Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)

1985-06-25 / 147. szám

NÉPSZAVA 1985. JÚNIUS 25., KEDD Még több kellene, még több lehetne! SZOT-üdülő épül Egerben a nagycsaládosoknak Beszélgetés Menráth Istvánnal, a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának helyettes vezetőjével Szakszervezeti beutalóval 400 ezren üdülhetnek, pi­henhetnek, gyógyulhatnak hazánkban az idén a SZOT különféle típusú üdülőiben. Ez az a takaró, ameddig nyújtózkodni lehet. Az igények és a lehetőségek konf­liktusával nyilván az olvasó is szembekerül olykor. Ám a legnagyobb gond mégiscsak az, hogy a többgyere­kes családok majdhogynem ki vannak zárva a kedvez­ményes üdülésből. Kevés a nagycsaládosoknak szóló beutaló, mert kevés az olyan SZOT-üdülő, amelyben a három-négy gyerekes szülőknek és csemetéiknek meg tudják teremteni a szükséges feltételeket. A megoldás nyilván nem lehet más, mint az építés, a létesítés. A SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának helyettes vezetőjével, Menráth Istvánnal arról beszél­gettünk, hogy szervezetük miképp próbál javítani a családos üdültetés jelenlegi helyzetén. — A többgyerekesek visz­­szatérő panasza, miszerint nagyon kevés a családos be­utaló, s ez nem egyszerű pa­nasz, hanem tény. Mi a meg­oldást a kooperációs üdülők létesítésében látjuk. Vagyis abban, hogy az iparági, ága­zati szakszervezetek segítsé­gével építsünk olyan üdülő­ket, amelyek olyan módon többfunkciósak, hogy szo­bák összenyitásával bármi­­kor alkalmassá tehetők akár az öttagú családok befoga­dására is. — A főigazgatóság már évekkel ezelőtt túljutott az ötleten. Olyannyira, hogy az idén is elkészült egy tanul­mányterv a boglárlellei és a szegedi után az újabb koope­rációs létesítményről. Hol tart az ügy? — A közelmúltban tárgyal­tunk az ágazati szakszerve­zetek vezetőivel az Egerben létesítendő kétfunkciós, koo­perációban felépítendő üdü­lőről. Eger készséggel fel­ajánlotta a Török fürdő, a városi fürdő, valamint a strand által határolt terüle­tet. Hely tehát van, így a terveink szerint lehetőség nyílik arra, hogy a 300 em­ber befogadására tervezett létesítmény télen gyógyüdü­lőként, nyáron pedig családi üdülőként funkcionáljon. A háromszáz ágyat az indokol­ja, hogy ez az a határ, amed­dig a fajlagos költségek op­timálisak. Ez tehát a célsze­rű és a praktikus. Már csak azért is, mert a háromszáz alaphelyet az építészeti meg­oldások jóvoltából nyáron to­vábbi háromszáz gyermek­hellyel lehet megtoldani. — Említette, hogy tárgyal­tak az ágazati szakszerveze­tek vezetőivel. Milyen ered­ménnyel zárult a megbeszé­lés? — Eddig 200 ágy a konk­rét igény. Vagyis ebben a vállalkozásban részt kíván venni a postás-, a bányász-, a vegyészszakszervezet, a K­VDSZ, az ÉDOSZ és a SZÖVOSZ. Egyébként úgy tervezzük, hogy jövőre kezd­jük az építkezést és 1989-re be is fejezzük. — Elmondaná, mi ennek a kooperációs vállalkozásnak a feltételrendszere? — A társu­lóknak többféle módon „fizetjük” vissza be­fektetésüket. Úgy például, hogy a befizetett hely felét biztosítjuk 25 éven át dolgo­zóiknak, illetőleg 20 eszten­deig az általuk finanszírozott helyek 60 százalékát bocsát­juk évente rendelkezésükre. Ez a két variáció az egri lé­tesítményre értendő. Ha vi­szont a kooperáló szakszer­vezet nem ebbe, hanem az ország egyéb üdülőjébe kí­vánja dolgozóit beutalni, módja van a járandósága szerinti helyet bármely gyógyüdülőben, illetve csalá­dos üdülőben kérni. Kérése természetesen elsőbbséget él­vez. — Mit „tud” majd ez az egri üdülő? — Tulajdonképpen mindent. A földszinti szállószárnyhoz két szint és beépített tetőtér társul. Az első emeleten 2 + 2 ágyas szobák lesznek, be­épített szekrényekkel, fürdő­szobával, toalettel. A máso­dik emelet és a tetőtér lakó­egységeit belső lépcsők kötik össze, amelyekkel össze is kapcsolhatók, de el is vá­laszthatók a két szint helyi­ségei. Ha nagy családot fo­gadnak, egybenyitják a szo­bákat, ha a téli, gyógyásza­ti szezon betegeit fogadják, a tetőtér szobáit kétágyasként használhatják, mivel külön bejáratuk is lesz. Természe­tesen a tervezők gondoskod­tak liftről, ruhatárról, tévé­szobákról, társalgókról, könyvtárról, gyermekfoglal­koztatóról, játéktermekről, presszóról, 800 adagos kony­háról, cukrászüzemről, tágas étteremről, ahol egyszerre háromszáz beutalt étkezhet. Ezenkívül lesznek gyógyá­szati helyiségek, sportpályák, játszóterek, sőt pihenőpar­kok is. — Úgy tűnik, valóban min­dent tud majd az egri üdülő. No persze, néhány fecske nem csinál nyarat. Néhány mégoly kényelmesre, szépsé­gesre álmodott létesítmény nem oldja meg a nagycsalá­dosok üdülési gondját. — Néhány nem. De több igen. Ezt és a lellei meg a szegedi próbálkozást ugyanis követhetné még több is, lé­vén, hogy a SZOT-beruházá­­sok adómentességet élveznek. És az említett­ kooperációs módszer megosztja a kiadá­sok terhét. Mi úgy látjuk, ilyen módon lehetne és kelle­ne ezt az üdülőtípust tovább­fejleszteni, számát gyarapí­tani. Azért mondom, hogy kellene, mert a szakszerve­zeti mozgalomnak szembe kell néznie az önmagától fel nem oldódó feszültséggel. A kedvezményes SZOT-üdülte­­tés nem egyszerű szociális kérdés­, hanem, épp a nagy családoknál, érdekvédelmi feladat is. Partnerek kerestetnek tehát — akik a főigazgatóságtól részletes felvilágosítást kérhetnek —, egyelőre az egri vállal­kozáshoz. Vagyis ahhoz, ami családpolitikánkban sem rész­letkérdés — hogyan segítik a vállalatok, a szakszervezetek a sokgyerekeseket? Mert igaz ugyan, hogy a többcsatornás tá­mogatási rendszer egyre jobban funkcionál­ja az állami, ha a munkahelyi szférát vizsgáljuk. De mindaddig, amíg jó né­hány család három vagy négy gyereke miatt tíz évig is meg­­fosztatik a kikapcsolódástól, a regenerálódástól, addig aligha hihetjük, hogy az „ez van, ezt kell szeretni” elfogadható alap­állás. Még pontosabban: a nincs tényét a legyen szándékával kötelező lépésről lépésre megváltoztatni. Együtt, közösen! Szabó Iréné A­ téli veszteségek pótlása (Folytatás az 1. oldalról) hatonként megtartandó több­letműszak ledolgozásával igyekeznek behozni a lemara­dást, amely az első negyed­évi adatok szerint nyolcszá­zalékos. A vállalat az első negyedévre tervezett 8 millió 900 ezer négyzetméter helyett 8 millió 200 ezer négyzetmé­ter szövetet gyártott. A többletvállalás úgyszól­ván a Patex valamennyi dol­gozóját érinti; a tervbe vett nyolc, munkával töltendő szombaton mind a három műszak dolgozik. Ahol kevés a munkáskéz, ott az alkalma­zottak segítenek. Ez utóbbiak között akad ugyanis jó né­hány, aki ért a gépekhez, a szövéshez, a kevésbé avatot­tak a géptisztításban, hüvely­válogatásban segítenek. A kü­lönféle társadalmi szerveze­tek tisztségviselői — például párt- és szb-titkárok — a többletműszakokban társa­dalmi munkában állnak a gépek mellé. A többiektől ugyanis nem társadalmi munkában várják el a lema­radás behozását. A többlet­­munka túlórában kerül kifi­zetésre, az összeg 90 száza­lékát előleg gyanánt kapják meg a dolgozók, a hátralévő hányadot a teljesítmény ará­nyában, végelszámolásként. Az első többletműszak megszervezésére május 18-án az Angyalföldi Szövőgyárban és a Patex békéscsabai gyá­rában került sor, mindkét gyárban­ szép teljesítmények születtek. Ebben jelentős szerepe van annak, h­ogy a dolgozók — a megfelelő agi­táció jóvoltából — jól isme­rik a vállalat gondjait, s ér­tik a többletműszakok célját. A nyolc többletműszak vállalásán kívül a Patex kol­lektívája kommunista műsza­kok megtartásával is segíti a terv teljesítését. A vállalat­nál azt várják a többletmű­szakoktól, hogy ezek segítsé­gével év végére sikerül 33 millió négyzetmétert elő­irányzó tervüket teljesíteni. A Magyar Alumíniumipari Trösztnél a téli kényszerű energiakorlátozás 371 millió forint termeléskiesést oko­zott, s ezzel 210 milliós ered­ménykiesés járt együtt. A le­maradás behozására ütemter­vet készített a tröszt és a vállalatok vezetése, s úgy íté­lik meg, hogy jobb munka­­szervezéssel, a munkaidő ha­tékonyabb kihasználásával, hét végi pótműszakok szerve­zésével a termeléskiesés kö­rülbelül kétharmada behoz­ható az év végéig. Ennek ér­dekében mozgósították a szo­cialista brigádokat, amelyek többletvállalásokat tettek a munka eredményesebbé téte­lére, az anyag- és energia­takarékosság fokozására. Azoknál az alumíniumipari vállalatoknál, ahol nem fo­lyamatos munkarendben dol­goznak, a termeléskiesés csökkentése érdekében pót­­műszakokat szerveznek. A Székesfehérvári Könnyűfém­műben például most szom­batonként az egyébként nem üzemelő hengermű-, csoma­goló- és kikészítőrészlegek­ben rendszeresen dolgoznak, hogy növelhessék a félkész termékek exportját. A Ba­lassagyarmati Fémipari Vál­lalat radiátorgyártó üzemé­ben is pluszműszakokat tar­tanak szombatonként és va­sárnaponként, hogy behoz­zák a lemaradást. A tröszt ez évi eredmény­­tervének a teljesítése azon­ban a külső értékesítési fel­tételektől is nagymértékben függ. Az utóbbi időszakban számukra rendkívül kedve­zőtlenül alakult az alumí­niumtermékek világpiaci ára, s az előrejelzések szerint az idén nem várható számotte­vő javulás, azaz áremelkedés. Ezért a tél okozta termelés­­kiesés mellett a világpiaci ér­tékesítés nehézségei miatt sem tartják a trösztnél teljes mértékben teljesíthetőnek az idei tervüket. Viszont min­dent megtesznek azért, hogy az elmaradás minél kisebb arányú és értékű legyen. (faggyas—horváth—szabó) 7 Szakszervezeti ellenőrökkel Szabolcsban (2.) Ki vegye észre a hibákat? Hogyan látják el a SZOT elnökségének 1984. márciusi határozatában foglalt munkavédelmi teendőiket a szakszervezetek munkahelyi testületei és társadalmi aktivistái - ezt vizsgálta az elmúlt héten Szabolcs- Szatmár megyében a SZOT munkavédelmi, társada­lombiztosítási és egészségügyi osztálya, az SZMT és az ágazati-iparági szakszervezetek megyebizottságai mun­katársainak bevonásával. Tegnapi riportunkban az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárában szerzett tapasztalatokról számoltunk be, ma pedig két máté­szalkai gyárban tett látogatást idézünk fel. A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában Tóth Pál munkavédelmi vezető és Győrfi János, az üzemi szak­­szervezeti bizottság társadal­mi munkavédelmi ellenőre fogad bennünket. Mint mondják, az 1982-es 49 ezer forinttal szemben tavaly már 272 ezret fordítottak a gyár munkavédelmi felada­tainak megoldására. A bal­eseti helyzetük 1982 óta szá­mottevően javult (tavaly 25 dolgozó szenvedett üzemi balesetet, az idén májusig hatan), de azért sem elége­dettek ezzel, mert a sérülé­sek többsége emberi hibából — többnyire az előírások megszegéséből, fegyelmezet­lenségből, figyelmetlenség­ből — származott. Pisztollyal a zaj ellen — Az oszk egy évvel ez­előtt tűzte utoljára napirend­re a baleseti helyzet alaku­lását és a munkavédelmi teendők meghatározását — mondja Győrfi János. — A kiemelt feladatok közé tar­tozik a munkavédelmi szem­léken feltárt hibák megszün­tetésének következetesebb ellenőrzése, a dolgozók ha­tékonyabb érdekképviselete a munkakörülmények mű­szeres mérések alapján ki­alakított fokozatainak meg­állapításánál és a munkavé­delmi őrmozgalom színvona­lának, eredményességének emelése. — Ez utóbbi sajnos elég gyengén megy nálunk — te­szi hozzá Tóth Pál. — Nem megoldott az őrök tovább­képzése, mozgatása, a leg­többen kényszernek tartják megbízatásukat, s általában formális, jelentéktelen dol­gokat írnak az őrnaplóba. — Milyen a szakszervezet és a gazdasági vezetés kap­csolata a munkavédelemmel kapcsolatos teendők megha­tározásában és végrehajtá­sában? — A kapcsolatunk jó, s ezen a munkavédelmi irá­nyítás és felügyelet átszerve­zése nem változtatott ná­lunk. Ugyanúgy dolgozunk, mint eddig — válaszol Győr­fi János. — Én minden mun­kavédelmi szemlén, minden üzemi baleset kivizsgálásá­ban részt veszek. A munka­­védelmi fejlesztési terv ki­dolgozásában a szakszerve­zet kezdeményezően közre­működik. Mivel nálunk a zaj a legnagyobb gond, a mi javaslatunkra a gyár vezeté­se tanulmányt készíttet zaj­­csökkentő megoldások beve­zetésére. A műanyaglencse­­készítő üzemben például eb­ben az évben különleges hangelnyelő anyagok, úgy­nevezett antisztatizáló pisz­tolyok beszerzésével akarjuk csökkenteni a jelenleg kö­rülbelül 90 decibeles zaj­szintet. — Az egyéni hallásvédő eszközök beszerzését és hasz­nálatát ellenőrzi-e a szak­­szervezet? — A használatot rendsze­resen ellenőrizzük a terme­lésirányító vezetőkkel együtt, ezen a téren nincs különö­sebb probléma. Viszont a dolgozók többsége által leg­inkább kedvelt ír szivacs füldugó beszerzése nehéz­ségekbe ütközik. — A másik gondunk az, hogy mióta megszűnt az SZMT-től való filmkölcsön­zési lehetőség, Debrecenbe kell elmenni az ottani MO­­KÉP-hez munkavédelmi ok­tatáshoz szükséges filmért és diasorozatokért. Ez nehéz­kesebb, ráadásul jóval drá­gább, mint a régi kölcsönzé­si rendszer. Szerintünk kár volt megszüntetni az SZMT- nél a kölcsönzési lehetősé­get, mert így a munkavédel­mi oktatás feltételei rosz­­szabbak — mondja a munka­­védelmi vezető. Csak jóakarat kellene..­­ (Ezt Újfehértón is kifogá­solták, s az SZMT tapaszta­latai szerint az egész megyé­ben nehézkessé vált a mun­kavédelmi oktatófilm-köl­csönzés.) Mindent azonban nem le­het az objektív (külső) ne­hézségekre fogni. A gyárban tartott villámellenőrzésen ugyanis a munkavédelmi fő­ellenőrök sokkal több hibá­val, baleseti veszélyforrással, fegyelmezetlenséggel talál­koztak, mint amennyit a szó­beli tájékoztatás alapján vártak. A forgácsolóüzem­ben például több balesetve­szélyes köszörűgépet és kézi­­szerszámot, a mechanikai szereldében botlásveszélyes műanyag padlót, a műanyag­fröccsöntő üzemben pezs­gősüvegeket „fedeztek fel”. Sajnos, lépten-nyomon talál­koztunk olyan dolgozókkal, akik nem használták az elő­írt egyéni védőeszközt, s az olajos, szennyezett talajon strandpapucsban, tornacipő­ben dolgozó, közlekedő lá­nyokkal és fiatalemberekkel. — Egyszerűen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy eny­­nyi hiba, hanyagság, rendet­lenség legyen egy ilyen kor­szerű gyárban — mondja Füzy Lőrinc, a SZOT mun­kavédelmi főellenőre. — Igaz, nem „világrengető” nagy hibák ezek, de éppen ezért nem kell nagy tudo­mány, pláne nem sok pénz a megszüntetésükhöz. Csak megfelelő szemlélet és jó­akarat kellene a rend, a technológiai és a munkafe­gyelem megteremtéséhez. A szakszervezeti bizottság ezt igényelheti és követelje is meg a gazdasági vezetéstől. Rá kell nevelni a közvetlen termelésirányítókat, hogy nyitott szemmel járjanak a munkaterületükön, tárják fel és szüntessék meg­ a hi­bákat. Ebben nyújtson több segítséget az szb munkavé­delmi ellenőre és a munka­­védelmi őrhálózat is. Pálinkásüvegek Utunk következő állomása a Szatmár Bútorgyár, ahol Dombrádi János vszb-titkár és Tóth László munkavédel­mi vezető tájékoztat a válla­lat munkavédelmi helyzeté­ről. — Sajnos, a baleseti hely­zet évről évre nagyon sze­szélyesen alakul, tavaly pél­dául kedvezőtlen volt — mondja a vszb-titkár. — So­kat foglalkozunk ezzel a kér­déssel a gazdasági vezetéssel együtt, de még nem sikerült lényegesen előrelépnünk. — A legtöbb gond a fű­rész- és marógépekkel, to­vábbá a kéziszerszámokkal van — teszi hozzá a munka­­védelmi vezető. — Az utób­bi időben minden évben volt csonkulásos balesetünk is, és a tűzőpisztolyok is gyak­ran okoznak sérülést. — Sajnos, ezek a „piszto­lyok” könnyen „elsülnek”, ha a dolgozók nem gondosan használják őket — magya­rázza Tóth László. — Ezért elhatároztuk, hogy az új tű­zőszerkezeteknél kétbillen­­tyűs biztonsági megoldást al­kalmazunk. Az üzemi villámellenőrzés itt is sok kisebb hibát tár fel. A raktárban rendetlen­ség és zsúfoltság, a dolgo­zók szekrényeiben üres pá­linkásüvegek sorakoznak, az egyik elektromos kapcso­lószekrényen hibás több kap­csológomb, egy zajos fameg­munkáló gép védőburkolata keménypapírból készült, az utunkba kerülő targoncáról hiányoznak a lámpák, a bú­­tor-össszeszerelő üzemben üres a munkavédelmi okta­­tási napló és így tovább. A munkavédelmi főellen­őrök szerint itt is hasonlók a problémák, mint a másik mátészalkai gyárban. Van hát mire figyelniük a szakszervezeti munkahelyi testületeknek és aktivisták­nak, a helyi gazdasági veze­tésnek, a közvetlen terme­lésirányítóknak, mert a lát­szólag csekély hibák, apró mulasztások megszüntetésé­vel sok balesetet lehetne megelőzni. Ehhez legtöbb­ször nem is szükséges egyéb, mint megbecsülni a munka­társainkat, jobban vigyázni egymásra és magunkra is, s komolyabban kell(ene) ven­ni a munkavédelmi előírá­sokat. Faggyas Sándor .......... ...................."'^'AFOR^ ! AIAFOR főépítés vezetősége azonnal felvesz budapesti állandó munkahelyre, építési munkák előkészítésében jártas építés-előkészítőt, technológiai szerelési munkák végzésében jártas művezetőt, valamint budapesti és vidéki változó munkahelyeire asztalosokat, kőműveseket, villanyszerelőket, ácsokat, vasbeton-szerelőket, bádogosokat és lakatosokat Jelentkezni lehet a 341-108 és a 336-740/318 melléken. Levélcím: 1751 Budapest, Pf. 7.

Next