Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)

1985-06-06 / 131. szám

6 CSÜTÖRTÖK, 1985. JÚNIUS 6. NÉPSZAVA A hét filmjei FOLYÓPARTI TANGÓ Szulambek Mamilov Folyó­parti tangója — a cím su­gallta mesés hangulatok el­lenében — inkább a keser­nyés, a szomorkásán szep­temberi vígjátékokra emlé­keztet. Talán szerencsénkre. Ugyanis a mese — igazodván a szentimentális címhez — olyannyira naiv, olyannyira banális, hogy tán végig se néznénk, ha néha nem adna alkalmat, kesernyés-vidám \ nevetésre. Ha Mamilov és kitűnő színészei nem táplál­nák érdes-érdekes jellemraj­zokkal, helyzetekkel azt a fajta fogékonyságunkat, amelyet általában humorér­zéknek szoktunk nevezni. Mert a felületi mese afféle egy férfi, egy nő történetet ismétel. Azzal a csekélyke különbséggel (Lelouch-tól, Hollywoodtól eltérő különb­séggel), hogy a gyermekét egyedül nevelő magányos asszony, ez esetben amolyan hétköznapi hivatalnok. A férfi pedig — az autóver­senyzés, vagy egyéb fényes pálya helyett — csak a he­gesztést gyakorolja a min­dennapokban. A két, kallódó, csalódott, kiábrándult ember a Volga parton (a Folyóparti tangó édeskés dallamaira) kerül Erosz vonzáskörébe, illetve egymás karjaiba. A szeptem­beri éjszaka fullasztó gyö­nyörei után, Jekatyerina és Fjodorov megpróbál elsza­kadni egymástól — félvén a falu szájától, s az újabb csalódások lehetőségeitől. De nem megy. S ha nem is vég­ződik igazi happy-enddel a történet, de azért sejteni le­het, hogy a szerelmesek előbb-utóbb beeveznek a há­zasság biztos kikötőjébe. (A „beevezést” — ez esetben — szó szerint kell értenünk. Ugyanis Jekatyerina, talál­kozván Fjodor feleségével és kislányával, zokogva tánto­rog a volgai kofahajón. Fjo­dor pedig — ladikban ügyet­lenkedve — megpróbálja utólérni csalódott szerelme­sét.) Mondom: a történet kísér­tetiesen emlékeztet afféle csillámporos mesére. De Szulambek Mamilov — a mai szovjet filmes-nemzedék fiatal egyénisége — minden bizonnyal Nyikita Mihalkov­­tól, Danyelijától, Elem Kli­­movtól leste el a szakma tit­kait. Következésképp: film­jében felfedezhetjük azt a kettős látásmódot (az irónia és az együttérző gyengédség, • a kemény realitás és a játék kettősségét), amely megte­remtette a mai szovjet film legértékesebb, legsikeresebb vonulatát. Mondhatnám úgy is: a Folyóparti tangóban a jellemrajz és a közeg sakkal izgalmasabb, mint a közhe­lyes fordulatokkal elregélt szerelmi mese. Fjodor például — egyszer­re hősszerelmes, és szánandó figura. Olyasfajta ember, aki nem tudja pontosan, hogy mit akar. Valahogy — és ezt csak sejteni lehet — afféle menekülő ember, örökös lé­péshátrányban sodortatja magát a lehető legkényelme­sebb megoldások felé. Jeka­tyerina viszont leginkább a lobogásra, „moziszerelemre’’ vágyik. (Innen is eredhet csalódástól fuldokló zokogá­sa. Hiszen tudta, hogy Fjo­dor nős, és szorosan kötődik kisleányához.) De a két sze­relmes mellett — Valentyina Fedotova és Anatolij Vaszil­­jev megkapóan érett, termé­szetes játéka mellett — még irónikusabb, életszerűbb és humorosabb a másodfigurák rajza, portréja. Raisza Rja­­zanov Ászjája (a kitűnő szí­nésznőt legutóbb a Moszkva nem hisz a könnyeknek cí­mű filmben láthattuk) amo­lyan minden „divatos cuccot” beszerző vidéki szépség. Va­lójában szerelemre született kicsit hervadó asszony, aki még eléggé szép, lompos és mihaszna ahhoz, hogy meg­hódítsa a férfiszíveket, csa­lódásból, csalódásba bukdá-Részlet a Folyóparti tangóból csői. Pavel viszont — a hely­béli fontos-elvtárs — egy­szerre naiv, ostoba, tudatlan és jóságos. Csak a jelszava­kat szajkózza —, ugyanak­kor őszintén hisz abban, hogy a falu életét megvál­toztathatja. S körülöttük ott lélegzik, él a mai, valódi szovjet falu, az öregek fá­radtak és sehogy sem szaba­dulhatnak a második világ­háború emlékeitől, a fiatalok türelmetlenek, a televíziós kultúra címszavaival próbál­ják megreformálni a hagyo­mányokba kapaszkodó szegé­nyes falu mindennapjait. (Mert ebben a filmben is — a háttérben — mindig vilá­gít, harsog a televízió.) Az irónia jelenlevő finom felhangja, a gyengéd humor, a közeg valódisága és ellen­állása teszi vonzóvá Mami­lov és (Saszan Tutunov ope­ratőr szerelmi románcát. ÖT LÁDA ARANYRÖG Micsoda szereposztás! A s főszerepet például, Lino l Ventura a hajdani Montpar- i nasse 19, a Marie Ostobre, r A szicíliaiak klánja, a Ki- ( váló holttestek hőse, a szug- i gesztív tekintetű, férfiasán e magabiztos, tehetséges olasz színész játssza. Partnere: f Claudia Cardinale. A Párduc i falusi istennője, Sophia Lo­ren, Gina Lollobrigida ellen- t fele, az olasz filmvilág hat- l vanas évekbeli szex-szimbó- i luma, aki sok mindent ki- i próbált, megpróbált az el- t múlt esztendők alatt. (Nem- s régiben azzal aratott például i kétes sikert, hogy elvállalta 1 Mussolini szeretőjének szere- 1 pét a Clara című filmben.) És Ventura, Cardinale, Bér- 'r nard Giraudeau, Beatrix Van c Til mellett — ott van még \ Ennio Morricone is, aki a ( Volt egyszer egy vadnyugat stílusában komponálta a Sziklás hegységben játszódó arany-ragadozók történeté­nek kísérteties muzsikáját. (Mert önmagunktól lopni — még nem bűn, csak kétes eredmény!) Mindenesetre a kanadai— francia szuperprodukció — rendező és forgatókönyvíró: Jósé Giovanni — a szórakoz­tató profilfilmek kategóriá­ba tartozik. Van itt rablótá­madás, hegyi kaland, kisstílű machináció, pitiáner csavar­gók orvtámadása, sejtelmes szerelem, boldog házasélet, s férfibarátság — minden mennyiségben... De a szó­rakoztató nyári játék láttán (mely folytatható minden irányban, hisz a történet nem zárul le) csak arra gon­doltam: az öregedés minden­kit utolér. Lino Venturát és Claudia Cardinalét is. Gantner Ilona Uj helyen a várpalotai bibliotéka Most áprilisban, éppen a költészet napján, megnyitot­ták az egyik magyar bá­nyászváros, Várpalota új könyvtárát. Pontosabban új helyen, több mint háromszo­rosra nőtt területen, korsze­rű felszerelésekkel ellátva nyitott újra a Krúdy Gyula Városi Könyvtár. Az elhe­lyezkedés, berendezkedés, az olvasók odaszoktatása, tehát az első hetek szokásos és el­kerülhetetlen zűrzavaros, ka­varodása után kerestük meg a könyvtárt, s ismerkedtünk az új hely adta lehetőségek­kel, valamint a várható szol­gáltatásokkal, Neményi László igazgató segítségével. A könyvtár 1963-tól egy ré-Most, az új helyen mint­egy háromszor nagyobb a vá­rosi könyvtár alapterülete. (Az előírt normának ez sem felel meg, fele az ideálisnak, de a korábbi állapothoz ké­pest lényeges előrelépés tör­tént.) Ami igazán nagy szó: a teljes modernizálás. Vado­natúj berendezés, a raktár­ban tömör polc, kétszer négy zenei lehallgatóhely (ősztől videómagnó is lesz), húsz hely a felnőtteknek helyben­­olvasásra, négy kutatóhely, tizennyolc szék a gyerme­keknek, ha ott akarnak bele­lapozni valamibe, hírlapol­vasó, valamint ötven férőhe­lyes előadó- és foglalkoztató­terem. „Most a városi könyvtártól elvárható teljes alaptevé­kenységet biztosítani tudjuk végre” — mondta az igazga­tó. A 644 négyzetméternyi gi, eredetileg 1928-ban is­kolának épült házban műkö­dött. Az egyemeletes épület földszintjén volt a felnőttek részlege, az emeleten a gyer­mekeké. összesen 190 négy­zetméternyi terület állt az olvasók rendelkezésére. A csaknem hetvenezer egység­ből (könyvekből, folyóiratok­ból, dokumentumokból) ösz­­szetevődő állomány nem fért el ott, egy része szükségrak­tárakban kapott helyet a vá­ros különböző pontjain. S a könyvtárban így is zsúfolt­ság volt. A könyvtárosok akkor is minden lehetőt megtettek a város könyvtári ellátása érdekében, együtt­működve más könyvtárak­kal, azaz a munkahelyiekkel. alapterület 78 százalékát használhatják az olvasók. A raktárban 31 ezer kötet, a nyitott polcokon a szépiroda­lom hatvan százaléka, a szak- és ismeretterjesztő iro­dalom hetvennyolc százaléka szem előtt, kézközeiben van. A felnőttek és a gyermekek részlege között nincs fal. Még üvegfal sem. Hadd kószálja­nak a gyermekek is ide-oda; csak előnyükre válik, ha idő­ben megismerkednek a fel­nőttek könyveivel — leg­alábbis elhelyezésükkel — is. Szimpatikus elrendezés. Az olvasók száma, már­mint a beiratkozottaké, évente négyezer. „Érdekes, nálunk mind a mai napig kissé emelkedett a beiratko­zottak száma, s a kölcsönzött köteteké még jobban. Ellen­tétben az általános országos tapasztalatokkal" — vetette közbe az igazgató. Két isko­lai fiókkönyvtár is tartozik a városihoz, s idén létesül egy harmadik, amelyet a kör­nyék lakói ugyancsak igény-Nem szólhatunk úgy a vá­rosi könyvtárról — bár most ez a fő témánk, az új helyre költözés miatt —, hogy ne em­lítenénk a vállalati, azaz szakszervezeti könyvtárakat. Várpalotán jelentős és elég­gé meghatározó a szakszer­vezeti könyvtári ellátottság. Ott a Péti Nitrogénművek könyvtára, a Józserencsét Művelődési Központé, azaz a bányáé, továbbá az inotai Munkásművelődési és Sza­badidő Központé, valamint a Magyar Ezüst Művelődési Házé. Ezekkel párhuzamo­san dolgozik, most már új helyén a városi, amelyik egyéb ’munkáján kívül hat közeli község módszertani segítését is végzi. Bevezeti a könyvtár a má­solási szolgáltatást, amelyre régen van igény a városban. Már a helyén van a másoló­gép, rövidesen működésbe lép. Az előadó- és foglalkoz­tatóteremben vetíteni is le­het. Most alakul meg ott az értelmiségiek klubja, ame­lyet a TIT és a könyvtár kö­zösen működtet. S egy ilyen közösség állandó jelenléte bizonyára hatással lesz majd más tevékenységformákra is. Ismételjük: nem akkora ez a könyvtár sem, amekkora az adott település lakóinak be vehetnek. S van egy kis fiókkönyvtár Inotán, Várpa­lota harmadik kerületében, valamint az egyik lakótele­pen. Újabb könyvtárosokat al­kalmaznak ezekben a hetek­ben, hamarosan tizenketten lesznek az igazgatóval együtt s még két technikai dolgozó segíti munkájukat. S van munka elég. Gyűjtik a zenei állományt, építik, következe­tesen, a helyismereti gyűjte­ményt (könyveket, újságo­kat, mikrofilmeket, hangfel­vételeket, kisgrafikákat és egyebeket), segítik a tanu­lókat és továbbtanulókat. Ősztől szeretnék a mozgássé­rülteket és egyéb okok miatt lakáshoz kötötteket ellátni olvasnivalóval. Már felmér­ték hányán vannak, hol lak­nak, s a könyvtárosok vállal­ták a házhoz szállítást. számát tekintve, a hivatalos paraméterek szerint ideális lenne. Körülbelül a fele an­nak. De jól felszerelt, kor­szerűen berendezett, megfe­lelő beosztású, világos, gaz­dag állományú. S lelkes szak­emberek vezetik és dolgoz­nak benne. Az utóbbi, az em­beri tényező, néha többet ér minden tárgyi felszereltség­nél. Szeptember 1-től heti ötven órát tart nyitva ez a könyvtár, mindennap azo­nos időszakban, s a nyitva­­tartás alatt szolgáltatásainak teljes választékát nyújtva. Mátyás István Emelkedett a beiratkozottak száma Ősztől a lakáshoz kötötteket is Fele akkora, de lelkes szakemberekkel A Magyar Néprajzi Társaság közgyűlése A Magyar Néprajzi Társaság csütörtökön tisztújító köz­gyűlést tartott az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem ta­nácstermében. A társaság 1984. évi tevé­kenységéről Paládi-Kovács Attila főtitkár tájékoztatta a közgyűlés résztvevőit, majd Kodolányi János tartott elő­adást Az eurázsiai uráli nyelvű népek kultúrájának főbb vonásai; a kutatások néhány tanulsága címmel. A közgyűlésen kitüntetése­ket nyújtottak át a kutató­munkában kiemelkedő ered­ményeket elért szakembe­reknek. Györfly István-em­­lékérmet kapott Kresz Mária és Szabadfalvi József nép­rajzkutató. A közgyűlés a Magyar Néprajzi Társaság elnökévé ismét Balassa Ivánt, a törté­nettudomány doktorát, főtit­kárrá pedig Paládi-Kovács Attila egyetemi tanárt vá­lasztotta. Tiszteleti tagok let­tek: Kópeczi Béla akadémi­kus, illetve Fél Edit és Ba­logh István néprajzkutatók. Horizont — Gyermekekről, gyerme­kekhez szóló plakátokból nyílt kiállítás szerdán Buda­pesten a Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központban. A tárlaton 21 lengyel grafi­kusművész 33 alkotása lát­ható. kiküldött tudósítónk telexjelentése Szófiából A magyar kultúra sikere Félidejéhez érkezett a bulgá­riai magyar kulturális napok rendezvénysorozata, s bár a program eseményeinek jó ré­sze még hátravan, a már lezajlott néhány rendezvény közönségvisszhangja alapján elmondhatjuk: a siker bizo­nyosnak látszik. Nagy szó ez, hiszen a magyar kulturális rendezvénynek komoly ver­senytársakkal kell megküz­denie; a bolgár fővárosban most érnek tetőpontra a szó­fiai zenei hetek eseményei, amelyeknek világhírű angol, francia és olasz vendégei is vannak. Komoly látogatottságnak örvend a realista festők nagy nemzetközi kiállítása, sőt egy nemzetközi építészeti bien­­nálé is várja az érdeklődő­ket. A bolgár vendéglátók egyébként szerencsés ötlettel a magyar napok zened és szí­ni rendezvényeit beépítették a szófiai zenei napok prog­ramjába, s így aki végig­lapozza a zenei hetek ízlé­ses műsorfüzetét, az feltétle­nül tudomást szerez például a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttese, a Dominó pantomim vagy a Molnár dixieland-band fellépéséről. A magyar kulturális napok egyébként Köpeczi Béla mű­velődésügyi miniszter sajtó­­tájékoztatójával vették kez­detüket, amelyre Szófia egyik legelegánsabb szállo­dájában a Park Hotel Moszk­vában került sor. A sajtótá­jékoztatón művelődésügyi miniszterünk rövid, de rend­kívül tartalmas és tárgyila­gos áttekintést adott kultu­rális életünk jelenlegi hely­zetéről, nem titkolva azokat az újabb keletű dolgokat sem, amelyeket a gazdaság­­politika változásai, az érde­keltségi és piacszemlélet megjelenése okozott a kultú­ra területén. Hangsúlyozta, hogy a gazdaság- és művelő­déspolitika céljai voltakép­pen ugyanazok: a tartalmi korszerűsödés előtérbe állítá­sa. Ugyancsak megnyílt a szo­cialista művészet két világ­háború közötti szakaszát reprezentáló kiállítás. A megnyitón ott volt Ljubomir Pavlov, a kulturális bizottság első elnökhelyettese és Dimi­­tar Osztoics, a Képzőművész Szövetség elnökhelyettese. Mindketten hangsúlyozták, hogy a magyar törekvések­nek Bulgáriában is megvan a maguk rokon vonulata, hisz a szocialista képzőmű­vészet csoportjával egy idő­ben Szófiában is megszerve­ződött azoknak az alkotók­nak a köre, akik a művésze­tet társadalmi szolgálatként értelmezték. A magyar nagykövetség koktélján alkalmam volt szót váltani Ljubomir Pavlov mi­niszterhelyettessel, aki így foglalta össze első benyomá­sait: a program igen gazdag és sokoldalú, s az esti tapsok is bizonyítják, a magyar mű­vészek máris megnyerték a bolgár közönséget. Köpeczi Béla szintén ese­ménynek nevezte a magyar kulturális napokat, hiszen ezek a rendezvények hűen tükrözik kulturális életünk pozitív vonásait. Elmondta, hogy mind a közönség érdek­lődése, mind a bolgár veze­tőkkel folytatott szakmai be­szélgetések arról győzték meg, hogy rengeteg közös és hasonló vonás van a_két nép újabb kori kultúrájában. Röviden a hét további ese­ményeiről : tegnap megkez­dődtek a szófiai magyar filmnapok, majd a rendezvé­nyek zöme vidékre, Plovdiv­­ba, Vracaba, Burgaszba he­lyeződik át. Kulturális kül­döttségünk Köpeczi Béla ve­zetésével Sumenbe is elláto­gatott, ahol Somogyi József szobraiból nyílt kiállítás. Természetesen Szófia sem marad azért magyar esemény nélkül: többek között könyv­kiállítás nyílik a tudomány­egyetem aulájában, amelyen idegen nyelvű könyvkiadá­sunk is bemutattatik. Vasár­nap Ligeti András vezetésé­vel az Állami Hangverseny­­zenekar ad koncertet. A ze­nekar blagojevgrádi fellépé­sével fejeződik be június 11-én a magyar kultúra bul­gáriai vendégszereplése. Tasnádi Attila Nyitás után a Széchényi Könyvtárban Az áprilisi megnyitó óta mintegy 15 ezren keresték fel az Országos Széchényi Könyvtár új otthonát. Az el­múlt két hónap tapasztala­tairól, a látogatottság alaku­lásáról és az olvasószolgá­lat munkájáról Ferenczy Endréné, az OSZK főosz­tályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, a nemzeti könyvtár látogatottsága az új, vári épületben a vártnak megfelelően alakul. Eddig mintegy ötezren iratkoztak be a könyvtárba, ez a szám — összehasonlítva a költöz­ködés előtti utolsó év adatai­val — viszonylag magasnak mondható. 1980-ban ugyanis összesen 12 ezer olvasót re­gisztráltak, tehát igen rövid idő alatt az olvasóknak csak­nem fele ismét látogatja a könyvtárat. Jók a tapasztalatok az új műszaki könyvtári berende­zésekkel kapcsolatban. A raktárakat és olvasóterme­ket összekötő automatikus könyvszállító berendezés, a telelift segítségével gyorsan és fennakadás nélkül tudnak eleget tenni az olvasók kéré­seinek. A könyvtári géppark nagyobb része azonban a ré­gi épületből került át; s az ezeket felváltó korszerűbb eszöközökre még várni kell. Az épülettechnikai beren­dezések működése azonban nem mindig kifogástalan. A nyolcszintes épületben gyak­ran okoz fennakadást a lif­tek meghibásodása, és nem kielégítő egyes helyiségek légkondicionálása; az eseten­ként túl párás klíma nem­csak a gyűjtemény anyagát veszélyezteti, de a dolgozók és olvasók munkáját is nehe­zíti. A könyvtár egyébként az idén a szokásosnál rövidebb nyári szünetet tart: csak jú­lius 1—15. között tartanak zárva. Azonnali belépéssel szövetkezeti tagnak felveszünk géplakatost, lakatos-hegesztőt, mechanikai műszerészt, ötnapos, egy műszakos munkahelyre, magas kereseti lehetőséggel Jelentkezés: HÜTÖGÉPKÉSZlTÖ ÉS JAVÍTÓ KISSZÖVETKEZET 1135 Budapest, Csata u. 13/c Telfon: 208-265

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék