Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)

1985-05-10 / 108. szám

NÉPSZAVA 1985. MÁJUS 10., PÉNTEK Sport Kupavisszhang — sokfelől Az első gól döntőnek bizonyult A papírforma érvényesült. A legerősebb összeállításában pályára lépő Real Madrid le­győzte a nemcsak tartalékos, hanem — csatárok hiányá­ban — ráadásul féllábas Vi­deotont. A mérkőzés sorsa akkor dőlt el, amikor Michel kapáslövése védhetetlenül bevágódott Disztl Péter ka­pujába. Ettől kezdve a spa­nyolok nagy nemzetközi ru­tinja került előtérbe, s ők nagyszerűen éltek a­ kedvező lehetőséggel. A kockázatos támadások helyett áttértek az ellentá­madásokra, s még kétszer meglepték az egyre többet kockáztatni kénytelen fehér­vári csapatot. Ha pedig csa­táraik ügyesebbek, még na­gyobb lehetett volna a gól­­különbség. De így is egyér­telmű, hogy az UEFA Kupát már nem lehet tőlük elven­ni! A mérkőzés közvetlen visszhangja igen tárgyilagos. A Real Madrid jobb csapat! S amit a szurkolók még ezen felül méltányoltak: sportsze­rűen játszottak, nem színész­­kedtek, nem akartak „megél­ni” a futballvilágban élvezett tekintélyükből. Nem volt szükségük a bíró segítségére. A francia Vautrot hálás le­het mindkét csapatnak, hogy a kupadöntőt ilyen sportsze­rű eszközökkel vívták meg. A párizsi Onze kiküldött tu­dósítója megszólaltatta a já­tékvezetőket a mérkőzés vé­gén. Mindhárman a korrekt játékot hangsúlyozták. — Én eddig inkább csak hallomásból ismertem azt, hogy veszíteni szépen is le­het — mondotta Vautrot a francia újságírónak.­­ A magyar futballisták most megmutatták, hogy a pályán, még ilyen sokkoló vereség esetén is, meg lehet őrizni a sportemberi méltóságot. Más­kor is szívesen vezetnek ne­kik mérkőzést. A döntőre érkezett külföl­di rádió-, tévé- és sportripor­terek ennél szakmailag konkrétabb megállapításokat tettek. Az AS tudósítója, pél­dául, azt írta,­­hogy „csak az első gólig volt kétséges a mérkőzés kimenetele". Enri­co Bentoni, aki a milánói Gazzetta dello Sportot tudó­sította, másként látta: „... a Videotonnak balszerencséje is volt, mert 0-1 után több esetben is csak a kapussze­rencse mentette meg a Real Madridot az egyenlítő gól­tól". De azt is ő diktálta, hogy „a két csapat nem egy súlycsoportba tartozik­". A spanyol lapok koránt­sem sajnálják a madridi já­tékosoktól az egymillió pese­ta győzelmi prémiumot, amely körülbelül egy mun­kás évi keresetének felel meg. Miközben azonban a spanyol fővárosban — a he­lyi hagyomány szerint — a szurkolók autóduda-koncert­­tel köszöntötték kedvencei­ket, a legtöbb szerkesztőség­ben mértéktartó kommentárt fogalmaztak. Igaz, a többség egyszerűen nem érti, hogyan akart győzni a Videoton, amikor az első félidőben egy­szerűen nem rúgott kapura saját pályáján. Kovács Ferenc is elismer­te, hogy a spanyolok időn­ként csakugyan „királyi” módon futballoztak, de hát ezúttal nem volt túl nehéz dolguk. — Tudtam, hogy nem le­hetünk képesek csodára — –fogalmazott a mesteredző. — Kíváncsi vagyok, mire lett volna képes a Real Stielike, Gallego és Santillana nélkül. Nem kergetek rózsaszínű ál­mokat, de a visszavágón megkeserítjük a Real győzel­­­mi örömét. A Videoton házatáján, azért, érthető most a csend. — A gólarány és nem a vereség bántja a fehérvári szurkolókat! — mondotta Dérfalvi Imre, a szakosztály­­ vezetője. — Hiába, csatárok nélkül nem lehet sorozatban nyerni! Egyébként ilyen hangokat lehetett hallani szerda este a fehérvári stadionból ázott, vert seregként távozó nézők­től is. Ők a „Szép volt fiúk!” kiáltásokkal búcsúztak el az elvitathatatlanul sikeres csa­pattól. . Két hét áll most a Video­ton rendelkezésére, hogy ki­heverje ezt a fájdalmas, de jogos vereséget. Madridban talán már Csongrádi is játsz­hat, s ki tudja, Májer is ösz­­szeszedheti magát. Ha hozzá­juk vesszük Szabót is, akkor a fehérvárinál jobb ered­ménnyel búcsúzhatnak az eu­rópai futballélvonaltól. A si­kert már úgy sem lehet el­venni tőlük: a Videoton be­írta nevét a futballtörténe­­lembe! Vándor Kálmán A bírónak tetszett a kupadöntő első felvonása ... T. Balogh László felvétele Rövid hírek : Prágából Moszkvába repült a 38. kerékpáros Bé­keverseny mezőnye. A győ­zelmet a szovjet Szumn sze­rezte meg a magyar csapat a 19. helyen végzett. Az ösz­­szetett versenyben a lengyel Piasecki és az NDK csapata vezet. • Az NDK elleni, 4—1-es győzelemmel végződött talál­kozón tért vissza a váloga­tottba Alain Simonsen. Az elmúlt évi, franciaországi EB-döntőn bekövetkezett sajnálatos sérülés után so­kan úgy vélekedtek, hogy a dán aranylabdás befejezte nemzetközi karrierjét.­­ Szerdán függőnapot tar­tottak a Tunéziában zajló sakkvilágbajnoki zónaközi döntőn. Kilenc forduló után a módosult állás: Juszupov (szovjet) 7, Csernyin (szov­jet) 6,5, Beljavszkij (szovjet) és Portisch L. 5,5—5,5 pont. • Az angyalföldi és az újpesti KISZ-bizottság a győzelem napja alkalmából szombaton emléktúrát szer­vez, Pomázról az oszolyte­­tői emlékműhöz. A Magyar­­ország szabadságáért életü­ket áldozott hősök emlék­művének megkoszorúzása után színes sportrendezvé­nyekre kerül sor. Színes bőrű sztárok, szürke színvonal Fricska a szovjet cserecsapattól Alig másfélezer néző előtt rajtolt a Budapest Sport­­csarnokban a IV. dr. Hepp Ferenc kosárlabda-emlék­­torna. Meglepetésre a nyitó találkozón a csupa isme­retlen játékosból álló szovjet cserecsapat 107-96 (51—45)-re nyert az amerikai és magyar játékosokból álló Adidas-gárda ellen. A pályára lépett nyolc magyar kosaras összesen 9 pontot szerzett.­ ­ Az esemény hírverésének szempontjából nagyon fon­tos, hogy az európai szerző­désre váró amerikaiak is sze­repeljenek az Adidas-csapat­­ban. Hogy a magyar kosár­labda szempontjából is fon­tos-e ez a közös részvétel, azt már nem tudom — fakadt ki a francia Robert Busnel, a Nemzetközi Kosárlabda Szö­vetség elnöke a Népszava kérdésére válaszolva. — Ta­lán jobb lenne, ha önálló amerikai, s önálló magyar csapat küzdene ... Bill Sweek, a vendégek franciául (is) beszélő mes­tere sem lelkesedett túlságo­san: — Mi szórakozunk és se­gítünk. Nem a mérkőzése­ken, mert ott egy-két alka­lom nem elég ahhoz, hogy tanuljanak a gyengécske ma­gyarok. A közös edzések je­lenthetnek sokat az önök ko­sarasainak. Mert azt, ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy ha az edzésen valamit nehezen tudnak megvalósíta­ni egyes játékosok, azok nem az amerikaiak ... — Ez az, a közös munka — csatlakozott Ránky Mátyás, a mieink edzője. — Tavaly még megilletődötten mozog­tak a magyarok, most már felvettük az amerikaiak rit­musát. Hamarosan ütőképes csapatunk lehet! Hát?!... Nem véletlenül kétkedtünk a találkozókat megelőző saj­tótájékoztatón körkérdé­sünkkel. Kétségeink — saj­nos — beigazolódtak. A mieink hol a karját nyújtogató hórihorgas ame­rikai profinak is, amatőr mó­don, alacsonyan passzoltak, hol meg tehetetlenek voltak a pöttöm Byrd repülő labdái­val. A műsorközlő — mintha csak jégkorongmérkőzés zaj­lott volna — időnként még azt is bemondta, kitől kapta a labdát a kosárszerző, hogy a magyar neveket is harsog­hassa. A tervezett klasszisgárda helyett csikócsapattal érke­zett piros mezesek ellenben szórták a hárompontos tá­voli kosarakat, nem is igen hagyták poénkodni, trükköz­­ni az Adidas-mezben feszítő sokszínű társaságot. Egyedül a 210 cm-es Gudmundson villogott, de hát őt meg le kellett cserélni, hogy a töb­biek is játszhassanak. Így aztán szép kis fricskát adott ez a sokadik szovjet csere­csapat a színes bőrűeket is felvonultató amerikai—ma­gyar vegyes gárdának. S egy kicsit az ettől függetlenül el­ismerést érdemlő rendezők­nek is. Csak szorgalmazhatjuk, hogy az elérhető anyagiakért megszerezhető tengerentúli profik szerződést kapjanak magyar csapatoknál. Hosszú távon. Mert így, kampánysze­rűen, egy-egy mérkőzés ere­jéig, nem túl biztató — s fő­leg nem túl látványos — a dolog. Hogy is kérdezte az MTI munkatársa Horváth Frigyes főtitkártól a Népsza­va csütörtöki cikkére utalva: miért nem játszhatnának amerikai profik is — hosz­­szú távon — magyar klub­csapatokban? S a válasz: — Lehet, hogy holnap már nem lesz jogos a kérdés ... Komlósi Gábor Nyújtózkodás... De a színvo­nal már nem volt ilyen magas Teknős Miklós felvétele A Tentesváriakat nem volt , túl nehéz észrevenni a Bu-­­­­dapest Sportcsarnok felá­l - tóján. Világhírű tenisze­i­­ zönket, Andreát azért,­­­ mert csinosabb, mint va-í ji laha ... Édesapját, Te-­­­e­mesvári Ottót pedig ma-1 l­gassága miatt, hisz egy­ j­ó­kor válogatott kosárlab-­­­­­dázó volt. Most is inkább j 5 ez a sportág csalogatta ki i l a BS-be. A teniszről is 1 , csak régi kosaras barátja, I i Varsányi Imre kérleléséről­­ mesélt: Nem megy ez így to-\ jvább! Változtatnunk kell '■ | a­z életritmuson. Annyira \ • monoton az örök utazga- \ \ tás, a fárasztó versenyek | | egymásutánisága, hogy la- s zítunk. Új menedzselési \ 1 elv szerint építjük fel ez-| I után Andi programját: [ | kevesebb, de rangosabb | viadalon fog szerepelni, | | De talán ugyanilyen sike­ j \ résén. — ke — Saj­tótáj­ékoztatók Tájfutó SZOT Kupa először , de nem utoljára Húsz forintért bárki indulhat Két május 19-i tömegsport­­eseményről tartottak sajtótá­jékoztatót csütörtökön dél­előtt az OTSH-ban. Nagykovácsiban első alka­lommal bonyolítják le a nemzetközi SZOT Kupa táj­­futóversenyt. Székes Balla Márta, a SZOT testnevelési és sportosztályának munka­társa arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a nem­zetközi tájfutó versenyt — Magyarország felszabadulá­sa 40. évfordulója tiszteleté­re — először rendezik meg a SZOT Kupáért. Szólt arról is, hogy a szakszervezet szí­vesen karolja fel a sport­ágat, mivel lehetőséget lát tömegesítésére. Skerletz Iván, a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség főtitkára elmondta, hogy a nemzetközi viadallal párhu­zamosan nyílt versenyt is rendeznek, amelyen 20 fo­rint nevezési díj befizetése után korra és nemre való te­kintet nélkül bárki nevezhet, a helyszínen, 9.30 óráig. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa 24 kategóriában az első három helyezettnek értékes tiszteletdíjat aján­lott fel, s a legeredményesebb csapat elnyeri a SZOT ván­dordíját.* Rekordnevezésre számíta­nak az olimpiai ötpróba har­madik akciójára, a kistávú kerékpározásra. A próba azért került vasárnapra, mert a közelmúltban végzett fel­mérések szerint a közúti for­galom a hét utolsó napján lényegesen kisebb, mint szombaton. Hegedűs Imre, az OTSH tömegsport-osztályának he­lyettes vezetője elmondta, hogy mind népszerűbb az olimpiai ötpróba, hiszen az idén eddig 35 612-en kapcso­lódtak be a mozgalomba. Nem véletlen tehát, hogy a kerékpározók már 98 hely­szín közül választhatnak. Külön öröm, hogy a városok mellett több nagyközség is bekapcsolódik a lebonyolítás­ba. Kerékpározásban a szere­­zők mintegy 10—15 ezer pró­­bázó részvételére számíta­nak, amely lényegesen felül­múlja az elmúlt évi 7514 in­dulót. Mindez magyarázható azzal is, hogy az idén elő­ször nyílik lehetőség a kis­­táv megtételére: a férfiak­nak négy óra alatt 60, a nők­nek pedig két óra alatt 35 kilométert kell lekerekezni­ük. (Egyébként a kerékpáros nagypróbára október 12-én kerül sor.) A 14 éven aluliak csak szülői engedéllyel, vagy kí­sérettel vehetnek részt a ke­rékpáros akción. Bár elmúltak már azok az évek, amikor a világbajnok magyar asztalitenisz-arany­csapattól volt hangos a sport­ág, Jónyeréknek még mindig nagy a tekintélyük külföl­dön. Ezt mutatja, hogy Jó­nyer István előbb Olaszor­szágban, majd legutóbb Ausztriában játszott végig egy szezont, s most ismét ajánlatot kapott: szerepeljen még egy évig a Bécs melletti Stockerau színeiben. Sőt já­ Ausztriában az aranycsapat r­ videsen Gergely Gábor és Klampár Tibor is a szom­szédos országban folytatja. Gergelynek a Wolkersdorf csapata ajánlott szerződést, míg Klampár ősztől valószí­nűleg a korábbi sokszoros bajnokegyüttes, a Langen­lois színeiben próbál szeren­csét. Klampár leendő klub­jának képviselője pénteken érkezik Budapestre, hogy tárgyaljon a Bp. Spartacus­­szal a világbajnok kiadatá­sáról. Ugyancsak külföldi szerződéssel kapcsolatos a hír, hogy egy harmadosztályú nyugatnémet klub Faházi János, az egykori válogatott versenyző iránt érdeklődik. Valamennyi „függő” kérdés­ben a közeli hetekben várha­tó végleges döntés. Majdnem bronz... Szabó Sándor, az MTI kikül­dött munkatársa jelenti Há­morból, a 34. cselgáncs Eu­­rópa-bajnokságról. A magyarok mindkét súly­csoportban, más és más úton, de eljutottak az esti bronz­mérkőzésekig. Különösen a 95 kilós újonc kecskeméti E. Kovács János szereplése érdemli ki a csil­lagos jelest. Igaz, már első csatáján megállította őt a belga van der Walle, de a vigaszágon azután sziporká­zott. A belga azzal segített E. Kovácsnak, hogy döntőig menetelt. A szabályok szerint így a magyar sportoló „visz­­szamérk­őzhetett”. Előbb az angol Kokotaylo ellen ho­rogledöntéssel nyert, majd fanatikus lendülettel és bí­rói döntéssel egyértelműen megverte a két éve Európa­­bajnok szovjet Gyiviszenkót is. Természetesnek vehető, hogy a finn Lind ellen már minden sikerült. A nehézsúlyban Tolnainak nem okozott gondot az izlan­di Gislason, de a franciák junior Európa-bajnoki ezüst­érmese, Besse se igazából. A harmadik erőpróba azután már vereséggel zárult, a vi­lág- és Európa-bajnok szov­jet Vericsev ugyanis elját­szadozott Tolnaival, így aztán E. Kovács az NDK-beli világbajnok Pre­­schellel, Tolnai pedig a ju­goszláv Kusmukkal csatázott később a dobogó harmadik fokáért. Egyiküknek sem si­került dobogóra kapaszkodni. E. Kovács nem figyelt az NDK-beli cselgáncsozó vil­lámgyors bokadobásaira, Tolnai vereségében pedig már a bírók is közreműköd­tek ... A győztesek: 95 kg: van de Walle (Belgium), nehézsúly: Vericsev (Szovjetunió). 15 A fővárosi Távfűtő Művek felvételre keres­ pénzü­gyi osztályvezetőt A munkakör betöltéséhez szükséges feltétel: szakirányi egyetemi vagy főiskolai végzettség és ötéves szakmai és kétéves vezetői gyakorlat Jelentkezni lehet: Budapest XI. kerület, Kalotaszeg u. 31. Telefon: 667-348, Vajda Istvánné főosztályvezető.

Next