Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)
1985-05-25 / 121. szám
2 Ugyanaz rajzban Gyűjtés a nicaraguai ellenforradalmároknak WIHO Bejrúti cédrus Belgium biztonsága - telepítés után USA-támaszpont épül a Húsvét-szigeten Dluhopolszky László rajzai Nemzetközi hírek : Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, vidéki útja során pénteken Kirgizia fővárosába, Frunzéba érkezett. A hónap végén hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia elnöke. A Szovjetunióban Föld körüli pályára indították a Kozmosz—1654 jelzésű mesterséges holdat. Az SZKP KB PB legutóbbi ülésén áttekintették a KGST-államok legutóbbi moszkvai KB-titkári tanácskozásának eredményeit. Jóváhagyták a szovjet vezetők megbeszéléseit az indiai kormányfővel, s meghallgatták Gromiko beszámolóját bécsi tárgyalásairól. Romániában újabb leszerelési felhívást tettek közzé. Ez támogatja a Szovjetunió által bejelentett egyoldalú rakétatelepítési moratóriumot és sürgeti, hogy az Egyesült Államok is hozzon hasonló intézkedést. # Az ENSZ Biztonsági Tanácsa június 10-ét jelölte ki a testület Namíbiáról tartandó vitájának időpontjaként. A BT összehívását India kérte az el nem kötelezett országok nevében. # Az Elysée-palota szóvivője pénteken közölte, hogy Mitterrand elnök május 28-án, a Bodeni-tó partján fekvő Konstanzban találkozik Helmut Kohl kancellárral. SZOMBAT, 1985. MÁJUS 25. NÉPSZAVA Gromiko és Ponomarjov beszéde (Folytatás az 1. oldalról) országok magától értetődőés megfelelő reagálása volt az Egyesült Államok és az őt követő NATO-szövetségesek békét veszélyeztető külpolitikai irányvonalára. Ez az irányvonal a katonai fölény megszerzését célozza, ezért fokozzák a fegyverkezési, elsősorban az atomfegyverkezési hajszát, szőnek terveket a fegyverkezési verseny kiterjesztéséről a világűrre. A NATO-országok előidézte háborús veszély mértékében a Varsói Szerződés tagállamai a jövőben is megteszik a szükséges intézkedéseket kollektív védelmi képességük megfelelő szinten tartásáért; nem törekednek katonai fölényre senkivel szemben sem, de nem is engedik meg senkinek annak elérését; kollektív védelmi szervezetük tagjai a háborús veszély elhárítását és a fegyverkezési hajsza megfékezését szolgáló reális programmal lépnek fel; különösen fontosnak tartják a világűr militarizálásának megakadályozását, párhuzamosan az atomfegyverek radikális csökkentésével, egészen azok teljes felszámolásáig. A Szovjetunió ezt az álláspontot védelmezi következetesen a genfi tárgyalásokon. Gromiko emlékeztetett a Szovjetunió és a szocialista országok javaslataira, s leszögezte: ha a nyugati országok készséget tanúsítanának kölcsönösen elfogadható megállapodás keresésére és elérésére a Szovjetunió és a szocialista országok javaslatai, valamint kezdeményezései alapján, akkor sokat lehetne tenni a háborús veszély csökkentéséért és azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok visszatérjenek a normális kerékvágásba. Ilyen készség azonban egyelőre nem tapasztalható a nyugati országok részéről. Gromiko a továbbiakban megerősítette, hogy a múlthoz hasonlóan a Varsói Szerződés tagállamai most is a VSZ és a NATO egyidejű feloszlatásának hívei. Első lépésként a két államszövetség katonai szervezeteit lehetne feloszlatni. Mindaddig azonban, amíg fennáll a NATO, fenn fog maradni a Varsói Szerződés is, s fontos szerepet játszik majd a szocializmus vívmányainak védelmében Európában és az egész világon, a nemzetközi biztonság megszilárdításában, az atomháború veszélyének elhárításában. A Varsói Szerződés hatályának meghosszabbítása teljes összhangban van a Szovjetunió és az egész szocialista közösség külpolitikai irányvonalával — mutatott rá végezetül beszédében Andrej Gromiko. Borisz Ponomarjov beszédében emlékeztetett: a NATO katonai tervezőcsoportjának a napokban megtartott ülésén a résztvevők a fegyverkezés, ezen belül az atomfegyverkezés folytatása mellett kardoskodtak. Ez újólag bizonyítja, hogy az Északatlanti Szerződés szervezete a háborús készülődést helyezi előtérbe. A Varsói Szerződés azonban a nemzetközi kapcsolatok egészen más irányú fejlődését állítja szembe ezzel a politikával. A VSZ-tagállamok arra törekszenek, hogy megóvják a békét, érvényesítsék a békés egymás mellett élés politikáját, s megfékezzék az atomfegyverkezési hajszát. Szűrös Mátyás hazaérkezett a Szovjetunióból Közlemény a látogatásbról (Folytatás az 1. oldalról) Sok együttműködésének fejlesztésében, a világ békéjéért és biztonságáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeiért, 75. születésnapja alkalmából tüntette ki a szovjet vezetőt. A kitüntetés átadásánál jelen volt Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. A látogatásról kiadott közlemény szerint a Központi Bizottság titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására május 22. és 24. között tett látogatást a Szovjetunióban. Megbeszéléseket folytatott Borisz Ponomarjovval, az SZKP KB PB póttagjával, az SZKP KB titkárával és Konsztantyin Ruszakovval, az SZKP KB titkárával. Szűrös Mátyás találkozott Vagyim Zaglagyinnal, az SZKP KB tagjával, a Központi Bizottság nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettesével, Anatolij Csernyajevvel, a KB póttagjával, a Központi Bizottság nemzetközi osztálya helyettes vezetőjével, továbbá Karen Brutyenccel, a KB nemzetközi osztályának, s Georgij Sahnazarovval, a KB külügyi osztályának helyettes vezetőjével. A testvéri barátság és az egység jegyében lezajlott megbeszéléseken véleménycserére került sor a világpolitika, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, továbbá az MSZMP és az SZKP együttműködésének napirenden levő feladatairól. A találkozókon részt vett Rajnai Sándor, a Központi Bizottság tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete. Szűrös Mátyás és kísérete — Kovács László és őszi István, a KB külügyi osztályának helyettes vezetői — péntek este hazaérkezett Budapestre. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ivan Aboimov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa. Szenátusi döntési Csak 50 MX Mindössze ötven MX-rakéta telepítését engedélyezte a Reagan-kormányzat számára a katonai költségvetés vitája során az amerikai szenátus. A kormányzat eredetileg azt követelte, hogy 100 ilyen, tíz robbanófejjel felszerelt, első csapás mérésére alkalmas rakétát telepíthessen.* „Ellenköltségvetést” fogadott el csütörtökön a demokrata többségű amerikai képviselőház. A leglényegesebb eltérő elem az, hogy a képviselők nemcsak befagyasztották a Pentagon jövő évi költségvetését az idei szintre, hanem még az inflációs növekedést sem hajlandók megadni a Pentagon céljaira. (MTI) Hámori Csaba vezetéseivel KISZ-küldöttség utazott Berlinbe Hámori Csabának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának vezetésével pénteken Berlinbe utazott az ifjúsági szövetség küldöttsége. A delegáció a szocialista országok ifjúsági szervezetei vezetőinek tanácskozásán vesz részt. Szovjet vezető testületek üdvözlő távirata Afrika felszabadításának napja alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács táviratban üdvözölte a fekete földrész állam- és kormányfőit, Afrika minden népét. ■ A távirat felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetközi imperializmus — élén az Egyesült Államokkal —semmibe veszi az ENSZ céljait és elveit, akadályozza Namíbia függetlenné válását és támogatást nyújt az embertelen apartheid-rendszernek, amely az állami terrorizmus politikáját folytatja szomszédaival szemben. Az imperialista hatalmak a hosszantartó szárazság nyomán kialakult válságos helyzetet arra igyekeznek felhasználni, hogy ismét befolyást gyakorolhassanak több afrikai ország bel- és külpolitikájára — mutat rá az üdvözlő távirat. A szovjet vezetés táviratában végezetül szolidaritásáról biztosítja a fekete földrész népeit, hangsúlyozva, hogy a haladásért harcoló, békeszerető afrikai államok a jövőben is a Szovjetunió barátai és partnerei maradnak. A Magyar Szolidaritási Bizottság Afrika napja alkalmából nyilatkozatot tett közzé. Ebben üdvözli Afrika népeit május 25-e, Afrika napja alkalmából, majd így folytatja: köszöntjük a kontinens felszabadult, a fejlődés önálló útjára lépett népei , és mindazokat a népeket, amelyek Afrika déli részén és a kontinens más térségeiben harcolnak a gyarmati elnyomás, a fajüldözés ellen, szabadságukért és demokratikus jövőjükért. (MTI) Albánia ünnepe Moszkvai megemlékezés Moszkvában pénteken ülést tartott a Szovjet—Albán Baráti Társaság elnöksége, s megemlékezett az albán nemzeti ünnep 41. évfordulójáról. A Szovjetunió következetesen síkraszáll az albán— szovjet viszony javításáért, ami megfelel népeink érdekeinek és a béke, a szocializmus ügyét szolgálja — hangsúlyozta az Izvesztyija pénteki számában. (TASZSZ) Az űrsiker évfordulóján öt éve már, hogy honfitársunk, az első magyar űrhajós a kozmoszba indult. Mintha csak tegnap történt volna. Nyilván e sorok írójával együtt csodálkozva így gondolják mindazok, akik viszonylagos közelségből, a földi helyszínről, az irányítóközpontból, illetve a leszállás térségéből kísérték figyelemmel a szovjet—magyar űrrepülést. Mert az 1980-as év májusának és júniusának nyolc napja olyan élmény, hogy az emberi emlékezet minden videokazettánál hívebben őrzi. A kozmosz békés meghódításának, az ember próbatételének voltak világraszólóbb eseményei, melyeket megcsodáltunk. De más csodálni és más átérezni. Éppen az utóbbit, az átérzést, az élmény izgalmát, a mi hozzájárulásunk felemelő tudatát adta meg részvételünk. Akik csak nézők, megfigyelők voltak is, részükre a magyar érdekeltség századunk nagy emberi tettében különlegessé avatta az öt éve lezajlott eseményt. A 31 éves magyar kutatóűrhajós, Farkas Bertalan és a 14 évvel idősebb, tapasztalt parancsnok, Valerij Kubászov nevét idézi elsősorban az emlékezet. Rajtuk kívül a tartalékokét, Magyari Béláét és Vlagyimir Dzsanibekovét. Tehetségük, rátermettségük, az önfeláldozást is vállaló bátorságuk, a felkészültségben tanúsított alaposságuk és helytállásuk vitte sikerre a vállalkozást az űrrepülések történetének 23. esztendejében. Ők szálltak fel a Szojuz— 36. űrhajóra, majd mentek át a Szaljut-6 űrállomásra, hogy ennek utasaival, Leonyid Popovval és az űrrekorder Valerij Rjuminnal együtt hajtsák végre sikeresen a tudományos és műszaki kísérleteket, végezzék el humánus érdekű megfigyeléseiket. Ők jártak fent, de ott volt kutatóink, mérnökeink, munkásaink nem egy alkotása. S mindezt az tette lehetővé, amit a legrövidebben ezzel a három szóval fejezhetünk ki: magyar—szovjet barátság. Bizonyíthattuk, hogy mit végeztünk az Interkozmoszegyüttműködés keretében. Az űrhajósok jól vizsgáztak, igazolták felkészültségüket éppen úgy, mint szakembereink munkájának eredményességét. Bevált — hogy csak néhányat említsünk — a Pille sugáradag-érzékelő műszer, az élettani vizsgálatra alkalmas Diagnoszt, és a munkateljesítményt mérő Balaton készülék. Szárazak és szürkék a szavak az akkori napok forró izgalmaihoz képest. Hiába folyt minden csodás tervszerűséggel és pontossággal, a lángok között felszálló rakétát látva a szorongás érzése fogott el bennünket. Akkoris, ma is így igaz: az indulást nem szokhatja meg sem az űrhajós, sem az együttérző megfigyelő. Majd következett a leírhatatlan feszültség: sikerül-e az űrhajó és az űrállomás összekapcsolása. A földi irányító központ nagytermének hatalmas világtérképe és óriási tévéképernyői előtt ültünk, amikor másnap az összekapcsolás végbement. Kitört a tapsvihar. S miután a Szojuz—36 két utasa átszállt az űrállomásra, a megkönnyebbülés úgy hatott az ember hangulatára, mintha maga a néző is a súlytalanság állapotát érezte volna. S milyen lassúnak és óviláginak tűnt az autóbuszutazás naponta az Ukrajnaszállóból az irányítóközpontba. Mindig ugyanazzal a kérdéssel kezdtük: mi történt időközben? Amikor a sajtótudósítók kistermében hallgattuk a szakértők, a vezetők tájékoztatását, majd a rádión és tévékészüléken figyeltük az űrhajós négyessel folytatott beszélgetéseket az irányítókkal, a tudósokkal, kutatókkal együtt végzett kísérletek menetéről, nemcsak a felelősségteljes munka ragadott meg bennünket, hanem a kozmosz utasainak vidám hangulata is. Farkas Bertalan tréfacsinálónak bizonyult. „A legjobb alvóhelyet kaptam — mondta egyszer —, a mennyezeten”. A súlytalanság állapotában ezt nem kell furcsálni, ő oda erősítette a hálózsákját, míg a többiek az űrállomás oldalfalán találtak maguknak helyet. Egy földi kérdésre válaszolva azt mondta, hogy úgy érzi magát a súlytalanság állapotában, mint a hal a vízben. Gyakran becézték halacskának. Az induláson, az összekapcsoláson kívül a harmadik legizgalmasabb pillanat a leszállás volt. Hogyan bírják a súlytalanság után a föld vonzóereje miatt bekövetkező ólomsúlyú állapotot? A kérdések kérdése pedig az volt: hogyan viselkedik a visszatérő űrhajó, a Szojuz— 35? Miután a kazahsztáni sztyeppén leszálltak, a viszszatérőket fogadó helikopterek, lélekszakadva rohantunk a bojtorjános mezőn látott fehér ejtőernyő felé, amelynek „fékjén” leereszkedett az űrhajó. Két utasa szédülő fejjel is mosolyogva állta a tudósítók pár percre megengedett kérdészuhatagát. A visszatérő hajón két cirillbetűs szót olvashattunk: „Köszönet és hála." Ki írta? Kinek szólt? Az űrhajónak? Az utasainak? A magyar—szovjet űrutazás csak egy epizód volt a kozmonautika történetében. Ez nem a „csillagháborús” jövendő lehetőségének légkörében zajlott. Maga Valerij Kubászov 1975-ben Leonovval a Szojuz—Apolló program résztvevője volt Stefforddal és Slaytonnal együtt. Minderre, a „csillagok békéjére” szintén emlékeztet az évforduló. Kóródi József