Népszava, 1985. március (113. évfolyam, 50–75. sz.)

1985-03-01 / 50. szám

4 Sasad szelleme Harmincöt év eredményei Olyan neves szövetkezetnek a zárszámadására, mint a Sasad, kíváncsi a főváros, de az ország is. Budapest ellá­tásában oroszlánrészt vállaló nagy közös gazdaság 35 esz­tendeje áll fenn, és a szám­adást ilyen szempontból is készítették a szövetkezet ve­zetői, összehasonlítva azzal, hogy honnan indultak el an­nak idején, amikor tíz ker­tészgazda összeállt és elin­dította a szövetkezetet. És ma 4532 hektárnyi területen gaz­dálkodnak, amiből 2882 a szántó, 472 a gyümölcs, igen jelentős szőlő, legelő, erdő, nádas, rét is tartozik hozzá­juk. Az átlagos létszám ta­valy 3673 volt. Már ezek az adatok is bizonyítják, hogy milyen messzire jutottak a három és fél évtized alatt. De ha csak a jövedelmet nézzük, a szociális gondos­kodásról, a lakásvásárlási támogatásról hallunk, érzé­kelhetjük, hogy a gazdálko­dás fejezetével együtt válto­zott az emberek életszínvo­nala. Az új kongresszusi központ Pátria termében csütörtökön tartották közgyűlésüket, amelyen sok kedves vendég között megjelent Szabó Jó­zsef, az MSZMP KB tagja, a Politikai Főiiskola rektora, Villányi Miklós, MÉM ál­lamtitkár, Lehoczki Mihály, SZOT főtitkár-helyettes és Balogh László, a Pest megyei Tanács elnöke is. Mit adott az elmúlt évben a Sasad Tsz a tagjainak és mit adott a népgazdaságnak, ez volt a megbeszélés tárgya. Ám nemcsak a zárszámadá­son, hanem az elmúlt hetek­ben valamennyi munkahe­lyi közösségben, ágazatban és a zárszámadási aktus előtt egy nappal a szövetkezet nyugdíjasaival is. Czinczok György, Állami­­díjas elnök méltán kezdte beszámolóját azzal, hogy az év elején még csak remél­ték, hogy 1984-ben milyen eredményeket érnek el, de most már tudják, hogy a be­csületesen végzett minden­napi munka, az emberi, a szakmai és a Sasadhoz fű­ződő tisztesség nem volt hiábavaló, mert az 1984-es esztendőt 152 millió forint nyereséggel zárták.­­ Az eredmény figyelem­re méltó, ebben kipróbált szövetkezeti tagságunk mun­kája tükröződik. Ezt köszön­jük meg Budaörs, Diósd, Pusztazámor, Sóskút, Tárnok, Törökbálint térségében a XI., a XX. és XXII. kerületekben működő gazdasági egysé­geink dolgozóinak — mond­ta az elnök. A Sasadról sokan azt­­hi­szik, hogy csak virágot ter­mel. Pedig egyaránt magas színvonalon műveli azt is, és a növénytermesztést is. Bú­zából például rekordtermést értek el, 52 mázsát hektá­ronként. Kukoricás ideát azon­ban tönkretette az aszály. Ez nagy károkat okozott a Sa­­sadnak. A sikerhez a többi ágazat fegyelmezett, össze­hangolt, jól szervezett mun­kája szükségeltetett. De úgy látszik, a Sasad vonzása, a hely szelleme megköveteli a nyitottságot az újra, az al­kalmazkodást a követelmé­nyekhez. Sasad városellátó tevé­kenysége rendkívül nagy. Különösen jelentős a gesz­torságukban működő BUDA­­TEJ, amely termékeivel ,min­dennap jelentkezik a fővá­ros és annak környékbeli üzleteiben. (A Sasadnak há­rom saját élelmiszerüzlete is van), a BUDATEJ fennállá­sa óta a legeredményesebb esztendőt zárta. Ebben a rendszergazda szövetkezet­nek volt a legnagyobb érde­me. A jól szervezett üzem legfőbb bázisa a tsz saját ál­lattenyésztése. Sasadnak nagy szarvasmarha-állomá­nya van, amelyet folyama­tosan korszerűsít a többi kö­zött úgy is, hogy a Kaposvá­ri Állattenyésztési Főiskolá­­val közösen kikísérletezték a környezethez leginkább al­kalmazkodó fajtákat, s azo­kat állította termelésbe, így érte el, hogy tehenenként ma már 5107 litert fejnek éven­te, és csökkentették az egy liter tejre jutó abrakfel­használást is. A Sasad tevékenységét azonban mégiscsak a virág fémjelzi. Budapesten 50 bolt­jukban mindig friss és kü­lönleges virágot kapni. Ugyanakkor anyagiakkal is hozzájárult a közelmúltban megnyílt nagybani virágpiac létesítéséhez.­­ Megnyitotta kiskert áruházát és faiskolái­ba tavasszal és ősszel a kert­tulajdonosok ezrei vándorol­nak, hogy a legújabb nemes, megbízható gyümölcs- és dísznövényfákból és -cser­jékből vásároljanak. A piaci küzdelem és a ver­seny — állapították meg a közgyűlésen — e tekintet­ben is az alkalmazkodást, a korszerűsítést követeli meg a szövetkezettől a jövőben is. A Sasad egész életének sok­színűségét és a környezethez való alkalmazkodását mutat­ja az is, hogy 38 társulásnak a tagja és számos szakcso­port is működik a szövetke­zetben. Az esztendő, amelyről szá­mot vetettek, jó alap az 1985-ös évhez. Megfelhőzi ugyan terveiket, hogy több partnerük nem tud fizetni időben, s ez számunkra nagy jövedelemkiesést jelent. A tervek szerint részt vesznek az intenzív gabonaprogram­­ban, tovább korszerűsítik a gyümölcs, dísznövény-ága­zataikat, szarvasmarha-te­nyésztésüket. Az összehan­golt és fegyelmezett munka a szaktudás az a bizonyos sa­­sadi öntudat szükségeltetik 1985-ben is, hogy nevükhöz méltóan állják a versenyt. Lendvai Vera A nőnapra is sok ezer szál és cserépvirág jut a Sasodból Batha László felvétele Az MTESZ országos elnökségének ünnepi ülése Az MTESZ országos elnök­ségének tegnap tartott ülésén Tóth János főtitkár beszédé­ben visszatekintett a szerve­zet négy évtizedes tevékeny­ségére és méltatta az elért eredményeket. A műszaki­tudományos haladás meg­gyorsításában az MTESZ immár évtizedek óta tevé­kenyen részt vállal. A mint­egy 200 ezer tagot számláló szervezet ma már valameny­­nyi megyében önállóan végzi munkáját és 1200 üzemben működnek helyi szervezeteik. 1984. január óta az MTESZ bekapcsolódott a műszaki­tudományos fejlesztésekkel összefüggő döntések előké­szítésébe, illetve azok végre­hajtásába. Évente több ezer rendezvény 80 nemzetközi szervezet munkájába való bekapcsolódás és 76 szakmai lapja segíti a hazai műsza­ki, agrár- és természettudo­mányi értelmiség tájékozó­dását a legújabb kutatási­­fejlesztési eredményekről. A főtitkár külön­­méltatta a magyar—szovjet műszaki­tudományos együttműködés eredményeit. Pál Lénárd, az OMFB el­nöke előadásában a hazai és a nemzetközi haladás négy évtizedes vívmányait és jö­vőbeni feladatait tekintette át. Rámutatott, hogy az el­múlt 40 év olyan korszakal­kotó műszaki-tudományos eredményeket hozott, mint a nukleáris energia hasznosí­tása, a mikroelektronika megjelenése, a számítástech­nika és az informatika rob­banásszerű elterjedése, a ge­netika számos új felfedezése, valamint a világűr fokozatos meghódítása. Hazánkban a felszabadulás óta fel­nevelődött egy olyan magasan képzett szakember­­gárda, amely nemcsak érte­ni és követni képes a nem­zetközi fejlődés eredménye­it, hanem maga is aktívan részt vesz az új megoldások létrehozásában. Ez a szelle­mi potenciál garanciát je­lent arra, hogy a következő időszak várhatóan még erő­sebb gazdasági-műszaki ver­sengésében meg tudjuk tar­tani jelenlegi helyünket. Az ünnepi ülés elnökségé­ben foglalt helyet Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Balsai Lász­ló, az MSZMP KB gazdaság­­politikai osztályának vezető­je, valamint Jevgenyij Piro­gov, a Szovjet Tudományos Műszaki Társaságok Közpon­ti Tanácsának elnökhelyette­se, aki felszólalásában a ju­bileum alkalmából meleg szavakkal üdvözölte a ma­gyar műszaki, agrár- és ter­mészettudományi értelmiség jelenlevő képviselőit. Marosán György Minden dolognak vagy ese­ménynek van előzménye. Már a céhrendszer idején, de különösen az ipari termelés manufakturális korszakában megjelenik egy érdekes moz­gástípus. Ezt a mozgást sze­mélyesítjük meg, úgy hívják, hogy bizalmi. Mert volt, kel­lett, hogy legyen, minden szervezeti állapot létrejötte előtt valaki, valakik, akik kapcsolatot, partnerszerű vi­szonyt tartottak a tulajdonos és a munkások között. Primi­tív kezdet ez, viszont a szük­séglet hozta létre.­­Mi volt a feltétel a kiválasztásnál, elő­ször a munkások, másodszor a gyárosok részéről? Általá­ban a bizalmi volt a legkitű­nőbb szakmunkás, akit nem­csak a munkások ismertek el, hanem a gyáros is. A bi­zalmi nemcsak elsőrendű szakmunkás volt, de rendel­kezett a­­műveltségnek olyan minimumával, amely őt erre a feladatra alkalmassá tette. Kiválasztásához kapcsolódik még valami: jellembeli, em­beri tulajdonsága. Nem hagyja cserben társait, nem akar föléjük nőni, nem kar­rierista. Ez tehát az első építőelem. Ebből következik egy másik. Egy bizalmi nem bizalmi. Tíz bizalmi, száz bizalmi, ezer bizalmi már jelentős szám.­­Részlet a szerző A mozga­lom című munkájából. A növekedés természetes fo­lyamat, és máris beléptünk a mozgalommá válás periódu­sába. Amikor már szélessé­gében, mélységében hatni kezd, ez a második elem. Visszatérve Engelshez, mint kiindulási ponthoz, megte­remtődik maga a szervezet is. Ez a harmadik építőelem. Most vizsgáljuk meg a szervezet alapvető építőele­meit. Első helyen áll: a szer­vezet önkéntes. Ez a negye­dik építőelem. De az önkén­tesség nemcsak önmagában él, mögötte fontos, objektív meghatározás van. Az, hogy alapvetően, minden szem­pontból, minden időben és helyen demokratikus. Mi sem­­ jellemzőbb, hogy az emberek, munkások, dolgozók hozták létre az akkori tőkés világ­ban az elnyomás közepette. Ez az ötödik építőelem, és ebből következik a hatodik, ami különösen aktuális nap­jainkban is: mindenbe bele­szól, ami életével, sorsával összefügg. összegezzük tehát az épí­tőelemeket: véleményem sze­rint a mozgás, mozgalom, szervezet, önkéntes, demok­ratikus és mindenbe van be­leszólása. Ebből természete­sen következik, hogy csak az a szakszervezet számít szak­­szervezetnek bárhol a vilá­­­­gon, amely ezen hat pilléren épül fel. Ez tette, teszi min­denre képessé. Ezért ezt tör­vénynek, objektív szükség­szerűségnek kell tekinteni, elismerni és tartani. Még egy szocialista forradalom győ­zelme esetén is. Már említettem, hogy 200 éves, a történelem által el­lenőrizhető szervezetről van szó. Megkockáztatom azt a nézetemet, hogy Marx, En­gels, Lenin az előzmények, az alapok lerakása nélkül nem tudták volna megalkot­ni a tudományos szocializ­mus világnézetét, eszméjét. Annak már természetesnek kell tűnnie, hogy a szakszer­vezeteket miért hívják szak­­szervezeteknek, mert a szak­munkások hívták és hívják létre. Érdekes, hogy az első hivatalosan elfogadott szak­­szervezet az Egyesült Álla­mokban alakult, 1802-ben, és nem Angliában. A géprom­bolók miatt szigorú törvény tiltotta a mozgalmat és a szervezkedést. E tilalom elle­nére 1817—1822-ben zöld utat kaptak. Amikor az an­gol munkások kivívták szer­vezkedési szabadságukat, ez hatással volt Európára is. Et­től az időtől veszi kezdetét a törvényes munkaidő rövidí­tése, illetve törvénybe iktatá­sa. Ezután már gomba mód­ra jönnek létre valamennyi szakmára kiterjedően a szak­­szervezetek, ezt erősítette a gyors iparosítás forradalmi lendülete. Nem túlzok, ha ar­ról beszélek, mint függ össze a mozgás, a mozgalom, a szervezet fogalmával, hogy a munkaidő-rövidítés nagy­mértékben segítette és meg­gyorsította az új és modern gépek beállítását a termelés­be. De térjünk vissza Engels zseniális művéhez. Amikor Engels Angliába érkezett — mint már említettem —, már nemcsak kész mozgal­makat, hanem erős, harcos szakszervezeteket talált. Ta­nulmányozva ezeket, olyan fontos megállapításokat tesz, amelyeket ma is mindenütt, főképp a szocialista forrada­lom után, jó lenne megszív­lelni. Most csak azt az egyet bocsátom előre, amely abban a témakörben igen fontos. A szervezett munkások tudása, műveltsége, felkészültsége. Feljegyzi, hogy mivel foglal­koznak a szervezett munká­sok. Például nemzetgazda­ságtannal, társadalmi kérdé­sekkel, csillagászattal, geoló­giával, filozófiával és minden más haladó, a kort helyesen kifejező tudománnyal, iroda­lommal, esztétikával. Híres költők, írók, gondolkodók műveit népszerű kiadvá­nyokban tették hozzáférhe­tővé és tanították saját isko­láikban. Ezzel be akarták vinni a munkások tudatába nemcsak osztálylétük okait, lényegét, de az ezen való változtatás szellemi feltételeit. Engels ebben a művében kijelenti, hogy a munkásosztály akkor lesz Anglia ura, ha a chartis­ták és a szocialisták egyesül­nek. Ez azért lesz később fontos, mert összefügg a­­munkásegység és a pártok egyesülésének szükségszerű­ségével. Engels nyomán kí­séreljük meg ezt a szakszer­vezetet mozgalmában és szervezetében rekonstruálni, mert hatása kiterjedt egész PÉNTEK, 1985. MÁRCIUS 1. NÉPSZAVA Nemzetközi turisztikai tanácskozások Budapesten is megrendezhetik az ASIA világkongresszusát Tegnap ért véget az ASTA — az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége — igaz­gató tanácsának budapesti ülése. Ezt megelőzően az ASTA nemzetközi szek­ciójának 13. konferenciáját rendezték a magyar fő­városban. Bővebb tájékoz­tatásért dr. Walkó Miklós­hoz, az IBUSZ vezérigazgató­helyetteséhez fordultunk. — Az ASTA, nevével el­lentétben, nemcsak amerikai, hanem 120 ország utazási irodáinak tömörülése, a szak­ma legnépesebb szervezete — mondja dr. Walkó Mik­lós. — A nemzetközi szekció ülésére 46 országból 300 résztvevőt láttunk velégül Európából, Amerikából, a Távol-Keletről. A szakembe­rek szervezeti kérdéseket tárgyaltak, majd ismerkedtek Magyarország idegenforgalmi értékeivel, illetve előadáso­kat hallgattak meg turiszti­kai kínálatunkról. — Miért választották szín­helyül éppen Budapestet? — Gondolom, ez az irán­tunk megnyilvánuló érdeklő­dés egyik jele. Ami viszont az igazgató­tanács ülését il­leti, annak megrendezésére több ország is pályázott — mi sikerrel. — Mit jelent számunkra ezeknek a vendégeknek a fo­gadása? — Februárban, amikor nincsenek tele a szállodák, bármilyen foglalkozású cso­portok fogadása üzlet. Ide­genforgalmi szakembereké pedig különösen az, hiszen egy-egy ilyen tanácskozás bőséges publikációt kap a nemzetközi szaksajtóban, ami ismét ráirányítja a fi­gyelmet országunkra. Ha — mint remélem — a tanácsko­zások vendégei jó tapasztala­tokat szereztek, akkor nö­vekszenek az esélyeink arra, hogy később nálunk rendezze meg az ASTA a világkong­resszusát is. Ezt tavaly Las Vegas­ban tartották, az idei színhely Róma, ahová re­kordlétszámú, kilencezer résztvevőt várnak. Az Egyesült Államokból egyébként mind több turista keresi fel Magyarországot. Mivel az amerikai turisták — ha már átrepülik az óceánt — általában több európai or­szágot keresnek fel, az oszt­rák, a jugoszláv, a bolgár és a csehszlovák utazási irodák is érdekeltek a világkong­resszus esetleges budapesti megrendezésében; képvise­lőik ezért is részt vettek a nemzetközi szekció 13. konfe­renciáján. Az esemény jelen­tőségét jelzi, hogy február 24-én, a konferenciát Juhár Zoltán belkereskedelmi mi­niszter, az Országos Idegen­­forgalmi Tanács elnöke nyi­totta meg a Pesti Vigadóban. A vendégeket a Duna-In­­tercontinentalban, a Fórum­ban és a Hyattben szállásol­ták el, a banketteket és más rendezvényeket a Hiltonban, a Gellértben és a Gundel ét­teremben tartották. (g. zs.) Piacszerzés nagyobb kockázattal Vállalkozó kutatóintézetek MIKI jelen esetben nem egy kisfiú beceneve, de nem is egy csokoládé elnevezése, hanem egy cégé. Méghozzá ismertté, elismertté. Ezért is tartotta meg az 1983 január­jában fejlesztő vállalattá ala­kult Műszeripari Kutató In­tézet, s ma mint MIKI Mé­réstechnikai Fejlesztő Válla­latot ismerik a szakmában. — Az 1960-as évek végétől „engineering-vállalatként” tevékenykedünk, azaz külön­féle megrendeléseket teljesí­tünk — mondja Dékány Sán­dor vállalkozási főmérnök. Az akkori profilváltás nem volt véletlen, hiszen az ipar­ági kutatónak tudomásul kellett vennie, hogy a mű­szeripari vállalatok saját ku­tató-fejlesztő bázist igyekez­tek kialakítani, s csak akkor fordultak a Műszeripari Ku­tatóhoz, ha szakértőik nem tudtak valamilyen problé­mával megbirkózni. Az int­tézet idejében felismerte, hogy a műszeripar nem tő­lük várja majd a gyártmá­nyokat, ezért inkább a gyár­tástechnológiával foglalkoz­tak, s különféle méréstechni­kai problémák megoldására vállalkoztak. A Méréstechnikai Fejlesztő Vállalat belátta, hogy az ál­lami kutatási-fejlesztési tá­mogatások forrása apad. Jobban kellett tehát alkal­mazkodniuk a megrendelők igényeihez. Ezért úgy dön­töttek, hogy nagyobb kocká­zatot vállalnak a piacszerzés érdekében. A vállalat most csakis üzemileg teljesen ki­próbált berendezéseket ajánl fel megvételre az addigi kí­sérleti minták helyett. A vállalási határidőket is jócs­kán lerövidítették, hiszen csak így válhattak kutatás­­fejlesztésekkel is foglalkozó megrendelőik vetélytársaivá.­­ A szabályozók megvál­toztatták adózási rendszerü­ket, s most már nem a fej­lesztő vállalati normák, ha­nem tevékenységünk után adózunk — mondja a főmér­nök. — Ez pedig azt jelenti, hogy az elvonások mértéke megnövekedett, azonos mun­káért kisebb a nyereség. A jelenlegi szabályozó­­rendszer alapján a kifizetett bér után is kell adózni. A kutatás-fejlesztés pedig — ha jól csinálják — erősen élő­munkaigényes tevékenység, így az új adózási rendszer drágává teszi. Ez önmagá­ban nem is lenne baj, ha a gazdaságban is meglenne az az innovációs kényszer, amely — miután szükség van a gyors termékszerkezet-vál­tásra — hajlandó lenne meg­fizetni a mérnököket. A pia­con azonban egyelőre még nem elég erős ez a kényszer, s a megrendelők sem érzik, hogy az „új” érdekében ki kell nyitni a pénztárcát. A Méréstechnikai Fejlesztő­­Vállalat azonban nem várja ölbe tett kézzel a szemlélet­­változást. Jelentős szerepet vállal hazánk elektronikai exportjából is, s minden bi­zonnyal ezért tudják tisztes­ségesen megfizetni dolgozói­kat. H. A.

Next