Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)

1985-05-02 / 101. szám

NÉPSZAVA 1985. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK Országszerte megünnepelték május elsejét (Folytatás az 1. oldalról) telem napja” jelmondat a fő­város május ünnepén a béke gondolatával párosult: transzparens mögött 500 fia­tal kék zászlóval a kezében vonult el az emelvények előtt. A nemzetiszínű lobo­gókkal érkező fiatalok, „Él­jen az MSZMP” felirattal, Marx, Engels és Lenin port­­rézászlóival, s vörös lobogók százaival felvonulva a párt és a nép egységét tették szemléletessé. A tömegdemonstráció újabb részének kezdetét a tér egész szélességében hú­zódó felirat jelezte: „Előre az 1985. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért”. Mögötte már a dolgozók me­nete következett, azoké, akiknek mindennapi munká­ja a biztosíték a jelszóban kifejezett szándék maradék­talan valóra váltására. A sok ezernyi zászlóval, virágok­kal, léggömbökkel, transz­parensekkel vonulók élén a városrészek vezetői halad­tak. A kerületek felvonulói után a Magyar Honvédelmi Szö­vetség tagjai következtek. Az MHSZ budapesti sporto­lói és aktivistái élőképekben jelenítették meg a sportot és a haza védelmét egységbe öt­vöző tevékenységüket. So­raikban vonultak a „Győze­lem 40” nemzetközi autóstúra résztvevői. Utánuk a Batto­­nyától Nemesmedvesig mo­torostúra résztvevői halad­tak. Ezután érkezett a térre 600 narancssárga melegítős kö­zépiskolás fiú. Piros, fehér, zöld, kék, sárga és lila zász­lókkal mutattak be gyakor­latot, majd ugyanennyi lány karika-, illetve társaik lát­ványos labdagyakorlata ara­tott sikert. A téren tornázó 1800 fiatalhoz újabb 900 csat­lakozott, s együtt alakították ki a záróképet: „élő” vörös csillagot, amely előtt a pár­tot éltető jelszót formáltak, s e közben felcsendültek az Internacionálé hangjai. A felvonulók tízezreit a seregszemle befejeztével a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának immár hagyo­mányos városligeti majálisa várta. A hatalmas gyepsző­nyegen négy színpadon, ezen kívül a Petőfi Csarnokban peregtek a műsorok. A leg­többen színpadtól színpadig vándoroltak, s a látogatók kíváncsian méregették az áruházak és a kereskedők kí­nálta árukat, vagy a MHSZ hagyományos bemutatóit te­kintették meg. Az ország többi városában, és szinte valamennyi telepü­lésen színpompás felvonu­lással, sokféle ünnepi prog­rammal köszöntötte a lakos­ság a világ dolgozóinak nem­zetközi ünnepét. Pattogó, vidám ritmusok köszöntötték május elseje reggelén Szeged lakóit: a ze­nés ébresztőről a MÁV és a Munkásőrség zenekara gon­doskodott. Az előző napi só­haj­tozások, úgy látszik, nem voltak hiába, az eső szeren­csére elmaradt. A Széchenyi téri, ezúttal igazán nagysza­básúra kerekedett felvonu­lást így hát semmi nem za­varta. A felvonuló üzemek és­­intézmények tánccsoportjai­kat is magukkal hozták, akik nagy sikert arattak, csakúgy, mint az alkalmi sportbemu­tatóra verbuválódott általá­nos iskolások és gimnazisták. A felvonuláshoz kapcsolódva az MHSZ repülőszakosztálya légi-, a SZEOL és a Vízügyi Igazgatóság evezős-, illetve kajak-kenu csapata vízipará­dét rendezett, így hát föl­dön, vízen, levegőben egy­aránt volt mit nézni, a mun­ka ünnepét köszöntő szegedi felvonulás idén különösen látványos, mozgalmas volt. A majális ezúttal két hely­színen zajlott, az újszegedi ligetben és Szeged legidősebb új városrészében, Tarjánban, a Zápor-tó partján. A ven­déglátás alaposan felkészült, egyebek mellett in­mázsa virslivel, ugyanennyi sütni­­való kolbásszal, 520 hektó sörrel és 10 hektó borral vár­ta az érdeklődőket. A gyere­keket bábosok, bűvészek szó­rakoztatták, lehetett sárkányt készíteni és pánin lovagolni. Az újszegedi szabadtéri szín­padon rendezett néptánc­műsornak is számtalan néző­je volt. A Szeged környéki közsé­gek lakói ugyancsak felvo­nulással, majálissal emlékez­tek meg a munkásosztály nemzetközi ünnepéről. Bené­pesítették a közeli erdőket, nyárson sült az ökör, bog­rácsban főtt a paprikás, és a sportversenyek, a játékos ve­télkedők sem maradtak el. Fehérruhás iskolások nyi­tották meg a felvonulást Miskolcon. A sportcsarnoknál felállított dísztribün előtt mintegy 60 ezer ember vo­nult el. A sort a Diósgyőri Gépgyár kiváló címmel ki­tüntetett kollektívája nyitot­ta meg. A drótgyáriak követ­keztek, ők is kiválóak lettek. A nagymúltú, és manapság nehézsorsú diósgyőri kohá­szat dolgozói munkaruhában vonultak fel, és a szép számú közönség nagy tetszésére be­mutatták az UHP kemence kicsinyített, s a felvonulás közben is működő mását. A borsodi bányászok szokásos, elegáns egyenruhájukban tisztelegtek. A délig tartó miskolci seregszemlét az MHSZ repülőinek bemutató­ja zárta. A miskolciak jókedvének helyén a Csanyik völgyben folytatódott a májusi ünnep. Több mint 20 ezren zarándo­koltak a Király-asztalnak is nevezett helyre. Az idős ugyan hűvös volt, de a keres­kedelmi és vendéglátói ellá­tás pazarnak bizonyult. A majális műsorát a cselgán­­csozók kezdték, miután a megye párt-, tanácsi- és tö­megszervezeti képviselői megkoszorúzták a munkás­mozgalmi emlékművet. A Lenin Kohászati Művek kü­lön erre a célra épített sátrá­ban ünnepséget rendezett, ahol kiváló címmel tüntették ki a legjobb gyárrészlegeket, főosztályokat és brigádokat. Drótos László vezérigazgató gratulált a legjobbaknak, s az ünnepeltek (Paulik Mik­lós, Lukács Béla, Varga Sán­dor és mások) családtagjaik körében koccintottak. A hű­vös idő ellenére megtelt a miskolciak kirándulóhelye. Az alig leveledző fák alatt szállt a dal, bográcsok siste­regtek, s a didergő, de jóked­vű közönség jobb időt remélt. Az idei majális minden ed­diginél gazdagabb program­mal várta a Baranya me­gyeieket. Legnagyobb nemze­tiségi megyénk németek és délszlávok lakta településein népi együttesek, zenekarok szórakoztatták a lakosságot, vendégeket. Pécsett a város kilenc pontján rendeztek kulturális bemutatókat, szó­rakoztató programokat. Több helyütt sor került nemzetközi találkozókra is. A jugoszláviai verőcei kultúr­­csoport tagjai a Somogy me­gyei Barcson adtak műsort. Kubai textilipari tanuló lá­nyokat köszöntöttek Kapos­várott, ahol a bolgár gasztro­nómiai hétre érkezett nép­táncosok és zenészek rögtö­nöztek fergeteges táncbemu­tatót. Ugyancsak nemzetközi­vé szélesedett a majális Sal­gótarjánban: délután 3 óra­kor befutottak a városba a szocialista országok „Győze­lem—40” nemzetközi autós­­túrájának résztvevői, akik megkoszorúzták a salgótarjá­ni felszabadulási emlékmű­vet majd Csehszlovákián keresztül folytatták útjukat Berlin felé. A változatos rendezvény­­sorozatok több helyütt késő estig tartó vidám utcabállal fejeződtek be. M. I ¥■ ' * ■ . - v«j\r Április 30., kedd. Már­­már viharos sodrási­ szél kergeti fedél alá az embe­reket, eső szemetel. És még­is ... Üldögélek a 72-es trolin, mellettem fiatal pár ácso­­rog. Ketten lehetnek tán annyi idősek, mint koránt­sem öreg jómagam. Az állatkerti megálló előtt a fiú jelez, megnyomja a gombot az ajtó fölött. Mire a lány: — Ráérünk a következő­nél. A Népszava-színpadhoz csak ott érdemes leszáll-Ahogy hallom, a ligeti kavalkádban már megint elveszett egy kisgyerek, ki tudja a hányadik. Testvére a hangosbemondón kereste­ ü­nnrepi pillanatok­ at, kérvén: azonnal jelent­kezzen a négyesztendős öccs a felvételi irodánál. — Jó-jó — tűnődnek töb­ben közöttem. — De hát hol van az a bemondó?... Színes forgatagban vo­nulnak a fővárosiak a tri­bünök előtt. Zászlók, lég­gömbök, májusfák, feldíszí­tett járművek mindenütt. Csatlakozik a sorhoz — a szolgáltatás javítását hir­detve — a Budataxi kollek­tívája is. Éppen akkor, amikor a műsorközlő a ki­váló címet kapott Állami Pénzverőt köszönti. .. — Apu, azt a kacsás lufit keremi ? — Rendben, de a spár­gát a nadrágkantárra köt­jük. — Nem! — A kezedre akkor. — Nem, nem! Néhány lépés után a lég­kacsa az apró ujjacskák szorításából a magasba röp­pen. — Látod, látod! — így a zord atya. Mire a kis manó: — De apu, ugye utána rö­pülsz?. .. (Deáki) Jsá­dák­­ János május elsejei nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak: " Május elseje hűvös idővel virradt ránk, de a bu­dapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jóked­vet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulásunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően megtartottuk pártunk Xlll. kongresszusát. Az elfo­gadott országépítő program fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől, támogassa politikánkat, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének töretlen folytatását célul tűző elhatározásunkat az országgyűlési képviselő- és ta­nácstag-választásokon is. Úgy, ahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszi.­­ A közelmúltban a lengyel fővárosban aláírtuk a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló dokumen­tumot. Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meg­győződésem — hozzájárultunk Európa és a világ bé­kéjének megőrzéséhez, erősítéséhez is. Ezeket a gondo­latokat felidézve szeretném e jeles napon szívből kö­szönteni — pártunk Központi Bizottságának nevében is — munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságun­kat, értelmiségünket, egész dolgozó népünket. Biza­kodva nézhetünk a jövőbe, mert van jó programunk, népünk egységes, s elkötelezett, hogy tisztességes helyt­állással végezze országépítő munkáját. Ehhez minden honfitársamnak, kisebb és nagyobb közösségeknek, né­pünk fiainak és leányainak, a családoknak jó egész­séget, további sikereket kívánok.­­ Megköszönöm a sajtó, a hírközlő szervek munka­társainak is, hogy országnak, világnak hűen tolmá­csolják ezt a bizakodó hangulatot, beszámolnak arról, hogyan köszönti népünk a munkásosztály nagy nem­zetközi napját, a szolidaritás ünnepét, május 1-ét. Az MSZMP főtitkárának látogatása Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára kedden délelőtt Angyalföld­re látogatott, hogy — miként sok éve már — a munkásszo­lidaritás nagy ünnepe előtt személyesen is üdvözölje az ipari negyed dolgozóit, s tá­jékozódjon a városrész életé­ről, fejlődéséről, az embe­rek hangulatáról. A vendéget a pártbizottság székházában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára és Bornemissza Sándor, a vá­rosrész tanácselnöke köszön­tötte. A tájékoztatót megköszön­ve Kádár János a pártkong­resszus határozatainak való­ra váltásában sikereket, min­dennapos feladataik elvég­zéséhez erőt, egészséget kí­vánt a jelenlevőknek, az an­gyalföldieknek. Kedves invitálásnak tett eleget ezután a párt főtitká­ra: a Thälmann utcai II. szá­mú általános iskola Várko­­nyi György úttörőcsapatának meghívólevelét még a párt XIII. kongresszusán kapta kézhez, amikor az úttörők köszöntötték a küldötteket. Szabó Jánosné igazgató, Kriszt Ferencné párttitkár és a vendégek kalauza, Grosz­­mann Ágnes nyolcadikos csa­pattitkár szavaiból éppúgy, mint az iskolatörténeti kiál­lítás dokumentumaiból szem­léletes kép bontakozott ki az intézmény múltjáról-jelené­­ről. Ezen a helyen évekig barakkokban folyt a tanítás, míg 1958-ban a környező la­kónegyed elkészültével átad­ták, később 24 tantermessé bővítették az iskolát. Napja­inkra az oktatás korszerű bázisává vált; erről Kádár János is meggyőződhetett, amikor egy jól felszerelt tan­termet is megtekintett. Az ünnepélyes csapatgyű­lésen Potecz Judit, az iskola végzős tanulója köszönte meg, hogy a párt főtitkára elfogadta a meghívásukat. Kádár János a gyerekekhez szólva felidézte: neki és kül­dött-társainak is jólesett a pártkongresszus nehéz mun­kája közepette a pajtások kedves üdvözlete. Most, hogy sikerült eleget tenni a meg­hívásnak — mondotta —, meggyőződhetett róla: ered­ményes munkát végez az is­kola, és elismerést érdemel az úttörőcsapat sokszínű éle­te is. Gratulált a sikerekhez és kérte a pedagógusokat: változatlanul ugyanilyen odaadással végezzék nagyon fontos feladatukat, a fiata­lok nevelését, a diákoknak pedig jó tanulmányi ered­ményeket, egészséget kívánt, majd emlékfát ültetett el az iskola udvarában. Ezt követően a főváros fel­­szabadulásának 40. évfordu­lóján megnyílt angyalföldi helytörténeti gyűjteményt te­kintette meg a párt főtitkára. Gerelyes Ede tudományos ta­nácsadó és Lehel Miklósné, a gyűjtemény vezetője kalau­zolta őt a tárlaton. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszere­lések Gyárában folytatódott. Visi Dezső igazgató, valamint Molnár Péter, a pártvezető­ség, Perényi János, a szak­­szervezeti bizottság és Fe­hérvári Gyula, a KISZ-bi­­zottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. A láto­gatás a forgácsolóműhelyben kezdődött, az egyik munka­padnál Nyulász Ferencné be­tanított gépmunkással váltott szót Kádár János; a munkás­nő elmondta, elégedett a kö­rülményeivel, különösen, mióta megfelelő lakáshoz ju­tottak Csepelen. Bókas József gépbeállítóval is kezet szo­rított a főtitkár. A szerelme volt a színhelye a gyáriak május elsejét kö­szöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszervezeti bizalmi felszólalásában be­számolt azokról az erőfeszí­tésekről, amelyeket az év ele­ji energiaellátási nehézségek közepette is tettek idei ter­vük időarányos teljesítése, a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben vál­laltak valóra váltása érdeké­ben. Mint mondotta, a ne­gyedéves eredmények biz­tatóak, így remélhetően az év végén is jó lesz a mérleg, sikerül majd elérni az 1,2 milliárd forint értékű expor­tot. Ezután Kádár János kért szót: — Köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást. Örülök, hogy személyesen is köszönt­hetem önöket, önök révén a gyár egész kollektíváját, s átadhatom a Központi Bi­zottság üdvözletét, gratulál­hatok a munkasikereiket el­ismerő oklevélhez. Tudom, hogy e siker mögött sok munka — másfél milliárdos termelési érték — van. A mi 40 éve született új társadal­munk a munka társadalma, mi nem mások kizsákmányo­lásából, hanem a magunk erejéből élünk és boldogulá­sunk erőforrása a gépeket működtető ember értékte­remtő tevékenysége — mon­dott a bevezetőben, majd rá­mutatott, hogy sok szó esett erről pártunk legutóbbi, XIII. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kérdést felelősen megtárgyaló fóru­mon természetesen elemez­tük a mögöttünk levő, na­gyon nehéz éveket is, ame­lyeket eredményesen küzdöt­tünk végig. S amikor ered­ményekről beszélünk, akkor mögöttük mindig a nép erő­feszítéseit látjuk. A tapasz­talatokat összegezve kimond­hatjuk: ha nem egyszerűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára alapozunk, a szűk esztendőket lassan, fo­kozatosan valóban magunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lé­nyegi mondanivalója az or­szágnak, s úgy tapasztaljuk, az emberek meg is értették. Bizonyítja ezt az a bizako­dó légkör is, amelyben fel­­szabadulásunk 40. évforduló­járól megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dol­gozók országszerte készülnek május 1-re, a munkásosztály, a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepére. Ám az ün­nep után ismét országos teendők várnak: zajlanak a jelölő gyűlések, hamarosan sor kerül az országgyűlési képviselő- és tanácstag-vá­lasztásokra. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, köteles­ségtudásra, jobb munkára van szükség. Erre népünk­ben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azonban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúlt­ban — az érintett országok egységes akaratával — védő­pajzsunk, a Varsói Szerző­dés meghosszabbításáról szó­ló dokumentumot — fejezte be köszöntőjét Kádár János, s jó egészséget, további sike­reket kívánt a gyár dolgo­zóinak. 3

Next