Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)
1985-06-06 / 131. szám
6 A hét filmjei FOLYÓPARTI TANGÓ Szulambek Mamilov Folyóparti tangója — a cím sugallta mesés hangulatok ellenében — inkább a kesernyés, a szomorkásan szeptemberi vígjátékokra emlékeztet. Talán szerencsénkre. Ugyanis a mese — igazodván a szentimentális címhez — olyannyira naiv, olyannyira banális, hogy tán végig se néznénk, ha néha nem adna alkalmat, kesernyés-vidám nevetésre. Ha Mamilov és kitűnő színészei nem táplálnák érdes-érdekes jellemrajzokkal, helyzetekkel azt a fajta fogékonyságunkat, amelyet általában humorérzéknek szoktunk nevezni. Mert a felületi mese afféle egy férfi, egy nő történetet ismétel. Azzal a csekélyke különbséggel (Lelouch-tól, Hollywoodtól eltérő különbséggel), hogy a gyermekét egyedül nevelő magányos asszony, ez esetben amolyan hétköznapi hivatalnok. A férfi pedig — az autóversenyzés, vagy egyéb fényes pálya helyett — csak a hegesztést gyakorolja a mindennapokban. A két, kallódó, csalódott, kiábrándult ember a Volga parton (a Folyóparti tangó édeskés dallamaira) kerül Erosz vonzáskörébe, illetve egymás karjaiba. A szeptemberi éjszaka fullasztó gyönyörei után, Jekatyerina és Fjodorov megpróbál elszakadni egymástól — félvén a falu szájától, s az újabb csalódások lehetőségeitől. De nem megy. S ha nem is végződik igazi happy enddel a történet, de azért sejteni lehet, hogy a szerelmesek előbb-utóbb beeveznek a házasság biztos kikötőjébe. (A „beevezést” — ez esetben — szó szerint kell értenünk. Ugyanis Jekatyerina, találkozván Fjodor feleségével és kislányával, zokogva tántorog a volgai kofahajón. Fjodor pedig — ladikban ügyetlenkedve — megpróbálja utólérni csalódott szerelmesét.) Mondom: a történet kísértetiesen emlékeztet afféle csillámporos mesére. De Szulambek Mamilov — a mai szovjet filmes nemzedék fiatal egyénisége — minden bizonnyal Nyikita Mihalkovtól, Danyelijától, Elem Klimovtól leste el a szakma titkait. Következésképp: filmjében felfedezhetjük azt a kettős látásmódot (az irónia és az együttérző gyengédség, a kemény realitás és a játék kettősségét), amely megteremtette a mai szovjet film legértékesebb, legsikeresebb vonulatát. Mondhatnám úgy is: a Folyóparti tangóban a jellemrajz és a közeg sokkal izgalmasabb, mint a közhelyes fordulatokkal elregélt szerelmi mese. Fjodor például — egyszerre hősszerelmes, és szánandó figura. Olyasfajta ember, aki nem tudja pontosan, hogy mit akar. Valahogy — és ezt csak sejteni lehet — afféle menekülő ember, örökös lépéshátrányban sodortatja magát a lehető legkényelmesebb megoldások felé. Jekatyerina viszont leginkább a lobogásra, „moziszerelemre’’ vágyik. (Innen is eredhet csalódástól fuldokló zokogása. Hiszen tudta, hogy Fjodor nős, és szorosan kötődik kisleányához.) De a két szerelmes mellett — Valentyina Fedotova és Anatolij Vasziljev megkapóan érett, természetes játéka mellett — még ironikusabb, életszerűbb és humorosabb a másodfigurák rajza, portréja. Raisza Rjazanov Ászjája (a kitűnő színésznőt legutóbb a Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmben láthattuk) amolyan minden „divatos cuccot” beszerző vidéki szépség. Valójában szerelemre született kicsit hervadó asszony, aki még eléggé szép, lompos és mihaszna ahhoz, hogy meghódítsa a férfiszíveket, csalódásból, csalódásba bukdácsol. Pavel viszont — a helybéli fontos elvtárs — egyszerre naiv, ostoba, tudatlan és jóságos. Csak a jelszavakat szajkózza —, ugyanakkor őszintén hisz abban, hogy a falu életét megváltoztathatja. S körülöttük ott lélegzik, és a mai, valódi szovjet falu, az öregek fáradtak és sehogy sem szabadulhatnak a második világháború emlékeitől, a fiatalok türelmetlenek, a televíziós kultúra címszavaival próbálják megreformálni a hagyományokba kapaszkodó szegényes falu mindennapjait. (Mert ebben a filmben is — a háttérben — mindig világít, harsog a televízió.) Az irónia jelenlevő finom felhangja, a gyengéd humor, a közeg valódisága és ellenállása teszi vonzóvá Mamilov ésSaszan Tutunov operatőr szerelmi románcát. Részlet a Folyóparti tangóból ÖT LÁDA ARANYRÖG Micsoda szereposztás! A főszerepet például, Lino Ventura a hajdani Montparinasse 19, a Marie Ostobre, A szicíliaiak klánja, a Ki-váló holttestek hőse, a szugi gesztív tekintetű, férfiasan magabiztos, tehetséges olasz színész játssza. Partnere: Claudia Cardinale. A Párduc falusi istennője, Sophia Loren, Gina Lollobrigida ellenfele, az olasz filmvilág hat-vanas évekbeli szex-szimbóluma, aki sok mindent ki- próbált, megpróbált az elmúlt esztendők alatt. (Nem is régiben azzal aratott például kétes sikert, hogy elvállalta Mussolini szeretőjének szere-pét a Clara című filmben.) És Ventura, Cardinale, Ber-rnard Giraudeau, Beatrix Van Til mellett — ott van még Ennio Morricone is, aki a Volt egyszer egy vadnyugat stílusában komponálta a Sziklás hegységben játszódó arany-ragadozók történetének kísérteties muzsikáját. (Mert önmagunktól lopni — még nem bűn, csak kétes eredmény!) Mindenesetre a kanadai— francia szuperprodukció — rendező és forgatókönyvíró, José Giovanni — a szórakoztató profilfilmek kategóriába tartozik. Van itt rablótámadás, hegyi kaland, kisstílű machináció, pitiáner csavargók orvtámadása, sejtelmes szerelem, boldog házasélet, s férfibarátság — minden mennyiségben... De a szórakoztató nyári játék láttán (mely folytatható minden irányban, hisz a történet nem zárul le) csak arra gondoltam: az öregedés mindenkit utolér. Lino Venturát és Claudia Cardinalét is. Gantner Ilona Új helyen a várpalotai bibliotéka Most áprilisban, éppen a költészet napján, megnyitották az egyik magyar bányászváros, Várpalota új könyvtárát. Pontosabban új helyen, több mint háromszorosra nőtt területen, korszerű felszerelésekkel ellátva nyitott újra a Krúdy Gyula Városi Könyvtár. Az elhelyezkedés, berendezkedés, az olvasók odaszoktatása, tehát az első hetek szokásos és elkerülhetetlen zűrzavaros, kavarodása után kerestük meg a könyvtárt, s ismerkedtünk az új hely adta lehetőségekkel, valamint a várható szolgáltatásokkal. Neményi László igazgató segítségével. A könyvtár 1963-tól egyré-Most, az új helyen mintegy háromszor nagyobb a városi könyvtár alapterülete. (Az előírt normának ez sem felel meg, fele az ideálisnak, de a korábbi állapothoz képest lényeges előrelépés történt.) Ami igazán nagy szó: a teljes modernizálás. Vadonatúj berendezés, a raktárban tömör polc, kétszer négy zenei lehallgatóhely (ősztől videómagnó is lesz), húsz hely a felnőtteknek helybenolvasásra, négy kutatóhely, tizennyolc szék a gyermekeknek, ha ott akarnak belelapozni valamibe, hírlapolvasó, valamint ötven férőhelyes előadó- és foglalkoztatóterem. „Most a városi könyvtártól elvárható teljes alaptevékenységet biztosítani tudjuk végre” — mondta az igazgató. A 644 négyzetméternyi gi, eredetileg 1928-ban iskolának épült házban működött. Az egyemeletes épület földszintjén volt a felnőttek részlege, az emeleten a gyermekeké, összesen 190 négyzetméternyi terület állt az olvasók rendelkezésére. A csaknem hetvenezer egységből (könyvekből, folyóiratokból, dokumentumokból) öszszetevődő állomány nem fért el ott, egy része szükségraktárakban kapott helyet a város különböző pontjain. S a könyvtárban így is zsúfoltság volt. A könyvtárosok akkor is minden lehetőt megtettek a város könyvtári ellátása érdekében, együttműködve más könyvtárakkal, azaz a munkahelyiekkel. alapterület 78 százalékát használhatják az olvasók. A raktárban 31 ezer kötet, a nyitott polcokon a szépirodalom hatvan százaléka, a szak- és ismeretterjesztő irodalom hetvennyolc százaléka szem előtt, kézközelben van. A felnőttek és a gyermekek részlege között nincs fal. Még üvegfal sem. Hadd kószáljanak a gyermekek is ide-oda, csak előnyükre válik, ha időben megismerkednek a felnőttek könyveivel — legalábbis elhelyezésükkel — is. Szimpatikus elrendezés. Az olvasók száma, mármint a beiratkozottaké, évente négyezer. „Érdekes, nálunk mind a mai napig kissé emelkedett a beiratkozottak száma, s a kölcsönzött köteteké még jobban. Ellentétben az általános országos tapasztalatokkal" — vetette közbe az igazgató. Két iskolai fiókkönyvtár is tartozik a városihoz, s idén létesül egy harmadik, amelyet a környék lakói ugyancsak igény-Nem szólhatunk úgy a városi könyvtárról — bár most ez a fő témánk, az új helyre költözés miatt —, hogy ne említenénk a vállalati, azaz szakszervezeti könyvtárakat. Várpalotán jelentős és eléggé meghatározó a szakszervezeti könyvtári ellátottság. Ott a Péti Nitrogénművek könyvtára, a Józserencsét Művelődési Központé, azaz a bányáé, továbbá az inotai Munkásművelődési és Szabadidő Központé, valamint a Magyar Ezüst Művelődési Házé. Ezekkel párhuzamosan dolgozik, most már új helyén a városi, amelyik egyébmunkáján kívül hat közeli község módszertani segítését is végzi, bevehetnek. S van egy kis fiókkönyvtár Inotán, Várpalota harmadik kerületében, valamint az egyik lakótelepen. Újabb könyvtárosokat alkalmaznak ezekben a hetekben, hamarosan tizenketten lesznek az igazgatóval együtt s még két technikai dolgozó segíti munkájukat. S van munka elég. Gyűjtik a zenei állományt, építik, következetesen, a helyismereti gyűjteményt (könyveket, újságokat, mikrofilmeket, hangfelvételeket, kisgrafikákat és egyebeket), segítik a tanulókat és továbbtanulókat. Ősztől szeretnék a mozgássérülteket és egyéb okok miatt lakáshoz kötötteket ellátni olvasnivalóval. Már felmérték hányan vannak, hol laknak, s a könyvtárosok vállalták a házhoz szállítást. Emelkedett a beiratkozottak száma ősztől a lakáshoz kötötteket is A Magyar Néprajzi Társaság közgyűlése A Magyar Néprajzi Társaság csütörtökön tisztújító közgyűlést tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácstermében. A társaság 1984. évi tevékenységéről Paládi-Kovács Attila főtitkár tájékoztatta a közgyűlés résztvevőit, majd Kodolányi János tartott előadást Az eurázsiai uráli nyelvű népek kultúrájának főbb vonásai, a kutatások néhány tanulsága címmel. A közgyűlésen kitüntetéseket nyújtottak át a kutatómunkában kiemelkedő eredményeket elért szakembereknek. Györffy István-emlékérmet kapott Kresz Mária és Szabadfalvi József néprajzkutató. A közgyűlés a Magyar Néprajzi Társaság elnökévé ismét Balassa Ivánt, a történettudomány doktorát, főtitkárrá pedig Paládi-Kovács Attila egyetemi tanárt választotta. Tiszteleti tagok lettek: Köpeczi Béla akadémikus, illetve Fél Edit és Balogh István néprajzkutatók. Fele akkora, de lelkes szakemberekkel Bevezeti a könyvtár a másolási szolgáltatást, amelyre régen van igény a városban. Már a helyén van a másológép, rövidesen működésbe lép. Az előadó- és foglalkoztatóteremben vetíteni is lehet. Most alakul meg ott az értelmiségiek klubja, amelyet a TIT és a könyvtár közösen működtet. S egy ilyen közösség állandó jelenléte bizonyára hatással lesz majd más tevékenységformákra is. Ismételjük: nem akkora ez a könyvtár sem, amekkora az adott település lakóinak számát tekintve, a hivatalos paraméterek szerint ideális lenne. Körülbelül a fele annak. De jól felszerelt, korszerűen berendezett, megfelelő beosztású, világos, gazdag állományú. S lelkes szakemberek vezetik és dolgoznak benne. Az utóbbi, az emberi tényező, néha többet ér minden tárgyi felszereltségnél. Szeptember 1-től heti ötven órát tart nyitva ez a könyvtár, mindennap azonos időszakban, s a nyitvatartás alatt szolgáltatásainak teljes választékát nyújtva. Mátyás István Horizont — Gyermekekről, gyermekekhez szóló plakátokból nyílt kiállítás szerdán Budapesten a Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központban. A tárlaton 21 lengyel grafikusművész 33 alkotása látható. CSÜTÖRTÖK, 1985. JÚNIUS 6. NÉPSZAVA kiküldött tudósítónk telexjelentése Szófiából A magyar kultúra sikere Félidejéhez érkezett a bulgáriai magyar kulturális napok rendezvénysorozata, s bár a program eseményeinek jó része még hátravan, a már lezajlott néhány rendezvény közönségvisszhangja alapján elmondhatjuk: a siker bizonyosnak látszik. Nagy szó ez, hiszen a magyar kulturális rendezvénynek komoly versenytársakkal kell megküzdenie; a bolgár fővárosban most érnek tetőpontra a szófiai zenei hetek eseményei, amelyeknek világhírű angol, francia és olasz vendégei is vannak. Komoly látogatottságnak örvend a realista festők nagy nemzetközi kiállítása, sőt egy nemzetközi építészeti biennálé is várja az érdeklődőket. A bolgár vendéglátók egyébként szerencsés ötlettel a magyar napok zenei és színi rendezvényeit beépítették a szófiai zenei napok programjába, s így aki végiglapozza a zenei hetek ízléses műsorfüzetét, az feltétlenül tudomást szerez például a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, a Dominó pantomim vagy a Molnár dixieland-band fellépéséről. A magyar kulturális napok egyébként Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter sajtótájékoztatójával vették kezdetüket, amelyre Szófia egyik legelegánsabb szállodájában a Park Hotel Moszkvában került sor. A sajtótájékoztatón művelődésügyi miniszterünk rövid, de rendkívül tartalmas és tárgyilagos áttekintést adott kulturális életünk jelenlegi helyzetéről, nem titkolva azokat az újabb keletű dolgokat sem, amelyeket a gazdaságpolitika változásai, az érdekeltségi és piacszemlélet megjelenése okozott a kultúra területén. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság- és művelődéspolitika céljai voltaképpen ugyanazok: a tartalmi korszerűsödés előtérbe állítása. Ugyancsak megnyílt a szocialista művészet két világháború közötti szakaszát reprezentáló kiállítás. A megnyitón ott volt Ljubomir Pavlov, a kulturális bizottság első elnökhelyettese és Dimitar Osztoics, a Képzőművész Szövetség elnökhelyettese. Mindketten hangsúlyozták, hogy a magyar törekvéseknek Bulgáriában is megvan a maguk rokon vonulata, hisz a szocialista képzőművészet csoportjával egy időben Szófiában is megszerveződött azoknak az alkotóknak a köre, akik a művészetet társadalmi szolgálatként értelmezték. A magyar nagykövetség koktélján alkalmam volt szót váltani Ljubomir Pavlov miniszterhelyettessel, aki így foglalta össze első benyomásait: a program igen gazdag és sokoldalú, s az esti tapsok is bizonyítják, a magyar művészek máris megnyerték a bolgár közönséget. Köpeczi Béla szintén eseménynek nevezte a magyar kulturális napokat, hiszen ezek a rendezvények hűen tükrözik kulturális életünk pozitív vonásait. Elmondta, hogy mind a közönség érdeklődése, mind a bolgár vezetőkkel folytatott szakmai beszélgetések arról győzték meg, hogy rengeteg közös és hasonló vonás van a két nép újabb kori kultúrájában. Röviden a hét további eseményeiről : tegnap megkezdődtek a szófiai magyar filmnapok, majd a rendezvények zöme vidékre, Plovdivba, Vracaba, Burgaszba helyeződik át. Kulturális küldöttségünk Köpeczi Béla vezetésével Sumenbe is ellátogatott, ahol Somogyi József szobraiból nyílt kiállítás. Természetesen Szófia sem marad azért magyar esemény nélkül: többek között könyvkiállítás nyílik a tudományegyetem aulájában, amelyen idegen nyelvű könyvkiadásunk is bemutattatik. Vasárnap Ligeti András vezetésével az Állami Hangversenyzenekar ad koncertet. A zenekar blagojevgrádi fellépésével fejeződik be június 11-én a magyar kultúra bulgáriai vendégszereplése. Tasnádi Attila Nyitás után a Széchényi Könyvtárban Az áprilisi megnyitó óta mintegy 15 ezren keresték fel az Országos Széchényi Könyvtár új otthonát. Az elmúlt két hónap tapasztalatairól, a látogatottság alakulásáról és az olvasószolgálat munkájáról Ferenczy Endréné, az OSZK főosztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, a nemzeti könyvtár látogatottsága az új, vári épületben a vártnak megfelelően alakul. Eddig mintegy ötezren iratkoztak be a könyvtárba, ez a szám — összehasonlítva a költözködés előtti utolsó év adataival — viszonylag magasnak mondható. 1980-ban ugyanis összesen 12 ezer olvasót regisztráltak, tehát igen rövid idő alatt az olvasóknak csaknem fele ismét látogatja a könyvtárat. Jók a tapasztalatok az új műszaki könyvtári berendezésekkel kapcsolatban. A raktárakat és olvasótermeket összekötő automatikus könyvszállító berendezés, a telelift segítségével gyorsan és fennakadás nélkül tudnak eleget tenni az olvasók kéréseinek. A könyvtári géppark nagyobb része azonban a régi épületből került át, s az ezeket felváltó korszerűbb eszközökre még várni kell. Az épülettechnikai berendezések működése azonban nem mindig kifogástalan. A nyolcszintes épületben gyakran okoz fennakadást a liftek meghibásodása, és nem kielégítő egyes helyiségek légkondicionálása; az esetenként túl párás klíma nemcsak a gyűjtemény anyagát veszélyezteti, de a dolgozók és olvasók munkáját is nehezíti. A könyvtár egyébként az idén a szokásosnál rövidebb nyári szünetet tart, csak július 1—15. között tartanak zárva. Azonnali belépéssel szövetkezeti tagnak felveszünk géplakatost, lakatos-hegesztőt, mechanikai műszerészt, ötnapos, egy műszakos munkahelyre, magas kereseti lehetőséggel Jelentkezés: HŰTŐGÉPKÉSZÍTŐ ÉS JAVÍTÓ KISSZÖVETKEZET 1135 Budapest, Csata u. 13/c Telfon: 208-265