Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)
1985-07-18 / 167. szám
6 A hét filmjei BŰVÖS VÁSZON Érezhető visszavágyódással emlékezik Gianfranco Mingozzi rendező ama szép időkre, amikor az emberek még késznek mutatkoztak egész lényükkel beleépülni a mozi varázslatába. Mintha felsóhajtana, hol vagyunk már ettől a mitikus hőskortól. Pedig Mingozzi személyes élményt nem őrizhet magában, utána született meg. Igaz, nem sokkal utána. 1930- ban. A film cselekménye viszont 1929-ben játszódik a Pó-síkság valammielyik kisvárosában. Akkortájt volt a némafilm leáldozóban. Tudjuk, nem könnyen adta át helyét a hangosfilmnek. S mi úgy látjuk, mintha bűverejének virágzását élné, mert estéről estére megújul attól a hittől, igyekezettől, szeretettől, amivel két fáradhatatlan fivér aprócska falvak, tanyák népének helybe viszi és vetíti. A vándormozis múlt felidézésével a nyolcvanas évek filmalkotója olyan legendás kincsek előtt tiszteleg, amilyen Griffith műve, a Letört bimbók 1919-ből, a csodálatos Lillian Gish-sel a főszerepben. Mingozzi azonban maga oszlatja szét a bűvös mozivászonhoz fűződő álmait és illúzióit, mert erősebben kötődik a kor valóságához, mint a mesék révületéhez. Nem rossz iskolát járt ki, Federico Fellini és René Clement asszisztense volt, de SÁRKÁNYÖLŐ Szörnyetegeket illetően ez idő szerint nem állunk roszszul, úgy gondolom. Lám, a szuperprodukciók egyik legnagyobbika, a Cápa javában önálló műveiben — legalábbis,mivel nemzetközi sikereit aratta — a dokumentarista filmes fölébe kerekedett a fiktív elbeszélőnek. A Bűvös vászon eltávolodik alapgondolatától, a mozi mágiájának dicséretétől, s figyelmét áthelyezi a két fivér sorsára, környezetére. Ezek a fasizmus uralmának évei Olaszországban, s az ellene szervezkedő illegális baloldali erők kíméletlen üldözésének sötét korszaka. Noha a két fivér kívüláll a politikán, s csak a mozizásban él benne testestől-lelkestől, nem maradhat érintetlen a társadalm megosztottságától. Útjük kettéválik. Az üzenet, amely a filmalkotók lelkiismeretéhez szól, világos. A bűvös vásznat egyaránt felhasználhatják elringatásra és föleszméltetésre. A két szemlélet ma is együttjár a filmművészet vándorútjain, mint két jó testvér. Olykor összevesznek, egymás ellen fordulnak. De olyan tudathasadásos állapotra emlékeztető megegyezésre is juthatnak, mint amilyen ez a film, a Bűvös vászon. Talán, mert nem mindig attól egyértelmű a művészi mondanivaló, ha direkt ábrázolás formájában adatik a tudtunkra. Mingozzinak magyarázzuk, hogy tud ez a vászon ennél hűvösebb dolgokat? szedi meg áldozatait, helyesebben kellemes horror-izgalmakra vágyó híveit a magyar mozikban, amikor máris itt van a nyomában az idegborzolóan félelmetes Sárkány. Nincs ugyan hét feje, amennyinek általában egy tisztességes mesebeli sárkánynak okvetlenül lennie kell, de azért abból az egyből, amivel rendelkezik, mindent fölemésztő, elpusztító tüzet tud kiokádni. Ahol sárkány van, ott természetesen sárkányölő vitéznek is színre kell lépnie. Nem történik ez másképp a Sárkányölő című amerikai, 14 éven aluliaknak nem ajánlott, mesefilmben sem. A film ifjú hőse azonban nemcsak önerejére támaszkodik, hanem szakavatott varázslói ismereteire, meg egy csodatevő amulettre, amelynek használata hozzátartozik a sárkányölés technológiájához. Szükség van ezenkívül még a nehezen kivívott győzelemhez egyéb kellékekre, és hű harcostársakra. Nemcsak a szörnyeteget kell porba sújtani, hanem az általa fenyegetett és rendre megzsarolt királyi hatalom manipulációi ellen is fel kell venni a küzdelmet. De végül is megéri, mert, amint lenni szokott... Vagyis inkább ... Kétségtelen, javára szól e filmnek, hogy nem tartozik a sárkányölő mesék „ahogy lenni szokott” kategóriájába. Ha van a nézőnek türelme kivárni a film komor, nyomasztó, nehézkes történetszövését, olyan csodákat láthat, amikben a Walt Disneycég által gyártott produktumokban is ritkán bámulhat meg. Eláll szeme-szája. A Sárkányölőt — rendezője egyébként Matthew Robbins — a Disney név fémjelzi, de oly távol áll minden kedvességtől és játékosságtól, ami e név említésére eszünkbe jut, mint vidor aranyhalacska a falánk Cápától. ősi kelta legendák köntösébe öltöztették fel ezt a mesebeli históriát. Túl ünnepélyesre és veretesre sikeredett. Látványvilága sötét tónusú. Mégis leginkább néhány fantasztikusnak ható tájképi kompozíció gyakorol említésre méltó hatást a közönségre. Meg a szörnykivitelező és pirotechnikai műhelyek teljesítménye. Amitől messze elmarad a színészeké. Különös képződmény az olyan mesefilm, amitől óvni kell kicsinyeink ártatlan álmait. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, még a felnőttekét is. Sas György Új könyvek EUROPA KÖNYVKIADÓ Léon Blum: Emlékek az „Ügy”-ről, Anne Brontë: Wildfell asszonya, Robin Cook: Láz, Moliére: Hat színmű, Peter Weiss: Drámák ÁRKÁDIA Ingmar Bergman: Fanny és Alexander GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Hernádi Miklós: Közhelyszótár HELIKON KIADÓ Nemeskürty István—Szántó Tibor: A magyar filmművészet képeskönyve KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Burchard Brentjes: Kánok, szultánok, emírek. (Az iszlám a timurida birodalom összeomlásától az európai hódításig). Jerzy Ciepielewski—Irena Kostrowicka— Zbigniew Landau—Jerzy Tomaszewski: A világ gazdaságtörténete a kapitalizmus kialakulásától 1980-ig, John Gillingham: A Rózsák Háborúja, Montvai Attila: Fotográfia és kultúra, Stan Steiner: Szegény sápadtarcú. A vadnyugat romantika nélkül MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Catherine Ricolt: A kedvenc, Schifferné Szakasits Klára: Fent és lent, 1945— 1950 MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Bogáti Péter: Az oroszlán is macska, A civódó magyar (versek népről, hazáról), Csernai Zoltán: Farkaskölykök és vízipockok, Robur G., Gavriil Trojepolszkij: Feketefülű fehér Rim, Zengő ABC. Móra Ferenc verses ábécéje KOZMOSZ Gömöri Endre: Az igazi Trebitsch MÚZSÁK KÖZMŰVELŐDÉSI KIADÓ Balogh Zoltán—Kamarás István: Élményalakzatok, Varga Marianna: Mai túrái hímzések (Túrái tervező- és hímzőasszonyok a századfordulótól napjainkig), Varga Marianna: Túrái hímzések, Tóth G. Mihályné Zsiga Ilona, a népművészet mestere munkássága NÉPSZAVA LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ A penge éle (Elbeszélések, kisregények) SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Fedor Ágnes: Életveszélyes nagymamakép, Molnár Ferenc: Egy gazdátlan csónak története, Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, Szabó Magda: Régimódi történet ZENEMŰKIADÓ Kruza Richard—Banay Gábor: A szintetizátor a zenei gyakorlatban IMPORTKIADVÁNYOK Bácskai és bánáti jobbágylevelek (1676—1848), Alfonz Bednár: Órák és percek. Böndör Pál: Jégverés, Brasnyó István: Óda a regényhez, Deák Ferenc: Zsivány, Theodosius Dobzhansky: Örökletes változatosság és emberi egyenlőség. Tények és tévhitek az öröklődés és a nevelés vitájában. Fehér Kálmán: összjáték, Guelmino Sándor: A nebuló könyve. írta és hitte Véber Lajos. (Cikkek, tárcák, riportok, megemlékezések a szerző gyűjteményéből), Milena Lukesová—Bohumil Riha: Állatvilág képekben, Németh István: Vadalma, Ősi orosz városok aranygyűrűje, Alekszej Putyincev: A Szovjetunió gazdasági fejlesztésének fő irányvonalai, Saffer Pál: Politúros fedelű könyv, Mirjana Stefanovic: Mit érdemel az a bűnös..., Veszteg Ferenc: Egyirányú levelek s egyéb leletek EGYÉB KIADVÁNYOK Bauer Hilda: Emlékeim — Levelek Lukácshoz, Bende Ibolya: Kettős hurok, Esztergályos Erzsébet: Erők feszülnek, Gyerekek főzőkanállal (A Magyar Konyha ünnepi kiadványa), Hazáért, szabadságért (Magyarok a fasizmus elleni harcban), Magyarország és Erdély képekben, 1—4. kötet. (Két kötetben). Kiadják és szerkesztik Kubinyi Ferenc és Vahol Imre (Pest, 1953—54). Molnár Imre: A fővezér, Rádiókabaré (Válogatás). Somoskői Lajos: Júliusi rapszódia, A televíziózás szociálpszichológiája. (Válogatás H. Tannerbaum munkáiból). Carmen a Szigeten Mintha egy Broadwayn született musical hazai adaptációját látnánk. Carmen divatos nadrágban, kerékpá I von, a csempészek teherautóval hordják az árut, a dohánygyári lányok cselgáncsoznak, Zuniga és José kard helyett kést ránt s karjára tekeri a kockás asztalterítőt, a hangulatkeltő hölgyek amerikaiasan masíroznak fel s alá. A szereplők mai módra járnak-kelnek-élnek Götz Béla könnyen helyszínt váltó emelvényrendszerében, Vágó Nelly butikos jelmezeiben. Carmen mai lány, hódítva építi karrierjét. S ha Bizet ma élne, meglehet, világhírű musical-szerző lenne. Csakhogy a francia zeneszerző a múlt században alkotta meg az operairodalom máig egyik legnépszerűbb darabját. A Carmen viharos érzelmű operadráma, a szenvedély, a féltékenység drámája. A rendezés alapkoncepciója: a „félre a hagyományokkal” még elfogadható lenne. (Éppen a közelmúltban láttuk a televízióban a Rigoletto nagyhatású modern változatát.) Kérdőjelessé a végeredmény teszi. A végeredmény, amelyben a zene másodrangú, s amelyből hiányoznak az egyéniségek. Az olyan főszereplők, akik hangjukkal is közvetítik — nem musical szinten — a drámát. A címszereplő Cynthia Clarey dekoratív jelenség, határozott mesterségbeli tudással. Kulturáltan bánik hanganyagával, amelyben azonban kevés az erő, a drámaiság. A Habanera sanzonos megszólaltatását még helyénvalónak, tán szándékoltnak is éreztük, a Sequidilla már kérdőjeles volt, a második felvonástól pedig nyilvánvalóvá vált a sejtés: hangja súlytalan (ezen a színpadon) a szerephez. Csakúgy, mint Escamilio megformálójának, Jake Gardnernek. José szerepében David Griffith még az oldottabb játékstílust sem „viselte”. Tenorja szürke, magasságai lebegnek, figurája jellegtelen. Védelmükben annyit lehet, teljesítményüket befolyásolta a szokatlan helyszín, a szeszélyes időjárás, a hangosítás minősége. De ez nem tartozik a nézőkre. A premieren az udvariasnak is alig nevezhető taps a közönség egyértelmű csalódását fejezte ki. A világhírű rendező, Peter Brook sztárjai, a hazai rendezés Szinetár Miklós munkája, „igazolták””, énekművészeink miatt nincs mit szégyenkeznünk. Pászthy Júlia Micaelája üde színfolt volt, s áriája nem véletlenül aratott sikert. Begányi Ferenc Zunigája hangban is „verte” az élmezőnyt. A többiek: Bokor Jutta, Kertész Ingrid, Kovács Pál, Kokas László, valamint Németh Gábor állták az összehasonlítást. Az Operaház kórusának gondot okozott a francia szöveg, a gyermekgárda színvonalas felkészítése ezúttal is egyértelmű volt. A nagytehetségű Kovács János először találkozott Bizet muzsikájával. De mintha nem talált volna önmagára. Mintha zavarta volna a színpadi világ, amelyben engedményeket kellett tennie. Az együttmuzsikálás helyett a kíséret szerényítésére kellett fognia a zenekart. A III. felvonás előjátéka, az est kiemelkedően legjobb zenei tolmácsolása azonban azt jelezte, hogy vannak egyéni elképezlései arról az operáról, amelynek címe: Carmen. Márai Györgyi — Várnai zenei fesztivál. Borogyin „Igor herceg” című operájának várnai bemutatójával kedden befejeződött a bolgár tengerpart nagy kulturális rendezvénysorozata, a „várnai zenei nyár” programja. A bemutatón lening— Nyári nyelvi kollégium nyílt Sárospatakon. Az idén tizennegyedik alkalommal fedezték meg a tanfolyamot Horizont a Magyarországról elszármazottak unokái, gyermekei részére, akik egy hónapon át tanulják, beszélik a magyar nyelvet, ismerkednek hazánk életével, táji szépségeivel. — Lengyel fényképkiállítás. „Ifjúság — a szocialista Lengyelország jövője” címmel fotókiállítás nyílt szerdán a Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központban. A Lengyelország nemzeti újjászületésének 41. évfordulója tiszteletére megrendezett tárlaton színes életképek mutatják be a mai lengyel ifjúság mindennapjait, munkáját, szórakozását. Felújították a tatai műemléktemplom orgonáját. A Fellner Jakab tervei szerint 200 évvel ezelőtt emelt későbarokk templomban, amely egyben Komárom megye legjobb akusztikájú terme, a jövőben rendszeresen tartanak hangversenyeket. CSÜTÖRTÖK, 1985. JÚLIUS 18. NÉPSZAVA Hanglemezfigyelő Nyár van — és ilyenkor anynyira eltunyít bennünket a meleg, hogy sorskérdésekkel nem szívesen birkózunk. Ezért talán megbocsátanak nekem, ha most olyan hanglemezekre, illetve műsoros kazettákra hívom fel a figyelmüket, amelyek üdítő muzsikát kínálnak a szellemi tikkadtság óráiban. A NEW YORK-I HÁRFAEGYÜTTES Talán a hárfa hangjai andalítják el a legjobban a lelket. Indulót még sohasem hallottam hárfán játszani, csakis szépséges, elégikus melódiát. Minden hangszerekközül talán a hárfa az, amely a leghamarabb képes megcsöndesíteni az indulatok háborgó tengerét. Felkorbácsolni egyetlen hárfa sem tudná azt. S ha több hárfa szólal meg egyszerre , megötszöröződik a békéltető erő. Ám ha Aristid von Würtzler hárfázását Barbara Pniewska, Eva Jaslar, Dagmar Platilova és Monika Jarecka ötszörözi, akkor ez nemcsak ötszörös békéltető erő, hanem léleksimogató bársonyosságában ezerszeresére növekedett csodálatos hangzás. Würtzler gondolatavolt, hogy hárfaegyüttest szervezzen a hangszer kiváló művészeiből. Nagyszerű gondolat volt: sikerük máris óriási. Most Hungaroton hanglemezen és műsoros kazettán is birtokba vehetjük művészetüket. Műsorukon Boccherini, Johann Sebastian Bach, Tommaso Albinoni, Grétry és Albrechtsberger művei szerepelnek. A hárfa hangjai már ötezer esztendeje simogatják az emberi lelkeket. Mindenesetre azóta tudunk erről a csodálatos hangszerről. Babilóniában és Egyiptomban már ábrázolták ugyanis. Ez a simogatás ma is alkot, zaklatott korunkban. Ezért mindenkinek jó szívvel ajánlom a New York-i hárfaegyüttes hanglemezét. 80 ÉV - 46 SLÁGER BUDAPESTRŐL A millennium utáni évtizedekben fővárosunk egyszercsak arra ébredt, hogy nagyváros lett belőle. Megörült, mint a frissen érettségizett diák, akit egyik napról a másikra felnőttként kezdenek kezelni. Örömében dalolni kezdett: a flaszter talán sohasem termett annyi virágot, mint a századfordulón vagy a tízes-húszas években. Budapest ma már nem csupán nagyváros, hanem világváros. Meghittségének kétségkívül ellene dolgoznak rohamosan növekvő méretei. Ám daloló kedve máig sem fogyott el, ma is születnek dalok ebben a szépséges városban. És jó néhány közülük magáról a városról szól. • A „80 év—46 sláger Budapestről” című Qualiton-lemez fővárosunk zenés bemutatkozása. És egy kicsit a mi névjegyünk is, hiszen Goethe így vélekedett valamikor: „Ha az emberekről akarsz megtudni valamit, könyvtárnyi tudományos szakmunka áttanulmányozása helyett néha messzebbre jutsz, ha arra figyelsz, milyen dalokkal szórakoznak.” Budapest zenés bemutatására jó hangú színészek, népszerű táncdalénekesek, valamint híres operett- és operaénekesek egyaránt szívesen vállalkoztak. Ruttkai Évát és Sztankay Istvánt éppen úgy megtaláljuk az előadók között, mint Cserháti Zsuzsát, Koós Jánost, Galambos Erzsit, Rátonyi Róbertet, Berkes Jánost, Gregor Józsefet — és még sokakat, akiknek kedves ez a város. Nemlaha György, a szerkesztő, kellemes egyveleget mixelt a fővárosról szóló dalokból, a Stúdió 11 Dobsa Sándor vezetésével és Körmendi Vilmos vezényletével nem csupán kísérője, de kitűnő partnere is az előadóknak. Budapestről szép számban írtak komolyabb műfajú alkotásokat is: kantátát, regényt, verset. Igazi hangulata mégis ezekben a könnyed dalokban mutatkozik meg leginkább, amelyeket csak azok restellnek hallgatni és énekelni, akik az önfeledtség oázisain való megpihenést árulásnak érzik a művészi képzelet világméretű vándorlása és pokoljárása során... Baranyi Ferenc Nagy László síremlékének avatása Nagy László születésének 60. évfordulóján szerdán a Farkasréti temető művészparcellájában felavatták a költő síremlékét. A barátok, pályatársak, tisztelők előtt a budapestiek, valamint a Fővárosi Tanács nevében Farkasinszky Lajos elnökhelyettes mondott beszédet a síron magasodó fejfánál, amelyet Szervátiusz Tibor szobrászművész mahagóni fából faragott. — Nagy László életművében, egyszerre képviselte a társadalmi és a nemzeti haladást, a népek barátságának ügyét. Verseiben, írásaiban, filmjeiben — a látványos megnyilvánulásoktól idegen — köznapi elkötelezettsége öltött testet, mértékadóan, mindenkit önvizsgálatra késztetve. Kérlelhetetlen igazságérzete mindig magas esztétikai mércét is jelentett — mondta Farkasinszky Lajos. A továbbiakban rámutatott: — Nagy Lászlót hite, tehetsége és emberi helytállása emelte a szocializmust építő társadalom új irodalmának egyik legjelentősebb képviselőjévé. Életműve éppen ezért válhatott és vált is példaadóvá, mert az új társadalomba vetett hite sugárzott, sütött át minden megnyilvánulásán, verseitől közéleti szerepléséig. Költészet—közélet—politika: életműve ezekre a pillérekre épül. Ezekre a támaszokra mi is biztonsággal építhetünk, ha az utánunk következő nemzedékeknek követendő magatartást akarunk mutatni. Ezután a barátok és a család nevében Ratkó József, József Attila-díjas költő méltatta lírai ihletettséggel Nagy László most is ható életművének jellemzőit, azt a „szavakból rakott ronthatatlan várat”, amelyet a költő emelt. Végezetül Nagy László sírján elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet virágait a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Fővárosi Tanács, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Bolgár Kulturális és Tájékoztatási Központ, a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint az Élet és Irodalom szerkesztőségének képviselői. Virágokkal borították a sírt közvetlen hozzátartozói, pályatársai, művészetének tisztelői is. (MTI)