Népszava, 1985. január (113. évfolyam, 1-25. sz.)

1985-01-14 / 10. szám

Halló, itt Benidorm! Alaposan meghajtanak bennünket!’’ 99 Nagy Antal, a válogatott csapatkapitánya a telefonnál A népszerű fürdőhely a téli hónapokban sem kihalt. A spanyol tenger ilyenkor is vonzza az északi turistákat, s az üzletek is nyitva van­nak. Erről Nagy Antal, a Benidormban „állomásozó” labdarúgó-válogatott kapitá­nya informál bennünket. Va­sárnapra ugyanis kimenőt kaptak a játékosok, ahogy Mezey György mondotta: szabadfoglalkozás van. — Gondolom, otthon so­kan irigyelnek bennünket, hiszen itt 15 fok meleg van, míg a feleségem mínusz 15 fokról beszélt nekem a tele­fonban — válaszolja Nagy Antal, aki a többiekkel együtt a városban töltötte a pihenőnapot. — De gondol­janak arra is, hogy ez a ti­zenöt fok az edzéseken oly­kor harmincfokos meleghez illő verejtékkel jár. Nagyon kemény napok után kaptuk ezt a 24 órás pihenőt ... — Milyen a hangulat, mi­lyen az elhelyezkedés? — A szállodánk kitűnő, a Playa Cala sarkában fekszik, s csodálatos panoráma nyí­lik a tengerre, a lenyugvó napra. Még uszodánk is van, igaz a szabad ég alatt, de egyelőre elég, ha naponta kétszer tusolunk, s utána ágyba fekszünk. Komoly ed­zések ezek! 0 Kétkapus mérkőzések voltak az első napokban, az csak nem jelentett különö­sebb megerőltetést? — A hollandok ellen? ... Köszönöm szépen az ilyen edzőmérkőzéseket. De a napi kétszeri edzések mindeneset­re nehezebbek voltak ... 0 Hogyan illeszkednek be a fiatalok a keretbe? — Hegedűsnek csak a munka intenzitása jelent új­donságot, bár a kis Zsinka is megjegyezte már, hogy „ez igen!”. Szóval nincs itt sem­mi probléma velük. — A játékfelfogás válto­zatlan ? — Igen. A letámadás stí­lust gyakoroljuk, igyekszünk tovább javítani a védekezés és a támadás közötti össz­hangot. A pálya talaja — most már a benidormi pá­lyán, kitűnő körülmények között edzünk — kifogásta­lan. De hát ez az időszak alapozásnak számít, s így alaposan meghajtanak ben­nünket! A rövid beszélgetés végén a csapatkapitány azzal bú­csúzott, hogy a Népszaván keresztül is­­ minden játé­kos szeretettel üdvözli az otthoniakat! Vándor Kálmán ... és aki itthon maradt — Fizikai fájdalom? — Semmi. — Lelki? —Akad. Andrusch József erőltetetten mosolyog. Külső bokaszallag­­szakadása, s a november 2­-i műtét után hiába gyógyul messeszépen a lába, csak nem lelhet ott Benidormban ... — A kapuvédés a labda­rúgásban is egyéni sportág — bizonygatja a Bp. Honvéd cerberusa. — Nem hinném, hogy különösebb kárát lát­nám, hogy nem a többiekkel együtt készülök. De az meg­lepett, hogy egy harmadik kapust is elvittek a spanyol túrára... — Visszatérés? — Február elején edzésbe állok, de egyenesen már m­ost is tudok futni, sőt a­­gipsz alatt is mozgattam a lábam, erősítettem a felsőtestemet. — Visszatérés a váloga­tottba ? — Meg­ kell küzdenem a harmadik helyért a kapuban! — Egyetért a kapitány döntésével? A válasz több, mint diplo­matikus: — Az ősszel nagyon saj­náltam Disztl I Petit. Nem ér­tettem egyet a­­klubedzőjével, amikor sérüléséből felépülve sem tette vissza a kezdőcsa­patba. — A kényszerpihenő — csupa kínlódás? — Minden rosszban van ■valami jó. Ebben például az, hogy több időm marad fel­készülni a keddi TF-állam­vizsgámra. Reggelenként meg rohanok a lapokért, hogy mi­előbb megtudjam,­­mi újság a fiúknál, Spanyolországban. — komlósi — Diákriasztó Agyonbeszélt, de mégis aktuális téma, hogy évről évre csökken a sportesemények látogatottsága. Az okok kö­zött gyakran hallani, hogy a megnövekedett szabad­időt mind többen töltik távol a lakhelyüktől, miként azt is, hogy kevés az igazán izglmas, színvonalas ren­dezvény, nem beszélve a televíziós közvetítések kon­kurenciájáról ... Az emelkedő jegyárak sem maradhatnak ki a fel­sorolásból. Bár, ha arra gondolunk, hogy külföldön a hazai árak sokszorosát fizetik esetenként, s akkor tulaj­donképpen nem is olyan vészes, bár semmiképp sem kellemes az áremelkedés. Nem mondható ugyanez el a „diák-, nyugdíjas és katonajegyek” árfolyamáról. Napjainkban egy belépő­jegy többnyire húsz forintnál kezdődik, de, például, a múlt heti jégkorongtornán bizony egy kerek harmin­cast kellett a nebulóknak a lapos bukszáikból leszur­kolniuk, hogy buzdíthassák kedvenceiket. Ez a tarifa másfél évtizede 3, azaz három forint volt. Ennyiért lehetett, mondjuk, a Népstadionban egy rang­adót megtekinteni. Szóval „a fejlődés” elképesztő, pon­tosabban diákriasztó, különösen akkor, ha arra gondo­­lunk,hogy ennyi idő alatt aligha nőtt a tízszeresére a tanulók zsebpénze! Nem is beszélve arról, hogy akiket ma riasztanak, felriasztanak?) a jegyárak, azok lesznek, (de lesznek-e) a jövő fizető szurkolói... (wágner) K. O. a második félidőben — Nem lesz könnyű dolog, különösen Angyal Éva nélkül — fogadott a Fáy utcai sport­­csarnok bejáratánál dr. Ker­­tai Tamás, a Vasas elnöke, majd hozzátette: — Az örök­mozgó beállásra óriási szük­ség lenne a hatalmas terme­tű bakui védőfal megmoz­gatása miatt, de majd a visz­­szavágón ... Ott már játszik a sokszoros válogatottunk, aki döntött: marad a Vasas­ban, nem igazol át. Az előjelek ezek szerint fe­lemásak voltak: foghíjas volt a sok nagy csatát megért Va­sas, ugyanakkor a szovjet bajnokságban jelenlegi 4. he­lyezett Avtomobiliszt Baku, az IHF Kupa védője ellen biztató volt legalább az em­lített momentum, már ami a jövő vasárnapi visszavágót illeti. Ezek után a várt szo­ros küzdelemmel indult a meccs, amelynek tétje a leg­jobb 4 közé jutás. Negyedóra elteltével 5—5-re állt a talál­kozó. Gödörné volt az ász, minden lehető helyzetből tü­zelt, s rendszerint jól is cél­zott, neki — no meg a jól vé­dő Rácznak —, köszönhető, hogy a félidő végéig 9—7-es előnyt szerzett a Vasas. — Még mennyi kellene, hogy nyugodtan aludjon? — kérdeztük a szünetben Hiká­­de Istvánt, a piros-kékek mesterét. — Ennél sokkal több. — Plusz öttel megeléged­ne? — De jó lenne! Nem is sejthette a kitűnő szakember, hogy lányai 14 és fél perc alatt valóra váltják nyugodt álma biztosítékát... Eleinte (14—11-ig) felváltva estek a gólok, de ekkor se­bességet váltott az angyalföl­di csapat, Gombai épp olyan szellemesen játszott, mint a teniszkirály Borg, akit sajá­tos hatpántjával idézett az apró termetű szélső és sike­rült 18—11-re elhúzni. A haj­rában is főleg a Vasas-játé­kosok vitték a prímet, a vé­gén csak az volt kérdéses, hogy milyen különbségű lesz a győzelem. Nos, a 23—15 mindenképpen biztató. sp. é A sportág történetében először: vidéki aranyérmes A bajnokok: Téglássy, Raábe és az Engi, Tóth páros Minden jó, ha a vége jó! Bármily izgalmak előzték is meg a műkorcsolyázó or­szágos bajnokságot, végül is a vasárnap négyórás prog­ramja, úgy véljük, jelentős állomás a sportág történeté­ben. Még mielőtt a felnőttek mezőnyének értékelésére ke­rült a sor, annyit a junio­rokról, hogy a mezőny tele van ígéretes tehetségekkel, olyan fiatalokkal, akikre az egyesületeknek, a szövetség­nek, a szakembereknek ér­demes időt, pénzt, energiát fordítani. A lányoknál (junior) Plasz­­kó Éva (Spartacus) győzött, míg a második helyezett a dunaújvárosi tornászkislány­ból műkorcsolyázóvá lett Tatai Henriett lett. A bronz­érem a CSMSK versenyzőjéé, Renák Kataliné lett. Érde­mes azonban még a negye­dik helyezettről is szólni, a székesfehérvári Hujber Ani­táról, akinek mozgása, elegáns korcsolyázása kellemes szín­foltja volt a juniorok vetél­kedésének. A junior fiúknál kimagasló tehetség, Kovács Péter, nemcsak bemutatott programja, ugrásai ragadtat­ták magukkal a nézőket, ha­nem varázslatos egyénisége is. A junior jégtáncosoknál a Kerekes—Szentpéteri pár nyert aranyérmet, a Száraz— Partos, Lengyel—Kolecsánsz­­ki duó előtt. A felnőttek talán csak né­hány évvel idősebbek a ju­nioroknál, gyakorlataik azon­ban jóval érettebbek voltak. A lányoknál ezen a napon senki sem tudott igazán ve­télkedni Téglássy Tamarával (Spartacus). Si­nte hibátlan kűrt futott és jól sikerültek a triplái is. A második he­lyen Szalay Judit (Sparta­cus), míg a harmadik he­lyen a szabadkorcsolyázásban szép lendülettel, de ugrásai­val sokat rontó Baráth Rita végzett. A nagy meglepetés a fér­fiaknál született, Raábe Imre (Dunaújváros) a sportág tör­ténetében először lett vidéki bajnok, hibátlan gyakorlatá­val megelőzte Száraz And­rást, aki három tripla ugrá­sában is bukott. A harmadik helyen Bánhidi (Spartacus) ígéretes, szép kűrt mutatott be. A női bajnok, Téglássy Ta­mara érthetően boldog volt a győzelem után. — Sikerült a tripla Ritt­­bergerem. Pedig csak négy napja építettem be a kűrbe. Tudom, a lendületemen még kell javítani, de az is menni fog. Raábe Imre, a dunaújvá­rosiak bajnoka arról beszélt, hogy végre sikerével edzőjé­nek, Sziebold Zsuzsának örö­met tudott szerezni. „ Tavaly­­­s egyetlen tized­del maradtam el­­az arany­éremtől. Bíztam abban, ha most sikerül hibátlan gya­korlatot bemutatni, nyerhe­tek. Már csak azért is fon­tos volt számomra, mert a Jégsport Szövetség elnökétől hallottam, hogy a­ki a ma­gyar bajnokságot nyeri, az utazik a göteborgi EB-re. A jégtáncban valójában a papírforma érvényesült. Az Engi—Tóth kettős igazán Eu­­rópa-bajnoki szintű gyakor­lattal győzött a Vertán—De­meter és a Gack testvérek előtt. S a pontozók? Ezúttal döntésük igazsá­gosságát senki sem vitatta. Még a vseztesek sem! Szóval, más, szebb volt ez a bajnokság, mint a tava­lyi. S hozzátehetném: csak így tovább. (lepies) Lendület, ügyesség, szépség ... Bajnokok a jégen: Raábe, az Engi, Tóth pár és Téglássy Kiss Árpád felvételei Király Kupa teniszezőknek A cél: a második vonal Mától ismét nemzetközi sportesemény színhelye a magyar főváros. A Vasas Fo­lyondár utcai teniszcsarnoka a Király Kupa III. osztályá­nak ad otthont, ami azt je­lenti, hogy a közönség a mi fiataljaink mellett Spanyol­­ország, Monaco (idáig kék csoport elnevezéssel), Bel­gium, Dánia és Norvégia (sárga csoport) teniszezőit láthatja ezen a héten. Az első vendégek, a spa­nyolok, már szombaton megérkeztek, s a magyar csapattal mérkőznek ma 15.30 órai kezdettel. Machán Róbert, a megbízott szövetségi kapitány, nem sokáig této­vázott az összeállítással. Mi­után Taróczyra nem számít­hatott, a sokszoros bajnok Kiss Sándor pedig még nem gyógyult fel térdműtétjéből, a választás Csépaira és Gu­­tira esett, ők ketten — egy tapasztalt idősebb és egy ígé­retes fiatal — képviselik pá­rosban is a színeinket. A spanyolok összeállítása még nem ismeretes, mert egyik játékosuk, Rodriguez Arasay vasánap még a Kanári-szige­teken döntőt játszott, s így Budapesre érkezésének idő­pontja kérdéses. A Király Kupa múltja sok szép magyar sikert ismer. A téli fedettpályás tornát a má­sodik világháború után, 1952- ben újították fel, majd 1975- ben módosították. A magyar teniszsport 1969-ben kapcso­lódott be a kupaküzdelmek­be, s versenyzőink azóta 80 mérkőzésen léptek pályára. Csapatunk 1976-ban elnyerte a Király Kupát, de 1981-ben kiszorult az I. osztályból, majd tavaly a második vo­nalból is. A mostani cél: visszajutni a II. osztályba! (v.) * New Yorkban, a Meste­rek Tornája teniszviadal elő­döntői során McEnroe alig egy óra leforgása alatt, meg­lepően simán (6—1, 6—1) nyert Wilander ellen, a má­sik ágon viszont háromórás csatában bizonyult jobbnak Lendl Connorsnál (7—5, 6—7, 7—5). A döntőben tehát McEnroe visszavághat Lendl­­nek a tavaly nyáron Párizs­ban elszenvedett emlékezetes vereségért. A párosban nem sikerült a folytatás a Taró­­czyékat kiverő csehszlovák Smid—Slo­il kettősnek, két játszmában simán kikaptak a favorit McEnroe, Fleming pártól. Sífutás+ tájfutás,sítájfutás Sportházasságot nemcsak sportolók, hanem sportágak is köthetnek. Jó példa erre a sífutás és a tájfutás fri­gye. A boldogító igen kimondására öt évvel ezelőtt ke­rült sor. E fiatal házasság áldásos gyümölcse a sítáj­futás. Vasárnap délelőtt a sajátos domborzatú, hópaplanba bújt csillebérci erdő hangulatos színhelye volt a sítájfutók randevújának. A tájékozó­dási futók alkották a több­séget, akik kitűnő kiegészítő sportnak tartják a síelést. Könnyebbség csak annyi, hogy itt kevesebb az ellen­őrzési pont. Ez főleg a jó síelőknek kedvez, akik a lan­­kás útról letérve, a meredek szakaszokon levágják a ka­nyarokat. — Remek sportág a sítáj­futás — lelkesedik a rajtnál Deseő László egykori tájfutó bajnok. — Nagy kár, hogy nálunk csak ritkán rendeznek versenyeket, országos bajnok­ságot pedig sohasem. Magyar versenyzők úgy indulnak a világbajnokságon, hogy itt­hon csak edzéseket tarta­nak. Kislánya, a tizenkét éves Orsolya is elkísérte a papát. — Négyévesen tanultam meg sietni és három éve va­gyok tájfutó — meséli lel­kesen, és jogos büszkeséggel még elmondja, hogy a tizen­hét évesek csoportjában in­dul. Sípjel szólítja a kislányt rajthoz. Átveszi a térképet, rápillant és máris tovasiklik az erdőben. Az erdőben sétálók között ott láttuk Monspart Saroltát is, korábbi tájékozódási futó­­bajnoknőinket, aki minden le­hetőséget megragad ■ arra, hogy a természet szépségeit és a szórakoztató egészség­­védelmet népszerűsítse. — Ha az emberek tudnák, hogy egy ilyen, bizony elég­gé csípős séta az erdőben mennyit használ a szervezet­nek, akkor biztosan kétszer annyian síelnének itt, Csille­bércen. De minden kezdet ne­héz. Szimat... Elkél a különleges segítség­­. Balogh László felvétele így igaz. Mégis a részt­vevők kivétel nélkül végig­mentek a pályán, amelynek csak egyes szakaszai rejte­gettek veszélyt. De — szól­jon a rendezők dicséretére! — azokon a helyeken piros jelzés figyelmeztette a ver­senyzőket: zsákutca!... (v.) Telitalálat: a 12-es A totóban most sem lesz 13-1-1-es, mert 4 találkozót nem fejeztek be, illetve el sem kezdtek, így a telitalá­lat: a 12-es. A teljes totólis­ta: elmaradt, elmaradt, 1, x, félbeszakadt, elmaradt, x, x, 1, x, 1, 2, x, x, 1. Telefon: 224-810 Postacím: 1964 Budapest Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1964 Bp. VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224-810 Levélcím: 1553 Bp. Pf. 43. Felelős kiadó: Kiss Jenő, a Népszava Lap- és Könyvkiadó igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, kézbesítőnél Előfizetési díj egy hónapra 43.— FI NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Fodor László · Szerkesztőség: Bp. VII., Rákóczi út 54. Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Nyomtatás: Szikra Lapnyomda Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Index: 25 005 ISSN 0133-1701­­­4­16

Next