Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)
1985-07-11 / 161. szám
NÉPSZAVA 1985. JÚLIUS 11., CSÜTÖRTÖK Sarlós István a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport ülésén Szerdán Nyíregyházán, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának székházában tartotta alakuló ülését a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport. Az ülésen részt vett és felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke, s jelen voltak a megyei tanács vezetői is. Klein Istvánnak, a tamási Kopka Áfész elnökének a fogyasztási szövetkezeti mozgalomban több évtizede végzett kiemelkedő gazdasági és társadalmi tevékenységének elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából az ElnökiTanács a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést a szövetkezet szerdai küldöttgyűlésén Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke adta át. Kitüntetés Fehér Vilmosnénak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csoportvezetőjének eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács az Április Negyedke Érdemrendet adományozta. A kitüntetést szerdán Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára adta át. Paizs Miklósnak, az Ózdi Kohászati Üzemek vállalati szakszervezeti bizottsága politikai munkatársának és Takács Istvánnak, a Gamma Művek vállalati szakszervezeti bizottsága titkárának, nyugállományba vonulásuk alkalmából, a szakszervezeti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetéseket szerdán a vasasszakszervezet székházában adták át. Megjelent a Pártélet júliusi száma Az MSZMP XIII. kongreszszusának határozata két oldalról közelíti meg az ideológia és az ideológiai munka funkcióját. Egyrészt megállapítja, hogy „az ideológiai munka fejlesztése társadalmi, politikai és gazdasági feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele”, majd hozzáteszi: „Az ideológiai munkát a politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldásával szoros egységben kell fejleszteni.” Köpeczi Béla kiemelve ezt a két, egymással szorosan összefüggő gondolatot, arról ír, milyen helyet foglal el az ideológia, az ideológiai munka a párt egész tevékenységében. Krasznai Lajos, a KEB tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára a párttestületek felelősségéről, munkájuk színvonaláról, az aktivitás erősítésének, a pártszerű vitalégkör fejlesztésének feltételeiről nyilatkozott a szerkesztőségnek. Minél fejlettebb bonyolultabb a gazdaság és a társadalom, annál több és mélyrehatóbb információra van szüksége. Nem puszta közhely, hogy az információ hatalom. Ha jól élünk vele, ha a döntés-előkészítés, a végrehajtás és a megvalósulás ellenőrzésének folyamatában jól alkalmazzuk, akkor valóban az. Gazdasági fejlődésünk jelen szakaszában, amikor az extenzív fejlesztési lehetőségek már kimerültek, s az intenzív fejlődés útjára kényszerülünk, a statisztikai információs rendszerrel szemben is módosultak a követelmények. Hogyan hasznosíthatók ilyen körülmények között a statisztikai információk? Erre a kérdésre válaszol Nyitrai Ferencné írása. A művezetők helyzetének, feladatainak, megbecsülésének kedvezőtlen irányú változását gyakran csak a pálya iránti társadalmi figyelem és közmegbecsülés csökkenésének tulajdonítják. Ritkán vetődik fel, hogy helyzetük, feladataik, társadalmi státusuk átalakulása a gazdaságban végbemenő változások és a technikai fejlődés következménye. Az utóbbi 1—2 évtizedben, ha differenciáltan is, de lényegesen átalakult a hazai ipar technológiai, technikai struktúrája, a termelési eszközök színvonala, a vállalati öszszetétel, a gazdasági és a vállalati irányítási rendszer. Gerencsér Ferenc cikkben összegezi a közvetlen termelésirányítás helyzetéről, lehetőségeiről művezetőkkel, pártmunkásokkal és gazdasági vezetőkkel folytatott beszélgetés tapasztalatait, tanulságait. A folyóirat júniusi száma több, írásban benyújtott kongresszusi hozzászólást közölt. Folytatva a sorozatot, a Pártélet ezúttal közreadja Kiss János, Lórántné Hudák Katalin, Berkő Péter, Kiss Magdolna és Tavaszi József írásos hozzászólását. A párt művészetpolitikájának alapvető célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a művészetek társadalmi feladatainak teljesítéséhez. Ennek érekében egyértelművé kell tennie álláspontját a kívánatos művészi értékrendet illetően. Világosan megfogalmazva : milyen tendenciákat és törekvéseket részesít támogatásban. Erről a kérdésről folytattak kerekasztal-beszélgetést a szerkesztőségben a téma szakértői. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette.Elkoptatott közhellyé lett — de azok, akik kitalálták, az élet kérlelhetetlen és cselekvésre kényszerítő törvényét fogalmazták meg azzal a megállapítással, hogy „az idő — pénz”. Panaszkodunk, hogy tőkehiány van, munkaerőhiány van, anyaghiány van és nem vesszük észre, hogy mindenekelőtt időhiány van. „Elfecsegett kincsünk: az idő” című megszívlelendő írásában Bihari István arra hívja fel a figyelmet, hogy túl sok a felesleges értekezlet, a konferencia, a jelentés, a beszámoló. A Német Demokratikus Köztársaságban mind az ipariban, mind pedig a mezőgazdaságban nagy súlyt helyeznek a teljesítmények összehasonlítására. A módszert Werner Scholz, a Neuer Wegnek, az NSZEP pártélettel foglalkozó központi lapjának a főszerkesztője ismerteti. A pártszervek és -szervezetek tavalyi gazdálkodásáról ad számot Farkas Gyula. Győr-Sopron megyében 1970-től a termelőszövetkezetek száma 115-ről 69-re csökkent, átlagos üzemnagyságuk pedig 1938 ha-ról 3400 ha-ra növekedett. Jachtrnek János áttekinti, hogyan fejlődött időközben a szövetkezetek irányítási rendszere. Az Egyesült Villamosgépgyár arról ismert a főváros X. kerületében, de az üzem határain túl is, hogy a pártszervezet nagy figyelmet fordít a fiatalok közötti politikai befolyás erősítésére. A szerkesztőség munkatársai elbeszélgettek a gyár pártmunkásaival tapasztalataikról, eredményeikről, eszközeikről. H. B. nak az utolsó kenetet. A kancellár röviddel ezután sérüléseibe belehalt." De lássuk az előzményeket. Hitler náci pártjának működése, azután pedig az 1933-as hatalomrajutás nem maradt hatástalan Ausztriára sem. Nem volt lebecsülhető a náci szimpatizánsok száma. Engelbert Dollfuss azonban, aki kancellári kinevezését követően maga is diktatórikus, jobboldali kormányzást vezetett be, ellene volt a Németországhoz való csatlakozásnak. E politikájának sikerre vitelében a másik fasiszta diktátorban, Benito Mussoliniben ismerte fel a megfelelő szövetségest. A német—osztrák ellentétek fokozódása miatt Dollfuss igyekezett Ausztria nemzetközi pozícióit megszilárdítani. Belpolitikai törekvéseiből következett, hogy elsősorban a fasiszta Olaszország oldalán keresett védelmet a nácizmus ellen; eközben arra számított, hogy a két fasiszta nagyhatalom könnyen megegyezésre jut a külpolitikai kérdésekben. Ez éppen olyan téves és később végzetes következményekre vezető elgondolás volt, mint az a belpolitikai terv, hogy a fasisztoid Heimwehr közreműködésével létrehozott diktatúrával ellensúlyozza és likvidálja a nemzetiszocializmus befolyását. Amint Kerekes Lajos „Az osztrák tragédia” című könyvében írja: „1933 áprilisában Mussolini és Dollfuss találkozott Rómában. Ez alkalommal közösen kidolgozták az osztrák kormány belpolitikai vonalvezetésének alapelveit is. Dollfuss kancellár úgy vélekedett, hogy az osztrák nácik csak két módon tudnának az ország sorsába döntően beleszólni: sikeres felkelés révén — amelyet a nácik számára teljesen kilátástalannak, ezért valószínűtlennek nevezett —, vagy pedig új választások kierőszakolása alapján. (Itt Mussolini teljesen osztotta Dollfuss véleményét, hogy új parlamenti választások kiírását mindenképpen meg kell akadályozni.) A német Anschluss-törekvésekkel kapcsolatban Dollfuss úgy vélekedett, hogy miután a csatlakozás az osztrák ipar 70 százalékát tönkretenné, a tőkések és a vállalkozók többsége nem kívánja azt. A szociáldemokraták, németországi testvérpártjuk sorsát látva, lemondtak az Anschluss támogatásáról. A parasztok — akiket a legtöbb gazdasági előnnyel csábíthatott a német—osztrák egyesülés — a bajor katolikusok kíméletlen üldözése miatt nagyrészt szintén elhidegültek az Anschluss eszméjétől. Ausztria belpolitikai viszonyairól szólva Mussolini nyomatékosan hangsúlyozta a fasiszta jellegű reformok mielőbbi bevezetésének szükségességét. ,Legyen erős — mondta Mussolini —, mert csak a tekintélyelvre felépült Ausztria számíthat Olaszország támogatására.’ Világos beszéd volt ez: Olaszország csak abban az esetben hajlandó Ausztria függetlenségéért kiállni, ha előbb Dollfuss fasiszta modell szerint átszervezi az osztrák belpolitikai rendszert.” Dollfussnak lényegében mindez ellen nem volt kifogása, de későn ismerte fel, hogy az osztrák nácik befolyása és hatalma társadalmi méretekben is megnövekedett, s képviselőik már ott vannak az ország vezető köreiben, sőt saját kormányában is. Bár kapott a puccsra vonatkozó információkat, s a hadügyminiszter intézkedett is a kancellári hivatal védelméről, a nácik akciója mégis sikerrel járt. A puccsisták csele bevált. Teherautóik akadálytalanul gördültek be a ballhausplatzi palota udvarára, minthogy valamennyien "osztrák katonai egyenruhát viseltek, s a már ott tartózkodó katonák úgy vélték, erősítés érkezett. Így azután a nácik hamar lefegyverezték az őrséget és benyomultak az épületbe. Dollfusst inasa és testőre egy titkos folyosón menekíteni próbálta, de a kancellár még vonakodott. A puccsisták első csoportja a kisszalonba lépett és egyikük — Otto Planetta — testközelből adott le két lövést a kancellárra. A puccs mégsem sikerült. Szervezőit letartóztatták és néhányukat kivégezték. Az Anschluss, a Németországhoz való csatlakozás még váratott magára. Egyelőre még az „olasz kapcsolat” állt előtérben. Dollfuss halála után nem sokkal az új kancellár, Schuschnigg, helyettesével együtt Rómába utazik. Hitler berlini kancelláriáján azonban már készülnek a tervek Ausztria bekebelezésére. T. T. A ., és holtan Élve... Kevesebb tehénkapardó tejtermelés Egyre aggasztóbb mértékben fogy a hazai tehénállomány, a csökkenés — az 1981—84-es esztendőkben — elérte a 40 ezer darabot. A kistermelőknél lévő tehenek ritkulását sokáig ellensúlyozta részben a nagyüzemi állomány némi fejlődése. Tavaly azonban megfordult a kocka: már a nagyüzemekben is csökkenés volt tapasztalható: mintegy 8 ezer tehénnel fejtek kevesebbet. Ez a tendencia — a felmérések szerint — 1985- ben is folytatódik: márciusig 24 gazdaság jelezte, hogy a tejelő állományát fölszámolja. Az állatok fogyása miatt mérséklődött a tejtermelés üteme is: 1984-ben már csak az 1983-as mennyiséget sikerült elérni. Az idén - várhatóan - 65-70 millió liter tejjel lesz kevesebb az 1984. évinél. Miért jutott ilyen helyzetbe a tejtermelés? Kong az ürességtől a Cikótanyai istálló. A harsogóan zöld, térdig érő növényzet már teljesen körbekerítette a masszív falú épületet, ahol tavaly augusztus óta nincsenek tehenek. Ilyen, magára hagyott telepből öt van a jászkarajenői Árpád Tsz területén. Nehezen adták föl ezeket a még használható istállókat, de nem tőhettek mást. Vállalni kellett a téesztagok fölháborodását, a rosszízű megjegyzéseket, holott ebben a gazdaságban értenek a tejtermeléshez. Tavaly a 4—5. helyet szerezték meg a Pest megyei gazdaságok rangsorában. És mégsem képesek boldogulni. 3 milliós veszteség — Tíz évvel ezelőtt 3300 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelésünk, tavaly már 5872 literes átlaggal büszkélkedhettünk, ám hiába, az ágazat nyereséget nem tudott elérni — mondja rezignáltan dr. Lakos László tsz-elnök, országgyűlési képviselő. — A növendéktartásnál és a hizlalásnál hárommillió volt a veszteségünk. Mi azok közé tartozunk, akik lemaradtak a nagy telepépítési programról. Korábban 12 helyen voltak az állataink, szerettük volna koncentrálni őket egy korszerűbb, energiatakarékosabb telepre, de a jövedelmezőségi viszonyok és a gazdaság anyagi helyzete nem tette lehetővé a legalább 50 milliós kiadást. . Szarvasmarha-állományuk tavaly 3200-ról 2100-ra csökkent, az eladottakból 160 volt a tejelő tehén, 220 a húsmarha, a többi növendék állat. A változás miatt az állattenyésztésből a kertészetbe, az építőrészleghez és a karbantartókhoz irányították át az embereket, mindez — az érintettek felénél — jövedelemcsökkenést okozott. — Az állatok koncentrálásával, a munkafegyelem további szigorításával, a takarmányozás, a tenyésztői munka javításával szeretnénk megakadályozni az állomány további csökkenését. Mi saját gyengeségeinket sem palástoljuk el. Állítom, még 5800 literes termelési szintnél is akad jócskán javítanivaló! — mondja határozottan dr. Lakos László. — Rengeteg múlik az emberek lelkiismeretességén. Már 1983- ban kerestük belső tartalékainkat. A főállattenyésztő és helyettese, továbbá az állatorvos nem is vállalták a további küzdelmet, odébbálltak. Szaszkó Ferenc viszont igent mondott a felkérésre. Ő új ember a gazdaságban, egy éve irányítja az állattenyésztők munkáját. Sejthető, a főágazatvezetői széket kevesen irigylik tőle. De az állattenyésztői foglalkozást sem. Az évek óta tartó veszszőfutás miatt nem tolonganak az emberek az állattenyésztői helyekért. A hét végi, ünnepnapi nehéz munka, a korai kelés, az osztott műszak, az alacsony fokú gépesítés sokakat tántorít el e munkától — állítja a főágazatvezető. — Mivel bizonytalan az ágazat helyzete, a befektetett pénz megtérülése, mind erőteljesebb a leépülés. Kísért a múlt — A mai nehézségek okai részben a múltban gyökereznek — vélekedik Hárskúti Lászlóné, a Pest Megyei Teszöv munkatársa. A telepépítési láz idején sokakat a 70 százalékos állami támogatás előnye csábított. Sok istálló leginkább a betonerődítményekhez hasonlított. Aminek fenntartása nemcsak sok energiát emésztett fel, de a beton ártott az állatoknak is. Pest megyében jelenleg a telepek 70 százaléka szorul rekonstrukcióra és legalább 22 fejőházat kellene megépíteni. 1980-ban még 1,72 forint volt a literenkénti nyereség, tavaly pedig csak 22 fillér, miközben 20 százalékkal nőtt a tejtermelés. De ez sem volt elég a közterhek — mintegy 46 százalékos — ellensúlyozására. Az utóbbi években megdrágult az energia, a műtrágya, a növényvédő szer, jóval többe kerülnek a gépek, a gyógyszerek, a takarmányok, no és a munkabérek utáni kiadások is emelkedtek — sorolja a költségnövelő tényezőket Hárskúti Lászlóné. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa májusi elnökségi ülésén vitatta meg a szövetkezeti állattenyésztésben kialakult helyzetet. A megállapításaik között számos önkritikus elem is található. Az elemzés tanúsága szerint a téeszek szakosított telepein egy dolgozóra 11 állat jut, az állami gazdaságokban 12. (A korszerű nyugat-európai üzemekben ugyanakkor 50—60, az USA nagygazdaságaiban még ennél is több.) Az állatok elhullási aránya magas. A világra jött borjaknak 5,4 százaléka vész kánba. A hozamoknál mutatkozó eltérések viszont mellbevágóak: egyes téeszekben 2800 litert, másutt 7600-at fejnek egy-egy állattól... Adókedvezmény — A tehénállomány csökkenése a tejtermelés jövedelmezőségének romlása miatt következett be. A termelési kedv — az erőfeszítések ellenére — megcsappant. A helyzet javítása érdekében mihamarabb központi beavatkozásra van szükség — mondja dr. Csányi László, a MÉM csoportvezetője. — Egy jelentős intézkedés már történt: májustól, a beruházási kedv növelése érdekében, a felhalmozási adó fizetése alól fölmentették a gazdaságokat. Mivel a népgazdaság teherbíró képessége véges, így nem általános, hanem termelési szintenként eltérő segítségnyújtás látszik a leghatékonyabbnak. A támogatás mértékéről még nem született döntés. Mindenekelőtt a tejtermelés és a telepek rekonstrukciójának segítése várható. A tejtermelés mérséklődése érinti-e a fogyasztást? — Semmiképpen. A lakosság ezután is válogathat a gazdag tejipari kínálatból. A kevesebb tej főként a tejporgyártásban, valamint a vaj- és sajtexportban okozhat csökkenést. Viszont a világpiacon e termékek úgyis nehezen adhatók el. Hazánkban jelenleg 907 nagyüzemben foglalkoznak tejtermeléssel, ebből 212 helyen veszteségesen. A gyengén dolgozó üzemek csak 4000 liter alatti hozamokat tudnak produkálni. Számukra a fölzárkózás, a 4330 literes országos átlag megközelítése a legsürgetőbb cél. De a többi gazdaságban is temérdek még a házon belüli teendő, igaz, a kedvezőtlen tendencia megfékezéséhez differenciáltabb és hatékonyabb támogatásra van szükség. Az ágazat csak így, csapatmunka révén lesz képes megállni a saját lábán. Erre — a tervezett intézkedésekkel — meg is van az esély. Cseh János 5 Pártmunkásküldöttség látogatása a Szovjetunióban Radics Katalinnal, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya vezetőjével az élen az SZKP Központi Bizottságának meghívására július 8—10. között magyar pártmunkásküldöttség tett látogatást a Szovjetunióban. A delegáció megbeszélést folytatott Vagyim Medvegyevvel, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagjával, a KB tudományos és oktatási osztályának vezetőjével és Vaszilij Lauróval, az SZKP KB póttagjával, a KB kulturális osztályának vezetőjével. (MTI)