Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)
1985-05-02 / 101. szám
NÉPSZAVA 1985. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK Országszerte megünnepelték május elsejét (Folytatás az 1. oldalról) telem napja” jelmondat a főváros május ünnepén a béke gondolatával párosult: transzparens mögött 500 fiatal kék zászlóval a kezében vonult el az emelvények előtt. A nemzetiszínű lobogókkal érkező fiatalok, „Éljen az MSZMP” felirattal, Marx, Engels és Lenin portrézászlóival, s vörös lobogók százaival felvonulva a párt és a nép egységét tették szemléletessé. A tömegdemonstráció újabb részének kezdetét a tér egész szélességében húzódó felirat jelezte: „Előre az 1985. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért”. Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett szándék maradéktalan valóra váltására. A sok ezernyi zászlóval, virágokkal, léggömbökkel, transzparensekkel vonulók élén a városrészek vezetői haladtak. A kerületek felvonulói után a Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai következtek. Az MHSZ budapesti sportolói és aktivistái élőképekben jelenítették meg a sportot és a haza védelmét egységbe ötvöző tevékenységüket. Soraikban vonultak a „Győzelem 40” nemzetközi autóstúra résztvevői. Utánuk a Battonyától Nemesmedvesig motorostúra résztvevői haladtak. Ezután érkezett a térre 600 narancssárga melegítős középiskolás fiú. Piros, fehér, zöld, kék, sárga és lila zászlókkal mutattak be gyakorlatot, majd ugyanennyi lány karika-, illetve társaik látványos labdagyakorlata aratott sikert. A téren tornázó 1800 fiatalhoz újabb 900 csatlakozott, s együtt alakították ki a záróképet: „élő” vörös csillagot, amely előtt a pártot éltető jelszót formáltak, s e közben felcsendültek az Internacionálé hangjai. A felvonulók tízezreit a seregszemle befejeztével a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának immár hagyományos városligeti majálisa várta. A hatalmas gyepszőnyegen négy színpadon, ezen kívül a Petőfi Csarnokban peregtek a műsorok. A legtöbben színpadtól színpadig vándoroltak, s a látogatók kíváncsian méregették az áruházak és a kereskedők kínálta árukat, vagy a MHSZ hagyományos bemutatóit tekintették meg. Az ország többi városában, és szinte valamennyi településen színpompás felvonulással, sokféle ünnepi programmal köszöntötte a lakosság a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét. Pattogó, vidám ritmusok köszöntötték május elseje reggelén Szeged lakóit: a zenés ébresztőről a MÁV és a Munkásőrség zenekara gondoskodott. Az előző napi sóhajtozások, úgy látszik, nem voltak hiába, az eső szerencsére elmaradt. A Széchenyi téri, ezúttal igazán nagyszabásúra kerekedett felvonulást így hát semmi nem zavarta. A felvonuló üzemek ésintézmények tánccsoportjaikat is magukkal hozták, akik nagy sikert arattak, csakúgy, mint az alkalmi sportbemutatóra verbuválódott általános iskolások és gimnazisták. A felvonuláshoz kapcsolódva az MHSZ repülőszakosztálya légi-, a SZEOL és a Vízügyi Igazgatóság evezős-, illetve kajak-kenu csapata víziparádét rendezett, így hát földön, vízen, levegőben egyaránt volt mit nézni, a munka ünnepét köszöntő szegedi felvonulás idén különösen látványos, mozgalmas volt. A majális ezúttal két helyszínen zajlott, az újszegedi ligetben és Szeged legidősebb új városrészében, Tarjánban, a Zápor-tó partján. A vendéglátás alaposan felkészült, egyebek mellett inmázsa virslivel, ugyanennyi sütnivaló kolbásszal, 520 hektó sörrel és 10 hektó borral várta az érdeklődőket. A gyerekeket bábosok, bűvészek szórakoztatták, lehetett sárkányt készíteni és pánin lovagolni. Az újszegedi szabadtéri színpadon rendezett néptáncműsornak is számtalan nézője volt. A Szeged környéki községek lakói ugyancsak felvonulással, majálissal emlékeztek meg a munkásosztály nemzetközi ünnepéről. Benépesítették a közeli erdőket, nyárson sült az ökör, bográcsban főtt a paprikás, és a sportversenyek, a játékos vetélkedők sem maradtak el. Fehérruhás iskolások nyitották meg a felvonulást Miskolcon. A sportcsarnoknál felállított dísztribün előtt mintegy 60 ezer ember vonult el. A sort a Diósgyőri Gépgyár kiváló címmel kitüntetett kollektívája nyitotta meg. A drótgyáriak következtek, ők is kiválóak lettek. A nagymúltú, és manapság nehézsorsú diósgyőri kohászat dolgozói munkaruhában vonultak fel, és a szép számú közönség nagy tetszésére bemutatták az UHP kemence kicsinyített, s a felvonulás közben is működő mását. A borsodi bányászok szokásos, elegáns egyenruhájukban tisztelegtek. A délig tartó miskolci seregszemlét az MHSZ repülőinek bemutatója zárta. A miskolciak jókedvének helyén a Csanyik völgyben folytatódott a májusi ünnep. Több mint 20 ezren zarándokoltak a Király-asztalnak is nevezett helyre. Az idős ugyan hűvös volt, de a kereskedelmi és vendéglátói ellátás pazarnak bizonyult. A majális műsorát a cselgáncsozók kezdték, miután a megye párt-, tanácsi- és tömegszervezeti képviselői megkoszorúzták a munkásmozgalmi emlékművet. A Lenin Kohászati Művek külön erre a célra épített sátrában ünnepséget rendezett, ahol kiváló címmel tüntették ki a legjobb gyárrészlegeket, főosztályokat és brigádokat. Drótos László vezérigazgató gratulált a legjobbaknak, s az ünnepeltek (Paulik Miklós, Lukács Béla, Varga Sándor és mások) családtagjaik körében koccintottak. A hűvös idő ellenére megtelt a miskolciak kirándulóhelye. Az alig leveledző fák alatt szállt a dal, bográcsok sisteregtek, s a didergő, de jókedvű közönség jobb időt remélt. Az idei majális minden eddiginél gazdagabb programmal várta a Baranya megyeieket. Legnagyobb nemzetiségi megyénk németek és délszlávok lakta településein népi együttesek, zenekarok szórakoztatták a lakosságot, vendégeket. Pécsett a város kilenc pontján rendeztek kulturális bemutatókat, szórakoztató programokat. Több helyütt sor került nemzetközi találkozókra is. A jugoszláviai verőcei kultúrcsoport tagjai a Somogy megyei Barcson adtak műsort. Kubai textilipari tanuló lányokat köszöntöttek Kaposvárott, ahol a bolgár gasztronómiai hétre érkezett néptáncosok és zenészek rögtönöztek fergeteges táncbemutatót. Ugyancsak nemzetközivé szélesedett a majális Salgótarjánban: délután 3 órakor befutottak a városba a szocialista országok „Győzelem—40” nemzetközi autóstúrájának résztvevői, akik megkoszorúzták a salgótarjáni felszabadulási emlékművet majd Csehszlovákián keresztül folytatták útjukat Berlin felé. A változatos rendezvénysorozatok több helyütt késő estig tartó vidám utcabállal fejeződtek be. M. I ¥■ ' * ■ . - v«j\r Április 30., kedd. Mármár viharos sodrási szél kergeti fedél alá az embereket, eső szemetel. És mégis ... Üldögélek a 72-es trolin, mellettem fiatal pár ácsorog. Ketten lehetnek tán annyi idősek, mint korántsem öreg jómagam. Az állatkerti megálló előtt a fiú jelez, megnyomja a gombot az ajtó fölött. Mire a lány: — Ráérünk a következőnél. A Népszava-színpadhoz csak ott érdemes leszáll-Ahogy hallom, a ligeti kavalkádban már megint elveszett egy kisgyerek, ki tudja a hányadik. Testvére a hangosbemondón kereste ünnrepi pillanatok at, kérvén: azonnal jelentkezzen a négyesztendős öccs a felvételi irodánál. — Jó-jó — tűnődnek többen közöttem. — De hát hol van az a bemondó?... Színes forgatagban vonulnak a fővárosiak a tribünök előtt. Zászlók, léggömbök, májusfák, feldíszített járművek mindenütt. Csatlakozik a sorhoz — a szolgáltatás javítását hirdetve — a Budataxi kollektívája is. Éppen akkor, amikor a műsorközlő a kiváló címet kapott Állami Pénzverőt köszönti. .. — Apu, azt a kacsás lufit keremi ? — Rendben, de a spárgát a nadrágkantárra kötjük. — Nem! — A kezedre akkor. — Nem, nem! Néhány lépés után a légkacsa az apró ujjacskák szorításából a magasba röppen. — Látod, látod! — így a zord atya. Mire a kis manó: — De apu, ugye utána röpülsz?. .. (Deáki) Jsádák János május elsejei nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak: " Május elseje hűvös idővel virradt ránk, de a budapestiek itt felvonuló tömege magabiztosságot, jókedvet sugároz. Ennek alapja: nemrégiben ünnepeltük felszabadulásunk 40. évfordulóját, s ezt megelőzően megtartottuk pártunk Xlll. kongresszusát. Az elfogadott országépítő program fő céljait magáévá tette a Hazafias Népfront is. Ezért kérhetjük az egész magyar néptől, támogassa politikánkat, a fejlett szocialista társadalom felépítésének töretlen folytatását célul tűző elhatározásunkat az országgyűlési képviselő- és tanácstag-választásokon is. Úgy, ahogyan azt a munkás hétköznapokon is teszi. A közelmúltban a lengyel fővárosban aláírtuk a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot. Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hozzájárultunk Európa és a világ békéjének megőrzéséhez, erősítéséhez is. Ezeket a gondolatokat felidézve szeretném e jeles napon szívből köszönteni — pártunk Központi Bizottságának nevében is — munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságunkat, értelmiségünket, egész dolgozó népünket. Bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert van jó programunk, népünk egységes, s elkötelezett, hogy tisztességes helytállással végezze országépítő munkáját. Ehhez minden honfitársamnak, kisebb és nagyobb közösségeknek, népünk fiainak és leányainak, a családoknak jó egészséget, további sikereket kívánok. Megköszönöm a sajtó, a hírközlő szervek munkatársainak is, hogy országnak, világnak hűen tolmácsolják ezt a bizakodó hangulatot, beszámolnak arról, hogyan köszönti népünk a munkásosztály nagy nemzetközi napját, a szolidaritás ünnepét, május 1-ét. Az MSZMP főtitkárának látogatása Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára kedden délelőtt Angyalföldre látogatott, hogy — miként sok éve már — a munkásszolidaritás nagy ünnepe előtt személyesen is üdvözölje az ipari negyed dolgozóit, s tájékozódjon a városrész életéről, fejlődéséről, az emberek hangulatáról. A vendéget a pártbizottság székházában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára és Bornemissza Sándor, a városrész tanácselnöke köszöntötte. A tájékoztatót megköszönve Kádár János a pártkongresszus határozatainak valóra váltásában sikereket, mindennapos feladataik elvégzéséhez erőt, egészséget kívánt a jelenlevőknek, az angyalföldieknek. Kedves invitálásnak tett eleget ezután a párt főtitkára: a Thälmann utcai II. számú általános iskola Várkonyi György úttörőcsapatának meghívólevelét még a párt XIII. kongresszusán kapta kézhez, amikor az úttörők köszöntötték a küldötteket. Szabó Jánosné igazgató, Kriszt Ferencné párttitkár és a vendégek kalauza, Groszmann Ágnes nyolcadikos csapattitkár szavaiból éppúgy, mint az iskolatörténeti kiállítás dokumentumaiból szemléletes kép bontakozott ki az intézmény múltjáról-jelenéről. Ezen a helyen évekig barakkokban folyt a tanítás, míg 1958-ban a környező lakónegyed elkészültével átadták, később 24 tantermessé bővítették az iskolát. Napjainkra az oktatás korszerű bázisává vált; erről Kádár János is meggyőződhetett, amikor egy jól felszerelt tantermet is megtekintett. Az ünnepélyes csapatgyűlésen Potecz Judit, az iskola végzős tanulója köszönte meg, hogy a párt főtitkára elfogadta a meghívásukat. Kádár János a gyerekekhez szólva felidézte: neki és küldött-társainak is jólesett a pártkongresszus nehéz munkája közepette a pajtások kedves üdvözlete. Most, hogy sikerült eleget tenni a meghívásnak — mondotta —, meggyőződhetett róla: eredményes munkát végez az iskola, és elismerést érdemel az úttörőcsapat sokszínű élete is. Gratulált a sikerekhez és kérte a pedagógusokat: változatlanul ugyanilyen odaadással végezzék nagyon fontos feladatukat, a fiatalok nevelését, a diákoknak pedig jó tanulmányi eredményeket, egészséget kívánt, majd emlékfát ültetett el az iskola udvarában. Ezt követően a főváros felszabadulásának 40. évfordulóján megnyílt angyalföldi helytörténeti gyűjteményt tekintette meg a párt főtitkára. Gerelyes Ede tudományos tanácsadó és Lehel Miklósné, a gyűjtemény vezetője kalauzolta őt a tárlaton. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában folytatódott. Visi Dezső igazgató, valamint Molnár Péter, a pártvezetőség, Perényi János, a szakszervezeti bizottság és Fehérvári Gyula, a KISZ-bizottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. A látogatás a forgácsolóműhelyben kezdődött, az egyik munkapadnál Nyulász Ferencné betanított gépmunkással váltott szót Kádár János; a munkásnő elmondta, elégedett a körülményeivel, különösen, mióta megfelelő lakáshoz jutottak Csepelen. Bókas József gépbeállítóval is kezet szorított a főtitkár. A szerelme volt a színhelye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszervezeti bizalmi felszólalásában beszámolt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az év eleji energiaellátási nehézségek közepette is tettek idei tervük időarányos teljesítése, a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben vállaltak valóra váltása érdekében. Mint mondotta, a negyedéves eredmények biztatóak, így remélhetően az év végén is jó lesz a mérleg, sikerül majd elérni az 1,2 milliárd forint értékű exportot. Ezután Kádár János kért szót: — Köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást. Örülök, hogy személyesen is köszönthetem önöket, önök révén a gyár egész kollektíváját, s átadhatom a Központi Bizottság üdvözletét, gratulálhatok a munkasikereiket elismerő oklevélhez. Tudom, hogy e siker mögött sok munka — másfél milliárdos termelési érték — van. A mi 40 éve született új társadalmunk a munka társadalma, mi nem mások kizsákmányolásából, hanem a magunk erejéből élünk és boldogulásunk erőforrása a gépeket működtető ember értékteremtő tevékenysége — mondott a bevezetőben, majd rámutatott, hogy sok szó esett erről pártunk legutóbbi, XIII. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kérdést felelősen megtárgyaló fórumon természetesen elemeztük a mögöttünk levő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket eredményesen küzdöttünk végig. S amikor eredményekről beszélünk, akkor mögöttük mindig a nép erőfeszítéseit látjuk. A tapasztalatokat összegezve kimondhatjuk: ha nem egyszerűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára alapozunk, a szűk esztendőket lassan, fokozatosan valóban magunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi mondanivalója az országnak, s úgy tapasztaljuk, az emberek meg is értették. Bizonyítja ezt az a bizakodó légkör is, amelyben felszabadulásunk 40. évfordulójáról megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dolgozók országszerte készülnek május 1-re, a munkásosztály, a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepére. Ám az ünnep után ismét országos teendők várnak: zajlanak a jelölő gyűlések, hamarosan sor kerül az országgyűlési képviselő- és tanácstag-választásokra. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, kötelességtudásra, jobb munkára van szükség. Erre népünkben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azonban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúltban — az érintett országok egységes akaratával — védőpajzsunk, a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot — fejezte be köszöntőjét Kádár János, s jó egészséget, további sikereket kívánt a gyár dolgozóinak. 3