek benne... Balogh László felvétele . • ■ ' ", . Nálunk sem lehet állóvíz. A pénteki SZOT-plénum sokrétű vitájában szót kért Szabó Imre, a debreceni IKV szb-titkára is, noha a napirend — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése — nem érinti közvetlenül őket, hiszen a HVDSZ-hez tartozó vállalatok nagy többségében az elkövetkező időkben is az állami irányítás érvényesül. — De azért mi sem maradhatunk állóvízben — jegyzi meg a fiatal szb-titkár, aki korát meghazudtoló módon, 1960 óta dolgozik a legkülönfélébb szakszervezeti tisztségekben. A debreceni vállalat szb-titkárává 1975-ben választották. A szolgáltatás színvonalának emelése, hatékonyabbá tétele érdekében az olyan vállalatoknál is, mint a miénk, szükség van bizonyos belső szervezeti korszerűsítések végrehajtására. Mire gondolok? Úgy hiszem, a régi formában az új követelményeknek ma már egyetlen közszolgáltató vállalat sem tud megfelelni. Nálunk Debrecenben épp befejezéshez közeledik a vállalati szervezet korszerűsítése. Ennek lényege, hogy nagyobb önállóságot kapnak a házkezelőségek, gazdái lesznek a központtól kapott keretnek, tehát a megrendelések, kivitelezések intézéséből kiiktatunk egy sor felesleges láncszemet. Az eddigi gyakorlat szerint — nem kell ecsetelnem — a munkák gyakran elhúzódtak, s tevékenységünk egyszerűen elvesztette szolgáltató jellegét. További debreceni változások: januártól nyereségérdekeltségű egységként működik a vállalat kivitelezői, illetve tmk-részlege. Ugyancsak a szolgáltatás színvonalát növeli a két éve létrehozott gyorsjavító részlegük. Hasznára lesz az IKV tevékenységének továbbá, hogy a házkezelőségek kerületekhez osztva végzik munkájukat. S ha Szabó Imrééknél nem is lesz vállalati tanács a jövőben, azért az sz-titkárnak van véleménye a dologról. Az új típusú irányítást üdvözli és időszerűnek tartja, de van aggodalma is. — Vigyázni kell majd az átfedésekkel. Eddig is az volt a baj, hogy egy-egy téma négy-öt fórumot is megjárt. Az lenne a jó, ha minden testület egyértelműen megfogalmazná a feladatát. Szabó Imre újszerűnek és jónak tartja azt az előterjesztésben megfogalmazott törekvést, miszerint a vállalati felügyelő bizottságokban a szolgáltatást igénybe vevők is képviselve legyenek. — Elsősorban lakóbizottsági elnökökre, tanácstagokra gondolok, hiszen nekik széles rálátása van a területre, ahol tevékenykedünk. Az szb-titkárnak van egy vesszőparipája. Ahol teheti, hangoztatja. A pénteki SZOT-ülésen is. — Nem elég széleskörűek az információk. Már októbert írunk, s még sok helyütt mindig bizonytalanság van az új vállalatirányítási rendszerrel kapcsolatban, pontosabban a hatáskörök, így a szakszervezeti fórumok hatáskörét illetően. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy a felkészülés időszakában, az egységes értelmezés, az együttgondolkodás és cselekvés érdekében, együttes központi szervezésű oktatásban részesüljenek mind a gazdasági vezetők, mint a szakszervezeti tisztségviselők. A kérdésre, hogyan érzi magát e pillanatban egy szbtitkár, Szabó Imre nem a sokaktól megszokott, gondterhelt sóhajjal hanem bizakodóan felel. — Biztos frázisnak hangzik, de változatlanul igaz: ezt a munkát csak szívvel, lélekkel lehet csinálni, érteni kell az emberek nyelvén, mindennapos, személyes kapcsolatot kell kialakítani a tagsággal. A követelmények a szakszervezeti tisztségviselőkkel szemben kétségtelenül egyre nőnek. Éppen ezért az ember nem mondhat le a folyamatos önképzésről, tájékozódásról. Úgy vagyok vele, hogy feladataim ellátásához mind több konzultációra van szükségem a társvállalatok és felsőbb szervek képviselőivel egyaránt. Itt a plénumon a hozzászólók részéről elhangzott olyasmi, hogy a szakszervezet érdeket képviseljen, ne magyarázzon. Én azt mondom, magyarázzon is! Mert az érvelés a jó döntések mellett ugyancsak érdekvédelem. Lehet, hogy egy-egy döntés csak hosszú távon hozza meg a gyümölcsét, de a magyarázat esetleg holnap már késő. H. I. Több embert nyerjünk meg a közművelődésnek Az SZFMH segíti a szakszervezetek nevelő munkáját „Nem biztos, hogy a kultúra meghosszabbítja az emberi életet, de bizonyosan szebbé teszi.” Ez a kijelentés a héten megtartott országos közművelődési tanácskozáson hangzott el. A kétnapos konferencián többen kiemelték, hogy a „hogyan éljünk" kérdés megválaszolásához a kultúra közvetítésével, a műveltség terjesztésével foglalkozó szakemberek, intézmények jóval több segítséget adhatnak, s kell is adniuk, társadalmi méretekben. Vonzóbb programok változatlan áron Szocialista brigádvezetők klubja A Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza népszerűségét bizonyítja, hogy tavaly mintegy 320 ezer látoEzen intézmények közé tartozik a fennállásának 35. évfordulóját jövőre ünneplő Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza, melynek igazgatóhelyettese, Markovits Zsuzsa is részt vett a tanácskozáson. Milyen tapasztalatokat szerzett, s ezeket hogyan lehet hasznosítani az SZFMH sokrétű közművelődési tevékenységében? — kérdeztük tőle. — A tanácskozáson egyértelmű megerősítést és bátorítást kaptunk eddigi munkánk folytatására és tovább— Melyek most a művelődési ház legfontosabb tennivalói? — Mint a tanácskozáson is megfogalmazták: a közoktatás és a közművelődés egymásra építése; a műveltség új értékeinek széles körű megismertetése és terjesztése; a munkahelyi művelődés fejlesztése, szélesítése; a szakszervezeti nevelő munka és az amatőr művészeti mozgalom segítése; végül, de nem utolsósorban a szórakoz fejlesztésére. örülünk annak, hogy a párt- és az állami vezetők, a szakszervezetek és más társadalmi, érdekképviseleti szervezetek is kiemelt feladatnak tartják a kultúra, a közművelődés fejlesztését és támogatását, s a kulturális értékek közvetítésével, terjesztésével foglalkozó szakemberek — mindenekelőtt a népművelők — társadalmi szerepének, megbecsülésének erősítését, munkájuk anyagi és erkölcsi elismerésének javítását. Más, a kikapcsolódás egyre szélesebb körű és változatosabb igényeinek színvonalas kielégítése. Egyik legfontosabb célunk és feladatunk, hogy jobban megismerjük a különböző társadalmi rétegek és korosztályok sajátos és gyorsan változó művelődési és szórakozási igényeit, s minél több embert nyerjünk meg a közművelődésnek, a tartalmas és értelmes közösségi életnek, a kultúra szeretetének. Változatlanul az egyik legfontosabb feladat — az országos közművelődési tanácskozás szellemében — a munkahelyi művelődés támogatása, módszertani segítése. Hiszen társadalmi, gazdasági céljainkat csak a demokrácia továbbfejlesztésével érhetjük el, ennek pedig egyik alapfeltétele az emberek műveltségi szintjének állandó emelése, politikai, szakmai felkészültségének és általános tájékozottságának a szüntelen javítása. S ennek egyik fő területe lehet a munkahely. A munkahelyi közművelődéssel foglalkozó népművelők, szakszervezeti tisztségviselők, szocialista brigádok és amatőr művészi csoportok munkájának segítésére hozták létre az SZFMH-ban azt a stúdiót, amely több mint száz sajtótermék közművelődési információs anyagát tárja fel és teszi hozzáférhetővé az érdeklődőknek, akiknek a renemi a kulturális és szórakoztató programokat, tanfolyamokat, előadásokat illeti: a művelődési ház tovább bővíti a választékot, hogy megfeleljen az újabb és újabb igényeknek. Jó kezdeményedelkezésére áll a stúdió szakkönyvtára, diafilmgyűjteménye, fonotéka- és audiovizuális eszköztára. A munkahelyi közművelődést segíti a házban szervezett szocialista brigádvezetők klubja is. Az országos tanácskozáson is elhangzott, hogy az utóbbi években kissé visszaszorult az amatőr művészeti mozgalom. Az SZFMH vezetői — mint az igazgatóhelyettes elmondta — változatlanul támogatják a mozgalmat, a meglévő csoportokat. Az intézményi amatőr művészeti csoportok mellett segítik a különböző hobbiklubok és munkásművelődési kisközösségek munkáját. Decemberben a ház ad otthont a fővárosi szakszervezeti ifjúsági napok ez évi rendezvényein részt vett legjobb amatőr együttesek, csoportok bemutatkozó műsorának, valamint a szakszervezeti amatőr színjátszók és filmesek seregszemléjének igata (az előző évinél 11 százalékkal több) vett részt a ház által szervezett programokon. Késnek tűnik a vasárnap délelőttönként szervezett családi hétvége, amikor a gyerekek és szüleik együtt szórakozhatnak, játszhatnak — mégpedig változatosan és tartalmasan. Az októberben indult idény programjában szerepel még gyermektáncklub, gyermektáncház, a nagyobbaknak magnósklub, Rocky táncklub és „beatleshely” néven nosztalgiaklub. Vasárnap esténként a Hobo Blues Band várja — beszélgetéssel, filmvetítéssel, koncerttel — a fiatalokat, kedd esténként pedig a magyar tájegységek táncaival, népdalaival ismerkedhetnek meg a Muzsikás klub vendégei. — Nagy figyelmet fordítunk a népművészet, a népi hagyományok ápolására és a modern szórakoztató műfajokra, programokra egyaránt — állítja Markovits Zsuzsa. — Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy a népszerűség kedvéért ne engedjünk a műsorok színvonalából. Ezért válogatunk, s csak az általunk értékesnek tartott programoknak adunk helyet, még ha ez anyagilag nem is mindig a legelőnyösebb. Az SZFMH vezetése úgy döntött, hogy ebben az évadban nem emelik a belépőjegyek árát. Ez azt jelenti, hogy — mivel anyagi lehetőségeik a legjobb esetben nem romlanak — a várható többletköltségeket nem a látogatókra hárítják át, hanem hatékonyabb szervezéssel, vonzóbb programokkal próbálják növelni bevételeiket. Kétségkívül ez a nehezebb, de egyben a szimpatikusabb megoldás. (faggyas) Családi hétvége, gyermeklánciház 9 TELEFONGYÁR FELVESZ nyomtatott huzalozású áramköri lapok gyártásához, valamint alkatrészek galvanizálásához (galvanizálási munkára betanítunk) vegyipari szakmunkást (galvanizálás, maratás), nyomdaipari szakmunkást, (retusálás, szitanyomtatás és fotómásolás), mechanikai műszerészt. Kereseti lehetőség: 3500 Ft-tól 6000 Ft-ig. kazángépészt, kazánkezelőt (nyugdíjasok jelentkezését is várjuk), kompresszorkezelőt Kereseti lehetőség: 4000 Ft-tól 6900 Ft-ig. Jelentkezés: Budapest XIV., Hungária körút 126—132, 1143. Telefon: 634-358, 634-240/400 mellék.