Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)

1985-05-25 / 121. szám

2 Ugyanaz rajzban Gyűjtés a nicaraguai ellenforradalmároknak WIHO Bejrúti cédrus Belgium biztonsága - telepítés után US­A-támaszpont épül a Húsvét-szigeten Dluhopolszky László rajzai Nemzetközi hírek : Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, aki hivata­los baráti látogatáson tartóz­kodik a Szovjetunióban, vi­déki útja során pénteken Kirgizia fővárosába, Frunzé­­ba érkezett.­­ A hónap végén hivata­los baráti látogatásra a Szov­jetunióba utazik Gustáv Hu­­sák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia elnöke.­­ A Szovjetunióban Föld körüli pályára indították a Kozmosz—1654 jelzésű mes­terséges holdat.­­ Az SZKP KB PB leg­utóbbi ülésén áttekintették a KGST-államok legutóbbi moszkvai KB-titkári tanács­kozásának eredményeit. Jó­váhagyták a szovjet vezetők megbeszéléseit az indiai kor­mányfővel, s meghallgatták Gromiko beszámolóját bécsi tárgyalásairól.­­ Romániában újabb le­szerelési felhívást tettek köz­zé. Ez támogatja a Szovjet­unió által bejelentett egyol­dalú rakétatelepítési morató­riumot és sürgeti, hogy az Egyesült Államok is hozzon hasonló intézkedést. # Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa június 10-ét jelölte ki a testület Namíbiáról tartan­dó vitájának időpontjaként. A BT összehívását India kér­te az el nem kötelezett or­szágok nevében.­­ # Az Elysée-palota szóvi­vője pénteken közölte, hogy Mitterrand elnök május 28-án, a Bodeni-tó partján fekvő Konstanzban találko­zik Helmut Kohl kancellár­ral. SZOMBAT, 1985. MÁJUS 25. NÉPSZAVA Gromiko és Ponomarjov beszéde (Folytatás az 1. oldalról) országok magától értetődő­­és megfelelő reagálása volt az Egyesült Államok és az őt követő NATO-szövetségesek békét veszélyeztető külpoli­tikai irányvonalára. Ez az irányvonal a katonai fölény megszerzését célozza, ezért fokozzák a fegyverkezési, el­sősorban az atomfegyverke­zési hajszát, szőnek terveket a fegyverkezési verseny ki­­terjesztéséről a világűrre. A NATO-országok előidéz­te háborús veszély mértéké­ben a Varsói Szerződés tag­államai a jövőben is megte­szik a szükséges intézkedé­seket kollektív védelmi ké­pességük megfelelő szinten tartásáért; nem törekednek katonai fölényre senkivel szemben sem, de nem is en­gedik meg senkinek annak elérését; kollektív védelmi szervezetük tagjai a háborús veszély elhárítását és a fegy­verkezési hajsza megfékezé­sét szolgáló reális program­mal lépnek fel; különösen fontosnak tartják a világűr militarizálásának megakadá­lyozását, párhuzamosan az atomfegyverek radikális csökkentésével, egészen azok teljes felszámolásáig. A Szov­jetunió ezt az álláspontot vé­delmezi következetesen a genfi tárgyalásokon. Gromiko emlékeztetett a Szovjetunió és a szocialista országok javaslataira, s le­szögezte: ha a nyugati orszá­gok készséget tanúsítanának kölcsönösen elfogadható megállapodás keresésére és elérésére a Szovjetunió és a szocialista országok javasla­tai, valamint kezdeményezé­sei alapján, akkor sokat le­hetne tenni a háborús ve­szély csökkentéséért és azért, hogy a nemzetközi kapcsola­tok visszatérjenek a normá­lis kerékvágásba. Ilyen kész­ség azonban egyelőre nem tapasztalható a nyugati or­szágok részéről. Gromiko a továbbiakban megerősítette, hogy a múlt­hoz hasonlóan a Varsói Szer­ződés tagállamai most is a VSZ és a NATO egyidejű feloszlatásának hívei. Első lépésként a két államszövet­ség katonai szervezeteit le­hetne feloszlatni. Mindaddig azonban, amíg fennáll a NA­TO, fenn fog maradni a Var­sói Szerződés is, s fontos sze­repet játszik majd a szocia­lizmus vívmányainak védel­mében Európában és az egész világon, a nemzetközi biztonság megszilárdításá­ban, az atomháború veszé­lyének elhárításában. A Varsói Szerződés hatá­lyának meghosszabbítása tel­jes összhangban van a Szov­jetunió és az egész szocia­lista közösség külpolitikai irányvonalával — mutatott rá végezetül beszédében Andrej Gromiko. Borisz Ponomarjov beszé­dében emlékeztetett: a NA­TO katonai tervezőcsoportjá­nak a napokban megtartott ülésén a résztvevők a fegy­verkezés, ezen belül az atom­fegyverkezés folytatása mel­lett kardoskodtak. Ez újólag bizonyítja, hogy az Észak­­atlanti Szerződés szervezete a háborús készülődést helye­zi előtérbe. A Varsói Szer­ződés azonban a nemzetközi kapcsolatok egészen más irá­nyú fejlődését állítja szembe ezzel a politikával. A VSZ-tagállamok arra tö­rekszenek, hogy megóvják a békét, érvényesítsék a békés egymás mellett élés politi­káját, s megfékezzék az atomfegyverkezési hajszát. Szűrös Mátyás hazaérkezett a Szovjetunióból Közlemény a látogatásbról (Folytatás az 1. oldalról) Sok együttműködésének fej­lesztésében, a világ béké­jéért és biztonságáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeiért, 75. születésnapja alkalmából tüntette ki a szovjet vezetőt. A kitüntetés átadásánál jelen volt Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. A látogatásról kiadott köz­lemény szerint a Központi Bizottság titkára az SZKP Központi Bizottságának meg­hívására május 22. és 24. között tett látogatást a Szovjetunióban. Megbeszéléseket folyta­tott Borisz Ponomarjovval, az SZKP KB PB póttagjával, az SZKP KB titkárával és Konsztantyin Ruszakovval, az SZKP KB titkárával. Szű­rös Mátyás találkozott Va­­gyim Zaglagyinnal, az SZKP KB tagjával, a Központi Bi­zottság nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettesé­vel, Anatolij Csernyajevvel, a KB póttagjával, a Közpon­ti Bizottság nemzetközi osz­tálya helyettes vezetőjével, továbbá Karen Brutyenccel, a KB nemzetközi osztályá­nak, s Georgij Sahnazarov­­val, a KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetőjével. A testvéri barátság és az egység jegyében lezajlott megbeszéléseken vélemény­­cserére került sor a világpo­litika, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, továbbá az MSZMP és az SZKP együttműködésének napiren­den levő feladatairól. A találkozókon részt vett Rajnai Sándor, a Központi Bizottság tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. Szűrös Mátyás és kísérete — Kovács László és őszi István, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetői — péntek este hazaérkezett Bu­dapestre. Fogadásukra a Fe­rihegyi repülőtéren megje­lent Ivan Aboimov, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének követtanácsosa. Szenátusi döntési Csak 50 MX Mindössze ötven MX-rakéta telepítését engedélyezte a Reagan-kormányzat számára a katonai költségvetés vitája során az amerikai szenátus. A kormányzat eredetileg azt követelte, hogy 100 ilyen, tíz robbanófejjel felszerelt, első csapás mérésére alkalmas rakétát telepíthessen.* „Ellenköltségvetést” foga­dott el csütörtökön a demok­rata többségű amerikai kép­viselőház. A leglényegesebb eltérő elem az, hogy a képviselők nemcsak befagyasztották a Pentagon jövő évi költségve­tését az idei szintre, hanem még az inflációs növekedést sem hajlandók megadni a Pentagon céljaira. (MTI) Hámori Csaba vezetéseivel KISZ-kü­ldöttség utazott Berlinbe Hámori Csabának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első tit­kárának vezetésével pénte­ken Berlinbe utazott az if­júsági szövetség küldöttsége. A delegáció a szocialista or­szágok ifjúsági szervezetei vezetőinek tanácskozásán vesz részt. Szovjet vezető testületek üdvözlő távirata Afrika felszabadításának napja alkalmából a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Miniszterta­nács táviratban üdvözölte a fekete földrész állam- és kormányfőit, Afrika minden népét. ■ A távirat felhívja a figyel­met arra, hogy a nemzetközi imperializmus — élén az Egyesült Államokkal —sem­mibe veszi az ENSZ céljait és elveit, akadályozza Namí­bia függetlenné válását és támogatást nyújt az ember­telen apartheid-rendszernek, amely az állami terrorizmus politikáját folytatja szomszé­daival szemben. Az impe­rialista hatalmak a hosszan­tartó szárazság nyomán ki­alakult válságos helyzetet ar­ra igyekeznek felhasználni, hogy ismét befolyást gyako­rolhassanak több afrikai or­szág bel- és külpolitikájára — mutat rá az üdvözlő táv­irat. A szovjet vezetés táviratá­ban végezetül szolidaritásá­ról biztosítja a fekete föld­rész népeit, hangsúlyozva, hogy a haladásért harcoló, békeszerető afrikai államok a jövőben is a Szovjetunió barátai és partnerei marad­nak. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság Afrika napja alkal­mából nyilatkozatot tett köz­zé. Ebben üdvözli Afrika né­peit május 25-e, Afrika nap­ja alkalmából, majd így foly­tatja: köszöntjük a konti­nens felszabadult, a fejlődés önálló útjára lépett népei , és mindazokat a népeket, amelyek Afrika déli részén és a kontinens más térségei­ben harcolnak a gyarmati elnyomás, a fajüldözés ellen, szabadságukért és demokra­tikus jövőjükért. (MTI) Albánia ünnepe Moszkvai megemlékezés Moszkvában pénteken ülést tartott a Szovjet—Albán Ba­ráti Társaság elnöksége, s megemlékezett az albán nemzeti ünnep 41. évforduló­járól. A Szovjetunió következete­sen síkraszáll az albán— szovjet viszony javításáért, ami megfelel népeink érde­keinek és a béke, a szocializ­mus ügyét szolgálja — hang­súlyozta az Izvesztyija pén­teki számában. (TASZSZ) Az űrsiker évfordulóján öt éve már, hogy honfitár­sunk, az első magyar űrha­jós a kozmoszba indult. Mintha csak tegnap történt volna. Nyilván e sorok író­jával együtt csodálkozva így gondolják mindazok, akik viszonylagos közelségből, a földi helyszínről, az irányító­központból, illetve a leszál­lás térségéből kísérték fi­gyelemmel a szovjet—ma­gyar űrrepülést. Mert az 1980-as év máju­sának és júniusának nyolc napja olyan élmény, hogy az emberi emlékezet minden videokazettánál hívebben őr­zi. A kozmosz békés meghó­dításának, az ember próba­tételének voltak világraszó­­lóbb eseményei, melyeket megcsodáltunk. De más cso­dálni és más átérezni. Ép­pen az utóbbit, az átérzést, az élmény izgalmát, a mi hozzájárulásunk felemelő tu­datát adta meg részvéte­lünk. Akik csak nézők, meg­figyelők voltak is, részükre a magyar érdekeltség szá­zadunk nagy emberi tettében különlegessé avatta az öt éve lezajlott eseményt. A 31 éves magyar kutató­űrhajós, Farkas Bertalan és a 14 évvel idősebb, tapasz­talt parancsnok, Valerij Ku­­bászov nevét idézi elsősor­ban az emlékezet. Rajtuk kí­vül a tartalékokét, Magyari Béláét és Vlagyimir Dzsani­­bekovét. Tehetségük, ráter­mettségük, az önfeláldozást is vállaló bátorságuk, a fel­­készültségben tanúsított ala­posságuk és helytállásuk vit­te sikerre a vállalkozást az űrrepülések történetének 23. esztendejében. Ők szálltak fel a Szojuz— 36. űrhajóra, majd mentek át a Szaljut-6 űrállomás­ra, hogy ennek utasaival, Leonyid Popovval és az űr­rekorder Valerij Rjuminnal együtt hajtsák végre sikere­sen a tudományos és műsza­ki kísérleteket, végezzék el humánus érdekű megfigyelé­seiket. Ők jártak fent, de ott volt kutatóink, mérnökeink, mun­kásaink nem egy alkotása. S mindezt az tette lehetővé, amit­ a legrövidebben ezzel a három szóval fejezhetünk ki: magyar—szovjet barát­ság. Bizonyíthattuk, hogy mit végeztünk az Interkozmosz­­együttműködés keretében. Az űrhajósok jól vizsgáztak, iga­zolták felkészültségüket ép­pen úgy, mint szakembereink munkájának eredményessé­gét. Bevált — hogy csak né­hányat említsünk — a Pille sugáradag-érzékelő műszer, az élettani vizsgálatra alkal­mas Diagnoszt, és a munka­teljesítményt mérő Balaton készülék. Szárazak és szürkék a sza­vak az akkori napok forró izgalmaihoz képest. Hiába folyt minden csodás terv­­szerűséggel és pontossággal, a lángok között felszálló ra­kétát látva a szorongás érzé­se fogott el bennünket. Akkor­­is, ma is így igaz: az indulást nem szokhatja meg sem az űrhajós, sem az együttérző megfigyelő. Majd követke­zett a leírhatatlan feszültség: sikerül-e az űrhajó és az űr­állomás összekapcsolása. A földi irányító központ nagy­termének hatalmas világtér­képe és óriási tévéképernyői előtt ültünk, amikor másnap az összekapcsolás végbement. Kitört a tapsvihar. S miután a Szojuz—36 két utasa át­szállt az űrállomásra, a meg­könnyebbülés úgy hatott az ember hangulatára, mintha maga a néző is a súlytalan­ság állapotát érezte volna. S milyen lassúnak és óvi­láginak tűnt az autóbusz­utazás naponta az Ukrajna­­szállóból az irányítóközpont­ba. Mindig ugyanazzal a kérdéssel kezdtük: mi történt időközben? Amikor a sajtó­tudósítók kistermében hall­gattuk a szakértők, a veze­tők tájékoztatását, majd a rádión és tévékészüléken fi­gyeltük az űrhajós négyessel folytatott beszélgetéseket az irányítókkal, a tudósokkal, kutatókkal együtt végzett kí­sérletek menetéről, nemcsak a felelősségteljes munka ra­gadott meg bennünket, ha­nem a kozmosz utasainak vi­dám hangulata is. Farkas Bertalan tréfacsinálónak bi­zonyult. „A legjobb alvóhe­lyet kaptam — mondta egy­szer —, a mennyezeten”. A súlytalanság állapotában ezt nem kell furcsálni, ő oda erősítette a hálózsákját, míg a többiek az űrállomás ol­dalfalán találtak maguknak helyet. Egy földi kérdésre válaszolva azt mondta, hogy úgy érzi magát a súlytalan­ság állapotában, mint a hal a vízben. Gyakran becézték halacskának. Az induláson, az összekap­csoláson kívül a harmadik legizgalmasabb pillanat a le­szállás volt. Hogyan bírják a súlytalanság után a föld vonzóereje miatt bekövetke­ző ólomsúlyú állapotot? A kérdések kérdése pedig az volt: hogyan viselkedik a visszatérő űrhajó, a Szojuz— 35? Miután a kazahsztáni sztyeppén leszálltak, a visz­­szatérőket fogadó helikopte­rek, lélekszakadva rohantunk a bojtorjános mezőn látott fehér ejtőernyő felé, amely­nek „fékjén” leereszkedett az űrhajó. Két utasa szédü­lő fejjel is mosolyogva állta a tudósítók pár percre meg­engedett kérdészuhatagát. A visszatérő hajón két cirill­­betűs szót olvashattunk: „Köszönet és hála." Ki ír­ta? Kinek szólt? Az űrhajó­nak? Az utasainak? A magyar—szovjet űruta­zás csak egy epizód volt a kozmonautika történetében. Ez nem a „csillagháborús” jövendő lehetőségének lég­körében zajlott. Maga Vale­rij Kubászov 1975-ben Leo­­novval a Szojuz—Apolló program résztvevője volt Stefforddal és Slaytonnal együtt. Minderre, a „csilla­gok békéjére” szintén emlé­keztet az évforduló. Kóródi József

Next