Népszava, 1985. január (113. évfolyam, 1-25. sz.)
1985-01-14 / 10. szám
Halló, itt Benidorm! Alaposan meghajtanak bennünket!’’ 99 Nagy Antal, a válogatott csapatkapitánya a telefonnál A népszerű fürdőhely a téli hónapokban sem kihalt. A spanyol tenger ilyenkor is vonzza az északi turistákat, s az üzletek is nyitva vannak. Erről Nagy Antal, a Benidormban „állomásozó” labdarúgó-válogatott kapitánya informál bennünket. Vasárnapra ugyanis kimenőt kaptak a játékosok, ahogy Mezey György mondotta: szabadfoglalkozás van. — Gondolom, otthon sokan irigyelnek bennünket, hiszen itt 15 fok meleg van, míg a feleségem mínusz 15 fokról beszélt nekem a telefonban — válaszolja Nagy Antal, aki a többiekkel együtt a városban töltötte a pihenőnapot. — De gondoljanak arra is, hogy ez a tizenöt fok az edzéseken olykor harmincfokos meleghez illő verejtékkel jár. Nagyon kemény napok után kaptuk ezt a 24 órás pihenőt ... — Milyen a hangulat, milyen az elhelyezkedés? — A szállodánk kitűnő, a Playa Cala sarkában fekszik, s csodálatos panoráma nyílik a tengerre, a lenyugvó napra. Még uszodánk is van, igaz a szabad ég alatt, de egyelőre elég, ha naponta kétszer tusolunk, s utána ágyba fekszünk. Komoly edzések ezek! 0 Kétkapus mérkőzések voltak az első napokban, az csak nem jelentett különösebb megerőltetést? — A hollandok ellen? ... Köszönöm szépen az ilyen edzőmérkőzéseket. De a napi kétszeri edzések mindenesetre nehezebbek voltak ... 0 Hogyan illeszkednek be a fiatalok a keretbe? — Hegedűsnek csak a munka intenzitása jelent újdonságot, bár a kis Zsinka is megjegyezte már, hogy „ez igen!”. Szóval nincs itt semmi probléma velük. — A játékfelfogás változatlan ? — Igen. A letámadás stílust gyakoroljuk, igyekszünk tovább javítani a védekezés és a támadás közötti összhangot. A pálya talaja — most már a benidormi pályán, kitűnő körülmények között edzünk — kifogástalan. De hát ez az időszak alapozásnak számít, s így alaposan meghajtanak bennünket! A rövid beszélgetés végén a csapatkapitány azzal búcsúzott, hogy a Népszaván keresztül is minden játékos szeretettel üdvözli az otthoniakat! Vándor Kálmán ... és aki itthon maradt — Fizikai fájdalom? — Semmi. — Lelki? —Akad. Andrusch József erőltetetten mosolyog. Külső bokaszallagszakadása, s a november 2-i műtét után hiába gyógyul messeszépen a lába, csak nem lelhet ott Benidormban ... — A kapuvédés a labdarúgásban is egyéni sportág — bizonygatja a Bp. Honvéd cerberusa. — Nem hinném, hogy különösebb kárát látnám, hogy nem a többiekkel együtt készülök. De az meglepett, hogy egy harmadik kapust is elvittek a spanyol túrára... — Visszatérés? — Február elején edzésbe állok, de egyenesen már most is tudok futni, sőt agipsz alatt is mozgattam a lábam, erősítettem a felsőtestemet. — Visszatérés a válogatottba ? — Meg kell küzdenem a harmadik helyért a kapuban! — Egyetért a kapitány döntésével? A válasz több, mint diplomatikus: — Az ősszel nagyon sajnáltam Disztl I Petit. Nem értettem egyet aklubedzőjével, amikor sérüléséből felépülve sem tette vissza a kezdőcsapatba. — A kényszerpihenő — csupa kínlódás? — Minden rosszban van ■valami jó. Ebben például az, hogy több időm marad felkészülni a keddi TF-államvizsgámra. Reggelenként meg rohanok a lapokért, hogy mielőbb megtudjam,mi újság a fiúknál, Spanyolországban. — komlósi — Diákriasztó Agyonbeszélt, de mégis aktuális téma, hogy évről évre csökken a sportesemények látogatottsága. Az okok között gyakran hallani, hogy a megnövekedett szabadidőt mind többen töltik távol a lakhelyüktől, miként azt is, hogy kevés az igazán izglmas, színvonalas rendezvény, nem beszélve a televíziós közvetítések konkurenciájáról ... Az emelkedő jegyárak sem maradhatnak ki a felsorolásból. Bár, ha arra gondolunk, hogy külföldön a hazai árak sokszorosát fizetik esetenként, s akkor tulajdonképpen nem is olyan vészes, bár semmiképp sem kellemes az áremelkedés. Nem mondható ugyanez el a „diák-, nyugdíjas és katonajegyek” árfolyamáról. Napjainkban egy belépőjegy többnyire húsz forintnál kezdődik, de, például, a múlt heti jégkorongtornán bizony egy kerek harmincast kellett a nebulóknak a lapos bukszáikból leszurkolniuk, hogy buzdíthassák kedvenceiket. Ez a tarifa másfél évtizede 3, azaz három forint volt. Ennyiért lehetett, mondjuk, a Népstadionban egy rangadót megtekinteni. Szóval „a fejlődés” elképesztő, pontosabban diákriasztó, különösen akkor, ha arra gondolunk,hogy ennyi idő alatt aligha nőtt a tízszeresére a tanulók zsebpénze! Nem is beszélve arról, hogy akiket ma riasztanak, felriasztanak?) a jegyárak, azok lesznek, (de lesznek-e) a jövő fizető szurkolói... (wágner) K. O. a második félidőben — Nem lesz könnyű dolog, különösen Angyal Éva nélkül — fogadott a Fáy utcai sportcsarnok bejáratánál dr. Kertai Tamás, a Vasas elnöke, majd hozzátette: — Az örökmozgó beállásra óriási szükség lenne a hatalmas termetű bakui védőfal megmozgatása miatt, de majd a viszszavágón ... Ott már játszik a sokszoros válogatottunk, aki döntött: marad a Vasasban, nem igazol át. Az előjelek ezek szerint felemásak voltak: foghíjas volt a sok nagy csatát megért Vasas, ugyanakkor a szovjet bajnokságban jelenlegi 4. helyezett Avtomobiliszt Baku, az IHF Kupa védője ellen biztató volt legalább az említett momentum, már ami a jövő vasárnapi visszavágót illeti. Ezek után a várt szoros küzdelemmel indult a meccs, amelynek tétje a legjobb 4 közé jutás. Negyedóra elteltével 5—5-re állt a találkozó. Gödörné volt az ász, minden lehető helyzetből tüzelt, s rendszerint jól is célzott, neki — no meg a jól védő Rácznak —, köszönhető, hogy a félidő végéig 9—7-es előnyt szerzett a Vasas. — Még mennyi kellene, hogy nyugodtan aludjon? — kérdeztük a szünetben Hikáde Istvánt, a piros-kékek mesterét. — Ennél sokkal több. — Plusz öttel megelégedne? — De jó lenne! Nem is sejthette a kitűnő szakember, hogy lányai 14 és fél perc alatt valóra váltják nyugodt álma biztosítékát... Eleinte (14—11-ig) felváltva estek a gólok, de ekkor sebességet váltott az angyalföldi csapat, Gombai épp olyan szellemesen játszott, mint a teniszkirály Borg, akit sajátos hatpántjával idézett az apró termetű szélső és sikerült 18—11-re elhúzni. A hajrában is főleg a Vasas-játékosok vitték a prímet, a végén csak az volt kérdéses, hogy milyen különbségű lesz a győzelem. Nos, a 23—15 mindenképpen biztató. sp. é A sportág történetében először: vidéki aranyérmes A bajnokok: Téglássy, Raábe és az Engi, Tóth páros Minden jó, ha a vége jó! Bármily izgalmak előzték is meg a műkorcsolyázó országos bajnokságot, végül is a vasárnap négyórás programja, úgy véljük, jelentős állomás a sportág történetében. Még mielőtt a felnőttek mezőnyének értékelésére került a sor, annyit a juniorokról, hogy a mezőny tele van ígéretes tehetségekkel, olyan fiatalokkal, akikre az egyesületeknek, a szövetségnek, a szakembereknek érdemes időt, pénzt, energiát fordítani. A lányoknál (junior) Plaszkó Éva (Spartacus) győzött, míg a második helyezett a dunaújvárosi tornászkislányból műkorcsolyázóvá lett Tatai Henriett lett. A bronzérem a CSMSK versenyzőjéé, Renák Kataliné lett. Érdemes azonban még a negyedik helyezettről is szólni, a székesfehérvári Hujber Anitáról, akinek mozgása, elegáns korcsolyázása kellemes színfoltja volt a juniorok vetélkedésének. A junior fiúknál kimagasló tehetség, Kovács Péter, nemcsak bemutatott programja, ugrásai ragadtatták magukkal a nézőket, hanem varázslatos egyénisége is. A junior jégtáncosoknál a Kerekes—Szentpéteri pár nyert aranyérmet, a Száraz— Partos, Lengyel—Kolecsánszki duó előtt. A felnőttek talán csak néhány évvel idősebbek a junioroknál, gyakorlataik azonban jóval érettebbek voltak. A lányoknál ezen a napon senki sem tudott igazán vetélkedni Téglássy Tamarával (Spartacus). Sinte hibátlan kűrt futott és jól sikerültek a triplái is. A második helyen Szalay Judit (Spartacus), míg a harmadik helyen a szabadkorcsolyázásban szép lendülettel, de ugrásaival sokat rontó Baráth Rita végzett. A nagy meglepetés a férfiaknál született, Raábe Imre (Dunaújváros) a sportág történetében először lett vidéki bajnok, hibátlan gyakorlatával megelőzte Száraz Andrást, aki három tripla ugrásában is bukott. A harmadik helyen Bánhidi (Spartacus) ígéretes, szép kűrt mutatott be. A női bajnok, Téglássy Tamara érthetően boldog volt a győzelem után. — Sikerült a tripla Rittbergerem. Pedig csak négy napja építettem be a kűrbe. Tudom, a lendületemen még kell javítani, de az is menni fog. Raábe Imre, a dunaújvárosiak bajnoka arról beszélt, hogy végre sikerével edzőjének, Sziebold Zsuzsának örömet tudott szerezni. „ Tavalys egyetlen tizeddel maradtam elaz aranyéremtől. Bíztam abban, ha most sikerül hibátlan gyakorlatot bemutatni, nyerhetek. Már csak azért is fontos volt számomra, mert a Jégsport Szövetség elnökétől hallottam, hogy aki a magyar bajnokságot nyeri, az utazik a göteborgi EB-re. A jégtáncban valójában a papírforma érvényesült. Az Engi—Tóth kettős igazán Európa-bajnoki szintű gyakorlattal győzött a Vertán—Demeter és a Gack testvérek előtt. S a pontozók? Ezúttal döntésük igazságosságát senki sem vitatta. Még a vseztesek sem! Szóval, más, szebb volt ez a bajnokság, mint a tavalyi. S hozzátehetném: csak így tovább. (lepies) Lendület, ügyesség, szépség ... Bajnokok a jégen: Raábe, az Engi, Tóth pár és Téglássy Kiss Árpád felvételei Király Kupa teniszezőknek A cél: a második vonal Mától ismét nemzetközi sportesemény színhelye a magyar főváros. A Vasas Folyondár utcai teniszcsarnoka a Király Kupa III. osztályának ad otthont, ami azt jelenti, hogy a közönség a mi fiataljaink mellett Spanyolország, Monaco (idáig kék csoport elnevezéssel), Belgium, Dánia és Norvégia (sárga csoport) teniszezőit láthatja ezen a héten. Az első vendégek, a spanyolok, már szombaton megérkeztek, s a magyar csapattal mérkőznek ma 15.30 órai kezdettel. Machán Róbert, a megbízott szövetségi kapitány, nem sokáig tétovázott az összeállítással. Miután Taróczyra nem számíthatott, a sokszoros bajnok Kiss Sándor pedig még nem gyógyult fel térdműtétjéből, a választás Csépaira és Gutira esett, ők ketten — egy tapasztalt idősebb és egy ígéretes fiatal — képviselik párosban is a színeinket. A spanyolok összeállítása még nem ismeretes, mert egyik játékosuk, Rodriguez Arasay vasánap még a Kanári-szigeteken döntőt játszott, s így Budapesre érkezésének időpontja kérdéses. A Király Kupa múltja sok szép magyar sikert ismer. A téli fedettpályás tornát a második világháború után, 1952- ben újították fel, majd 1975- ben módosították. A magyar teniszsport 1969-ben kapcsolódott be a kupaküzdelmekbe, s versenyzőink azóta 80 mérkőzésen léptek pályára. Csapatunk 1976-ban elnyerte a Király Kupát, de 1981-ben kiszorult az I. osztályból, majd tavaly a második vonalból is. A mostani cél: visszajutni a II. osztályba! (v.) * New Yorkban, a Mesterek Tornája teniszviadal elődöntői során McEnroe alig egy óra leforgása alatt, meglepően simán (6—1, 6—1) nyert Wilander ellen, a másik ágon viszont háromórás csatában bizonyult jobbnak Lendl Connorsnál (7—5, 6—7, 7—5). A döntőben tehát McEnroe visszavághat Lendlnek a tavaly nyáron Párizsban elszenvedett emlékezetes vereségért. A párosban nem sikerült a folytatás a Taróczyékat kiverő csehszlovák Smid—Sloil kettősnek, két játszmában simán kikaptak a favorit McEnroe, Fleming pártól. Sífutás+ tájfutás,sítájfutás Sportházasságot nemcsak sportolók, hanem sportágak is köthetnek. Jó példa erre a sífutás és a tájfutás frigye. A boldogító igen kimondására öt évvel ezelőtt került sor. E fiatal házasság áldásos gyümölcse a sítájfutás. Vasárnap délelőtt a sajátos domborzatú, hópaplanba bújt csillebérci erdő hangulatos színhelye volt a sítájfutók randevújának. A tájékozódási futók alkották a többséget, akik kitűnő kiegészítő sportnak tartják a síelést. Könnyebbség csak annyi, hogy itt kevesebb az ellenőrzési pont. Ez főleg a jó síelőknek kedvez, akik a lankás útról letérve, a meredek szakaszokon levágják a kanyarokat. — Remek sportág a sítájfutás — lelkesedik a rajtnál Deseő László egykori tájfutó bajnok. — Nagy kár, hogy nálunk csak ritkán rendeznek versenyeket, országos bajnokságot pedig sohasem. Magyar versenyzők úgy indulnak a világbajnokságon, hogy itthon csak edzéseket tartanak. Kislánya, a tizenkét éves Orsolya is elkísérte a papát. — Négyévesen tanultam meg sietni és három éve vagyok tájfutó — meséli lelkesen, és jogos büszkeséggel még elmondja, hogy a tizenhét évesek csoportjában indul. Sípjel szólítja a kislányt rajthoz. Átveszi a térképet, rápillant és máris tovasiklik az erdőben. Az erdőben sétálók között ott láttuk Monspart Saroltát is, korábbi tájékozódási futóbajnoknőinket, aki minden lehetőséget megragad ■ arra, hogy a természet szépségeit és a szórakoztató egészségvédelmet népszerűsítse. — Ha az emberek tudnák, hogy egy ilyen, bizony eléggé csípős séta az erdőben mennyit használ a szervezetnek, akkor biztosan kétszer annyian síelnének itt, Csillebércen. De minden kezdet nehéz. Szimat... Elkél a különleges segítség. Balogh László felvétele így igaz. Mégis a résztvevők kivétel nélkül végigmentek a pályán, amelynek csak egyes szakaszai rejtegettek veszélyt. De — szóljon a rendezők dicséretére! — azokon a helyeken piros jelzés figyelmeztette a versenyzőket: zsákutca!... (v.) Telitalálat: a 12-es A totóban most sem lesz 13-1-1-es, mert 4 találkozót nem fejeztek be, illetve el sem kezdtek, így a telitalálat: a 12-es. A teljes totólista: elmaradt, elmaradt, 1, x, félbeszakadt, elmaradt, x, x, 1, x, 1, 2, x, x, 1. Telefon: 224-810 Postacím: 1964 Budapest Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1964 Bp. VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Levélcím: 1553 Bp. Pf. 43. Felelős kiadó: Kiss Jenő, a Népszava Lap- és Könyvkiadó igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, kézbesítőnél Előfizetési díj egy hónapra 43.— FI NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Fodor László · Szerkesztőség: Bp. VII., Rákóczi út 54. Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Index: 25 005 ISSN 0133-1701416